Látnivaló tehát, hogy a kormány oly módon tanusít nagylelküséget a lombard adósokkal szemben, hogy a nemzeti kisebbség bankjait egyidejüleg halálosan megsebzi és a junktim folytán nekik a kegyelemdöfést is beadja.
Ennél felháborítóbb pénzügyi rendelkezés a világgazdaság történetében nem található, kivéve mégis egyet, tudniillik az úgynevezett betétvédelmi és reviziós tönvényjavaslatot.
Nem akarom részletezni, hogy ez az egész javaslat technikailag mennyire szakszerütlen, hogy a bankokra micsoda lehetetlen adminisztrációs nyílvántartási és eljárási tehertöbbletet jelent, csupán arra akarok rámutatni, hogy ezen technikai okokból kifolyólag is rengeteg jogvita és per fog keletkezni a bankok és ügyfeleik között és ha az ügyvédek hálásak is lesznek a kormánynak ezekért a pompás rendelkezésekért, az amugy is túlterhelt bíróságok szépen meg fogják köszönni ezt a rájuk zúduló indokolatlanul megindított perlavinát. Ez ellen a törvényjavaslat ellen a köztársaság összes kisebbségeinek, az érdekelt nemzetiségi ba koknak, de egyuttal minden jóhiszemü polgárnak, akinek csak egy kis jogérzéke van, kétségbe esetten küzdenie kell. (Souhlas na levici.)
A hadikölcsön-lombardkérdést játszva meg lehet oldani, mihelyt a hadikölcsön beváltásának kérdését csak félig-meddig is tisztességesen megoldották; meg lehet pedig oldani a lombard adósok legteljesebb megelégedésére. De nem lehet megoldani a nemzetiségi bankok megölésével és ezen bankok hullamezején keresztül.
Azonban a kormány úgylátszik ezeket a bankokat halálra itélte és itélet-végrehajtására rövid határidőt tüzött ki, amennyiben a lombard adósságok rendezésével járó transakciókat rövid jogvesztő terminusokhoz kötötte. A halálitélet tehát gyorsan végrehajtandó lesz.
A betétvédelmi és reviziós törvényjavaslat előzménye az, hogy néhány, a pénzügyi kormány agyontámogatása mellett működő cseh közép és nagy bank megbukott. Következménye pedig az, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói nemzetiségi kisebbségi bankokat agyon kell ütni. Indokolás: a betevők "védelme". Mellékgondolat: a kormányhalmat, mely mögött tudvalevőleg egy nagyrészt külföldi érdekeket képviselő óriási pénzintézet áll, oly mértékben abszoluttá tenni, mint amilyen még a cárizmus alatt sem volt soha és amire még nem volt példa a világtörténelemben; a rendőrállam rendszerét a végletekig fokozni, a cseh nagybankoknak lehetőséget nyujtani arra, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói kis bankokat ugyszólván minden ellenérték nélkül mindenestül megemésszék, Szlovenszkó és Ruszinskó egész gazdaságát lekolonizálják, protekciós embereket végeredményben rendkívül nagy mellékkeresetet jelentő revizori állásokba elhelyezzenek, a betevőknek azt a látszatot nyujtsák, mint hogyha a bankoknál elhelyezett betétjeik most már teljes biztonságban vannak - noha a betevőknek nyujtott biztonság az uj törvény után végeredményben jóval kisebb, mint a jelenlegi állapotok szerint. Végül a csehszlovák legislaturába most már intézményes módon becsempészték azt az immár le nem tagadható tényt, hogy Szlovenszkó és Ruszinskó a történelmi országok cseh nemzetiségü nagy bankjainak csupán gyarmata és ennek folytán a szlovenszkói és ruszinszkói őslakosság ugy kezelhető, mint Délafrika zulukafferjei.
Mindezek igazolására előadom, hogy a törvényjavaslat előzménye néhány nagyobb cseh banknak az ott folyt botrányos gazdálkodás következtében bekövetkezett bukása, ezt bizonyítani fölösleges, minthogy köztudomásu. Hogy a törvényjavaslatnak burkolt célja a szlovenszkói és ruszinszkói nemzeti kisebbségi bankok agyonütése, az kitünik abból, hogy a törvényjavaslat szerint a bankok betétüzleteinek engedélyezésénél külömbséget kell tenni aközött, hogy a bankoknak ilyen engedélyük volt-e vagy sem.
Itt tudnunk kell azt, hogy a történelmi országokban a régi osztrák rendszer szerint már ilyen engedélyeket régen is adtak, a cseh nemzetiségü bankoknak tehat ilyen engedélyük van. Ezzel szemben a szlovenszkoi és ruszinskoi bankoknak ilyen engedélyük nincs, mivelhogy a régi magyar jogrendszer az engedélyezés szisztémáját nem ismerte. A régi magyar rendszer alapján minden kifejezett külön engedély nélkül, a bankok folytathatták a betétgyüjtési üzletágat, ha azt az alapszabályokba felvették és bejegyzésük az illetékes törvényszéknél az alakiságok szem elött tartása mellett megtörtént. Ilyen alapon azután minden egyes szlovenszkói és ruszinszkói banknak joga volt betétet gyüjteni anélkül azonban, hogy erre külön, kifejezett engedélye lett volna.
Nyílvánvaló tehát, hogy a betétgyüjtést a cseh pénzintézetektől ilyen rendelkezés folytán nem fogják megvonni, azok ezzel az üzletággal már korábban nyert engedélyük alapján továbbra is nyugodtan foglalkozhatnak. Ezzel szemben a szlovenszkói és ruszinszkói pénzintézetek közül egyik sem foglalkozhatik betétgyüjtéssel anélkül, hogy a kormánytól erre kifejezett külön engedélyt kapjon.
A törvényjavaslat ezen intézkedése burkoltan a törvényhozásban intézményszerüen is gyarmattá degradálja le Szlovenszkót és Ruszinszkót.
Már most ahhoz, hogy a kormány a szlovenszkói és ruszinskói pénzintézetnek a gyüjtést megengedje, mulhatatlanul előfeltétel többek között az, hogy a pénzintézetnek legalább ötmillió Kč összegü alaptőkéje legyen. Itt tudnunk kell, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói pénzintézetek igen tekintélyes részét az emult években a cseh nagybankok már elnyelték, más ily intézetek - közöttük régi igen jó intézetek is - kénytelenek voltak az önhibájukon kívül bekövetkezett gazdasági események folytán kényszeregyezséget kötni, illetőleg felszámolni. Ilymódon a szlovenszkói és ruszinszkói pénzintézetek száma amugy is erősen összezsugorodott.
Viszont ezen megmaradt önálló pénzintézetek most már jól vannak fundálva és legnagyobb részüknél semmi objektív ok nincs arra, hogy betevőiket gondosabb védelemben részesítsék, mint a cseh bankok átlagáét. Ezen önálló szlovenszkói és ruszinszkói pénzintézetek közül legfeljebb tíz százalék van abban a helyzetben, hogy ötmillió Kč alaptőkét igazolhat, vagy pedig jelenlegi alaptőkéjét erre az összegre felemelheti. Ennélfogva a fennmaradó 90%, tehát a szlovenszkói és ruszinszkói pénzintézetek túlnyomó része a törvényjavaslat szerint egyenesen halálra van itélve, mert nem kell bővebben magyaráznunk, hogy a betétgyüjtési jog megvonása és az ezzel összefüggő egyéb rendelkezések egyértelmüek ezen intézetek megszünésével. Ezen intézetek részére nem marad más hátra, mint kényszerhelyzetben - majdnem minden ellenérték nélkül - beleolvadni egy olyan cseh intézetbe, melynek ezen beolvasztás bizonyára kiváló üzletet jelent, vagy pedig a felszámolást kimondani és ily módon lassu halállal kimulni.
Hogy ezen processusnak: már csak a lehetősége is az amugy is beteg szlovenszkói és ruszinszkói hitelélet milyen megrázkodtatásával - pánik, tömeges és hirtelen hitelmegvonások stb. - fog járni, azt teljesen fölösleges azok elött bővebben kifejtenünk, akik az itteni viszonyokkal csak megközelítőleg is tisztában vannak, különösen ha megfontoljuk, hogy Szlovenszkóban és Ruszinskóban a legutóbbi időkig a pénzintézetek íránt amugy is nagy volt a bizalmatlanság és ezt a bizalmatlanságot csak épen a megmaradt önálló pénzintézeteknek sikerült óriási munka után igen rövid idővel ezelött valamennyire szétoszlatni, azoknak a pénzintézeteknek, melyek ellen a törvényjavaslat által a végzetes támadás megkezdődött. Hogy ennek a processusnak a levét végeredményben ugyancsak ezen egyébként egészséges intézeteknek a betevői fogják meginni, az minden gondolkodó ember elött nyilvánvaló. A kormány tehát ezeket a sajnálatra méltó betevőket, akik egyébként a status quo alapján betétjeiket teljes joggal biztonságban érezhették, ugyanúgy agyontámogatni szándékozik, mint ahogy sikerült neki a nemrég megbukott cseh nagybankokat ugyancsak agyontámogatnia.
Ami a betvőknek a komoly védelmét illeti, már az előzményekből is nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslat épen az ellenkezőt érné el, mint amit a cime mond. De ettől teljesen eltekintve, ki kell domborítanom azt is, hogy amint eddig a betevő alaposan megcenzurálhatta és meg is cenzurálta azt a bankot, amelyre a pénzét bízta, úgy ezentúl a törvényjavaslat által mutatott, teljesen hamis látszat folytán, hogy pénze egyenlő biztonságban van, bármelyik jogosított banknál helyezné is el azt, nyílván abban a hamis feltevésben fog cselekedni, hogy a bankokat bonitás szempontjából nem kell cenzurálnia, minthogy azt a kormány és revizorok amugy is cenzurázzák. Hogy ez mennyire nevetséges feltevés lesz, arra a következőkben mutatok rá:
Az ötmillió Kč alaptőke kritériuma a betevőknek semmi védelmet nem nyujt. Ötmillió Kč alaptőke mellett ugyanis lehet egy intézetnek akár százmillió Kč betétje is és ha ennek a betét-standnak csak egyhuszad része elvész, már füstbe ment az egész alaptőke és ezzel együtt a betevőnek a törvényjavaslat szerint egyik legfontosabb biztosítéka. Ha a törvényjavaslat csak egy kicsitt is előrelátó és intelligens lett volna, mint ahogy a legteljesebb mértékben nem az, vagy ha csak a legminimálisabb módon szakszerü lett volna, nyilván a saját tőkéjének a betétekhez való arányát vette volna föl kritériumnak. (Předsednictví ujal se předseda Tomáek.)
Ugyanis az intézetek igazgatóságának azon kötelezettsége, hogy bizonyos veszteségek esetén az alaptőke két, illetve négy százalékát köteles felajánlani, a betevők biztonsága szempontjából szintén a semmivel egyenlő, minthogy ezen összeg és a veszélyeztetett betétösszegek között a leghihetetlenebb aránytalanság van és elöfordulhat az az eset is, hogy a veszélyeztetett betétösszeg és a felajánlott igazgatósági "biztositék" között 1:1000 arány van, tehát a biztosítandó tőkének a biztosított összeg csupán egyezred részét képezi. Hogy tehát ez a rendelkezés mennyire szakszerütlen, álszenteskedő, szemfényvesztő és a szerencsétlen laikus betevő megtévesztésére mily óriási mértékben alkalmas, azt is teljesen fölösleges bővebben kifejtenem.
Ugyanez áll pontosan ilyen mértékben azon rendelkezésre, mely szerint a tartalékalapnak az alaptőke 10, illetőleg 15 százalékát kell kitennie.
Ugyanez áll a revizori intézményre. Ezen intézmény ugyanis seholsem vált be, még ott sem, ahol a reviziót egy, a pénzintézetek által alapított és csupa szakemberekből álló társaság látja el. E tekintetben a részletes rendelkezések kellő ismertetése nélkül nem akarok bővebben hozzászólni, csak megállapítom, hogy a revizori intézmény és az azzal egybefüggő rendelkezések a bankokat teljesen bürokratizálni fogják és a copfos kezelés még eddig sehol sem vált sem a részvényesek, sem a betevők előnyére.
Látnivaló tehát, hogy a betétvédelmi törvényjavaslat a jelenlegi állapottal szemben a betevők számára semmi többletbiztosítékot nem fog nyujtani, ellenben alkalmas arra, hogy a betevőket, betétjeik teljes biztonsága tekintetében, teljesen alaptalan illuziókban ringassa és ily módon az ő megtévesztésük folytán, nekik teljesen felelőtlenül, beláthatatlan károkat okozzon.
Ami a kormányhatalom végletekig való megnövekedését illeti, e tekintetben fölösleges bővebben kifejteni, hogy a kormány ezentúl a revizori és betétjog-megvonási lehetőségeinél fogva a gazdasági életben teljesen élet és halál urává esz. Aki a bankok ura, az az egész gazdasági élet ura. Ilyen hatalma az orosz cárnak sem volt. Hogy ez a hatalom Szlovenszkón és Ruszinszkón milyen túltengésekben fogja magát kiélni, arra ugyancsak felesleges rámutatnom. Tény azonban az, hogyha ezt a mérhetetlen hatalmat egy a magyarság íránt csak kis mértékben is rosszakaratu kormány fogja gyakorolni, ugy az itteni magyarságnak gazdasági és ezzel együtt fizikai létét is végveszély fenyegeti.
Az előterj esztett pénzügyi javaslatok jogtalanok és erkölcstelenek, mert ha a kormányhatalomnak joga van az uj államalakulat elötti adókat tőlünk behajtani, akkor kötelessége a terheket is a polgárokkal szemben viselni és pedig levonás nélkül kifizetni jogelődje kölcsönkötvényeit. Ha ezt nem teszi, visszaél hatalmával, jogtalanul gazdagodik, elveszti lába alol az erkölcsi talajt, elveszti a polgárok bizalmát, már pedig "minden államnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, még Róma is ledöl s rabigába görnyed".
Az erkölcstelen törvényjavaslatot nem fogadom el. (Potlesk na levici.)