Původní znění ad VII./5066.
Interpellation
der Abgeordneten Dr. Czech, Hackenberg, Dr. Haas und Genossen
an die Regierung
wegen Erlassung einer Amnestie.
Die Judikatur in politischen Strafsachen ist in der Čechoslovakischen Republik seit ihrem Bestande immer sehr streng gewesen. Durch das Gesetz zum Schutze der Republik wurden neue strafbare Tatbestände geschaffen und durch die Einschränkung des ausserordentlichen Milderungsrechtes und der bedingten Verurteilung, vor allem aber durch die fast vollständige Ausschaltung der Geschworenen wurde diese Strenge der Justiz noch bedeutend verschärft. Die Folge davon ist, dass Freiheitsstrafen für ausgesprochen politische Delikte an der Tagesordnung sind und dass für Taten, die oft in nichts anderem bestehen, als in einer einigermassen scharfen Form der politischen Meinungsäusserung monatelange unbedingte Kerkerstrafen verhängt und vollzogen werden. In allerletzter Zeit ist man sogar zu der im alten reaktionären Oesterreich nicht geübten Praxis der subjektiven Verfolgung von Pressedelikten übergangen.
Alle diese Massnahmen treffen ihre Opfer mit umso grösserer Härte, als kein entsprechendes Gesetz für die Behandlung politischer Häftlinge besteht. Obgleich wir der Meinung sind, dass eine Amnestie ein ungenügendes Mittel ist, diesem beklagenswerten Zustande abzuhelfen, dass vielmehr eine gründliche Reform der Justizgesetzgebung und der Vorschriften über den Strafvollzug notwendig sind, können wir uns andererseits der Erkenntnis nicht verschliessen, dass eine Amnestie geeignet wäre, wenigstens den unmittelbar betroffenen Opfern rasch eine Milderung ihres Schicksals zu bringen.
Wir fragen daher die Regierung:
Ist sie bereit, dem Herrn Präsidenten der Republik die Erlassung einer Amnestie für alle politischen, bezw. aus politischen Motiven begangenen strafbaren Handlungen vorzuschlagen?
Prag, am 2. März 1925.
Dr. Czech, Hackenberg, Dr. Haas,
Roscher, Palme, Schweichhart, Jokl, Pohl, Uhl, R. Fischer, Leibl, Dietl, Häusler, Dr. Holitscher, Grünzner, Kirpal, Taub, Wittich, Schäfer, Schuster, Heeger.
Původní znění ad VIII./5066.
Interpellation
des Abg. Dr. Luschka und Genossen
an den Minister für nationale Verteidigung betreffend die Versorgungsgenüsse der ehemaligen österreichisch-ungarischen Militärberufsgagisten čechoslovakischer Staatszugehörigkeit.
Nach § 10 des Gesetzes, betreffend die Abänderung einiger Vorschriften über die Versorgungsgenüsse der Militärpersonen und der Hinterbliebenen nach denselben, haben die Militärberufsgagisten (Anwärter) der ehemaligen österreichisch-ungarischen Armee, welche auf Grund der Bestimmungen des § 2 des Gesetzes Nr. 194/1920 in ihrem Range ohne Superarbitrierungsverfahren in den Ruhestand übernommen worden sind und am Tage dieser Uebernahme.
a) das sechzigste Lebensjahr nicht erreicht haben, oder
b) nicht anrechenbare 40 Dienstjahre besassen, keinen Anspruch auf die durch dieses Gesetz geregelten Versorgungsgenüsse. Das Ministerium für nationale Verteidigung kann aber in besonders rücksichtswürdigen Fällen, im Einvernehmen mit dem Finanzministerium ihnen ausnahmsweise ganz oder zum Teile die Versorgungsgenüsse nach den Bestimmungen dieses Gesetzes gewähren.
Die Gefertigten stellen die Anfrage:
Ob nun jenen ehemaligen Berufsgagisten, welche mit der přihláka um Uebernahme in die Aktivität oder in den Ruhestand gebeten haben, trotzdem aber ohne Superarbitrierung in den Ruhestand versetzt wurden, die Gelegenheit zur angesuchten Superarbitrierung noch geboten werden wird, und nach welchen Gesichtspunkten die für Ausnahmsfälle geforderte besondere Rücksichtswürdigkeit solcher Pensionswerber als gegeben angesehen wird?
Prag, am 5. März 1925.
Dr. Luschka,
Patzel, Wenzel, Dr. Spina, Böhr, Dr. Hanreich, Kostka, Böllmann, J. Mayer, Sauer, Knirsch, Zierhut, Schälzky, Windirsch, Ing. Jung, Bobek, Dr. W. Feierfeil, Dr. Kafka, Dr. Petersilka, Budig, Simm.
Původní znění ad IX./5066.
Interpelláció
a Csehszlovák köztársaság Pénzügyminiszter Úrhoz
az ipolymenti bitokosságnak Magyarországon fekvő földjei meg adóztatása tárgyában.
Beadják: Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő és társai.
A Csehszlovák-magyar határon, az Ipolymentén fekvő községek birtokosainak földjei kivétel nélkül úgy oszlanak meg, hogy azok egy része a köztársaságban, más része pedig Magyarországon fekszik.
Ilyen községek Kóvár, Nagy-és Kiscsalómia, Ipolybalog, Nagyfalu Tesmag, Hidvég, Visk, Szakállas, Ipolypásztó, Kiskeszi, Szalka, stb. Az érdekelt birtokosok a köztársaságban nemcsak itt fekvő földjeik, hanem Magyarországon levő birtokaik után is megadóztatnak, mi által elviselhetetlen kettős adózás terhét viselik. Ezt az állapotot az érdekelteknek többszöri, az illetékes hatóságoknál történt eljárás dacára sem sikerült megváltoztatni.
Kérdjük a Miniszter Urat:
Van-e tudomása arról, hogy felsorolt és még hasonló több községek határai a Csehszlovák határait kettészeli. Van-e tudomása a Miniszter Úrnak, hogy az ott levő földtulajdonosok a két államban úgy Csahszlovákia, valamint Magyarországon is meg van a földadó, valamint jövedelmi adókkal terhelve.
Ha van a Miniszter Úrnak erről tudomásaimért nem utasítsa, az illetékes pénzügyigazgatóságokat, a melyek ezen területeket képviselik, hogy az elviselhetetlen adók kirovásaival, a földtulajdonosokat mentesítse. Kérdem a Miniszter Urat, hogy miként óhajtja és kívánja ezen igazságtalan adóztatások megszüntetését elrendelni.
Prága, 1925. február hó 25.
Füssy,
Szentiványi, dr. Lelley, dr. Körmendy-Ékes, Kurak, Patzel, Knirsch, dr. Lodgman, dr. Schollich. dr. E. Feyerfeil, Kraus, dr. Radda, dr. Lehnert, Palkovich, dr. Jabloniczky, dr. Korláth, Křepek, Böhr, Schälzky, Pittinger, dr. Petersilka, Bobek, Scharnagl.
Původní znění ad X./5066.
Interpelláció
Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő interpellációjára a pénzügyminiszter úrhoz az adó és vagyondézsma fellebbezések késedelmes elintézése tárgyában.
Beadják: Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő és társai.
Pénzügyminiszter Úr! A volt komáromi pénzügyigazgatóság területi hatásköréhez tartozott községek lakossága között általános a panasz az adóügyek mai kezelése ellen amelynek folytán igen sok esetben teljes jogbizonytalanság áll be és a súlyos adóterhektől szenvedő adózók felesleges zaklatásoknak vannak kitéve. Ugyanez áll a vagyondézsmára vonatkozólag is, ahol a novella megjelenése után minden fellebbezőt arra akartak rábírni, hogy fellebbezését vonja vissza, annak érdemleges tárgyalása nélkül, mert a vagyondézsma leszállíttatott. Holott ez a kőszénség nyilvánvaló megtévesztése, mivel a kirótt vagyondézsmát a novella alkalmazásával hivatalból le kell szállítani és ettől függetlenül kell a fellebbezések ténykérdéseit elbírálni.
Ezen ügyekből folyólak a következőket kérdezem a miniszter úrtól:
1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az 1919. és 1920 és a későbbi évekre kivetett adók ügyében benyújtott fellebbezések tömegesen hevertek elintézetlenül a komáromi volt pénzügyigazgatóságnál, esetleg a vezérpénzügyigazgatóságnál?
2. A miniszter úr helyeslésével találkozik-e az az eljárása a pénzügyi közegeknek, hogy a kirótt adókat - tekintet nélkül minden fellebbezésre - behajtják az adózókon, ami ellenkezik minden jogszabállyal és jogbizonytalanságot idéz elő illuzóriussá tévén a fellebbezés jogorvoslatát.
3. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a vagyondézsma és vagyonszaporulati adó kivetése ellen beadott fellebbezések még szintén elintézetlenek és a vagyontulajdonosokat a fellebbezések visszavonására akarta rábírni a pénzügyi hatóság azon ürügy alatt, hogy a vagyondézsma leszállíttatott, ami ellenkezik a valósággal, mert a leszállítás az új törvénymódosítás alapján áll elő és így a közönség ezzel megtévesztve lett?
4. Szándékozik-e a Miniszter ezen sérelmeket haladéktalanul orvosolni?
Praha, 1925. január 27.
Palkovich,
dr. Jabloniczky, dr. Lelley, Szentiványi, dr. Korláth, Scharnagl, Bobek, dr. Petersilka, Kurak, dr. Medinger, Füssy, Patzel, dr. Lehnert, Böhr, Schälzky, dr. Keibl, in. Kallina, dr. Lodgman, dr. Körmendy-Ékes, Schubert, Kraus, in. Jung.
Původní znění ad XI./5066.
Interpelláció
A belügy, földmivelésügy és iskolaügyi ministerhez Imely község egyházi vagyonának megkárosítása tárgyában.
Beadja: dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselő és társai.
Imely ökzség szegény, hajlék nélkül szűkölködő népe a 35/1923 számú törvény alapján építő telkek céljára kisajátítási eljárást tett folyamatba.
Építő telkeknek leginkább megfelelt az imelyi rom. kat. egyház tulajdonát képezett azon ingatlan, amely a kántori állás javadalmát képezi.
A kath. egyház képviseletében Varga József plébános és Szabó Kálmán kántortanító 1923 december hó 10-én felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a kántori földek kisajátításába azon feltétel alatt beleegyeztek, ha a kisajátítandó földért természetben vagyis földben megyelelő kárpótlást kapnak. Ez ugyanis a törvény értelmében lehetséges s Imelyen különben is lehetséges, mert a község határában az esztergomi érsekségnek a földreform számára lefoglalt nagybirtoka van, amelyből természetbeni kárpótlás kihasítható.
Az ógyallai járási főnök ezen alapon meghozta a kisajátító határozatot, a kántori földeket az igénylőknek átadta, ezen földek helvett a plébános megkérdezése nélkül az érsekség birtokából bizonyos területet kihasítani rendelt.
Amig azonban a kántori földek gabonatermő terület volt az addig természetbeni kárpótlás gyanánt helyettük gabonatermelésre teljesen alkalmatlan legelőterület jelöltetett ki.
A határozatot a plébános a nyitrai upanhoz megfellebbezte és előadta, hogy a kijelölt terűket nem alkalmas gabonatermelésre, a kántor számára pedig gabonatermő terület kell: Kérte, hogy a helyszínén állapittassék meg a terület legelő volta. A upan az I. fokú határozatot helybenhagyta, mert - úgymond - a gazdasági felügyelő véleménye szerint a két terület egyenlő értékű.
A upáni határozat ellen további jogorvoslatnak helye nem lévén, a kisajátító végzés jogerőre emelkedett és most ennek következtében az a helyzet állott elő, hogy az imelyi kántornak nincsen gabonatermő földje, de mehet a kártalanításként kiutalt legelőre, vagy rétre - legelni.
Ez a lehetetlen eredmény oka az, hogy a járási hatóság és a upan könnyelműen, az érdekeltek meghallgatása nélkül olyan gazd. felügyelő véleménye alapján határoztak, aki - úgy látszik - tisztének betöltésére képtelen, mert nem tud különbséget tenni szántóföld és rét között.
Az idezárt bizonyítványt szerint ugyanis igazolva van, hogy a kántor szántójáért kárpótlásul adott terület nem szántó, hanem rét és szántónak nem is alkalmas.
Az alárendelt hatóságok ilyen hanyag eljárása nemcsak nagy károkat okozni alkalmas, de cgyszersmind megrenditi a lakosságban az igazságba vetett bizalmat s tönkreteszi az állam tekintélyét.
Kérdjük a miniszter Urakat:
1. Hajlandók-e az esetet szigoru vizsgálat tárgyává tenni?
2. A mulasztókat megfelelő szigorral megfenyiteni?
3. Az okozott kárt jóvátenni?
Praha, 1924 február 14.
Dr. Lelley,
Palkovich, dr. Jabloniczky. dr. Korláth, ing. Jung, Böhr, Schubert, dr. Lehnert, Kraus, dr. E. Feyerfeil, Schälzky, Pittinger, Patzel, Zierhut. ing. Kallina, dr. Medinger, dr. Keibl, dr. Lodgman, Füssy, Kurak, Szentiványi, dr. Körmendy-Ékes.
Původní znění ad XII./5066.
Interpelláció
az iskolai és nemzetművelődési Miniszter Úrhoz
Beadják: Palkovich Viktor és társai, nemzetgyűlési képviselők.
Az általános magyar tanitó egyesület múlt év november 20.-án Komáromban választmányi ülést tartott, melyben a főtrgy az iskolai miniszter úrnak egy nyilatkozata volt, mely ét a miniszter úr az ált. magyar tanítóegyesület nov. 12.-i küldöttsége előtt tett volna és melynek nyilvánosságra hozásával a küldöttség vezetőjét felhatalmazta volna.
A miniszter úr nyilatkozata állítólag így hangzik: Miniszterségem alatt a demokráciára helyezkedve keresztülviszem a községi, kincstári és magániskolák államositását. A felekezetek kezében meghagyom az. iskolákat, de keresztül vezetem a felekezeti tanítók személyi államositását. A felekezeti tanítók államsegélye januártól megszűnik, mert az semmiféle törvényes alappal nem bír, hanem az csak kegydíj.
Hogy a tanítók államsegélye törvényes alappal nem bír, különösen hanzik egy iskolai miniszter szájából. Azért én kételkedem ezen nyilatkozat authenticitásában.
Bizonyosan ismeri a miniszter úr az 1907 évi XXVII t. cikket, mely feljogosítja a hitfelekezeteket, hogy az általok fenntartott iskolák számára államsegélyt kérjenek. És a többi törvényt melyek a tanítók fizetésének rendezésével foglalkoznak, korpótlékokat rendeszeresitenek, majd (1913 XVI) fizetési osztályokat, ezekben fokozatokat állapítanak még és megadják szintén a jogot államsegély igénybevételére: és ezen államsegély meg is adatott minden iskolának, mely a törvényes követelménynek megfelel.
Csupán a háborus pótlékok, ínség és ruhasegélyek, bevásárlási és egyéb drágasági stb segély nincsenek törvényben részletezve, hanem parlamenti felhatalmazáson alapuló kormányrendeletekkel elintézve.
Az is bizonyosan tudva lesz a miniszter úr előtt, hogy az államfordulat alkalmával szabályul lett kimondva, hogy a volt Magyarországon az 1918 okt. 28.-a előtt hozott törvények és törvényes rendelkezések maradnak érvényben. Megvan tehát a törvényes alap és a tanítói államsegély semmiesetre sem kegydij; törvény pedig csak törvényhozás utján változtatható meg.
Mindezen államsegélyekhez a hitközségi tanítónak épen olyan joga van, mint az államivagy községinek, mivel ugyanazon képesítéssel ugyanazon teljesítményt végzi; ezért míg az államiaknak megadatnak, a felekezetiektől sem vonhatók meg.
Sőt az állam, ha igazságos akar lenni, lekötelezetnek kell hogy érezze magát a hitközségekkel szemben, mert ha az oktatás állami feladat, a hitközségek állami feladatot teljesítenek, nem csekély áldozatokkal. A hitközségek által a közoktatás céljaira fenntartott épületek és felszerelések, a tanítóknak, adott törzsfizetés, nehéz milliókat képviselnek. Sőt épen az volna a kiáltó igazságtalanság, azon községeket, hol állami iskola van, tehát amelyek nem járulnak a közoktatás költségeihez, praemiumban részesíteni, azokat pedig, melyek az állam érdekében áldozatokat hoznak államsegély megvonásával büntetni.
Az államsegélyek a közadókból nyújtatnak. Az állami iskolával bíró községek az adókból kapják vissza azon összeget, melybe közoktatásügyök kerül. Az volna az igazságos, hogy a hitközségek is nemcsak kiegészítő segélyeket kapják vissza adójukból, hanem az általok fenntartott intézetek arányában, agyán olyan támogatásban részesüljenek mint az államiak, mert az ö adójuk is az állampénztárba foly be, tehát a magukéból kérnek vissza.
Ha valóban meg akarná vonni a miniszter úr az államsegélyeket a felekezeti iskoláktól, úgy a szülőkre oly terhet hárítana, melyet a mai adóterhek mellett, - midőn a vállalatok keresetők 90%-át fizetik állami adóba, családapák pedig tökéjüket fogyasztják - meg nem bírnának s a tanítóság megélhetése lenne megtámadva. Ha ezután az a sok éhező tanító becsukná a könyvet s letenné kezéből a krétát, ki fogja ezért a felelőséget elvállalni?
Az pedig, hogy előbb megfenyegetik a felekezeti tanítókat hogy nem fognak államsegélyt kapni, azután felhívják, - mint ez ugyanezen gyűlésen történt - szavazzanak: akarják-e az államosítást vagy nem, - a legnagyobb mértékben immorális dolog. Valóságos lélekvásárlás! A hitközségi tanítók beigtatásukkor hitvallást és fogadalmat tettek, hogy a vallásos nevelés harcosai lesznek és most arra csábítják, hogy ha élni akarnak, tagadják meg esküjöket.
Igaz, az állítólagos miniszteri nyilatkozat distingválni látszik, mikor nem az iskolák de a tanítók személyi államosítását helyezi kilátásba. De ezen megkülönböztetésnek semmi gyakorlati értéke nincs, mert az iskolának a lelke a tanító; amilyen a tanító, olyan az iskola. A vallásos tanító vallásosnak neveli tanítványait, a felékezetlen felékezetlennek. Ez ellen pedig a szülök ezrei és százezrei tiltakoznak, mint ezt a kormányhoz benyújtott kérvények nagy száma tanúsítja. Mindaddig, míg az iskola felékezetlen jellegű addig a vallásos szülök az állami iskola és a tanítóság államosítása ellen tiltakozni fognak, mert a tanítók államosítása maga után vonja az iskola vallásos szellemének veszélyeztetését.
Reméljük, hogy a miniszter úr a néhány ezer felékezetlennek kedvéért és lármájáért, nem fogja a vallásos szülök millióinak lelkiismeretét megsérteni. A demokrácia azt kivánja, hogy ne a vallástalan kisebbség despotismusa érvényesüljön, hanem a vallásos óriási többség akarata respektáltassék. Az állam nem csak a felkezetleneké! A köztiszteletben részesülő Elnökűnk újévi beszédében szintén az oktatás demokratizálást óhajtja, ami csak akkor érhető el, ha a szülök többségének akarata érvényesül.
Tisztelettel kérdezem a miniszter úrtól:
1. Hiteles-e a tanítóegyesület elnökének referádja, mely szerint szándéka volna a miniszter urnaka felekezetektől elvonni az államsegélyt?
2. Való-e, hogy szándéka a felekezeti tanítók államositása? S ha igen:
3. Hajlandó-e a vallásos szülök megnyugtatására és beláthatatlan nyugtalanság és zavarok elkeéülésére ezen szándékatól eltekinteni, mely különben is a törvényhozók jogkörébe tartozik?
Prága, 1925 február 17.
Palkovich,
Böhr, Schälzky, dr. Petersilka, Křepek, Kurak, Szentiványi, ing. Kallina, dr. Lelley, Patzel, Füssy, Pittinger, Kraus, Bobek. dr. Korláth, dr. Körmendy-Ékes, Scharnagl, dr. Jabloniczky, dr. Medinger, Zierhut, Budig, Schubert.
Původní znění ad XIII./5066.
Interpellation
des Abgeordneten Josef Patzel und Genossen
an die Regierung
betreffend die Entschädigung der Opfer militärischer Uebergriffe.
Seit der Besetzung der deutschen Sprachgebiete der Sudetenländer durch die Truppen der Čechoslovakischen Republik kam es mehrfach zu unberechtigtem Waffengebrauch čechischer Soldaten gegenüber unbewaffneten deutschen Bewohnern, wobei zahlreiche Tote und Verwundete auf dem Platze blieben. Insbesondere kam es anlässlich ruhiger unbewaffneter politischer Kundgebungen am 4. März 1919 in zahlreichen Städten zu schweren Blutvergiessen, ebenso bei der deutschen Sonnwendfeier in Iglau am 23. Juni 1920, beim gewaltsamen Umsturz des Kaiser-Josef-Denkmals in Asch, am 17. November 1920, ferner beim Einzug čechischer Soldaten in Graslitz am 27. Oktober 1921. Das Ergebnis dieser militärischen Schiessereien waren im ganzen 117 deutsche Tote sowie viele Hunderte Krüppel, Verwundete, Witwen und Waisen. In den wenigsten Fällen wurde über die Veranlassung des Waffengebrauches eine Untersuchung geführt. und deren Ergebnis veröffentlicht, weil man offenbar das Urteil der Oeffentlichkeit scheuen wollte. Mehrfach wurde von amtlichen Stellen, darunter im Jahre 1919 auch durch den Präsidenten der Republik, auf Grund der geltenden Gesetze die Entschädigungspflicht des Staates anerkannt, ohne dass eine solche Entschädigung überall und ausreichend gewährt wurde.
Die Gefertigten stellen daher die Anfrage:
Wurde in allen den genannten Fällen Veranlassung getroffen, die wirklich Schuldigen zur Rechenschaft zu ziehen? Wie ist die Staatsregierung gegenüber den Opfern des Waffengebrauches ihrer Entschädigungspflicht nachgekommen?
Prag, am 4. März 1925.
Patzel,
Bobek, Knirsch, Schälzky, J. Mayer, Dr. Luschka, Simm, Windirsch, Zierhut, Wenzel, Ing. Jung, Dr. W. Feierfeil, Dr. Petersilka, Dr. Lodgman, Kraus, Dr. Lehnert, Matzner, Dr. Radda, Dr. Schollich. Dr. Brunar, Dr. Keibl, Dr. E. Feyerfeil.
Původní znění ad XIV./5066.
Interpellation
der Abgeordneten Dr. Hanreich, Böhr, Dr. Kafka, Stenzl und Genossen
an den Minister für Volksverpflegung wegen Missachtung der Vorschriften des Sprachengesetzes.
Das Ministerium für Volksverpflegung erledigt deutsche Eingaben, die aus Bezirken herrühren, welche mehr als 20% deutscher Bevölkerung aufweisen, stets in čechischer Sprache und legt diesen Erledigungen nicht einmal deutsche Uebersetzungen bei.
In diesem Vorgehen des Ministeriums für Volksverpflegung liegt eine offenkundige Missachtung der Vorschriften des Sprachengesetzes.
Die Gefertigten stellen daher die Anfrage:
Ist der Herr Minister für Volksverpflegung bereit, sofort die geschilderte ungesetzliche Praxis einzustellen und den gesetzlichen Vorschriften Rechnung zu tragen, und ist der Herr Minister für Volksverpflegung bereit, alle an der bisherigen Praxis Schuldigen zur strengstens Verantwortung zu ziehen?
Prag, den 5. März 1925.
Dr. Hanreich, Böhr, Dr. Kafka, Stenzl,
Dr. Medinger, J. Mayer, Schälzky, Dr. Petersilka, Pittinger, Böllmann, Windirsch, J. Fischer, Dr. W. Feierieil, Dr. Luschka, Zierhut, Dr. Spina, Heller, Kostka, Budig, Schubert, Sauer.
Původní znění ad XV./5066.
Interpelláció
az iskolai és nemzetmüvőldési miniszter úrhoz, a vágsellyei állami elemi iskolánál uralkodó törvényellenes állapotok megszüntetése íránt.
Beadják: Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő és társai.
Vágsellye nagyközség Nyitramegyében, a legutóbbi hivatalos összeírás szerint 49% magyar lakossal. A községben állami iskola tártatik fenn, 7 tanteremmel, melyek mindegyikében tót a tanitási nyelv és a magyar gyermekek egész éven át egy magyar szót az iskolában nem hallanak, söt egyik cseh tanítónő büntetés terhe alatt meg merészelte tiltani, hogy a gyermekek egymás közt magyarul beszéljenek.
A szülök deputatióztak a pozsonyi teljhatalmú miniszter úrnál és az iskolai referátusnál, hol a magyarság számára parallel osztályok felállítását, azokban magyar oktatást kértek, de ígéretnél egyebet nem kaptak mindeddig. A magyar gyermekeket az anyák kénytelenek otthon a magyar írás és olvasásra megtanítani.
Tisztelettel kérdem, van-e tudomása a miniszter úrnak, ezen a demokratáival és a nyelvtörvénnyel, sőt magával a természetjoggal ellenkező állapotról?
S ha nem volna tudomása, hajlandó-e ezen ügyet megvizsgálni és elrendelni, hogy a magyar gyermekek számára haladéktalanul külön osztályok nyittassanak és a magyar gyermekek, magyar tanítókat és magyar nyelvű oktatást nyerjenek?
Prága, 1925 február 25.
Palkovich,
dr. Jabloniczky, dr. Lelley, dr. Korláth, Scharnagl, Bobek, Budig, dr. Petersilka, Kurak, dr. Medinger, Füssy, Patzel, Böhr, Szentiványi, Knirsch, dr. Körmendy-Ékes, dr. Lehnert, dr. Lodgman, Zierhut, ing, Kallina, dr. Keibl, Schälzky.