Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1920 – 1925

o uzavření opálových dolů v Dubníku u Prešova.

V Dubníku u Prešova jest více než 100 roků důl na ušlechtilý opál. Je to jediný důl tohoto druhu na světě. Opál je nejkrásnějšího lesku. Pouze v Esperangy a Zirnapau v Mexiku jsou podobné doly opálové; kámen tamější je však o mnoho méněcennější.

Před léty měla důl dubnický pronajatý firma Egerer a Goldschmied. Zaměstnávala 400 lidí a stala se milionářkou. Potom jej převzala maďarská vláda a zaměstnávala v něm 300 lidí.

Po převratu ujal se opálových dolů stát československý a správu jeho vedlo ministerstvo veřejných prací. Zprvu zaměstnávalo 45, později 12 lidí. Těžilo se tehdy až 200 karátů opálu za týden.

Před půl rokem uzavřelo naše ministerstvo veřejných prací nájemnou smlouvu na dolování po 10 let s jakousi francouzskou společností a to dle tvrzení odborníků za směšně nízké nájemné. Francouzská firma najala 49 lidí a pouze z nahromaděného štěrku vytěžila asi 1500 až 1700 karátů. Francouzský ředitel firmy nevyplácel však po 4 měsíce dělnictvu mzdu a teprve na zakročení správy státního solivaru u Prešova vyplatil zaměstnancům zálohu. V těchto dnech pak, sebrav celou těžbu drahého kamene, zmizel beze stopy. Správa státního solivaru dala dne 19. t. m. všem dělníkům na dole výpověď a zastavila těžbu.

Podepsaní se táží:

Jest ministerstvo veřejných prací ochotno podati zprávu, proč byly doly pronajaty pochybné francouzské společnosti?

Jest ministerstvo ochotno zahájiti opět těžbu ušlechtilého opálu na dolech v Dubníku?

V Praze dne 24. listopadu 1922.

Tausik,

Nagy, Haken, Krejčí, Blažek, Skalák, Burian, Koutný, Kreibich, Darula, Rouček, Houser, Malá, Bubník, Kunst, Teska, Toužil, Svetlik, Warmbrunn, Merta, Kučera.

Původní znění ad I./3862.

Interpelláció

a földművelésügyi és közélelmezésügyi minisztériumhoz. Beadják: Dr. Körmendy-Ékes képoviseiö és társai.

Abauj-Torna vármegye déli részén már megkezdődött a be nem szolgáltatott kontingensért megállapított büntetéspénzek behajtása. Hogy ez a hatóságok részéről mily igazságtalan, az emberiség minden elvének a kicsúfolásával történik, arra vonatkozólag egy pár eklatáns példát hozhatok.

Palencsár János csécsi kisgazda földjét, amely egy tagban a szöllöskei határban fekszik 1920-ban teljesen elverte a jég: Hogy kára mily nagy volt, elképzelhető abból, hogy az adóhivatalból kiküldött becslő is 70 százalék jégkárt állapított meg. Terménye oly kevés volt, hogy még családi élelmiszer szükségletét s a konvenciósokat sem tudta abból kelégiteni, nem, hogy vetőmagja maradt volna. Ez évben a Szlovenszkón az Obilný Ústav volt a mindenható, terményt csak tőle lehetett beszerezni. Kért is vetőmagot a fentnevezett, kérvényére azonban választ sem kapott. Vetőmag híján tehát lencsét vetett, az azonban a tavalyi száraz esztendőben teljesen tönkre ment ugy, hogy egy kilogramm termése sem volt. - Így történt aztán, hogy tavalyi összetermése butából és rozsból 45 mm - t tett ki s ezt is csak ugy tudta elérni, hogy vetőmagszükségletének csekély hányadát a családjától elvolt kenyérből takarította meg. Mivel még 14 mm konvenciót is kikellett fizetnie s vetőmag szügséglete is meghaladta a a 40 mm, ez évben is családja részére terményt vasárolt. Erre az emberre vetettek ki 40 mm 40 kg terménykontingenst! Finnek az embernek 1921 október 1.-én beterjesztett felebbezését utasították el, mint tárgytalant, s vetettek ki rá most a be nem szolgáltatott kontingensért 40.400 korona büntetést!

A másik eset Mágocsi György szintén csécsi kisgazdáé, ehhez hasonló. Az ő földjeinek is 70 százalékát elverte a jég, ő nála is 70 százalék jégkárt állapított meg a becslő. A különbség csupán az, hogy 16 mm terményét tehát a felhaszválható vetőmagot is elrekvirálták, a az Obilná Ústav hoszszas sürgetéseire karácsony körül utalt ki neki őszi vetőmagot, s vetőmag hijján 30 kat. holdon lencse helyett kölessel probálkozott, amiből a tavalyi nagy szárazság miatt szintén 1 kiló termése sarc volt. Tavalyi 60 mm buta, és rozs össz terméséből szintén kellett a vetőmag és 18 mm konvenció, ő rá is kivetettek 49 mm 200 kg terménykontingenst, ő is megfelebbezte a kivetési rendeletet és öt is elutasították és megbüntették 49.200 koronára.

Ugyancsak kivetették a terménykontingensért megállapított büntetéseket Makrancz és Buzita községek kisgazdáira is. Mindkét községben a jég tett tavaly óriási károkat, s ezeket a fölebbezések dacára sem vették figyelembe. Több százezer korona büntetést róttak ki Buzita község kisgazdáira. E községet 1919-ben a bolseviki harcok idején a cseh katonaság ágyuzta tönkre, s ölte meg egy pár békas polgárát minden nagyobb ok nélkül, egy kis falusi verekedésből kifolyólag. Az óriási károkat még most sem heverték ki, s most az állam egy ujabb merényletett követ el a község lakói ellen, óriási büntetéspénzek kivetésével.

Ez esetekből kifolyólag ne csodálkozzanak azon, hogy a Slovenszkói magyarságnak az az impressziója, hogy államunk jelenlegi vezetői tervezerüleg tönkre akarják tenni a szlovenszkói magyar őslakókat, koldusbotra akarják juttatni őket innen kiütni s a prágai kormánynak nem kedves nemzetiségű arányszámot saját szájuk íze szerint meg változtatni. Ez azonban menni nem fog. A magyar nép a legvégsőkre is el van szánva, magát létében tönkre tenni nem engedi.

A hangulat az igazságtalanul üldözött községekben a legelkeseredettebb, ugy, hogy az igazságtalanul, minden humanizmust lábbal tapodó rendeletek végrohajtasa forradalomba is kergetheti a népet. - A rend és konsolidácio érdotében kérem a földművelésügyi és közeleimezési minisztereket, hogy vizsálják meg alaposan a fentiközségek sérelmeit, s orvosolják a bajt addig, arcig nem késő, arcig esetleg egy pár magyar ember ártatlan halála nem fogja fölhívni egész Európa figyelmét a szlovenszkói botrányos közállapotokra.

Ez okból kérdem:

1. Van-e a földmüvelósügyi és közélelmezésügyi miniszter Uraknak tudomása arról, hogy Abauj-megye déli részén fekvő magyar községekben a magyarságnak a terménykontingens kivetése ellen a hatóságokhoz beadott s alaposan megokolt fölebbezéseit az illetékes fórumok egyáltalán figyelembe nem vették?

2. Hajlandók-e a földmüvelésügyi és közélelmezési Miniszter Urak, a be nem szolgáltatott terménykontingensért kivetett büntetések végrehajtását sürgősen fölfüggeszteni s az illetékes büntető hatóságok eljárását szigoru vizsgálat tárgyává tenni?

Prága, 1922 julius 19.

Dr. Körmendy-Ékes

Szentiványi, Dr. Jabloniczky, Dr. Radda Pittinger, Röttel, Simm, Zierhut, Dr. Schollich, Schubert, Füssy, Dr. Lelley, Palkovich, Böhr, Patzel, Dr. Petersilka, Knirsch, Kaiser, Ing. Kallina, Schälzky, Křepek.

Původní znění ad II./3862.

A népjóléti miniszterhét.

Iterpellació

Beadják: Dr. Kömendy-Ékes Lajos nemzetgyülesi képviselő és társai.

A korompai vasgyár üzembeszüntetése tárgyában.

A rimamurányi-hernádvölgyivasipari részvénytársaság központjában Pozsonyban a munkásság és az üzemvezetőség között a f. évi szeptember hé 21-én a gyáriparosok országos szövetségének bevonásával ujabb kollektív szérzödést akartak kötni, illetve ebből a célból jöttek össze.

Á kollektív szerződés táegyalására azonban sor nerc került, mert a GYOSZ titkárának az előadása a tárgyalásokat egész más mederbe terelte. A titkár ur ismertette a zólyomi, nyustai, likéri es korompai üzemek immár elviselhetetlen helyzetét. Megemlítetté, hogy az emutett 4 üzem 50 millió K deficittel dolgozott, ugy, hogy szeptember 25-töl kénytelen volt az összmunkásságnak felmondani.

1919 és 1920-óan a csehországi üzemek fokozott termeléssel dolgoztak, mert az államtól a napi árnál is olcsóbb szenet kaptak, ezzel szemben pedig a jelzett 4 üzem drágábban vagy sokszor egyáltalán nem kapta meg a szükséges szénménnyiséget.

Az elbocsátás Zólyomban 631, Nyustán 172, Likérori 160 és Korompán 1283, Alsószalánkon pedig 397 munkást érintett. A tárgyalások során kitűnt, hogy az állam a munkaadó vállalatnak 2 millio 800 ezer koronával tartozik, mely összeget a vállalat munkanélküll segély címén előlegezett az államnak. Az üzemmenetét hátráltatja az is, hogy az állam késedelmesen fizet a szállított árúért.

Kitünt az is, hogy a kincstár 40 millió koronás tartozását sem fizeti meg a korompai üzemnek, s mindaddig míg a kincstár eme fizetési kötelezettségének eleget nem tesz, a munka felvételéről nem lehet szó.

A gyár igazgatósága azt is felajánlotta, hogy ha a kincstár tartozását kiegyenlíti, azt 20% erejéig a munkanélküli segélyek félézésére fordítaná.

A vasutügyi minisztériumban végzett tárgyalások szintén nem vezettek eredményre. Volna 1200 wagon sínrendelésre kilátás, azonban a vasutügyi miniszterium ezt a rendelést már az 1923. évi költségvetésbe kombinálja be s csak akkor fizetne, vagyis a gyárnak az 1200 wagon sínt hitelbe kéne szállítania.

Korompáról az állam részére az éven eladásra került 800 wagon acélsín, énnek mm-ja a vállalatnak 310 koronájába kerül, míg az állam fizet érte 230-250 koronát.

Az emutett tárgya ósokon a kormány képviselője felemlített hogy munkanélküliek az állami munkáknál és a bekövetkező vasuti építkezéseknél fognak majd munkaalkalmat kapni. Azonban télen építkezni nem lehet és a munkásság tavaszig éhen halhat.

Az elbocsátott kórompai munkások küldöttsége felkereste az elmult napokban Habrman miniszter urat, de biztatásnál es fenyegetéseknél egyebet nem kapott.

Sérelmes a munkásságra nézve a munkanélküli segélyügyek kezelése is. Segélyt olyanok nem kapnak, akiknek házikójuk varr. 208 munkanélküli kérvényből csak kettő jutott el a zsupanátushoz a többi utközben elveszett.

A munkásság küldöttsége kérte a minisztert, hogy a gyárat a kormány vegye állami kényszerigazgatásba. A vezérigazgatóság kéviselöje ki is jelentette Habrman miniszternek, hogy az igazgatóság hajlandó állami igazgatásba átadni az üzemet, csupán a tiszta haszon 2%-át követeli a részvényesek részére.

Az állam azonban az üzem igazgatásának átvételére nem hajadó. Ily értelemben nyilatkozott Habrman miniszter a munkásság küldöttségének is.

Ha tárgyilagosan bíráljuk a helyzetet, a korompai és a többi beszüntetett-üzomek boállitásában akormány felelős, mert rossz gazdasági plitikára vall az, hogy a kormány egyes üzemeknél milliókra rugó megrendeléseket tesz és a leszállitás után nincs aki fizessen.

A pénzügyminiszter úr hasábokon zongedez dicshimnuszokat az ö brilliáns pénzügyi politikájáról és idehaza. bont az államban a kincstár oly szánandó helyzetbori van, hogy a fizetésképtelenségével üzemeket tesz tönkre és ezreket tesz kenyértelenekké. Ilyen esetekkel a kormeny nem siet eldicsekedni, mert ezek az esetek egy cseppet sem alkalmasak a csehszlovák korona felhajtásához. Csakhogy nagyon tévednek a miniszter urak, ha azt hiszik, hogy ezeket, az eseteket a külföld nem tudj a.

Kérdezem a Miniszter urat:

1. Hajlandó -e azonnal a legsürgősebben intézkedni, hogy a kenyértelenségbe taszított munkások ezrei, az éhezd családok azonnal kenyérkeresethez jussanak,

2 hajlandó -e azonnal intézkedni, hogy a gyárvezetösé a kincstár tartozását azonnal megkaphassa és az üzemet folytathassa,

3. hogyan lehetséges az, hogy az 1919 és 1920. években a csehországi üzemek fokozott termeléssel dolgoztak, mert az államtól a napi árnál is olcsóbb szenet kaptak, ezzel szemben pedig a felszabadított Szlovenszkón Nyustán, Zólyomban, Likéren, Alsószalánkon és Korompán, hol a munkásság nagy részben szlovák nemzetiségű, egyél tatában nem kapta meg as zükséges szénmennyiséget, ami által az emlitétt üzemek nem buták a munkásokat kellőképen foglalkoztatni, ami a mostani üzembeszüntetésre vétetett.

4. A pozsonyi tárgyaláson résztvett kormánybiztos urtól beígért állami munkák milyenek lesznek és hajlandó -e azokat rögtön elkezdétni.

5. hajlandó -e a Miniszter ur azonnal intézkedni, hogya munkásokat a korompai gyár foglalkoztathassa, miután a munkaadó bebizonyította, hogy az állami rendelkezéseket az állam által fizetett áron nem képes leszállítani?

6. hajlandó -e a kormány azonnal egy pártatlan szakembért kormánybiztosi minőségben Korompára kiküldeni, akinek bevonásával a vassínek termelését azonnal el lehessen kezdeni, mert a munkások dolgozni akarnak, nemcsak azért mert ez kenyeret ad nekik, de azért is, mert elismerik, hogy ez nekik kötelességük.

7. hajlandó -e a Miniszter ur azonnal intézkedni, hogy a munkanélküli segély kiutalásánál nem csak az egyoldalu gyakran rossindulatu csendörségi vélemény legyen az irányadó és e munkanélküli segélyok véleményezésére azonnal égy bizottságot szervezni, amelybon a szakszervezetek bizalmi emberei is helyet foglaljanak és hajlandó -e intezkedni abban az irányban, hogy a kis családi házacskával rendelkező munkáscsaládok is kapjanak munkanélküli segélyt, mert hiszen a köbe, téglába, zsindelybe beleharapni nem lehet és a házacskára még kölcsönt sem lehet kapni mintán nincs oly hitelező, ki egy munkanélkülinek kölcsönözne, és különben is nem vall szociális gondolkodásra, hogy azokat a munkásokat, kik szorgalommal, takarékoskodással és önmaguktól való elvonással házikót szereztek, most az állam azzal büntesse őket, hogy házacskájuk miatt munkanélküli segélyt nem kapnak. Ez az intézkedés a munkásokat a jövőben való takarékoskodástól elrettenti.

8. hajlandó -e azonnal megvizsgáltatni, hogy miképen le hetséges az, hogy 208 munka nélküli segély iránti kérvényből csak 2 darab jutott el az illetékes zsupanátushoz.

9. Hajlandó-e Miniszter ur azonnal közbelépni, hogy a vasuti tarifákat és a szénadót Szlovenszkón leszállítsák, mert ezek is okozói a tömeges munkanéiküliségnek.

Prága, 1922. október hó. 25.

Dr. Körmendy-Ékes,

Szentlyányi, dr. Lelley, Schubert, dr. Radda, Pittinger, dr. Petersilka, Knirsch, Křepek, Böhr, dr. Jabloniczky, Palkovich, Füssy, Patzel, Kaiser, Schälzky, Zierhut, dr. Baeran, ing. Kallina, Simm, Röttel.

Původní znění ad III./3862.

Interpelláció

A földművelésügyi miniszterhez.

Beadják: Dr. Körmendy-Ékes Lajos nemzet gyűlési képviselő és képviselőtársai. A Latorca és a Bodrog menti községek árvíz kárai tárgyában.

Badrogmezö, Szolnocska, Boly, Zétény, Véke, Szinyér, Rad, Pátfölde, Bodrogszentmária, Zomplén, Kisujlak, Bodrogvécs, Ladamócz, Szomotor, Bodrogszerdahely, Bodrogszög és Szöllöske Zemplén vármegyei községek a Latorca, illetve a Bodrog partján fekszenek és a határukban huzodó védtöltések 4 eztendö óta javítva, feltöltve nem voltak, illetve egyes községek határában még védtöltések sincsenek, aminek követ kezmémye azután az, hogy a két folyó isszel, tavasszal, sőt esős időjárás ésetén máskor is elhagyják medrükot, elöntik a termőföldeket és e nagy vidék lakósságát megfosztják kereseti furrásukól, és fenti községek lakóssága ép ugy kénytelen hozzájárulni az államterhekhez, ép ugy kénytelen adóját lefizetni, mint máa, a természeti csapásoknak ki nem tett vilékek.

Sem a kormány, sem annak végrehajtó szervei nem töröduek azzal, hogy e vidéket a folyók kártékony kiöntéseitől megvédjék, kérdezem a Miniszter Urat hajlandó-e

1. Azokban a határokban, amelyeknek védtöltésük még nincs, azonnal felállítani, annál is inkább, mert a magyar kormányok ezeken a vidékeken a védötöltésaket fokozatosan állította fel és a köztársaság kormánya eddig talán nem is tudja, hogy ily kötelezettségei vannak.

2. Hajlandó-e a meglévő töltések javítási munkálata it azonnal eldezdeni, és ezekhez a földmunkákhoz elsősorban annak a vidéknek, illetve szlovenszkói munkanélkülieket foglalkoztatni.

3. Hajlandó-e a Latorca és Bodrog folyók szabályozósat azonnal elkezdeni és végrehajtani.

4. Hajlandó-e ezen vidék földműves népének az ez évi kárait pártatlan bizottsággal azonnal megállapíttatni.

5. Hajlandó-e a károknak megfelelő adó elengedésben részesíteni.

Prága, 1922 November 7.

Dr. Körmendy-Ékes,

Dr. Jabloniczky, Böhr, Patzel, Knirsch, Dr. Radda, Pittinger, Dr. Schollich, Füssy, Dr. Lelley, Szentivónyi, Palkovich, Křepek, Schubert, Kaiser Dr. Petersilka, Schälzky, Zierhut, Röttel, Simm, Ing. Kallina.

Původní znění ad IV./3862.

Interpellation der Abg. Dr. Wenzel Feierfeil, Georg Scharnagl und Genossen

an die Gesamtregierung, betreffend die Notlage der Pensionisten, insbesondere der Altpensionisten.

Das ständige Hinausschieben einer definitiven, den Zeit- und Teuerungsverhältnissen entsprechenden Regelung der Bezüge der Staatsangestellten und insbesondere der Staatsruheständler ist die Ursache, daß mancher Staatsangestellte, auch wenn seine Dienstjahre voll sind und er ein Anspruchsrecht auf den Ruhestand hätte, nicht in diesen übertreten kann. Der Übertritt in den Ruhestand ist für ihn mit einer Verkürzung seiner Bezüge bis zu 30 und mehr % verbunden.

Findet der Staatsangestellte schon zur Zeit seiner Aktivität, also seiner vollen Bezüge, kaum oder nur mit Mühe das Auskommen, so ist klar, daß der Übertritt in den Ruhestand gleichbedeutend mit Notlage ist. Geradezu erschrecklich ist diese Notlage aber in den Kreisen der sogenannten Altpensionisten, welche von jenen geringen Vorteilen, die den Neupensionisten zugebilligt sind, ausgeschlossen sind.

Die Gefertigten richten daher an die Gesamtregierung folgende Anfragen:

1. Wird diese neue Regierung endlich eine Regelung in den Bezügen der Staats-Ruheständler erfolgen lassen in dem Umfange, daß es dem ausgedienten Staatsangestellten oder jedem unverschuldet dienstunfähig gewordenen Staatsangestellten ohne weitere Verkürzung seiner staatlichen, welchen Namen immer habenden Bezüge möglich ist, in den Ruhestand zu treten?

2. Wird die Regierung endlich solche Vorlagen einbringen, welche die volle Gleichstellung der Altpensionisten mit den Neupensionisten in allen Bezügen aussprechen?

Prag am 7. November 1922.

Dr. W. Feierfeil, Scharnagl,

Bobek, Schälzky, Zierhut, Windirsch, Pittinger, Patzel, Schubert, Mark, Böllmann, Budig, Kostka, J. Fischer, Dr. Kafka, Heller, Dr. Haureich, Dr. Luschka, Dr. Petersilka, Dr. Spina, Böhr, Röttel.

Původní znění ad V./3862.

Interpellation der Abgeord. Böhr, Scharnagl, Budig `und Genossen

an die Minister für Landwirtschaft und für Eisenbahn wegen arger Ungehörigkeiten beim Transport von Schlacht- und Zuchtvieh.

Gepflogene Erhebungen nach öffentlichen Beschwerden über Tierquälerei im Eisenbahnverkehre haben die Richtigkeit der Klageführung erwiesen. Viehsendungen müssen tage- und nächtelang ohne Fütterung auf Eisenbahnstationen, in Waggons eingepfercht, stehen. Darum schreien die Tiere vor Hunger und gegenseitiger Bedrängnis wie auch unter der Ungunst der Witterungsunbilden und lösen das Mitleid der ganzen Nachbarschaft und des reisenden Publikums aus.

Zur Herbeiführung berechtigter Abhilfe sind nach Anfrage bei Viehändlern, die als Versender hauptsächlich in Betracht kommen, weiter eine Reihe von Maßständen im Eisenbahn-Viehverkehr zu beheben:

Die Viehsendungen sollten stets an dem festgesetzten Tage eintreffen, besonders, wenn es sich um regelmäßige, allwöchentliche Schlachtviehsendungen handelt, weil die Käufer die Waggons in der Ankunftstation erwarten und oft von entfernten Gemeinden zureisen müssen. Langt die Sendung nicht, ein, so werden die Käufer ob der verlorenen Zeit, Mühe und Spesen verdrießlich und decken sich anderweitig ein Trifft dann aber der verspätete Transport ein, so ist er unverkäuflich und maß bis zum Bedarfe der nächsten Woche eingestellt werden. Dadurch entstehen nicht nur Kosten, die das Vieh unnötig vertreuern, sondern die Gefahr der Verseuchung und Seuchenverschleppung, aber auch Unfälle, welche viele Kilogramm Fleisch ungenießbar machen.

Warum treffen nun die Viehsendungen so häufig nicht an dem berechneten Tage ein und warum kann kein Absender vom Stationsamte erfahren, wann sein Transport in der Bestimmungsstation eintreffen wird, selbst bei Bonätzung weniger Bahnstationen?

Zunächst deshalb, weil bestellte Waggons in den Einladestationen nichtvorhänden sind, selbst wenn sie bis zu einer Woche vorher bestellt worden waren. In dieser Beziehung fallen in Nordböhmen besonders die Bahnstationen Woken arid Habstein unangenehm auf. Es müssen dann die Pferdebespannungen, die das Vieh zur Verladung bringen, lange warten, bevor sie entlassen werden können und verursachen große nicht kalkulierte Ausgaben, die das Fleisch verteuern und dann dem Preisabbau entgegenwirken.

Da allgemein gehaltene Beschwerden in der Regel abgeleugnet wurden, weshalb Spezialfälle verlangt werden, so seien 2 Fälle angegeben:

1. Am 19. Oktober 1922 wurde auf der Station Woken bei Hirschberg-Böhm. Leipa ein Viehwagen für den 22. Oktober Vormittag bestellt. Derselbe war jedoch nicht vorhanden, sondern traf erst am 23. Oktober um 14 Uhr ein. Dadurch traf der Transport an der Bestimmungsstation Niedergrund bei Warnsdorf erst am 24. Oktober um 16 Uhr ein, während er am 23. Oktober Vormittag am Schlachthofe Warnsdorf angesagt und erwartet wurde.

2. Für den 15. Oktober war in der Station Habstein ein Waggon bestellt worden, war aber nicht zur Stelle. Da in Erfahrung gebracht wurde, daß in der Station Hirschberg ein leerer Waggon bereit stehe, der erst am 16. Oktober benötigt werde, wurde ersucht, diesen Wagen zum Ersatz zur Verfügung zu stellen und dafür den in Habstein erwarteten Waggon am 16. Oktober in Hirschberg zu verwenden. Diesem Ersuchen wurde im Einvernehmen der Stationen Habstein und Hirschberg entgegengekommen. Darauf wurde das mit Pferdebespannung und durch Trieb nach Hirschberg verbrachte Vieh dort einwaggoniert. Über Protest eines Beamten maßte jedoch das Vieh wieder ausgeladen und nach Habstein zurückgebracht werden, wo es erst am 16. Oktober Nachmittag verladen werden konnte.

Welche Summe unnötiger Arbeit und welcher Zeitverlust wegen unpünktlichen und unkaufmännischen Verfahrens der Bahnämter! Die Parteien werden über diese Unzukömmlichkeiten natürlich nicht beschwichtigt, wenn in jenen Zugstationen einzelne Beamte ihre Unzulänglichkeit durch Grobheit und unkultiviertes Benehmen zu ersetzen getrachtet haben sollen.

Sind nun die Tiere endlich verladen, so werden sie nicht etwa dem nächsten oder günstigsten Zuge angekoppelt, der zur Bahnstation führt, das geht nicht, weil Personen- und Schnellzüge kein Vieh mitnehmen, weil andererseits wieder normale Lastzüge öfters nicht zusammengestellt worden, da zu wenig Waggons zum Versand bereit stehen, und schließlich sind manche Maschinen schon voll belastet, weshalb der Viehwagen nicht angekoppelt werden kann und deshalb stehen bleiben muß.

Geschähe letzteres nur auf der Aufgangsstation, so würde es noch angehen, es geschieht aber, daß schon einrangierte Lebendsendungen unterwegs wieder abgekoppelt werden, weil auf irgendeiner Zwischenstation andere Waggons ohne Lebendes aufgenommen werden, die ohne Rücklassung schon laufender Waggons nicht zur Gänze mitgenommen werden können; so müssen die lebenden Tiere leiden, weil ihnen tote Waren vorgezogen werden. Es kommt auch vor, daß bei der Teilung von Zügen an Zugsund Kreuzungsstellen ausgerechnet Waggons mit Lebendvieh (statt in erster Linie Berücksichtigung zu finden) zurückgelassen werden, bis endlich ein Zug geneigt ist, sie mitzunehmen. In dieser Beziehung fallen, was die Transporte nach Nordböhmen anlangt, die Übergangsstationen Kolin, Nimburg, Bakov, Jungbunzlau, Böhm. Leipa und Kreibitz-Teichstatt auf.

Um auch hierüber Beispiele vorzubringen, kommt es vor, daß einwaggonierte Tiere in Hirschberg, Woken oder Habstein 6-9 Stunden warten müssen, bevor sie ein Lastzug mitnimmt. Dieser bringt sie nur bis Böhm. Leipa, wo sie schon wieder 3 bis 6 Stunden warten müssen und in Kreibitz-Teichstadt bleiben sie wieder 6 Stunden stehen, bevor sie die letzten 2 Stationen Grund-Georgenthal und Niedergrund erreichen können.

Die größeren Übergangsstationen Kolin, Nimburg, Jungbunzlau und Bakov lassen die Lebendsendungen oft bis 12 Stunden stehen, so daß es vorkam, daß Viehwaggons von Preßburg bis Kolin 36 Stunden liefen und von dort (in Böhmen) bis Niedergrund bei Warnsdorf über 48 Stunden Zeit brauchten. - Aus anderen Gebieten der Republik kommen ähnliche Klagen.

Dänisches Vieh läuft dagegen von Rostock bis Bodenbach 36 Stunden, von dort aber benötigt es zur Überwindung von 58 km bis Niedergrund bei Warnsdorf ebensolange, weil es in Bodenbach meist 24 Stunden braucht, bevor es ein Lastzug annimmt. Die Veterinärabfertigung und Verzollung geht dagegen klaglos meist sehr rasch.

Aus den geschilderten empfindlichen Nachteilen im Eisenbahnverkehr ergeben sich die nachstehenden Wünsche:

1. Zur Verladung von Vieh bestellte Waggons müssen zu der zwischen Partei und Stationsamt vereinbarten Zeit auch verläßlich bereit gestellt sein.

2. Mit Lebendvieh beladene Waggons müssen zu der zwischen Partei und Stationsamt vereinbarten Zeit auch verläßlich bereit gestellt sein.

3. Mit Lebendvieh beladene Waggons müssen gegenüber Waggons mit toter Ware bevorzugt werden; sie sollen insbesondere:

a) auf Verladestationen unbedingt dem nächsten geeigneten Lastzuge angehängt werden, selbst wenn dafür ein Waggon mit totem. Inventar abgehängt werden müßte;

b) umgekehrt dürfen Lebendsendungen nirgends zu Gunsten toter Sendungen zurückgelassen werden.

c) Fällt auf der Verlade- oder Übergangsstation der nächste normale Lastzug aus, so sind Lebendtransporte früher fahrenden Personenzügen mitzugeben.

d) Wo sehr wenig Lastzüge verkehren, sollen Personenzüge Lebendsendungen wenigstens bis zu jener Station mitnehmen, von welcher alsbald nach Ankunft ein Lastzug abgeht; z. B. von Woken, Hirschberg, Habstein bis Böhm. Leipa und von Kreibitz-Teichstadt bis Warnsdorf.

e) Auf Übergangstationen ist die Weiterfahrt lebender Sendungen tunlichst zü beschleunigen, besonders in Kolin, Nimburg, Jungbunzlau, Bakov, Böhm. Leipa und Kreibitz-Teichstadt.

f) Sendungen für weitere Strecken, besonders in Gebieten mit den höchsten Fleischpreisen in der Republik, wie Warnsdorf, verdienen besondere Rücksichtnahme, damit nicht durch Schäden auf den langen Transportwegen das Fleisch unnötig weiter verteuert werde; das geschieht sehr leicht, indem die Tiere beim Verschieben losreißen und die anderen alsdann beißen, schlagen, stoßen, treten, zusammenspringen und erdrücken. Die so gequälten und zu Tode gemarterten Tiere werden mit ihrem Notgeschrei zum Ankläger der Mißstände.

Die gefertigten Abgeordneten stellen deshalb die Anfrage:

1. Sind den Herren Ministern die hier wahrheitsgemäß geschilderten Übelstände bekannt?

2. Sind die Herren Minister bereit, den Staatsbahn-Direktionen Weisungen zu geben, daß den obigen, auf reiflichen praktischen Erwägungen beruhenden Wünschen ehestens Rechnung getragen werde?

Prag, am 9. November 1922.

Böhr, Scharnagl, Budig, Schubert, Röttel, Patzel, Böllmann, Heller, Zierhut, Pittinger, Dr. Hanreich, Kostka, Windirsch, Dr. Spina, Dr. Kafka, J. Fischer, Dr. W. Feierfeil, Dr. Luschka, Mark, Schälzky, Bobek, Dr. Petersilka.

Původní znění ad L/3862.

Interpellation

des Abgeordneten Heller und genossen an den Finanzministers

betreffend die Entlassung deutscher Kanzleikräfte bei der Steueradministration in Tetschen.

Zufolge Erlasses der Finanz-Landesdirektion in Prag, vom 26. September 1922 Z.: P. K. 300, soll der Stand der Kanzleikräfte bei der Steueradministration in Tetschen mit 1. Jänner 1923 auf 13 reduziert werden und würde es sich auf Grund dessen um die Entlassung einer Kraft handeln, da gegenwärtig 14 Kanzleikräfte dort tätig sind.

Nun wurde mit Erlaß der Finanz-Landesdirektion in Prag vom 23. Oktober 1922 Z.: P. K. 300/11 angeordnet, daß bei der Steueradministration in Tetschen mit 1. Jänner 1923 die vier deutschen Kanzleikräfte: Josef Reichelt, Bruno Kolb, Kamilla Köhler und Lotte Zeisler zu entlassen sind, worauf der Steueradministration drei tschechische Kanzleikräfte zugeteilt werden.

Aus diesem zweiten Erlaß der Finanz-Landesdirektion in Prag geht klar hervor, daß es sich nicht um eine Reduzierung des Personalstandes der Steueradministration in Tetschen aus Ersparungsgründen handelt, sondern um die Verdrängung deutscher Arbeitskräfte von ihrem Arbeitsplatz, welche um so verletzender wirkt, als die Steuerpflichtigen im Bereich der Steueradministration Tetschen bis auf einen winzigen Bruchteil der deutschen Nationalität angehören.

Von obigen vier Kanzleikräften weisen drei eine Dienstzeit von 5 bis 7 Jahren, die vierte eine Dienstzeit von 2 1/2 Jahre auf, sind infolgedessen eingearbeitet und können nicht ohne Mehrbelastung des Amtes durch drei fremde Kräfte ersetzt werden.

Die Gefertigten fragen deshalb

1. Ist der Herr Finanzminister geneigt, den durch nichts gerechtfertigten Erlaß der Finanz-Landesdirektion in Prag, vom 23. Oktober 1922 Z.: P. K, 300/11, zurückzuziehen?

2. Ist der Herr Finanzminister geneigt, den Erlaß der Finanz-Landesdirektion in Prag vom 26. September 1922 Z.: P. K. 300, zur Durchführung zu bringen, da hiedurch, den Ersparungsabsichten der Regierung Rechnung getragen wird, ohne die Masse der Steuerzahler zu verletzen?

Prag, am 14. November 1923.

Heller,

Křepek, Dr. W. Feierfeil, Mark, Patzel, Simm, Röttel, Schubert, J. Fischer, Pittinger Zierhut, Bobek, Budig, Schälzky, Windirsch, Böhr, Dr. Petersilka, Dr. Luschka, Dr. Hanreich, Böllmann, J. Mayer.

Původní znění ad VII./3862.

Interpelláció a közoktatásügyi miniszter urhoz egyes meg nem üresedett állami fanitól állásokra kiirt pályázat ügyében.

Beadják: Szentiványi József és társai.

A szlovenszkói iskolaügyeket intéző Skolsky Referat hivatalos lapjának, a "Zprávy"-nak f. é. szeptember 1-én megjelent 17. számában pályázatot hirdet számos oly állami iskolai tanitói állásra, mely állások sem üresedésben, sem ujonnan rendszeresitve nincsenek s igy azok pályázat utján való betöltéséről gondoskodni nem kell. A pályázat kiirása nem egy esetben az évek hosszu során át ugy anazon állami iskolánál működő, a csehszlovák fogadalmat letett, csehszlovák állami szolgálatba átvett tanító minden előzetes értesítse, felfüggesztése, elmozdítása, vagy más iskolához való áthelyezése nélkül történt és tekintet nélkül arra, hegy az illető tanító a szlovák nyelvet beszéli-e, illetve annak tanítására képes-e, vagy sem, s tekintet nélkül arra, hogy az állami tanítók u. n. nosztrifikációs vizsgáinak határideje csupán 1923. december 31-én jár le s így ez ideig azok a tanítók, kik magokat e vizsgálatnak alávetni tartoznak, e vizsga hiánya miatt ez idő szerint állásukból el nem mozdíthatók, illetve másokkal fel nem cserélhetők.

Miután pedig Skolsky Referatnak ez a minden megokolást nélkülöző eljárása nemcsak az érdekelt, de az egész tanítóság és a nagy közönség körében is érthető nyugtalanságot és visszatetszést keltett: tisztelettel kérdem a közoktatásügyi miniszter urat,

1. van-e tudomása a Skolsky Referat ez eljárásáról,

2. mi a célja a megokolatlan pályázatkiirásnak,

3. hajlandó-e a kiirt pályázatokat revideáltatni s a tőrvényes feltételeknek meg nem felelőket töröltetni és hatálytalanítani,

4. hajlandó-e az állami tanítók szerzett jogait respektálni, illetve az állami tanítókat a torvényes feltételek fennforgó a esetén állásukban továbbra is meghagyni és megerősíteni?

Kelt: Prága, 1922. október 24.

Szentiványi,

Dr. Körmendy-Ékes, Dr. Lelley, Böhr, Schubert, Kaiser, Dr. Radda, Pittinger, Dr. Petersilka, Schälzky, Simm, Dr. Baeran, Ing. Kallina, Röttel, Zierhut, Dr. Schollich, Patzel, Füssy, Palkovich, Dr. Jabloniczky, Křepek.