Senát Národního shromádění R. Čs. r. 1926.
II. volební období.
2. zasedání.
Tisk 221-221/1.
Překlad.
Interpellácia
senátora dr Törkölya a spoločníkov
ministrovi kolstva a národnej osvety
o neodôvodnenom bižagovaní iakov VIII. triedy reálneho gymnázia v Rim. Sobote.
V meste Rim. Sobote v mesiaci júni tohoto roku chcel tefan Vályi iak maďarskej národnosti VIII. triedy reálneho gymnázia v rozčúlenom duevnom stave, zaiste vežmi blízkom hranici nepríčetnosti, s revolverom v ruke vynúti si na riaditežu gymnázia dostatočnú známku zo slovenskej reči, umoňujúcu mu ďalie napredovanie, na miesto známky nedostatočnej, ktorú očakával.
Medzi riaditežom a iakom dolo k ahanici, lebo riaditež chcel pravdepodobne vykrútit revolver mladíkovi z ruky, pri čom zo zbrane vylo niekožko rán a bol poranený i prst riaditeža, a keď sa potom riaditežovi podarilo utiec z izby, chlapec sa strelil do hlavy. Podrobnosti prípadu ako aj údaje potrebné ku zisteniu toho, či bola na strane mladikovej úmyselnos, obsahujú aktá trestného pokračovania.
Riaditež zakázal iakom reálneho gymnázia - vynímajúc VIII. triede, ktorá bola u pred ústnou maturitou - bra účas na pohrebe tefana Vályiho. Bol aj taký slovenský profesor, ktorý, keď toto duevne rozorvané netastné diea lealo v rakvi, hovoril o ňom vo kole pred iakmi ako o zatvrdilom zločincovi, ba túto smutnú príleítos pokúsil sa poui k tomu, aby do duí slovenských iakov vtepoval národnostnú nenávis oproti iakom maďarským.
Maďarski iaci vak prez to vetko nali vhodnú cestu, aby mohli prejavi vrelú sústras svojho srdca voči svojmu poblúdilému spoluiakovi s rozdrásaným nervovým systémom, ktorý ivil svoju ovdovelú matku a brata z toho, čo zarobil vyučovaním iných iakov gymnázia a ktorý zomrel tak, e mu ivot zostal dlen vežkou časou detských radostí, údelom to mládee.
V deň pohrebu dostavily sa iakyne do koly v bielych atoch. Vetci maďarskí iaci poslali veniec na rakev tefana Vályiho.
Na to dolo k vežkému vyetrovaniu a po jeho skončení zrodil sa z vôli slovenských profesorov, nevynímajúc ani riaditeža, rozsudok, dža ktorého vetky iakyne, ktoré v deň pohrebu prily do koly v bielych atoch, - ač ináče vetky sa chovaly dobre - dostanú vo vysvedčení z mravov >patnú< známku.
To je skutkový stav!
Ďalekí sme toho, aby sme schvažovali čin mladíka tak netastne skončivieho. Za svoj čin ostatne pykal hrozne. Máme vak za to, e pocit sústrasti mal ete i ten urazený riaditež do svojho srdca pripusti a nie ete tresta tých, ktorí sa opováili prejavi sústras nad hrozným koncom svojho spoluiaka.
>Otče ná< poučuje nae deti, e treba odpúa naím vinníkom. Čo sú to za pedagógov, ktorí jednajú proti učeniu Kristovému, ktorí ani zásadu >de mortuis nil nisi bene< nie sú vstave repektova, ba trasúc sa na pomstu národnostnej nenávisti trestajú detí, ktoré sú lepie ako oni, lebo sa opováili zaslzi nad hrozným koncom v základe dobrého, avak poblúdilého mladíka a sústrasti svojho teplého srdiečka dajú nemý výraz vtedy, keď smr u i bez toho vetko odčinila.
Toto lachetné pohnutie detského srdca môu len svätukárski farizei kvalifikova za uráku riaditeža, za ublíenie profesorskej >auktorite< a - horribile dictu - za demonstráciu, hodnú najprísnejieho trestu. Tu opravdu mono poveda, e ete i čert cituje právne tituly a e len takíto pedagogovia dajú sa ztrhnú k takému nežachetnému činu msty, ktorý vrelé city nevinných detských sŕdc kvalifikuje za >patné< chovanie a je schopen bižagova dievčatká v bielych atoch, ktorým padajú slzy sústrasti, jako nejakých vyvrhežov tým, e sa im do vysvedčenia napíe, e sú to dievčatá patné.
Avak i keby z akéhokožvek dôvodu bol za delikt alebo nesprávny skutok kvalifikovaný ten čin biele oblečených dievčat, e braly váne učenie náho Pána Jeia Krista a opováily sa prejavi svoju sústras gestom žachetným, i vtedy má dobrý pedagóg vedie, e trest môe ma výchovný účinok len vtedy, jestlie je v pomere ku spáchanému deliktu a e príliný trest a s tým spojené zahanbenie môe ma i ten účinok, e urovná cestu nenávisti do detského srdca, ktoré dosiaž len lásku znalo. Tam, kde by i pokarhania bolo veža, tam je výmer trestu bižagujúceho dievčence ináče bezvadného chovania a zasahujúceho kodlivé i do ich budúcnosti takou chybou, ktorú mono páchatežom tejto chyby preminút naozaj len na základe lásky Kristovej. Avak nemono upusti od nápravy nezbytne nutnej. Nechceme msty, ale poadujeme nápravu.
V záujme toho dúfajúc, e vy pane minister zaujímate humánne stanovisko dobrého pedagóga, a nestrpíte, aby kola na miesto porozumenia bola parenitom národnostnej nenávisti, táeme sa vás, pane minister:
Či ste ochotní ihneď nariadením zakroči, aby kadej iakyní maďarskej národnosti na reálnom gymnáziu v Rim. Sobote, ktorá v deň pohrebu v júni 1926 netastne skončievieho tefana Vályiho, iaka VIII. triedy gymnázia prila do koly v bielych atoch, prihlási-li sa, bola v konečnom vysvedčení zo kolského roku 1925/1926 >patná< známka z mravov úradne krtnutá a na miesto nej napísaná známka >dobrá<.
Či ste ochotní nariadi, aby táto oprava bola čo najsúrnejie prevedená, by >patná< známka, napísaná do vysvedčení, nezmarila trestaným dievčatám prijatie do vyej alebo inej koly, alebo do koly odbornej?
V Prahe, dňa 27. VII. 1926.
Dr Törköly,
Egry, Korinek, dr Grosschmid, A Lippert, Richter, dr Franciscy, Prause, Spies, Luksch, Kahler.
Původní znění.
Interpelláció.
Beadják dr. Törköly József és társai
az Iskolaügyi Minister Urhoz
a Rimaszombati reálgimnázium VIII. oszt. tanulóinak indokolatlan megbélyegzése tárgyában.
Rimaszombat városában ez év junius havában Vályi István VIII. reálgimnáziumi magyar memzetisegü tanuló, beszámíthatatlanság határához bizonnyal közel levö felizgult lelki állapotban, revolverrel fenyegetözve akarta a szlovák nyelvböl kilátásban levö elégtelen osztályzat helyett a továbbmenetelt lehetövé tevö elégséges osztályzatot a reálgimnázium igazgatójánál kikényszeríteni.
Az igazgató és a fiu között dulakodás támadt, mert valószinüleg az igazgató ki akarta csavarni a fiu kezéböl a revolvert, miközben az többször elsült és az igazgató ujját is megsebesitette, majd mikor az igazgatónak sikerült a szobából kimenekülni, a fiu agyonlötte magát. Az eset részleteit, tovabbá annak az eldöntéséhez szükséges adatokat, hogy forgotte fenn a fiu részéröl szándékosság, a bünvádi eljárás aktái tartalmazzák.
Az igazgató eltiltotta a reálgimnázium növendékeinek - a VIII. osztály kivételével, akik már a szóbeli érettségi küszöbén állottak - hogy a Vályi Isván temetésén megjelenjenek. Volt olyan szlovák tanár, aki mialatt a szerencsétlen megbomlott lelkü gyermek a koporsóban feküdt, az iskolában a növendékek elött ugy beszélt róla, mint egy megrögzött gonosztevöröl, söt a szomorú alkalmat meg is kisérelte kihasználni arra, hogy a szlovák növendékek leikébe beoltsa a magyar növendékek iránti nemzetiségi gyülöletet.
A magyar növendékek mindezek dacára mégis megtalálták a megfelelö módját annak, hogy szivük meleg részvételét fejezzék ki az iránt a megtévedt, megzavarodott idegrendszerü tanulótársuk iránt, aki özvegy édesanyját és fivérét tartotta el abból a keresetéböl, amit azáltal szerzett, hogy más gimnáziumi tanulókat tanitott és aki ugy halt meg, hogy az ifjuságnak kijáró gyermeki örömök nagy részével adós maradt neki az élet!
A leány-növendékek a temetés napjára fehérbe öltözve jelentek meg az iskolában. Az összes magyar tanulók koszorút küldöttek a Vályi István koporsójára.
Erre nagy vizsgálat indult s annak befejeezte u-íán megszületett a szlovák tanárok akaratából, beleértve a szlovák igazgatót is, az Ítélet, mely szerint a temetés napján fehér ruhát öltött ösz-szes leány-növendékeknek - akik egyébként mind kivétel nélkül jö magaviseletüek voltak - a bizonyitványába a magaviseletböl >rossz< osztályzat lett beirva.
Ez a tényállás!
Távol áll tölünk az, hogy a szerencsétlen véget ért fiu tettét helyeseljük. Tetteért különben is borzasztóan megbünhödött. Azonban azt tartjuk, hogy a részvét érzését még a megbántott igazgató is be kellett volna hogy engedje a szivébe, nemhogy még megbüntesse azokat, akik szerencsétlen véget, ért tanulótársuk szörnyü elpusztulását sajnálni merészelték.
A >Mi Atyánk< arra tanítja a gyermekeket, hogy meg kell bocsátani azoknak, akik ellenünk vetkeznek. Micsoda paedagógusok azok, akik Krisztus tanitása ellenére cselekeszenek, akik még a de mortuis nihil nisi bene elvét sem képesek respectálni, söt a nemzetiségi gyülölet bosszújától lihegve megbünteti azokat a gyermekeket, akik jobbak, mint ök, mert könyet mernek ejteni egy alapjában jó, de megtévedt ifju szörnyü pusztulásán, s meleg szivecskéjük részvétének némán bár, de kifejezést adnak akkor, amikor a halál már úgyis mindent kiegyenlitett.
Ezt a nemes megmozdulását a gyermeki szivnek csak a szemforgató farizeusok minösithetik az igazgató megbántásának, á tanári >tekintély< megsértésének s horribile dictu a legszigorúbb büntetésre méltó tüntetésnek. Itt igazán el lehet mondani, hogy az ördög is jogcimet idéz és csak az ilyen paedagógusok ragadtathatják el magukat a bosszuállásnak oly nemtelen cselekedetére, amely az ártatlan gyermeki szív meleg érzéseit >rossz< magaviselet< - nek minösíti és képes a részvét könnyeit hullató fehérruhás leánykákat, mint valami meghurcolandókat, azzal megbélyegezni, hogy a bizonyitványukba beirják, hogy rossz leányok.
De ha bünnek, vagy helytelen cselekedetnek minösítenék is bármily indokból a fehérruhás leánynövendékek azon cselekedetét, hogy komolyan vették a mi Urunk Jézus Krisztusnak tanitását és részvétüknek egy nemes gesztussal kifejezést inertek adni, akkor is a jó paedagógusnak tudni kell, hogy a büntetésnek csak akkor lehet nevelö hatása, ha az arányban áll az elkövetett vétek nagyságával s hogy a tulságos büntetés s az azzal járó megszégyenités azzal a hatással is járhat, hogy utat enged az eddig csak szeretetet ismerö gyermeki szivben a gyülöletnek. Ahol a megdor-gálás is sok lett volna, ott a kifogástalan jó magaviseletü leányokra megbélyegzö a a jövöjükre is károsan kiható büntetést szabni oly hiba, amit a hiba elkövetöinek elnézni igazán csak a Krisztusi szeretest alapján lehet. Azonban a feltétlenül szükséges orvoslás el nem maradhat. Nem bosszut, hanem orvoslást követelünk. Ennek érdekében remélvén, hogy a Miniszter Ur csak a jó paedagógus humánus álláspontjára helyezkedik, nem türi, hogy az iskola a megértés helyett a nemzeti gyülölet melegágya legyen, kérdezzük a Miniszter Urat:
Hajlandó-e azonnal rendelettel intézkedni, hogy a rimaszombati állami reálgimnázium minden magyar nemzetiségü leány-növendékének, akik az 1926, júniusában szerencsétlen véget ért Vályi István VIII. gimnáziumi tanuló temetésének napján fehér ruhába mentek az iskolába, jelentkezésükre az 1925/1926. tanévi iskolai végbizonyitványukban magaviseletböl a >rossz< jegy hivatalosan töröltessék és helyébe a >jö< jegy irassék?
Hajlandó-e az orvoslási eljárás legsürgösebb keresztülvitelét elrendelni, hogy az egyes megbüntetett leánykáknak a bizonyitványukba beirt >rossz< jegy meg ne akadályozhassa a magasabb iskolába, vagy más iskolába, vagy szakiskolába való felvételüket?
Prága 1926. VII. 27.
Dr. Törköly,
Egry, Körinek, Dr. Grosschmid, A. Lippert, Richter, Dr. Franciscy, Prause, Spies, Luksch, Kahler.
Tisk 221/1.
Překlad.
Interpellácia
senátora dr Törkölyho a spoločníkov
ministrovi kolstva a národnej osvety
o neudritežnom stave vyučovania náboenstva.
Či viete pane minister o tom, e kolský referát nariadením upravil vyučovanie náboenstva vo viacerých miestach na Slovensku tak, e iakov zo tyroch, pä, ba i es tried treba vyučova, naraz v jednej učebnej sieni, a aj to len dva razy za týdeň po jednej hodine?
Keďe tento spôsob vyučovania náboenstva vo svojich výsledkoch blíi sa stanovisku, ktorým sa náboenské vyučovanie úplne zruuje, - lebo duevná vyspelos iaka, prvej triedy nie je totoná s duevnou vyspelosou iaka tvrtej alebo vyej triedy, tedy iaci prvej a tvrtej alebo vyej triedy nemôu by vyučovaní v jednej a teje látke naraz, ale len oddelene a primerane ich duevnej vyspelosti, a poneváč potreba náboenského vyučovania je nesporná, avak vyučovanie to nemôe byt v týdenných dvoch hodinách s úspechom konané, - poneváč i tendencia kolského referátu je zrejme protináboenská, spôsob jeho jednania vak je zlovolný, lebo jedná lstive a pokrytecky, táeme sa pána ministra:
Či ste ochotní ihneď nariadením zakroči, aby v žudových a stredných kolách na Slovensku vyučovalo sa náboenstvu budúcim kolským rokom počínajúc takým spôsobom a v tej miere, akým spôsobom a v akej miere vyučuje sa náboenstvu vo vetkých vzdelaných tátoch západnej Európy, ktoré sú presvedčené o tátotvornom význame náboensko-mravnej výchovy?
Či ste ochotní nariadi, aby u teraz vo kolskom roku, počínajúcom v septembri r. 1926, a potom ďalej postupne bolo vo vetkých niích a stredných kolách na Slovensku vyučované náboenstvu v týdenných dvoch hodinách, a to v kadej triede zvláte?
Alebo či sa pane minister ztotoňujete s nemravným a protináboenským jednaním kolského referátu?
V Prahe, dňa 26. VII 1926.
Dr Törköly,
Egry, Korinek, dr Grosschmid, dr Franciscy, A. Lippert, Richter, Spies, Luksch, Kahler, Prause.
Původní znění.
Interpelláció.
Beadják Törköly József dr. és társai
az Iskolaügyi Minister Urhoz
a vallásoktatásnak tarthatatlan állapota tárgyában.
Van-e tudomása a Miniszter Urnák arról, hogy a pozsonyi >kolský referát< Szlovenszkóban a vallás-tanitást több helyen rendeletileg ugy rendezte be, hogy négy, öt, söt hat osztály tanulóit egyszerre egy tanteremben kell tanitani és igy is csak kétszer hetenként egy-egy óra alatt?
Minthogy a vallás-tanitás ilyetén módja eredményében közel jár ahhoz az állásponthoz, amely a vallás-tanitást teljesen eltörli, - nithogy az elsö osztályú tanuló szellemi fejlettsége nem azonos a negyedik, vagy magasabb osztályú tanuló szellemi fejlettségével, igy tehát az elsö és negyedik, vagy magasabb osztályú tanulónak a vallástan egy és ugyanazon anyaggal egyszerre nem, hanem csak a szellemi fejlettséghez mérten felosztva tanítható sikerrel, - minthogy a vallás-tanitás szüksége kétségtelen, de azt hetenként két órában eredményesen elvégezni nem lehet, - minthogy a >kolský referát< tendenciája nyilván vallás-ellenes, az eljárási módja pedig rosszhiszemü, mert ravaszul, elburkoltan cselekszik:
kérdezzük a Miniszter Urat:
Hajlandó-e rendeletileg azonnal intézkedni, hogy Szlovenszkóban az elemi ez középfoku iskolákban egyaránt a vallás a jövö iskolai évtöl kezdve oly módon és mértékben tanittassék, amily módon és mértékben taníttatik Európa minden müvelt nyugati államaiban, amely államok a vallás-erkölcsi nevelés államfenntartó jelentöségéröl meg vannak gyözödve?
Hajlandó-e elrendelni, hogy már most az 1926. szeptemberében kezdödö iskolai évben és azután tovább folytatólag Szlovenszkó összes alsó és középfokú iskoláiban a vallás heti két órában és pedig minden osztálynak külön-külön tanittassék?
Avagy azonosítja magát a Miniszter Ur a >kolský referát< erkölcstelen és vallás-ellenes eljárásával?
Praga, 1926. VII. 26.
Dr. Törköly,
Egry, Korinek, Dr. Grosschmid, Dr. Franciscy, A. Lippert, Richter, Spies, Luksch, Kahler, Prause.