Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

Původní znění.

4337.

Törvényjavaslat.

Beadják Füssy képviselő és társai

az általános italadóról szóló 1919. évi szeptember 25.-én kelt 533. és az 1920. december 22.-én kelt 677. gy. sz. törvény módosítása tárgyában.

A képviselőház méltóztassék kimondani:

Törvény.

Kelt ................................

az általános italadóról szóld 1919. évi szeptember 25.-én kelt 533. és az 1920. december 22.-én kelt 677. gy. sz. törvény módosítása tárgyában.

A Cseh-Szlavák köztársaság nemzetgyűlése a következő törvényt hozta:

§ 1.

Az 1920. december 22.-én kelt 677 gy. sz. törvény II., cikkének 1. §-a hatályon kívül helyeztetik s ezzel egyidejűleg az 1919. szeptember 25.-én kelt 533. gy. sz. törvény 1. §-a újra életbe lép.

§ 2.

Az 1919. szeptember 25.-én kelt 533. gy. sz. törvény 8. § II., 3. pontja a következőkép módosíttatik:

Aki a feltüntetett halókat a saját fogyasztására állítja elő, de csak a végrehajtási rendeletben (1920. december 31.-én kelt 679 sz. kormányrendelet) megállapitott, adó alá nem eső mennyiséget meghaladó előállná s után.

§ 3.

A jelen törvény életbelépése napján meglevő készletek a jelen törvény alapján adóztatandók meg s a már esetleg befizetett többlet az adózó félnek visszatérítendő. A visszatérítés módját a pénzügyminister rendeletileg állapítja meg.

§ 4.

Jelen törvény kihirdetése napján lép életbe s végrehajtásával a pénzügyminister vizatik meg.

Indokolás.

A gazdasági viszonyok megváltozásával a borárak és ezzel a termelők helyzete is megváltozott. A 10 - 14 koronás must-árak., melyek idején az 1920. december 22.-iki 677. számú törvénnyel az áltlános borital-adó az addiginak kétszeresére, szőlőnedvek után literenként 80 fillérre emeltetett, már régen eltűntek, ma már azok harmadát sem érhetni el, a gyenbébb homoki boroknak pedig egyáltalán nincs áruk, azokra vevő nem akad s azok értékesítés csaknem lehetetlen. A Köztársaság, de különösen Szlovenszkó déli részein mindenütt homoki szőlők vannak s egész vidékek kis embereinek ez adott valamikor megélhetést s erre támaszkodnak ma is. Ezeknek a vidékeknek boráért ma 1.50 - 1.80 koronát fizetnek csak s a termelők kénytelenek boraikat ezen az áron is odaadni, mert hí-szén a termelés költségek előlegezése folytán anyagilag kimerülve, a pénzre szükségük van. Ily árak mellett azonban képtelenek arra, hogy szőlőiket megmiveljék, vagy miveltessék, különösen ha tekintetbe vesszük azt, hogy ebből az összegből italadó címén 80, forgalmi adóátalány címén 40 fillért az Állam pénztárába is be kell fizetniük. Ezek a termelők ugyanis kénytelenek minden alkalmat megragadni arra, hogy termelvényeiket értékesitsék s így le kell mondaniok arról, hogy az adónak a fogyasztásra való átháríthatását biztositandó, nagy-termelő illetve nagy-kereskedőként szerepeljek. De egyébként is a konkurencia nyomása és a kereslet hiánya ezt az áthárítást még a nagytermelőknél is lehetetlenné teszi s tulajdonképpen csak formálisan és papíron van meg, mert hiszen a termelő, hogy barát értékesíthesse kénytelen az árakkal még a termelési költségen alul is annyira lemenni, hogy de facto a borital-adót is: fizeti. A Köztársaság szőlőművelésének fenntartása érdekében tehát sürgős követelmény az, hogy az állam közgazdasági és pénzügyi szempontokat egyaránt szem előtt tartva a termelők segítségére siessen s ért elsősorban az általános italadó leszállítása révén tegye meg. S ez a leszállítás sürgős, mert hiszen a termelők jelentős számának exisztenciájáról van szó.

Azok az okok pedig, melyek az adó leszállítását nemcsak indokolják, de egyenesen követelik is, régebb keletűek s az 1923-ik termelési év folyamán fennállottak s hatásukst éreztették, miérti indokolt és szükséges az is, hogy az adó leszállítása az ebből a termelési időszakból származó a még meglévő készletekre is kiterjesztessék.

Végül a fennálló törvények és rendeleteknek az a rendelkezése, hogy a saját fogyasztásra szóló elöállitás csak akkor adómentes, ha annak mennyisége egy bizonyos határt, ezidöszerint szőlőnedveknél 200 litert meg nem halad, a gyakorlatban különösen a kisebb szőlőbirtokosoknál méltánytalanságra és igazságtalanságra és igazságtalansági a vezet, mert hiszen ez a rendelkezés épen azt a többletnyereséget sajtja és veszi el, amit a kisebb szőlő birtokosnál egy esetleges jobb termés jelent. Az a termelő ugyanis, akinek épen 200 literje termett, élvezi a tejes adómentességet, de az, akinek 200 literje van, az egy liter miatt kénytelen az egész mennyiség után adót fizetni, ami ma csak az általános ital-adó címén 160 korona és 80 fillér megterhelést jelent. Hogy ezek a méltánytalanságok és igazsótalanságok eltűnjenek, a termelésnek a végrehajtási rendeletben megállapított adómentes mennyiségét feltétel nélkül adómentessé kell tenni s csupán az ezt a mennyisége meghaladó előállítást adóztatni meg.

Prága, 1923. november hó 28.

Füssy,

dr. Jabloniczky, Palkovich, Böhr, Scharnagl, Budig, Schälzky, dr. E. Feyerfeil, Röttel, Schubert, dr. Spina, Böllmann, dr. Hanreich, Kaiser, dr. Petersilka, Bobek, Pittinger, Křepek, Zierhut, dr. Körmendy-Ékes, dr. Lelley.

Překlad.

4337.

Návrh

poslanca Füssyho a súdruhov

o zmene zákonov zo dňa 25. septembra 1919, čís. 533 Sb. z. a n. a zo dňa 22. decembra 1920, čís. 677 Sb. z. a n. o všeobecnej dani nápojovej.

Podpísaní navrhujú:

Poslanecká snemovňa nech sa ráči usniesť:

Zákon

zo dňa ...............................................,

ktorým sa menia zákony zo dňa 25. septembra 1919, čís. 533 Sb. z a n. a zo dňa 22. decembra 1920, čís. 677 Sb. z. a n. o všeobecnej dani nápojovej.

§ 1.

§ 1 článku II. zákona za dňa 22. decembra 1920, čís. 677 Sb. z. a n. pozbavuje sa platnosti a súčasne vstupuje znova v život § 1 zákona zo dňa 25. septembra 1919, čís. 533 Sb. z. a n.

§ 2.

§ 8 čís. II. 3. zákona zo dňa 25. septembra 1919, čís. 533 Sb. z. a n. zmeňuje sa takto:

Kto uvedené nápoje zhotovuje pre svoju vlastnú spotrebu, avšak len z výroby presahujúcej množstvo dane prosté, ustanovené v prevádzajúcom nariadení (prevádz. nariad. zo dňa 31. decembra 1920, čís. 679 Sb. z. a n.).

§ 3.

Zásoby, ktoré kto má v deň nastúpenia platnosti tohoto zákona, zdanené buďte na základe tohoto zákona a prípadné preplatky, ktoré boly už zaplatené, buďte poplatníkovi vrátené. Spôsob vrátenia ustanoví minister financií nariadením.

§ 4.

Tento zákon nastúpi platnosť dňom vyhlásenia a ministrovi financií sa ukladá, aby ho previedol.

Dôvody.

Zmenou hospodárskych pomerov zmenily sa aj ceny vína a tým i pomery producentov. 10 až 14 korunové ceny muštu, v dobe ktorých bola všeobecná daň nápojová zákonom za dňa 22. decembra 1920, čís. 677 Sb. z. a n. zvýšená proti bývalej dani dvojnásobne, z hroznovej štiavy má 80 halierov, už dávno zmizeli, dnes už nemožno docieliť ani ich tretinu, a slabšie vína pieskové však vôbec žiadnej ceny nemajú, na tie sa nenájde kupec a ich zpeňaženie je takmer nemožné. V južných častiach republiky, obzvlášte Slovenska sú všade vinice piesočnaté, ktoré kedysi poskytovaly živobytie malému ľudu a sú jeho oporou aj dnes. Avšak za vína týchto krajov platí sa dnes len 1.50 - 1.80 Kč a vinári sú nútení predávať víno i za tieto ceny, bo súc vyčerpaní prijatými preddavkami na výdavky produkcie, potrebujú peniaze. Pri takýchto cenách však nie sú vstave svoje vinice vzdelávať alebo dať vzdelávať, obzvlášte bereme-li na zreteľ to, že z tejto ceny musia štátnej pokladne zaplatiť 80 hal. všeobecnej dane nápojovej a 40 hal. paušálovanej dane z obratu. Producenti títo musia sa vtedy uchopiť každej príležitosti, aby svoje výrobky mohli odpredať a musia sa zriecť toho, aby figurovali ako veľkovýrobci alebo veľkoobchodníci a tým presunuli daň na konzum. Avšak aj ináče tlak konkurencie a nedostatok poptávky znemožňujú toto presunutie aj u veľkoobchodníka a presun zostane iba formálne na papieri, bo veď producent, aby mohol svoje víno speňažiť, je nútený ísť s cenami dolu i pod režijné náklady natoľko, že de fakto on zaplatí aj všeobecnú daň nápojovú. V záujme zachovania vinárstva republiky je tedy súrnym požiadovkom, aby štát, majúc na zreteli jak stanovisko hospodárske, tak finančné, prispel pomocou vinárom a aby tak učinil v prvom rade snížením všeobecnej dane nápojovej. Toto sníženie je naliehavé, bo veď ide o existenciu značného počtu producentov.

Príčiny, ktoré sníženie tejto dane nielen odôvodňujú, ale priamo vyžadujú, sú staršieho dátuma, boly tu už v produkčnom roku 1923 a ich účinky boly citeľné, preto je potrebné i odôvodnené, aby sniženie dane rozšírené bolo na zásoby vína, ktoré pochádzajú a zbývajú ešte úrody tohoto roku.

Napokon ustanovenie platných zákonov a nariadení, dľa ktorého výroba pre vlastní spotrebu je dane prostá len vtedy, neprekročuje-li množstvo určité medze, - pri hroznových štiavach toho času 200 litrov - vedie v praxi obzvlášte u malých vinárov k neprístojnosti a nespravedlivosti, poneváč sa tým postihuje a odoberá práve ten ziskový zvyšok, ktorý pre malého vinára prípadná lepšia úroda znamená. Producent totiž, ktorému sa urodí práve 200 litrov, požíva plného daňového oslobodenia, kdežto kto má 201 litrov, musí pre tento jeden liter zaplatiť daň z množstva celého, čo dnes len na všeobecnej dani nápojovej znamená bremeno 160 Kč 80 hal. Aby tieto neprístojnosti a nespravedlivosti zmizely, musí dane prosté množstvo výroby, ustanovené prevádzajúcim nariadením, učinené byť bezpodmienečne dane prostým a musí sa zdaniť iba výroba, ktorá toto množstvo presahuje.

V Prahe, dňa 28. novembra 1923.

Füssy,

dr. Jabloniczky, Palkovich, Böhr, Scharnagl, Budig, Schälzky, dr. E. Feyerfeil, Röttel, Schubert, dr. Spina, Böllmann, dr. Hanreich, Kaiser, dr. Petersilka, Bobek, Pittinger, Křepek, Zierhut, dr. Körmendy-Ékes, dr. Lelley.