Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

a Kassa-oderbergi vasut személyzetének tóvénytelen nyugdíjazása miatt. Benyujtaja: dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselö és tsai.

A vasutigazgatóság Hornicsek Nándor, Pelczmann Samu, Glatz Gyula, Radványi Kálmán, Sólyom Dezsö, Mátyus Sándor, Miksch Otto, Keller Béla, Méhes László, Memlauer Károly, Varga Ferencz, Salamon József, Bönde István, Pócsy József, Medve János, Andri Ferencz, Halász Görgy, Kovács János, Kiss András, Vrga Ferencz, Tóth János, Banyai György, Ricza Gyula, Peller Ferenz, Tóth Lajos, Németh Ferencz, Ritzinger László, Sárossy Imre, Ördög András és Király István volt Kassa-Oderbergi vasúti tisztviselők és altiszteket nyugdíjazta.

Ezek a nyugdíjaztatást törvényellenesnek tartván, az ellen a vasútügyi ministériumhoz fellebbeztek s a fellebbezéseket f. é. március folyamán benyújtották. A fellebbezések azóta a ministériumban elintézetlenül hevernek s ilyként a felebbezök lényeges anyagi károkat szenvednek.

Kérdezzük a minister urat:

hajlandó-e elrendelni, hogy a beadott fellebbezések soron kívül és most már a legrövidebb idő alatt elintéztessenek?

Praha, 1922 Vl./22.

Dr. Lelley, Böhr, Pittinger, Simm, Dr. Schollich, Zierhut, Kaiser. Szentiványi, Dr. Radda, Dr. Baeran, Křepek, Schubert, Dr. Petersilka, Dr. Jabloniczky, Palkovich, Schälzky, Patzel, Füssy, Knirsch, Dr. Körmendy-Ékes, Ing. Kallina.

III./3795 (původní znění).

Interpelláció

a közoktatásügyi ministerhez a pozsonyi tanügyi referátus ónkényes eljárása miatt.

Beterjeszti: dr. Lelley Jenő nemzetgyűlési képviselő és tsai.

Alsó Győröd, Felső Győröd és Kisgyékényes, tulnyomórészben magyar nyelvű küszékben, ahol a Slovák nyelvű lakosság száma a 20%-nak mélyen alatta van, a felekezet által fenntartott iskolának tannyelve magyar.

A magyar tannyelvű oktatás azonban az aranyosmaróti tanfelügyelőnek nem tetszett, minden áron arra törekedett, hogy az iskolába a slovák tanítási nyelvet beerőszakolja.

Áskálódásának az volt az eredménye, hogy a pozsonyi egyházi referens a következő átiratot intézte a nagyszombati érseki helynökséghez:

A tanügyi referátustól 51797/I. sz. alatt a következő átirat érkezett ide: ťHorny és Dolny Durad és Dékéneš községekben a rom. kath. hitközség, mint iskolafenntartó; szlovák nyelvet nem tudó tanítókat választott, bár az általa fenntartott iskolák szlovákok. A zlate-moravcei tanfelügyelőség maga ajánlott az iskolaszéknek egy érettségizett slovákot a dékénesi iskolához, az egyház azonban miskoveci születésű tanítónőt választott, ki tótul nem tud. Nevezett tanfelügyelőség a választás megerősítését nem véleményezhette s az illett a tanítástól eltiltotta. A lakósság ellenkezését a szlovák nyelvű tanítás ellen az ottani plehános és iskolaszéki elnök, Jónás Imre, hívja ki és mesterségesen szítja. A volt magyar torvény 1907 évi XXVII. t. c. 21 §-a értelmében kívánom, hogy a horny-duradi és dékénesi rom. kath. népiskolákhoz 60 napon belül slovák nyelvet tudó tanítók választassanak, ellenkezű esetben kénytelen leszek az idézett § további következményeinek értelmében eljárni. Kívánatos volna, hogy Jónás Imre plébános, iskolaszéki elnök haladéktalanul áthelyeztessék nemcsak az ó állam és hivatalellnes cselekvése, hanem a szlovák nyelv teljes nem tudása miatt is, melyet mint három tiszta szlovák község plébánosa nem nélkölölzhet.Ť A fenti átirathoz teljes értelmében csatlakozom, sár kívánom, hogy az illet plébános az iskolaszéki elnökségtől felfüggesztessék s az iskolaszékek, mindkét helyen feloszlattassanak. A óbbit saját hatáskrában szíveskedjék elrendezni. - Medveczky, s. k. a kath. egyházi ügyek ministeri refenrense.Ť

Ezen átirat folytán az érseki helynökség Reharek Ferencz kerületi alesperes plébánost küldötte ki a panaszok megvizsgálására, aki 1921 október 23-án mindhárom község iskolaszékét együttes ülésre hívta összes s ezen ülésen felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a vizsgálat a következőleg ejtetett meg: A horny-duradi és dékénesi iskolaszéki tagok, valamint az iskolaszékek elnöke, ez utóbbi annál is inkább, mert a dékénesi tanítóválasztáson nem ö elnökült, egyhangúlag visszautasítják azt a vádat, hogy szándékosan választottak szlovákul nem tudó tanítókat, sót súlyt helyeztek arra, hogy a tanítók szlovákul is tudjanak.

A horny-duradi iskolaszék a. kifogásolt Pankó Sándort azért választotta meg, mert egyedüli pályázó volt. Az iskolaszéki tagok egyenkint és összesen egy év leforgása alatt sokszor beszéltek vele tótul és saját tapasztalatukból bizonyítják, hogy Pankó Sándor tud tótul. Ugyanezt bizonyítja az iskolaszék birtokában levű három évolyamról szóló képezdei bizonyítvány, a melyek szerint jó és jeles eredménnyel vizsgázott a tót nyelvből és egy községi bizonýítvány, a mely szerint jól beszél tótul. Pankó Sándor ügye egyébként már tárgytalan, mert időközben állásáról lemondott.

Helyébe az iskolaszék Budovszky Máriát választotta. S hogy három pályázó közül ó nyerte el az állást, annak kizárólag az volt az oka, hogy a Slovák nyelvbök kitűnően érettségizett és a kísérő levelében is azt álltja, hogy perfektül beszél tótul. Vele szemben a többi két pályázót azért mellőzte az iskolaszék, mert irataiból nem tűnt ki, tudnak-e tótul?

A Maly-Dékénesre megválasztott és egy-házhatóságilag megerősített Daday Vilma pályázó társával szintén azért nyerte el az állást, mert slovák oklevele van, s abban a szlovák nyelvbók is képesített. Az iskolaszéknek közvetlen tapasztalatból nem állt módjában meggyőződni arról, milyen mértékben tud szlovákul. Arra sincs az iskolaszék feljogosítva, hogy az iskolai hatóságok által kiállított képesitók érvényét kétségbe vonja, különösen a jelen esetben, a mikor a képesítőn a fötisztalendö érseki helytartó ur szerepel mint a vizsgáztató bizottság elnöke.

Nem felel meg a valóságnak Ján Haviár zl.-moravcei állami tanfelügyelőnek az az állítása, hogy az iskolaszék az ő általa ajánlott szlovákkal szemben választotta meg Daday Vilmát, a ki - mellesleg megjegyezve - nem miskoveci, hanem diósgyőri születésű. Egyébként szlovák állampolgár.

Igaz ugyan, hogy a tanfelügyelő ur 831/921 sz. alatt beküldötté Paulov Stefan pályázatát és ajánlotta ót a megválasztásra, de ezt csak Július 3-án tette, a pályázati határdió pedig május 21-én lejárt és június 5-én az iskolaszék az állást betöltötte. Ezt az iskolaszéki elnök az okmányok visszaküldésekor Július 12-én 1.5/921 sz. alatt a tanfelügyelőnek tudomására hozta. A tanfelügyelő ur állítása tehát nemcsak valótlanság, de roszakaratu valótlanság. Ugyancsak valótlanság a tanfelügyelő úrnak az az állítása, hogy Daday Vilmát a tanítástól eltiltotta. A valóság az, hogy a hűségi fogadalmat kivette tőle és ugyanakkor csak azt adta tudomására, hogy a magyarul fog tanítani, államsegélyt nem kap.

A vizsgálatot vezető alesperes-tanfelügyelö kifejti az iskolaszékeknek, mily lónyi vannak a szlovák tanításnak és mennyi akadállyal találkoznak, ha továbbra is ragaszkodnak a magyarnyelvű tanításhoz és felteszi a kérdést, nyilatkozzanak az iskolaszékek szlovákul vagy magyarul óhajtják-e a jövőben a tanítást?

Mind a három iskolaszék egyhangúlag kijelenti, hogy ragaszkodik a magyar nyelvű tanításhoz. Ehhez jogot ad az 1868 évi XLIV. t. c. 14 §-a ugyanezt erösiti meg a Fötisztelendö Érseki Helytartó Úrnak 6734/920 sz. október 29-én kelt leirata, amely szerint az iskolaszék és a szólók jogához tartozik az iskola tannyelvének a meghatározása.

Az alesperes tanfelügyelő figyelmezteti az iskolaszékeket, hogy az 1907 évi XXVII. t. c. 18 §-a értelmében szlovák nyelvűnek kell lenni a tanításnak, ha a szlovák anyanyelvűek száma a 20-at eléri, vagy az összes beirt növendékek 20%-át teszi. Kérdi, az utolsó népszámláláskor mennyi volt a slovák és mennyi a magyar nemzetiségű?

Az iskolaszékek kijelentik, hogy a népszámlálás papirosra irt adatait nem ismerik. Ilyen 3-4 száz telket számláló küszségekben azonban egyén enkint el lehet sorolni, ki vallotta magát szlováknak és ki magyarnak. Az iskolaszékek meggyözösése szerint legalább a lakosság 90% magyarnak vallotta magát mind a három községben. Ez köztudomású a népszámlálási biztosok nyilatkozataiból is, akik panaszkodta, hogy itt mindenki magyar nemzetiségűnek vallja magát. A népszámlálás befejezése után a járási főszolgabíró beidézte a körjegyzőt, akit azóta el is mozdítottak állásából, a birkát elöljárókat ós minden községbók 15-16 lakost, a lókét egyrészt arra akarták rábeszélni, hogy javítsák ki az összeírási lapot, ne magyarok, hámén szlovákok legyenek, másrészt azt akarták velők bizonyítani, hogy a plebáncsuk rábeszélésére vallották magukat magyaroknak. Pedig a plébános erről se velőnk se másokkal nem beszélt. Amint ez be is igazolódott.

Az éppen kéznél levő iskolai felvételi naplók szerint az 1921/22 iskolaévben Dolny Duradon beiratkozott 63 tanuló. Ezek közül a szülök bevallása alapién szlovákanyanyelvű 9, magyar anyanyelvű 54. A 1920/21 tanévben beiratkozott 64. Ezek közül szlovák anyanyelvű 8, magyar anyanyelvű 56. - Maly Délvénesen az 1921/22 tenévre beiratkozott 38 tanuló, a kik közül 5 szlovák és 33 magyaranvanyelvü. Az 1920/21 tanévre ugyanitt beiratkozott 43 tanuló, akik közül 4 szlovák és 39 magyar anyanyelvű volt.

Az alesperes tanfelügyelő felhívja az iskolaszékeket, nyilatkozzanak arra nézve csakugyan a jelenlegi plébánosuk rábeszélésére, felbujtására ragaszkodtak-e eddig is, meg ragaszkodnak most is a magvar tanítási nyelvhez?

Mind a három iskolaszék egyhangúlag kijelenti, hogy Jónás Imre plébános sem személyesen, sem mások által ilyen irányban reájuk nem hatott. Erre nem is volt szükség, mert ók a saját akaratukból mindig ezen az állásponton voltak és lesznek.

Az iskolaszékek az itteni községekben - folytatta tovább a vizsgálatot a kerületi Alesperes - a hitközségek képviselői is, azért nyilatkozzanak arra nézve, a jelenlegi plébánosuk el tudja-e végezni rendesen a lelkipásztori teendőket? Nem szeretnék-e inkább, ha szlovákul jól tudó plébánosuk volna? Az szlovákul prédikálna és szlovákul végezné a többi isteni tiszteletet is.

Az iskolaszékekből zajos megütközést váltott ki a feltett kérdés. A leghatározottabban kinyilvánítják, hogy jelenlegi plébánosuk teljes megelégedésükre végzi a lelkipásztori teendőket. Semmi körülmények között sem óhajtják, hogy az isteni tisztelet nyelve megváltozzék. Másoktól sem hallották hogy nem volnának a jelenlegi plébánossal megelégedve. Ismélten kifejezi mind a három iskolaszék, hogy ragaszkodik a jelenlegi plébánosához, aki már 8 év óta működik az alsógyörödi plébánián.

A panasz tárgyát képez pontok letárgyalása után az Alesperes-tanfelügyelö felhívja az iskolaszékeket, tegyék meg esetleges észrevételeiket, vagy terjesszék elő esetleges indítványaikat.

Mire az iskolaszékek azt az alázatos kérésűket fejezték ki: 1. kegyeskedjék odahatni a Főtisztelendő Egyházi Tátóság, hogy Ledényi Gyula alsógyörödi kántortanító, akinek ráaktiváltatása folyamatban van, mielőbb a fizetéséhez jusson, mert több mucit egy év óta nem kap államsegélyt; 2, kegyeskedjék odahatni, hogy Daday Vilma kisgyékényei és 3. az újonnan megválasztott felsögyörödi tanító Budovszky Mária az államsegélyt megkapják.

Végül arra kérik a Főtisztelendő Vikárius Urat az iskolaszékek, hogy plébánosukat a hivatalos állandó és oknélküli való üldöztetése ellen vélelmébe venni kegyeskedjék.

Kmf.

Ledényi Gyula; s. k., jegyzőkönyvvezető,

Roharek Ferencz, s. k., Alesperes-pelábnos, mint elnök.

Az alsógyörödi iskolaszék:

Ferenz Viktor, s. k.

Dudás János, s. k.

Dudás József, s. k.

Hadvin Pál, s. k.

Markó János, s. k.

Jancsek András, s. k.

Hadvin Lajos, s. k.

A felsögyörödi r. k. iskolaszék:

Koritár Viktor, s. k.

Havala Ernő, s. k.

Hornyák Lajos, s. k.

Lipták Viktor, s. k.,

Havala János, s. k.

Klemart János, s. k.

A kisgyékényi rom. kat. iskolaszék:

Hornyák Lukács, s. k.

Hrncsan András, s. k.

Szentkereszti Lajos, s. k.

Velcsik István, s. k.

Majtán Lajos, s. k.

Krncsan A. Lajos, s. k.

A hatóságok időközben az üldözés minden fajtáját végigpróbálták a fent nevezett iskolákon, azok tanítóin s az iskolaszéki elnök plébánoson.

Nevezetesen:

1. Az alsó és felsö-györödi tanikóktól az államsegélyt minden alap nélkül megvonták,

2. Medveczky kormányreferens minden tárvény és jog arculverése mellett, minden errevonatkozó hatáskör hijján elbocsátotta Surányi Gyula kisgyékényei és Ledényi Gyula alsógyörödi tanítókat,

3. Pankó Sándor szabályosan megválasztott s az egyházmegyei hatóság által megerősített tanítónak államsegélyét ki nem utalták,

4. Daday Vilma kisgyékényei szabályszerien megválasztott és egy-házhatóságilag megerősített tanítónő államsegélyét ki nem utalták,

5. Budinszky Mária felsögyörödi szabályszerűen regválasztott és az egyházhatóság által megerősített tanítónő államsegélyét ki nem utalták "

6. Jónás Imre iskolaszéki elnököt a legképtelenebb tódon zaklatják. Például: a tanügyi illetve egyházi referátus okirathamisitás miatt tett ellene büntet feljelentést, amely feljelentés alapján megindult búnettó eljárás során az érészakos vád absolut alaptalansága beigazolódott s a vádlott a vád alól a nyitrai törvényszék által felmentetett.

Azon napon, amelyen a plbános iskolaszéki elnök Nyitrán, a törvényszéki tárgyaláson, tehát távol volt, 1922 június 14én az iskolai referátus egyik kiküldötte megjelent a helyszinén, ott valamely jegyzőkönyvet vett fel, mely jegyzőkönyv tartalmáról az iskolaszéki elnök értesítve se lett s a jegyzőkönyv alapján a verebély járási főszolgabíró következő végzése alapján a felsögyörödi és gyékényei iskolák bezárattak, lepecsételtettek.

ťČíslo 380/922 pres. Okr. Hl. slúžny vo Vrábloch. Vráble, 16. júna 1922. Predmet: Učiteľské stanice a vyučovanie v obciach: Horný Ďurad, Dékéneš a Dolný Ďurad.

Konečne uzavretie:

Na základe zápisnice napísanej povereníkom referátu ministerstva školstva a nár. osvety dňa 14. júna 1922 z príležitosti jednania na tvárnosti miesta, prísne zakazujem, ďalšie vyučovanie na rim. kat. ľudových školách v obci Horný Ďurad a Dékéneš učiteľkami Mariou Budovskou a Vilmou Dadayovou následkom čoho nariaďujem predstavenstvám dotičnych, aby bezodkladné zapečatení pomenovaných škôl, a zapečatenie týchže napísanie zápisnic a predloženie týchto zápisníc mojim úradu do 8. dňom za prevedenie tohoto nariadenia nielen predstavenstvá, obci, ale aj predseda školských stolíc bude osobne zodpovedným.

Zároveň upravujem predstavenstvo obce Dolný Ďurad, aby dochádzku škôl povinných žákov, pod ťarchou disciplinárnych dôsledkov prísne kontrolovalo, poťažne uplatnilo, žeby žiaci do konca šk. roka do školy riadne chodili, a aby rodičov tomto nariadeniu nevyhovarjúcich, cieľom potrestania sem oznámilo.

O tomto upovedomujem:

1. predstavenstvo obce Horný Ďurad,

2. predstavenstvo obce M. Dékéneš,

3. predstavenstvo obce Dolný Ďurad,

4. notára Dolný Ďurad, cieľom prevedenia a kontroly,

5. veliteľstvo četn. stanice Dol. Ďurad cieľom kontroly,

6. farára, ako predsedu šk. stolíc, Dol. Ďurad,

7. št. školského inšpektora, Zl. Moravce,

8. cirk. školdozoren, Mellek,

9. školsky referát v Bratislave.

Ilyenformán két magyar község, amelyre a hivatalos apparátus meghibbant elméjű egyes exponensei ráfogják, hogy az Slovák, iskola nélkül maradt.

Az egész eljárás, amelynek a fent idézett hatósági itatok és jegyszó könyvek teljesen hü képét nyújtják, minden kétségen felül álló bizonyítékát adják annak, hogy ebben a köztársaságban a magyar kisebbség védelme nem más mint példátlanul vakmerő hazugság, hogy a magyarságnak legelemibb jogai nemcsak hogy zsákmányául vannak odavetve a legdurvább önkénynek, de hogy a magyar nemzet arculverése egyenesen garádics a fölfelé törtetők részére, azok részére, akik egyéni képességüknél fogva nem tudván érvényesülni, a magyar lélek, a magyar szellem gyilkolásával akarnak érdemeket szerezni.

És ebben nem az a szégyen, hogy ilyenek akadnak, elvégre hitványok voltak és lesznek mindig, de örök szégyene ennek a hazudott jogállamnak, hogy vannak odafönt a kormánynál és annak exposuturáiban olyanok, akik a stréberek ez aljas munkáját elősegítik, támogatják, sót dicsérettel halmozzák el.

Ha a kormány elnöke, aki a külföldön azt a hatalmas mondást kockáztatta, hogy a csehslovák köztársaságban a kisebbségi jogok megsértését hazuárulásnak tekintik, még csak egy parányi iátszatát akarja fenntartani nyilatkozatai komolyságnak, való voltának, akkor a kormány tagiai, velők a közoktatásügyi minister ur is a jelen esetben a legkíméletlenebbül kell hogy közibe vágjon annak a tudatlan, joghoz nem értő, hivatalához méltatlan maffiának, amely hasonló botrányos rendelkezésekkel állandóan provokálja a magvarságot s amely ostoba elbizottságában azt hiszi, hogy a magyarság minden bitangnak csapásait birkaként fogja eltárni.

Kérdjük a ministed urat:

1. halandó-e ezt a botrányt azonnal vizsgálat tárgyává tenni?

2. hajlandó-e a bezárt iskolák azonnali felnyitását elrendelni?

3. hajlandó-e a bűnösöket megfelelő fenyítésben részesíteni anélkül hogy őket elléptetné?

4. hajlandó-e erről a valóságnak megfelelő jelentést adni?

Praha, 1922 VII./21.

Dr. Lelley, Szentiványi, Dr. Jabloniczky, Palkovich, Křepek, Dr. Petersilka, Dr. Radda, Pittinger, Kaiser, Röttel, Zierhut, Simm, Böhr, Ing. Kallina, Dr. Baeran, Schubert, Patzel, Knirsch, Füssy, Dr. Körmendy-Ékes, Dr. Schollich.

3795/IV. (původní znění).

Interpelláció

dr. Jabloniczky János és társainak a tervezett pozsonyi igazságügyi palota elhelyezésének kérdéséhez.

Az igazságügyi minister úrhoz.

Újsághírek szerint a pozsonyi igazságügyi pilóta elhelyezésének kérdésében legutóbb Prágából a helyszínén egy bizottság járt és az igazságügyi pilóta építési helyét a városon kívül, a varos központjától több mint 4 kilométernyi távolságra jelölte meg, sőt mint hírlik, Pozsony városától a pilóta céljaira 10.000 négyzetölnyi telek eladását is már kérte. Annak folytán, hogy az államfőtől kezdve le az utolsó állami szolgáig mindenki unos-untalan azt dürgi kisebbségi fülünkbe, hogy itt demokratia van, azt kellene kondulnunk, hogy a demos, vagyis a ťfelségesŤ nép megkérdezése nélkül az ilyen ügy nem fog felürül ťlsten kegyelmébőlŤ elintéztetni. Végre is a tervezett pozsonyi igazságügyi pilóta újsághírek szerint, - mert a demokrátia nagyobb dicsőségére az itteni nép sorából senki, még annak képvisel-i sem kaptak betekintést a különszerü tervezetésbe, - egy nagyobbszerű alkotásnak készül, amennyiben nemcsak a pozsonyi járásbíróság, hanem a törvényszék, az ítélőtábla és az ügyészség is nyernének benne elhelyezést és igy ťkorlátoltŤ alattvalói ésszel azt kellene feltételezni, hogy az ilyen, úgy a helybeli, mint a vidéki jokeresö közönséget, a közgazdasági tényezőket, az ügyvédséget, magát Pozsony városát, mint erkölcsi testületet, úgyszólván mindenkit élénken érittö ügyben ezek is meg volnának hallgatandóét; ezzel szemben meg kellett állapítanunk, hogy ezek a koszgazdasági és igazsági faktorok, amelyélc érdekeire való tekintettel volna készülőben az igazságügyi pilóta, nem is lenek értesítve a titakzatos prágai bizottságnak jöveteléről és buzgó csclekvéseiröl.

Nem pótolhatja az említett érckeltségek távolletét, az ítélőtábla elnökének vagy valamelyik kiküldöttjének s talon a törvényszék elnökének vagy kiküldöttjének esetleges jelenléte a párai bizottság előtt, mert ezek nem a ťnépŤ hivatott képviseli, vagy tóvényes szervezeteinek kiküldöttjei. Demokratice fogva fal a dolgot, nem is lehet más hövetkeztetésre jutni mint, hogy az igazságügyi pilóta elhelyezésének kérdése csakis a jokeresö közönség, a város és egyéb érdekeltek bevonásával oldható meg helyesen és ennek, legnagyobb meglepetésünkre, épen az ellenkezője történik. Nem tudjuk, hogy vájjon ez azon felfogás iránti bensőséges hódolat hatásának talajdonitandó-e, mely szerint, ha az Úristen valakinek hivatalt ad, akkor a hozzávaló észt is adja neki, avagy pedig más okból, de tény, hogy az igazságügyi pilóta elhelyezésének azon módiéval, ahogy azt az itt járt prágai bizottság megvalósítani szándékozik, a nevető telekspekulánsokon kívül senki sincs megelégedve és hogy ez így van, azon nem is lehet csodálkozni, mert az igazságügyi palota a városon kívül, annak központjától négy kilométeren túl fekü tüzérlaktanya közvetlen közelébe terveztetik. Valóságos lélekvándorlás szántba meg, a míg a jogkereső subjectum oda kivándorol. Egy teljesen idegen bizottság nem is oldhatja meg az ilyen kérdést megnyugtatólag, mert a helyi viszonyokat nem ismeri, csak papiroson dolgozik, legfeljebb körzővel és vonalzóval papiroson légvonalban számítja ki a távolságokat, ennélfogva teljes jóhiszeműség mellett is könnyen befolyásolható oly irányban, mely a közérdeket sérti. Hogy pedig a tervezett elhelyezés a nagyközönség érdekeit sérti, arra vonatkozólagcsak hivatkozni kell arra, hogy hallgattassák meg Pozsony városa, hallgattassanak meg a közgasdasági faktorok, hallgattassák meg az ügyvédség és akkor ki fog derülni, hogy egyetlen egy tényező sem fogai a kiválasztott helvét az igazságügvi pilóta elhelyezésére alkalmasnak minősíteni. Itt úgy látszik, a demokratikus háttérben bizonyos nagy befolyás építési vállalatok keze működik közre és bizonyos telekspekulánsoké, a kik már több mint egy év óta a tüzérlaktanva kórnyékére vetették magukat, összevásároltak nagy kiterjedésű telkeket, mert az ó kiváltságuk, hogy a nagy szárazságok közepette varázsvesszőjükkel kikémlelik, vájjon a tüzérlaktanya mellett, vagy másutt fog-e bugyogni a köztársaság tápláló vize, mely ťcsodálatosképpenŤ nem oxigénből és hydrogénböl, hanem jó magasra felvert adófillérekből és adóvégrehajtásokból tevódik óssze. Így csat meg, hogy, a míg a közvélemény elkeseredéssel vette tudomásul, hogy érdekei ellenére van tervbe véve az igazságügyi pilóta elhelyezése, addig a ťjól értesültŤ telekspekulánsok és akik mögöttük állanak, a legjobb reménységekkel vannak eltelve. Ugyanis közelfekvő és természetes is, hogy az igazságügyi palotában alkalmazandó bírák és egyéb hivatalnokok az igazságügyi pilóta kórnyékén fognak keresni lakásokat és mert ezek ma nincsenek, szükségszerű követelmény lesz ott körökörül tetemes számú házat építeni, a mi csakis az építő vállalkozók a telekspekulánsok kiváló előnyét jelenti.

Azon nem is lehet vitatkozni, hogy egy modem igazságügyi palotának a város centrumához lehetőleg közel és oly helyen kell épülnie, a hol a kontaktus egyrészt az igazságügyi hivatalok, másrészt az üzleti világ, a közgazdaság szervezetei, a kereső palgárok munkahelyei, irodái, nemkülönben az egyéb állami hatóságok, a rendőrség, városi és megyei hatóságok között könnyen helyreállítható, mert tudvalevőleg ezek mind élénk hatósági érintkezésben állanak az igazságügyi palotában elhelyezni kívánt állami hivatalokkal. A régi magyar kormány szintén foglalkozott egy egységes igazságügyi pilóta tervével és e célra a kapucinus-zárdával már megállapodást is létesített volt és tényleg a kapucinus-zárda keni telke, a kapucinus úton levű ez az 1913, évi nagy tűzvész óta felépítetlenül maradt házak és az ezek mellett elterülő kapucinus bérház, valamint mása a zárda épülete és a templom is oly nagyszerű négyfrontos egységes nagy telket képeznek, hogy az azon felépítendő igazságügyi palota legalább is egy évszázadra elegendő lehetne az igazságügyi és ügyészi hivatalok részére az összes szükséges fogda és egyéb mellékhelyiségekkel. Pénzügyileg nem képezne különösebb terhet az állam részére, mert a kapuczinus-zardába beépített óriási anyag az új építkezéseknél fel volna használható és a kapucinus-zárda és templom könnyen volna más helyen felépíthető, de a templom és a zárda egyelőre maradhatna is, mert az ezeken felül még rendelkezésre álló építési területek bőven elegendők az első évtized szükségieteire. Ezen megoldás mellett szól még az a körülmény is, hogy a törvényszék és úgyészség elhelyezésére szolgáló mai épület is fel volna használható igazságügyi célokra, vagy a rendőrség céljaira, a mely esetben a mostani törvényszéki épület az utcán át egy emeleti folyosóval volna összeköthető és így ügyészség és rendőrség a legközvetlenebb összeköttetésben lehetne, ami az igazságügyi és a biztonsági érdekek szempontjából csak előnyt jelentene, s nem is mellékesen esnék latba azon további körülmény, hogy az igazságügyi palotának a kapucinusok telkén való elhelyezése esetére a Vármegyeháttérnek, a Kisfaludy utca s a Torna utcza előrészének rendezése úgyszólván egy ütésre szintén el volna intézhető és ezen körülmény is, mint a város szépítéséhez hozzájáruló tényező nem volna mellőzendő. De a tervezettnél sokkal szerencsésebb más megoldási lehetőségek is kínálkoznak, a kapucinus-zárda telkén való megoldási módot csak azért említettük meg, mert a legtermészetesebbnek látszik.

Természetesen máskép alakul a helyzet és összes érveink összeomlanak, ha az államérdek megköveteli egyrészt azt, hogy ügyészség és rendőrség egymástól jó távolra essenek, hogy a közönséges büntettessek és a politikai foglyok a városon keresztül a város közepén elhelyezett rendőrségtől a messzefekvö ügyészségi fogdákba tereltessenek és vice-versa a ťfelségesŤ nép okulására és elrettentésére, s ha a prágai bizottság döntésének indokai között, netán az is szerepelt volna, hogy a tüzérlaktanya közelében való elhelyezés esetén az elkövetkezendő igazságszolgáltatásnak mindjárt tüzérség is áll rendelkezésére.

Mindkét esetben meg kellene hajolunk ezen rejtett állambölcsesség elán.

Képviseli kódtelességünkre való tekintettel mégis szükségesnek tartjuk megkérdazni az igazságügyminister Urat

1. vájjon tud-e arról, hogy a pozsonyi uj igazságügyi palotát a város központjától - az államnak itt elhelyezett összes egyéb hatóságaitól több mint 4 Km.-nyi távolságra a városon kifúl a tüzérlaktanya kózvetlen Szelében akarják felépíteni?

2. tud-e arról, hogy az igazságügyi pilóta helyének kijelölése végett itt járt bizottság egész ónkényesen, a város, jogkereső közönség, a közgazdasági tényezik és az ügyvédség megkérdezése nélkül jelölte ki oly szerencsétlenül az igazságügyi pilóta helyét?

3. hajlandó-e a mellőzött hatósági, közgazdasági, ügyvédségi és esetleg egyéb tényezőket meghallgatni, mielótt az igazságügyi pilóta elhelyezése ügyében véglegesen döntene?

4. hajondó-e megvizsgáltatni, hogy a tüzérlaktanya korod a tervezett igazságügyi pilóta kijelölt helyének kárnyékén legalább egy év óta milyen változások estek az ott elterül telkek tulajdonában, kik szereztek ott, milyen kiterjedésű területeket és milyen árakon?

Praha, 1922 VIII./12.

Dr. Jabloniczky, Szentiványi, Böhr, Palkovich, inž. Kallina, dr. Baeran, Pittinger, Kaiser, Füssy, Křepek, dr. Körmendy-Ékes, dr. Petersilka, dr. Radda, Knirsch, Patzel, Schälzky, Schubert, Simm, Zierhut, Röttel, dr. Lelley.