Tisztelt Ház! A kassai műegyetem felállítását célzó javaslatot örömmel üdvözöljük. Azon egyszerű oknál fogva üdvözöljük, mert minden iskola felépítésének örülünk. Az iskolából sohasem elég, abból még sohasem származott baj, hogy iskolákat építettek.

A kassai műegyetem nemcsak a szlovák nemzet, de a magyar kisebbség ügye is. Módot ad arra, hogy Keletszlovenszkó ifjusága a maga körzetében végezhesse tanulmányait és segít Kassa városán is, mert tagadhatatlanul jelent a kulturális értékeken túl, gazdaságifellendülést is.

A javaslat mellett annál is inkább szavazunk örömmel, mert hisszük, hogy a cseh és szlovák nemzet ugyanúgy fog cselekedni, ha a tisztelt Ház asztalára kerülnek a magyar kisebbség kulturális javaslatai. Mert tagadhatatlanul vannak ilyenek és sorát kell ejteni, hogy azok meg is valósuljanak.

Mindenekelőtt áll a magyar egyetemi tanszék betöltésének kérdése és a lektorok ügye. Egy egész gárdája a kiváló tanerőknek, a felkészült ifjuságnak várja, hogy a kormány hozzákezdjen az aktivista magyarokkal való megállapodás gyakorlati megvalósításához. Nem kevésbé fontos a magyar gimnáziumok, középiskolák és a még hiányzó magyar népiskolák kérdése is.

Mindezek a követelések és az állampolgársági kérdés rendezésére vonatkozó javaslataink ott vannak a kormányelnök úrnál és arra kérem, siettesse azokat, hogy segítsünk a magyarságon és mielőbb kiüssük a magyar ellenzéki pártok agitációjának legcsunyább eszközét: a türelmetlenséggel párosult demagógiát. Ez a demagógia csak addig él, amíg tettekkel is bizonyítjuk együttmunkálkodásunk gyümölcsét: a magyar kisebbségi sors végleges rendezését. És minél közelebb vagyunk a megvalósuláshoz, annál türelmetlenebb, annál féltékenyebb és elviselhetetlenebb ez a pártdemagógia.

Ebből a szempontból itélendő meg mindaz, amit az Egyesült magyar ellenzéki pártok vezérszónokai e törvényjavaslat tárgyalásánál elmondottak és aminek konkluziójaként ezt a törvényjavaslatot sem szavazzák meg. Jaross képviselőtársam, aki pontosan ügyel a menetrendre, mondja (čte): "A ťJókai EgyesületŤ Komáromban, Komárom egyik terén egy szobrot akar felállítani. A ťJókai EgyesületŤ vezetői becsületes lojalitással felkeresték a miniszterelnök urat, hogy a szobor alapkőletétel-ünnepségén vegyen részt. Tudomásom szerint a miniszterelnök úr elfogadta a meghívást és résztvesz a Jókai szobor alapkőletételét jelentő ünnepségen. Engedtessék meg nekem, hogy ezzel kapcsolatban felhívjam a miniszterelnök úr figyelmét a következőkre: Azok az urak és azok a körök, akik a miniszterelnök úrnak ezt az utazását előkészítik, azok egészen más szempontok belekalkulálásával csinálták meg programmjukat. Hodža miniszterelnök úr Hodžovo telepen keresztül fog Komáromba érkezni. Először Hodžovon fogja átvenni Hodžovo díszpolgári oklevelét. Ünnepélyesen hangsúlyozom, hogy Komáromba nem Hodžovon, hanem Nemesócsán keresztül vezet az út."

De viszont Jaross kolléga így utazik a kassai müegyetem törvényjavaslatán át Komáromba. Azt is tudni kell azonban, hogy mas az, amit Jaross és más az, amit Esterházy mond el beszédében. Régtől fogva van úgy, hogy az urak egyik keze kézfogásra, a másik ökölre szorul.

Esterházy a miniszterelnök úr komáromi utazását már máskép jellemzi és azt mondja (čte): "Amikor Szlovenszkót elemi károk sujtják, amikor az egész Csallóköz víz alatt áll, amikor a Garam és Ipoly vidékét elverte a jég, akkor nem jutott eszébe Hodža miniszterelnök úrnak elmenni és megnézni, hogy mi van a vidéken. Most már állítólag toborozzák a csallóközi csendőrök és jegyzők az iskolás gyermekeket, szedik a pipacsokat és el fognak menni - felsőbb utasításra - a miniszterelnök úr elé hódolni. Hodža miniszterelnök úr a magyarság felé különféle szirénhangokat hallat és amikor a magyar hivatalos fórumok részéről meg van a tárgyalási hajlandóság abban az esetben, ha egyenjoguságát elismerik és a kisebbségekre vonatkozó kötelezettségek teljesítésére garanciát nyujtanak, a csehszlovák kormány fél attól, hogy Magyarország úgy tárgyaljon, mint egyenlő tárgyaló fél."

Az utóbbi hetekben mind gyakrabban hangzik fel a budapesti parlamentben és a magyar felelős politikusok részéről ennek a két követelésnek felvázolása mint egyetlen akadálya annak, hogy Magyarország és Csehszlovákia megértve egymást, egy, a mainál jobb és megértőbb politikát folytasson. Én azt hiszem, hogy a tisztelt Ház véleményével egyezik, amikor megállapítom, hogy ami a katonai egyenjoguság és a magyar egyenj oguság követelését illeti, már aligha titok a Csehszlovák köztársaságban élő, gondolkozni tudó minden polgár előtt, hogy ilyen egyenjogusági kérelme Magyarországnak többé nem lehet.

Magyarország már régtől fogva teljesen fel van szerelve. Magyarországon épúgy folyik a sorozás, mint folyt a háboru előtt és az olasz és német barátság kellő módon gondoskodik arról, hogy Magyarország kellő módon felszereltessék és hogy kellő módon meg legyenek a katonai előkészületek. Amikor tehát katonai egyenjoguságról van szó, az éppen csehszlovák szempontból nem jelenthet semmi különös gondot.

A másik feltétel, amit a magyar miniszterelnök két nap előtti beszédében ujból megismételt, az, hogy a kisebbségek védelme is előfeltétele egy csehszlovák-magyar közeledésnek és megállapodásnak. Ez a feltétel csehszlovák szempontból ugyancsak nem okozhat gondot, mert maga Bethlen István gróf, volt magyar miniszterelnök, is állítja legutóbbi nyilatkozatában, hogy a kisebbségi sérelmeket illetően a magyar kormánynak Csehszlovákiával szemben van a legkevesebb panaszolni valója.

Ilyen körülmények között igazán furcsa, de a mi számunkra teljesen érthető, ha a magyar kormány és a hozzá közelálló politikusok állandóan Csehszlovákiát támadják és dacára annak, hogy Csehszlovákiával szemben van a legkevesebb kifogásolni való, mégis mindig Csehszlovákia áll a magyar támadások és kifogások pergőtüzében. Ehhez segít Esterházy grófnak az a megállapítása, amikor azt mondja, hogy (čte): "a magyar nemzeti kisebbség ebben az országban 20 év után sokkal rosszabb helyzetben van, mint volt az államalakulás után."

Mi meg vagyunk arról győződve, hogy a magyar ellenzéki pártok urainak és a mai magyar hivatalos politikának, amelyik az olasz és német barátság és politikának tengelyéhez van kötve, nem a kisebbségi sérelmek, hanem a csehszlovák demokrácia az, ami fáj. A csehszlovák népuralom, a csehszlovák választójog és azok a szociálpolitikai berendezkedések, amelyek idegenek annak az ideológiának, amit ma Róma-Berlin tengelyen Magyarország hivatalos politikája is jelent. Amíg tehát Esterházy gróf úr így kommentálja a kassai műegyetemmel kapcsolatos törvényjavaslatot, Jaross szerint Komáromba az út nem Hodžovon át vezet.

Esterházy azonban úgy akar kisebbségi politikát csinálni, hogy azt mondja (čte): "Mindig erősebben és erősebben fogunk ez ellen dolgozni itt bent és bizonyítani fogjuk kint, hogy ebben az országban nincs demokrácia, nincs egyenlőség a nemzeti kisebbségek felé." Tehát még nagyobb kerülővel és még nagyobb veszedelemmel akárcsak Henlein - fogják bizonyítani "kint", hogy mi van a Csehszlovák köztársaságban.

Ezekután igazán nem lesz érdektelen, ha néhány pillanatra megnézzük, miért az a nagy izgalom a m agyar ellenzéki pártok részéről és miért ez az előre való diskreditálása a komáromi Jókai szobor alapkőletételének és miért az a nagy izgalom a tulsó oldalon, hogy Hodža miniszterelnök úr megy el oda. Jókai körül is az történt, ami az ellenzéki pártoknál divattá vált az utóbbi időben. Esterházy és Jarossék szerint magyar csak az, akit és amit Esterházyék tartanak magyarnak. És arra lett volna jó a junius 20.-i komáromi Jókai ünnepély is, hogy az Egyesült magyar pártok egy éves jubileumukra kisajátítsák maguknak Komáromot, annak környékét, de még Jókait is. És miután olyan "rossz" magyarok, mint Szijj Ferenc dr, Nagy Jenő és az egész Jókai egyesület meghívta a kormányelnököt Komáromba, kiderült, hogy nem igazi magyar ünnep lesz ott 20.-án. Kiderült, hogy a miniszterelnök úr agrár, nemzetiségére pedig szlovák. Kiderült az is, hogy az Egyesült magyar pártok megkérdezése nékül hívták meg Komáromba Hodžát, ami szörnyü bűn és istentelen cselekedet. Kiderült az is, hogy az a Nagy Jenő kormánybiztos, akit éppen az egyesült párti urak demagógiája és kicsinyes pártpolitikája segített Csizmazia György helyére kormánybiztosnak, agrár és ezért ugyancsak nem lehet jó és tisztességes magyar ember.

Megnyugtathatom az urakat, hogy Komáromban nem az agrár párt terrorjára fognak megjelenni a magyarság ezrei, hanem azért, hogy így hódoljanak a nagy magyar mesemondó nagy géniuszának és hogy hitet tegyenek ama érett és politikus meggyőződésük mellett, hogy szívesen látják a csehszlovák köztársaság kormányfejének hódolatát a magyar szellemóriás lábainál.

Engedjék meg, hogy megkérdezzem az urakat, a magyar ellenzéki pártok urait, akik annyi energiával támadják a miniszterelnök úr ezen útját: mi baj származik abból, ha a magyar aktivisták kérésére úgy határozott a miniszterelnök úr, hogy elmegy Komáromba? Hát nem kellene valamennyiöknek örülni, hogy magyar beszéd hangzik el, hogy alkalom adódik arra, hogy nyilatkozzék a kormányelnök azokról a kérdésekről, amelyek valamennyiünket érdekelnek. Örülniök kellene, ha így gondolkoznának, ha szívükön viselnék az itteni magyarság sorsát; de mert ellenkezőek a céljaik, és mert Prágába Genfen keresztül, Budapest érintésével akarnak eljutni, nem értik, hogy miként vezethet az út a magyarság szivéhez Komáromon keresztül.

De meg fogják érteni és meg fogják érteni a ma még félrevezetett tömegek abban a pillanatban, amidőn a kormány hozzá kezd a magyar aktivistákkal kötött megállapodásának végrehajtásához. Én hiszek benne, hogy mindez már nem késik soká és alkalma lesz a cseh és szlovák nemzetnek is, hogy hitet tegyen fenkölt gondolkozása mellett, ha arra kerül a sor, hogy megsegítsék Beneš-Hodža-Dérer kisebbségpolitikai elgondolásait.

Addig pedig csak jöjjön a miniszterelnök úr Komáromba, ott őszinte magyar szívek hite és szeretete várja. (Potlesk.)