Senát Národního shromáždění R. Čs. r. 1930.

III. volební období.

3. zasedání

Tisk 294.

A mezőgazdaságra nehezedő válság sajnos nem oly jelenség, mely csak Csehszlovákiában mutatkoznék, hanem az egész világon általánossá válik s lassankint az iparra is átterjed. Ez a körülmény, hogy ugyanis a válság az egész világon általános, a pénzügyminiszter urat annak a kényelmes álláspontnak elfoglalására készteti, mint azt a legutóbbi pénzügyi expozejában is kifejtette hogy ez ellen Csehszlovákia kormánya vajmi keveset tehet. Pedig ez nagyon helytelen nézet, mert ha a ház ég a fejünk felett, akkor nem szabad tétlenül néznünk a tüzet, hanem igenis mentenünk kell, ami menthető, ha vagyonunk egy része el is pusztult már. De ha csak a szomszédos Németországba átnézünk, ugy azt látjuk, hogy ott igenis találtak oly eszközöket, amellyel ezt a nagy világégést ha nem is tudják eloltani, pusztitó hatását azonban minden esetre csökkentik a saját hazájukban. A csehszlovák kormány és a nemzetgyülés többségének a gazdasági válság enyhitését celzó intézkedései azonban csak olaj a tüzre. Hogy egyebet ne emlitsünk, csak a legutóbb megalkotott vámtörvényt, amely ahelyett, hogy a szomszédos államokat közelebb hozza, gazdasági együttmüködésre késztesse, a valóságban eltávolítja őket egymástól s nemkell nagyon fekete szinben megitélnünk a helyzetet, hogy azt mondjuk, hogy egy vámháboru árnyékát vetiti előre.

Másutt rájöttek már arra, hogy a mezőgazdasági termények értékesítésének a válságát más utakon kell orsosolni s megindult a hivatalos körök küzdelme is azért, hogy az ipari termékek ára is olcsóbb legyen. Megint csak Németország példájára hivatkozom, ahol már ott tartanak, hogy a közalkalmazottak - minden esetre rendes és nem éhbér - fizetését is leszállítják. Ezzel csökkennek az állam terhei.

Nálunk pedig fájó szivvel és üres zsebbel azt kell hogy lássuk, hogy az állam ujból emeli a közterheket oly időkben, amikor minden terménynek az ára nem is esik, hanem zuhan. Más államok a kivitelt vasuti tarifakedvezményekkel támogatják, a mi gazdáink, zöldség és gyümölcstermelőink hiába siránkoznak ez után ev ek óta, ellenkezőleg a tarifaemelés van kilátásba helyezve.

A mezőgazdasági hitel kérdésének rendezetlensége egyenesen kétségbeejtő ugyanakkor, amikor a pénzügyminiszter 300 millió K-t adományozott kegyesen a három prágai nagybank fuziójára, pedig ha e pénzösszegnek csak harmadrészét jó jelzálogkölcsönképpen Szlovenszkóra kiadja a szlovenszkói pénzintézetek utján, ezzel a kormány már egy igen nagy jótéteményt gyakorolt volna Szlovenszkóval. Ez az eset különben csak azt igazolja, hogy komoly jóakarattal igenis segithetne a kormány, ámde ugy látszik, hogy ez a komoly jóakarat hiányzik. - A gyors és azonnali segítés másik módja az volna, hogy a gazdák az adótartozásaikra moratoriumot kapjanak, sőt mérlegelni kell azt a lehetőséget is, hogy természetben, buzával, rozzsal fizethessék adótartozásaikat és az egyéb közterheket. Ez természetesen csak törvényes alapon történhetne.

Az igazán komoly segélyintézkedéseknek még halvány hirét sem látjuk, ezzel szemben adóemelésre kell készülnünk.

Eme vigasztalan helyzetben kérdezzük. a Kormányt:

1. Hajlandó-e nyilatkozni, hogy milyen tevőleges eszközökkel módokkal szándékszik orvosolni az egyre jobban elharapózó gazdasági válságot, illetve miképpen akarta annak terjedését megakadályozni?

2. Hajlandó-e a kormány oly törvényjavaslatot benyujtani, amely a mezőgazdák adótartozásaira legalább félévi adófizetési moratoriumot biztosítana, mely időben az adók végrehajtási uton nem szedhetők?

3. Hajlandó-e a kormány a szlovenszkói és ruszinszkói hitelügy rendezése céljaból a szlovenszkói pénzintézeteknél a konszolidációs alapból legalább 100 millió K összegü kamatmentes betétet elhelyezni, amelyből kizárólag jelzálogkölcsönök nyujthatók alacsony 4-5 százalékos kamatra?

Prága, 1930. október 8.

Dr Korláth, Dr Szilassy, Böhm, Tichi, Tschapek, Wenzel, Teschner, Dr Jesser, Richter, Dr Grosschmid.

Senát Národního shromáždění R. Čs. r. 1930.

III. volební období

3. zasedání

Tisk 294.

Kriza, ktorá dolieha na zemedelstvo, je žialbohu nie takým zjavom, ktorý by sa vyskytoval len v Československu, ale začína byť všeobecným v celom svete a pomalu rozširuje sa i v priemysle. Okolnosť tá, že totiž kríza je v celom svete všeobecná, primala pána ministra financií k tomu, aby zaujal to pohodlné stanovisko, - ako to už i vo svojom poslednom finančnom exposé prejavil, - že proti tomu vláda Československa môže podnikať len veľmi málo. A predsa je to názor veľmi nesprávny, lebo horí-li nám strecha nad hlavou, nesmieme sa dívať na požiar so založenýma rukama, lež musíme zachrániť, čo sa zachrániť dá, i keď určitá časť nášho majetku je už zničená. Ale keď sa len do súsedného Nemecka podívame, vidíme, že tam sa vždy najdú prostriedky, ktorými, i keď sa nedá zahasiť celý ten svetový požiar, predsa však zmierňujú ničivé účinky vo svojej vlasti. Opatrenia však, ktoré činí československá vláda a väčšina Národného shromäždenia ku zmierneniu hospodárskej krízy, sú len olejom na oheň. Aby sme sa o ničom inom nezmienili, uvádzame len posledne vynesený colný zákon, ktorý miesto toho, aby nás k súsedným štátom priblížil a tieto nabádal ku hospodárskej spolučinnosti, vo skutočnosti odďaľuje nás navzájom a nemusíme vo veľmi temných barvách vylíčiť situáciu, riekneme-li, že on je predzvesťou colnej války.

Inde už prišli na to, že sánáciu krízy zpeňaženia zemedelských plodín treba hľadať na iných cestách a už bol zahájený boj úradných kruhov o to, aby tiež priemyslové produkty staly sa lacnejšími. A zasa uvádzam len príklad Nemecka, kde sú už tak ďaleko, že už i platy verejných úradníkov, ktoré ovšem sú riadné platy a nie mzdy hladové, snižujú. Tým snižujú sa i bremená štátu.

U nás však s rozboleným srdcom a s prázdnym vačkom musíme sa dívať na to, ako zvyšuje štát znova verejné bremená v dobe, kedy ceny všetkých produktov ani nie klesajú, ale prekotne sa rútia. V iných štátoch je podporovaný vývoz tarifálnymi výhodami, avšak naši zemedelci, naši zeleninári a ovocnári marne plačú už od rokov po tejto výhode, naopak u nás sľubuje sa ešte zvýšenie tarifov.

Neurovnalosť otázky zemedelského úveru je priamo zúfalá v dobe, kedy pán minister financií daroval milostive 300 milionov Kč trom pražským veľkobankám k fuzii, a predsa keby len jednu tretinu tohoto obnosu bol poskytol Slovensku na spôsob dobrej hypotekárnej pôžičky prostredníctvom peňažných ústavov na Slovensku, bola by tým vláda učinila veľmi dobrý skutok pre Slovensko. I tento prípad ostatne dokazuje len to, že pri vážnej dobrej vôle mohla by vláda pomôcť, ale zdá sa, že tejto dobrej vôle tu niet. - Druhým spôsobom rýchlej a bezodkladnej pomoci by bolo, keby hospodári dostali pre svoje ďlžoby moratorium, ba bolo by treba uvažovať tiež o možnosti, aby svoje daňové a iné verejné dlhy mohli platiť in natura pšenicou, žitom. Ovšem mohlo by sa tak diať iba na podklade zákonnom.

Avšak nevidíme ešte ani bledého odstienu opravdivých a vážnych pomocných opatrení, ba naproti tomu musíme byť prichystaní na zvýšenie daní.

V tejto dezolátnej situácii tážeme sa vlády:

1. Či je ochotná prejaviť, akými pozitívnymi prostriedky a spôsoby zamýšľa sanovať stále šíriacu sa hospodársku krízu, poťažne akým spôsobom chce zabrániť jej rozšíreniu?

2. Či je vláda ochotná predložiť návrh zákona, ktorý by zemedelcom poskytol moratorium aspoň polročné k zaplateniu svojích berných dlžôb, po ktorú dobu by dane nemohly byť exekučne vymáhané?

3. Aby úverová vec na Slovensku a v Podkarpatskej Rusi bola usporiadaná, či je vláda za týmto účelom ochotná uložiť u peňažných ústavov na Slovensku z konsolidačného fondu nezúročiteľný vklad najmenej 100.000.000 Kč, z ktorého obnosu boly by poskytované výlučne hypotekárné pôžičky na nízky, 4 až 5%ný úrok?

4. Ak nie je ochotná tieto opatrenia uciniť, vtedy čo vôbec zamýšla podniknúť a akým kladným opatrením chce učiniť prietrž ničivým účinkom krízy hospodárskej?

V Prahe, dňa 8. októbra 1930.

dr Korláth, dr Szilassy, Böhm, Tichi, Tschapek, Wenzel, Teschner, dr Jesser, Richter, dr Groschmid.