Tisztelt képviselőház! Az iskolában azt tanultuk, az egyetemeken azt tanítják, hogy a törvényeket a polgároknak meg kell tartaniok. A kis bűnösöket becsukják, szabadságvesztésre itélik, ellenben akik nagyban hágják át a törvényt, akik nagy dimenziókban követnek el törvénysértést, azokat felmentik. Ez a képviselőházi űlés egy ilyen nagy felmentés jegyében űlt össze, amikor utólagosan jóvá kívánja hagyni azt a hatalmas túllépést, amit 1936-ban az évi gazdálkodás folyamán a kormányzat elkövetett.

1935 őszén elfogadtuk az 1936. évi költségvetést. Ez a költségvetés a törvény erejével bír és ennek dacára a most beterjesztett 1936. évi zárszámadás csekély 2.316,881.482 Kč túlkiadást tüntet fel. Ha végig szaladunk a számoszlopokon, azt hiszem, hogy matematikailag a zárszámadás rendben van. A népképviselőket azonban nem a matematika érdekli, hanem a zárszámadásokból kiszüremlő szellemiség, az illető éven át folyatott kormányzati tevékenység.

A nemzetvédelmi minisztérium 116,611.185 Kč-val, az iskolaügyi minisztérium 29,258.214 Kč-val, a népjóléti minisztérium 119,371.148 Kč-val, a közegészségügyi minisztérium 38,461.563 Kč-val és a pénzügyminisztérium 1.707,240.573 Kč-val lépte túl a költségvetésben előirányzott kereteket.

Az elő nem irányzott keretből az iskolaügyi minisztérium 28 millióval, a közmunkaügyi minisztérium 52 millióval és a pénzügyminisztérium 280 millióval lépte túl saját keretét.

Ha az elő nem irányzott, külön törvényes felhatalmazás alapján kiadott tételeket vizsgáljuk, akkor meg kell megint állapítanunk, hogy a nemzetvédelmi minisztérium 797 millióval, a közmunkaügyi minisztérium 76 millióval lépte túl ismét a költségvetésileg megadott kereteket.

Ha már most megvizsgáljuk azt, hogy mi okozta a túllépést, nagyon könnyü általános kifejezésekkel megnyugtatni akarni a parlamentet, hiszen a papiros türelmes. A túllépés indokolásául a nemzetvédelmi minisztérium a központi igazgatásra, a nemzetvédelemre fordított különkiadások, a rokkant légionáriusok és családtagjaikról való gondoskodásra fordított összegeket említi. A népjóléti minisztériumnál az indokolás a munka megszervezését, a központi igazgatást, a hadirokkantakról és a munkanélküliekről való gondoskodást említi, ami a költségvetés túllépését okozta. A közegészségügyi minisztériumban ujból a központi igazgatás és a gyógykezeltetési díjak emelkedése okozta a költségvetés túllépését. A pénzügyminisztériumnál igen könnyü az indokolás: a pénztári jelentés kiadásai emelkedtek.

Az 1936. évi költségvetéssel szemben bevételben 1.142,016.429 Kč-val volt kevesebb, tehát az 1935 őszén 1936. évre elfogadott költségvetés súlyos gazdasági hibával indult, amikor több mint egy milliárddal nagyobb állami bevételt tételezett fel.

De hogyan gazdálkodott a kormányzat az államadósságok szempontjából? Itt rögtön meg kell állapítanunk, hogy 1936. év folyamán az államadósságok csekély 5.603,069.813 Kč-val emelkedtek, úgyhogy 1936. év végén az államadósságok összege 45.527,384.185 Kč-ra rugott és hogyha én is rászánom magam arra, hogy egy kis matematikai formuláréval kiszámítsam, hogy mennyi esik az államadósságokból egy lélekre, akkor meg kell állapítanom, hogy a köztársaság minden egyes lakosára - a gyermekeket is beleszámítva - 3.035 Kč államadósság esik.

Ez a kép, amit itt gyorsan, keresztmetszetben, számok tükrében kívántam dokumentálni, egy nagyon sajnálatos körülményre mutat rá, amikor látnom kell azt, hogy ez a parlament teljesen egyéniség nélkül, karakter nélkül, minden aggodalom nélkül, nyugodtan szankcionálja utólagosan ezt a hatalmas túlkiadást.

Tisztelt képviselőház! Amikor ezt látom, eszembe jut egy hasonlat. Olyan ez a parlament, mint egy tibeti imamalom. Idejönnek a szónokok, beszélnek, a nép vágyának, óhajának adnak ujból és ujból kifejezést, elmormolják beszédeiket, mint az imamalmok Tibetben és közben folynak az események, miközben a tibeti magas hegyek fölött a szelek vészes felhőket kergetnek, de itt csak továbbra is őrölnek a malmok üresen és egyszerüen kifejlődik a végrehajtó hatalom abszolut diktaturája. Nincs a parlamentben szabad véleménynyilvánítási lehetőség. A kormánypártok részéről nincs lélek, aki fel merne itt állni és meg merné mondani: "A parlament által elfogadott törvények szentek, tessék ezeket megtartani." A költségvetés is törvény, megtartása tehát kötelező.

A többség önmagát alázza meg ma és az eljövendő napokban, amikor egyszerüen nyugodtan megszavazza ezeket a túllépéseket. Megengedem, hogy lehetnek rendkívüli viszonyok, amelyek előtt meg kell hajolni és gondolkodás nélkül azonnal cselekedni kell, ahogy a régi latin közmondás mondja: "Caveant consules". Ilyenkor azonnal kell cselekedni és azonnal kell előteremteni a szükséges előfeltételeket, de 1936-ban nem éltünk rendkívüli időket. Ma talán rendkívüli időkben élünk, de az 1936. évben nem.

Ha most egyrészt a parlament szellemét, másrészt a diktátorikusra megdagadt végrehajtó hatalmat -vizsgálom és keresem azt, hogy ugyanakkor, amikor a parlament elé ilyen súlyos gazdasági meglepetésekkel lép a pénzügyminiszter, gondoskodás történt-e a múlt és február 18.-án elhangzott miniszterelnöki kijelentés szellemében és az azóta megtörtént kormányelhatározások keretében arról, hogy olyan bizalmi légkört kell teremteni a kormányzat és a lakosság között, amelyik az állami élet, a teljesjogu nemzeti életnek zavartalan lehetőségét inkorporálja magában; meg kell állapítanom, hogy mi, akik a nép között élünk és akik nem hagyjuk magunkat a parlament villanyfényei által befolyásoltatni, azt látjuk, hogy a bizalom légköre nincs meg és hogy a külömböző alárendelt hivatalok és hatóságok, a közigazgatás, a bíróságok, a pénzügyi hatóságok mint hogyha csak mesterségesen működnének közre atekintetben, hogy az esetleg kifejlődő bizalom csíráit is megfojtsák.

Tisztelt képviselőház! Mi, akik a nép körében élünk, napról-napra kapjuk az ujabb és ujabb panaszokat, emberek tömege keres fel bennünket és kérnek védelmet a hatóságok túlkapásaival szemben. Én nem akarok most országosan átfogó képet adni, amit igen könnyen adhatnék pártunk központj ának perspektíváján keresztül. Én csak lokálisan vett képet adok arról, hogy például az én lakóhelyemhez közeleső két járásban pár hét alatt mi minden történt, ami alkalmas arra, hogy ezt a kívánt bizalmat tönkre tegye és hatalmas bizalmatlanságot gyökereztessen meg.

A verebélyi járásban három község fekszik egymáshoz közel. Az egyik Pozba a másik Baracska, a harmadik Lót. Pozba községben január végén hirtelen 15 csendőr jelent meg. A 700 lelket számláló falut megszállták, elállták a falunak uccáit és házkutatást kezdtek. Hősies cselekedetükben odáig mentek, hogy letartóztatták Szabó Erzsébet református magyar tanitónőt. Következő hősi cselekedetük az volt, hogy kihallgatták súlyos fenyegetések terhe alatt Pásztor Zsigmondnét, Mészáros Ferencnét, Pásztor Józsefnét, Cinner Jánosnét, Szabó Jónásnét, Bathi Ferencnét, Mészáros Gyulánét és Mészáros rmát. (Posl. dr Holota: Nincs férfi köztük?) Nincsen egyetlen egy férfi sem, egyszerü falusi asszonyok mind. Miért hallgatták ki ezeket az asszonyokat, mi volt az az isszonyu politikai felforgató tevékenység, amiért egy fiatal tanítónőt le kell tartóztatni és egyszerü falusi asszonyokat kihallgatásnak alávetni?

Hát tisztelt képviselőház, az volt az oka mind ennek, hogy valaki, egy besúgó - mert ma ezekből él a közigazgatás - azt mondotta, hogy ezekben a falvakban egy Halleluja címü refo rmátus zsoltárkönyv van közkézen, amelyikben a köztarsaság ellen lázítanak. Házkutatást tartottak mindenfelé és nagy nehezen előszedtek egy ilyen 1914 előtt jóval kinyomtatott zsoltárkönyvet, amelynek inkriminált zsoltárát fel fogom olvasni. A zsoltár így hangzik (čte):

Tisztelt képviselőház! Ez a vers, amelyik egy vallásilag elmélyült léleknek költői alkotása a 19. századból, alkalmat adott arra, hogy ezt a falut napokon át súlyos csendőri terror alatt tartsák. De nem volt elég, hogy Pozbán tartottak házkutatást, elmentek Baracskára is, a szomszéd községbe, ott is megszállták a falut a csendőrök és hősiesen kerestek a védetlen emberek között szuronyos puskákkal, hogy van-e még ott néhány példány ebből a zsoltárkönyvből.

Lót községben ugyancsak a református tanítót vették elő, hogy van-e ebből a bünös könyvből valamilyen példány. Utána elmentek a "Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület" helyi vezetőihez és tagjaihoz és a csendőrök egyenként próbálták vallomásra kényszeríteni ezeket az egyszerü magyar embereket. És amikor nem tudtak vallani, mert nem érezték magukat bűnösöknek, akkor a csendőrök azt kérdezték tőlük, hogy mit keresnek a magyar kultúregyesületben. Maga kereskedő - mondották - kereskedjék, maga gazda, maga gazdálkodjék, törődjön a gazdaságával és ne járjon a magyar kultúregyesületbe.

Tisztelt képviselőház! Ezeknek a csendőröknek semmiféle joguk nem volt arra, hogy kutassák, hogy valaki a kultúregyesületben tevékenykedik-e, vagy nem. De van még egy uj fázisa ennek a dolognak. Baracskán a községi vadászterület bérlőinél fegyverek után kutattak. Vadászpuskákra találtak, de ez természetes, hiszen a község vadászterületét bérlik. Itt volt a nagy vád: rejtett fegyverek. A náčelník kéjjel nyúl bele ebbe az esetbe és nemcsak, hogy elkobozták a vadászfegyvereket, de nem adnak nekik fegyvertartási engedélyt sem, holott ők az illető község vadászterületének bérlői.

De, tisztelt képviselőház, hogy mennyire beteg és hogy mennyire orvoslásra szorul a mi közigazgatási életünk általában véve és, hogy mennyire meg van mérgezve az alárendelt hatóságok és a közönségnek viszonya egymáshoz, arra nézve jellemző még a következő eset. Miután az illető úr rendelkezésemre bocsátotta ezt a levelet, azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha fel fogom olvasni annak bizonyítására, hogy milyen módon próbálják a lelkeket kerékbe törni, hogy milyen módon kisérlik meg a pártok kádereit gyarapítani. Az Egyesült Magyagyar Pártok želizi járási elnöke Majthényi László. Fia Magyarországon nevelkedett. Egy évvel ezelőtt jött haza és miután Magyarországon végezte iskoláit, a jó kékkői járásfőnök, a jegyző és a többi közigazgatási emberek kimondották, hogy ifju Majthényi László megbízhatatlan ember. Ifju Majthényi László tehát nem kapott sem útlevelet, sem fegyvertartási engedélyt és valahányszor a hatósághoz fordult, mint megbízhatatlan ember, el lett utasítva kérelmével. (Posl. Andor Nitsch: Hány éves?) 19 éves. (Posl. Kopasz: Minek neki fegyver?) Nem az a kérdés, minek neki fegyver, hanem az a kérdés - és ez jellemző - hogyan vált ifju Majthényi László, a megbízhatatlan állampolgár máról-holnapra megbízható, patentírozott állampolgárrá. Az apa egyszerre megtudja, hogy fia, ifju Majthényi László belépett az agrárpártba. Az apa csodálkozik azon, hogy mi vezethette fiát, hogy az agrárpártba lépett. A fiu az apjának igazolásul egy levelet írt, amit - mivel az apja erre felhatalmazott - fel fogok olvasni (čte): "Tényleg beléptem az agrárpártba. Erre a következő okok vittek rá: Elsősorban is az, hogy politikailag megbízhatatlannak voltam nyilvánítva és bár semmiféle politizálást nem folytattam, olyan hajsza indult ellenem, amelynek eddig is sok kárát láttam és aminek előre látható és nem látható következményei lettek volna. Elsősorban útlevelemet vonták meg ezzel az indokkal, azután fegyvertartási engedélyemet nem akarták kiadni szintén ezért. Mivel ellenem soha eljárás nem volt folyamatban és tisztán ťmegbízhatatlanságomnakŤ köszönhettem mindezt, véget akarván vetni ennek az állapotnak, léptem be a pártba. Nincs más módja, mint hogy így hozzam helyre ok nélkül rossz hírnevemet azok előtt, akiktől minden függ. Mert lehet mindent megadni és semmitsem megadni. Az agrárpárt nem kíván tőlem semmit olyan mértékben, hogy az nálam nagyobb időt, elfoglaltságot igényelne. Természetesen bizonyos gyülésekre el kell majd, hogy menjek, de mindig csak a jegyző által meghatározott helyen és időben."

Tisztelt képviselőház! A lelki terrornak egy gyönyörű dokumentuma, hogy a megbízhatóságnak kritériumát úgy lehet megfogalmazni, hogy én valahová belépek, kiállítanak nekem egy cédulát, amit magam alá sem írok és akkor előttem megnyílik a világ.

A kékkői járási hivatal egy másik, az állam biztonságát rendkívül mértékben támogató intézkedést tett Zsélyen is. Zsély közel van a határhoz. Az emberek földjeinek egy része a határon túl fekszik, úgyhogy ezek az emberek kénytelenek naponként átjárni a határ másik oldalára, hogy földjeiket megművelhessék. Mivel pedig a megbizhatóság és a megbízhatatlanság kritériumát a náčelník állapítja meg, az egyesült párti gazdáktól, mint megbízhatatlan emberektől megvonta a határátlépési engedélyt, viszont az agrárpártiaknak megadták s valószinü, hogyha belépnek mind az agrárpartba, attól a pillanattól kezdve valamennyien megbízhatókká válnak és megkapják a határátlépési engedélyt.

Február 18.-án és azt követően gyakran hallottuk miniszteri megnyilatkozások formájában, hogy gondoskodás történik arról, hogy a kisebbségek neylve úgy a közigazgatásnál, mint a bíróságnál érvényesüljön. Itt van a kezemben egy közigazgatási büntető-bírósági "rozsudok", tehát nem "itélet", mert egyetlen betü sincs itt magyarul, amelyik azt tartalmazza, hogy Morva Imre nagymegyeri mészáros 150 koronára büntettetik. Egyetlen betü sincs ezen a végzésen, amelyik a komáromi járás 90%-os magyar többségü lakossága igényeinek megfelelne. Ha most vizsgálom, hogy vajjon miért itélték el Morva Imrét, akkor megtudom, hogy egy vasárnap délelőtt Morva Imre a budapesti rádión egy istentisztelet közvetítését hallgatta az egyik teplomból. Mivel pedig az istentiszteletnek végén hol a pápai himnuszt, hol pedig a magyar himnuszt éneklik el, Morvai nem volt olyan elővigyázatos, hogy az istentisztelet befejezése után rögtön leállította volna a rádiót. Mivel egy nyári nap volt és ezért lakásának ablakai nyitva voltak, a magyar himnusz hangjai véletlenül kiszürődtek az uccára és mivel az itélet szerint "a magyar himnuszt Nagymegyer uccáján több polgár hallotta, amivel nyilvános megbotránkozást okozott," Morvait el kellett itélni és elvették tőle a rádiókoncessziót.

De van itt a kezemben egy másik dokumentum is, nem kívánom felolvasni, de ez is rámutat arra a hihetetlen lelki korrupcióra, alakoskodásra, gyáváskodásra és az árulkodás szellemére. A gyallai járásban Izsa községben az ottani római katholikus plébános, mivel ott mozgalom indult meg a községi képviselőtestülettel megszavaztatni egy állami iskola felépítéséhez szükséges telket, prédikációja után - mivel a lelkész meg akarta védeni a község anyagi érdekeit - buzdító beszédet intézett híveihez és felvilágosította őket, hogy nem kötelesek ingyen telket adni és nem kötelesek magukra vállalni olyan terheket, amelyeket esetleg elviselni sem bírnak. A lelkész csak lelkészi kötelességét teljesítette, amikor az állami iskolákkal szemben az egyházi jogokat és a katholikus iskolákat védte, de ez már elég volt a besúgóknak, akik elindultak és ma már eljárások vannak folyamatba téve az izsai plébános ellen. Egyszer 30 koronára, másodszor ugyanezért már ezer koronára itélték el és most az Oszágos hivatal előtt fekszik az akta.

Tisztelt képviselőház! Ezokből az esetekből, amelyekből még sokat sorolhatnék fel, ha részben nem kellene gondoskodnom arról a képviselőházban bevezetett klotür folytán, hogy képviselőtársaimnak is jusson beszédidő, de már ezekből a példákból is nyilvánvalóvá válik, hogy itt egy olyan beteg közszellem van, amely beteg közszellemet ki kell seprüzni. (Posl. Esterházy: Meg vannak ijedve!) A betegség az ijedtséggel harmonizál. Ez egy pszichológiai tény. Ki kell nyitni az ablakokat, ki kell engedni a dohos levegőt, mert lehetetlenség, hogy becsületes, őszinte emberekkel ne merjenek szembeállni, csak az alakoskodóknak, a gyáváknak álljon a világ.

A bölcs kormányzásnak meg vannak a maga elvei, csak nem kell félni ezeket alkalmazni. Erre nézve legyen szabad elmondanom egy kis példát, ami Londonban történt, jóval a háboru előtt. Sokan azt mondhatják, hogy Csehszlovákia nem Nagybritánia, de így is nagyon tanulságos a példa. London uccáin egy anarchista kiállt az uccára és gyujtó beszédet mondott. Beszédének refrénje ez volt: "És én fel fogom robbantani Nagybritániát!" A jó angol rendőr egy darabig hallgatta, de végre megunta és bevezette az őrszobára. Itt a rendőrtisztviselő kihallgatta az anarchistát, aki nagy temperamentummal, ujból elszónokolta beszédét és a végén azt mondotta: "Igenis, fel fogom robbantani Nagybritániát." Erre a rendőrtisztaviselő azt mondotta: "Rendbe van barátom, maga most már elmehet." Az anarchista csodálkozott, mert ő azt képzelte, hogy pár hétre hüvösre kerül. Elmehetek? kérdezte az anarchista. "Hogyne, barátom, menjen csak és robbantsa fel Nagybritániát."

Igen tisztelt képviselőház! Csehszlovákia tényleg nem Nagybritánia és Csehszlovákia tényleg nem használhatja fel a Nagybritániának alkalmas politikai eszközöket, de tanulhatnak a mai angol példából is, amikor a mai angol miniszterelnök egy barátságos gesztussal el tudta bocsátani Edent, azt az államférfiut, akire az angolok olyan hosszú ideig esküdtek. A miniszterelnök azt mondotta neki, hogy "barátom, maga nagyon szép munkát végzett, de most nem a maga temperamentumára van szükség, hanem Angliának békére van szüksége."

Tisztelt képviselőház! Ha figyeljük a csehszlovákiai belpolitikai életet, akkor azt kell látnunk, hogy itt kétféle fejlődés van. Az egyik fejlődés, amelyik a nemzeti kollektívumok irányában halad, a másik fejlődés pedig, amelyik oda akarja ragasztani a csehszlovák nemzetet a marxista ideológiához. Emitt a szlovákságnál, a németségnél, a magyarságnál és bizonyos mértékben a ruszinoknál is hatalmas kollektivizáló nemzeti gondolat illeszti össze a nemzeti kádereket, a csehszlovák nemzet pedig továbbra is ragaszkodik a marxista ideológiához, amely ideológia idejét multa, múzeumba való, amely ideológia ma megfekszi a Cseh-szlovák köztársaságot és lehetetlenné teszi, hogy nemzet és nemzet egymással meg tudjon egyezni.

A Csehszlovák köztársaság olyan időket él ma és olyan idők fognak jönni, amikor az egyénnek adott liberális értelmezésü szabadságjogok nem érnek semmit, amikor a nemzeti kollektívumoknak kell megadni a szabadságjogokat, hogy a nemzetek korporatíve álljanak a nemzetekkel szemben. A Csehszlovák köztársaság sem zárkózhatik el ez elől a fejlődés elől. Csehszlovákia Európának egy olyan területén fekszik, ahol nem léphet fel eredményesen azokkal az erőkkel szemben, amelyek köröskörül, határai mentén kifejlődtek. A Csehszlovák köztársaság egyideig tetszeleghetett abban a szerepben, hogy egy folyosó Moszkva és Párizs között. Akik józanul itélték meg a helyzetet, azok láthatták, hogy a rajnai megszállással a folyosó egyik vége bezárult és Berchtesgaden után a folyosónak egy részét be is falazták.

Fel kell számolni a régi rendszerrel, uj rendszert kell bevezetni a csehszlovák közéletbe, amelyik mer az igazsággal szembenézni, amelyik nem hamis, álnok, fából faragott minták után akarja a nemzeti problémákat megoldani, amelyik az élő nemzettesttel számolva mer cselekedni úgy, ahogy a szlovák, a magyar, a lengyel és német erő azt megkívánja.

Tisztelt képviselőház! Beszédem végén méltóztassanak megengedni, hogy zárószóként felolvassak önöknek egy idézetet, amit én egy nagy francia külügyminiszternek, Talleyrandnak munkájából vettem, aki végigszolgálta a Bourbonokat, utána a francia forradalmat, a francia forradalom után Napoleont és utána ujból a Bourbonokat. Talleyrand egy memorandumban szögezte le a maga politikai elveit, amely politikai elvek ma is hamisítatlan életbölcsességként hatnak. Azt mondja Talleyrand (čte): "Megtanultuk, kétségkívül kissé későn, hogy államok és egyének számára nem abban áll a boldogulás útja, ha elveszik, ami a másé, hanem, ha kifejlesztik azt, ami az övék. Megtanultuk, hogy minden területi terjeszkedés, minden bitorlás, akár erőszak, akár csel útján, amelyeket a hatalmasságok előitéletből, a rang, a hegemonia, a politikai stabilitás, a felsőbbség eszméivel szokták összekötni, csak a politikai eszeveszettség kegyetlen tréfái, az erők téves megitélései és igazi eredményük abban mutatkozik, hogy megnehezítik az adminisztrációt és csökkentik a kormányzatnak jólétét és biztonságát azok érdekeiért vagy hiuságáért, akik kormányoznak. Franciaország ennélfogva maradjon meg saját nemzeti határai között. Ezzel tartozik dicsőségének, okosságának, saját érdekeinek és más nemzetek érdekeinek is, melyek szabadokká lesznek." (Předsednictví převzal místopředseda dr Markovič.)

Tisztelt képviselőház! A történelemben szabad tanulni, de kell is tanulni. Csak egyet nem lehet a történelemből, javítóvizsgára jelentkezni már nem lehet. (Potlesk poslanců maďarských spojených stran.)