Původní znění ad I./3690.
Interpelláció
az őszkormányhoz a budapesti orsz. kőzphitelszővetkezet
kötelékébe tartozott
hitelszövetkezetek sanálása tárgyában.
Benyujtja: dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselő és tsai.
A magyar imperium idejében tudvalevőleg a régi felvidéken nagyon sok hitelszövetkezet működött, ezek mind az orsz. központi hitelszövetkezet érdekkörébe tartoztak.
Kőztudomásu, hogy ezen hitelszövetkezetek részjegyeinek tulajdonosai, méginkább betevői a nép legszegényebb rétegeiből kerültek ki, akikre a legkisebb veszteség többszörösen Bujtó hatással van.
Ezen szövetkezetek pénzfeleslegeiket mindenkor a budapesti központban tartották ugy, hogy az államfordulat idejében a legtöbb szövetkezetnek nagyobb ősszegű követelései keletkeztek a budapesti közp, hitelszövetkezetekkel szemben, amely követelések a valuta disparitása következtében nem voltak kiegyentithetök s a szövetkezetek ennek következtében fizetési zavarokba kerültek.
Az 1919 évi 219 számu törvény elrendeli, hogy ezen szövetkezetek az orsz. központi hitetszövethezettel való összeköttetést szakítsák meg. lépjenek be az Ustredné drustvo - ba, amely a külföldi érdekeltségeket a leggyorsabban likvidálni fogja.
Ezóta már 3 év telt el, a leggyorsabban keresztülvezetendőnek jelzett likvidálás azonban máig sem történt meg, ami a szövetkezeteket a tönk szélére lökte, mert a betevők egymás után perelik betéteiket.
Felesleges kiemelnem, hogy éppen a legszegényebb néposztályok érdekeltsége miatt a szövetkezetek sanálása milyen eminens érdek s menyire sürgető hogy, tehát az Ústredné drustvo tehetetlennek bizonyulván sürgős kormányintézkedésre van szükség.
Kérdjük a kormányt:
1. hajlandó-e megvizsálni, hogy a gyorsnak ígért likvidáció minért feneklett meg, miért nem volt 3 év alatt keresztülvezethet.
2. hajlandó-e gondoskodni annak záros határidő alatt leendő lebonyolításáról és
3. addig is, amig ez befejeztetik, hajlandó-e a hitelszövetkezeteket megfelelő hitettet segíteni avagy másként tönkretételüket megelőzni?
Praha, 922 évi V/9.
Dr, Lelley,
Dr. Jabloniczky, Füssy, Křepek, Kaiser, Dr. Petersilka, Budig, Ing. Kallina, Dr. Schollich, Simm, Zierhut, Dr. Hanreich, Knirsch, Dr. Radda, Schälzky, Pittinger, Dr. Baeran, Böhr, Kőrmendy-Ékes, Palkovich, Szentiványi.
Původní znění ad II./3690.
Interpelláció
a Miniszterelnök Urhoz, a nemzetiségnek,
illetve az anyanyelvnek önkényes megállapítása és az ezzel összefüggő
iskolasérelmek tárgyában,
Beadják: Dr. Körmendi-Ékes Lajos és
társai nemzetgyűlési képviselők,
A szlovenszkói és podkarpatska-russi magyarság iskolasérelmeinek nagy tömegében nem kis jelentűségü a nemzetiségnek, illetőleg az anyanyelvnek erüszakos és önkényes megállapítása a tanűgyi hatóságok részéről,
Az 1920, évi 121. sz. Alkotmánytörvény 128. § ának (1). pontja szerint: A cseh-szlovák köztársaság minden polgára a törvény elött egymással teljesen egyenlö és ugyanazon polgári és politikai jogokat élvezi fajra, nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül, Ugyanezen törvény 107. §, ónak (1). pontja szerint: A személyes szabadság biztosíttatik.
Ez a tőrvény előtti egyenlőség és személyes szabadság demokratikus értelmezéssel föltétlenül magában foglalja azt a jogot is, hogy mindenki oly nemzetiséghez tartozónak, illetőleg oly anyanyelvűnek tartsa és vallja magát, amilyen nyelvet a legszívesebben beszél. Az anyanyelv megállapításában más elv, mint a tényeknek való megfelelés és a polgár szabad akarata, nem érvényesüthet.
Evvel ellentétben a tanügyi hatóságok az anyanyelvet teljesen önkényenyecen, a tényeknek nem megfelelően állapítják meg s ennek következéseként a magyar anyanyelvű gyermekeket cseh, vagy szlovák tannyelvű iskolákba kényszerítik. Azon szempontok között, melyeket a tanügyi hatóságok az anyanyelv erőszakos megállapításában ürügyűt használnak föl, legfelünöbbek a vallás és a név hangzása.
A vallás szerinti anyanyelv megállapításra a sok közül nagyon jellemző a beregmegyei Kajdanó község esete. Az ottani református egyház az 1885-ig fennálló felekezeti iskoláját akarta ujra életbeléptetni, mert az ottani két tanerős áll, elemi iskolát egészen ruszin tannyelvűvé változtatták. A podkarpatska-russi kormányzóság tanügyi osztályának ígéretére és egyenes felszólítására renováltatta és berendezte a régi iskolát, ennek megnyitását azonban nevetséges ürügyek alatt nem engedélyezték. Azonban uj ígéretet tettek, hogy, ha a község 40 magyar anyanyelvű tankötelest tud kimutatni, akkor az állami iskola magyar párhuzamos sztályát rendszeresítik. Az egyház 52 magyar anyanyelvű tankötelest mutatott ki, kérését azonban a tanügyi osztály ismét elutasította, avval a megokolással, hogy; a görög katholikus és a zsidó vallásu gyermekek nem tekinthetők magyar nemzetiségűeknek.
A név hangzása utáni erőszakos anyanyelv-megállapításra a kassai tanügy mai helyzete ad eklatáns példákát. Murgas Karel kassai áll, reálgimn. igazgató, mint iskolagondnok és Simecek-Gara tanfelügyelő 1920 ban és 21. ben több száz magyar gyermeket íratott át a magyar nyelvű iskolából a szlovák iskolákba, a szőlők akarata és beleegyezése ellenére és zajos jeleneteket is provokáló tiltakozása dacára. Az ábrás fő indoka a családi nevek szláv hangzása volt, tekintet nélkül arra, hogy az illető családok már több nemzedék előtt asszimilálódtak a magyarsághoz.
Az eljárás azonban ez önkényes megállapításban sem mutat egyöntetűséget. Az izraelita vallásnak mint a nemzetiség meghatározójának egészen más szerepe van, ha a szlovákság érdeke kívánja, s más, ha avval a magyarság kárára lehet operálni. A fentebb emutett Murgas Karel vezetése alatt álló áll. reálgimnázium 1921 évi értesítőjében a statisztika más szempontok szerint van összeállítva, a magyarér mais szempontok szerint a szlovák osztályokban. A szlovák osztályok statistikájában a zsidó csak mint vallás szerepel, és mint nemzetiség, csupán a csehszlovák, magyar és német van feltűntetve. A magyar osztályokban azonban, oly célból, hogy a kisebbség arányszáma kedvezőtlenebb színben tünjék föl, a zsidó mint külön nemzetiség van rubrikázva.
A név alapján való nemzetiség meghatározás sem egyöntetű, mert az előbb említett esetben a szlovák iskolába kényszeriteni szándékolt gyermekek közt vannak; Szűcs, Nagy, Magyar, Gábor, Nevelős, Pénzváltó nevűek is, akiknek tősgyökeres magyarságához szó sem férhet.
Hogy az ilyen erőszakosságok a lakosság körében milyen nagy elkeseredést és ellenállást fejtenek ki, azt el lehet képzelni. Ma az a helyzet Kassán, hogy körülbelül 400 tanköteles nem jár iskolába, mert magyar osztályokba Simecek-Gara drákói szigoruságu rendeletei következtében fölvenni őket nem lehet, viszont a szülők gyermekeiket erösakos elnemzetietlenítésnek kitenni nem hajlandó.
A teljhatalmu minisztérium a hozzá berkezett tőrreges panaszra kilátásba helyezte az orvoslást. Le is jött egy hízottság Kassára, végig járta a szlovák tannyelvű iskolák minden osztályát és hűségesen megkédezte, hogy van-e az osztályban olyan gyermek, aki egy szót sem ért szlovákul. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a kérdést - csak szlovákul tette föl! A gyermekek, akik a kérdést meg nem értették, ugyanolyan joggal akár szanszkritul is megkérdezhették volna ugyanazt, - termé szetesen ülve maradtak. Akik viszont felállottak, azok eo ipso ott maradtak, mert a kérdést megértették, tehát szlovák anyanyelvűek. És ezzel a bizottság, mint aki jól végezte a dolgát, eltávozott, az ügy tökéletesen el van intézve.
Azaz, hogy mégsem. Azon szőlőkről, akik tanköteles gyermekeiket az erőszaknak nem engedve nem íratták be szlovák iskolába, szintén gondoskodott a teljhatalmu minisztérium. Most kézbesítik Kassán ugyancsak Murgas Karel aláirásával a szigoru ukázokat, melyekben - hivatkozva az ő 1920 VII, 17.420, sz. és a teljhatalmu minisztérium Skolsky Reterátjának 1922. III./31. én kelt 9551/I. 1. ai. sz. rendeletére, - kötelezi a renitens szüleiket arra, hogy 8 nap alatt írassák be. gyermekeiket a szlovák iskolába, mert ellenkezei esetben sulyos pénzbüntetéssel fognak sujttatni. Sőt szóbeli fenyegetésekkel egy félévi elzárást is kőlátásba helyeztek. E gyermekek közt is vannak tiszta magyar nevűek, mint; Balog, Gál, Újházi, nem is szólva arról, hogy a szlovák nyelvű rendeketet egyik érdekelt sem értette meg. De a legpikánsabb a dologban az, hogy ugyanazon szülök egyik gyermeke zavartalanul járhat magyar iskolába, jarhát magyar anyanyelvű, a másik cseh-szlovák iskolára van ítélve, mert szlovák anyanyelvű! Méltányes elintézés helyett tehát a törvényes jogait védő szőlőknek pénzbüntetés az osztályrászük!
Más módja az erőszakos elnemzetietlenítésnek a szőlők állami alkalmazottságának kihasználása a presszióra, holett ez a fentebb említett 121. sz. törvény 128. §. (2), pontjának flagráns megsértése. Csak példakép álljon itt, a' számtalan eset közül egy, Simecek-Gara tanfelügyelő egy alantasának törvényesen járó pótilletményeit nem utalta ki addig, amíg gyermekét rendes iskolába nem íratja be. Azt azonban megkövetelte tőle, hogy az erről szóló elismervényt írja alá! Ugyancsak Simecek-Gara megtiltotta, hogy a kassai áll. gyermekmenhely, Szt. Antal leányotthon, és Szt. József gyermekotthon növendékei magyar iskolába vétessenek föl, avval a megokolással, mert az első állami intézmény, a másik kettönek meg a cseh-szlovák vörös kereszt támogatást helyezett kilátásba, Mintha az magyar polgárság az állami menhely fönntartásához legalább is olyan sulyos adóteherrel nem járulna hozzá, mint a cseh-szlovák, mintha a vörös kereszt céljaira való gyűjtés a magyar polgárság nélkül, mely a közismert eset következétben teljesen tartózkodott a vörös kereszt gyűjtési akciójában, résztvenni - egyáltalában eredményes lehetne.
Azt hisszük, hogy a felsorolt ténybeli esetek elég bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a tanügyi hatóságok a tőrvények nyílt megszegésével az anyanyelv megállapításában a legeröszakosabban, teljesen önkényesen járnak el s elvakultásgukban még ez illendő szeméremről is megfeledkeznek. Hogy ez az eljárás nem nayon mozditja elő a hőn óhajtott konszolidációt, az természetes.
Kérdezzük tehát a Minisztérelnök Urat:
1. Mi határozza meg a cseh-szlovák köztársaságban az állampolgárok nemzetiségét, illetőleg anyanyelvét; a vallás, a név hangzása, az állami alkalmazottság, vagy bármilyen más külső körülmény, vagy az egyenlő és szabad polgároknak lelkiismeretük szerinti önérzetükből és öntudatukból folyó bevallása?
2. Hajlandó-e Miniszterelnök Ur utasítani a tanügyi hatóságokat a pozsonyi Skolsky Referáttól lefelé, hogy tarsák tiszteletben a demokratikus állampolgári szambadságnak ezt a legelemibb kellékét?
3. Hajlandó-e gondoskodni arról, hogy az ezen eröszakosságokból származó sérelmek orvosoltassanak?
Kelt Prágában, 1922 május 26.
Dr. Körmendy-Ékes,
Palkovich, Dr. Jabloniczky; Dr. Lelley, Knirsch, Kaisr, Böhr, Křepek, Ing. Kallina, Dr. Schollich, Patzel, Dr. Hanreich, Zierhut, Simm, Budig, Dr. Baeran, Füssy, Szentiványi, Schubert, Dr. Petersilka, Dr. Radda.
Původní znění ad III./3690.
Interpelláció
a Miniszterelnök Urhoz,
magyar iskolák megszűntetése, illetve nem
engedélyezése tárgyában,
Beadják; dr. Körmendy-Ékes Lajos és
társai, nemzetgyűlési képviselők.
A nemzeti kisebbségek védelme tárgyában 1919 szept. 10. én, St. Germain-en Laye-ben kötött szerződés 8. pontja szerint; azok a cseh-szlovák állampolgárok, akik faji, vallási, vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, jogilag és ténylegesen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik mint a többi cseh-szlovák állampolgárok. Nevezetesen joguk van saját költségükön jótékonysági, vallási, vagy szociális intézményeket, iskolákat és más neveltintézeteket létesíteni, igazgatni és azokra felügyelni, ázzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon gyakorolhassák,
Az 1919 ápr. 3 án kelt 189, sz. törvény 1, §, a szerint: Nyilvános általános népiskola minden oly községben létesithetü, melyben három évi átlag szerint legalább 40 tanköteles gyermek van, ha az iskolaközségben nincs oly tannyelvű nyilvános iskola, mely ezen gyermekek anyanyelve. Ily népiskola tannyelvének az illető gyermekek anyanyelvéval azonosnak kell lennie.
Ez a két törvény, illetve törvényerővel biró szerződés oly időben hozatott, mikor a magyarságnak módja sem volt az óhajait leszögezni, az abban foglalt jogok tehát önként megadottak. Annál csodálatosabb, hogy az ezekben foglalt kötelezettségekből a cseh-szlovák kormány Szlovenszkón és Podkarpatska Russban semmit sem valósit meg. Még a törvény maga sincs kihirdetve, s Stefanek Antal cseh-szlovák tanügyi referens 1919 aug. 22.én Eperjesen kijelentette, hogy a föntebb említett törvényparagrafus Szlovenszkóra csak 5-6 év mulya lesz alkalmazva, nyílván azzal a hátsó gondolattal, hogy addig az anyanyelvi viszonyokat a mostani erőszakos elnemzetietlenítéssel, mint uralkodó rendszerrel sikerülni fog gyökeresen megváltoztatni a magyarság kárára.
A sok eset közül, mely az 1920, 121, tőrvény 134, §.ba ütköző erőszakos elnemzetietlenítést igazolja, álljanak bizonyítékokként a következük:
Vágsellye (Sala nad Vachom): nyitramegyei községben a lakosság az 1919, iki népszámláláson is még 79.%, ban magyar volt. Még az erőszakos 1921, évi népszámlálás is kénytelen volt 47 % magyarságot konstatálni. Mégis; már 1920 ban a magyar nyelvű oktatást teljesen megszüntették, holott a magyar szülőket a legnagyobb presszióval, pénzbüntetésekkel lehetett arra kényszeríteni hogy gyermekeiket a szlovák iskolába adják be. A párhuzamos magyar osztályok felállítása iránti kérvények, felterjesztések mind ez ideig eredménytelenek.
Kajdanó beregmegyei községben a református egyházközség a podkarpatska russi kormányzóság felszólítására és ígérgetésére az 1885.évg saját erejéből fentartott magyar elemi iskoláját akarta föléleszteni, mert a két tanerős magyar állami iskolát teljesen ruszin tannyelvűvé tették, Nagy költséggel renováltatta az épületet, fölszerelte a régi iskoláját, a felülvizsgálatra kiszállott tanfelügyelő 1921 máj. 17, én azt alkalmasnak is találta a tanításra, augusztus elején azonban egy ujabb bizottság minden különösebb indokolás nélkül, higiénikus szempontból nem találta megfelelőnek az épületet és a tanítást nem engedélyezte, Ugyanitt a ruszin iskola mellé felállítandó magyar párhuzamos osztályt sem engedélyezték, holett a község 52 magyar anyanyelvű tankötelest mutatott ki.
Alsószalánk (Nizné Slovinky) szepesmegyei községben a Hernádvölgyi Vasipar R. T. három tanerős elemi iskolát tart fenn kizárólág a saját költségén, annak ugy személyi, mint dologi kiadásait egymaga fedezi, államsegélyt soha igénybe sem vett. 1919, nov. 15. én a pozsonyi tanügyi referátus a tanitást ebben az iskolában azzal a föltétellel engedélyezte, ha a szlovák anyanyelvű gyermekek elkülönítve a magyar és német gyermekektől szlovák tanításban részesülnek. Az iskola fenntartó társulat ennek eleget is tett és azóta egy szlovák iskolát tart fenn 67 tanulóval s egy magyar 88 tanulóval. Ez év március 3, án a pozsonyi közoktatásügyi kormánytanács 8768/922 sz. rendelete alapján a lőcsei tanelügyelő teljesen beszüntette a magyar nyelvű oktatást s az összes tantárgyak szlovák nyelven való tanítását tette kötelezővé.
Az abaujmegyei Enyickén a tulnyomó többségű magyar lakosság hiába kérvényezte isolájában a magyar nyelvű oktatást, a zsupán határozott ígérete dacára sem tudta három év alatt megkapni. A lakosság a mult év novemberében kijelentette a szupán elüt, hogy semmi szín alatt nem hajlandó lemondani a magyar tanításról s gyermekeit még erőszak alkalmazása esetén sem fogja szlovák iskolába beadni. A megígért méltányos elintézés helyett a szolgabírói hivatal a renitens szüleiket pénzbírsággal sujtotta.
Ilyen és hasonló esetek tömegesen fordulnak elő Szlovenszkó és Podkarpatska Russ területén. Csak a kassai róm. kath. egyházközségi gimnázium ügyét akarjuk még felemlíteni.
Kassán a premontrei rend tulajdonát képező, sajdát erejéből felépített, mintaszrűen felszerelt és fenntartott főgimnáziumát 1919 szept. II. én katonai karhatalommal vették el e rendtül és foglalták le vegyes nyelvű áll, reálgimnázium céljaira. Ez az egyetlen középiskola Kassán, ahol a gyermekek, - fiuk és lányok vegyesen - magyar' nyelvű oktatásban részesülhetnek. Természetes, hogy a tulzsufoltság a magyar osztályokban tűrhetetlen. A kath. egyházközség, a föntebbi békeszerzödésbeli paragrafusra hivatkozva kérelmezte Esi iskoláinak; valamint nevelőintézeteinek, ugymint: a premontrei főgimnáziumnak, a Balassa Zsuzsánna alapitotta magyar internátusnak (most cseh-szlovák internátus), - férfi és női tanítóképzőjének (az előbbi egy kommunista gazdasági szervezetnek van hivatalból kiutalva), -és női gazdasági tanintézetének (most vasutas konzum) visszaadását. Ezt többek között egy 12.000 alárrással ellátott kérvényben is kérte, de hiába. Tőrvényes jogánál fogva, hogy a legégetőbb szükségen segítsen, elhatározta, hogy egy uj főgimnáziumot létesít. Beterjesztette a tantervét, ideiglenes helyiséget biztosított, megszervezte a tantestületét, mindent a legszabályszerűbben s a bejelentésre az volt a válasz, hogy Stefanek tanügyi referens maga jött le Kassára, hogy az intézet megnyitását megakadályozza.
Kérdezzük ezekből kifoylólag a Miniszterelnök Urat:
1. Hajlandó-e Miniszterelnök ur a St. Germaini Békeszerződés I. fejezetének 8. §. ában biztosított iskolaalapítási és fenntartási jogot magánosoknak, testületeknek, vagy egyházközségeknek megadni?
2. Hajlandó-e az 1919. évi 198. sz. népiskolai törvényt Szlovenszkóra is érvénybe léptetni?
3: Hajlandó-e az itt felsorolt esetekben a nyitramegyei Vágsellyén a szepesmegyei Alsószalánkon, a beregmegyei Kajdanón, az abaujmegyei Enyickén és mindenütt, ahol a magyar kisebbségnek joga van magyar iskolához, ilyet fölállítani, illetve engedélyezni, hogy magánosok, testületek, vállalatok, vagy egyházközségek nyilvános jogu ily iskolákat fölállítsanak és fenntartsanak?
4. Hajlandó-e Kassán a róm, kath, egyházközségnek régi magyar tannyelvű iskoláit visszaadni, a magyar tannyelvű gimnáziumot pedig sürgősen engedélyezni?
Kelt Prágában, 1922 május hó 26. n.
Dr. Körmendy-Ékes,
Dr. Jabloniczky, Füssy, Böhr, Knirsch, Kaiser, Křepek, Pittinger, Dr. Baeran, Dr. Lelley, Palkovich, Dr. Radda, Schälzky, Szentiványi, Patzel, Dr. Hanreich, Ing. Kallina, Zierhut, Simm, Schubert, Dr. Schollich.
Původní znění ad IV./3690.
Interpelláció
a kormány elnökéhez
a cenzora kérdésében.
Beterjeszti: dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési
képviselő és tsai.
A Podkarpatská Rus kormányállapotairól tartott beszámolót követű vita alkalmával a miniszterelnök ur dr. Lelley Jenő képviselő kérdésére a jogi és alkotmányjogi bizottságban kijelentette, hogy a cenzura eltörlésére vonatkozó minisztertanácsi határozat Szlovenszkóra is vonatkozik.
Azóta a cenzurát a Podkarpatska Rusban eltörölték. Szlovenszkoban azonban maig is fenntartják. Kérdjük a miniszterelnök urat:
mi az oka annak, hogy határozott ígérete ellenére Szlovenszkoban a cenzura fenntartatott?
Prága, 1922. V/19.
Dr. Lelley,
Szentíványi, Dr, Jabloniczky, Dr. Baeran, Dr. Radda, Knirsch, Schälzky, Füssy, Budig, Pittinger, Křepek, Simm, Dr. Hanreich, Böhr, Ing. Kallina, Patzel, Schubert, Dr. Körmendy-Ékes, Palkovich, Dr. Petersilka, Zierhut, Dr. Schollich.
Původní znění ad VI./3690.
Interpellation
des Abgeordneten Dr. Brunar und Genossen
an den Minister des Innern
wegen taktlosen Verhaltens der
politischen Sehärden gegenüber dem Vorstande
von Zuckmantl in Schlesien.
An den Gemeindevorstand von Zuckmantl langte im März eine tschechische Zuschrift des Gemeindevorstandes von Odrau ein. Da die Sprachenkenntnis des Gemeindevorstandes und der Beamten nicht soweit geht, daß sie eine derartige Zuschrift unter voller Verantwortung für die Richtigkeit der Erbersetzung übernehmen können, schickte der Gemeindevorstand diese Zuschrift an die Bezirkshaupt. mannschaft Freiwaldau mit dem Ersuchen, ihm hievon eine Elbersetzung zu machen.
Dieses Ersuchen wurde von der Bezirkshauptmannschaft Freiwaldau, bezw. vom Herrn Kommissär Quyka (?) damit beantwortet, daß er den Bürgermeister Alois Kunz unter Berufung auf § 9 der kaiserlichen Verordnung vom 20. April 1854 Rg.-BI. 96 auf den 5. Juni 1. J. vorlud. Anfangs April erhielt Bürgermeister Kunz eine neuerliche Vorladung, in welcher ihm für den Fall des Nichterscheinens die Vorführung angedroht wurde. Als Gegenstand der amtlichen Vorladung war in der ersten Vorladung Ersuchen um Übersetzung eines Aktenstückes, in einer späteren Vorladung Zurückweisung eines tschechischen Schriftstückes zwecks Übersetzung angegeben,
Herr Dr. Quyka (?), gegen den im ganzen Bezirke Freiwaldau wegen der merkwürdigen Art seiner Amtsgebahrung unaufhörlich Klage erhoben wird, weil er ohne Schonung der Gefühle der Bevölkerung in oft geradezu lächerlicher, oft auch herausfordernder Weise der deutschen Bevölkerung seinen Willen aufzwingen und sie zur Liebe dieses Staates zwingen will, scheint nicht zu wissen, daß die Zeit eines frei gewählten Bürgermeisters, der nicht gegen eine hohe Entlohnung und ohne Anspruch auf eine Pension sein. Amt versieht, viel zu kostbar ist, als daß sie. wegen eines Gesuches um Übersetzung eines Schriftstückes durch eine Reise nach Freiwaldau gekürzt werden darf, um dort einen Vortrag über die Verpflichtung der Gemeinde, tschechische Zuschriften anzunehmen und zu übersetzen, mit anzuhören.
Wenn Herr Quoyka (?) der Ansicht war, daß die Gemeinde eine tschechische Zuschrift von einer anderen Gemeinde anzunehmen gezwungen sei, so hätte er diese seine Ansicht in einer Zuschrift unter Rücksendung der tschechischen Eingabe bekanntgeben können, ohne daß dadurch für die Gemeinde irgend eine Rechtsfrage entstanden wäre.
Es geht aber keinesfalls an, daß ein untergeordneter Beamte der politischen Behörde, dem seine auf das Prügelpatent vom Jahre 1854 basierende Amtsgewalt und Strafbefugnis bereits den Kopf zu verwirren scheint, nicht nur mit Privatpersonen herumspringt, als wäre der ganze politische Bezirk eine Besserungsanstalt und er dazu berufen, seine Einwohner durch Anwendung strenger Strafen zu Musterbürgern zu erziehen, sondern auch an Gemeindefunktionären sein Mütchen kühlen will, wenn sie sich seiner Meinung nach nur im Geringsten gegen die sakrosankte Staatssprache vergehen, und ihnen dadurch die ohnehin nicht sehr große Freude, dem undankbaren Dienste des Gemeindewohles Zeit, Geld und Mühe zu opfern, vollständig raubt.
Indem wir uns vorbehalten, über die Amtsgebahrung des Herrn Dr. Quoyka (?) in einer späteren Interpellation noch ausführlicher zu berichten, fragen wir den Herrn Minister des Innern:
1. Ob er das Vorgehen des Herrn Dr. Quoyka billigt und deckt,
2. wenn nicht, was er vorzukehren gedenkt, damit sich derartige empörende Vorfälle in der Zukunft nicht mehr ereignen?
Prag, den 23. Mai 1922.
Dr. Brunar,
Dr. Lehnen, Mark, Dr. Lodgman, Dr. Kafka, Windirsch, Zierhut, Röttel, Bobek, Dr. E, Feyerfeil, Křepek, Dr. Petersilka, Scharnagl, J. Mayer, Dr. Radda, Böhr, Schälzky, Dr. Spina, Schubert, Dr. Keibl, Ing. Kallina.
Původní znění ad VII./3690.
Interpellation
der Abg. Dr. Keibl, Ing. Kallina und
Genossen
an den Eisenbahnminister
betreffend der lediglich einsprachig
tschechischer Aufschriften auf den
Eisenbahnwagen des Personenzüge auf den Strecken
der ehemaligen Böhm, Nordbahn.
Seit geraumer Zeit tragen die Eisenbahnwagen der Personenzüge, welche auf den Strecken der ehemaligen Böhm, Nordbahn im reindeutschen Gebiete verkehren, rein tschechische Aufschriften, als Nekuřáci, áci, außerdem wird die Fahrtrichtung ebenfalls durch Aufschriften ausschließlich in tschechischer Sprache bezeichnet. Es kommen in Betracht: die Linie Bodenbach-Böhm. Leipa, BodenBach-Warnsdorf, Rumburg-Prag.
Die Strecken Bodenbach - Böhm. Leipa und Warnsdorf führen durch reindeutsches Gebiet und sämtliche an der Bahn gelegenen Orte weisen keine oder nur ganz unbedeutende tschechische Minderheften auf, welche nirgends die Höhe von 20% der Bevölkerung erreichen. Die Strecke Rumburg-Prag bezw. Jungbunzlau führt mindestens bis zur Station blocken durch rein deutsches Gebiet. Es sind deshalb diese Aufschriften für die Bevölkerung ohne jeden Wert, da sie nur von den wenigsten gelesen und verstanden werden können. Aber es besteht auch gar keine rechtliche Grundlage für eine derartige Maßnahme, im Gegenteil, sie ist ungesetzlich und nur offenbar zu dem Zwecke erfolgt, um die Überlegenheit des tschechischen Herrenvolkes in diesem Staate zu manifestieren, den fremden Reisenden vorzutäuschen, daß auch diese Gegend mir von Tschechen bewohnt sei, und um die deutsche Bevölkerung mit Vorbedacht zu verletzen.
Es besteht in der gesamten Bevölkerung Nordböhmens aus diesem Grunde eine tiefgehende Erregung und es wird allgemein die gerügte Maßnahme als ein taktloser Übergriff der Eisenbahnbehörden bezeichnet.
Es werden auch seit einiger Zeit auf allen diesen Strecken von den tschechischen Kondukteuren die Stationsnamen lediglich nur in tschechischer Sprache ausgerufen, das Publikum absichtlich nur in tschechischer Sprache angesprochen, und nur mit Mühe ist eine deutsche Verständigung möglich.
Infolgedessen fragen die Unterzeichneten den Herrn Eisenbahnminister an:
1. Sind ihm die geschilderten Tatsachen bekannt?
2. Wie kann er derartige, mit den bestehenden Gesetzen im Widerspruch stehende Anordnungen der untergeordneten Eisenbahnbehörden rechtfertigen?
3. Ist er gewillt, diesem Unfug ehestens ein Ende zu setzen?
Prag, am 13. Juni 1922.
Dr. Keibl, Ing. Kallina,
J. Mayer, Dr. Hanreich, Mark, Böhr, Dr. Luschka, Kostka, Böllmann, Dr. Schollich, Dr. Spina, Dr. W. Feyerfeil, Kaiser, Scharnagl, Schälzky, Matzner, Dr. Radda, Dr. E, Feyerfeil, Kraus, Windirsch, Schubert, Dr. Petersilka.
Původní znění ad VIII./3690.
Interpellation
der Abgeordneten Dr. Ernst Schollich,
Dr. Baeran und Genossen
an den Finanzminister
betreffend die flberführung von Mündelund
Waisengelder an das Prager Postscheckamt.
Bei der Überführung der den Mündeln und Waisen gehörigen Wertpapiere von der Wiener Postsparkassa an das Prager Postscheckamt werden an Überführungskosten und Gebühren für die nachträgliche Abstempelung unverhältnismäßig hohe Beträge eingehoben. So wurde zum Beispiel für die Überführung von 17.400 Kronen ung. Agrar. Rentenbank-Eisenbahn-Oblig, der Betrag von 136 Kč vorgeschrieben. Die Überführungsgebühr beträgt im vorliegenden Falle allein 48 Kč. Auf die Einwendung des Betroffenen, daß dieser Betrag mit dem gesunkenen Werte der ungarischen Valuta in keinem Einklange steht, wurde seitens des Prager Postscheckamtes erklärt, daß im Falle der Weigerung der Bezahlung der Betrag einfach dem Konto des Kindes angelastet wird.
Die Überführung der den Mündeln und Waisen gehörigen Wertpapiere an das Prager Postscheckamt geschah seinerzeit auf alleinige Veranlassung und Verantwortung der Bezirksgerichte als Vormundschaftsbehörde, deren Aufgabe es jetzt auch sein müßte, dafür zu sorgen, daß beider Rücküberführung in das Gebiet der jetzigen Čsechoslovakischen Republik das Vermögen des Kindes nicht durch unverhältnismäßig hohe Gebühren geschmälert wird.
Die Gebühr für die Abstempelung der Wertpapiere betrug im März 1919 allerdings 1/a% des Nominalwertes; damals gab es aber auch keinen wesentlichen Unterschied zwischen tschechischen und ungarischen Kronen, Heute, da die österreichische und ungarische Krone gegenüber der tschechischen nahezu vollkommen entwertet ist, kann man aber unmöglich von einem auf die entwertete Valuta lautenden Wertpapiere die Abstempelungsgebühr in tschechischen Kronen berechnen. Es würde sich in einem solchen Falle die Ungeheuerlichkeit heraustellen, daß z. B, ein Waisenkind, dessen 10.000 Kronen Nom, Österr. Wertpapiere erst jetzt überführt und nachträglich abgestempelt werden, an Gebühren etwa 13.000 österreichische Kronen zu zahlen hätte, also mehr als der Nominalwert der Papiere überhaupt beträgt.
Da es nun aber nicht die Schuld des Kindes war, daß die Überführung durch die staatliche Verwaltung erst in einem Zeitpunkt erfolgt ist, als die fremde Valuta nahezu vollkommen entwertet war, so kann doch unmöglich das Waisenkind die Folgen der verspäteten Überführung und Abstempelung durch den Verlust seines Vermögens tragen,
In allen diesen Fällen wären demnach die Überführungsgebühren wie auch die Gebühren für die nachträgliche Abstempelung zur Gänze aufzulassen oder letztere wenigstens in demselben Maße herabzusetzen, als die betreffende Valuta seit März 1919 gesunken ist, da sich doch unmöglich der Staat an diesen Geldern der armen, elternlosen Kinder wird bereichern wollen. Durch den jetzt gaübten Vorgang würden viele dieser armen Kinder um die bescheidenen Beihilfen zu ihrer Erziehung kommen und um den gewiß meist kleinen Erbteil gebracht werden.
Die Gefertigten stellen daher an den Herrn Finanzminister die Anfrage:
Sind Ihnen diese Zustände bekannt und sind Sie gewillt, im Sinne der gemachten Vorschläge die nötigen Verfügungen zum Schutze der Mündel- und Waisengelder zu treffen?
Prag, am 5. Juni 1922.
Dr. Schollich, Dr. Baeran,
J. Mayer, Scharnagl, Dr. Hanreich, Dr. Radda, Dr. Luschka, Dr. Brunar, Böllmann, Dr. E. Feyerfeil, Dr. W. Feierfell, Dr. Keibl, Böhr, Schälzky, Windirsch, Matzner, Schubert, Dr. Petersilka, Ing. Kallina, Mark, Kraus, Dr. Spina, Kostkar, Kaiser.
Původní znění ad IX./3690.
Interpellation
des Abgeordneten Dr. Emmerich Radda
und Genossen
an den Minister des Innern betreffend
das parteiische Vorgehen der politischen
Bezirksverwaltung Datschitz.
Am 4.19. 1921 veranstaltete der deutsche Turnverein Jahn in Böhmisch-Rudoletz sein 1. Schauturnen. Dem Turnverein wurde behördlich der Festzug, das Tragen von Fahnen und Abzeichen und die Beflaggung der Häuser in deutschen Farben verboten. Die Festgäste wurden am Ortseingange mit Gendarmerie mit gefällten Bajonetten empfangen, Gendarmerie patrouillierte in den Gassen und ließ die Turner nicht im geschlossenen Zuge aufmarschieren.
Dies, obwohl B.-Rudoletz 370 deutsche und bloß 120 tschechische Einwohner zählt, Nun findet am 11. Juni d. J. am selben Orte ein Sokolfest statt, an welchem sich auch die tschechischen Feuerwehren der Umgebung beteiligen werden. Auf dem Programm steht unter anderem der Empfang der Vereins und Festgäste, eine Festrede am Dorfplatze, ein Festzug durch die ganze Ortschaft, das Schauturnen der Sokoln auf dem Ortsplatze.
Während also die politische Bezirksverwaltung Datschitz den Deutschen, obwohl sie die überwiegende Mehrheit der Bevölkerung bilden, jedes öffentliche Auftreten und das Tragen deutscher Abzeichen und Farben verbietet, gestattet sie dem tschechischen Vereine eine Veranstaltung, die mit Rücksicht auf ihre Aufmachung von der deutschen Bevölkerung als Provokation empfunden werden muß.
Indem wir gegen dieses aufliegend parteiische, Vorgehen der politischen Bezirksverwaltung in Datschitz Verwahrung einlegen, fragen wir den Herrn Minister:
1. Ist ihm dieses Vorgehen der politischen Bezirksverwaltung Datschitz bekannt?
2. Kann er dieses parteiische Vorgehen rechtfertigen?
3. Ist er geneigt, dafür zu sorgen, daß die beiden Nationen in B.-Rudoletz zumindestens gleich behandelt werden?
4. Ist er geneigt, den Leiter der politischen Bezirksverwaltung in Datschitz wegen seines parteiischen Vorgehens zur Verantwortung zu ziehen?
Prag, den 10, Juni 1922
Dr. Radda,
Dr. E. Feyerfeil, Dr. Keibl, J, Mayer, Matzner, Böhr, Windirsch, Dri W. Feierfeil, Schubert, Dr. Spinn, Dr. Schollich, Schälzky, Scharnagl, Dr. Luschka, Kostka, Dr. Petersilka, Kaiser, Kraus, Böllmann, Mark, Dr. Hanreich.
Původní znění ad X./3690.
Interpellation
des Abgeordneten Dr. Keibl und Genossen
betreffend die Benachteiligung deutscher
Grenz-Finanzwachangestellter,
Auf Grund des Gesetzes. vom 12./XII. 1919 Slg. d. G. u. Vdg. Nr. 28 1920 wurde die ehemalige Finanzwache in zwei Körper geschieden und zwar in die Gefällskontrolle Gruppe D und ia die Grenzfinanzwache Gruppe E und Mannschaft. Die Zuteilung wurde durch die jetzt aufgelassene Inspektions und Organisationskanzlei durchgeführt. Bei dieser Teilung wurden die deutschen Angestellten auf das Empfindlichste geschädigt. Zur Gefällskontrolle wurden rund 80% Tschechen und 20% Deutsche, zur Grenzfinanzwache hingegen 85% Deutsche und nur 15% Tschechen eingeteilt. Die Bevorzugung der tschechischen Angestellten besteht darin, daß sämtliche zur Gefällskontrolle zugeteilten Personen in die Kategorie der Beamten eingereiht wurden und in Städten dienen, während die Grenzfinanzwache teilweise auf den entlegensten Dörfern der Republik ihren Dienst versehen muß. Der aus dieser Einteilung resultierende Gehaltsunterschied beträgt beispielsweise bei einer 26jährigen Dienstzeit 5000 bis 11.900 K im Jahre.
Diese die Deutschen zurücksetzende Einteilung wurde damit begründet, daß dieselben die Staatssprache nicht vollkommen beherrschen und nicht den Beweis für die Gefällskontrolle notwendige Qualifikation erbringen können. Die gegen diese Entscheidung eingebrachten Beschwerden wurden von einer Kommission abgewiesen, die die Beschwerdeführer nicht einmal dem Namen nach kannten.
Auf Grund dieser Vorkommnisse stellen wir an den Herrn Minister für Finanzwesen die Anfragen:
1. Sind dem Herrn Minister die geschilderten Tatbestände bekannt?
2. Was gedenkt der Herr Minister zu veranlassen, daB diese Benachteiligung der deutschen Finanzwachangestellten wieder ausgeglichen werde?
Prag, den 30. Mai 1922.
Dr. Keibl,
Mayer, Dr. Spina, Dr. Hanreich, Schälzky, Böhr, Dr. W. Feierfeil, Scharnagl, Mark, Dr. Medinger, Böllmann, Dr. Luschka, Kostka, Dr. Schollich, Kraus, Dr. Petersilka, Schubert, Windirsch, Kaiser, Ing. Kallina, Dr. Radda, Dr. E. Feyerfeil, Matzner, Dr. Brunar.
Původní znění ad XI./3690.
Interpellation
des Abgeordneten Mark und Genossen
an die Minister des Innern und der Justiz
betreffend die Beschlagnahme
der Zeitungen Egerland und
Marienbad-Tepler lezirksblatt.
Am 15. Mai 1922 wurde die Zeitung Egerland und das Marienbad-Tepler Bezirksblatt Nr. 55 von der Staatsanwaltschaft Eger beschlagnahmt,
Es handelt sich um folgende Notiz:
Wegen öffentlichen Gebrauchs von Adelstiteln wurde unser verantwortlicher Redakteur Max Fuss vom. Bezirksgericht Eger zweimal zu 40 Kč bedingt verurteilt. Es handelt sich darum, daß die Präsidentin des Frauenbundes Frau Marie Beaufort als Herzogin bezeichnet war. Ferner waren im Berichte des Egerer Kirchenbauvereines zwei Adelstitel stehen geblieben. Dies ist das Verbrechens, wegen derer unser Verantwortlicher jetzt als vorbestraft durch die Welt läuft. Die Republik ist gerettet, die Flöhesucher aber können ihre Freude jetzt auskosten.
Der Beschlagnahme verfiel der letzte Satz unter Berufung auf § 491 des Str.-Ges.
Die Gefertigten fragen die Herren Minister des Innern und der Justiz, ob sie Willens sind die zuständigen Stellen anzuweisen, derartige, alle Demokratie sind Preßfreiheit höhnende, kleinliche Chikanen künftig umso eher zu unterlassen, als ein gleiches Vorgehen wie geschildert, nur geeignet wäre, die Behörden vor der Öffentlichkeit lächerlich zu machen.
Prag, am 13. Juni 1922. Mark.
Scharnagl, Dr. Luschka, Böllmann, Dr. Radda,
Matzner, Patzel, Schubert, Dr. Keibl, Dr. Petersilka, Schälzky, Dr. Kafka, Kaiser, Bobek, Dr. Spina, Ing. Jung, Kraus, Böhr, Dr. Hanreich, Budig, Kostka.
Původní zněni ad XII./3690.
Interpellation
des Abg. Mark und Genossen
an den Ministerpräsidenten betreffend
beabsichtigte Kürzung der Bezüge
der Staatsangestellten.
Die Tageszeitungen haben in letzter Zeit des öfteren beunruhigende Meldungen über von der Regierung beabsichtigte Kürzungen der Bezüge der Staatsangestellten veröffentlicht. Diese Nachrichten sollen aus den Fachzeitschriften der tschechischen Staatsangestellen orgänisationen stammen. Diese Zeitungsnachrichten haben unter den Staatsangestellten begreiflicherweise große Aufregung hervorgerufen und sing geeignet, die Arbeitsfreudigkeit und den Diensteifer der Beamten und Angestellten in, nicht geringem Maße ungünstig zu beeinflußen.
Der Herr Ministerpräsident wird daher aufgefordert, ehemöglichst eine unzweideutige Antwort auf nachstehende Frage zu geben:
Ist die Regierung tatsächlich gesonnen. Verfügungen zu treffen, oder Anträge zu stellen, welche eine Kürzung der Bezüge der aktiven oder im Ruhestande befindlichen Staatsangestellten bezwecken?
Prag, am 13. Juni 1922.
Mark,
Dr. Luschka, Schälzky, Scharnagl, Böllmann, Dr. Radda, Matzner, Kostka, Patzet, Ing. Jung, Bobek, Dr. Spina, Schubert, Dr. Keibl, Dr. Kafka, Dr. PetersiIka, Böhr, Kraus, Kaiser, Dr. Hanreich, Budig.