Tisztelt hölgyek és urak! Hogy a kormány javaslata az 1912 évi LXIII. magyar t. c. I. és III. fejezetének hatályon kívül helyezését illetően egyik uj bizonyságát képezi annak, miképen a hazugságoknak abban a tömegében, amelyben ez az állam foggant, született és él, a legnagyobb hazugság demokratikus voltának hangoztatása, bővebben bizonyítanom nem szükséges, azt az elöttem szóló szónok már részletesen és igen találóan fejtette ki. Egyet azonban nem mulaszthatok el. Nem mulaszthatom el kifejezésre juttatni azt, hogy ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén a czehszlovák ko rmány, a többségi pártok, örökre elvesztik az erkölcsi jogosultságot arra, hogy a magyar állam szellemét, törvényhozását, kormányzati rendszerét, a multat, akár a jelent vagy a jövendőt illetően kritika tárgyává merjék tenni.
A magyar állam törvényhozása megalkotta az 1912 évi LXIII. t. cikket, amelyben az emberi jogoknak, a személyes szabadságnak, levéltitoknak, házjognak, egyesülési-és sajtószabadságnak korlátokat szab ugyan, ám ezen korlátokat csakis a háboru esetére állitja fel, vagyis azon esetre, amikor a létében fenyegetett államérdek arra a legteljesebb jogot szolgáltatja s ezen esetben is erős korlátok alá helyezi. Ám a csehszlovák köztársaság ezen törvény hatályon kívül helyezésének hazug ürügye alatt ugyanezen intézkedéseket évekre állandosítani fogja. És ezen állam nevezi népeit műveltnek, demokratikusnak, haladónak, Magyarországot pedig barbár rabtartónak, antidemokratikusnak, konservativnak. (Výkřiky. - Předseda zvoní.)
Nem látják önök, hölgyeim és uraim, ott a többség padjain, hogy az ámításnak az a rendszere, amely ebből a teremből is oly terjedékenységgel lepi el és mérgezi meg a közéletet, hovatovább meg fog fojtani mindent, aminek életfeltétele az igazság tiszta levegője?
Dehát hiszen itt hiába minden beszéd; elfogják önök fogadni a kormányj avaslatot, még ha saját elveiket tagadják is meg s azért én minden további érvelés mellözésével csupán azt akarom önök elé tárni, hogy a javaslat milyen silány fércmü, jogilag képtelen torzszülött, telve ellentmondásokkal, jogbölcseleti, sőt törvénytechnikai absurdumokkal.
A javaslat elsö cikke hatályon kivül helyezi az 1922 évi LXIH. t. c. I. és III. fejezetét.
Tudnunk kell, hogy az idézett törvény élő törvény ugyan, de hatályban nincsen, mert hatályának előfeltétele, a háboru, vagy háborus veszedelem nem létezik.
Miután a jogi-és alkotmányjogi bizottság indokolása szerint az egész csehslovák köztárság területén érvényes olyan törvény van, amely a rendkívüli viszonyok között a kormány részére felhatalmazásokat ad, ez az 1920 évi 300 sz. törvény, ennek következtében az 1912 évi LXIII. t. c. hatályon kívül helyezésére semmi szükség nincs. Mindenki tudja, hogy ha egy államnak az egész területén érvényes törvénye van, akkor minden más törvény eo ipso hatályon kivül van helyezve. Ig lett a 300 számu törvény által hatályon kívül helvezve az 1912 évi LXIII. t. c. is; az ujból hatályon kivül helyezni telj esen értelmetlen. Önöknek azonban- a többség padjain-ezzel a törvénnyel az kell, hogy Slovenskót bármikor torkon szoríthassák.
A javaslat a törvény I fejezetét hatályon kívül helyezi, ám az annak alapj án a kormányok és a slovenskói minister által tett összes intézkedéseket hatályukban fenntartja. A világnak egy törvényhozásában sem volt példa arra, hogy magának a törvénynek, tehat a kormányrendelkezések jogi forrásának hatályon kívül helyezésével egyidejüleg a hatályon kívül helyezett törvény alapján tett kormányintézkedések hatálya fenntartassék, e téren a kezdeményezés kétségtelenül a mi törvényhozásunk érdeme.
Nem akarok itt arról beszélni, hogy milyen nevetségesen hypokrita, milyen ostobául hazug hatályon kívül helyezésről beszélni akkor, amikor minden kormányrendelet és intézkedés is érvényben tartatik, azt sem akarom fejtegetni, hogy törvény technikai szempontból milyen absurd nemcsupán az összko rmány rendeleteit - értve alatta általános érvényü rendeleteket hanem kormány, sőt slovák ministeriumi összes, tehát speciális intézkedéseket is törvény hatályával fenntartani s ezen intézkedések taxativ felsorolása nélkül adott esetben egyszerüen lehetetlenné tenni úgy bíroság, mint hatság részére a gyakorlati alkalmazást; merem azonban állitani, hogy a törvénynek magának hatályon kívül helyezése az ennek alapj án kiadott rendelkezések fenntartása joglogikai szempontból valami olyan torz, olyan hallatlanul lehetetlen szörnyszülött, hogy azért minden jogásznak mélységesen szégyenlenie kellene magát. Azt fogják ellene vetni, hogy számos olyan intézkedés van, amelyet ma még hatálytalanítani káros volna. Ez lehetséges, ámde ezen rendelkkelk éseket sorban is memstálni kellett volna; jogalap nélkül fenntartani külömben is a jogmorálálba ütköző; a mégis fenntartandók fenntartására száz más mód áll rendelkezésre a törvényhozásnak az itt alkalmazott módnál, ami lehet gyorstalpalás, de törvényhozás semmi szín allatt.
Semmi más ez mint úgynevezett "blind bizalom", bizalom a ko rmányban, amely nem tartja szükségesnek megmondani azt, hogy mely rendeleteknek fenntartását kívánja. A kormány megkívánja a többségtől a bizalmat, de annyi bizalommal nincs íránta, hogy megmondaná, mely rendeleteknek a fenntartását akarja és elárulnáez íranti szándékát.
Ám még cifrább az I fejezet 1. ponttján k utolsó bekezdése, amely a kormányak kötelességévé teszi, hogy ezen érvényben maradórendelkezéseket hatályon kívül helyezze, ha az az ok, amelynél fogva kiadattak, megszünik.
Ez már azután olyan vaskos ellentmondás, amilyen még az itt hozott törvények álatalános ellentmondásai közül is kíválik. Valóságos mastodonja az ellentmondásnak.
A törvény alapján kidott összes kormányrendeletek kiadásának oka maga a háboru, vagy háborus veszedelem. Hogy ma se háboru, se háborus veszedelem nincsen, afelett - úgyhiszem - jogászok közt vita nem lehet; az ok tehát már elmult, amely a kérdésés kormányrendelkezést szükségessé tette. De ha az ok elmult, akkor minek azokat vajjon fenntartani s minek hatályon kívül helyezésüket a kormány kötelességévé tenni.
Éz ezt, hölgyeim és uraim, amit minden kezdő jogásznak tudnia kell, látnia muszáj, mert másként nem méltó a jogász névre, önök nem fogják meglátni, mert azt hiszik, hogy törvényhozás az; vakon követni a kormányt, még ha az a legvadabb dolgokat követeli is.
A I fejezet 3. bekezdésének I §-a szerint a statárium elrendelhető az 1878 évi V. t. c. 153-155 §§-aiba ütköző bűncselekménnyek esetén, elrendelhető pedig a 2. alpont sze rint Slovenskó ministere vagy az illető zsupán által is.
Ezen rendelkezés az állani alkotmánylevél I cikkének alapján akkor is érvénytelen lesz, hogy ha a törvényhozás megszavazza.
A magyar B. T. K. 153-155 §§-ai a nemzetiség vagy felekezet elleni lázadásról szólnak, tehát nyílván politikai büncselekményekről. Az alkotmánylevél 81 §-ának b) bekezdése értelmében, minden politikai jelentőségü ügy a minisztertanács elé tartozik. A B. T. K. 153-155 §§-ai esetén léven például a nemzetiség vagy felekezet elleni lázadásról szó, a politikai jelleg eltagadhatatlan - a statáriumot sem a slovenskói minister, se semmiféle zsupán el nem rendelheti, csupán egyesegyedül a minisztertanács, azért, mert az alkotmánylevél I. cikke szerint az alkotmánylevéllel ellentétben álló törvények érvénytelenek s mert az alkotmánylevél idézett cikke szerint minden politikai jelentőségü ügy kizáróan a minisztertanácsnak van fenntartva és így e törvény se adhat felhatalmazást, hogy a statáriumot ily esetben a slovenskói miniszter vagy zsupán hirdesse ki.
Egyébként ez a dolog természetétől is következik. A statárium roppant éles fegyver, amelynek alkalmazását nagyon meg kell fontolni és azért egy modern törvényhozás se bizza másra, mint az összkormányra. Éles fegyver csak komoly kőzbe való; gyerekek könnyen megvághatnak vele másokat eg magukat is s azért nem való se a slovenskói minister, se a zsupánok gyermekkezébe.
Nem szólva az egész törvényj avaslatnak az egyes rendelkezések idézését úgyszólván lehetetlenné tevő berendezéséről, amely - csak, hogy egy példát említsek - adott esetben a következő idézést kivánja: Az X számu törvény I cikke 3. pontja 1 §-ának 1 bekezdésének a) pontja; ezek a javaslatnak formai hibái, jogi szemüvegen nézve a dolgot.
Érdemi hibái még nagyobbak.
A Iegnagyobb hibája az, hogy liberálisabb, modern törvényt helyez hatályon kívül, amelyet a jogi érzékéről világszerte elismert magyar törvényhozás 1912 évben alkotott és ennek helyébe teszi az 1873 évben, tehát 40 évvel azelött létrejött osztrák jogforrást, hogy állandosítani kivánja a cenzura s statárium lehetőségét, amelyet pedig az annyira agyonkritizált és kigúnyolt magyar kormányrendszer és törvényhozás is csupán háboru esetére tartott megengedenek.
Hogy a kormány ezzel a silány, absolute logikátlan fércmunkával mit akar elérni, az elöttem és sokak elött sokáig talány volt. A sötétbe Markovič igen tisztelt képviselőtársam beszéde hozott némi kis világosságot.
Ez a beszéd egészen sajátszerü keveréke volt a szégyenkező magafeláldozásnak, az elvek, igazság, célszerüség hatalomvágy belső harcának. A beszédnek egész hangneméből kivehető volt, hogy hiányzik belőle a benső meggyőződés éltető ereje sőt talán az elfojtott szégyenkezés akkordjai hangzottak ki szokatlan mélabús zöngéjéből. Nem ismertem reá Markovičra, a temperamentumos, tüzes szónokra, aki lángvetőjéből ezuttal tüzes szikrák, fojtó gázok és lángsugarak helyett csupán enyhe limonádét fecskendezett politikai ellenfeleire. Hja, ez már úgy szokott lenni akkor, amikor valakinek nem azért kell előre mennie a tűzbe, mert meggyőződésének benső ereje hajtja, hanem mert küldi a kőtelesség, amely az ő nyakába akasztota a - kolompot.
Markovič igen tisztelt képviselőtársam beszédéből két dolog ragadta meg a figyelme emet különösen.
Az egyik azon merész állítása volt, hogy a törvényt meg kell szavazni, mert csupán megzavazásával szüntethetők meg a demokraciával, az emberi jogokkal össze nem férő ama korlátozások, amelyek ma tényleg fennállanak; ugymint: az internálás, posta-, távirda-cenzura, essküdtszékek müködésének korlátozása, az illetőségi községbe való utalás stb. stb.
Hát kérem, a leghatározottabban vagyok kénytelen kijelenteni, hogy képviselőtársam a legenyhébben szólva, tévedett. Nem akarom állitani, hogy szándékosan tévedett azon célból, hogy elvtársai mozgolódó lelkiismeretét megnyugtassa, bebizonyitván nekik, hogy ennek az absolute antidemokratikus javaslatnak megszavazása voltaképen az emberi szabadságjogok szempontjából szükséges, nem, ezt állitani nem akarom, de állitom igenis azt, hogy ezzel a beállitással oly határtalan rövidlátást tételezett fel nem az ő nézetén lévő jogásztársaitól, amely szinte a parlamenti illem határait érinti, mert azokat egysze üen tudatlanoknak bélyegzi.
Nem, igen tisztelt képviselőtársam, ilyen nagyon naivak mégsem vagyunk s ezért egész komolysággal kérhetjük, hogy máskor hasonló kirándulásoktól sziveskedjék tartózkodni, mert máskok talán nem lesznek vele szemben oly udvariasak, mint amilyen lenni én akarok, aki csak érvelésének helytelen voltát fogom bebizonyítani s nem egyszersmind rosszhiszemüséget.
Mindazon földi javak, t. i. a cenzura, internálás, esküdtszékek korlátozása, illetőségi községbe való utalás stb. az imént idézett törvény 11, 6, 8, 12 §§-ai alapján rendelhetők el és foganatosíthatók a kormány által ugyan, ezeknek hatályon kívül helyezése tehát valóban a demokracia követelménye lehet, de - és itt van a nagy "de" - ezeket a törvény címe, 1 §-ának l bekezdése szerint, világosan esakis háboru esetén, vagy háborus veszély esetén vehetűnk igénybe s ugyanazon § 2. bekezdésének imperativ rendelkezése szerint a háboru befejezésével vagy az első kivételes intézkedésektől számitott négy hónap elteltével a kivételes intézkedéseket, tehát cenzurát, illetőségi községbe való utalást, levél- táviratcenzurát stb. hatályon kivül kell helyezni.
Ha tehát a slovenskói minister a háboru befejeztével, vagy a legelső intézkedéstől számitott négy hó alatt nem helyezte hatályon kivül rendkivüli intézkedéseit, akkor törvényt sértett, önhatalmulag is törvényellenesen tartott fenn intézkedéseket, melyeket már régen kellett volna éppen a törvény világos parancsa folytán beszüntetni; ám ez nem ok arra, hogy azzal a törvénynek olyan módon való hatálytalanitását indokolja a képviselőtársam, amely medicina peior morbo.
A másik megkapó része volt t. képviselőtársam beszédének az, amikor, némi szónoki hévet eröltetve magára, kijelentette, - a Hlinka-párt jelenlévő tagjai felé fordulva - hogy ezen törvény meghozatalának okai azok, akik a slovák népet felizgatják. Nyílván a néppártot és a volt s elszakadt párthiveit értette ezalatt.
Ebből a kijelentésből megtudtam végre hiteles helyről, hogy a slovák nép is izgatott. Ezen pedig nagyon elcsodálkoztam.
Elvégre, hogy a magyar nép izgatott ebben a köztársaságban, az ugyebár érthető volna . . . Hiszen nem joszántából jött ide, ahól helyzete nem valami rózsás, ide kényszeríttetett onnét, ahól úr volt a saját portáján és vigan tartotta szolgaságban a slovákot, németet . . . Csak nem lehet kellemes rabszolgatartóból rabszolgává vální . . . Dehát a slovák nép! . . . hiszen ezt az ezeréves rabságból szabadította fel cseh testvére, uj boldog nemzeti szabadlétre, amelyben ura önmagának, nyelvének, kulturájának, vallásának és minden értékének . . . És ez a slovák nép mégis ízgatott? Nos hát, ez valóban vastag hálátlanság, amely megérdemli a statárium állandósítását és egyéb drákói intézkedéseket.
Ebből a logikából aztán kellő dedukció útján megértettem a helyzetet, megértettem, hogy a lelkek háboruja nemcsupán a cseh és magyar nemzet közt van meg, hanem megvan a cseh és slovák között is, megvan az alig négy éves kölcsönös boldog házasság után máris oly mértékben, hogy a hozományt vígan pazarló erősebbik házastársa már kezd nem bízni az eskü szentségében, de célszerünek találja "fűr alle Fälle" elkésziteni a somfabotot. (Hluk. - Předseda zvoní.)
Erre az ultima rátióra se a cseheknek, se a csehslovákoknak nem kell büszkéknek lenniök, de aligha büszkék reá maguk a slovákok is.
Uraim, csehslovák urak; én nekem tulajdonképen az örömtől ujjonganom kellene afelett, hogy önök az önök rövidlátásával mennyire siettetik a magyarság és a slovákság közt a háboru folytán felmerült ellentétek liquidálását, a slovák nép kijózanodását s ha örömem nem teljes, annakcsak egy az oka: belátása annak, hogy mennyire igaztalanok tudnak önök Ienni azokkal szemben, akik évezredes közösségben slovákokból magyarokká tudtak válni ezer év alatt, holott önök siettek csehekké tenni nem ugyanannyi -nap alatt. (Předseda zvoní.)
Elnöki intés nélkül is befejeztem volna szavaimat. Önök azt akarják, hogy Slovenskón a hírlapírás talpnyaló ebként fekűdjön a lábaik elött. Ez a kívánságuk teljesedni nem fog. Nem fog akadni Slovenskón magyar, aki cseh talpat nyaljon és ha akadni fog, tudni fogunk vele kímeletlenül úgy elbánni, ahogy önökkel csehslovák urak, a slovák népnek már régen el kellett volna bánnia.
A javaslatot nem fogadom el. (Potlesk
maďarských poslanců.)
Meine Damen und Herren! Diejenigen,
die seinerzeit Gelegenheit hatten, im österreichischen Reichsrat
die politischen Vorgänge zu verfolgen, werden mit der größten
Verwunderung feststellen, daß sich seit jenen Zeiten das Bild
vollständig geändert und gedreht hat. Damals waren dieselben Herren,
die heute die sogenannten Koalitionsparteien vertreten, die unerschrockenen
Vorkämpfer für Freiheit, Recht und Demokratie (Souhlas na levici.),
die sie heute in der schamlosesten Weise mit Füßen treten. (Souhlas
a potlesk německých a slovenských žudových poslanců.) Und
dar um, meine Damen und Herren, lassen Sie mich rufen: Hoihoh!
Tisza vor den Toren der Slovakei mit seinen Janitscharen, seinen
Henkern, seinem Henken, seinem Standrecht, seinem Staatsanwalt,
seiner Zensur, seinen Bütteln und allen denjenigen Mitteln, die
sie seinerzeit so kräftig bekämpft haben, als Sie an der Spitze
der Oppositionspartei marschierten. (Souhlas a potlesk na levici.)
Heute aber sehen wir, daß die geehrten Herren sich in Liebe
um den Hals gesunken sind, daß sie es gar nicht mehr erwarten
können, bis sie jene Politik machen, welche sie seinerzeit so
verurteilt haben. Und vergebens rufe ich in den demokratischen
čechischen Wald hinein: "Hojhoh! Heraus Ihr Kämpfer für die
Freiheit!" Zurück schallt mir ein jämmerliches Echo: "Nae
republika". (Sehr gutt! Výkřiky. Nepokoj.) Das ist
die Grundlage Ihrer Politik, das ist das Um und Auf, der Punkt,
um den Sie sich drehen, weil Sie sehr wohl wissen, daß dieser
Staat nicht anders erhalten werden kann, als mit Bajonetten und
Standrecht. (Souhlas a potlesk na levici.) Nun, wo seid
Ihr Herren Bechyně, Herr Tusar, Herr Stříbrný,
Herr Staněk, rámek, Dr. Winter, Němec?
Heraus zum Turnier für die Freiheit, verteidigt doch die Demokratie
vor Eueren eigenen upanen, die ja mit dem slovakischen Volk Schindluder
treiben und mit jenen Gesetzen, die hier in diesem Hause fabriziert
werden. (Nepokoj.) Freilich, nicht immer spielt sich das
Gewaltsystem in diesem Staate so schamlos und offenkundig ab,
wie in diesem Fall. (Hluk.)
Místopředseda Buříval (zvoní):
Prosím o klid.
Posl. dr. Lodgman (pokračuje): Sie verstehen es ansonsten sehr wohl, die Verwaltungsbehörden vorzuschicken und im Dunkeln zu besorgen, was Sie vor dem Licht der demokratischen Sonne nicht verantworten könnten. Und es ist gut so, daß wir gerade heute über eine Vorlage verhandeln, in welcher das Standrecht und die Zensur die erste Rolle spielen, es ist gut so, weil der Herr Dr. Bene diesen Eindruck gleich mit nach Genua nehmen kann (Potlesk na levici.), wo er vor den staunenden Völkern Europas erzählen wird, welch eine Freiheit hier herrscht, welch eine Lust es ist, čechoslovakischer Staatsbürger zu sein! (Výkřiky. Nepokoj trvá. - Posl. Sladký: Tak se vystěhujte, kdy se vám tu nelíbí!) Ja, das möchte Ihnen so passen, daß wir hinübersiedele! Ich sage Ihnen, wenn wir dereinst hinübersiedeln werden, dann nehmen wir unseren Boden mit. (Potlesk na levici. "Heil!") Sie wollen, meine verehrten Herren von der Koalition (Hluk. - Místopředseda Buříval zvoní.), die Gesetze dieses Staates, der Čechei auf der einen, der Slovakei auf der anderen Seite miteinander in Einklang bringen, das ist die große juristische Begründung, das ist das Mäntelchen, das Sie allen solchen Gesetzen umhängen. Aber Ihre Unifizierung ist eine Unifizierung in pejus; sie bringen nicht die Gesetze zur Anwendung, welche günstiger wären als bisher, sondern Sie bemühen sich, in die Slovakei, die bis dato von unseren Gesetzen in dieser Beziehung verschont war, auch das Glück und die Verheißung der Polizei und des Staatsanwaltes zu tragen. (Výkřiky.)
Was soll man, meine verehrten Damen und Herren, über die Einzelheiten der Vorlage sagen? Es ist ja vollständig müssig, darüber zu sprechen. Der Geist, den diese Vorlage atmet (Výkřiky, nepokoj.), ist natürlich nicht der Geist der Freiheit und Sie können, weiß Gott, nicht stolz darauf sein, daß Sie es nunmehr, Gott sei Dank, auch zu Wege gebracht haben, diejenigen mit Skorpionen zu peinigen, die Sie als Ihre Brüder von der magyarischen Unterjochung angeblich befreit haben. (Výkřiky. Hluk.) Sie haben dem Hause eine Vorlage unterbreitet, welche so echt den alten Polizeigeist atmet. Statt daß Sie alle die Hindernisse beseitigt hätten, welche heute noch dem freien Wort, der freien Gesinnung entgegenstehen, statt dessen türmen Sie neue Hindernisse auf und Sie begnügen sich nicht damit, das Standrecht abhängig machen zu lassen von einem Beschluß der hohen Regierung, obzwar dies, weiß Gott, in diesem Staate keine Schwierigkeiten bereiten würde (Hluk. - Místopředseda Buříval zvoní.), sondern Sie gehen noch darüber hinaus und geben dieses Recht dem Minister in der Slovakei, dem Gouverneur in Karpathorußland und darüber hinaus dem upan! Und warum? Sie begründen es damit, daß außergewöhnlich dringende Fälle eintreten könnten, in denen es nicht möglich wäre, einen Regierungsbeschluß einzuholen. Pardon, meine Herren! Wenn Sie die Gesetze Österreichs aus jener Zeit abschreiben, dann schreiben Sie sie gefälligst mit geist ab. Als man seinerzeit in Österreich derartige Bestimmungen in die Verfassung aufnehmen zu müssen glaubte, da gab es noch kein Telephon und keinen Telegraphen. Heute kann sich kein upan darauf berufen, daß er eigenmächtig das Standrecht verhängen muß, weil sonst seine Nachricht zu spät nach Prag käme. Heute gibt es technische Errungenschaften, welche diesen Mangel beseitigen, welche diese Hindernisse überwinden, und wenn Sie trotzdem dem upan eine derartige Machtvollkommenheit aufbürden, dann stempeln Sie ihn zu jenem untergeordneten Organ, welches in diesem Staate seit jeher seine Orgien getrieben hat, damit es die Regierung entlastet, wenn es ihr paßt (Souhlas na levici.) und wenn sie nicht den Mut hat, die Dinge zu vertreten, die durch das System dieses Staates repräsentiert werden.
Sie wollen von Demokratie sprechen, die es wagen, uns derartige Gesetze vorzulegen, die gerade dieser Tage auf dem sogenannten Minoritätenlandtag in Prag nichts als Worte der nackten Gewalt und brutalen Willkür fanden (Souhlas na levici. Nepokoj.), Sie, meine sehr geehrten Damen und Herren von der Koalition, die Sie den Abgeordneten Dr. Baeran dem Kerker überlieferten, (Výkřiky na levici: Pfui!) und sich nicht schämen, gegen einen Abgeordneten ein anhängiges Strafverfahren, während er sich in Untersuchungshaft befindet, zu vollführen. Wir haben seinerzeit die Tat Baerans nicht gebilligt. Wir sind hiefür ganz offen eingetreten und haben unseren Standpunkt laut verkündet. (Hluk.) Aber wir haben Ihnen gesagt, daß wir dem Augenblick, in dem Sie den Staatsanwalt mobil machen, vor ihm stehen, daß wir mit ihm solidarisch sind und wir empfinden diese niederträchtige Behandlung als einen Faustschlag gegen uns selbst und gegen das deutsche Volk in diesem Staate. (Souhlas a potlesk na levici.) Gehen Sie nur hin une fragen Sie, wie Dr. Baeran im Gefängnis friert! Sie haben ihm eine Zelle zugewiesen, in der er sich nicht einmal erwärmen kann, und als er die Bitte vorbrachte, in einer anderen Zelle untergebracht zu werden, da haben Sie freilich dieser Bitte willfahrt. Aber Sie haben ihm eine Gemeinschaftszelle anweisen wollen, mit Dieben, Prostituierten und ähnlichen Gesindel (Hluk na levici a výkřiky: Pfui!). Schämen Sie sich nicht, dies einem Abgeordneten gegenüber zu tun, der doch immerhin, er mag sonst getan haben was er will, ein Kollege von Ihnen ist! Während Sie die Untersuchung gegen die Diebe und die Erpresser und die Verbrecher und die Korruptionisten in diesem Staate auf freiem Fuße führen, da fűhren Sie sie gegen ihn, während er hinter Kerkermauern sitzt. (Hluk. Výkřiky.) Sie, meine Damen und Herren, erheben so oft gegen uns den Vorwurf, wir verhöhnten und verunglimpften den čechischen Staatsgedanken. Ich aber sage Ihnen: Niemand hat die čechischen Farben so besudelt, wie Sie Ihre eigene Fahne täglich durch die Gosse der Reaktion schleifen! (Sehr richtig!) Sie sehen es ja hier! Vor Ihren Augen entrollt sich keineswegs das Bild einer nationalchauvinist ischen Opposition. Der Chor, der hier gesungen wird, ist wahrlich international. Nicht völkische Interessen, nicht Klassenrechte werden hier verteidigt, es geht um mehr, es geht um die ewige Freiheit der Völker, die Sie mit Füßen treten. (Sehr gut!) Und daher die Einheitsfront, die sich innerhalb dieses Staates gegen Sie gebildet hat, wo der Proletarier an der Seite des Bürgerlichen und der Slave an der Seite des Deutschen marschieren muß, um sich gegen den unersättlichen čechischen Imperialismus zu wehren. Aber freilich, die Opposition ist sich ja darüber vollkommen klar, daß hier kein Säuseln hilft. Hier hilft nur eine kräftige Auflehnung gegen ein System, das da glaubt, allmächtig zu sein, wenn es brutal ist. Und so sehen Sie, daß sich hier in Ihrem Staate ein eigener Völkerbund errichtet hat, ein Völkerbund, der keinen Unterschied der Nation kennt, keinen Unterschied der Klasse, der bloß erfüllt ist von der Sucht nach Freiheit, von dem Glauben an das Recht, über sich selbst zu bestimmen, der erfüllt ist von dem Bewußtsein, von der Liebe zur ewigen Gerechtigkeit, welche die Natur freilich allüberall bekundet, da sie uns Menschen als Gleiche zu Gleichen gestellt hat, während das čechische Gewaltsystem dieser Natur allstündlich mit seinen Verbrechen wider die Freiheit ins Gesicht speit. Aber glauben Sie nicht, daß sie am Abschluß einer geschichtlichen Epoche angelangt sind, daß Sie sich ungestraft werden ausleben dürfen im Geiste einer blindwütigen nationalistischen Reaktion.
Es kommt einmal der Tag, da werden
die Posaunen Jerichos kräftiger in die Ohren dröhnen, als Ihnen
lieb sein wird. Und da wagen es Ihre Preßreptilien und andere
Erzeugnisse, die Märe im Ausland zu verbreiten, daß die Mitarbeit
der Deutschen in diesem Staate vor der Tür steht. Da wagen Sie
es uns zuzumuten, wir möchten all das vertreten, was die Herren
auf dieser Ministerbank ausgeheckt haben. Welche deutsche Partei,
frage ich, hat den Mut zu einer Mitarbeit an der Regierung, welche
hat den Mut, auch nur daran zu denken, die Verantwortung für all
das Schandbare zu übernehmen, was hier unter dem Titel der Freiheit
geschieht! (Souhlas na levici.) Suchen Sie sie, und wenn
Sie sie gefunden haben, dann sagen Sie ihr vor ihrem Eintritt
zur Mitarbeit, daß bei Ihnen nicht Freiheit, sondern Knechtschaft,
nicht Gerechtigkeit, sondern Unrecht, nicht soziales und wirtschaftliches
Verständnis, sondern nackter Egoismus und erbärmliche Selbstsucht
gedeihen. (Sehr gut! Potlesk na levici. Nepokoj.) Für uns
aber, die wir in diesem Staat gegen unseren Willen hineingepreßt
worden sind, für uns wird auch einmal der Tag kommen, da wir die
lästigen Fesseln und Ketten abstreifen dürfen. Dann freilich werden
wir nicht nur auf unsere Toten weisen, die Sie mit Ihren Ausnahmsverfügungen
und Bajonetten zur Strecke gebracht haben, sondern wir werden
auch nach dem Lorbeer greifen, der noch keinem Volke in der Geschichte
vorenthalten wurde, das mutig um ihn gekämpft hat. Wir werden
gegen die Vorlage und für den Übergang zur Tagesordnung stimmen
unter dem Ruf: Nieder mit der Tyrannis, es lebe die Freiheit!
(Souhlas a potlesk na levici.)
Hohes Haus! Der vorliegende Gesetzentwurf enthält in seiner Überschrift bereits eine kleine Falschmeldung. Diese Falschmeldung ist nur eine Fortsetzung der Falschmeldungen, die der Herr Ministerpräsident Dr. Bene in die Zeitungen lanciert hat und welche dahin gingen, daß in der Slovakei und Karpathorußland das Standrecht und die Ausnahmsverfügungen aufgehoben werden sollen. Das Gegenteil davon ist der Fall. Dieses Gesetz hat den Schein, als sollte das Standrecht aufgehoben werden. Tatsächlich aber sagt das Gesetz expressis verbis, vollständig ausdrücklich, daß das Standrecht in der Slovakei und Karpathorußland aufrecht bleiben soll. Es wird also durch den Gesetzgeber die Regierungsmaxime der gegenwärtigen Regierung sanktioniert, daß in der Slovakei und Karpathorußland mit dem Standrecht und mit Ausnahmsverfügungen zu regieren ist.