Senát Národního shromáždění R. Čs. r. 1926.

II. volební období.

2. zasedání.

Tisk 221-221/1.

V meste Rim. Sobote v mesiaci júni tohoto roku chcel Štefan Vályi žiak maďarskej národnosti VIII. triedy reálneho gymnázia v rozčúlenom duševnom stave, zaiste veľmi blízkom hranici nepríčetnosti, s revolverom v ruke vynútiť si na riaditeľu gymnázia dostatočnú známku zo slovenskej reči, umožňujúcu mu ďalšie napredovanie, na miesto známky nedostatočnej, ktorú očakával.

Medzi riaditeľom a žiakom došlo k ťahanici, lebo riaditeľ chcel pravdepodobne vykrútit revolver mladíkovi z ruky, pri čom zo zbrane vyšlo niekoľko rán a bol poranený i prst riaditeľa, a keď sa potom riaditeľovi podarilo utiecť z izby, chlapec sa strelil do hlavy. Podrobnosti prípadu ako aj údaje potrebné ku zisteniu toho, či bola na strane mladikovej úmyselnosť, obsahujú aktá trestného pokračovania.

Riaditeľ zakázal žiakom reálneho gymnázia - vynímajúc VIII. triede, ktorá bola už pred ústnou maturitou - brať účasť na pohrebe Štefana Vályiho. Bol aj taký slovenský profesor, ktorý, keď toto duševne rozorvané neštastné dieťa ležalo v rakvi, hovoril o ňom vo škole pred žiakmi ako o zatvrdilom zločincovi, ba túto smutnú príležítosť pokúsil sa použiť k tomu, aby do duší slovenských žiakov vštepoval národnostnú nenávisť oproti žiakom maďarským.

Maďarski žiaci však prez to všetko našli vhodnú cestu, aby mohli prejaviť vrelú sústrasť svojho srdca voči svojmu poblúdilému spolužiakovi s rozdrásaným nervovým systémom, ktorý živil svoju ovdovelú matku a brata z toho, čo zarobil vyučovaním iných žiakov gymnázia a ktorý zomrel tak, že mu život zostal dlžen veľkou časťou detských radostí, údelom to mládeže.

V deň pohrebu dostavily sa žiakyne do školy v bielych šatoch. Všetci maďarskí žiaci poslali veniec na rakev Štefana Vályiho.

Na to došlo k veľkému vyšetrovaniu a po jeho skončení zrodil sa z vôli slovenských profesorov, nevynímajúc ani riaditeľa, rozsudok, dľa ktorého všetky žiakyne, ktoré v deň pohrebu prišly do školy v bielych šatoch, - ač ináče všetky sa chovaly dobre - dostanú vo vysvedčení z mravov >špatnú< známku.

To je skutkový stav!

Ďalekí sme toho, aby sme schvaľovali čin mladíka tak neštastne skončivšieho. Za svoj čin ostatne pykal hrozne. Máme však za to, že pocit sústrasti mal ešte i ten urazený riaditeľ do svojho srdca pripustiť a nie ešte trestať tých, ktorí sa opovážili prejaviť sústrasť nad hrozným koncom svojho spolužiaka.

>Otče náš< poučuje naše deti, že treba odpúšťať naším vinníkom. Čo sú to za pedagógov, ktorí jednajú proti učeniu Kristovému, ktorí ani zásadu >de mortuis nil nisi bene< nie sú vstave rešpektovať, ba trasúc sa na pomstu národnostnej nenávisti trestajú detí, ktoré sú lepšie ako oni, lebo sa opovážili zaslziť nad hrozným koncom v základe dobrého, avšak poblúdilého mladíka a sústrasti svojho teplého srdiečka dajú nemý výraz vtedy, keď smrť už i bez toho všetko odčinila.

Toto šlachetné pohnutie detského srdca môžu len svätuškárski farizei kvalifikovať za urážku riaditeľa, za ublíženie profesorskej >auktorite< a - horribile dictu - za demonstráciu, hodnú najprísnejšieho trestu. Tu opravdu možno povedať, že ešte i čert cituje právne tituly a že len takíto pedagogovia dajú sa ztrhnúť k takému nešľachetnému činu msty, ktorý vrelé city nevinných detských sŕdc kvalifikuje za >špatné< chovanie a je schopen biľagovať dievčatká v bielych šatoch, ktorým padajú slzy sústrasti, jako nejakých vyvrheľov tým, že sa im do vysvedčenia napíše, že sú to dievčatá špatné.

Avšak i keby z akéhokoľvek dôvodu bol za delikt alebo nesprávny skutok kvalifikovaný ten čin biele oblečených dievčat, že braly vážne učenie nášho Pána Ježiša Krista a opovážily sa prejaviť svoju sústrasť gestom šľachetným, i vtedy má dobrý pedagóg vedieť, že trest môže mať výchovný účinok len vtedy, jestliže je v pomere ku spáchanému deliktu a že prílišný trest a s tým spojené zahanbenie môže mať i ten účinok, že urovná cestu nenávisti do detského srdca, ktoré dosiaľ len lásku znalo. Tam, kde by i pokarhania bolo veľa, tam je výmer trestu biľagujúceho dievčence ináče bezvadného chovania a zasahujúceho škodlivé i do ich budúcnosti takou chybou, ktorú možno páchateľom tejto chyby preminút naozaj len na základe lásky Kristovej. Avšak nemožno upustiť od nápravy nezbytne nutnej. Nechceme msty, ale požadujeme nápravu.

V záujme toho dúfajúc, že vy pane minister zaujímate humánne stanovisko dobrého pedagóga, a nestrpíte, aby škola na miesto porozumenia bola pareništom národnostnej nenávisti, tážeme sa vás, pane minister:

Či ste ochotní ihneď nariadením zakročiť, aby každej žiakyní maďarskej národnosti na reálnom gymnáziu v Rim. Sobote, ktorá v deň pohrebu v júni 1926 neštastne skončievšieho Štefana Vályiho, žiaka VIII. triedy gymnázia prišla do školy v bielych šatoch, prihlási-li sa, bola v konečnom vysvedčení zo školského roku 1925/1926 >špatná< známka z mravov úradne škrtnutá a na miesto nej napísaná známka >dobrá<.

Či ste ochotní nariadiť, aby táto oprava bola čo najsúrnejšie prevedená, by >špatná< známka, napísaná do vysvedčení, nezmarila trestaným dievčatám prijatie do vyššej alebo inej školy, alebo do školy odbornej?

V Prahe, dňa 27. VII. 1926.

Egry, Korinek, dr Grosschmid, A Lippert, Richter, dr Franciscy, Prause, Spies, Luksch, Kahler.

Rimaszombat városában ez év junius havában Vályi István VIII. reálgimnáziumi magyar memzetisegü tanuló, beszámíthatatlanság határához bizonnyal közel levö felizgult lelki állapotban, revolverrel fenyegetözve akarta a szlovák nyelvböl kilátásban levö elégtelen osztályzat helyett a továbbmenetelt lehetövé tevö elégséges osztályzatot a reálgimnázium igazgatójánál kikényszeríteni.

Az igazgató és a fiu között dulakodás támadt, mert valószinüleg az igazgató ki akarta csavarni a fiu kezéböl a revolvert, miközben az többször elsült és az igazgató ujját is megsebesitette, majd mikor az igazgatónak sikerült a szobából kimenekülni, a fiu agyonlötte magát. Az eset részleteit, tovabbá annak az eldöntéséhez szükséges adatokat, hogy forgotte fenn a fiu részéröl szándékosság, a bünvádi eljárás aktái tartalmazzák.

Az igazgató eltiltotta a reálgimnázium növendékeinek - a VIII. osztály kivételével, akik már a szóbeli érettségi küszöbén állottak - hogy a Vályi Isván temetésén megjelenjenek. Volt olyan szlovák tanár, aki mialatt a szerencsétlen megbomlott lelkü gyermek a koporsóban feküdt, az iskolában a növendékek elött ugy beszélt róla, mint egy megrögzött gonosztevöröl, söt a szomorú alkalmat meg is kisérelte kihasználni arra, hogy a szlovák növendékek leikébe beoltsa a magyar növendékek iránti nemzetiségi gyülöletet.

A magyar növendékek mindezek dacára mégis megtalálták a megfelelö módját annak, hogy szivük meleg részvételét fejezzék ki az iránt a megtévedt, megzavarodott idegrendszerü tanulótársuk iránt, aki özvegy édesanyját és fivérét tartotta el abból a keresetéböl, amit azáltal szerzett, hogy más gimnáziumi tanulókat tanitott és aki ugy halt meg, hogy az ifjuságnak kijáró gyermeki örömök nagy részével adós maradt neki az élet!

A leány-növendékek a temetés napjára fehérbe öltözve jelentek meg az iskolában. Az összes magyar tanulók koszorút küldöttek a Vályi István koporsójára.

Erre nagy vizsgálat indult s annak befejeezte u-íán megszületett a szlovák tanárok akaratából, beleértve a szlovák igazgatót is, az Ítélet, mely szerint a temetés napján fehér ruhát öltött ösz-szes leány-növendékeknek - akik egyébként mind kivétel nélkül jö magaviseletüek voltak - a bizonyitványába a magaviseletböl >rossz< osztályzat lett beirva.

Ez a tényállás!

Távol áll tölünk az, hogy a szerencsétlen véget ért fiu tettét helyeseljük. Tetteért különben is borzasztóan megbünhödött. Azonban azt tartjuk, hogy a részvét érzését még a megbántott igazgató is be kellett volna hogy engedje a szivébe, nemhogy még megbüntesse azokat, akik szerencsétlen véget, ért tanulótársuk szörnyü elpusztulását sajnálni merészelték.

A >Mi Atyánk< arra tanítja a gyermekeket, hogy meg kell bocsátani azoknak, akik ellenünk vetkeznek. Micsoda paedagógusok azok, akik Krisztus tanitása ellenére cselekeszenek, akik még a de mortuis nihil nisi bene elvét sem képesek respectálni, söt a nemzetiségi gyülölet bosszújától lihegve megbünteti azokat a gyermekeket, akik jobbak, mint ök, mert könyet mernek ejteni egy alapjában jó, de megtévedt ifju szörnyü pusztulásán, s meleg szivecskéjük részvétének némán bár, de kifejezést adnak akkor, amikor a halál már úgyis mindent kiegyenlitett.

Ezt a nemes megmozdulását a gyermeki szivnek csak a szemforgató farizeusok minösithetik az igazgató megbántásának, á tanári >tekintély< megsértésének s horribile dictu a legszigorúbb büntetésre méltó tüntetésnek. Itt igazán el lehet mondani, hogy az ördög is jogcimet idéz és csak az ilyen paedagógusok ragadtathatják el magukat a bosszuállásnak oly nemtelen cselekedetére, amely az ártatlan gyermeki szív meleg érzéseit >rossz< magaviselet< - nek minösíti és képes a részvét könnyeit hullató fehérruhás leánykákat, mint valami meghurcolandókat, azzal megbélyegezni, hogy a bizonyitványukba beirják, hogy rossz leányok.

De ha bünnek, vagy helytelen cselekedetnek minösítenék is bármily indokból a fehérruhás leánynövendékek azon cselekedetét, hogy komolyan vették a mi Urunk Jézus Krisztusnak tanitását és részvétüknek egy nemes gesztussal kifejezést inertek adni, akkor is a jó paedagógusnak tudni kell, hogy a büntetésnek csak akkor lehet nevelö hatása, ha az arányban áll az elkövetett vétek nagyságával s hogy a tulságos büntetés s az azzal járó megszégyenités azzal a hatással is járhat, hogy utat enged az eddig csak szeretetet ismerö gyermeki szivben a gyülöletnek. Ahol a megdor-gálás is sok lett volna, ott a kifogástalan jó magaviseletü leányokra megbélyegzö a a jövöjükre is károsan kiható büntetést szabni oly hiba, amit a hiba elkövetöinek elnézni igazán csak a Krisztusi szeretest alapján lehet. Azonban a feltétlenül szükséges orvoslás el nem maradhat. Nem bosszut, hanem orvoslást követelünk. Ennek érdekében remélvén, hogy a Miniszter Ur csak a jó paedagógus humánus álláspontjára helyezkedik, nem türi, hogy az iskola a megértés helyett a nemzeti gyülölet melegágya legyen, kérdezzük a Miniszter Urat:

Hajlandó-e azonnal rendelettel intézkedni, hogy a rimaszombati állami reálgimnázium minden magyar nemzetiségü leány-növendékének, akik az 1926, júniusában szerencsétlen véget ért Vályi István VIII. gimnáziumi tanuló temetésének napján fehér ruhába mentek az iskolába, jelentkezésükre az 1925/1926. tanévi iskolai végbizonyitványukban magaviseletböl a >rossz< jegy hivatalosan töröltessék és helyébe a >jö< jegy irassék?

Hajlandó-e az orvoslási eljárás legsürgösebb keresztülvitelét elrendelni, hogy az egyes megbüntetett leánykáknak a bizonyitványukba beirt >rossz< jegy meg ne akadályozhassa a magasabb iskolába, vagy más iskolába, vagy szakiskolába való felvételüket?

Prága 1926. VII. 27.

Egry, Körinek, Dr. Grosschmid, A. Lippert, Richter, Dr. Franciscy, Prause, Spies, Luksch, Kahler.

Tisk 221/1.

Či viete pane minister o tom, že školský referát nariadením upravil vyučovanie náboženstva vo viacerých miestach na Slovensku tak, že žiakov zo štyroch, päť, ba i šesť tried treba vyučovať, naraz v jednej učebnej sieni, a aj to len dva razy za týždeň po jednej hodine?

Keďže tento spôsob vyučovania náboženstva vo svojich výsledkoch blíži sa stanovisku, ktorým sa náboženské vyučovanie úplne zrušuje, - lebo duševná vyspelosť žiaka, prvej triedy nie je totožná s duševnou vyspelosťou žiaka štvrtej alebo vyššej triedy, tedy žiaci prvej a štvrtej alebo vyššej triedy nemôžu byť vyučovaní v jednej a tejže látke naraz, ale len oddelene a primerane ich duševnej vyspelosti, a poneváč potreba náboženského vyučovania je nesporná, avšak vyučovanie to nemôže byt v týždenných dvoch hodinách s úspechom konané, - poneváč i tendencia školského referátu je zrejme protináboženská, spôsob jeho jednania však je zlovolný, lebo jedná lstive a pokrytecky, tážeme sa pána ministra:

Či ste ochotní ihneď nariadením zakročiť, aby v ľudových a stredných školách na Slovensku vyučovalo sa náboženstvu budúcim školským rokom počínajúc takým spôsobom a v tej miere, akým spôsobom a v akej miere vyučuje sa náboženstvu vo všetkých vzdelaných štátoch západnej Európy, ktoré sú presvedčené o štátotvornom význame nábožensko-mravnej výchovy?

Či ste ochotní nariadiť, aby už teraz vo školskom roku, počínajúcom v septembri r. 1926, a potom ďalej postupne bolo vo všetkých nižších a stredných školách na Slovensku vyučované náboženstvu v týždenných dvoch hodinách, a to v každej triede zvlášte?

Alebo či sa pane minister ztotožňujete s nemravným a protináboženským jednaním školského referátu?

V Prahe, dňa 26. VII 1926.

Dr Törköly,

Egry, Korinek, dr Grosschmid, dr Franciscy, A. Lippert, Richter, Spies, Luksch, Kahler, Prause.

Van-e tudomása a Miniszter Urnák arról, hogy a pozsonyi >Školský referát< Szlovenszkóban a vallás-tanitást több helyen rendeletileg ugy rendezte be, hogy négy, öt, söt hat osztály tanulóit egyszerre egy tanteremben kell tanitani és igy is csak kétszer hetenként egy-egy óra alatt?

Minthogy a vallás-tanitás ilyetén módja eredményében közel jár ahhoz az állásponthoz, amely a vallás-tanitást teljesen eltörli, - nithogy az elsö osztályú tanuló szellemi fejlettsége nem azonos a negyedik, vagy magasabb osztályú tanuló szellemi fejlettségével, igy tehát az elsö és negyedik, vagy magasabb osztályú tanulónak a vallástan egy és ugyanazon anyaggal egyszerre nem, hanem csak a szellemi fejlettséghez mérten felosztva tanítható sikerrel, - minthogy a vallás-tanitás szüksége kétségtelen, de azt hetenként két órában eredményesen elvégezni nem lehet, - minthogy a >Školský referát< tendenciája nyilván vallás-ellenes, az eljárási módja pedig rosszhiszemü, mert ravaszul, elburkoltan cselekszik:

kérdezzük a Miniszter Urat:

Hajlandó-e rendeletileg azonnal intézkedni, hogy Szlovenszkóban az elemi ez középfoku iskolákban egyaránt a vallás a jövö iskolai évtöl kezdve oly módon és mértékben tanittassék, amily módon és mértékben taníttatik Európa minden müvelt nyugati államaiban, amely államok a vallás-erkölcsi nevelés államfenntartó jelentöségéröl meg vannak gyözödve?

Hajlandó-e elrendelni, hogy már most az 1926. szeptemberében kezdödö iskolai évben és azután tovább folytatólag Szlovenszkó összes alsó és középfokú iskoláiban a vallás heti két órában és pedig minden osztálynak külön-külön tanittassék?

Avagy azonosítja magát a Miniszter Ur a >Školský referát< erkölcstelen és vallás-ellenes eljárásával?

Praga, 1926. VII. 26.

Egry, Korinek, Dr. Grosschmid, Dr. Franciscy, A. Lippert, Richter, Spies, Luksch, Kahler, Prause.