Amikor ezt elmondottam, tekintettel voltam arra, hogy vajjon melyik községben van olyan szlovák vagy csehszlovák társadalom, amely igényelheti a maga nemzeti iskoláját. Ennek a képnek kiegészítését szolgálja az a megállapításom, hogy viszont 60 olyan abszolut magyar többséggel- bíró magyar község van, amelyekben magyar tannyelvü iskola nincs. Ha azokat a nemzeti és erkölcsi energiákat, amiket a 72 szlovák iskolának fenntartására használnak, átadnák ennek a 60 magyar községnek magyar iskola fenntartására, akkor demokratikus és igazságos cselekedetet h ajtana végre a kormány.

A szlovák és a magyar polgári iskolák viszonyában meg kell állapítanom, hogy az elnemzetlenítés terve abban is kifejeződik, hogy például Galántán, Szencen, Szepsiben, Párkányon, Pelsőcön, Dunaszerdahelyen és Vágselyén az államalakulat óta felállítottak szlovák tannyelvü polgári iskolákat anélkül, hogy egyidejüleg ezekben a szlovák polgári iskolákban magyar párhuzamos osztályok felállítását is szorgalmazták volna. Ezek a községek magyar jellegüek, vagy legalább is 30% magyar kisebbséget meghaladóan egyben magyar jellegüek is. A középiskolák terén a gimnáziumokban is régóta hangzik az a kivánság, hogy Léván, Rozsnyón és Ungváron állíttassék fel magyar gimnázium, illetve párhuzamos magyar tagozat illesztessék be a meglévő gimnáziumok keretébe.

Tegnap Esterházy kollégám foglalkozott a magyar egyetem kérdésével és ezért engedtessék meg nekem, hogy kijelentéseit kiegészítsem azzal, hogy a magyarságnak magyar egyetemet követelő hangja teljesen jogosult. 1013 magyar nemzetiségü egyetemi hallgató tanult az 1934/35 tanévben a csehszlovák egyetemeken és bár teljesen távol áll tőlünk, hogy a menekült ukránoknak prágai szabad egyetemét irigyeljük, de ha 150-200 ukrán diák részére meg van a lehetőség szabad egyetemet kreálni Prágában, akkor nem jogosulatlan a magyar nemzeti kisebbségnek az a követelése hogy a több mint ezer magyar egyetemi hallgató részére magyar egyetem felállítását szorgalmazzuk.

Amikor az iskolakérdésekkel kapcsolatban a magyar nemzeti kisebbség jog.os igényeit felhozom, fel kell hívnom a tisztelt Háznak figyelmét arra is, hogy a magyar középiskolákban, gimnáziumokban a tanerők 50 %-a nem magyar nemzetiségü. Én azt hiszem, hogy minden becsületes nemzetnek a törekvése az kell, hogy legyen, hogy azonos nemzetiségü tanerők oktassák a fiatalságot. Fel kell hívnom innen az iskolaügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a közel jövőben esedékes lesz ezeknek a tanerőknek a véglegesítése. Ma a csehszlovák egyetemeken már számos magyar ifju tanul és készül a tanári pályára. Ha ezek a nem magyar nemzetiségü tanárok véglegesíttetnek a magyar gimnáziumokban, akkor az egyetemeken most tanuló és tanulmányaikat rövidesen befejező magyar tanári nemzedék hosszú évtizedeken keresztül nem fog tudni álláshoz jutni.

Mint már elöljáróban is kijelentettem, minden becsületes nacionalista kell, hogy támogassa minden nemzet kultúrtörekvéseit és kell, hogy tisztelje a másik nemzet kultúrértékeit. Én a magam részéről, amikor mint nacionalista, aki becsülni tudja minden más nemzet kultúráját, elvileg helyeslem a szlovák műegyetem felállítását, mégis, tekintettel a mostohán kezelt magyar iskolaviszonyokra, kénytelen vagyok a javaslat ellen szavazni.

Ezen pregnáns kultúrkérdéssel kapcsolatban legyen szabad nekem egy másik kérdéssel is foglalkoznom. Végtelenül sajnálom, hogy Hodža miniszterelnök úr nem lehet jelen itt az ülésen, mert szeretek mindenkivel őszintén beszélni és mindenkinek becsületesen a szemébe nézni. A Jókai egyesület Komáromban, Komárom egyik terén egy szobrot akar felállítani. A Jókai egyesület vezetői becsületes loyalitással felkeresték a miniszterelnök urat, hogy a szobor alapkőletételi ünnepségen vegyen részt. Tudomásom szerint a miniszterelnök úr elfogadta a meg.hívást és részt vesz a Jókai szobor alapkőletételét jelentő ünnepségen. Engedtessék meg nekem, hogy ezzel kapcsolatban felhívjam a miniszterelnök úr figyelmét a következőkre: Azok az urak és azok a körök, akik a miniszterelnök úrnak ezt az utazását előkészítik, azok egészen más szempontok belekalkulálásával csinálták meg programmjukat. Hodža miniszterelnök úr Hodžovo telepen keresztül fog Komáromba érkezni. Először Hodžovon fogja átvenni Hodžovo díszpolgári oklevelét. Ünnepélyesen hangsúlyozom, hogy Komáromba nem Hodžovon, hanem Nemesócsán keresztül vezet az út. Hodžovo egy telep, amit egy színtiszta mag.yar járás magyar községei közé ágyaztak be; egyik azon telepeknek, amelyek mint egy csatárlánc húzódnak végig a délszlovenszkói magyarlakta területen. (Výkřiky posl. Kopasze.) A komáromi Jókai szoborhoz az út nem Hodžovon, hanem Nemesócsán keresztül vezet, azon a Nemesócsán, amelynek ma is számos agyagos és nádfedeles épülete bizonyítja azt, hogy a cseréptetős és téglából épült telepes házakkal szemben miért nem lehet ugyanannyi téglából készült és cseréptetős ház a magyar falvakban. H o d ž a miniszterelnök úr földművelésügyi miniszter volt akkor, amikor a földreformot végrehajtották és mi magyarok sohasem fogunk belenyugodni abba, hogy a földreform ürügye alatt színtiszta magyar területeken szlovák telepeket létesítettek. Ez a seb ott fog égni a magyarság testén mindaddig, míg nem fogják reparálni.

És most engedtessék meg nekem az is, hogy felhívjam Hodža miniszterelnök úr szíves figyelmét arra, hogy amikor a Jókai szobor, a magyar nemzeti g.énius egyik megtestesitőjének, alapkőletételénél beszédet fog mondani és a körülötte álló hallgatóságnak szemébe fog nézni és ha bele tud tekinteni a hallgatóság lelkébe, akkor le fogja tudni olvasni a hallgatóság szeméből azt, hogy sok magyar ember gondol arra, hogy ugyanakkor, amikor a miniszterelnök úr Komáromban a Jókai szobor alapzatánál beszél, Pozsonyban a Petőfiszobor a Városmajor egy istállójában porosodik és hiábavaló a mag.yar kultúrköröknek az a törekvése, hogy ez a szobor Pozsony város valamely méltó helyén ujból felállítassék.

Hangsúlyozom, hogy nem volt erkölcsi indoka annak, hogy a Petőfi-szobrot eltávolítsák arról a helyről, ahol állt. Én tisztelettel hajlok meg Hviezdoslav szlovák költőnek emléke elött, de éppen a magasabb szempontból felfogott kultúrszolidaritás alapján állítom azt, hogy éppen Petőfi és Hviezdoslav szelleme megengedi, hogy Petőfi szobra ugyanúgy állhatna Pozsony bármely terén, mint Hviezdoslav szobra.

De tovább megyek. A Jókai szobor alapkőletételénél jelenlévő emberek gondolatában benne lesz az is, hogy a szoborrombolások idején jónak látták lerombolni a Kossuth szobrokat is. Engedjék meg, hogy hangsúlyozzam azt, hogy Kossuth Lajos elsősorban nem a magyar állami gondolatnak volt a megtestesítője, Kossuth a magyar nemzeti gondolatnak volt a kifejezője és ha Štefánik o t tartják a szlovák n emzeti gondolat megtestesítőjének, akkor én, a magyar nacionalista, megtudnám értetni magam a szlovák nacionalistával, hogy ugyanazon a terén a magyar és a szlovák gondolat képviselőjének a szobra ott állhasson.

És önkénytelenül felötlik a gondolat, hogy Kassán ott állott a honvédszobor, amely nemcsak a magyar honvédek emlékét hirdette, hanem eszmei rokonságban volt azokkal a szobrokkal, melyeket a világháboru befejezése óta minden község lakossága piétikus ünnepség keretében felavat. A kassai honvédszobor az 1848/49-ben, a Habsburgok ellen lefolyt szabadságharcban elesett honvédek emlékét hirdette. Ezt a szobrot vandál kezek lerombolták és az Országos hivatal utasítására a muzeumból eltávolították és érctömeg.gé öntötték.

Ezek a gondolatok jutottak most a Jókai szobor alapkőletételével kapcsolatban eszembe, és nem azért jutottak eszembe, hogy akadályozója legyek egy jövendő csehszlovák-magyar kiegyezésnek, de aki ismeri a nemzetek lélektanát, az nagyon jól tudja azt, hogy a nemzetek lelkét megnyerni, a nnak meg v annak a maga becsületes és a történelemben kipróbált eszközei. Nem szabad a nemzetek megértésének nagy kérdését hangzatos propaganda eszközökön keresztül devalválni. (Posl. Rybárik: Mennyi szlovák iskola van Békéscsabán?) Nem vagyok a magyar kormányért felelős és nem vagyok hivatott arra, hog.y ezen kérdésre választ adjak. Méltóztassék ezt a kérdést a magyarországi szlovákok nemzeti organizációjához intézni, azok meg fogják adni a választ. A suum cuique elvet vallom, a magyarországi szlovákok nevében én nem beszélhetek.

Tisztelt képviselőház! Szívesen vettem volna, ha Hodža miniszterelnök úrral szemtőlszembe közölhettem volna azokat a gondolatokat, amiket itt előterjesztettem. Mi, magyarok, szeretjük a becsületes szókimondást és a becsületes szembenézést, mert csak ezen keresztül fogunk tudni talán egykor kezet fogni, de ennek útja nem az olcsó propaganda eszközökön, hanem a férfiu becsületes szókimondáson és a nagy kérdésekkel való becsületes szembenézésen keresztül vezet.