Původní znění ad I./4322.
Interpelláció
az igazságügyministerhez
a censura visszaélései miatt.
Benyujtja: dr. Lelley Jenő nemzetgyülési képviselő és társai.
A pozsonyi államügyészség a Népakarat szeptember 9-iki 36. számát a következő cikk miatt e kobozta:
Tetemrehívás. Írta: Kaiser Gyula.
Áll néma csend! Lélegzetét visszafojtva leni az aréna közönsége a halálrászántak felvonulását. A bibordiszes caesari páholyban ott ül az isteni Potyka gőgösen, de szívszorongva is. Ez a cirkusz egy hét mulya tetemrehívás is lehet, hisz Szlovenszko és Ruszinszko népe vívja meg élet - halál - harcát. A bíbordíszes páholy mellett ott van a modern vesta - statotvorny - páholy is, eltökélve, hogy irgalom nélkül a főidre fog mutatni a hüvelyuij: accipeferrum! Felpattan a vasajtó és felvunul a halálrászántak hatalmas tábora. Némán emelkedik százezer jobbkar és dörögve szól a bibordiszes caesari Prága felé a szokásos üdvözlet: Áve Petyka, morituri vos salutant! (Köszöntük Petyka, a halálrászántak üdvözölnek téged!)
Mankós, topronygos sereg készül a vadállatok éhes fogára először. Az ítélet rövid volt: nelze vihoveti. Harcoltatok, sebeket kaptatok, megrokkantatok és most azt akarjátok, hogy őrállóan, szervezetbe tömörülve ti önmagatok intézzétek sorsotokat, akartak korcsmát, trafikot, foglalkozást, nyugidat, - hm, hát a légiók dicső, honszerző százezreivel mit csinálnák? Semmi! Pusztuljatok! Kérelmeitek: nelze vihoveti. Itt állanak tántorogva és fölzendül a rokkantak százezer ajakán a királyi üdvözlet: Áve Petyka, morituri vos salutant!
Sok ezer rongyos, batyus ember következik, asszonyokkal, gyermekekkel. A kivándorlók tömege sietne, de kolonc a lábán a bevándorlási indexszám. Addig mig elbujfoshatnak felszabadított hazájukból, vándorbottal, koldustarisznyával: szikkadt ajkuk is ellihegi az üdvözletet: Áve Petyka, moruturi vos salutant!
Tarka sereg hompölyög az arénaudvarán. Öreg és fiatal, fémi és nő vegyesen. Aszott képük, őszülő hajuk, hajlott derekuk és rogyadozó inuk mutatja, hogy a kínzókamra minden tudományát végigpróbálták rajtuk már. Mindegyikük kezében ott villog a nelze vihoveti. Öt és mindent gyötrelme Teri arcukról, de szemük, odatapad, hol az igazság szobra áll. Ez a váruk ez a fegyverük egyaránt. Az elbocsátott közalkalmazottak fanatikus csoportja ez, mely nem tud, de nem is akar vándorbothoz nyulai, dacol kínzóival és most készül oda az uram elé: fiat justicia! A zsolnai hatálos itélettel seben áll a római és genusi fölmentő ítélet és álla bíróság igazságszeretete. Öt év keserűsége, fűszerezve jogfosztással rossz tanácsadó és az elszánt, töretlen akarat nagyon hevessé fogja tenni a viadatt. Bár tudják, hogy a vestaszüz hüvelykujja nem fog kegyelmet hirdetően égnek meredni, hanem csak a földnek és elröppen az: accipe ferrum kegyetlen egyhangasággal, mégis van kilátás diadalra, mert sokan, nagyon sokan vannak és a fanatizmusuk ragadós! Dacosa, büszkén és bátran mennydörög az üdvözlet a bíbor köntösű prágai Potyka felé: Áve Petyka, morituri vos salutant!
Szlovenszko és Ruszinszko kis és nagyipara is bevonul az aréna porondjára. Tudja, hogy lét és nemlét forog szóban, önerejére van utalva, ezért harcolni fog keményen, vállvetve, kétélű fegyvere a létfenntartás és a rögszeretet, ma nem védelemre való ez a fegyver. Kellett-e a cseh ipar érdekében feláldozni a szlovenszkoit és ruszinszkóit? Nem volt elég megtizedelni, ki kellett irtani?... A termelés nagysága nem baj, de a termelés lehetetlenné tétele, a kivitel lekötése végzetes hiba, mert az ipar élni akar itt is és jaj annak, ki szűkkeblűen az egyiket a másik holttestén akarja hizlalni. Véleményt, ítéletet akartok, jó, adunk! És felharsan a dacos üdvözlet: Áve Petyka morituri vos salutant!
Közvetlen utánuk rajzik a kereskedelem. Ez a veretékes munka gyümölcsét hozza forgalomba. A kereskedők tömege is halálra van szánva, mert miből híznának a bankok? Szalámitól a narancsig mindent itt kell venni, csak, ők kapnak behozatali és kiviteli engedélyeket. Elég, ha a kereskedő az adókat fizeti, forgatja az árut szűk körben, hiszen a tejfelt már a bankok leszedték. A cseh bankok mindennel foglalkoznak, csak saját dolgukkal nem. 10 - 20%-ra pénzt is adnak, hogy akkor, midőn megszorul az adós, a dobot megüssék fölötte, oly metódus> melyet a főváros is megizielt már! Ez a monopólium az őslakos kereskedők halálos ítélete és most a választások előtt ezek a halálra ítéltek is üdvözölnek téged, hibatus páholy, itt fent: Áve Petyka, morituri vos salutant!
Véres a porond, tetemszaggal terhes a levegő. Újra nyilik a kapu és felvonul az arénába a mezőgazdák tenger sokasága. Proskribáltak ők is a független őstermelők. Az adók számtalan neme, a maximálások és kontingentálások érvágásai tetejébe jött a kegy-elemdöfés a vagyondézsma, meginérgezve a vagyonszaporulati adóval. Accipe ferrum!
Hallottad-e az erdőt, amidőn vihar előtt az első szellőre megszólal az? A faóriások suttogva adják át egymásnak a figyelmeztetést: Vigyázzunk! Fogjunk összes! Vihar jön a vihar lángostorával, döbbenetes morajával. Tövestül dűl ki itt egy százados cudar, ott derékban roppan ketté egy kemély dereka faóriás. De társai gyöngéden betakarjak, védik; óvják az új sudarat, melyet az anyaföld hoz létre, éltet, nevel és ápol. Erre az őserejű fődre akarják mohó kezüket tenni arra érdemtelen idegenek, az őslakosság pedig menjen a halálba. Isteni látvány, hogy áll ki csapzott fajjal, de panasztalan ajakkal az anyaföld édes fia és megdöbbentő, szinte harci riadó számbamenő ezek üdvözlete, melytől elszorul a bűnös szíve: Áve Petyka, morituri vos salutant!
Maďari žvom! (A magyarokat a fenevadaknak!) - hangzik rideg újabb parancs. Kardja pengéjén az ősi jelmondat: ne bántsd a magyart! Az oroszlánok és hiénák fogvicsorgatva kerülgetik: ez kemény falat. Egymás mellé állva, vállvetve várják a rohamot, eltökélve, hogy életüket drágán fogdák adni. Nnics itt gyönge szívű, holmi Csánki számba sem jön itt. Méltóságos komolyaggal "de törhetetlen akarattal szól a dörgő szózat: Áve Petyka, morituri vos sulatant!
Tátok, Németek? Ezek ősellenségek, azok testvérek. Egyjknek sincs irgalom: ez mértrom megy Németországba, itt mi vagyunk az urak: amaz miért volt oly balga, hegy hozsannával fogadott a prevratkor minket. Először jövünk mi, azután sokáig megint mi és csak azután, ha már a statotvorny mind ki van elégítve, jöhet esetleg, talán, véletlenül, kivételesen - más! Addig is mivel sok az eszkimó: accipe ferrum, és száll, száll fenyegetően, tompán: Áve Petyka, morituri vos salutant!
Ki van mágnás? Kit marcangoljanak az éhes fenevadak? Itt van a nemzet ősereje, itt van még a munkás. Világos, ha sem a hivatalokban meg nem tűrik, iparban kereskedelemben, mezőgazdaságban a haláltánc járja, az ő munkáserejükre sincs szükség: importálnak maguknak Prágából, Brünnből és az idevaló, menjen az arénája, étkül a fenewadaknak, szórakoztassák az urakat. Hogy azonban bej ne legyen, mert nagyon sokan vannak, bóditó szerről kellett goadoskodni és az a munkanélküli segély. Fizetik társai, kik még dolgoznak, adó alakjában. Ma már az utolsó munkás is tudja, hogy érdeke azonos a munkaadóéval. Azok a halálrászántak, de ők már haldokolnak. Fölveszik a végső harcot és hörögve üdvözölnek, óh dicső Potyka, a sok beváltott ígéret fejében: Áve Petyka, morituri vos salutant!
A kongruától elesett papság, a tanítók, kisdedóvók, nyugdíjasok mind, mind üdvözölnek, de íme nemcsak a morituri - halni mentik, - a mortul, - a meghaltak is zengik a királyi üdvözletet.
Szobrok, emlékoszlopok özvegyek, árvák, város-és utcanevek és vége láthatatlan sora a megalázott, kijátszott, rombadölt szlovenszkoi ősembereknek és azok munkájának romhalmazából száll égnek tetemrehívó üdvözlet: Áve Petyka, atque mortui vos salutant!
Áll néma csend.
Szelet vetettek, vihar van kitörőben.
A halálrászántak tömege egymásnak adja e jelszót:
autonomia.
In hoc signo vinces! Ez az élet, mely erőt ad az összetartás megacélozza azt. Egy hét mulya egy tábor, egy akarattal, egy szándékkal lép az urna elé és száll a döbbenetes intelem Prága felé, egy borzalmas üdvözletben:
Áve Petyka, morituri vos hodie salutant!
Ugyanazon államügyészség az országos kereszténysocialista párt következő szövegű falragaszt kobozta el:
Magyar testvéreinkhez!
Egyformán szólunk minden keresztény és keresztyén testvérünkhöz, akit nap-nap után megáld és ölében tart az ősi föld, amelyben szüleink pihennek. Kérünk benneteket, hogy gyermekieket a munka szeretete mellett imádkozásra és vigaszságra is tamtsátok nemzetünk kiszenvedésének eme napjaiban, mert az fiúságé a jövő és ők nemzetink virágai, kik még örülni tudnak. A mi arcunkról a jókedvet elsöpörte a sok esztendős vihar és a gondok sokasága, ép úgy mint a tiétekéről. Azért szíveteket szavunkra megnyissátok. Szépen és a szívünkből szólunk hozzátok a kétezer éves krisztus: szeretet nevében:
Magyarok, testvérek!
A községi, járási és megyei választások előtt állunk. Az 1920 évben lezajlott képviselőválasztások óta a magyar nép most mondhat véleményt a jelenlegi kormányzatról, hogy meg van-e vele elégedve, vagy nem.
A csehszlovák köztársaságbon élő magyarság és németség az ezer év óta együtt élő szlovák testvérekkel együtt, a kormányzat ismert politikája miatt a tönk szélére jutott.
A gazda hiába dolgozik verejtékezve, mert amit termel, adóra sere elég.
Iparos osztályunk munkanélkül tengődve tönkrement.
A kereskedelmünk pang. - Ipari és földmunkás testvéreink alig tudják a betevő falatot megkeresni a nagy munkaidőben és hogy mi lesz télen, azt Isten tudja.
lnteligentiánk öt év óta nyomorba van taszítva a kormányzat jóvoltából és a helyzet megváltozása nélkül reménye sincs arra, hogy sorsa jobbra fordul.
Az elmúlt öt év alatt a szenvedésben veletek voltunk s vártunk e napra, melyet ígértünk is nektek: rajtatok fog múlni, hogy vigasztalan helyzeteteken változtassatok, ha eljön a választások napja.
E nap elérkezett. Szeptember 16-án (vasárnap) választjátok a község vezetőségét, szeptember 30-án pudig a megyei képviselőket és járási választmányt. Ha Szlovenszkóban a keresztény irányzat győz, akkor a kormány megbukik és új képviselőváiasztások jönnek, amely meg fogja hozni az öslakosság szabadságát és jólétét. De ha elhagyjátok tántorítani magatokat üres ígéretekkel, mint négy évvel ezelőtt a magyar munkásság egy része, akkor a kormányzat tovább fogja folytatni eddigi politikáját és még több és nagyabb terhekkel fog benneteket sújtani, hogy az ősi földet és házaitokat dobra veresse, bele idegeneket telepítsen. Neked pedig testvérünk a koldustarisznya marad.
Ha sorsod jobbrafordulását, gyermekeid boldogulását akarod szolgálni, akkor a községi, járási és megye választásokon a Keresztény Socialista Párt jelöltjeire add szavazatodat.
Testvéri üdvözlettel:
Az országos Keresztény Socialista Párt vezetősége."
Miután sem az egyik, sem a másik sajtótérmék nem foglal magában se büntetendő cselekményt de semmiféle érvényes törvénybe sere ütközik, kérdjük minister urat:
a) hajlandó-e közölni, hogy az államügyészség milyen jogalapon, milyen törvényes rendelkezés serelmére hivatkozva bobozta el a két sajtóterméket?
b) hajlandó-e az államügyészség ezen önkényes s törvény szerint nem indokolható eljárása miatt vizsgálatot indítani s a vétkest szigorúan megbüntetni?
Praha, 1923. szept. 15.
Dr. Lelley,
Szentiványi, Füssy, Křepek, Zierhut, dr. Spina, Böllmann, Röttel, Pittinger, S. Mayer, Schubert, dr. Körmendy-Ékes, Palkovich, Böhr, dr. Jabloniczky, Schälzky, dr. W. Feierfeil, dr. Petersika, Scharnagl, Bobek, Kaiser.
Původní znění ad III./4322.
Interpellation
des Abgeordneten Dr. Emerich Radda und Genossen
an die Minister des Innern, des Aeussern und der Justiz
wegen der anlässlich des Kongresses des n. ö. Sokolgaues in Brünn veröffentlichten Maueranschläge.
Anlässlich des Kongresses des n. ö. Sokolgaues in Brünn am 30. Juni und 1. Juli 1923 wurden in Brünn grosse Plakate verbreitet, die den Kongreß ankündigten. Die Plakate zeigen eben eine Ansicht von Brünn, darunter den Sokolfalken mit ausgebreiteten Flügeln. Der Falke hält in dem Krallen das mit Bändern geschmückte Sokolabzeichen. Von dem Falken, also vom Sokol, gehen Wolkenschwaden aus, die sich weiter unten zu einem grossen Unwetter dem "hrom a peklo" verdichten, das über Wien niedergeht, welches im Bilde deutlich erkennbar ist. Eine Fotografie des Plakates liegt bei.
Die Darstellung des "hrom a peklo", das an sich ein Hetzlied gegen die Deutschen ist, geschieht in dem Bilde in derart roher und hetzerischer Weise, die die Würde der Republik herabsetzt, zum Hasse gegen die deutsche Natura aufreizt und geeignet ist, die internationalen Beziehungen der Republik zu gefährden.
Während die pol. Behörden und Staatsanwaltschaften sofort mit der Beschlagnahme vergehen, wenn einmal Deutsche in harmloser Weise ihr Deutschtum öffentlich dartun wollen, hat sich hier keine Polizei und kein Staatsanwalt gefunden, die gegen die Verbreitung dieses aufreizenden Plakates aufgetreten wären.
Wir fragen daher die Herren Minister:
1. Wie rechtfertigen sie es, dass dieses Plakat; unbeanstandet verbreitet werden konnte?
2. Wie rechtfertigen sie die behördliche Duldung, dass ein ausländischer Verein in der Čsl. Republik gegen den eigenen Staat und seine Bevölkerung hetzt?
3. Entspricht diese Duldung den internationalen Beziehungen zu Oesterreich, bezw. widerstritt sie nicht ausdrücklich den Zwischenstaatlichen Verträgen mit diesem Staate?
4. Was gedenken sie zu tun. um dem deutschen Volke in dem Staate Oesterreich für die Beleidigung Genugtuung zu verschaffen?
Prag, am 14. Oktober 1923.
Dr. Radda,
dr. Lodgman, Kratze, Dr. Brunar, Dr. Schollich, Matzner, Bobek, Ing. Jung, Schälzky, J. Mayer, Dr. W. Feierfeil, Dr. Medinger, lng. Kallina, Böhr, Pittinger, Dr. E. Foyerfeil, Patzel, Dr. Lehnert, Schubert, Dr. Spina, Wenzet, Simm, Dr. Keibl.
Původní znění ad IV./4322.
Interpellation
des Abgeordneten Dr. Rudolf Lodgman und Genossen
an den Vorsitzenden der Regierung
in Angelegenheit der Abänderung des Gesetzes über die Vermögensabgabe.
Die Regierung hat seinerzeit einen Gesetzentwurf wegen Abänderung der jetzigen Vermögenszuwachsabgabe eingebracht. Dieser Entwurf sollte auch schon im Budgetausschuss verhandelt werden, die Beratung ist jedoch daran gescheitert, dass die sozialdemokratischen Mitglieder den Ausschuss verliessen und beschlussunfähig machten. Zeitungsnachrichten zufolge soll die sozialdemokratische Partei ein Junctim zwischen diesem Gesetz und der Sozialversicherung verlangen.
Wir fragen die Regierung:
Ist diese Nachricht richtig und steht die Regierung ebenfalls auf dem Standpunkte eines Junctims zwischen den beiden Gesetzesvorlagen?
Prag, am 28. November 1923.
Dr. Lodgman,
Dr. Brunar, Ing. Kallina, Dr. Keibl, Dr. Radda, Matzner, Füssy, Dr. Körmendy-Ékes, Palkovich, Dr. Medinger, Wenzel, Dr. Lelley, Simm, Patzet, Knirsch, Ing. Jung, Dr. Jabloniczky, Dr. Lehnert, Kraus, Dr. Schollich, Dr. E. Feyerfeil.
Původní znění ad V./4322.
Interpellation
des Abgeordneten Dr. Rudolf Lodgman und Genossen
an den Minister für Nationalverteidigung
in Angelegenheit der Nichtbezahlung der vertragsmässigen Entschädigungen für die Wirtschaftserschwernisse der Anrainer der Militär - Schiesstätte in Brüx.
Den Anreinern der Militär - Schiesstätte in Brüx wurden auf Grund eines zwischen der Militärverwaltung und den Anrainern bestehenden Vertrages für die Wirtschaftserschwernisse infolge des Schiessens auf der Schiesstätte durch die Garnison bis Ende 1918 19 Kč für 1 ha ausgezahlt.
Diese Beträge werden von diesem Zeltpunkte an nicht mehr geleistet. Ueber vielfaches Drängen ist es den Anrainern bezw. der Stadtgemeinde Brüx, welche die Vertreter aller Anrainer über deren Wunsch übernommen hat, gelungen, am 28. März 1923 eine Kommission zu erreichen, welche unter Vorsitz der politischen Behörde stattgefunden hat.
Bei dieser Kommission wurden die Ansprüche der Anrainer festgelegt, die Forderungen ab 1915 im Prinzipe anerkannt und auch zugegeben, dass infolge der geäderten wirtschaftlichen Verhältnisse und der häufigerem Benützung der Militär - Schlesstätte gegen früher, eine Erhöhung der Vergütungssätze einzutreten hätte.
Die endgültige Entscheidung hierüber hat jedoch das Ministerium für nationale Verteidigung zu fällen.
Eine Erledigung ist, trotzdem seit dieser Kommission fast 8 Monate verflossen sind, noch nicht herabgelangt.
Die Gefertigten fragen:
Gedenkt der Herr Minister die schleunigste Erledigung dieser Angelegenheit zu veranlassen?
Prag, am 29. November 1923.
Dr. Lodgman,
Dr. Brunar, Dr. Lelley, Dr. Keibl, Palkovich, Dr. Körmendy-Ékes, Ing. Kallina. Dr. E. Feyerfeil, Dr. Schollich, Patzel, Wenzel, Dr. Medinger, Knirsch, Ing. Jung, Simm, Dr. Radda, Matzner, Dr. Lehnert, Kraus, Füssy, Dr. Jabloniczky.
Původní znění ad VI./4322.
Interpellation
der Abgeordneten Schweichhart, Čermak und Genossen
an den Minister des Innern
wegen der Gebarung der Staatsdruckerei in Saaz.
Die Lage des Buchdruckgewerbes der Republik ist absolut nicht als günstig zu bezeichnen. Nicht zuletzt durch die infolge hoher staatlicher Steuern hervorgerufene Verteuerung der wichtigstem Rohprodukte; vor allem des Papiers. Insbesondere das Zeitungswesen liege schwer dareinrede. Die allerwenigsten Blätter vermögen siechster den heutigen ausserordentlich schwierigen wirtschaftlichen Verhältnissen über Wasser zu halten.
Unter diesem Umständen muss es doppelt Wunder nehmen, dass die Staatsdruckerei in Saaz inbezug auf die Preise dem von ihr hergestellten Zeitungen, sowie im Hinblick auf die von ihr gemachten Offerte für Zeitungsdruck eine Gebarung aufweist, welche eine von wirtschaftlichen Grundsätzen ausgehende Berechnung ausschliesst. Die genannte Staatsdruckerei besorgt die technische Herstellung folgender Zeitungen: "Deutsche Morgenzeitung", "Deutsche Abendzeitung", Saaz, "Komotauer Tagblatt", Komotau, "Karlsbader Tagespost", Karlsbad, "Neue Woche", Saaz, "Podersamer Zeitung", Podersam und "Posteiberger Zeitung", Posteiberg.
Welchen fragwürdigen politischen Zweckaa dieselben dienen, ist bekannt. Die Preise dieser Blätter sind so niedrig, dass eine Deckung der Herstellungskosten ganz und gar ausgeschlossen erscheint. So kostet z. B. der monatliche Bezug der täglich erscheinenden sogenannten "Deutschen Arbeiterzeitung", "Organ der deutschen Arbeiter des Geistes und der Land" nur 5 Kč, während andere Tageszeitungen 14 bis 16 Kč per Monat als Abonnementspreis verlangen müssen. Die Einzelnummer dieser sonderbaren Arbeiterzeitung kostet in allen Verschleisstellen jetzt 30 Heller, andere Blätter kosten 60 bis 80 Keller. So sehr auch bei der Zierstellung sogenannter Kopfblätter die Herstellungskosten herabgedrückt werden mögen, so ist dies in einem solchen Ausmass doch vollständig unmöglich. Es hegt klar auf der Fand, das die Staatsdruckerei in Saaz gegenüber den Privaten Parteidruckereien aller Art eine ganz unerhörte Schmutzkonkurrenz auf Kosten der Gesamtbevölkerung betreibt. Das geht auch aus dem Umstand unwiderleglich hervor, dass sie bei Offerten für den Druck von Privatzeitungen unglaubliche Spottpreise verlangt. Die Saazer Staatsdruckerei verlangte in einem bestimmten Falle (Allgemeine Musikerzeitung in Aussig) einen Druckpreis von 16 Hellern per Exemplar, wohingegen Privatdruckereinen 34 Heller verlangen mussten, am nur not dürftig ihr Auskommen zu finden.
Eine derartige, jede fachgemässe Kalkulation negierende Gebarung - der in Rede stehenden Staatsdruckerei steht im denkbar schroffsten Gegensatz zu der Absicht der Regierung, die staatlichen Betriebe, z. B. die Eisenbahnen, nach rein wirtschaftlich - kaufmännischen Grundsätzen zu verwalten. Im Hinblick auf diese Absicht und unter ausdrücklichem Hinweis auf die eminente Schädigung des Buchdruckgewerbes durch die erwähnte Staatsdruckerei stellen die Unterzeichneten an den Irren Minister des Innern folgende Anfragen:
1. Sind dem Herrn Minister die hier geschilderten Verhältnisse bekannt?
2. Welche staatlichen Subventionen werden der genannten Druckerei in Saaz bewilligt, die sie etwa in den Stand setzen können, die vorhin angeführten Blätter tief unter den Gestehungskosten herauszugeben?
3. Aus welchem Budgettitel werden diese eventuellen staatlichen Subventionen bewilligt und d was beabsichtigt der Herr Minister mit der Herausgabe dieser Blätter?
Prag, am 22. November 1923.
Schweichhart, Čermak,
Schuster, Leibl, Dr. Holitscher, Hackenberg Pohl, Hirsch, Grünzner, Hillebrand, Schäfer, Uhl, Hausmann, Deutsch, Heeger, Beutel, Palme, Roscher, Kirpal, Dietl, Dr. Haas.