Aus unserer ganzen Kritik, die wir hier wohl mit Recht an den Budget zu üben gezwungen sind, ersehen Sie, daß dieses Budget das Budget eines kapitalistischen Staates ist, daß es ein Budget ist, welches auf die praktischen Bedürfnisse der breiten Massen des Volkes keine Rücksicht nimmt, sondern nur geeignet ist, den Interessen der kapitalistischen Klassen zu dienen. Wir lehnen das Budget aus diesen sachlichen Gründen ab. Wir lehnen es aber auch ab, weil es ein Vertrauen für die Regierung beinhaltet, zu dem wir gar keinen Grund haben und das wir zu geben nicht bereit sind.
Unsere Kritik an dem Budget ist sachlich. Wir sind davon durchdrungen und überzeugt, daß auch sachliche Kritik bei Ihnen nicht auf fruchtbaren Boden fällt. Die parlamentarischen Zustände sind so, daß Sie auf diese Kritik nicht eingehen. Sie nennen das Demokratie. Das ist Ihre Sache. Nach unserer Ansicht ist es das Gegenteil davon und wir begreifen nicht, daß der Herr Generalberichterstatter seine Rede mit dem Satze schließen konnte: Was fehlt dem čechoslovakischen Vaterland zu seinem Glücke? Und er antwortete darauf mit Überzeugung, daß dem čechoslovakischen Vaterland nichts zu seinem Glücke fehle. Wir können diese Ansicht nicht teilen. Vielleicht hätte er Recht gehabt, wenn er nur vom čechischen Volke und besonders von jenem Teile gesprochen hätte, der zu den kapitalistischen Schichten des čechischen Volkes gehört. Wenn er aber vom Vaterlande spricht, so spricht er von der ganzen Čechoslovakischen Republik, und da möchten wir denn doch sagen, daß dem čechoslovakischen Vaterland das Wichtigste fehlt: Es fehlt ihm der Abbau seines nationalistisch-bürokratischen Herrschaftssystems, es fehlt ihm die Aufrichtung der völligen Gleichberechtigung aller den Staat bewohnenden Völker - auch für diese soll der Staat zum Vaterlande werden - es fehlt ihm, daß es aufhört, ein Instrument des čechischen Kapitales gegen die Arbeiter zu sein, es fehlt ihm, daß es die großen unproduktiven Ausgaben für den Militarismus kulturellen und sozialen Zwecken allen seiner Bewohner widmet, es fehlt ihm die Aufrichtung der wahren Demokratie und der Freiheit. Das, neben anderem, fehlt nach unserer Überzeugung dem čechoslovakischen Vaterland zu seinem Glücke.
Wir werden das Budget aus allen diesen Gründen ablehnen. (Potlesk a souhlas na levici.)
3. Řeč posl. dr. Lelleye (viz str. 401 těsnopisecké zprávy):
Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A költségvetés megszavazásának vagy megtagadásának kérdése mindenütt és mindenkor túlnyomóan bizalmi kérdés volt. Nálunk leginkább az. Igaz, hogy a költségvetési törvénnyel a törvényhozás az állam egy esztendei gazdasági életének adja meg az existenciális lehetőséget, ámde ezzel a lehetőséggel a kormány él, ennek a lehetőségnek módja a kormány akaratától függ, már pedig ha senkisem tudja, ugy mi bizonyára tudjuk, hogy mit jelent ebben az államban a törvényes lehetőségek határa, hogyan szokták itt a törvényeket végrehajtani, illetve hogyan szokták őket végre nem hajtani.
Reánk nézve, akik itt a magyar nemzetet képviseljük, egyszerüen lehetetlen, hogy a kormánnyal szemben bizalommal viseltessünk, hogy számára a költségvetést megszavazhassuk.
Ezernyi okunk van reá. Általánosak és különösek. Általánosak, melyek egész Szlovenszko őslakosságát érintik, különösek, amelyek a kisebbségi nemzeteket létük alapfeltételében támadják meg a kormány kapkodó, botor, destruktiv politikája által.
Önök ott a kormány padjain, összehasonlítást tesznek a mai helyzet és a régi osztrák birodalom állapota, a mai helyzet és a régi magyar királyság államrendszere között és görögtüz, fáklyafény kiséretében azt akarják önmagukkal elhitetni, hogy felszabadították nemzeteiket, hogy felszabadították a szlovákságot az osztrák illetve a magyar járom alol.
Önök uraim önmagukat csalják, csalják, jobban mondva csalni akarják a szlovák népet ezzel a hazugsággal. Igaz, a cseh nemzet megszünt az osztrák németség vezetése alatt állott monarchia része lenni, önálloságot szerzett magának. Semmi okunk sincs efölött nem örvendezni, azt elvitatni. Afölött azonban, hogy világgazdasági, világpolitikai és társadalom-kulturális tekintetben mennyit nyertek a változással és mennyit fognak nyerni, majd csak évtizedek multával lehet tárgyilagos itéletet mondani.
Ma még a dicsőség diadalmámorában élnek önök, mely annál nagyobb, kábítóbb, minél kisebb a megszerzése körül kifejtett igaz érdemük és ez a mámor rózsás fátylat vont szemeik elé, amelyen keresztül mást látnak, mint amit a való már ma mutat. Ezen a fátylon már ma is keresztülszürődik egy tompa sugára annak a rendszernek, amely állami életüket uralja s amelynek jellemvonása gazdasági téren a lelketlen egoizmus, fékvesztett korrupció és ezek következménye a destrukció minden vonalon.
Politikai téren vazallusai lettek önök egy dekandens nemzet imperialista hatalmi tébolyának és hogyha Poincaré vagy más nagy itt-ott hizelegve meg is veregeti a vállukat, azt hiszik önök, hogy tényleg valakik, valamik? Holott puszta báboknál, dróton rángatott figuráknál nem egyebek. Uraim! A "les Bohêmes" fogalma csupán elnevezésében változott "les Tchèques"-re, jelentésében még soká, soká fog az maradni, ami volt és amit önök évszázadok alatt igazán és méltan megszolgáltak a szajnaparti Babilonban.
Kulturális életük az immoralitás bélyegzőjével a homlokán, a tudás és haladás hamis jelszavaival rabságában szenved annak a destruktiv hatalomnak, amely a szabadkőmüves és zsidó irányzat járszalagján vezetve mindent rombolni akar és kész, ami fennkölt, ami érték, ami erkölcs.
Ezt a sivár tényt önök a demokracia jelszavával takarva, elhitetik magukkal, hogy felszabadultak, de emellett nem látják, hogy rabjává váltak egy demagog, alkotni nem, csak rombolni tudó, erkölcsöt nem ismerő, önző, sekély világnézetnek, amelynek rabsága súlyosabb, gonoszabb mint minden más elynomás, mert nem a test, hanem a lélek rabsága. (Souhlas maďarských poslanců.)
Hogy a szlovák nemzetet milyen rabságból szabadították fel, arról beszéljenek a szlovákok, (Výkřiky.) arról én itt, az úgynevezett rabtartók fajának képviselője szólani nem akarok, de meg kell állapítanom, hogy önöknek igenis sikerült a "rab" de virágzó Szlovenszkoból "szabad" országot, de letarolt pusztaságot, gazdasági temetőt csinálniok.
Dr. Körmendy-Ékes kepviselőtársam tegnap fejtette ki, hogy Szlovenszko egy gazdasági temető, ahol hideg, néma gyárkémények százai vádolnak egy méltatlan kormányt az elkövetett bűnökért, ahol tönkretéve a mezőgazdaság, elzüllött a cseh nagyipar prédájául dobott eddig virágzó kisipar, megfojtott a kereskedelem, éhező a nép, amelynek egyedüli vigasztalása, reménysége Amerika.
Igen, népeinknek szabadságuk van idegen helyen, idegen, sőt ellenséges szellemü hadseregben becsülettel szolgálni, szabadságuk van őrülettel határos adóterhet viselni, szabadságuk van éhenpusztulni, vagy koldustarisznyával a nyakban kivándorolni. (Vykřiky posl. dr. Jurigy. - Hluk. - Místopředseda dr. Hruban zvoní.) Ez az általános helyzet, amelynek előidézője a kormány, amely tőlünk bizalmat és a költségvetés megszavazását kéri.
De mikép alakul a kép a kisebbségi nemzetek jogainak nézőpontjából?
A kisebbségek jogai irottak és nemirottak. Irottak, amelyek a békeszerződés, az állami alaptövény és alkotmánylevélben biztosítvák; nemirottak, amelyek az ittlét, az állam határain belül való élettényével velejárnak.
A szlováksággal szemben a kormány a pittsburgi szerződés galád sérelmét azzal menti, hogy ez a szerződés az alkotmánylevélbe, alaptörvénybe iktatva nem lett, nem törvény és igy nem kötelező. Megnyugtathatjuk a szlovák népet; akkor se tartották volna be, hogyha törvénybe lenne iktatva, mint ahogy eszükbe se jut betartani, respektálni a kisebbségi jogokat biztosító tételes törvényt; sőt mindent elkövetnek annak kijátszására.
A népszámlálással, melynek hirhedt volta ma már Europaszerte ismert, az uj zsupai és járási beosztással semmi mást nem céloznak, mint a kisebbségi jogok kijátszását. (Výkřiky.)
A jog, a törvény és igazság csak addig érték itt, amig arra nem a magyar vagy a német hivatkozik. Ezek számára csak egy jog van: a jus murmurandi, (Výkřiky posl. dr. Jurigy.), de az is csak sordinoval, nehogy a külföld meghallja, mert akkor már jó esetben illoyalitás, roszszabb esetben államellenesség, irredenta. (Hluk. Výkřiky.)
És ha önök nem hiszik, hogy ez így van, szolgálhatok önök számára példával. A földreformot hallottam itt tegnap agyba-főbe dicsérni. Százezernyi hektár föld lett állítolag elosztva, de vajjon magyar és német mennyit kapott belőle? A földreform ezeknek csak annyit juttat, amennyi koporsóhelynek elég, de ezt aztán szívesen adják. Ha azonban azt kérdezzük, mennyit vett el az állam a magyartól és némettől, mennyit nyerészkedett rajtok, akkor a hektárok száma százezerre, a nyereség összege százmilliókra rúg. (Výkřiky.) És ezt nevezik önök törvény elötti egyenlőségnek és erre nem szégyenlik önök azt állitani, hogy az első osztályu polgárokkal egyenlő jogaink vannak.
Önök haragszanak, hogyha azt mondj uk első, másod és harmadosztályu polgárokat külömböztetnek meg az államtörvények. Igazuk van, mert mi szlovenszkoiak csak tizedrangu polgárok vagyunk. (Posl. dr. Juriga: A vasutom első osztályu utas vagy te is!) De mint polgár csak tizedik osztályu vagyok. Érthetően és világosan mondja meg ezt a törvény, amikor a történelmi országok egy polgárával tíz szlovenszkoit tesz egyenértéküvé, amikor ott ezer aláírást kiván ahhoz, amihez itt száz elégséges.
Mondok más példát, kulturális izüt. Szlovenszko lelkészei javadalmuk kiegészitéseként az államtól kaptak bizonyos összeget. Törvény van rá. Nem ajándékként kapták, megszolgálják. A népnek igaz tanitói, hű barátai, tanácsadói, nevelői és mint ilyenek, magának az államnak teljesítenek megbecsülhetetlen szolgálatot. (Výkřiky posl. dr. Jurigy.) És ha az állam nekik valamit ad, ez az általuk végzett munkáért csupán csekély ellenszolgáltatás.
Élő, tételes törvény szerint ezt a segélyt a lelkészektől csak jogerős bírói itélettel, vagy fegyelmi határozattal megállapított államellenes magatartás esetén lehet elvonni.
Mi történt ezzel szemben? Akadt a bratiszlavai referátusban egy tudatlan, gyülölködő, lelketlen ember, az azóta elcsapott egyházi referens, aki azt a galádságot követte el, hogy a segélyeket megvonta minden bírói vagy fegyelmi itélet nélkül oly indokolással, amely épen oly gonosz mint ostoba, épen oly arcátlan mint alaptalan. (Posl. dr. Medvecký: Slovák to nikdy nedostal za maďarských časov!) Dr. Medvecký képviselőtársam azt mondja, hogy Magyarországon nem adtak a szlovákoknak segélyt. Kérem én nem beszélek arról, hogy mi volt Magyarországon, hanem hogy mi van itt. Az elcsapott egyházi referens azt hozta fel indokul, hogy a lelkészek egész serege nem tartotta be az államnak tett fogadalmat.
Egy ember, - hizelegni akarok neki - minimális intelligenciával, minimális erkölcsi értékek birtokában, itélőbiróul tolta fel magát paptársaival szemben, érdemekben megőszült aggastyánokkal szemben és példátlan cinizmussal akarta homlokukra sütni a hazaárulás bélyegét azért, mert nem csehszlovákok és nem kormánypártiak. (Výkřiky.)
A legfőbb közigazgatási bíróság konkrét panasz folytán kimondja, hogy a kormánynak csakis bírói itélet vagy fegyelmi határozat alapján van joga a segélyt megvonni. Ám a kormánynak eszébe sem jut a közigazgatási bíróság itéletét respektálni; hónapokon keresztül járunk, kilincselünk, küldenek egyik helyről a másikra, mutatnak jóakaratot, megértést és törvénytiszteletet, de a törvényes járandóságot nem fizetik, büntető vagy fegyelmi eljárást inditani nem mernek; beismerik a referens baklövését, pálcát törnek törvényellenes magatartása felett, de a lelkészek százait éhezni hagyják, mert hát talán megpuhulnak és az ez államban egyedül üdvözitő politikai vallásra, a kormánytámogatásra térnek át. (Hluk. Výkřiky.)
A törvények végrehajtásának egyik kiváló példája az alsógyömrődi plébános esete. Három magyar falunak papja, szerencsétlensége csak az, hogy a népszámláló biztos hamisitása folytán a három község szlováknak lett minősitve. A lakosság egyhanguan ragaszkodik a magyar tanitáshoz, az istentisztelet magyar nyelvéhez. Ezt nem jobb szlovák főpap, mint Jantausch Pál apostoli adminisztrátor hivatalos bizonyitványban szórol szóra igazolja. Igazolja azt is, hogy az egyházi szabályok értelmében plébánosnak nincs is joga az istentisztelet nyelvét, amelyet a nép kivánsága alapján az egyházi főhatoság megállapit, önhatalmulag megváltoztatni. A bratiszlavai referátusa azonban odáig megy bölcseségében, hogy hivatalos iratban megállapitja az alsógyömrődi plébánosnak a lelkészállomás betöltésére való képtelenségét, megállapítja egész Szlovenszko területére kiható érvénnyel azért, mert egyházi törvényeink szerint magyar községekben magyarul prédikál.
Valóban nem tudja az ember, nevessen vagy bosszankodjon-e az ostobaságnak olyan mértéke fölött, amely egyházi személyek kapacitását valamely állás betöltésére az ő hatáskörébe tartozónak akarja kisajátitani.
A jogok egyenlő mértékének jellemző jelensége a dr. Hoda Milan, földmivelésügyi miniszter által alakított Csánki-Neumann párt munkája. Ez a párt tudvalevőleg a magyar nép megmérgezésére eszeltetett ki a miniszter úr által, akinek e nép iránt való vonzalmát ezideig nem volt alkalmunk tapasztalni, aki egy idő óta felette gyanus szerelmet mutat irányában. (Výkřiky.)
Nem lehet kifogásunk ellene, hogy a miniszter úr a magyarság támogatására vágyik. Nincs is rossz gusztusa. Igy akarja Prahában magszilárdítani azt a poziciót, amit talán másként biztositani nem tud. Hogy pártja hazug igéretekkel csábit, nem vesszük komolyan, mert megszoktuk azt a szociál-demokratáktól és argalásoktól, de az amit ujabban tesz, egyenesen arcpiritó gyalázat.
Akinek valamelyes beadványa, kérvénye van valamely szlovenszkoi hatóság elött, egyre-másra kap Csánkiéktól leveleket. (Výkřiky posl. dr. Jurigy.)
Místopředseda dr. Hruban (zvoní): Pane kolego dr. Jurigo, nevyruujte.
Posl. dr. Lelley (pokračuje): A leveklekben az áll, hogy talán hamis igéretekkel csábítanak, nem ő pártjukba lép be. Hogy Csánkiék hazudnak, hogy talán hamiss igéretekkel scábítanek, nem ujság elöttünk, de hogy a hatóságok kormányparancsra Csánkiékkal kőzlik a kérelmezők neveit és pontos cimeit, mert hiszen ugyebár másként nem képzelhető el a dolog, ez olyan eljárás, amely valóban jellemzi a rendszert magát. (Hluk. Výkřiky.)
Hogy a kormány az ő pártjában levőknek kedvez, az régi dolog, de hogy kérelmek elintézését attól tegye függővé, hogy valaki belép-e a kormánypártba, az meggyalázása minden egyenlőségnek, törvénynek és igazságnak. A keritők piszkos rendszere ez, amelytő undorral fordul el minden becsületes lélek, amit csak megvetni lehet. És én itt, az ország törvénhozó testülete elött sütöm rá, a miniszter úr pártjának ezen eljárására, a gyalázat bélyegét.
Egész csokrot tudnék ezekkből a szines virágokból összeállítani; virágait a jogtiprásnak, az egyenlőség megtagadásának, az igazság megcsufolásának. Bizonyságai ezek, hogy ez a rendszer erkölcstelen, korrupt, ostoba, galád és gonosz, hogy célja semmi más, mint népeink letiprása, megsemmisitése.
Ezt a rendszert hozta nekünk, ezt követi nálunk a kormány és a magyarság ezzel a kormánynyal szemben csak bizalmatlansággal viseltethetik és ennek a bizalmatlanságnak külső kifejezéseként mi ettől a kormánytól megtagadjuk az államháztartás továbbvezetésének lehetőségét.
Mielött befejezném beszédemet, szükségesnek látom, hogy dr. Medvecký barátom.. (Posl. dr. Juriga: Hogy mered barátodnak nevezni? nevezd kollégának!) Barátomnak nevezem, mert én politikai ellenfeleimet nem tekintem személyi ellenfeleknek. Dr. Medvecký kollégám a megszokott argalási módon kiforgatta dr. Körmendy-Ékes barátomnak tegnapi beszédét. Azt mondotta, hogy Körmendy-Ékes dr. tegnapi beszédében az egész ház elött kijelentette, hogy nekünk magyaroknak állandó érintkezést kell fenntartanunk Magyarországgal. (Výkřiky.)
Dr. Körmendy-Ékes tegnapi beszédében azt mondotta, hogy Szlovenszko geografiai helyzete, gazdasági poziciója által rá van utalva, hogy megszerezze a maga számára az egyetlen természetes piacot, a magyar piacot. Ezt mondotta dr. Körmendy-Ékes barátom tegnapi beszédében. Dr. Medvecký barátom mindjárt úgy magyarázza ezt, hogy mi irredenta politikát csinálunk és hogy nem vagyunk loyálisak. (Výkřiky.)
Tisztelt hölgyeim és uraim! Őszintén vázoltam azt a rendszert, melynek járma alatt nyög egész Szlovenszko. Ezt a rendszert hozta nekünk ez a kormány és nekünk semmi okunk sincsen arra, hogy ezzel a kormánynyal szemben bizalommal legyünk és hogy a költségvetést megszavazzuk; ellenkezőleg, minden okunk meg van arra, hogy ezzel a kormánynyal szemben - ne méltoztassanak összeteveszteni - ismétlem, ezzel a kormánynyal szemben a legnagyobb bizalmatlansággal viseltessünk.
A költségvetést nem szavazom meg. (Souhlas a potlesk na levici.)
4. Řeč posl. dr. Medingera (viz str. 412 těsnopisecké zprávy):
Der Voranschlag weist ein Defizit von 602 Millionen gegen 564 im Vorjahre aus. Wir fürchten, daß es noch größer sein werde, denn die Steuereingänge werden das Präliminare ebensowenig erreichen, als sie es nach dem Geständnis der Regierung im Vorjahr erreicht haben.
Die vielen regellos nebeneinander bestehenden Steuern bilden ein unerträgliches Wirrsal. Eine Reform des ganzen Systems wäre dringend nötig. Die zahlreichen Exekutionen und Steuerverbücherungen beweisen, wie schwer die Hand des Fiskus in die Privatwirtschaft eingreift; auch die Verschuldung an die Banken stammt vielfach von der Steuerlast her. Die Hauszinssteuer ergreift 30-40 % des Ertrages, die Erwerbsteuer bis 50, die Einkommensteuer bis 47, die Kriegssteuer bis 60, die besondere Erwerbsteuer bis 80 %. Dies ist mehr, als vielfach im Auslande üblich ist.
Der Grundsatz des Parteiengehöres, wie die Wahrung der Rechte der Steuerträger überhaupt, sind gegenüber den Befugnissen der Steuerbehörden sehr zurückgedrängt, das Veranlagungsverfahren ist bürokratischschleppend und der Apparat der Finanzverwaltung ist nicht im Stande, den gesteigerten Anforderungen nachzukommen. Es haben sich in der Veranlagung der Steuern und in der Erledigung der Berufungen gewaltige Rückstände durch eine ganze Reihe von Jahren angehäuft, was für den Steuerträger unerträglich ist. Der Steuerträger bekommt oft auf einmal eine ganze Anzahl von Zahlungsaufträgen, welche zusammen eine unaufbringbare Summe ausmachen. Auf die Erledigung der Berufungen muß der Steuerträger jahrelang warten und inzwischen die Steuern in dem ihm auferlegten ungerechten Ausmaße weiter bezahlen.
Es wird wohl von der Regierung an einer Steuerreform gearbeitet, die Reform wird aber nur die direkten Steuern umfassen. Dagegen bleibt das ganze Gebührenrecht samt dem Gefällsstrafverfahren unberührt und weiter eine Geheimwissenschaft. Aber auch bei der Reform der direkten Steuern bleiben diese im allgemeinen bestehen und es handelt sich bloß um eine Art Kodifikation und Unifikation der geltenden Gesetze.
Über die Vermögensabgaben hoffe ich an anderer Stelle sprechen zu können. Was die Einkommensteuerbemessung betrifft, wird geklagt, daß die Behörde und insbesondere die Revisionskommission des Finanzministeriums die Inventuren und Bilanzen oft willkürlich umarbeiten. Die Kommissionen erhalten von Geschäftsgeheimnissen Kenntnis, sie bestehen aber oft aus Vertragsbeamten und manche ihrer Mitglieder haben wieder einen geschäftlichen Beruf. Es ist klar, daß sie die gewonnenen Erfahrungen gegenüber der Konkurrenz verwerten können. Die Klagen über die sonstigen Übergriffe begründen die Forderung der wirtschaftlichen Körperschaften auf die gänzliche Abschaffung jener Kommissionen und die Verteilung ihres Personales auf die einzelnen Steuerbehörden behufs Aufarbeitung der Rückstände.
Eine Ungerechtigkeit bei der Veranlagung der Einkommensteuer ist, daß trotz der schwankenden Verhältnisse ein zufällig höherer Gewinn eines Unternehmens zum größten Teile weggesteuert wird, im Falle eines Verlustes aber der Staat sich damit begnügt, keine Steuern vorzuschreiben. Wir verlangen deshalb die Gestattung des Vortrages der Verluste und ihre Abschreibung, oder, falls dies nicht durchsetzbar wäre, die Wiedereinführung des 3jährigen Durchschnittes.
Das Gesetz vom 3. März 1921, betreffend die Errichtung von Bau- und Erneuerungsfonden, war für die Umstellung der Kriegsauf die Friedenswirtschaft und die Wiederherstellung der früheren Leistungsfähigkeit der einzelnen Unternehmungen von größter Bedeutung, muß aber entsprechend ausgebaut und seine Geltung muß verlängert werden.
Die mit der Einkommensteuer im engsten Zusammenhange stehende Kriegssteuer, deren Geltung allerdings mit Ende des Jahres 1919 erloschen ist, die aber von den Steuerbehörden bisher vielfach noch gar nicht zur Vorschreibung gelangte, enthält insbesonders in den §§ 18 und 19 für die Volkswirtschaft gefährliche Bestimmungen. Insbesonders ist nach § 19 der bücherlich nicht zutage getretene Wert der Vorräte bis Ende 1919 nachträglich einzubekennen und hier besteht die große Gefahr, daß dies die Steuerbehörden in streng fiskalischem Sinne ausnützen und Beträge von angeblichen Mehrwerten zur Vorschreibung bringen werden, welche Werte längst durch die inzwischen eingetretene Entwertung aufgezehrt erscheinen.
Die allgemeine Erwerbsteuer, welche heute noch in überlebter Form besteht, wird bis zu ihrer geplanten Novellierung durch die Steuerreform nur immer von Jahr zu Jahr neugeregelt. Die Mangelhaftigkeit der für sie geltenden gesetzlichen Bestimmungen ist auch die Ursache zahlloser Klagen und zwar nicht allein der großen, sondern auch der kleinen Steuerträger. Vor allem klagt man, daß sie durch die ins Ungemessene gestiegenen Umlagen und Zuschläge eine unerschwingliche Höhe erreicht hat und daß es daher unbedingt notwendig ist, sie in ähnlicher Weise nach oben hin zu begrenzen, wie dies bei der besonderen Erwerbsteuer der Fall ist, deren Höhe 80% des steuerpflichtigen Ertrages einer Unternehmung nicht übersteigen darf. Eine weitere Klage bezieht sich auf die vielen Ungleichmäßigkeiten, die bei der Zuweisung der Steuersätze unterlaufen sind, indem die in einem Steuerbezirke bemessenen Steuersätze manchmal doppelt so hoch sind, als in einem anderen Steuerbezirke für gleichartige Unternehmungen. Zur Veranlagung der allgemeinen Erwerbsteuer werden von den Steuerbehörden Schlüssel, jedoch ohne jede Berücksichtigung der individuellen Verhältnisse der Steuerträger, verwendet. Indem man sich auf die Erhebung des zur Einkommensteuer festgestellten Einkommens stützt, überträgt man dessen Fehler auch auf die allgemeine Erwerbsteuer.
Der Begriff des steuerpflichtigen Einkommens erfuhr durch die Erwerbsteuernovelle für die Veranlagungsperiode 1922/23 eine dem kaufmännische Geiste gänzlich widersprechende Auslegung dahingehend, daß dem Ertrage noch die Erwerbsteur und die Zinsen des Anlagekapitales, insbesonders die Hypothekarzinsen, zuzuschlagen sind. Diese lediglich für das Berufungsverfahren in der Erwerbsteuernovelle vorgesehene Bestimmung wurde von den Steuerbehörden allgemein auch auf das Veranlagungsverfahren ausgedehnt.
Im Jahre 1922 ist bekanntlich die große Wirtschaftskrise eingetreten, wodurch der Ertrag zahlreicher Unternehmungen auf ein Minimum oder unter Null gesunken ist. Sogar die Regierung mußte diesem Umstande dadurch Rechnung tragen, daß sie für solche Fälle eine Vorsorge traf, wo der Reinertrag der Unternehmungen gegenüber dem Jahre 1921 sich wesentlich vermindert hat, und daher eine Abschreibung der für das Steuerjahr 1923 vorgeschriebenen Erwerbsteuer eintreten muß. Trotz dieser Umstände sieht aber der Staatsvorschlag für das Jahr 1924 ein Erträgnis der allgemeinen Erwerbsteuer von zirka 250,000.000 Kč gegenüber 211,480.000 im Jahre 1923 vor. Woher diese Erhöhung kommen soll, ist unerfindlich; diese könnte nur durch eine maßlose Erhöhung der bereits jetzt unerträglichen Erwerbsteuersätze hereingebracht werden.
Es ist dringend notwendig, daß durch eine Novellierung zur Einführung einer Höchstgrenze, zur andhabung kaufmännischer Grundsätze und schließlich zur Passierung einer entsprechenden Entlohnung für die persönliche Tätigkeit des Steuerpflichtigen geschritten werde.
Zur Abstellung der größten Härten ist ferner eine loyale Behandlung der von zahlreichen Steuerträgern eingebrachten Nachlaßgesuche gemäß § 73, bzw. der kaiserlichen Verordnung vom 19. Oktober 1914 notwendig, da die Kriegsereignisse und der dadurch hervorgebrachte Verlust von Absatzgebieten etc. noch heute bei zahlreichen Unternehmungen nachwirken. Obwohl solche Gesuche bereits vor 2 oder 3 Jahren eingebracht wurden, harren sie bei den Steuerbehörden in den meisten Fällen noch der Erledigung; in vielen Fällen wurden sie wieder mit der Begründung abgewiesen, daß die Kriegsereignisse, bzw. die aus ihnen folgende Wirtschaftskrise keinen Grund zu einem Nachlasse der Erwerbsteuer bilden.
Im April 1920 wurde mit Rückwirkung ab 1. Jänner dieses Jahres auch die Gesellschaften mit beschränkter Haftung ganz unvermittelt den Aktiengesellschaften gleichgestellt. Der Zweck dieses Gesetzes war, der übermäßigen Vermehrung der Gesellschaften vorzubeugen und diese steuerlich stärker zu erfassen. Nun ist aber zu bedenken, daß es eine Menge von Gesellschaften m. b. H. gibt, die gerade den Interessen der kleineren Unternehmungen dienen und durch die Gleichstellung mit den Aktiengesellschaften eine Steuerlast zu tragen haben, die sie zu Grunde richtet. Die Milderung dieser Besteuerung ist daher dringend erforderlich. Es muß mindestens möglich sein, daß sich die Gesellschaften m. b. H. auch in offene Handelsgesellschaften umwandeln können, ohne durch unerschwingliche Liquidationssteuern und Gebühren getroffen zu werden.
Eine Reform der Hauszinssteuer ist erforderlich, denn nur durch ihre entsprechende Ermäßigung kann heute der Wohnungsnot gesteuert werden.
Auch die indirekten Steuern und Gebühren bedürfen einer Reform und eines Abbaues. Gerade die Anpassung der Wirtschaft an die neuen wirtschaftlichen Verhältnisse in Mitteleuropa erfordert zahlreiche Transaktionen und es müssen alle Hindernisse gegen sie beseitigt werden. Hierher gehören die hohen Verkehrgebühren, wie z. B. die bis zu 7% ansteigende Immobilargebühr. Eine unerträgliche Belastung bedeutet auch die Bereicherungssteuer mit ihren Erbgebühren, die im Falle eines Erbganges auch unter die nächsten Verwandten das Nachlaßvermögen geradezu auflöst und die Fortführung der Betriebe lähmt. Auch der Sparsinn wird dadurch verkümmert.
Die Umsatzsteuer, die eine der größten Einnahmsquellen des Budgets bildet, soll einer Reform unterzogen werden. Schon der Schöpfer dieser Steuer, Finanzminister Engli, mußte die schädlichen sozialen und wirtschaftlichen Wirkungen dieser Steuer zugeben und es sei nur daran erinnert, daß nach ihrer Einführung eine große Teuerungswelle einsetzte.
Trotz dieser üblen Erfahrungen plant die Regierung in einer Zeit, wo sie auf anderen Gebieten fortwährend den Abbau aller Preise fordert, die Umsatzsteuer für Lebensmittel und Landesprodukte von 1% auf 2 % zu erhöhen, was bei den meisten dieser Waren eine Verteuerung von mindestens 12% bedeuten würde. Die Folge davon wäre eine allgemeine Lohnbewegung, welche die Wirkung der bisher durchgeführten Deflation zu nichte machen und neuerdings unsere Wirtschaft gegenüber dem Auslande konkurrenzunfähiger machen könnte. Gegen eine solche Zumutung der Regierung muß von allen Parteien ohne Unterschied Stellung genommen werden. Die wirtschaftlichen Körperschaften müssen im Gegenteil verlangen, daß die Umsatzsteuer von Lebensmitteln und Landesprodukten eine Herabsetzung auf 1/2% erfährt, wie auch in gleicher Weise eine Herabsetzung bei sonstigen, für die allgemeine Produktion notwendigen Rohstoffen, z. B. Kohle, Baumwolle etc. einzutreten hat. Der dadurch entstandene Ausfall im Staatsvoranschlage muß durch entsprechende Sparmaßnahmen bei den Ausgaben wettgemacht werden und dies wäre, wenn in unserem Sinne gewirtschaftet würde, nicht unmöglich. Die Luxussteuer, deren Einhebungskosten ohnehin bedeutende sind, könnte auf wenige ausgesprochene Luxusgegenstände beschränkt werden. Die Schikanen der Steuerbehörden durch Kontrollaufschreibungen aller Art, durch fortwährende Revisionen, durch die Schwierigkeiten bei der Ein- und Ausfuhr, sind zu beseitigen. Auch die Verkehrssteuern sind fallen zu lassen, damit endlich einmal eine Verbilligung der Fahrtarife eintreten kann, was zur Erhaltung der Konkurrenzfähigkeit der Industrie und zur Belebung des Verkehres notwendig ist. Ihre Herabsetzung genügt nicht. Für den Abbau der Khllensteuer wurde zwar ein Schritt bereits unternommen, doch ist dieser zu gering, sodaß die Forderung der wirtschaftlichen Körperschaften auf vollständige Aufhebung dieser die Produktion im ganz erheblichen Maße belastenden Abgabe berechtigt ist. Die seinerzeit im Hinblicke auf die Kohlenabgabe eingeführte Wasserkraftsteuer muß gleichfalls abgebaut, oder mindestens in dem Maße herabgesetzt werden, als die Kohlensteuer bereits herabgesetzt wurde. (Souhlas na levici.)
5. Řeč posl. dr. Luschky (viz str. 414 těsnopisecké zprávy):
Sehr geehrte Damen und Herren! Zum viertenmal jährt sich die Verhandlung eines Staatsvoranschlages vor der gewählten Nationalversammlung und zum viertenmal erleben wir und die gesamte Öffentlichkeit das beklagenswerte Schauspiel, daß die Aussprachen im Ausschuß und in der Vollsitzung dieses Hauses nur formale Akte ohne Bedeutung sind, da bereits der Beschluß des Ministerrates über den Voranschlag ein unabänderliches Finanzgesetz ist und dieses wieder sich als Oktroi der den Voranschlag vorbereitenden Bürokratie repräsentiert. Es ist deshalb schon vom Standpunkt des unverfälschten Parlamentarismus eine Pflicht, diesen Voranschlag zu bekämpfen und zwar mit mehr Berechtigung, als die heutige Regierungsmehrheit es im alten Österreich gegen die Budgetsoktrois nach § 14 der damaligen Verfassung getan hat. (Posl. dr. Lehnert: Und im neuen Österreich?) Dort geht es bedeutend besser.