Hölgyeim és Uraim! Amikor ebben az uj képviselőházban először van alkalmam felszólalni, akkor legelsősorban a magyarság felé fordulok. Büszkeséggel állapítom meg, hogy a magyar nemzeti kisebbség nagy többsége osztálvkülömbség nélkül helyezkedett a nemzeti alapra és bizonyságát adta annak, hogy a magyar nemzeti eszme a csehszlovák nemzeti és internacionalista pártok agitációjával szemben is megáll a helyén. Büszkeséggel állapítom meg, hogy a nemzeti eszme megujhodásának korában Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarjai mindinkább megértik, hogy a kor szelleméhez való alkalmazkodás biztosítja leginkább nemzeti fennmaradásunkat.

A mostani választásokon az éterikusnak látszó nemzeti gondolat vívta a küzdelmet az agrár és marxista vallásokkal. És győzött, még akkor is győzött, ha számbelileg nem is söpörte el ellenfeleit. Győzött minden választási terror, minden kortesfogás ellenére is, bár ellenfelei erősek voltak. A hatalom, a pénz, a föld, a hivatalos organizmus és töméntelen kortesfogással szemben ahhoz a zászlóhoz csatlakozott, amire csak ennyit írtunk: magyar akarok maradni, magyar életet akarok élni. Győzött, mert a megujhodó magyar nemzeti eszmének uj a hangja és ez a magyar nacionalizmusnak a régitől eltérő értelmet ad. Ez a nationalizmus össze van forrva a nemzet minden tagjának sorsával, kenyerével.

Erről a helyről köszönöm a kisebbségi sorsba kényszerített magyar nép megnyilatkozását. Ez a bizalom megerősít bennünket a munkában, megnöveli felelősségünket és amidőn a törvényhozás mindkét házában hangot adunk magyar népünk bajainak, a legelszántabban követelni fogjuk azok orvoslását. Minden magyar ember bajának nyilvánosságot adunk, nem leszünk tekintettel egyébre, mint saját lelkiismeretünkre. A magyar nemzeti gondolat csak előre törhet, a magyar nemzeti gondolat csak emelkedhet. Bizonyság emellett, hogy a magyar nemzeti alapon álló pártok és elsősorban a Magyar nemzeti párt előretörése, a városokban volt a legnagyobb, ott, ahol a magyar intelligencia a legnagyobb, ott, ahol a magyar intelligencia odaadta magát a nemzeti gondolatnak, amely intelligencia hivatott arra, hogy kiképezze a nemzeti elitet és vezesse a nemzet jövendő életét. A magyar választók nagy tömegei kitartottak mellettünk, kitartottak a sárga búzakalászból font koszoruk és piros-fehérzöld szallagok dacára. Slávik dr, igen tisztelt képviselőtársam bizonyosan ismeri azoknak a plakátoknak az eredetét, amiket az agrárpárt a magyar falvakban kifüggesztett. (Posl. dr Slávik: To bolo v celej republike!) Igen, hát én mindenesetre büszke vagyok arra, hogy a csehszlovák agrárpárt az egész országban terjesztette a magyar nemzeti színeket.

Az előttünk fekvő kormányjavaslat kivételes hatalmat kíván ujból és ezt a kivételes hatalmat ki akarja terjeszteni bizonyos okokból az államrendőri intézkedésekre és a közigazgatás különféle szerveire. Amikor a kormány rendkívüli intézkedésekre rendkívüli felhatalmazást kér, akkor elsősorban is meg kell vizsgálnunk, meg van-e és meg lehet-e bennünk a kormány iránt a bizalom. Én a kivételes hatalom gyakorlását abban látom, hogy ezen törvény alapján az ország rendőrsége és a közigazgatás szervei arra használtatnak majd fel, hogy a magyar emberek vexáltassanak. Lépten-nyomon házkutatásokat fognak foganatosítani erkölcsileg alacsony nívón álló emberek besugására. A házkutatások eredménye az lesz, hogy az illetőt letartóztatják, hónapokig fogva tartják és végül bűncselekmény hiányában szabadlábra helyezik. Ilyen körülmények között teljesen lehetetlen részünkre, hogy a kormánynak a rendőrségi és közigazgatási szervek szabályozására kivételes felhatalmazást adjunk.

De azért sem tehetjük ezt, mert a kormány politikája semmit sem változott a köztársaság fennállása óta. A jelenlegi kormányban folytatását látjuk az eddigi csehszlovák politikának, amely nem hajlandó figyelembe venni, hogy ennek a köztársaságnak a területén magyar mivoltukra rátartó magyarok is élnek. A kormány politikája a magyar kérdés tekintetében semmiben sem változott és a magyar kérdés megoldására még mindig azonos recept szerint folyik a munka. Mindig ugyanazokkal a módszerekkel és eszközökkel gondolja a kormányzat megoldani a magyar kérdést, egyszerüen abban a formában, hogy a magyarság soraiban úgynevezett magyar pártokat alakít.

A magyar kérdést a kormányzat többek között úgy is akarja megoldani, hogy magyar nyelvü kormánysajtót tart, amely kormánysajtó sok pénzébe kerül a kormánynak, mindenesetre sokkal többe, mint amennyi hasznot hoz. Ez a sajtó állandóan vádakkal illet bennünket, személy szerint is, egyébként is, azt mondván, hogy mi magyar, ellenzékiek népünk sorsával nem törődünk, hogy a mi gazdasági politikánk egyenlő a nullával és hogy mi pusztulásba visszük a magyar népet. Ezen magyar nyelvü kormánysajtóban folytonosan személyes támadásokban van részünk, akik a magyar nemzeti eszme és gondolat szolgálatában az alkotmány és a törvények alapján a magyar nemzeti kisebbség valódi érdekeiért küzdünk. (Posl. Stunda: Ezt a Prágai Magyar Hirlaptól tanulták!) Vagy megfordítva, a Prágai Magyar Hirlap tőle.

Én a személyes támadások mezejére sohasem fogok rátérni. (Posl. Schulcz: A választások alatt kellett volna olvasnia a Prágai Magyar Hirlapot! Csupa személyes rágalom volt benne!) Hát kérem, azoknak a rágalmaknak szerzője nem én voltam és nem is leszek, de kereken visszautasítom azt, hogy a magyar ellenzéki politika bármikor is felhasználta volna azokat a támadási metódusokat, amiket a kormánysajtó ellenünk alkalmazott. (Posl. Schulcz: Még rosszabbakat!) Hát ez nem áll, tessék azokat, kérem, felolvasni. A személyi támadásokra más helyen, a bíróság előtt fogom megadni a választ, mert nem fogok sohasem odáig sülyedni, hogy személyi természetü támadásokat hasonló alacsony színvonalon válaszoljak meg és külömben is tisztelem anynyira ennek a parlamentnek a presztizsét, hogy nem akarom a nívóját annyira leszállítani, hogy ezek a dolgok itt tárgyaltassanak. A bíróság előtt fogok módot adni a hazug állítások bizonyítására és ott fogok a személyem és becsületem ellen intézett támadásokért elégtételt szerezni.

Önök, Uraim, annyit azonban tanulhatnak ezekből a metódusokból, hogy ezeknek a maguk részére semmi eredménye n incsen, mert amikor a személyes támadások pergőtüzét zudítják reám, akkor a falunak legkisebb embere is elfordul Önöktől. Erre tanuim a választógyülések százai, a választók ezrei és ezrei.

A magyar nyelvü kormánysajtónak van azonban egy másik metódusa is velünk szemben. Ez az úgynevezett kritika metódusa, politikánk kritikája. Ujabban állandóan jelennek meg a pozsonyi kormánysajtóban cikkek. (Posl. Schulcz: Melyik az a kormánysajtó?) A kormánynak pozsonyi napilapja. (Posl. Schulcz: Melyik az, a Hiradó?) Maguk azt, Uraim, jobban tudják. (Posl. Stunda: Tessék csak leleplezni!) Érdekes, hogy nekem kell ezt megmondani, hát nem olvasnak Önök ujságokat? Ez a sajtó ujabban naponként azt írja, hogy a kormányzó pártok koaliciójában való elhelyezkedés és a kormánytámogatas az egyedüli út a magyar nép sorsának megjavítására, azt írja, hogy a magyar ellenzék meddő politikát folytat, hogy nem gondol népével és egyedül csak a kormánytámogatás és a kormánytámogató aktivizmus az, amivel eredményeket érhet el a magyar politika. (Posl. Stunda: Ez csak nem rágalom?) Azt nem Önök fogják megmondani, Uraim, hanem a nép, amely velünk tart és nem Önökkel. (Posl. Široký: Ön is aktivista volt már!) Hogyne, büszke is vagyok rá és mindjárt beszélni is fogok róla. (Posl. Schulcz: Csak az Esterházy ne dirigáljon, akkor minden rendben lesz!) Látják Uraim, Önök ujból személyeskednek. Kapcsoljuk ki a személyi kérdéseket és azután beszéljünk. (Posl. dr Slávik: K tebe ešte máme dôveru!) Ďakujem. (Hluk.)

Místopředseda dr Markovič (zvoní): Prosím o kľud.

Posl. Szentiványi (pokračuje): Nekem mindenegyes politikai lépésem nyílt és világos. Nekem kötelességem és jogom az aktivizmus kérdéséről beszélni és beszélni az én aktivizmusomról. Megtörténhetik és már meg is történt a politikai életben nem egyszer, hogy valóságos igazságokat elhomályosított az idő, de a valódi igazságok mégis napvilágra kerülnek és győzedelmeskednek. Igy van ez ezzel a kérdéssel is.

Én felelősségem tudatában, népem sorsa iránti aggódásból, valamint a vele való érzésből kifolyólag tartottam szükségesnek azt, hogy amikor a kormányzat felhívott a magyar kérdés rendezésének megbeszélésére, a magyar nép érdekében ezeken a tárgyalásokon résztvettem. (Posl. Vallo: Melyik népet gondolja?) Csak a magyar népet. (Posl. Vallo: A napszámosokat, vagy a nagybirtokosokat?) Ez egy régi nóta, amelyik meglehetősen elavult már. (Výkřiky posl. Vallo.)

Místopředseda dr Markovič (zvoní): Prosím o kľud.

Posl. Szentiványi (pokračuje): A nemzeti gondolat nem ismer napszámosokat és nagybirtokosokat, iparosokat és kereskedőket, parasztot és gazdát, hanem ismeri a magyar nemzetet és ismeri a magyar embert, mert minden magyar embernek kenyeret kell keresnie és kenyeret kell találnia. (Posl. Vallo: Csak a nagybirtokosoknak!) Hát ez nem igaz, ezt Önök találták ki, én nem fogok a magyar munkás számára Moszkvába szaladni segítségért, még az Önök kedvéért sem. (Výkřiky posl. Vallo.)

Místopředseda dr Markovič (zvoní): Prosím o kľud.

Posl. Szentiványi (pokračuje): Az együttmunkálkodásra felhívtak annak idején és én kijelentettem, hogy hajlandó vagyok résztvenni a kormányzásban, ha a magyar sérelmeket orvosolják, ha a magyar kérdést rendezik. Száz oldalra terjedt ki az az elaborátum, amit annak idején benyujtottunk, amely minden magyar kérdést felölelt. A magyarság politikai, gazdasági, kulturális és szociális sérelmeinek, jogfosztottságának feltárásával feltételeket szabtunk a kormányzó többségben való résztvételünk ellenében. Ezen feltételeink egyikét sem teljesítették, egyetlenegy sérelmünk reparálására sem vállalkoztak, kívánságainkat nem teljesítették. Slávik dr, igen tisztelt képviselőtársam, talán tudomással bír azokról a beszélgetésekről, amiket abban az időben a megboldogult kormányelnökkel, Švehla miniszterelnökkel és más miniszterekkel, vezető államférfiakkal folytattam és tudhatja azt is, hogy azok, akik a mi részünkről ezekben a tárgyalásokban résztvettek, sohasem követtek el indiskréciót ezeknek a kérdéseknek a nyílvánosság előtt való taglalásával.

Feltételeinket nem teljesítették és ezért ellenzékben maradtunk. A német pártok azonban, amelyekkel választási közösségből kifolyóan közös klubot alakítottunk, ezt az álláspontot feladták és puccsszerüen, minden feltétel nélkül beléptek a kormányba, míg mi, ezt a lépést helytelenítve, ennek a lépésnek politikai hibáit előrelátva, gyakorlati eredménytelenségét megjövendölve, támadást intéztünk a német aktivizmus ellen és ellenzéki álláspontunkat továbbra is fenntartottuk.

A magyar nyelvü kormánysajtó (Posl. Schulcz: Melyik az, mondja már meg!) hát a Magyar Ujság Pozsonyban, Dzurányi hadvezér nem hajlandó elismerni a mi politikánk helyességét és azt mondja, lám az okos németek, bementek a kormányba, megcsinálták a német aktivizmust, most majd nekik a sűlt galamb csak úgy repül a szájukba. Hát, igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem érdemes ezzel a kérdéssel sokat foglalkozni, nem olyan jelentős a dolog, de mégis kell vele foglalkozni, mert a pozsonyi magyar nyelvü kormánylap május 19.-i számában már odáig merészkedett, hogy a következőket mondotta a mi politikánkra(čte):" ... és elsősorban azért rossz ez a politika, mert nem kenyérpolitika és nem tudta megállítani a magyarság elszegényedésének a folyamatát. A vezérek elfelejtik, hogy a nemzeti öncélusággal még nem lakott jól senki."

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, a magyarság elszegényedésének folyamatát a magyar ellenzéki politika nem tudta megakadályozni, de nem tudta megakadályozni a kormányzó politika sem, amelyik az agrárpárt szervezeteit, például, a magyar vidékeken organizálja. Ez a magyar nyelvü kormánysajtó nagy előszeretettel tér vissza az én aktivizmusomra azt mondván, hogy milyen okosak voltak a szudetanémet aktivisták, amikor beléptek a kormányba. És a német aktivista kormánylap, a Deutsche Landpost a választásokat követő két nap mulva Henlein német nemzeti mozgalmának nem várt sikerét magyarázza és azt írja, hogy ez azért van, mert a német népnek nyomora minden képzeletet felülmúl. Ime, a német aktivizmus eredménye, pedig a történelmi országok német vidékein a lakosság még három évvel ezelőtt is valóságos eldorádóban élt. A történelmi országok civilizált és gazdaságilag Szlovenszkóhoz viszonyítva megkülömböztetett területén nyomor és éhinség van, kétségbeesésbe ragadják a földmüvelők és munkások nagy tömegeit és a németség beleveti magát a szélső nemzeti pártba és elsöpri a német aktivizmusnak a politikai és gazdasági hatalom által támogatott sorait. (Posl. Schulcz: Hitler, a barna birodalom okozta ezt!) Mi köze Hitlernek a barna birodalomnak az aktivizmushoz? A nyomorért a német aktivizmus felelős.

Merje valaki tagadni a német nemzeti kisebbség aktivista orientációjának csődjét és merje valaki tagadni, hogy a magyarság körében tűzzel-vassal, mézesmadzaggal és terrorral, simogatással és korbáccsal, vezércikkel és olcsó kortesfogásokkal, rágalmakkal és személyes támadásokkal erőszakolt magyar aktivizmus nem tud lábra kapni. Nem is fog soha, mert a lélekvásárlás eszközein túl van becsületes megoldás is. Ez a megoldás az, amelyikre én annak idején a legnagyobb komolysággal és elhatározással törekedtem. Egyet azonban létrehozott a német aktivizmus és ebben tényleges sikere van, hogy a hat táborba szétvert német pártokat egy egységes nemzeti mozgalomba egyesítette. (Posl. Schulcz: Ez egység? Ez fasizmus!)

Ezért kell nekünk, magyaroknak is a nemzeti egység mozgalma felé törekedni és akármennyire is ellene vannak az egyik oldalon és akármennyire is ellene vannak a másik oldalon, a magyar nationalizmus, amely becsületes, őszinte és békés, amely békességben akar élni a szlováksággal és minden nemzettel, jogait az utolsóig védelmezi és védelmezni fogja. Ez útban van és ez győzedelmeskedni is fog. (Posl. Schulcz: Lehet hogy Ön még velünk lesz. képviselő Úr, de Esterházy soha!) Én ismételten tisztelettel kérem kollégámat, legyen olyan szíves, kapcsolja ki a személyi kérdéseket.

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, én még nagyon sok mindenfélét tudnék beszélni. Beszélhetnék arról a gazdasági politikáról, amit a kormányzat folytat, beszélhetnék a gazdasági monopóliumok tévedéséről, a tervgazdasági gondolatok végrehajtásának formáiról és hibáiról, de fenntartom magamnak az alkalmat arra, hogy ezekről a kérdésekről, amelyek nagy jelentőségüek és fontosak, később beszélhessek. Be akarom fejezni beszédemet. Hangsúlyozom ismételten, hogy az egységes magyar nemzeti eszme és gondolat mellett kitartunk, a kormányzat iránt bizalommal nem viseltetünk és ezért a javaslatot nem fogadom el.

Sehr geehrte Damen und Herren! Die Regie, mit welcher die Erneuerung des Ermächtigungsgesetzes dem Abschluß der Debatte über die Regierungserklärung vorangestellt wird, ist ein Beweis dafür, welche Bedeutung von Seiten der Regierung und der maßgebenden Koalitionsparteien der Erneu erung des Ermächtigungsgesetzes beigelegt wird. Der Ausgang ist nicht zweifelhaft. Die Ausschußverhandlungen haben schon aufgezeigt, daß sämtliche formal juristischen und staatsrechtlichen Einwendungen keinerlei Gehör finden. Die Beschleunigung, mit der auch die Debatte jetzt im Plenum angesetzt wurde, verstärkt noch die Überzeugung, daß die Verhandlung des Gesetzes an sich in dies em Hause wiederum nur eine reine Formsache ist, die keinerlei Änderungen des Gesetzestextes herbeizuführen imstande ist. Wir, die wir die Ehre haben, schon wiederholt im Parlament Vertreter unseres Volkes gewesen zu sein, ersehen daraus nur, daß die jetzige Methode nur die Fortsetzung der alten Methode ist, wonach der Mechanismus im Parlament stets in den Vordergrund gestellt wird. während die sachliche Beurteilung der Gesetzesmaterie, insbesondere wenn sie von der Opposition aus erfolgt, als bedeutungslos mißachtet wird. Nichtsdestoweniger habe ich mich aber doch zum Wrote gemeldet, um Verwahrung einzulegen nicht nur gegen die Gesetzesabsicht, eine neue Ermächtigung der Regierung zu weitgehender Verordnungsgewalt zu geben, sondern um Verwahrung dagegen einzulegen, daß die Einwendungen der Opposition in dieser Debatte scheinbar grundsätzlich ins Lächerliche gezogen werden. Mit einem gewissen Hohn werden die Reden der Opposition abgetan, als ob sie nicht auch ihre Pflicht erfüllen würde, wenn sie mit sämtlichen Argumenten, die ihr zur Verfüguung stehen, diese Vorlage bekämpft. (Posl. dr Mareš: Ne všichni!) Ich komme noch darauf zurück. Ich möchte nämlich betont haben, daß es unter den Oppositionsparteien auch solche gibt, die es ehrlich mit den Argumenten der Demokratie meinen, und die sich daher auch im Gewissen verpflichtet fühlen, gegen Ermächtigungsgesetze S tellung zu nehmen. So auch wir deutsche Christlichsoziale, die wir bisher wiederholt Gelegenheit hatten, gegen Ermächtigungsgesetze hier Stellung zu nehmen und dies immer in gleicher Weise getan haben, ohne jemals Schwankungen in unserer Stellungnahme gezeigt zu haben. Wir waren und sind konsequent gegen Ermächtigungsgesetze, weil eines feststeht: daß ein Ermächtigungsgesetz das Parlament mindestens teilweise ausschaltet und daß die Demokratie durch die Ausschaltung des Parlamentes getroffen wird. Da wir Sudetendeutsche die Demokratie als Lebensinteresse unseres Volkes ansehen und ansehen müssen, können wir nicht gleichgiltig gegen die Ausschaltung des Parlaments und gegen den Abbau der Demokratie sein, der damit verbunden ist. Deshalb nehmen wir hier Stellung gegen Ermächtigungen und wollen nicht, daß für einen Zeitraum von einem Jahr die Verordnungsgewalt mehr oder weniger die Gesetzesprärogative in wirtschaftlichen Dingen ganz ausschaltet. Die Ermächtigungen, die in diesem Gesetze vorgesehen sind, sind nicht so belanglos, wie dies gerne von einigen Koalitionsrednern gedeutet werden möchte. Die Praxis beweist ja, daß gerade durch Ermächtigungsgesetze sich viele Erscheinungen zeigen, die mit dem Interesse des Parlamentarismus, der Demokratie und nich t zuletzt auch mit den Interessen des sudetendeutschen Volkes in Widerspruch stehen. Die Erfahrung lehrt, daß die Verordnungsgewalt ausgiebigst geübt wird, sozusagen eine Krönung der Hinterkulissenpolitik, daß die Verordnungsgewalt in weitestgehendem Masse ausgeübt wird, um auch die diktatorischen Gelüste so mancher maßgebender Sektionschefs zu fördern. So manche Angelegenheit würde auf wirtschaftlichem Gebiete einer besseren Lösung zugeführt werden, wenn nicht ein gewisses Diktat der betroffenen Ministerien mit in Betracht kommen und sehr ins Gewicht fallen würde. Ich verweise da auf die Zeitschrift "Zlin", wo ein großes Unternehmen wiederholt Beschwerde darüber führt, daß durch Verordnungen zu sehr die diktatorischen Gelüste genährt und dadurch zu wenig praktische Notwendigkeiten erfüllt werden, die durch das Parlament leichter und besser erfüllt werden könnten als vom grünen Tisch irgend eines Ministeriums.

Das sind Erwägungen, die uns darin bestärken, daß wir mit Ermächtigungsgesetzen keinen Nutzen für unser Volk schaffen können. Deshalb sind wir dagegen. Eine Erfahrung, die uns gleichfalls zu diesem Standpunkt führt, beziehunsgweise ihn erhärtet, ist die Ermächtigungsverordnung Nr. 252 vom Jahre 1933. Diese hat nicht nur in der Frage der Sparmaßnahmen bei den öffentlichen Angestellten und Pensionisten in der einschneidensten Weise eingegriffen, sondern auch als Dauerrecht wohlerworbene Rechte vernichtet. Das war sicherlich eine Überschreitung der Kompetenz des Ermächtigungsgesetzes und der Verordnungsgewalt, und trotzdem haben alle Versuche einer parlamentarischen Überprüfung dieser Verordnung höchstens ein Lächeln hervorgerufen. Niemals wurde die Verordnung auf die Tagesordnung des Verfassungs oder Budgetausschusses gesetzt und die Gelegenheit verhindert, die rechtliche sowie die soziale Seite dieser Verordnung durch die parlamentarischen Vertreter überprüfen zu lassen. Dies geschah, obwohl in unserem Parlamente die gebundene Koalitionsdisziplin schon unbedingt dafür sorgt, daß Regierungsverordnungen auch bestätigt werden, selbst gegen das Gewissen mancher Regierungsparteien, nur weil sie unter dem Zwang der Koalition stehen und unbedingt Gefolgschaft leisten müssen.

Alle diese Erwägungen führen zu dem Schluß, daß es sich um keine belanglose Angelegenheit handelt, sondern um eine Angelegenheit von größter Wichtigkeit und die Abwehr gegen dieses Gesetz vom prinzipiellen, staatsrechtlichen und nicht zuletzt praktischen Standpunkte wohl als berechtigt und sittlich begründet anerkannt werden muß. Wir wissen, daß dieses Gesetz in wenigen Minuten zum Beschluß erhoben werden und daß die Verhandlung im Senat auch nicht von langer Dauer und das Gesetz noch vor Ablauf der Giltigkeit des jetzigen Ermächtigungsgesetzes in Kraft getreten sein wird. Aber trotzdem können wir uns der Pflicht nicht entziehen, alle parlamentarisch erlaubten Mittel anzuwenden, um dagegen Verwahrung einzulegen, daß die Demokratie im Staate ausgeschaltet, das Parlament zurückgesetzt werde und die gesetzgebende Gewalt auf die Regierung übertragen werde, die nach unserer Meinung nicht mehr, sondern weniger befähigt ist, das Sprachrohr des Willens unseres Volkes zu sein.

Meine Damen und Herren! Wir haben die Schwierigkeiten in der Opposition schon zulange kennen gelernt, um sie etwa gering zu schätzen. Wir wissen, daß wir nicht durchdringen, aber eines können wir verlangen: Kautelen für das Kontrollrecht des Parlaments durch irgendwelche Zusagen, wenn nicht schon im Gesetzestext, um eine B eruhigung zu schaffen, daß die Verordnungen der Überprüfung durch das Parlament unterzogen werden, auf die Tagesordnung der Ausschüsse kommen und Gelegenheit gegeben werden wird, dazu Stellung zu nehmen. Sogar die altösterreichis che Verfassung hatte im ominösen § 14 bestimmt, daß, wenn eine Genehmigung nicht erfolgt, jede § 14-Verordnung außer Kraft gesetzt werden muß. Eine ähnliche Bestimmung hätten wir auch für dieses Ermächtigungsgesetz im neuen Parlamente gewünscht, für welches es ein schlechter Auftakt ist, mit einem Ermächtigungsgesetz zu kommen, um die Demokratie zu verwirklichen. Deshalb haben wir an den Herrn Berichterstatter die Forderung zu stellen, er möge nicht hochmütig darüber hinweggehen, sondern sich doch damit auseinandersetzen; das Parlament ist wert, daß darüber Auskunft gegeben wird. Wir müssen verlangen, daß Kautelen geschaffen werden, daß die dem Hause vorzulegenden Ermächtigungsverordnungen zum Gegenstand der Überprüfung gemacht werden und so das Kontrollrecht des Parlaments gewahrt wird, worauf auch ein demokratisches Parlament meiner Überzeugung nach niemals verzichten darf. Diese Kautelen verlangen wir, und sind überzeugt, daß insbesondere die sachliche B eurteilung, die jede Vorlage in diesem Hause seit Jahr und Tag gefunden hat, und die auch das jetzige Ermächtigungsgesetz hier findet, keinen anderen Charakter annehmen wird, sondern eine sachliche Beurteilung der Notwendigkeit der Regierungsverorddnung, ihres Inhaltes und ihrer Auswirkungen, über die zu urteilen wir ein Recht haben, bleiben wird. Von diesem rein demokratischen Gefühl geleitet, das sich auf die schlechten Erfahrungen stützt und die Bedenken auslöst, die ich mir vorzubringen erlaubt habe, werden wir auch gegen das Ermächtig ungsgesetz stimmen und erwarten vom Parlament, daß es den Mut haben wird, die Verordnungen, die j etzt nach dem Ermächtigungsgesetz erfließen werden, auch der zuständigen parlamentarischen Behandlung zu unterziehen. Wir verlangen das zum Schutz der Demokratie. Wenn das nicht geschieht, dann antworten wir mit demselben Schluß wie Herr Abg. dr Slávik: Caveant consules, ne quid detrimenti res publica capiat. (Potlesk.)