Ezek az állami üzemek az 1930. évet nyereséggel zárták. De az államvasutak amelyek vagyoni értéke a zárszámadás szerint 18 milliárd korona - 198 millió koronás veszteséggel, s az állami erdőbirtokok 707 millió koronás forgalom mellett 8 és félmilliós veszteséggel zártak, pedig az előirányzat még 31 és félmillió koronás nyereségre számított.

Tehát az állami üzemeknek összvagyoni értéke kb. 30 milliárd korona, és ennek a horribilis vagyonnak a gyümölcsöztetése mindössze 1 és egynegyed milliárd korona, vagyis alig 4 százalékos. Azonban ebből is a különböző kötelezettségek teljesitése után alig egyfél milliárd korona marad tisztán, úgyhogy a vagyon gyümölcsöztetése alig, hogy meghaladja az 1 százalékot.

Ezzel szemben az államadósságok összege 1930-ban 33 és félmilliárd korona volt. A magángazdálkodás eladósodása a statisztika adatai szerint tőkésítve kb. 20 milliárd koronát tett ki. Összesen tehát 53 és félmilliárd koronás adósság köti le ennek a magát büszkén győztesnek vallott kis országnak gazdasági életerét, ami csupán 5 százalékos kamatfizetési kötelezettség mellett 2 és háromnegyed milliárd koronás évi és 7 és félmillió koronás napi kamatterhet jelent. Csodálkozunk-e azután, hogyha gazdaságunk ezzel a sulyos teherrel nem tud megbirkózni s egymásután hervadnak, sorvadnak el egykor virágzó ipari, kereskedelmi s gazdasági vállalataink és óriási mértékben nő ezzel együtt a munkanélküliek légiója, amely ma megközelíti az egymilliót!

A betétek 50 milliót tesznek ki. Tudvalevő azonban, hogy gazdasági válság idején a tőkeképződés nem növekszik, hanem fogy. Az adósság ellenben nem fogy, hanem növekszik. Igy azután rohamléptekkel haladunk a csőd felé. Ha magánembernek a vagyoni viszonyai mellett ilyen arányu terhei volnának, már kérné a csődöt maga ellen.

A zárszámadás külön része az állami alapok mérlegének kimutatása volna. Ennek azonban óriási fogyatékosságai vannak. 97 különböző állami kezelésben levő alapról szól a zárszámadás indokolása, de részletes jelentést csak az állami útalap gazdálkodásáról és az állami lakásalapról hoz. Hogy a többi 95 alappal minő gazdálkodás folyik, elképzelhető abból, hogy jobbnak tartják erről a közvéleményt egyáltalában nem tájékoztatni. Elviselik inkább - a tájékozatlanság miatt - a gyanusítgatások ódiumát is, semhogy emelt fővel a nyilvánosság elé tárnák az elszámolást.

Az állami útalap gazdálkodása bennünket, Szlovenszkó és Ruszinszkó őslakosait közelebbről érdekel, mert ennek anyagi eszközeiből az állami és nemállami közutak fentartását látják el nagy részben és e produktiv inveszticiók elosztásában a kormány munkájának egész tendenciája a legjobban visszatükrözik. Itt a történelmi országokban állandóan Szlovenszkó és Ruszinszkó elmaradottságát hangoztatják és különösen az országutak lehetetlen állapotát rójják föl. Méltán várná tehát mindenki, hogy elsősorban ott nyujt a kormany segítő támogatást, ahol az az ő felfogása szerint is a legégetőbben szükséges volna. Mégis ezt a feltételezett jobb szándékát állandóan keresztülhúzzák bizonyos ismeretlen tényezők és a zárszámadás számadatai alapján még csak a lakosság szamaránya szerint ez országrészeket megillető kvóta arányában sem történtek beruházások. Mert a közutak karbantartására fordított csaknem 300 millió koronás összegből a szlovenszkói és ruszinszkói utakra mindössze 46 és félmillió koronát, a történelmi országokban pedig 253 és egynegyed millió koronát fordítottak - holott csak egyszerü matematikai számítás alapján is Szlovenszkót és Ruszinszkót kereken 100 millió koronás beruházás illette volna meg - nem is említve a szükségesség fokozottabb mértékét.

Közadókból és illetékekből kereken 7 és félmilliárd korona folyt be, vagyis fejenként átlag évi 500 koronás adómegterhelést jelent ez.

Mint kuriózumot említem még meg, hogy a zárszámadás ada tai szerint az ugynevezett Millenium-filmre - a Szt. Vencel-filmre az állampénztár egymillió koronás szubvenciót és kétmillió koronás kamatmentes kölcsönt nyujtott, tehát összesen 3 millió koronát. A leggroteszkebb azonban a zárszámadásnak az a tétele, amely szerint az állampénztár pénzintézetek szanálására mindössze 6793 koronát adott. Vajjon melyik nagybankot szanálták ezzel?

Ezzel nagy általánosságban ismertettem az 1930. évi állami zárszámadásnak a mai kormányrendszerre lesujtó adatait. Bár még egész sereg összehasonlitást, számadatot hozhatnék fel a számsorok labirintusából, de azt hiszem: a közölt adatok is elég meggyőzőn igazolják, hogy a mai kormányrezsim menynyire nem áll hivatása magaslatán, menynyire tehetetlen és képtelen az államügyek vezetésére. Mi több: rosszakaratu, képmutató, állandóan a demokratikus egyenlőség jalszavával az ajkán a legigazságtalanabbul osztja a rábízott állami javakat amikor nem a történelmi országokról van szó, s különösen, amikor a nemzeti kisebbségek érdekéről volna szó.

Nem akarok rekriminálni. Elmondottuk már itt számtalanszor, hogy mennyi súlyos mulasztás, az önként vállalt nemzetközi szerződések mennyi tudatos megsértése terheli a mai kormányrezsimet a bekebelezett magyar kisebbség kulturális, szociális és gazdasági jólétének rovására. Felemlítsem-e ujból, hogy magyar népiskoláinkat és felekezeti iskoláinkat évről-évre fokozatosan és rendszeresen elsorvasztják, hogy legkevesebb 50 elemi iskolával van kevesebbje a magyarságnak, mint őt a lakosság számaránya szerint megilletné? Nem akarom ujból felemlíteni, hogy a magyar középiskolai oktatás egyenesen kihalásra van itélve és szigoruan a számadatok szerint is legalább öt középfoku iskolával van kevesebbje az itteni magyarságnak, mint amennyi őt jog szerint megilletné. Említettem már azt is, hogy az e gymilliós magyarságnak nincsen egyetlen főiskolája. Nem akarom ujból felpanaszolni, hogy magyar szinészetünk, magyar müvészeink jóformán semmi hivatalos támogatásban nem részesülnek. Nem akarom ujból felhozni az állampolgársági sérelmek légióját, sem azt, hogy a közhivatalokban mutatóba is alig akad magyar tisztviselő, sem azt, hogy a földreform során a magyar földigénylőket hogy kijátszották és - ha juttattak is talán némi morzsát nekik, milyen lélekvásárlással történt ez? És történik mindez a nemzetek egyenlősége, a jogegyenlőség és a demokratikus alkotmány legnagyobb dicsőségére!

Ezt a rendszeres elnemzetlenítési törekvését a kormánynak a fenti számadatok hivatalosan is bizonyítják. Mert sehol az egész zárszámadásban egyetlen tétel nincsen, amely kimutatná, hogy magyar kulturális, szociális és gazdasági jólétre a kormány valamit is adott volna a közpénzekből.

Súlyosbítja még a helyzetet az is, hogy a közvagyon kezelésének ellenőrzése - s így az itt benyujtott zárszámadás is - hiányos. Maguk a számvevőség főtisztviselői mondják ezt és én magam is rámutattam egy ízben az 1928. évi állami zárszámadás tárgyalásánál arra a lehetetlen helyzetre, hogy a közpénzek kezelésére és ellenőrzésére vonatkozólag még mindig a Bach-korszakból származó osztrák számviteli és vagyonkezelési császári rendelkezések vannak érvényben. Már akkor ráirányítottam a figyelmet arra, hogy az államszámvitel és a közvagyon kezelésének ellenőrzése oly fontos része az államgazdaságnak egy modern államban, hogy befolyásolhatja annak egész szociális és politikai fejlődését. Ezért kétségtelen, hogy minden államnak elsőrendü anyagi és erkölcsi érdeke, hogy a közvagyon kezelésére vonatkozó számvitelét és a közvagyon kezelésének ellenőrzését modern törvénnyel biztosítsa. Fel is vázoltam akkor egy ilyen törvény főbb rendelkezéseinek tervezetét, sőt azóta interpellációt is nyujtottam be ez irányban, de intézkedés eddig nem történt. Pedig ma nincs már ország Európában Csehszlovákián kivül, amelynek ilyen modern törvénye nem lenne.

Természetes, a kormánykoaliciónak nevezett közkereseti társaságnak kényelmetlen volna a független és szigoru ellenőrzés. Ezért a hallgatás és az uj törvényjavaslat benyujtásának halogatása.

Nekünk azonban megbízóink, választóink nagy tömege kötelességünkké tette, hogy érdekeik védelme mellett a tőlük könyörtelen eréllyel behajtott adóösszegek hováfordítását is ellenőrizzük és a könnyelmü gazdálkodást megakadályozzuk. Ezt a célt némi tekintetben hivatott elősegíteni az 1921. évi 301. számu, a parlamenti takarékossági bizottság szervezéséről szóló törvény, amely a törvényhozás mindkét házából választott 24 tagu bizottságnak feladatává teszi az államgazdálkodás felülvizsgálását, vajjon a kiadások a költségvetéseket túl nem lépik-e és akár azok keretében is gazdaságosak-e és az állam és az egyes adóalanyok pénzügyi erejét meg nem haladják-e, vajjon az egyes kormányzati ágak és vállalatok költségei ezek feladataival arányban állnak-e, az alkalmazottak száma és dijazása az illető kormányzati ág vagy állami vállalat szükségleteinek megfelel-e, ezek kinevezésénél és előléptetésenél a törvényes előírások betartattak - e és végül vajjon a költségvetésben feltüntetett kiadások tényleg a megállapitott szükségletekre fordíttattak-e.

E törvény rendelkezéseinek eddig még nem tett eleget a kormány. Felhívom ezért itt a nemzetgyűlés színe előtt a kormányt arra, hogy a nép képviselőinek az államgazdálkodás ellenőrzéséte módot nyujtó ezen törvény végrehajtásáról haladéktalanul gondoskodjék és a bizottság sürgős megalakítását javasolom. Majd meglátja a kormány, hogy egyszeriben megszünnek a panamák és korrupciók, amelyektől nap-nap után hangos az egész csehszlovák sajtó.

A honalapítás mámora már elmúlt, és elmúlt a honvesztés okozta kábultság is. A világkrízis egyre sötétebb förgetege vészharangot kongat. Mi, magyarok ott vagyunk a gáton! A köztársaság Elnöke mondta, hogy minden kisebbségnek annyi joga lesz, amenynyit kikűzd magának. Hát mi kijelentjük, hogy nem szününk meg harcolni nemzetközi szerződésekben s az alkotmányban is biztosított, de az egyetemes emberi méltóságunkat megillető jogok teljességéért és elégedetlenek leszünk mindaddig, amíg e jogokat nekünk volóban meg nem adják!

A zárszámadást az elmondottak alapján nem fogadom el. (Potlesk.)