Die Art, wie die verantwortlichen Leiter der Staatsgewalt mit unseren deutschen kulturellen Forderungen umspringen, haben wir am besten an dem Verhalten des Unterrichtsministers Bechyně gesehen, der auf die im Budgetausschuß vorgebrachten Klagen mit dem Scherze antwortete, die Hamletfrage der deutschen Universität, ob Prag oder Reichenberg, sei nicht entschieden und aus dem Grunde hätten die Professorenkollegien ihm auch gar nicht Anträge über die bauliche Ausgestaltung der deutschen Hochschulen in Prag gestellt. Ich nehme loyalerweise an, daß Minister Bechyně bona fide gesprochen hat. Aber da aus den Mitteilungen der Professorenkollegien der Universität und der deutschen technischen Hochschule in Prag hervorgeht, daß beide nicht erst heute, sondern schon ehegestern dem Unterrichtsministerium Anträge auf die bauliche Umgestaltung und entsprechende Bauten unterbreitet haben, so scheint daraus hervorzugehen, daß mit dem Herrn Unterrichtsminister von seinen Beamten ein schmählicher Mißbrauch getrieben wurde, daß man den Herrn Unterrichtsminister durch unwahre Angaben dazu verleitet hat, im Budgetausschuß in Beantwortung deutscher Anklagen eine Unwahrheit zu sagen. Und ein Verwaltungssystem, das den unbescholtenen Namen eines politischen Ministers - und ich will Herrn Bechyně seinen politischen Namen gewiß nicht rauben und nicht antasten - ein System, welches den Namen eines politischen Ministers mißbraucht, das werden Sie doch begreiflich finden, müssen wir von Grund aus bekämpfen, einem solchen System müssen wir die moralischen Unterlagen absprechen.
Der Herr Unterrichtsminister Bechyně hat ein Wort gesprochen, an das ich anknüpfen möchte; mit den Folgerungen daraus will ich schließen. Der Herr Unterrichtsminister Bechyně hat uns gesagt, es wäre ihm am liebsten, wenn wir Deutschen sagen könnten, daß wir deutschen Arbeiter, Bauern und Bürger so und soviel an Staatssteuer aufbringen und daß wir infolgedessen mit unseren Mitteln unser eigenes Schulwesen ausbauen. Der Herr Unterrichtsminister ist Angehöriger einer sozialistischen Partei, die ehemals, als sie noch keine Minister stellte, auf dem Grundsatz der nationalen Selbstverwaltung stand. Wenn sich die Herren ihrer besseren Vergangenheit besinnen wollen, der Weg wäre frei und die Möglichkeit zur Betätigung ihrer alten Gesinnung wäre leicht gegeben. Wir haben nichts dagegen, die Herren haben die Machtmittel in der Hand, wir sind bereit, ihnen zu helfen, durch das statistische Staatsamt bis auf Heller und Pfennig feststellen zu lassen, wielviel wir Deutschen und wieviel die Čechen in diesem Staat an Steuern und Abgaben aufbringen, um unseren Anteil an der Staatsverwaltung zu bestimmen. Wenn der Herr Minister will, das wäre der Weg zur Herbeiführung des Zustandes, den wir den Zustand der nationalen Selbstverwaltung nennen. Es scheint aber vorläufig - und auch die besseren Elemente in der Koalition sind noch lange nicht von diesem Irrweg abgegangen - daß die Mehrheit der Männer, die die Regierung des Staates in der Hand haben, eine Kontrolle der Staatswirtschaft nicht wollen, weil sie eine wirkliche Kontrolle gar nicht brauchen können. (Potlesk na levici.)
3. Řeč posl. dr. Körmendy-Ékese (viz str. 339 těsnopisecké zprávy):
Tisztelt hölgyeim és uraim! Általános parlamenti gyarkorlat szerint az állami költségvetés tárgyalása az az alkalom, amikor a parlament tagjai a kormányzati politika egész területére kiterjedő kritikát szoktak gyakorolni.
A mi klotürös házszabályaink ezt lehetetlenné teszik s azért nekünk meg kell elégednünk azzal, hogy a kormányzati politikának csak a bennünket érdeklő részével foglalkozzunk.
Reánk, szlovenszkoi magyar képviselőkre nézve ilyenül jelentkezik a kormánynak szlovenszkoi gazdasági politikája, szlovenszkoi kultúrpolitikája, szlovenszkoi belügyi politikája s végül a kormány általános külpolitikája, különös tekintettel annak magyarországi vonatkozásaira, mert hiszen az itt élő magyarság általános helyzete, kisebbségi jogainak érvényesülése, megbecsültetése vagy elnyomatása ennek a külpolitikának a függvénye. A köztársaság területén élő magyarságnak úgy kulturális valamint gazdasági érdekei ezer szállal vannak a határontúli magyarságéval összeszőve. Sőt ez utóbbi vonatkozásban a gazdasági érdekek területén Szlovenszko és Ruszkakrajna egész lakosságának erdekei szétválaszthatatlan szerves összefüggésben állanak Magyarország gazdasági életével.
Mert a békeszerződés, mint hatalmi békediktátum, az erőszak eszközeivel szétszakíthatott minden históriai köteléket és félredobhatott minden geografiai eggységet, a természet megfelebbezhetetlen törvényeinél fogva egységbe gravitáló területek gazdasági összefüggését a politikai határok erőszakos megvonásával mindkét fél nagy hátrányára csak megbontani tudta, de magán az összefüggés tényén változtatni nem tudott.
Felelős állásban lévő cseh politikusok, aktiv miniszterek szájából kellett hallanunk olyan cinikus nyilatkozatokat, melyek nyilt beismerései voltak annak, hogy a kormánynak egyenesen gazdasági programja Szlovenszko és Ruszkakrajna iparának leépítése, mert ezt így kivánják a cseh sovinisták imperiális törekvései. (Výkřiky posl. dr. Lelleye.) A prakszis, amely ezt a nyiltan beismert politikai irányt követte, nem hagyott fenn semmi kétséget aziránt, hogy itt szisztematikusan megvalósított kormányprogrammal állunk szemben. Csoda-e azután, hogy a szép fejlődésnek indult volt magyar felvidéki ipar, amelyet a magyar kormányok a mezőgazdaságból megélni nem tudó ottani lakosság létfenntartásának érdekében - tehát gazdasági szükségességből - hatalmas állami támogatással életre hívtak és a külömböző állami kedvezményekkel fenntartották, a köztársaság fennállásának ötödik esztendejében már romokban hever. (Výkřiky maďarských poslanců.) A 4000 munkással dolgozó Korompa pl. kihült kohóival és hideg kéményeivel úgy áll ott Szlovenszko népe elött, mint egy mindennél hangosabban beszélő néma vád. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy a közalkalmazottak legnagyobb része a történelmi országokból áttelepített elemekből rekrutálódott, de még a gazdasági téren mutatkozó gyér kereseti alkalmakat is ezek ragadják ki az ottani őslakosság kezéből, akkor ne csodálkozzunk, hogy ma már a "felszabadított" szlovák nép is azt mondja, amit a tiszaroffi Grün mondott Weisz nevü bérlőtársának, amikor a közös bérlet lejártával annak leltárát természetben megosztották és a leltárban szereplő egyetlen szamarat a Grün társának hagyta azzal az indokolással, hogy "én" - hozzám már úgyis megy haza egy szamár és pedig én magam vagyok az, aki ebbe a közös bérletbe annak idején egyáltalán belementem és 15 éven át engedtem magam becsapni. Ha Szlovenszkon és Ruszkakrajnán a kormány az eddigi gazdasági politikát fogja folytatni és ezeket a területeket ezentúl is hermetice elzárja Magyarországtól, - azoknak természetes piacától - nemcsak helyrehozhatatlan adópolitikai hibát követ el, mert az adóalanyok fizetőképességét ássa alá, hanem egyenesen ellenségévé tesz ott mindenkit, aki nem él az állam abrakos tarisznyájából vagy nem élvez valamilyen kizsákmányolási monopoliumot, mint pl. egyes befolyásos ügyvéd urak, akiknek mint kormányhatóságilag patentirozott "csehszlovákoknak" minden ajtó tárva van. (Výkřiky maďarských poslanců.)
A kormány szlovenszkoi és ruszkakrajnai gyarmatpolitikájáról mi ellenzéki képviselők már annyit beszéltünk, hogy ez az elcsépelt téma nekünk magunknak a legunalmasabb már, de kénytelenek vagyunk ezt állandóan napirenden tartani, mert a viszonyokban nem hogy javulást látnánk, hanem azok immar katasztrofával fenyegetnek. A kivándorlás, a munkanélküliség, az elszegényedés ezeken a területeken megdöbbentő méreteket ölt. Az ipar lehanyatlásával és a mezőgazdasággal foglalkozók napról napra szaporodó gondjaival, az adóterheknek elviselhetetlenségével természetesen lépést tart az ottani kereskedelem hanyatlása. Minden fajta gazdasági foglalkozást üzők állandó zaklatásnak vannak kitéve a külömböző adórevizorok s fináncok részéről, akik csapatostul rá vannak szabadítva az ottani őslakosságra. Arról azonban még nem hallottunk, hogy ezek a túlbuzgó szaglászok valakit az elsőosztályu állampolgárok köréből is elcsiptek volna. (Výkřiky posl. Füssyho.) A szlovenszkoi és ruszk krajnai kulturpolitikának e helyen fel nem sorolható - egyébként is közismert - ezernyi bűne között a legnagyobb bűne az, hogy azok a nagyobbrészt renegátokból rekrutálódó dühöngők, akik józan iskolapolitika és népnevelés helyett a nemzetiségi gyülölet terjesztését tekintik feladatuknak és állandó erőszakoskodásaikkal a kisebbségi jogok rendszeres lábbaltiprásával igyekszenek multjukat elfelejtetni, még mindig szabadon gárázdálkodhatnak. A lelkek megnyugvásáról és konszolidátióról szó sem lehet addig, amig ezeket a dühöngőket, akiket nem is Prága, de a bratislavai miniszterium uszitott reánk, (Výkřiky.) meg nem fékezik.
A legnagyobb bűnöket belpolitikai téren is ez a miniszterium követi el, amelynek falai között nem született meg talán még egyetlen egy emberséges gondolat sem. A jog, a törvény és igazságosság szelleme nem tud ezeken a falakon áthatolni s ott csak az erőszak gondolata telál helyet, mintha csak állandóan arra akarna emlékeztetni, hogy ez az épület hadtestparancsnokságnak, a nyers katonai erőhatóságnak hajlékául épült. (Výkřiky.) Erre emlékeztet ott egyébként az is, hogy a magyar nyelvet - épen úgy mint a katonai hatóság tette - igyekszik háttérbe szorítani már a külsőségekben is, mert a mutató táblákon a cseh vagy szlovák - mondjuk csehszlovák - nyelv után a második helyet a német nyelv foglalja el és csak a harmadik hely jut a magyarnak, pedig a legelső kifejezetten szlovenszkoi országos hatóságtól talán elvárhatnánk, hogy akkor, amidőn Szlovenszkon ötször annyi magyar lakik mint német, adja meg a magyar nyelvnek az őt megillető helyet és sorrendet. (Souhlas maďarských poslanců.) Ez a jelentéktelennek látszó külsőség azonban jellegzetes szimboluma annak a szellemnek, amely ott mindent áthat, annak a vezető gondolatnak, hogy nyomjuk le az utolsó helyre a magyart. Ez nem cseh gondolat, még kevésbbé szlovák, ez tipikusan csehszlovák, az egyetlen olyan megjelenési forma, amelyben ez a mesterségesen kitalált hamis ideologia mint igazán élő és lüktető valóság áll elöttünk.
Ennek a gondolatnak a jegyében születtek meg azok a bratislavai jogszabályok, amelyeknek olvasására minden jogász hascsikarást kap, innen kerültek ki azok az orvosságok, amelyek közül mindegyik rosszabb mint maga a betegség, innen repültek szét azok a békés kulturgalambok, amelyeknek olyan csőrük és karmaik vannak, mint a saskeselyüknek. (Výkřiky.) Itt repedeztek meg a koponyák afeletti töprengésükben, hogy miféle titulus, ürügy és ármány révén lehetne megfosztani becsületben megőszült közalkalmazottakat, özvegyeket és árvákat nyugdijaiktól...
Místopředseda dr. in. Botto (zvoní): Volám pána poslanca za ten výraz k poriadku.
Posl. dr. Körmendy-Ékes (pokračuje): .. és itt született meg ennek a sok alávalóságot látott századnak talán legalávalóbb gondolata, hogy hogyan lehet embereket, akik évtizedek óta itt laktak, egész életük munkáját itt robotolták s akiket ehhez a területhez apáik és nagyapáik sírhantja csatol, máról holnapra hontalanokká tenni. Az illettőségi kérdésnek "rendezése" úgy ahogyan az ma áll, ennek a miniszteriumnak a munkája és egyuttal ennek a köztársaságnak legnagyobb szégyene.
Místopředseda dr. in. Botto (zvoní): iadam pána poslanca, aby takýchto výrazov nepouíval.
Posl. dr. Körmendy-Ékes (pokračuje): Az embertelenségnek, a szívtelenségnek, a gonoszságnak és ravasz furfangnak hitvány dokumentuma ez, mely minden létező jogszabály közt a legutolsó, mert a jog fogalmának legkirívóbb megcsúfolása. Amig a csehszlovák belpolitikai kormányzat a jogfosztásnak ilyen monstruozus termékeit produkálja, addig ne ringassa magát abban az illuzióban, hogy itt jogállamban élünk.
Ez a kormányzati szellem az, amelytől a keresztényérzésü szellemben felnevelet becsületes szlovák nép is megvetéssel fordul el és ez az a politikai irány, amelyre a községi és megyei választások, a ravaszul kieszelt trükkök és a tterror minden fajta alkalmazása dacára, megadták a méltó feleletet. (Výkřiky.)
Ami a köztársaság külügyi politikáját illeti, ez kezdettől fogva cseh imperialista törekvések szolgálatában áll s lehet, hogy tetszik azoknak, akiknek fejéből a győzelem mámora még nem szállt el, de a mi szerény megitélésünk szerint ez a politika nem nyugszik reális bázison. (Výkřiky.) Egy olyan ország, ahol a lakosság nagyobb része az elkeseredésig elégedetlen a sorsával, Potemkin gesztusokkal operál, amikor kifelé a kardját csörgeti. Komoly súlvt és befolyást csak az olyan ország vindikálhat magának, amely mögött nemcsak külsőséges rend, de a lelkek megnyugtatására alapozott valódi konszolidácio van.
Dr. Bene külügyminiszter úr kétségkívül elismerésre méltó nagy buzgalommal és fürgeséggel intézi a köztársaság külügyeit, de politikája csak a máról holnapra élésnek a pillanatnyi konjunkturák zsonglöri stilusu kihasználásának a jegyében folyik, de merőben ellenkezik a köztársaság népének, sőt magának a csehszlovák nemzetnek históriai traditióival és ellenkezik az ország geografiai elhelyezkedéséből folyó szükségszerüségekkel. (Souhlas maďarských poslanců.)
A Bene-felé politikának ez a koncepciója, amely a kisentente létrejöttében vált valósággá, politikai koncepciónak alig nevezhető, mert az semmi egyéb mint az, hogy hárman, akik egy negyediket kifosztottak, összeállnak arra a célra, hogy zsákmányukat megvédjék.
A külügyminiszterium állandó vesszőpar pája volt hirdetni azt, miszerint a mai Europa nemcsak a demokratikus fejlődésnek s az igazság győzelmének az eredménye, de Europa igazi szukségletein nyugvó olyan szilárd alkotás is egyuttal, amely mindenféle megrázkodtatásokkal szemben védve van és ime, a ma reggeli kormánylapokban azt kell olvasnunk, hogy a kisentente épen a külügyminiszterium kezdeményezésére lépéseket tett a német tró nörökös otthonmaradásának megakadályozására, mert ettől Europa békéjét félti. Nem beismerése-e ez annak, hogy Europa mai rendje nagyon is erőszakolt, nagyon is gyenge lábon áll s azt egy legcsekélyebb incidens már feldöntheti? Ha a külügyminiszter úr politikájának sikere csak addig lehet, amíg Europa népei két táborra osztva állanak egymással szemben, mint győzők és legyőzöttek, ki merné azt állítani, hogy ez egészséges állapot, hogy ez az idők végezetéig így marad most már? Vajjon nem lenne-e már a legfőbb ideje annak, hogy a győzelmi mámor helyébe a józan ész parancsai lépjenek és a szomszéd országokkal - köztük Magyarországgal is - az egymásrautaltság termé, szetes szükségleteiből fakadó józan és becsületes megegyezést létesítsenek? Az engedmények, amiket a köztársaság ma tenne Magyarországnak a valódi jó szomszédi viszony kialakulására, sokkal értékesebbek lennének mintha ezeket rá nézve kedvezőtlenebb politikai konstellációk között a kényszerítő körülmények nyomása alatt teszi, mert baráti ténynek csak az tekinthető, amit önként s a maga jószántából ad valaki.
Az a szerep, amelyet a külügyminiszter úr a magyar kölcsön ügyében vitt, nagyon is átlátszóan kétszínü volt s végeredményben minden ahhoz értő emberben azt az impreszsziót keltette, hogy a magyar kölcsönt minden tőle telhető eszközzel elgáncsolni igyekezett. Vajjon helyes politika e ez a köztársaság érdekei szempontjából, amelynek egy gazdaságilag talpra állott Magyarország igen jó vevője lehetne? A külügyminiszter úr súlyban és tekintélyben azért vesztett olyan sokat, mert igen sok esetben egyenesen félrevezette a vele tárgyaló s az itteni viszonyokkal tájék kozatlan diplomatákat, ami az ő hitelét sok helyen lerontotta. Ezzel a Jánus arcu politikával könnyen lehetett boldogulni addig, amig a viszonyok teljesen zavarosak voltak, de ma már, amidőn hovatovább az "audiatur et altera pars" elv is kezd érvényesülni, nem lehet így tartós sikerrel operálni.
A kormánynak ugy bel- mint külpolitikáját a legélesebben elitéljük. (Výkřiky.)
A költségvetést nem fogadom el. (Souhlas a potlesk na levici.)