Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

POSLANECKÁ SNĚMOVNA N. S. R. Č. 1923.

Původní znění.

4277.

Sürgős interpelláció

a ministerelnökhöz a közmunkaügyi és a sociálisgondolkodás ministeréhez

a pozsonyi ťMária OltalmaŤ árvaház ellen elkövetett botrányos önkénykesés és hanyagságok miatt.

Benyújtja: dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselő és társai.

Pozsonyban még 1832 évben a közönség áldozatkészségéből alakult a ťMária OltalmaŤ árvaház, amelynek célja és feladata 50-7.5 árva gyermeknek 14 éves életkorukig történő nevelése és praktikus pályára előkézitése.

Az árvaház Pozsonyban a Mély uton 1900 évtől kezdve saját házában működött.

A pozsonyi zsupan ezt az épületet első ízben 1920 szeptemler végén csehslovák internátus céljára elrekviráltatta s az árvaházat a volt Palfy laktanyába költöztette át.

A rekvirálás kifejezetten egy évre szólott s az iskolai referatus az épületért jegyzőkönyvileg fejedelmi kárpótlást ifiért.

A rekvirálást az árvaház gondnoksága azonnal megfellebbezte a közmunkaügyi ministerhez, de ez a fellebbezés még ma, három év multán se nyert elintézést!

Amikor 1921 augusztus havában a gondnokság az egy évre szóló rekvirálás megszüntetését követelte, az árvaház épületét a zsupán válaszul most már bizonytalan időre rekvirálta el ugyancsak középiskolai internátus céljára.

A gondnokság az árvaházzal szemben elkövetett hallatlan jogtiprás ellen a köztársaság Elnökének intervencióját is Kikérte és széltében hosszában azt beszélik, hogy az az ő igazságérzetével kedvezően is intézte el a beadványt, a válasz azonban - teljes szokatlanul - soha se került a gondnokság kezébe.

Számtalan sürgetésre 1923 február havában a közmunkaügyi ministérium utasította a bratislavai zsupánt, hogy a csehslovák internátus számára más lakást keressen, ámde a zsupán ezen utatitást egyszerűen félretette.

Az árvaház a Pálfy laktanyában a legborzastóbb helyzetben van. A helyiségek dohosak, nedvesek annyira, hogy az ágyneműt reggelenkint a napon kell szárítani. Több gyermeknek keze, lába elfagyott, majd mindegyik keresztül ment a hűlésből származó betegségeken. Fürdő egyáltalán nincs. A helyiségek egészségtelen volta ismételten hatóságilag megállapíttatott.

Egy szobában 74 leány, egy lyukban pedig 30 fiu van elhyelezve. Betegszoba nincs. A gyermekek közt 1922 tavaszán vörheny járvány tör t ki, a megbetegedett gyermeknek az egészségesekkel együtt kellett feküdniük, mert elkülönítésre alkalmas hely nem volt. hogy hét beteg közül csak egy halt meg, az valóságos Isten csodája, de ez az egy elpusztult emberélt is örök vádlóként fog szerepíni, a közigazgatás hanyagsága, lelketlensége; és önkényessége ellen.

Az árvaház ma az elé a sors elé néz. hogy még abból a nyomorult helyiségből is kiteszik, ahol van. A laktanya ezen helyiségeit kibérelte a ťSvoradŤ csehslovák középiskolai internátus, amely mindent elkövet az árvaház ottlétének lehetetlenizésére s ilyként előállhat az az eset, hogy egy igazán emberbaráti célt szolgáló intézmény, amelynek kellően felszerelt, berendezett saját háza van, szerencsétlen árváival, akik másutt az állam legfőbb gondoskodásának tárgyai, formálisan hajléktalanná válik.

Ebben a botrányos ügyben, amely alkalmas arra, hogy az államot a külföld előtt tökéletesen diskreditálja, a bűnök egész sorozata követtetett el.

Elsőiben jogtalan volt a rekvirálás, mert az épület közcélt szolgált eredetileg is, sőt minden jóérzésű embernek be kell látnia, hogy 70-100 árvának sorsa a kőz érdekében fontosabb, mint ugyanannyi középiskolai tanuló elhelyszése. Ha az államnak nincs épülete internátusra, akkor építsen, de ne tegyen földönfutókká árvákat, lehetetlen kisdedeket ne tegyen ki a megfagyásnak, járványnak!

A rekviráló hatóság hazudott, amikor azt ígérte, hogy egy év mulya visszaadja az épületet rendeltetésének, a referátus hazudott, amikor. fejedelmi kárpótlást ifiért, mert az egyesület máig csak apró előlegeket kapott s az állam - rendes szokása szerint - nemcsak hogy nem fizet, de gondosan kerüli meg a bérösszeg megállapítását is.

Az épület nemcsak internátusnak használtatik, de átutazók szállása is, tehát hotel, amellyel az állam üzleteket csinál akkor, amikor az épület tulajdonosai, az árvák megfagynak s járványnak esnek áldozatul.

És ezt nevezik nálunk jognak, igazságnak, demokráciának. És akkor haragszanak reánk, ha ilyenek láttára kitör belőlünk az elkeseredés, a düh azok ellen akik ezt előidézték? Állam ellenesek vagyunk, mert nem tűrjük, szó nélkül, hogy árváink, akiket szülőik elvesztése úgyis nyomorultakká tett, ott dögöljenek barmkként a nedves, dohos odúkban! Minister Urak!

Azok után, ami ebben a dologban történt, ami elmulasztott, az után, hogy egyik ministérium három éve nem intett el egy fellebbezést csak azért, nehogy a fellebbező fél a panaszával a közigazgatási bírósághoz fordulhasson, más nem marad hátra, mint a parlament nyilvánossága elé fordulva keresni orvoslást azzal a fiatárazott kijelentéssel, hogy ha az igazságot itt se találjuk meg, akkor a világ nyilvánosságához fogunk fordulni.

Kérdjük a minister Urakat:

Hajlandó-e elrendelni és végre is hajtani, hogy az árvaház épülete azonnal adassék át eredeti rendeltetésének s hogy az eddigi jogosulatlan hosználatért kellő kárpótlás fizettessék ki ugyanannak?

Praha, 1923 IX./21.

Dr. Lelley, Füssy, Palkovich, Szentiványi, Křepek, Zierhut, Böllmann, Pittinger, S. Mayer, Kaiser, Schubert, Röttel, Bobek, Scharnagl, Dr. Petersilka, Dr. Spina, Dr. W. Feierfeil, Schälzky, Böhr, Dr. Körmendy-Ékes, Dr. Jabloniczky.

POSLANECKÁ SNĚMOVNA N. S. R. Č. 1923.

o škandaloznej svevôle a nedbalosti, spáchanej na sirotčinci ťMária OltalmaŤ (Ochrana Marie).

Sirotčinec ťMária OltalmaŤ (Ochrana Marie) v Bratislave sriadený bol v r. 1532 obetavosťou obecenstva; jeho účelom a úkolom je vychovávanie a príprava k praktickej životnej dráhe 50-75 osirelých detí až do 14 roku ich veku.

Od r. 1900 účinkoval sirotčinec vo svojom vlastnom dome na Hlbokej ceste (Mély út).

Bratislavský župan dal túto budovu koncom septembra 1920 po prvýkrát zrekvirovať pre československý internát, a sirotčinec dal presťahovať do bývalých kasárieň Pálfyho.

Rekvirovanie znelo výslovne len na jeden, rok a školský referát protokolárne sľúbil za budovu kráľovskú odmenu. Správa sirotčinca odvolala sa proti zrekvirovaniu ihneď na ministra verejných prác, avšak odvolanie toto ani do dnes po troch rokoch nie je vybavené! Keď v mesiaci auguste 1921 správa znova žiadala o zrušenie jednoročnej rekvizicie, vtedy župan odpovedá zrekvirovaním budovy sirotčinca na neurčitú dobu a sice tiež pre stredoškolský internát.

Proti takémuto neslýchanému pošľapávaniu práva, spáchanému na sirotčinci požiadala správa aj prezidenta republiky o intervenciu a všade vraví sa o tom, že prezident, nadaný citom pre spravedlnosť, žiadosť prospešne vybavil, odpoveď však nikdy sa nedostala do rúk správy, čo je naprosto nezvyklé.

Po nespočetných urgenciách prikázalo ministerstvo verejných prác vo februári 1923 bratislavskému županovi, aby pre československý internát vyhľadal iný príbytok, avšak župan príkaz tento odložil jednoducho stranou.

Sirotčinec ocíta sa v kasárniach Pálfyho v tých najhroznejších pomeroch. Miestnosti sú potuchlé a mokré, tak že posteľné prádlo treba každý deň na slunci sušiť. Niekoľkým deťom zmrzly ruky i nohy, a skoro každé prestálo nemoce, nachladením vzniklé. Kúpeľne tam vôbec nieto. Nehygienický stav miestností bol opätovne úradne zistený.

V jednej izbe je ubytované 74 dievčeniec a v jednej diere 30 chlapcov. Izby pre choré nieto. Medzi deťmi vypuknul v jare r. 1922 šarlach, zdravé deti museli ležať spolu s onemocnelými, bo nebolo miesta, ktoré by sa hodilo pre separáciu. Je to pravý boží zázrak, že zo sedem detí umrelo len jedno, avšak i tento jeden skántrený ľudský život zostane naveky obžalobou proti nedbalosti, nesvedomitosti a svevoľnosti administrativy.

Sirotčinec dočká sa toho, že ho ešte i z tej mizernej miestnosti vyhodia, kde teraz je. Tieto kasáreňské miestnosti vzal do nájmu stredoškolský internát ťSvoradŤ, ktorý podnikne všetko, aby pobyt sirotinca v tejto budove znemožnil a môže sa tedy stať, že ústav, ktorý naozaj slúži len cieľu humánnemu a má svoj vlastný domov, bude spolu so svojimi sirotami, ktorým v inom štáte tá najväčšia štátna pečlivosť sa venuje, formálne bez domova.

V tejto škandalóznej veci, ktorá sa hodí k tomu, aby štát v cudzine naprosto diskreditovala, bol spáchaný celý rad hriechov.

V prvom prípade bezprávne bolo rekvirovanie, bo budova slúžila už pôvodne verejnému účelu, ba každý jemnocitný človek musí uznať, že osud 70-100 sirôt je pre verejnosť dôležitejšou vecou, než ubytovanie toľko stredoškolských žiakov. Nemá-li štát budovy pre internát, nech tedy stavá, ale nech nečiní vyhnancami siroty a nevydáva napospas zmrznutiu a epidemiám bezvládné nemluvniatka!

Rekvirujúci úrad luhal, keď prisľuboval, že vráti budovu za rok svojmu účelu, referát luhal, keď prisľuboval kráľovskú odmenu, lebo spolok do dnešného dňa obdržal len nepatrné splátky a štát, jako obvykle, nielen že neplatí, ale bedlive vyhýba sa i ustanoveniu nájomného.

Budovy nepoužíva sa len k internátu, ale aj k ubytovaniu cestujúcich, je to tedy hotel, ktorým štát obchoduje vtedy, keď majitelia budovy mrznú a mrú na epidemie.

A toto sa nazýva u nás právom, spravedlnosťou a demokraciou. A ešte sa na nás hnevajú, keď, spatriac takéto veci, vybuchne z nás rozhorčenosť a zúrivý hnev proti tým, ktorí to vyvolali? Sme protištátni, lebo neztrpíme mlčky, aby naše siroty, ktoré už ztratou svojich rodičov sú zbedačené, zdochýnaly tam ako hoviadka v tých mokrých, potuchlých dierach!

Páni ministri!

Po tom, čo sa v tejto veci diala, čo sa zanedbalo, že ministerstva do troch rokov nevybavilo odvolanie len preto, aby strana nemohla podať sťažnosť u právneho súdu, nezbýva nám, leda obrátiť sa na parlament a tu hladať opravu s tým určitým prejavom, že nenajdeme-li práva ani tu, obrátime sa na verejnosť celého sveta.

Tážeme sa pánov ministrov:

či sú ochotní nariadiť a zároveň vykonať, aby budova sirotčinca odovzdaná bola svojmu pôvodnému účelu a aby sirotčincu bolo vyplatené príslušné odškodné za dosavádne bezprávne používanie budovy?

V Prahe, dňa 21.-IX. 1923.

Dr. Lelley, Füssy, Palkovich, Szentiványi, Křepek, Zierhut, Böllmann, Pittinger, S. Mayer, Kaiser, Schubert, Röttel, Bobek, Scharnagl, dr. Petersilka, dr. Spina, dr. V. Feierfeil, Schälzky, Böhr, dr. Körmendy-Ékes, dr. Jabloniczky.