Das Wachstum der Bewegung tut Masaryk mit den Worten ab: "Es kommt mir vor, wie wenn sich jemand nackt ausziehen würde; dem würden wahrscheinlich auch die Leute nachrennen." Das ist ein falsches Bild und ein sehr unangenehmes. Mir kommt vor, daß sich die kapitalistische Demokratie bis aufs Hemd nackt ausgezogen hat, aber daß ihr niemand deshalb nachläuft, sondern alle Menschen mit Entsetzen vor dem wahren Antlitz dieser sogenannten Demokratie davonlaufen. (Sehr richtig!)

Aber der Kernpunkt der Ausführungen des Herrn Präsidenten liegt ja wohl in der Bemerkung, daß kein Mensch sagen könne, was diese Leute - diese Leute - eigentlich wollen. Keine Juden, keine Franzosen, keine Čechoslovaken, keine Deutschen können sagen, was denn diese Nationalsozialisten überhaupt wünschen, so spricht das Staatsoberhaupt dieses Staates von einer Bewegung, die in Preußen allein 8 Millionen Wählerstimmen bekommen hat, also soviel Stimmen, als in der čechoslovakischen Republik alle Parteien miteinander besitzen. (Posl. inž. Jung: Und mehr Stimmen als das čechische Volk überhaupt Volksangehörige hat!) So ist es.

Die "Neue Freie Presse" schreibt bei ihren Betrachtungen in der Einleitung zum Interview: "Präsident Masaryk liest jeden Tag jene Zeitungen, auf deren Urteil er Wert legt und selbst der beste Auszug, das bezeugt uns sein Kanzler Dr. Šámal, genügt nicht seiner Wißbegierde. Präsident Masaryk nimmt jeden Morgen den direkten Bericht seiner Kanzleibeamten und der politischen Referenten entgegen. Auch hier sucht er direkte Fühlung mit den Personen und Dingen, ohne den Filter der Bürokratie und sei es auch der besten."

Schön geschrieben, ihr neuen Hofschranzen der Republik! Und dennoch fragt man: Diese Uninformiertheit? Die größte Partei Europas kennt der Herr Präsident in ihren Grundsätzen nicht, die soviel Anhänger hat, als die ganze Čechoslovakei Einwohner, die täglich in allen Weltblättern, nicht nur in Deutschland, sondern auch in England, Italien, Amerika, im Mittelpunkt der Erörterung steht, über die große Zeitungen, von der Parteienhaß und Gunst vielleicht entstellte, aber denn doch solche Berichte bringen, daß das verantwortliche Oberhaupt eines Staates den Wunsch fühlen müßte, sich über eine solche Bewegung wirklich informieren zu können, einer Partei, die die gewaltigste Anz ahl - und das möchte ich besonders unterstreichen - einer politischen Literatur aufzuweisen hat, die eine förmliche Enzyklopädie an politischen und volkswirtschaftlichen Werken in den drei Jahren produziert hat. Und über eine solche Literatur geht man einfach zur Tagesordnung über!

Was wollen denn die Nationalsozialisten, was wollen denn diese Menschen, die heute herabgesetzt von den einen, von den anderen verdächtigt und von den dritten mißverstanden dastehen? Nicht, als ob wir bei irgendjemandem werben würden! Nein! Ich werde darauf kommen, aus welchen Gründen wir das heute sagen. Außenpolitisch bedeutet der Nationalsozialismus die Beseitigung der Tributlasten und der Reparationsverpflichtungen des Deutschen Reiches, d. h. die Ablehnung der kapitalistischen Ausbeutung durch das Ausland im deutschen Arbeitertum. (Posl. inž. Jung: Und damit die Beseitigung eines der Hauptgründe der Wirtschaftsnot!) Jawohl, damit Beseitigung der Hauptgründe für die Zerstörung der europäischen Wirtschaft und auch der Arbeitslosigkeit.

In der jetzigen Zeit, wo gestern z. B. die "Prager Presse" einen Bericht über das britische Budget bringt und schreibt, daß Neville Chamberlain in dem neuen Staatsvoranschlag des britischen Weltreiches die Reparationskosten bereits gestrichen hat, in einem Zeitpunkt also, wo selbst der große Weltstaat England diese Notwendigkeit einsieht, in diesem Stadium ist es bei uns förmlich ein Verbrechen, sich gegen diese Schande, diese ruinöse Einrichtung der Ausbeutung aufzubäumen und zu wehren. Was wünschen die Deutschen außenpolitisch und weltpolitisch? Die Gleichstellung in jeder Beziehung, die Gleichstellung dieser großen als Weltmacht geltenden Nation mit den anderen Völkern. Die Beseitigung ferner aber auch der Zerstörung des mitteleuropäischen Wirtschaftsraums, die wir heute beklagen, und dessen volkswirtschaftliche Trümmer uns alle zu begraben drohen. Jawohl, wir haben in den letzten Monaten von Versuchen auch von französischer Seite, deren eifriger Unterstützer und Befürworter der Herr Außenminister Beneš gewesen ist; wir haben den Tardieu-Plan gehört, aber wir haben auch gehört, daß sich die Vertreter von Rumänien und Jugoslavien höflichst bedankten für dieses Danaergeschenk der sogenannten Donaukonföderation, die nichts anderes bedeuten würde, als eine neue Machtposition für das französische nicht Volk und Staat, nicht die französischen Arbeiter, sondern für den französischen Finanzkapitalismus zur weiteren Ausbeutung und Versklavung der mitteleuropäischen Staaten, nichts anderes als den völligen wirtschaftlichen Zusammenbruch unserer Landwirtschaft. (Posl. inž. Jung: Der Plan beruht auf der falschen Voraussetzung, daß mehrere Elende zusammengenommen keine Elende mehr sind!) Jawohl, es ist eine alte Lehre, daß ein paar Bankrotteure miteinander noch keine aktive Handelsbilanz fertigbringen können.

Was ist die positive Aufgabe des Nationalsozialismus? Nicht nur die Beseitigung dieser Zerstörung, sondern klar und deutlich die Zusammenfassung der Donaustaaten und des Deutschen Reiches zu einem großen Wirtschafts- und Handelsgebiet in Mitteleuropa. Was will der Nationalismus auf nationalem Gebiet? Die Freiheit der Nation. Das was die Čechen als höchst ideal und als sittlich berechtigt bezeichnet haben, das kann bei uns nicht unsittlich, nicht unmoralisch und unberechtigt sein. (Souhlas na levici.) Was wollen wir sozial und wirtschaftlich? Unsere Grundsätze sind bekannt. Wir sehen in der Brechung der Zinsknechtschaft des heutigen Finanzkapitalismus die Voraussetzung für die Blüte der Wirtschaft, und auch da ist England zu einem Teile, nicht ganz, den Weg vorausgegangen: die Herabsetzung des Zinsfußes der Bank von England, die in den letzten Tagen wiederum erfolgt ist, hat eine neue Befruchtung der Wirtschaft des englischen Staates gebracht. Wir fordern ferner die Befreiung des deutschen Arbeiters aus den Fesseln des Finanzkapitals, wir fordern die Rettung des Handwerker- und Bauernstandes vor dem Untergang, was nur möglich ist durch Beseitigung der heutigen finanzkapitalistischen Herrschaft und wir fordern die Beseitigung der Diktatur des Finanzkapitals über Staat und Wirtschaft. Denn darüber wollen wir uns doch heute nicht mehr streiten; in der Wirtschaft gibt es keine Demokratie, gibt es keine Volksherrschaft. In der Wirtschaft ist die ausgesprochenste Diktatur des Finanzkapitals aufgerichtet, zum Schaden aller selbständigen Erwerbenden. (Posl. inž. Jung: Der Finanzmann trägt den Staat wie der Strick den Gehenkten!) Jawohl so ist es.

Was wollen wir kulturell? Kulturell wollen wir, daß die eigene Nation über die Ziele der kulturellen Selbstbestimmung selbst zu entscheiden hat und nicht fremde Elemente. Oder will man uns vielleicht in unserer heutigen Zeit aus unserem Standpunkt in der Rassenfrage vielleicht reaktionärer und ich weiß nicht welcher Bestrebungen zichten? Ja, ist denn den verantwortlichen Staatsleitern dieses Staates nicht bekannt, daß z. B. die Vereinigten Staaten von Nord-Amerika eine Rassengesetzgebung ganz ausgesprochener Art bestzen, daß sie die Einwanderung nach rassischen Grundsätzen organisiert haben? Ist es nicht bekannt, daß Australien, der Arbeiterstaat, die mongolische, gelbe Einwanderung verhindert, aus rassischen Gründen? (Posl. inž. Jung: Einer der Gründe für den Gegensatz zwischen Japan und Australien und Amerika!) Jawohl, weil wir die Erkenntnis, daß Blut und Boden die Kraft einer Nation bestimmen, in unserem Volk erwecken und es aus der liberalistischen Gedankenwelt herausreißen. Es ist nicht alles gleich, was Menschenantlitz trägt. Wir verwahren uns, mit Mongolen oder Negern oder Asiaten auf eine Stufe gestellt zu werden. (Výkřiky posl. Kopeckého.) Wir erkennen das Rassenprinzip als das beherrschende Prinzip an. Das ist in der Zeit, wo Staaten, wie Nordamerika und Australien, sich längst in ihrer Gesetzgebung nach diesen Grundsätzen eingestellt haben. Es verfällt jeder Mensch, der das nicht zu erkennen vermag oder will, der Lächerlichkeit. Jeder Mensch, der das heute leugnet, verfällt der Auffassung in den breiten Massen der Bevölkerung, daß er seine Zeit nicht kennt und nicht auf der Höhe der Entwicklung seiner Zeit steht. Man kann ein Programm, wie es der Nationalsozialismus ist und wie er es in seinen wissenschaftlichen Werken niedergelegt hat, nicht mit ein paar Sätzen darlegen. Aber wer an verantwortlicher Stelle ein Urteil fällt, der muß sich mit den Werken des Nationalsozialismus zuerst einmal beschäftigt haben, der muß das Werk unseres Parteiführers Ing. Jung gelesen haben, der muß das Werk von Adolf Hitler über den Nationalsozialismus gelesen haben, der muß das grundlegende Werk von Gottfried Feder, dem Wirtschaftstheoretiker der Nationalsozialisten gelesen haben, ferner die Werke von Alfred Rosenberg und Graf Reventlow über Nationalsozialismus und Außenpolitik gelesen haben und er wird gar nichts für sich überflüssiges tun, wenn er auch meine kleine Schrift über Paneuropa und Mitteleuropa liest. Es wird ihm kein Stein aus der Krone fallen, wenn er auch noch unser hiesiges Schrifttum über die sudetendeutsche Bewegung lesen wird, wenn er nicht eines schönen Tages überrascht sein soll, daß hier in diesem Hause eine Partei sitzen wird, die nicht so wie ein ganzer Haufe anderer Parteien in diesem deutschen Volk ohne großzügige Ideen ohne Energie und Programm, sondern mit einem klaren Programm und eisernem Willen ihre Grundsätze zu vertreten bereit ist. Was sind das für Berater eines Staatsoberhauptes, muß ich schon sagen - ich greife nicht das Oberhaupt an, aber ich greife seine Berater an die es von der Welt absperren und es ihm unmöglich gemacht haben, bis heute das zu hören und zu lesen, was eine Millionenbewegung im Deutschen Reich will und auch hier in unserem Staate; denn in unserer sudetendeutschen Heimat, bei uns, ist der Nationalsozialismus entstanden und nicht im Reich, bei uns ist er in seinen Wurzeln gegründet worden, hier hat er seine Forderungen und Ziele auf sittlichem, kulturellem, wirtschaftlichem und sozialem Gebiete aufgestellt. Ich frage, wohin muß das führen, wenn die Oberhäupter der Staaten so uninformiert über die Nachbarvölker sind? Wenn wir heute von Rußland wenig wissen, wenn wir von den argentinischen und brasilianischen Krawallen und Staatsumstürzen wenig wissen, dann könnte man darüber vielleicht geteilter Meinung sein, ob das besonders notwendig und wichtig sei; aber von einem Nachbarstaat, der in einer tausend Kilometer langen Grenze vor den Toren des Staates liegt, müßte das Oberhaupt und müßten die verantwortlichen Staatsmänner denn doch mehr wissen, als durch die Ausführungen des Präsidenten Masaryk zum Ausdrucke kommt. Und ich frage Sie: wenn der oberste Repräsentant, der Mann, von dem man sagt, daß er einer der gebildetsten Männer dieses Staates ist, so spricht, was soll dann der einfache Mann im čechischen Volke von dieser Riesenbewegung denken? Und ich frage Sie: ist es denn nicht eine der höchsten Pflichten der Staatsmänner, Erzieher ihrer Völker zu sein, hat der Staatsmann nicht die Aufgabe, sein Volk zu informieren und zu unterrichten, nicht nur darüber, was bei ihnen gut ist, sondern auch darüber, was bei den Nachbarstaaten vor sich geht? Masaryk ist von seinem Berufe her Philosoph, Pädagoge, also Erzieher. Er hat auf die heute groß gewordene Jugend, auf die Politiker der heutigen Zeit gewaltigen Einfluß ausgeübt. Aber er ist auch der Führer eines Volkes, und aus dieser Tatsache heraus hat er eine ungeheuere Verantwortung für die Zukunft. Wer die letzten Ausführungen des Herrn Präsidenten dem Herrn Interviewer der "Neuen Freien Presse" gegenüber gehört hat, beginnt zu zweifeln, an der Zukunft und zu zweifeln an ihren Möglichkeiten. Da frage ich Sie, sollen denn die Völker, die hier miteinander geradezu in einer Verzahnung leben, ewig wie blind aneinander vorübergehen? Wir wissen heute von den irischen Aufständen, von den indischen Bewegungen, von den südafrikanischen Rassenkämpfen und Klassenkämpfen mehr, als Sie vor allem von uns wissen. Ist das nicht ein unerhörter Zustand? Muß er nicht katastrophale Folgen in bestimmten Augenblicken haben? Merken Sie sich! An den Irrtümern der Staatsmänner gehen Völker und Staaten zugrunde. (Potlesk.)

Tisztelt Képviselőház! Mint minden vállalat, üzem, társaság stb. életképességének, prosperitásának s az azt vezetők rátermettségének fokmérője, sőt a legérzékenyebb szeizmográfja az illető vállalatnak évi mérlege, zárszámadása, úgy az államháztartás vitele, az egész állami gazdálkodás egészséges, vagy egészségtelen voltának és e gazdálkodásért felelős tényezők képességének, vagy tehetetlenségének legmegbízhatóbb végbizonyitványa az állami zárszámadás, annak beszédes számoszlopai.

A csehszlovák köztársaság 1930. évi zárszámadása fekszik előttünk. Azon év állami gazdálkodásának a mérlege, amelynek sáfárkodásáért már a mai, úgynevezett nagykoalició felelős.

1929-ben alakult meg ugyanis hosszu és nehéz vajudás után a mai kormány és az 1930. évi állami költségvetési előirányzat, valamint az 1930. évi állami gazdálkodás volt ennek a mai kormánynak - mondhatnánk első kereskedelmi éve, s ezzel rátermettségének első nagy erőpróbája. Ez az erőpróba az előttünk fekvő zárszámadás tanusága szerint katasztrófálisan végződött, mert mindjárt az első évben, amikor a vezetést kezébe vette, az állam zárszámadása kerek 670 millió koronás veszteséggel zárult. Olyan horribilis deficit ez, hogy bármely más vállalatnál ilyen arányu veszteségnél az államügyész hivatalból munkába lépne, a vállalat csődöt kérne, de mindenesetre a vállalat vezetősége levonná a konzekvenciákat és helyét arra hivatottabbaknak adná át.

A mai kormányrezsim ellenben még csak nem is mentegetőzik, nem is pirul, hanem mintha mi sem történt volna - görcsösen ragaszkodik a bársonyszékekhez és tehetetlenségével katasztrófális örvény felé viszi a már szinte patologikus önkénnyel hatalmába kerített országhajóját.

Uraim! Nem a mindenáron ellenzéknek okvetetlenkedőn túlzó megállapítása ez, de az előttünk fekvő állami zárszámadás számoszlopai verik ezt a kormány szemébe!

Az 1930. évben az ezt előző évek konjunkturájának utórezgései még érezhetők voltak. A köztársaság pedig élvezte még a konszolidáció jegyében ünnepelt első decennium mámorát. A kormány fennen hangoztatta a konszolidációt, a viszonyok biztos megállapodottságát, annál súlyosabb a felelőssége azért, hogy mindezek ellenére alig akad a zárszámadásban tétel, amely a költségvetési előirányzat megfelelő tételével csak megközelítőleg is egyezne.

Igy túllépte a költségvetést a miniszterelnökség közel kétmillió koronával, a külügyminisztérium négy és háromnegyed millió koronával, a hadügyminisztérium közel tizenkétmillió koronával, a népjóléti minisztérium majdnem tizenhétmillió koronával, az állampénztár pedig közel 48 millió koronával.

Az 1930. évi költségvetési előirányzattal kapcsolatban megszavazott pénzügyi törvény XI. fejezete határozottan kimondja, hogy a költségvetési hitel túllépésénél feltétlenül szükséges a nemzetgyűlés hozzájárulása, még pedig a Legfelső számviteli hivatal kijelentése szerint ezt a hozzájárulást az előirányzott hitelt meghaladó összeg kiutalása előtt köteles az illetékes felelős miniszter kikérni.

Kérdem en: megtörtént-e ez csak egyetlen esetben is a fenti túllépéseknél? Előterjesztette-e a külügyminiszter, vagy a hadügyminiszter úr a nemzetgyűlésnek egyetlen esetben is a hiteltúllépés engedélyezése iránti kérelmét? Tudtommal ez eddig nem történt meg!

Demokratikus államban a nép legszélesebb rétegeinek megbízásából alkotjuk ezt a törvényhozó testületet és az állampolgárok összességének bizalmából kötelességünk ellenőrizni a szankcionált törvények betartását és pedig legelsősorban azoknál, akik értük a felelősséget viselik. Ezért klubom nevében, amely közel egynegyedmillió választót képvisel, törvénysértéssel vádolom meg itt a Ház színe előtt a két miniszter urat s választóink megbizásából magyarázatot kérek eljárásuk igaz olására. Milyen erkölcsi alapon kívánják akkor az adózók széles tömegeitől a törvénytiszteletet, ha önmaguk sem tekintik az állam törvényes rendszabályait föltétlen kötelezőknek? Csoda-e akkor, ha az anarchia terjed? Szomoru, hogy ép az ellenzék egy képviselőjének kell erre figyelmeztetnie a kormányt, amely szinlelt puritán rigorozitással játszotta el csak nemrégiben purifikátori komédiáját.

De nézzük egyes részleteiben az állami zárszámadás tételeit. Ha az idő rövidsége nem is engedi azt, hogy tételről-tételre ismertessem azt, mégis néhány kiragadott, nagyon is szembeötlő tétel tanusága szerint teljes meztelenségében áll előttünk a mai kormányrendszer felelőtlenül könnyelmü gazdálkodásának virtuális képe.

Mindjárt e tiszteletreméltó gyülekezetnek, a képviselőháznak elnöksége rendkivüli kiadásait egyfélmillió koronával lépte túl, mert a tiz esztendeig megfelelő helyiségek a tizenegyedik esztendőben már állitólag nem feleltek meg céljuknak és pazar berendezéssel uj helyiségeket kellett adaptálni. Általában úgy vagyunk a törvényhozás e jobb sorsra érdemesült házával, hogy csaknem állandóan javítgatnak, foltozgatnak, átalakítgatnak benne és igaza volt az egyik cseh törvényhozónak, amikor azt mondotta, hogy aki élete végéig biztos munkát akar szerezni magának, az jelentkezzék a képviselőházba - kőmivesnek.

A miniszterelnökség központi hivatalának rendes dologi kiadásait másfélmillió koronában szabta meg az előirányzat, de a zárszámadás adatai szerint ezt az összeget csaknem félszázezer koronával lépte túl a miniszterelnökség az őt kötelező reprezentációs költségek nem várt felszaporodása miatt. Ismét a nagyzási hóbort, amely a fiatal csehszlovák demokráciáról lépten-nyomon kiütközik.

Keserü mosolyt vált ki az a tétel, amely szerint az állami közigazgatásban végzett takarékossági rendszabályok keresztülvitele 1930-ban csaknem 200 ezer koronát emésztett föl. Hogy ezért az összegért milyen munkát végeztek, azt legjobban jellemezte egy cseh törvényhozótársam ebben aa testületben, amikor azt mondotta, hogy az egész takarékossági bizottság működése abban merült ki, hogy az állami autók rendszámait megváltoztatta, mert kényelmetlen kezdett lenni az egyik cseh lapnak állandó rovata arról, hogy az állami autókon milyen gyakran, kik és milyen kéjutakat tettek meg.

Az Állami statisztikai hivatal az 1930-ban lefolytatott népszámlálással kapcsolatban harmadfélmillió koronával lépte túl az előirányzatot és fentartása 34 millió koronát emésztett fel. Az indokolás szerint a hivatalt át kellett szervezni, uj, modern számlálógépeket szereztek be, hogy a munka - a felelős ko rmánytényezők kijelentése szerint - minél gyorsabban és minél precizebben végezhető legyen. Mégis, ma már 16 hónap mult el a népszámlálás megejtése óta és a statisztikai hivatal még máig sem tette közzé hivatalosan a Szlovenszkóra és Ruszinszkóra vonatkozó népszámlálási adatokat, amelyeknek pedig döntő jelentőségük van az ott most folyó községi választásoknál. Klubunk többízben követelte az adatoknak haladéktalan publikálását és képviselőtársam interpellációban kért jogorvoslatot, de az illetékes tényezők fülig begombolkoznak, és mélyen hallgatnak. Talán még sem válthatták be a modern gépek a hozzájuk fűzött reményeket, vagy talán nem is annyira a gépek, mint az azokat kezelő hivatalos apparátus nem járt el az illetékesek által megkívánt szakértelemmel és emberi erővel kell most a korrekciókat megejteni?

A külügyminisztérium zárszámadása ismét a nagyzási hóbort bélyegét viseli magán. A 18 millióval előirányzott reprezentációs dologi kiadásokat kerek 3 millió koronával lépte túl s így erre a célra összesen 21 millió koronát költött. Emellett külföldi és egyéb propagandára 40 millió koronát, a miniszterelnökség tárcájában ezen a cimen kimutatott 12 millióval együtt 52 milliót költöttek, csak azért, hogy ezt a 14 millió lakossal bíró kis országot a külföldön méltóképen megismerjék. Hogy ez a hatalmas összeg menynyiben érte el célját, arra jellemző, hogy úgy hiszem éppen 1930-ban - egy párisi nemzetközi sportünnepélyen - az akkori cseh lapok jelentése szerint - a Csehszlovákiát reprezentáló csapat üdvözlésére a francia ünnepi zenekar - a magyar himnuszt játszotta.

De bennünket, magyarokat különösen érdeklő és nagyon is szembetünő a külügyi tárca kiadási tételeiben kimutatott 14 és fél millió korona, amelyet az úgynevezett orosz menekült akció céljaira fordítottak és ezzel nem kevesebb, mint hetedfél millióval lépték túl a költségvetésben erre a célra előirányzott összeget, jóllehet a miniszter bejelentette, hogy ez akció likvidálását már megkezdték. Hogy ez a likvidáció mennyiben haladt előre és milyen méreteket öltött, mutatja az a körülmény, hogy a földmüvelésügyi tárca keretében ugyanezen a cimen még 3 millió korona van kimutatva, vagyis összesen 17 és félmillió koronába került csak 1930-ban. Ugyanakkor Ruszinszkó magyarságának kulturális céljaira, eltekintve a szinházaknak adott kis segélytől, 1300 koronát adtak, illetve csak 1000 koronát, mert az egyik egyesület, amelynek 300 koronát akartak adni, ezt a kolduspénzt el nem fogadta. Csodálatos, hogy a kormánynak idegen állam alattvalóinak támogatására mindig akad pénze bőven, de, amikor a köztársaság Elnöke a köztársaság tizedik esztendejében egymillió koronát adományozott a jubileumra kapott 20 milliós nemzeti ajándékból egy itteni, úgynevezett magyar tudományos szerv alapitására, akkor a csehszlovák sajtó és csaknem az egész cseh és szlovák közvélemény szinte egyhangulag megmozdult s nem egyszer az államfővel szemben megengedett kritika mértékét is túllépte véleménye nyilvánításában. Nem sajnáljuk, nem irigyeljük a hazájukat vesztett, jobb sorsra érdemes oroszoktól a nekik juttatott falat kenyeret, de kérdem: amikor egyrészt a lerongyolt, éhező magyar honpolgárok verejtékes adófilléreiből ilyen bőkezüen osztogatják az alamizsnát és ugyanakkor a magyarságnak a nemzetközileg és alkotmányilag is biztosított jogainak minimumáért is késhegyig menő harcot kell folytatnia nem álhumanizmus ez?! Vagy - alig merem feltételezni - a lelkiismeret váltságdija ez az összeg es igazolása volna az itt-ott lappangó suttogásoknak a szibériai légiók milliós aranylegendáiról?

A hadügyminisztérium kiadási tétele 11 és félmilliós deficitet, bevételei pedig csaknem 6 milliós deficitet mutatnak, vagyis összesen 17 és fél millió koronával lépték túl a költségvetési előirányzatot. A francia katonai misszió még mindig 2 és félmillió koronát emészt fel, a hadimuzeum csaknem 2 millió koronába került és a csehszlovák orvosok prágai központi házára ugyanez a minisztérium 50 ezer koronát adomanyozott. Hogy tulajdonképen ki kapta ezt az összeget és milyen jogcimen, az ebből a zárszámadásból nem tünik ki.

A teljesen fölösleges unifikációs minisztérium fentartása több mint 2 millió koronába került és ebből csupán a személyi kiadások 1 millió 700 ezer koronát emésztettek fel. Hát lehet, szabad az adózók keserves filléreiből ilyen lukszust üzni és fölösleges intézményeket fentartani?

Az egyetemek és főiskolák 154 millió koronába kerültek. A lakosság számarányának megfelelően ennek kerek 5 százaléka, vagyis 7 millió 700 ezer korona a magyarságot illette volna meg, de mindmáig nincsen a magyarságnak ebben az országban nem, hogy kiépített főiskolája, de még csak egyetlen magyar fakultása sem! Prágában ellenben van orosz jogi egyetem, amelynek fentartási költségei bőven telnek az orosz akcióra fordított 17 és fél millió koronából.

A földmivelésügyi minisztérium szövetkezetek segélyezésére 16 és fél millió koronát fordított, s ismét elénk mered a kérdés: vajjon kaptak-e ebből egyetlen fillért is a magyar szövetkezetek?

A földhivatal - ez a kis állam, ebben a kis országban - 23 és fél millió koronába került, amiből csak a személyi kiadások nemkevesebb, mint 20 millió koronát emésztettek fel! Ez csak az az összeg, amit ez az intézmény a költségvetés keretein belül az adózók filléreiből elemésztett. Hogy a mező- és erdőgazdasági nagybirtokok felosztásánál mennyit szippantott fel, arról a zárszámadásban sajnos - nincsenek adatok, de a napisajtó itt-ott, és nem is olyan ritkán, hoz léleküdítő eseteket.

A kereskedelmi minisztérium központi hivatalának dologi kiadásai 306 ezer koronával lépték túl az előirányzatot, s az indokolás szerint ezt a hiteltúllépést a külföldi utazások túlságos megszaporodása idézte elő. Hogy ezeken az utazásokon sikerült-e az országnak egyre rosszabbodó keréskedelmi mérlegét némileg is megjavítani, arra a köztársaság külkereskedelmi forgalmának mérlége a leglesujtóbb válasz.

A tárcánkívüli kiadások tételeiből megtudjuk, hogy cseh numizmatikai érmekért és a pénztárnál történt sikkasztások fedezetére több mint egymillió koronát adott ki az állampénztár; a csehszlovák legionáriusok épitőszövetkezete 2 és félmillió koronás kölcsönt kapott - hogy milyen előnyös feltételek mellett, annak fényes bizonyitéka, hogy a szövetkezet 1930-ban törlesztés és kamat fejében mindössze 11 ezer koronát fizetett vissza, vagyis a kölcsönösszegnek nem is egész 0˙05 százalékát. Szlovenszkó és Ruszinszkó földhöz ragadt, elemi károkkal sujtott és az adóterhek alatt roskadó gazdái és földmunkásai ennek a százszorosát is megfizetnék, vagy megdolgoznák, ha némi segélykölcsönt tudnának kapni. De hiába fordulnak a hatóságokhoz: a koalició kebelében ülő közkereseti társaság egyszerü tollvonással, "nelze vyhověti"-vel intézi el öket.

Az önsegélyző ipari egyesületek és szövetkezetek 25 millió koronás kölcsönt kaptak valószinüleg szintén nem nagyon súlyos feltételek mellett - de, hogy egy magyar egyesület vagy szövetkezet kapott volna, arról nincsen említés a zárszámadásban, pedig ebből az összegből legalább 5 millió korona megillette volna a magyarság hasonló intézményeit is a lakosság számaránya és teherviselésének aránya szerint.

Novum az állami zárszámadásban az állami üzemek vagyonmérlegének kimutatása. Ebből megtudjuk, hogy a körmöcbányai állami pénzverő vagyonát 14 és fél millió koronára becsülik és 1930-ban csaknem 2 millió koronás nyereséggel zárta az üzletévet. A dohányjövedék vagyonbeli értékét 2 és félmilliárd koronára becsüli az előttünk fekvő zárszámadás és a tiszta jövedelme csaknem másfélmilliárd korona volt. Az állami sorsjáték 63 és-félmillió koronás vagyont képvisel és a kimutatott évben 115 millió koronás forgalom mellett 23 és fél millió korona nyereséggel zárt. A posta és táviróüzem, valamint a postatakarékpénztár vagyona 8 és félmilliárd koronát képvisel és jövedelme 1930-ban 49 és félmillió korona volt, 40 millióval, vagyis csaknem 50 százalékkal kevesebb, mint a költségvetési előirányzat előrelátta. Az uhříněvesi állami mezőgazdasági üzem vagyonmérlege 8 millió korona és mindössze 100 ezer koronás nyerességgel zárta az 1930. évet, holott a költségvetési előirányzat még 300 ezer koronás nyereségre számított.