A 152/926. sz. (lex Dérer) törvény hatálya 1931. augusztus 22. én megszűnt és semmi intézkedés nem történt arra nézve, hogy a szlovenszkói és podkarpatszka-ruszi őslakosok állampolgársága a saint-germaini és trianoni békeszerződések és a 236/1920. sz. alkotmánytorvény értelmében rendeztessék.

Miután e szerződések és az alkotmánytörvény világosan és egybehangzóan megállapítják azt, hogy csehszlovák állampolgárok eo ipso azok a szlovenszkói és podkarpatszka-ruszi -őslakók, akik 1910. január 1. jé előtt a csehszlovák köztársasághoz csatolt területeken az illetőséget megszerezték: semmiféle más új törvény sem volt szükséges ez őslakók állampolgárságának elismeréséhez, hanem csupán azoknak az egyenes végrehajtására.

Ámde a legfelsőbb közigazgatási biró-ság az e körüli gyakorlatban azt az óriási jogi tévedést követte el, hogy az 1910. január 1. jé előtt megszerezhető volt illetőséget helytelenül értelmezte és az akkori illetőség szerzésére alapul szolgált 1886/XXII. tcikket és különösen ennek IO. át, valamint az ennek gyakorlatára még 1910. előtt a magyar közigazgatás biróság által hozott döntvényekben kifejezett joggyakorlatot negligálta: ezért Dr Gergely Albert munkácsi ügyvéd még 1927. szeptember 8. án a 121/1920. sz. alkotmánytörvény 115. l-á-ban biztosított kérvényezési jognál fogva kérvényt adott be a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, melyben az illetőségi ügyben hozott 8404/1922, 3029/1923 és 16.455/1923. sz. döntvények helytelenségét és jogi tévedéseit a hozzácsatolt alapos jogi tanulmányi irattal kimutatta és kérte, hogy ez alapon e döntvényeket a legfelsőbb közigazgatási biróság teljes ülésben bírálja felül és azok jogi tévedését állapítsa meg és mondja ki, hogy azokat hatályon kivül helyezi és a szlovenszkói és podkarpatszka-ruszi őslakók illetőség szerzésére az 1910. előtti időre az 1886/XXII. te. és a rávonatkozó 1910. előtti magyar közigazgatási bírósági joggyakorlat az iránvadó.

Ezzel eleje vétetett volna annak a kálváriának, melyet a szlovenszkói és podkarpátszki-ruszi őslakosoknak a csehszlovák állampolgárság körül el kellett járnia.

Ámde a legfelsőbb közigazgatási biró-ság Dr Gergely Albertnek még 1927. szeptember 8. án beadott - és 1929. december 5. én megsürgetett - kérvényét máig sem intézte el, pedig a 121920. sz. alkotmánytörvény 115. ában biztosított kérvényezési jog nenMisak az erre szóló jogot irja elő, hanem - magától értetődően - a kérvény elintézésének a kötelezettségét. is.

Miután a lex Dérer osak azon kevés őslakó javára szólott, akik 1910. előtti 4 év alatt a község íerheihez való járulást nem tudják kimutatni és bár ennek alapján sokan olyanok is kérték a csehszlovák állampolgárság elismerését, akik azt kimutatni képesek voltak, mégis igen sok őslakó maradt még itt, akik a rengetek bélyeg és bizonyíték beszerzési illeték és főleg az állampolgárság megadásáért kirótt illeték miatt nem voltak képesek e törvény alapján a csehszlovák állampolgárság elismeréseért folyamodni és miután ezen még sok tízezer őslakó javára a lex Dérer hatályának megszűnése dacára intézkedés nem tőrtént, ezeknek a saint-germaini és trianoni békeszerződések és a 236/1920. alkotmány-törvény értelmében az 1886/XXII. te. alapján még 1910. január 1. jé előtt itt illetőséget szerzett őslakók érdekében ama legfelsőbb közigazgatási bírósági döntvények hatálytalanítása most már sürgősen aktuálissá vált, miért is azon kérdést és kérést bátorkodom a t. belügyiminiszter és igazságügyiminiszter úrhoz intézni:

Van e tudomása arról, hogy Dr Gergely Albert által 1927. szeptember 8. án a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz beadott és 1929. december 5. én megsürgetett erre vonatkozó kérvény máig is elintézetlen és intézkedésüket kérem arra, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság teljes ülésben e kérvényt sörgösen intézze el.

Praha, 1931. szeptember 12.

Platnosť zákona čís. 152/1926 (lex Dérer) zanikla dňom 22. augustom 1931 a nebolo učinené žiadne opatrenie, aby štátne občianstvo odvekého obyvatel'stva na Slovensku a v Podkarpatskej Rusi bolo upravené vo smysle mierových smlúv Saint-Germainskej a Trianonskej a vo smysle ústavného zákona čís. 236/1920.

Keďže smluvy tieto a uvedený zákon ústavný jasne a jednosvorne ustanovujú. že československými štátnymi občanmi sú eo ipso tí odvekí obyvatelia na Slovensku a v Podkarpatskej Rusi, ktorí predo dňom 1. januára 1910 získali domovské právo v územiach k republike Československej pripojených, nebolo by treba žiadneho nového zákona ku priznávaniu štátneho občianstva týmto odvekým obyvateľom, lež bolo by treba ich priamo prevádzať.

Avšak najvyšší správny súd v tejto právnej praxi dopustil sa obrovského právneho omylu, že domovskú príslušnosť, ktorú bolo možno získať pred 1. januárom 1910, nesprávne vykladal a nevšímal si zák. čl. XXII/1886, slúživšieho za podklad získania vtedajše, domovskej príslušnosti, zvlášte nevšímal si jeho §u 10. ako aj negligoval právnu prax vyjadrenú v rozhodnutiach vynesených v tejto veci uhorským správnym sú dom pred r. 1910, a preto dr Albert Gergely, advokát v Mukačeve, podal dňa 8. septembra 192Z na základe práva zaisteného v §e 115 ústavného zák ona čís. 121/1920 žiadosť u najvyššieho správneho súdu, v ktorej pripojeným dôkladným právnickým študijným spisom dokazoval nesprávnosť a právné omyly rozhodnutí čís. 8401/1922, 3029/1924 a 1655/1923 vynesených vo veci práva domovského, a žiadal, aby najvyšší správny súd v plenárnom sedení tieto rozhodnutia revidoval, ich právné omyly zistil a vyslovil, že ich pozbavuje platnosti ä že čo do nabývania domovského práva odvekými obyvaľemi Slovenska a Podkarpatskej Rusi pred r. 1910 smerodatnými sú zák. čl. XXII/1886 a k tomuto zákonu vzťahujúca sa právna prax uhorského správneho súdu pred r. 1910.

Tým, by sa bolo predišlo tej kalvárii, ktorou musel sa ubierať odvekí obyvatelia Slovenska a Podkarpatskej Rusi pri udeľovaní štátneho občianstva československého.

Avšak najvyšší správny súd ani do dnes ešte nevybavil žiadosť dra Alberta Gergelya, podanú 8. septembra 192Z a urgovanú 3. decembra 1929, ač petenčné právo zaistené v §u 115 ústavného zákona č. 121/1920 neudeľuje len právo k tejto žiadosti, ale tiež samozrejme i predpisuje záväzok, aby žiadosť bola tiež vyriešená.

Ked'že lex Dérer bol len v prospech tých niekoľko málo praobyvateľov, ktorí nemohli dokázať, že po dobu 4 rokov pred r. 1910 prispievali k obecným bremenám a ač na základe toho žiadalo o priznanie štátneho občianstva československého tiež veľa takých obyvateľov, ktorí to mohli preukázať, predsa len zostalo tu vera takých odvekých obyvateľov, ktorí pre nesmierné vydania na kolky a na opatrenia dokladov a menovite pre poplatok uložený za udelenie štátneho občianstva neboli vstave požiadať o priznanie československého štátneho občianstva na základe tohoto zákona, a kedže po zániku platnosti zákona Dérerového nebolo učinené opatrenie v prospech týchto veľa desaťtisícov odvekého obyvateľstva, v záujme odvekých obyvateľov, ktorí vo smysle ústavného zákona čís. 236/1920 a na základe zák. čl. XXII/1881 získali domovské právo tuná ešte pred 1. januárom 1910, stalo sa vecou nalichave aktuálnou, aby zmienené rozhodnutia najvyššieho správneho súdu boly zrušené, preto dovol'ujem si dotázať sa a požiadať vážených pánov ministrov vnútra a spravedlnosti, či vedia o tom, že tejto veci týkajúca sa žiadosť dr AIberta Gergelya, podaná najvyššiemu správnemu súdu dňa 8. septembra 192Z a urgovaná dňa 5. decembra 1929, ešte ani dnes nie je vyriešená, a preto žiadam pánov ministrov o opatrenie, aby najvyšší správny súd túto žiadosť vo svojom plenárnom sedení naliehave vyriešil.

V Prahe, dňa 12. septembra 1931.