Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

Hohes Haus! Mit der gegenwärtigen Vorlage wird von uns die Zustimmung zum Abverkaufe und zur Abgabe von Grundstücken der Gemeinde Friedek, die durch eine Verwaltungskommission verwaltet wird, an Private verlangt. Nun sind wir Sozialdemokraten prinzipiell gegen jede Abgabe von öffentlichen Grundstücken an Gemeinden. Wir können nur eine Ausnahme zulassen mit Rücksicht darauf, daß gegenwärtig eine ungeheuere Wohnungsnot herrscht, in Fällen, wo es sich um den Neubau von Wohnungen oder Gebäuden von öffentlichem Interesse handelt. Wir haben nicht die Möglichkeit, uns zu überzeugen, ob das in diesem Falle auch zutrifft. Es ist eine Vertrauenssache, die von uns gefordert wird, und da müssen wir uns die Frage vorlegen, ob die gegenwärtige Verwaltung der Stadt Friedek auch dieses Vertrauen von uns verdient. Auch wer die Verhältnisse, wie sie in Friedek herrschen, nicht kennt, aber ein aufmerksamer Leser der Protokolle und der Interpellationen dieses Hauses ist, wird sich erinnern, daß die Angelegenheiten der Stadt Friedek einen sehr breiten Raum in unseren Drucksachen einnehmen. Wiederholt wurde in eingebrachten Interpellationen wie auch in Reden einzelner Abgeordneter auf die Zustände, wie sie in Friedek herrschen, hingewiesen und es ist gar keine Übertreibung, wenn man erklärt, daß die Friedeker Zustände, die Verhältnisse in der Verwaltung der Stadt, nachgerade zu einem öffentlichen, europäisch en Skandal auswachsen. Der Gemeinderat der Stadt Friedek wurde im Oktober 1918 aufgelöst und durch eineVerwaltungskommission ersetzt. Nun würden wir schon prinzipiell, wenn auch keine anderen Bedenken vorhanden wären, diese Vorlage ablehnen, weil wir nur einer gewählten Vertretung das Recht von tief in die Vermögenslage einer Stadt eingreifenden Maßnahmen gewähren können. Seit drei Jahren haben wir in Friedek keinen Gemeinderat, und es besteht nicht die geringste Analogie zu dieser Ausschaltung des Gemeinderates. Bei Hultschin und Ostschlesien hat die Regierung die Ausrede, daß es sich dort um Gebiete handelt, die erst jetzt dem Staate angegliedert worden sind. Bei Friedek trifft das nicht zu. Friedek ist von allem Anfang an unbestrittenes Gebiet unseres Staates gewesen. Die Verhältnisse sind dort Jahrzehnte hindurch und auch in den Jahren des Bestandes unserer Republik vollständig normale, konsolidierte. Es herrscht Ruhe und man kann nicht anführen, daß irgend eine Frage der Eingemeindung noch nicht erledigt ist, mit einem Wort, es fehlt jeder Scheingrund, um in dieser Stadt mit eigenem Statut eine gewählte Vertretung zu verweigern. Insbesondere wird man sich die Frage vorlegen: Warum werden eigentlich in der Stadt Friedek die Gemeindewahlen nicht durchgeführt? Warum läßt man drei Jahre ein derartiges Interregnum? Nur derjenige, der dort wohnt, wird die Verhältnisse kennen. Das ist darauf zurückzuführen, daß dort eine gewissenlose Clique, eine handvoll Leute ihre Herrschaft, die sie ausüben, nicht aufgeben wollen. Es ist eine Herrschaft der krassesten Willkür, zu der auch noch vielfach Korruption kommt. Das arme Land Schlesien ist überhaupt der Tummelplatz für eine handvoll nationaler Chauvinisten, und der Landespräsident ist nichts anderes als ein Werkzeug in deren Händen. Wir haben seinerzeit eine umfangreiche Interpellation über die Willkürherrschaft des Regierungskommissärs Tesař eingebracht. In der Interpellationsbeantwortung des ehemaligen Ministerpräsidenten Černý, die geradezu eine Verhöhnung des Interpellationsrechtes der Abgeordneten darstellt, wurde natürlich nicht das Ergebnis einer Untersuchung wiedergegeben, sondern uns die leeren Ausreden und Beschönigungen des Herrn Tesař als Interpellationsbeantwortung unterbreitet. Es ist daher kein Wunder, angesichts des Umstandes, daß dieses Treiben von den Regierungsbänken unterstützt wird, wenn den Herren der Kamm schwillt, und wenn zu der Willkür die Korruption hinzukommt. Es ist ein beispielloser Fall, den wir nirgends wiederfinden, der in Friedek in der jüngsten Zeit zu konstatieren ist. Ein hervorragendes Mitglied der Gemeindeverwaltungskommission ist der Prokurist Marek. Er ist eine zweifelhafte Existenz, und es wurde ihm schon einmal nachgewiesen, daß er bei einem kommunalen Holzgeschäft schwer verdient hat, wobei er sich natürlich bei Vorhaltungen hinter die Valuta verschanzt hat. Die Untersuchung gegen ihn wurde durch einen persönlichen Freund von ihm geführt, so daß selbstverständlich nichts herausgekommen ist, nach dem alten Sprichwort: "Eine Krähe hackt der anderen kein Auge aus." Diesem Herrn Marek wurde nun vorgeworfen, daß er große Warenmengen, Kondensmilch, Kakao, Mehl, Reis, Fett und Hülsenfrüchte im Werte von 40.000 K, die bestimmt waren zur Verteilung an unterernährte Arbeiterkinder durch die sogenannte amerikanische Hilfsaktion, die Hoover-Aktion, sich angeeignet hat. Der Regierungskommissär-Stellvertreter, der damals amtierte, der čechische Sozialdemokrat Kubasek, erstattete gegen ihn die Anzeige. Dem Marek ist nichts geschehen, das Opfer ist Kubasek gewesen, der von seiner Partei wegen dieses Vorgehens ausgeschlossen wurde, um ihm so das Mandat als Verwaltungskommissionsmitglied aberkennen zu können. Marek amtiert weiter als ökonomischer und Schulreferent der Stadt Friedek. Ein Teil der herrschenden Korruption ist auch, daß in der Vorlage von uns gefordert wird, die Zustimmung zu geben zur Abtrennung eines Grundstückes an den Turnverein "Sokol". Wir haben nichts dagegen, wenn die Gemeinde eine Turnhalle baut und allgemeinen Zwecken zur Verfügung stellt. Aber wir müssen uns ganz entschieden dagegen verwahren, daß nach einer Richtung hin aus Gemeindemitteln so große Geschenke gemacht werden. Wir dürfen uns nicht zu Mitschuldigen an der in Friedek herrschenden Korruption machen. Deswegen bitte ich Sie, die Vorlage abzulehnen, sowie auch wir dagegen stimmen werden. Mit allem Nachdruck aber fordern wir von der Regierung, daß diesem unerhörten Skandal der Verwaltungskommission in Friedek ein Ende bereitet wird, und daß die Gemeinderatswahlen für Friedek ausgeschrieben werden. (Souhlas na levici.)

Tisztelt Képviselőház! Három nap óta Zola "Germinál" - jának véres lehelete érezhető a parlamentben. Az, hogy itt gyors egymásutánban munkáskérdések kerülnek tárgyalásra, voltaképen örvendetes jelenség volna. Hiszen egy demokratikus parlamentnek tulajdonképen az volna a dolga, hogy a politikai demokracia mellett istápolja a gazdasági demokracia utját is. A baj azonban az, hogy a munkáskérdések nem a kormány akaratából kerülnek ide abból a célból, hogy azok orvosoltassanak, hanem a proletárság akaratából, hogy itt, ország-világ elött leleplezés történjék arról, hogy mi történik ebben az országban a dolgozó munkásokkal szemben.

Mikor a köztársaság megalakult, a munkásoknak azt mondták, hogy ez az ország mindenkinek hű anyja, istápolója lesz. A cseh és a szlovák proletárság ezt el is hitte és az uj köztársaságot a legszegényebb cseh és szlovák proletár is "naša republika"-nak nevezte. A "naša republika" azonban hamar beigazolta, hogy a proletárságot mostoha gyerekeknek tekinti. Alig mult el a nagy gyözelmi mámor, megkezdődött a proletárság üldözése. A hatalom elöbb a magyar és szlovák munkásokra vetette magát a magyar és zsidó burzsoázia érdekében, később megkezdődött a harc a cseh munkások ellen is. A proletárság vezetőinek bebörtönzése, a gyülekezési jog felrugása, a cenzura dühöngése, mind-mind alkalmasak voltak arra, hogy a burzsoázia a proletárság elleni harcában vérszemet kapjon.

A kormány munkásellenes tendenciája elöször Szlovenszkóban nyilatkozott meg; természetes tehát, hogy a burzsoázia munkásellenes offenzivája is ott nyilvánult meg legelőször. És pedig a földbirtokos burzsoázia részéről. A szlovenszkói földbirtokosok ez év áprilisában sztrajkba kergették a szlovák és magyar földmunkásokat és az elöbb magyar, most szlovák Mičura a četnik urak munkásvértől piros szuronyaival verette le a földmüvelő proletárok kenyérért folytatott önvédelmi harcát. (Hluk. Místopředseda Buříval zvoní.)

A földbirtokosok erre a markukba nevettek és kizsákmányoló csápjaikat még jobban beeresztették a földmivelő proletárság húsába.

Igy történhetett azután Szlovenszkóban és Ruszinszkóban is, hogy a földmivelő proletárság ma sok helyen roszszabb helyzetben van mint Fehérmagyarországon. Ilyen körülmények között hogyan gondolja Beneš a szlovenszkói és ruszinszkói proletárságot a csehszlovák állameszmének megnyerni, annak indokolását érdekes volna megtudni. A szlovenszkói és ruszinszkói földhirtokos burzsoázia munkásellenes offenzivája után következett a prágai vasbárók harca, és most a bányabáróké. Ez a harc a legjellemzőbb gazdasági küzdelem, amióta a csehszlovák köztársaság fennáll. A harc központjában a mährisosztraui szénmedencében lévő bányák állanak, melyek a Rothschildok és a Guttmanok birtokában vannak. Tehát idegen, sőt zsidó kapitalisták birtokában-, akiknek a fajtája igen gyülöletes, ha a fajta tagjai véletlenül trafikengedéllyel bírnak, vagy ha ugyancsak véletlenül komunista párttitkárok. Ám nagyon kedves, ha földbirtokos, gyáros vagy mint a jelen esetben, bányabáró.

És éppen ez a körülmény robbantotta ki a mährisosztraui nagy harcot. A zsidó bányabárók látták, hogy a csehszlovák kormányok minden közösséget megtagadták a proletársággal, még pedig a csehproletársággal is, akiknek pedig soviniszta mámorát az államalakitásnál alaposan kihasználták - és igy csak természetes, hogy Rothschildék is vérszemet kaptak a munkások elleni offenzivára.

A hétfőn reggel kitört nagy harc ugyan egyelőre véget ért; a földalatti poklok proletárjai, az állami erőszakszervezet munkásellenes nyomása következtében, hajlandok az eddigi bérekért nagyobb munkateljesitményt végezni. A csehszlovák kormány által támogatott zsidókapitalistáknak ezt a győzelmét a burzsoá közgazdászok bizonyára nagy eredményként könyvelik majd el nemzetgazdasági szempontból is. És ha nem az ember, hanem a holt anyag a nemzetgazdaság alapja, akkor igazuk is van. Én azonban tagadom, hogy a holt anyag az a kincs, amely az országot gazdaggá teszi. A holtanyag a munka integritása nélkül nem hogy nemzeti kincset, hanem egy szelet knédlit sem ér. Mähris osztrauban pedig a munkásintegritás ellen történt merénylet akkor, mikor az élelmezés feljavitása nélkül fokozottabb munkára kényszerítik a bányászokat. Ha néhány évvel a harc után valakinek eszébe jut az osztrau-vidéki anyakönyvi bejegyzéseket átnézni, vérlázító adatokat szerez majd ott. Megtalálhatja majd, hogy a bányászok ettől az időtől kezdve az eddiginél is fiatalabb korban szállnak le végérvényesen a föld alá, hogy uj sírhalmokkal is dokumentálják az igazi nemzeti kincs pusztulását. És ebben a folyamatban az a legszörnyübb, hogy nincs benne megállás. Amig egyrészt a mindenfajta uzsorának tág teret engednek, amelynek révén a proletárság falatja kisebb és silányabb, ruházata pedig hétről hétre rongyosabb lesz, addig a proletárság harcát, amely most a puszta védekezésben merül ki, még ma is letörni igyekeznek.

Ennek az offenzívának különféle részletei vannak.

Szlovenszkóban és Ruszinskóban az a rendszer, hogy a proletárság nagy tömegeit idegen állampolgárokká degradálják, noha a trianoni békeszerződés 65. cikke szerint "a magas szerződő felek" kötelezik magukat, hogy az állampolgárság megszerzésénél nem fognak akadályokat görditeni. Természetes, hogy a "magas szerdődő felek" közé az ujszülött Csehszlovákia is beletartozik. Már most nézzük csak, hogy ez a "magas szerződő fél" miként jár el ebben a dologban.

Először a munkásmozgalom vezetőire vetette ki a hálóját. Egyik uzshorodi elvtársunknak például már háromszor állapitotta meg az ottani városi výbor az illetőséget, amelyet viszont a zsupán már kétszer semmisitett meg és bizonyára harmadszor is megfogja semmisíteni, gondolván, hogy nemcsak a magyar iszik háromszor, hanem a cseh is.

Ugyancsak ilyen felháboritó módon igyekeznek eljárni Surányi elvtársammal szemben is, még pedig nagyobbára olyan ujdonsült szlovák urak, akik abban az időben, amikor Surányi elvtársamat a szlovák munkások érdekében folytatott kemény harcáért a magyar osztályuralom véresre vert, a "Talpra magyart" szavalták, vagy legalább is munkapárti főkortesek voltak. Surányi elvtársamról a hivatalos urak azt akarják mindenáron kimutatni, hogy őt, bár már 18. éve Košicén lakik, az apja illetősége illeti meg; Seiden párttitkár elvtársamra viszont azt mondják, hogy nem jár neki az apja illetősége, miután az apja véletlenül košicei.

Erről az undoritó jogkificamitási eljárásról önkéntelenül eszembe jut az egyszerü parasztgyerek esete, akinek az apja izzadásig fujta a forró levest.

"Miért fujja Kend annyira azt a levest, éds apám?" kérdi a fiu.

"Hogy meghüljön!" feleli az öreg.

Más alkalommal pedig a fagyos kezét fujta a paraszt, amikor répát szedett. A gyerek ismét megszólal: "Miért fujja Kend a kezét, éds apám?"

"Hogy melegedjen," feleli az apa.

"A fene a Kend szája; hát az hól hideget, hól meleget fuj?"

Én is elmondhatom, hogy a fene egye meg az olyan jogrendszert, amelyik az egyik esetben cselőre, a másik esetben hajszra görbíti a paragrafusokat. Az azonban még csak hagyján, hogy a munkások vezetőit el akarják némítani és ki akarják őket az ország területéről kergetni; de az már páratlanul álló eset az államok történetében, hogy egy egész nemzetiség munkásosztályát is jogfosztottá akarják tenni. A csehszlovák államférfiak rájöttek, hogy a csehszlovák köztársaságban sok az idegen nemzetiség. Igy sokan vannak a magyarok is. Elhatározták hát, hogy a nagy létszámot csökkenteni fogják. Mivel pedig a mágnás és a burzsoa magyarokon, a köztársasági eszme esküdt ellenségein nem kezdhetik a létszám csökkenést, mert azok házaik, földjeik, ökreik, szamaraik vagy bivalyaik révén valamennyien állampolgárok, a munkásokon állanak bosszut.

Erre nézve jól jött az a körülmény, hogy a régi Magyarországon a hetibéres munkásoknak az 1875 évi 29., továbbá az 1883 évi 10. t. cz. és végül 1898 évi 76.785 számu pénzügyminiszteri rendelet értelmében nem kellett adót fizetni. Viszont az illetőségről szóló 1886 évi XXII. t. cz. 10. szakasza értelmében az illetőség megszerzésének egyik kelléke, a község terheihez való hozzájárulás. Erre az ósdi törvényre való hivatkozással, a szlovenszkói és ruszinszkói magyar-német és lengyel hetibéres munkások nagyrészétől megtagadják az illetöséget és az állampolgárságot.

Ezt a példátlan jogfosztást október havábán Tausik elvtársam és még néhány képviselőtársam megismertette Beneš miniszterelnökkel is, akit barátaim arra is figyelmeztettek, hogy ezzel a jogfosztási kisérlettel megsértik a békeszerzödést is, holott azt másokkal minden áron be akarják tartatni. Egyben kérték a miniszterelnököt, hogy adasson ki egy rendeletet, hogy az illetőségi ügyek elbirálásánál a hetibéres munkásoktól ne követeljék az adófizetés tényének a kimutatását. Beneš akkor igéretet is tett az ügy elintézésére.

És mit gondolnak, mi történt?

Pár héttel ezelött Mičura miniszter szlovenszkói jobbkeze, Kállay, kiadott egy rendeletet, amelyben még jobban megszigorítja az illetőségi ügyek dolgát. Nevezetesen a törvény, mint elöbb emlitettem, az illetőség megszerzésénél csak a község terheihez való hozzájárulást emlit meg és a joggyakorlat eddig is az volt, hogy egyetlen fillér lefizetése, sőt a magyar éra alatt a szegények enélkül is megkapták az illetöséget; addig a Kállay rendelete, a törvény világos rendelkezése ellenére, négy évi folytonos adófizetést követel. Kállay tehát a munkások jogfosztása érdekében nem riad vissza a törvény meghamisitásától sem.

Tisztelt Ház! Szylveszter napján lejár az illetőség és állampolgárság elintézésére megszabott határidő. Ha a nemzetgyülés tagjai nyomban nem kényszerítik a kormányt ennek az ügynek az elintézésére, akkor a szlovenszkói és ruszinszkói proletárság nagy tömegei ujévi ajándékképen azt kapják a csehszlovák köztársaságtól, hogy január elsejétől közönséges rendöri alannyá lesznek. Ennek a hatalmas tömegnek, a leguj abb rendelkezés szerint, útlevéllel kell ellátnia magát, ha 30 esztendö óta is lakik a köztársaság területén és ha moccani mer, kiutasításban részesül.

Ezzel a rendelkezéssel azt akarja a kormány elérni, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói proletárság pisszenés nélkül tűrje a nagyobbára idegen burzsoázia korlátlan kizsákmányolási tendenciáját és ha meg nem szökik elöle, időnap elött dögöljön bele. A cél tehát itt is ugyanaz mint a cseh proletárságnál, csak az eszközök mások.

Igy lett a Masaryk által igért munkásköztársaságból a legvadabb burzsoaköztársaság, amely mérhetetlen kincseket biztosít úgy a honi mint az idegen rabló kapitalizmusnak. (Potlesk komunistických poslanců.)