Tisztelt képviselőház! A parlamenti nyári szünet megkezdése előtt jónak látta a kormány, hogy előterjesszen egy törvényjavaslatot a Ház elé, ami a várva-várt ruszin kérdés elintézését kellene, hogy eredményezze. Ismerve a prágai parlament szokásait, már eleve tiltakozom pártom nevében a tárgyalás módja ellen, mert mi úgy látjuk, hogy egy ilyen nagy horderejü törvényjavaslatot nem lehet két nap alatt letárgyalni oly módon, hogy a hozzászólás idejét a Ház elnöksége korlátozza. Nem vagyok híve a fölösleges szószaporításnak, de valahogy úgy érzem, hogy a köztársaság fennállása óta ilyen fontos törvényj avaslat még nem került a Ház elé és éppen ezért kivételt kellett volna tennie a Ház elnökségének a beszédidő megállapításánál csak azért, hogy tárgyilagos kritikánkat kifejthessük teljes egészében és ezzel lehetővé tegyük, hogy Ruszinszkó autonómiája tényleg a békeszerződések idevonatkozó rendelkezései szerint alkottassék meg. (Předsednictví převzal místopředseda Sivák.)

A magunk részéről az ellőttünk fekvő törvényjavaslat bírálatánál kénytelenek vagyunk kiindulni az 1919, szeptember 10.-én Saint Germain en Laye-ben kötött békeszerződés második fejezetének 10-13. cikkeiben foglalt rendelkezéseiből, amelyek szószerint a következő intézkedéseket tartalmazzák (čte):

10. cikk: "Csehszlovákia kötelezi magát arra, hogy a ruténeknek, a Kárpátoktól délre fekvő területét a szövetséges és társult főhatalmak által megállapított határok között, a csehszlovák állam keretében, autonóm-egység alakjában oly szervezettel látja el, amely a Csehszlovákia egységével összeegyeztethető legszélesebb körü autonómiával rendelkezik."

11. cikk: "A ruténeknek a Kárpátoktól délre fekvő területe autonóm tartománygyüléssel fog bírni. Ez a tartománygyülés fogja a törvényhozó hatalmat gyakorolni a nyelvok-tatás és vallás ügyeiben, valamint a helyi közigazgatási és minden egyéb oly kérdésekben, amelyeket a csehszlovák állam törvényei hatáskörébe fognak utalni. A rutének területének kormányzóját a Csehszlovák köztársaság elnöke nevezi ki és a kormányzó a rutén tartománygyülés előtt lesz felelős."

12. cikk: "Csehszlovákia hozzájárul ahhoz, hogy a rutének területének hivatalnokait, amennyiben lehetséges, a terület lakói közül válasszák."

13. cikk: "Csehszlovákia a rutének területének méltányos képviseletet biztosít a Csehszlovák köztársaság törvényhozó üléseiben, amelyben az említett terület a Csehszlovák köztársaság alkotmányának megfelelő módon választott képviselőket fog küldeni. Mindazonáltal e képviselőknek a csehszlovák országgyülésen nem lesz szavazati joguk oly törvényhozási kérdésekben, amelyekkel egyező kérdések a rutén tartománygyülés hatáskörébe vannak utalva."

Mielőtt a javaslat bírálásába belekezdenék, előre kell bocsátanom azt, hogy az itt részemről elhangzandó kritika teljesen tárgyilagos lesz és ha netán mégis tartalma a csehszlovák többségi pártok szemében kellemetlen volna, már most hangoztatom azt, hogy kritikámnak semmi bántó éle nincs és tisztán törvényhozói kötelességemnek teszek eleget akkor, amikor a Ház plénuma előtt illő tisztelettel rámutatok arra, hogy ebben az országban a törvényeket úgy alkotják meg, hogy a kormány hivatkozhassék arra, hogy a rárótt kötelezettségeket teljesítette, de sajnos mi, akik itt bent élünk és akiknek az ilyen törvényekből előnyöknek kellene származniok, csak azt látjuk, hogy a törvény meg lesz szavazva, de ebből a világon semmi előnyünk nincs.

Amidőn 1918 év végén a világháboru befejeztével és a nagyhatalmak segítségével megalakult a Csehszlovák köztársaság, akkor Kárpátalja azzal a feltétellel csatlakozott a Csehszlovák köztársasághoz, hogy teljes autonómiát fog kapni. Hogy Kárpátaljának Csehszlovákiához való csatlakozása mennyire függött az autonómiától, ennek legfőbb bizonyítéka a már előbb idézett és idevonatkozó rendelkezése a békeszerződésnek. Már most eltelt 19 év, míg egyáltalán rászánta magát a csehszlovák kormány, hogy a ruszin autonómia kérdését a parlament elé vigye. Ez a tény maga mérhetetlen károkat okozott Kárpátaljának, mondhatnám, hogy ezen károk szinte jóvátehetetlenek.

19 év eltelte után "autonómia-törvényjavaslat" cimén elénk adnak egy olyan javaslatot, amely egyszeűen komolytalannak minősíthető, mert a benne foglalt rendelkezések eleve lehetetlenné teszik azt, hogy Kárpátalja lakossága önmaga intézkedjék saját sorsa fölött. Autonómia alatt, tisztelt képviselőház, ha kiindulok a békeszerződések erre vonatkozó pontjaiból. legalább is olyan autonómiát kell, hogy értsek, mint amilyen autonómiát élveztek a horvátok az 1868. évi XXX. törvénycikk alapján. Valószínünek tartom azt, hogy a horvát autonómia kérdését a csehszlovák parlament tagjai közül talán legjobban éppen a miniszterelnök úr ismeri, aki hosszú évek során át, mint nemzetiségi képviselő, tagja volt a budapesti parlamentnek.

Ha az ember figyelmesen elolvassa az előbb említett törvényt és összehasonlítja ezt a kormánypártok által most benyujtott törvényjavaslattal, akkor teljes tárgyilagosságom mellett merem állítani azt, hogy a csehszlovák intéző körök egy másodpercig sem gondolnak komolyan arra, hogy Ruszinszkó autonómiához jusson. Méltóztassanak figyelemmel elolvasni a horvát autonómiát meghatározó törvényt és meg fognak győződni arról, hogy ott a legapróbb részletig minden pontosan ki volt dolgozva. A horvátok jogai respektálva voltak úgy, hogy a törvény életbelépésének napján minden egyes horvát, de ugyanakkor minden egyes magyar tudta azt, hogy hanyadán állnak és hogyan kell intézni egyrészt saját ügyeiket, másrészt a közös ügyeket.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem válik diszére a prágai törvényhozásnak, mert megcsúfolása a békeszerződéseknek és megalázó Kárpátalja összlakosaira nézve. Ha csak egyet nézek a javaslatnál, hogyan szabályozzák a kormányzó és alkormányzó jogkörét, akkor minden körülmények között tiltakoznom kell ez ellen a rendelkezés ellen. A javaslat úgy szól, hogy amennyiben a kormányzó és alkormányzó valamely kérdésben megállapodni nem tud, úgy a vitás esetet az ügy illetékes minisztere fogja eldönteni. Nem szeretnék olyan színben feltünni, mint akinek jós tehetsége van, de előre látom már azt, hogy minden fontosabb kérdésben a kormányzó és alkormányzó sohasem fog megegyezni és akkor automatikusan a minisztériumok fogják eldönteni ezt a kérdést legjobb csehszlovák belátásuk szerint és ezen intézkedést autonómiának fogják nevezni.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem tisztázza Kárpátalja hivatalos nyelvét sem, mert hivatalos nyelvnek szószerint a következőket írja elő: "v jazyku ruském, nebo maloruském" továbbá pedig azt mondja, hogy: "lidový jazyk podkarpatských Rusínov je bezesporne jazykom malo ruským." Ez a fejtegetés sem áll helyt, mert Kárpátalja hivatalos nyelve, nézetem szerint, feltétlenül csakis az orosz nyelv lehet, amit a képviselőháznak feltétlenül respektálni kellett volna.

A javaslat indokolása egy érdekes megállapítást tartalmaz. Ez pedig az, hogy az előadó úr bevallja, hogy a kormány által előterjesztett javaslat nem tartalmazza mindazt, amit tartalmaznia kellene, de megint csak hivatkozik arra, hogy egyrészt Kárpátalja lakosságának hiányos felkészültsége, valamint az állam egységének érdeke azt követeli, hogy a teljes jogok birtokába Kárpátalja egyelőre ne kerüljön. Ez ellen a megállapítás ellen már eleve tiltakoznom kell, mert Kárpátalja lakossága igenis felkészült a maga ügyeinek vezetésére és a kormánynak nem kellett volna semmi mást csinálnia, mint tárgyalási alapul venni az orosz központi nemzeti tanács törvényjavaslatát Kárpátalja autonómiáját illetően. Természetesen a kormány, mint minden ellenzéki párti javaslatot, ex offo elutasítja, még ha az oly kiváló és életrevaló volna is. Szerintem nem hagyhatom figyelem nélkül azt, hogy Ruszinszkó autonóm hatalma a csehszlovák államhatalomnak egyik ága, amiből nem következik, hogy Kárpátalja autonóm hatásköre a csehszlovák kormány ellenőrzése alatt állna.

A román kisebbségi szerződés 11. cikke a székely és szász autonómiát kifejezetten a román állam ellenőrzése alá helyezi. - sous le contrôle de l,État roumain - míg a csehszlovák kisebbségi szerődés 10-13. cikeiben egyetlenegy az állami ellenőrzésre távolról is utaló kifejezést sem találunk. Ebből az következik, hogy autonóm ügyekben a csehszlovák államnak Ruszinszkó felett nincs ellenőrzési joga.

Ruszinszkó autonómiájának - felfogásunk szerint - tárgyai: 1. a nyelvi autonómia, amely azt jelenti, hogy Ruszinszkó önmaga szabályozza a területén müködő autonóm és állami hatóságok hivatalos nyelvét. Igy tehát a Kárpátalján fennálló nyelvi kérdések ellentétét Kárpátalján kell eldönteni, a megegyezést ott kell megkötni, nem pedig Prágában. Ez magyar szempontból azért is fontos, mivel Kárpátaljának nagyszámu magyar lakosa íly körülmények között nyelvi jogait ki tudná harcolni és el tudná legalább azon minimumot érni, amit most a szükkeblü csehszlovák hatóságok nem akarnak neki elismerni. A magyar kisebbség tagjait ugyanis az autonóm területen legalább azok a nyelvi jogok illetik meg, amelyeket nekik a 7. cikk 4. bekezdése biztosít az állam egész területére nézve.

2. Közoktatásügyi autonómia nemcsak az iskolaügy, hanem az egész közművelődés szabályozását is magában foglalja. Egyetlen korlátozás a szerződés 8. és 9. cikke. A 9. cikk azokat a feltételeket állapítja meg, amelyek mellett az állam a nyelvi kisebbségek gyermekei részére is nyilvános iskolákat létesíteni köteles és amelyek szerint a kisebbségeket megfelelő rész illeti meg a közköltségvetésekből közoktatási, vallási és jóléti célokra előirányzott összegekből. Ezek a jogok az autonóm terület kisebbségeit és ezek között a magyarokat is megilletik.

3. A vallásügyi autonómia mindazokat a jogokat foglalja magában, amelyeket egyházpolitikai vonatkozásban az állam szokott gyakorolni. Főleg kiterjed az autonóm területet illetően az állam és az egyház közti viszony szabályozására is.

4. A belső közigazgatás. Ez alatt nemcsak a községi önkormányzatot és igazgatást, hanem az egész közigazgatást, tehát a járásokét és tartományét is, különösen az autonóm tisztviselői állások betöltését, valamint az autonóm vagyon kezelésének szabályozását kell érteni.

A békeszerződések értelmében Ruszinszkó autonómiája úgy a törvényhozásra, mint a végrehajtásra kiterjed. Az autonóm országgyülés a törvényhozás jogát gyakorolja az elöbb felhozott autonóm ügyekben, amelyeket itt ismertettem. Ezt a törvényhozói jogát a szerződés szerint senkivel sem osztja meg, tehát sem a koztársasági elnökkel, sem a prágai parlamenttel, de legkevésbbé a kormányzóval. Az említett szerződés ugyanis minden félreértést kizáróan úgy rendelkezik, hogy "az említett országgyülés gyakorolja a törvényhozási hatalmat." Az idevonatkozó eredeti szöveg: "La dite di@ete exercera le pouvoir législatif." Ha az nem állna száz százalékosan így, ha a szerződést kötők bárkinek beleszólási jogot, vagy akár vétójogot akartak volna biztosítani, úgy ezt a szerződésbe fel is vették volna.

Ruszinszkó autonómiáját a csehszlovák állam alkotmányába becikkelyezte, de a saint germaini szerződés 10-13. cikeitől eltérően. A csehszlovák alkotmány 3. §-ának 4. bekezdése szerint ugyanis "a ruszinszkói országgyülés által hozott törvények, ha azokhoz a köztársaság elnöke aláírásával hozzájárul, külön gyüjteményben tétetnek közzé és a kormányzó által is aláiratnak." A szerződés magyarázatánál az előbb már említettem, hogy az autonóm országgyülés a hatáskörébe tartozó ügyekben törvényhozó hatalmát nem osztja meg sem a köztársaság elnökével, sem a kormányzóval. Az alkotmány azon rendelkezése, miszerint a kormányzó is aláírja a hozott törvényeket, nem ellenkezik a szerződéssel, mert ezen aláírási aktus nem jelenti a kormányzónak a törvényhozó hatalomban való részvételét, csupán az országgyülés által hozott törvények hitelesítését. Kézenfekvő éles ellentétben áll a szerződéssel a rendelkezésnek az a része, amely a csehszlovák államfőt az autonóm törvények jóváhagyásának és megerősítésének jogával ruházza fel. Erről a szerződésben egyáltalán nincs szó. A szerződés megsértése forog tehát fenn, amikor az alkotmány az államfőnek Ruszinszkó autonóm törvényhozásával szemben olyan jogot nyujt, amely őt a csehszlovák törvényhozással szemben sem illeti meg. Az alkotmány 47. §-a értelmében a köztársasági elnököt a csehszlovák törvényhozással szemben csak vétojog illeti meg, míg az elöbb említett 3. § az autonóm törvényhozással szemben a sankció jogával ruházta fel. Magyarul tehát ez azt jelenti, hogy Ruszinszkó autonóm országgyülését megfosztotta attól az egyenranguságtól, melyet neki a szerződés a csehszlovák parlamenttel szemben oly világosan biztosít.

Igaz az, hogy Ruszinszkó kormányzóját a szerződés értelmében, a köztársaság elnöke nevezi ki, de ép oly igaz az is, hogy a szerződés értelmében Ruszinszkó kormányzója egyedül a ruszin autonóm országgyülésnek tartozik felelősséggel éppen úgy, mint ahogyan a csehszlovák kormány egyedül a prágai parlamentnek. Ezen világos intézkedés ellenére látjuk, hogy a kormányzó kinevezése elsősorban a csehszlovák ko rmány előterjesztésétől függ, egész hatásköre pedig akként lett szabályozva, hogy sokkal inkább függ a csehszlovák kormánytól, mint az autonóm parlamenttől; röviden tehát, a szerződéssel ellentétben Ruszinszkó kormányzója nem egyéb, mint egy fizetett megbizottja a csehszlovák kormánynak Kárpátalján.

Kérdem ezek után, lehet-e bizalmunk a kormány iránt, amely ilyen flagráns módon semmibe se veszi a rárótt kötelezettségeket. Ha több idő volna, rámutatnék még igen sok más viszás kérdésre, de az idő rövidségére való tekintettel engedjék meg, hogy röviden levonjam mindezek után a következő megállapításokat: Amikor a Csehszlovák köztársaság megalakulóban volt, az akkor még Magyarországhoz tartozó mai Szlovenszkó, a legilletékesebb tényezők közreműködésével, Pittsburgban egy szerződést kötött, amely szerint Szlovenszkót a Csehszlovák köztársaság megalakítása után teljes autonómia illeti.

19 év telt el azóta és a szlovákok, valamint Szlovenszkó területén élő magyarok hiába várják a szerződés valóraváltását. Köztársaságunk első államfője írta elsőnek alá a pittsburgi szerződést, amelyet ma egyszerüen nem akarnak elismerni. A Szlovenszkón élő szlovákok és magyarok elégszer adták már tanujelét politikai érettségüknek és rátermettségüknek, hogy saját ügyeikben legj obban tudnak intézkedni, mindennek dacára a koalicióba tömörült többségi pártok ezt a mai napig sem adták meg, sőt nyiltan kijelentik, hogy nem is áll szándékukban megadni. Szlovenszkó fellendítése szempontjából pedig az egyetlen orvosság az, hogyha az autonómiát minél elöbb kiharcoljuk. Úgy kulturális, mint gazdasági szempontból Szlovenszkót csak úgy fogjuk tudni megerősíteni és fenntartani, ha az autonómiát megkapjuk.

Valószinünek tartom, hogy az autonómia követelésének kihangsúlyozását részemről államellenes cselekedetnek fogják minősíteni. Nyugodt lelkiismérettel állíthatom azt, hogy ez nem helytálló, de kénytelenek vagyunk erre az álláspontra helyezkedni, mert látjuk, hogy a többségi pártok politikája bennünket, magyarokat, teljesen el akar nyomni, jogainktól konzekvensen elütnek. Ha a szlovákokat és ruszinokat ilyen hihetetlen bánásmódban részesítik Prága felöl, akkor nekünk, magyaroknak, a helyzetünk annál súlyosabb és nincs mit várnunk a csehszlovák kormánytól sorsunk javulását illetően.

Szinte nevetséges az a félelem a centralista pártok részéről, amellyel az autonómia kérdését kezelik úgy, hogy felvetem a kérdést, hogy vajjon Szlovenszkó autonómiáját talán azért nem adják meg, mert féltik Szlovenszkót Hlinkától és annak tiszta szlovák pártjától? Az a Hlinka és a vezetése alatt álló párt, aki a háboru elött, a magyar éra alatt is, nyiltan hirdette szlovák nemzeti mivoltát, most a szabad államban sem fogja azt megtagadni. De fennállhat az a veszély, hogyha az autonómiát nem fogjuk rövidesen megkapni, oly elemi erővel fog kirobbanni az elégedetlenség úgy a szlovákok, mint a magyarok között, hogy az nem fog a köztársaság hasznára válni. Ezért egyes egyedül a csehszlovák kormány és a háta mögött álló centralista pártok lesznek a felelősek.

Ha a szlovákok nem bírják jogaikat kiharcolni törvényes alapon 19 év után, mit szóljunk akkor mi, magyarok, akiket a hivatalos tényezők állandóan harmadrendü állampolgárként kezelnek. Adja meg a kormány Szlovenszkó autonómiáját, békésen fogunk dolgozni úgy, mint eddig, de ki fogjuk élni a magunk nemzeti életét, amit most nem igen tehetünk meg. A hivatalos tényezők - úgylátszik - azt hiszik, hogy magyar részről köszönet illeti őket azért, hogy egyáltalában van itt-ott magyar nyelvjog, amit nem tartanak be, van magyar iskola, ahol oly tankönyvekből tanulnak gyermekeink, melyek igyek.eznek megutáltatni, velük a határon tül élő testvéreket és valótlan színben állitják be a volt szentistváni Magyarországot.

Mi türelmesen és megadással vártuk mostanáig sorsunk jobbra fordultát, de ahelyett, hogy ez következett volna be, azt látjuk, hogy helyzetünk állandóan romlik. Szinte patológikus jelenséggé fellődött ki az a három utódállamban, hogy bennünket, magyarokat ők, a győzők már halottaknak minősítettek és ülték fölöttünk diadalmasan a halotti tort. Nem tagadom, hogy a békeszerződések, amelyek bennünket az anyaországtól elszakítottak, úgy fejbekólintottak, hogy egypár évig kábultan feküdtünk a fájdalomtól és megaláztatástól. De a magyar meghalni nem halt meg, legfeljebb tetszhalott volt és amennyiben sorsunk nem fog jobbra fordulni, akkor más lépéseket leszünk kénytelenek igénybe venni fajunk érdekében, nemzeti kulturánk és vallásunk megőrzésére.

Mi nem akarunk rendbontók lenni, mi egyszerűen élni akarunk magyarként és nem türhetjük azt, de nem is követelhetik tőlünk, hogy mi elfelejtsük ezer éves multunkat és magyarul beszélő, de csehszlovákul érző egyénekké változzunk. Vagy van őszinte szándéka a kormánynak, hogy helyzetünkön javít, vagy nincs. Ha szándéka őszinte és komoly, úgy tessék azt haladéktalanul keresztülvinni, ha pedig továbbra is ezt a helyzetet akarná fenntartani, akkor kénytelenek leszünk egészen tárgyilagos és száz százalékig fennálló panaszainkat a nemzetközi fórumok elé terjeszteni azzal a kéréssel, hogy mivel nemzeti létünk itt veszélyeztetve van, küldessék ki egy nemzetközi bizottság, amely a helyszinen vizsgálná meg panaszaink egyes pontjait.

A kormányon múlik tehát, rákényszerít-e bennünket ezen lépésre, vagy sem. Mi nem fenyegetődzünk, csak egyszerüen és őszintén elmondjuk tarthatatlan helyzetünket, kérjük ennek sürgős orvoslását, kérjük jogaink respektálását. Mindaddig, amíg ez be nem következik, a kormánnyal szemben a legteljesebb bizalmatlansággal leszünk és ez az indoka annak, amiért az elöttünk fekvő javaslatot az Egyesült Magyar Párt nevében nem szavazhatom meg.