Senát Národního shromáždění R. Č. r. 1933.

III. volební období.

8. zasedání.

Tisk 1115.

1. sen. dra Korlátha a druhov ministrovi školstva a národnej osvety o účasti užhorodskej školskej mládeže na protirevizionistickej demonštrácii poriadanej dňa 2. júna t. r.

2. sen. Füssyho a druhov ministrom vnútra a spravedlnosti o zneužívaniach páchaných četníctvom na Slovensku

Pane minister!

Niekoľko zákonodarcov z Podkarpatskej Rusi, ktorí sa dostali do českých vládnych strán, poriadalo dňa 2. júna t. r. večer protirevizonistickú demonštráciu v meste Užhorode. My tunajší Maďari nič nemôžeme namietať proti týmto demonštráciám. Ostatne československá vládna správa dozaista nie bez príčiny poriadala užhorodskú, ako jej podobné ostatné demonštrácie. Nič nemôžeme namietať ani proti tomu, že všetci štátní a mestskí úradníci a zamestnanci všetkých hodností a druhu dostali rozkaz zúčastniť sa tejto demonštrácie. Prez úplnú neúčasť poplatného občianstva bol by býval zaistený úspech demonštrácie už účasťou tábora československých úradníkov, ktorých je horentný počet. Poriadateľstvo však pokladalo za potrebné, aby vyvelená bola i školská mládež a po tejto stránke školský referát v Užhorode s ochotou dal sa k dispozícii poriadateľstvu demonštrácie. A tak sa stalo, že na politickom demonštračnom pochode, ktorý sa započal v 7 hodín večer a končil v 11 hodin v noci, muselo sa na vyšší rozkaz zúčastniť všetké stredoškolské žactvo v Užhorode.

Pane minister! V každom kultúrnom štáte, kde školské úrady vedené sú usmernenými zásadami pedagogickými, kladie sa váha na to, aby sa školskej mládeži zabránilo brať účasť na politických demonštráciách a sprievodoch s agitačnou tendenciou a tým aby sa duše mládeže chránily pred tendenčnou politickou otravou. Je-li niekde toto pedagogické hľadisko dôležité, tak práve u nás v Podkarpatskej Rusi muselo by sa ono uplatňovať, kde školská mládež skladá sa z rôznych vrstiev národnostných. Značná časť tejto školskej mládeže rekrutuje sa práve zo synov toho národa, proti ktorému táto politická demonštrácia bola výlučne namierená a jehož osočovanie a sosmiešňovanie bolo hlavnou materiou odznelých rečí. Je jasné, že donucovanie školskej mládeže maďarskej národnosti k účasti na takejto demonštrácii znamená ťažkú urážku sebavedomia, duševný oktroj, zkrátka tedy ničenie mravov. Okrem toho vnáša to medzi školskú mládež ducha politickej nenávisti, a práve v Podkarpatskej Rusi je vzduch už dostatočne týmto duchom nenávisti presýtený.

Pán minister vo svojom nariadení zo dňa 12. apríla 1933, čís. 40.659, uložil všetkým školským úradom, aby školskú mládež od účasti na akýchkoľvek politických akciách, schôdzach a sprievodoch zdržovaly. Skutky ukazujú na to, že tunajší školský úrad nebere vážne zmienené nariadenie pána ministra. Tunajší pedagogovia pokladali jak z hľadiska mravného, tak školského za vhodné, aby školskú mládež, ktorá skladá sa z valnej časti z dievčat, ponechali na ulici od 7 hodín do 11 hodín v noci a vydali ju molestácii zhluknutého davu. Pravému, na podklade mravnom založenému pedagogovi bolo by zbytočno dopodrobna vykladať, čo znamená účasť mladých dievčat na takomto tumulte, kde každý dozor a poriadok solháva.

Podávam-li zprávu o tejto zvláštnej a ojedinelej pedagogickej metode školského referátu v Užhorode, tlmočím tým pánu ministrovi protest tunajšej maďarskej verejnosti. Tunajšie Maďarstvo právom môže požadovať, aby jeho deti nabudúce neboly passívnymi hrdinami podobnej politickej akcie, ktorá je výsmechom všetkých noriem mravných i pedagogických, - a preto s úctou tážeme sa pána ministra:

Či ste ochotný opätovne učiniť dôtklivé opatrenie v tom smere, aby sa nabudúce zabránilo účasti školskej mládeže na demonštráciách s tendenciou politickou?

Či ste ochotný zaviesť bez odkladu disciplinárné pokračovanie proti školským činiteľom, ktorí napriek vašemu predbežnému prohibitívnemu nariadeniu veleli školskú mládež k účasti na tejto protirevizionistickej demonštrácii?

V Užhorode, dňa 10. júna 1933.

Dr Korláth,

Keresztury, Kreibich, Richter, Füssy, dr Szilassy, Wenzel, Teschner, dr Jesser, Eichhorn, Tichi, Köhler.

Beadják: Dr. Korláth Endre szenátor és társai.

Miniszter Ur!

A cseh kormánypártokban elhelyezkedett néhány podkarpátska rusi törvényhozó folyó évi junius hó 2-án este revizióellenes tüntetést rendezett Ungvár városában. Nekünk itteni magyaroknak e tüntetések ellen kifogásunk nem lehet. Elvégre a csehszlovák kormányzat bizonyára nem ok nélkül rendeztette meg az ungvári, valamint a hozzá hasonlatos többi tüntetéseket. Az ellen sem emelhetünk kifogást, hogy a tüntetésben való részvételre parancsot kaptak az összes állami és városi tisztviselők, minden rendü és rangu alkalmazottak. Az adózó polgárság telges távolmaradása dacára már magának e horribilis számot kitevő csehszlovák hivatalnoktábornak szerepeltetése is biztositotta volna a tüntetés sikerén. A rendezőség azonban szükségesnek tartotta az iskolai növendékek kivezénylését is s ezirányban az ungvári tanügyi referátus készséggel állott a tűntetést rendezők rendelkezésére. Igy történt aztán, hogy az este 7 órakor kezdődő s éjjel 11 órakor végződő politikai felvonulásban és tüntetéstben fesőbb parancsra részvenni kényszerültek áz összes ungvári középiskolai növendék.

Miniszter Ur! Minden kulturállamban, hol a tanügyi hatóságokat pedagógiai irányelvek vezetik, sulyt helyeznek arra, hogy a tanulóifjuságot politikai tüntetésektől, izgató felvonulásoktól távol tartsák s igy az ifjuság lelkét politikai tendencióju mérgezésektől megóvják. Ha valahol fontos ez a pedagogiai szempont, úgy különösen itt nálunk Podkarpatska Rusban kellene annak érvényesülnie, ahol a tanulóifjuság különböző nemzetiségü rétegekből áll. A tanulóifjuság jelentékeny része épen annak a nemzetnek a fiaiból áll, mely nemzet ellen e politikai tüntetés kizárólag irányult s mely nemzetnek lekisebbitése, becsmérlése az elhangzott szónoklatok főanyagát képezte. Világos, hogy a magyar nemzetiségü tanulóifjuságnak egy ilyen tüntetésben való kényszerű szerepeltetése sulyos önérzetsértést, lelkioktroj, röviden tehát erkölcsrombolást jelent. Ezenkivül beviszi a tanulóifjuság körébe a politika gyülölködő szellemét, már pedig e gyülölködő szellemtől itt Podkarpatska Rusban épen elég terhes a levegő.

1933 április 12-én kelt 40.659 számu rendeletében a Miniszter Ur utasitotta az összes iskolai hatóságokat, hogy a tanulóifjuságot mindennemü politikai akcióban való részvételtől, gyülésektől és felvonulásoktól tartsák távol. A ténvek azt mutatják, hogy a Miniszter Ur emlitett rendeletét az itteni tanügyi hatóság nem veszi komolyan. Az itteni pedagógusok úgy erkölcsi, mint tanügyi szempontból jónak látták azt, hogy a jórészt leányokból álló tanulóifjuságot este 7 órától éjjel 11 óraig az uccán tartsák s az összetoborzott tömeg molesztálásának kitegyék. Hogy fiatal leányoknak egy ilyen tumultusban való szerepeltetése, ahol minden felügyelet és rendezés csődöt mond, - mit jelent, erkölcsi alapon álló, igazi pedagógusnak felesleges részletesebben magyarázni.

Az itteni magyar közvélemény tiltakozását tolmácsolom Miniszter Urnak, midőn az ungvári tanügyi referátus eme különös és egyedülálló pedagógia módszeréről beszámolok. Az itteni magyarság joggal megkövetelheti, hogy a jövőben gyermekei ne legyenek szenvedő hősei egy ilyen, minden pedagógiai és erkölcsi szabályt megcsufoló politikai akciónak, - miért is tisztelettel kérdem Miniszter Urat:

hajlandó-e ismételten és nyomatékosan intézkedni azirányban, hogy a tanulóifjuságnak politikai célzatu tüntetéseken való szerepeltetése a jövőben megakadályoztassék;

hajlandó-e azon tanügyi tényezők ellen, kik a tanulóifjuságot e revizióellenes tüntetésre - az Ön előzefies tiltó rendelkezése dacára - kirendelték, a fegyelmi eljárást haladéktalanul meginditani?

Prága, 1933 évi junius hó 10-én.

Dr. Korláth,

Keresztury, Kreibich, Richter, Füssy, dr. Szilassy, Wenzel, Teschner, dr. Jesser, Eichhorn, Tichi, Köhler.

Dňa 17. mája vypukol v Kolte (okres Stará Ďala) vo 12 hodin v poludní požiar vo dvore Antona Mihalovicsa a zhorel tam jeden malý kozel slamy.

Medzi tým, čo bol oheň hasený, oslovil četník František Jonák 23 rokov starého mládenca Michala Garaja, že on vraj musí vedeť, kto požiar založil. Michal Garaj, ktorý je ostatne nervove tak chorý, že sa ani prácou nemôže živiť, odmietol domnienku, ako keby on mal vedeť, kto ten kozel zapálil. Četník Jonák na to surovo napadol chorého mládenca a zpoličkoval ho. Chovanie sa četníka vzbudilo v obyvateľstve, ktoré požiar hasilo, veľkú neľubosť, tak že mnohí sa vyslovili o nemožnom jednaní četníka, medzi nimi tiež 18 ročný mládenec Aleksander Cimbalík a jeho matka, manželka Františka Krsáka. Na to četníci napadli Cimbalíka a keď jeho matka spechala mu na pomoc, obidvoch zbili títo rozzúrení četníci. Chlapca povalili a na zemi bili ho železnými vidlami a jeho matku rukama uderili do hlavy. Chlapec bol tri dni práce neschopný.

Manželka Františka Krsáka a Michal Garaj odišli druhého dňa do Starej Ďaly a učinili oznámenie u okresného četníckeho veliteľstva. Súčasne tiež četníci koltskí podali oznámenie u okresného úradu proti manželke Františka Krsáka a proti Alexandrovi Cimbalíkovi, že vraj títo neprávom zasahovali do výkonu úradných orgánov. Okresný úrad ešte v mesiaci máji potrestal jak manželku Krsákovu tak Cimbalíka pokutou peňažnou po 50 Kč. Menovaní pokutu odmietli a trestné usnesenie ešte ani do dnes nebolo im doručené.

Štátné zastupiteľstvo v Komárne zahájilo pokračovanie jak proti Alexandrovi Cimbalíkovi, tak proti četníkom Františkovi Jonákovi a Františkovi Forstovi, avšak po výslechu strán bolo pokračovanie jak proti Cimbalíkovi, tak proti četníkom zastavené.

Pokračovanie to vyvolalo v celej obci veľké rozhorčenie, stupňované okolnosťou, že četníci, ač bez pochyby zneužili svojej úradnej moci, boli sprostení akéhokoľvek trestu.

Podobné prípady sa žial často vyskytujú, kde úradní orgánovia čo najhnusnejšie zneužívajú svojej úradnej moci, chovajú sa voči obyvateľstvu hrubo a sebavoľne, avšak v takýchto prípadoch na miesto toho, aby boli za toto svoje chovanie potrestaní, stihá trest nie ich, ale vždy nevinné a povláčené obyvateľstvo. Rozumie sa samosebou, že obyvateľstvo prirodzene vždy odvádza dôsledky z takéhoto jednania, čo však nie je výhodné pre úrady, nepozdvihuje ich autoritu a neposlúži presvedčeniu, že úrady sú ochráncami slabších a strážcami spravedlnosti. Stáva sa už príslovím: ľudom od úradov je dovolené všetko, tí majú vždycky pravdu.

Na základe uvedeného s úctou tážeme sa pánov ministrov:

Či ste ochotní zaviesť vyšetrovanie proti menovaným četníkom a pôsobiť k tomu, aby svoje zneužívania spravodlivo odpykali?

Či ste, páni ministri, ochotní pôsobiť k tomu, aby pokračovanie proti menovaným obžalovaným bolo zastavené, aby nedošlo k tomu, čo sa už pri podobných nedoručených trestných usneseniach stalo, že peňažný trest bol na nich až po roku vymáhaný?

Či ste, páni ministri, ochotní vydať čo najprísnejšie inštrukcie, aby podobné zneužívania redukované boly nabudúce na minimum?

V Prahe, dňa 26. augusta 1933.

Richter, dr. Korláth, Kreibich, Eichhorn, dr. Szilassy, Keresztury, Wenzel, Köhler, Tichi, dr. Jesser.

Kottán (Stara Dalai járás) május 17.-én, délben 12 órakor tüz ütött ki Mihalovics Antal udvarában, és leégett egy kis kazal szalma.

A tüz oltása közben Jonák Ferencz csendör megszólitotta Garaj Mihály 23 éves legényt, hogy neki tudnia kell, ki gyujtotta meg a kazlat. Garaj Mihály, aki különben idegbetegségben szenved, ugy hogy munkával sem keresheti meg kenyerét, elutasitotta azt a feltevést, mintha ö tudná, hogy ki gyujtotta fel a kazlat. Jonák csendör erre gorombán megtámandta a beteg legényt és felpofozta. A csendör viselkedése a tüzetoltó lakósság körében nagy visszatetszést keltett, ugy hogy többen szóvá tették a csendör lehetetlen viselkedését, köztük Cimbalik Sándor 18 éves legény és édesanyja Krsák Ferenczné. A csendörök erre megtámadták Cimbalikot és miután édesanyja fia védelmére sietett, mindkettöjüket megverték a feldühödött csendörök. A fiut leteperték és vasvillával ütötték a földön, édesanyját pedig kézzel verték fejbe. A fiu három napig munkaképtelen volt.

Krsák Ferenczné és Ganaj Mihály másnap elmentek Ogyallára és feljelentést tettek a járási csendörparancsnokságnál. Ugyanakkor a koltai csendörök feljelentéssel éltek a járási hivatalnál Krsák Ferenczné és Cimbalik Sándor ellen, mint akik a hivatalos közegek tevékenységében jogtalanul beavatkoztak. A járási hivatal még május havában meg is büntette ugy Krsáknét mint Cimbalikot 50 - 50 Kč. pénzbirságra. Nevezettek ezt viszszautasitották, s máig a büntetést végzést nem is kézbesitették nekik.

Az államügyészség Komáromban meginditotta az eljárást ugy Cimbalik Sándor, mint a tettes csendörök: Jonák Ferencz és Forst Ferencz ellen, de a felek kihallgatása után az eljárást ugy Cimbalik, mint a csendörök ellen megszüntette.

Az eljárás az egész községben nagy felháborodást keltett, amit még fokozott az a körülmény, hogy a csendörök, bár kétségtelenül visszaéltek hivatalos hatalmukkal, minden büntetéstöl mentesültek.

Sajnos, gyakran elöfordulnak hasonló esetek, amikor a hatósági közegek a legrutabbul visszaélnek hatalmukkal a lakóssággal szemben durvák és önkényeskedök és az ilyen esetekben, ahelyett, hogy magatartásuk megtorlást nyerne, soha sem öket, hanem mindig az ártatlan és meghurcolt lakósságot büntetik. Magától értetödik, hogy az ilyen eljárásnak következtetéseit a lakósság természetesen mindig levonja, ami azonban sem nem kedvezö a hatóságokra, azok tekintélyét nem emeli és nem szolgálja azt a meggyözödést, hogy a hatóságok a gyengébbek védelmezöi és az igazság örei. Egész közmondás lesz már: A hatóság embereinek mindent szabad, azoknak mindig igazuk van.

Fentiek alapján tisztelettel kérdezzük a Miniszter urakat:

Hajlandók-e nevezett csendörök ellen a vizsgálatoi meginditani, és odahatni, hogy elvegyék viszszaéléseik méltó büntetését?

Hajlandók-e a Miniszter urak odahatni, hogy nevezett vádlottak ellen az eljárás beszüntettessék ne hogy az következzen be, ami hasonló ki nem kézbesitett büntetéseknél már megtörtént, hogy egy év mulya behajtsák rajtuk a büntetés összegét?

Hajlandók-e a Miniszter urak a legszigorubb utasitásokat kiadni, hogy hasonló visszaélések a jövöben a legminimálisabbra redukáltassanak?

Prága, 1933 aug. 26.-án.

Richter, dr. Korláth, Kreibich, Eichhorn, dr. Szilassy, Keresztury, Wenzel, Köhler, Tichi, dr. Jesser.