8
mangelhaft, man kann ruhig sagen verantwor-
tungslos durchgeführt.
Es haben sich in letzter Zeit im Bezirke Neu-
bistritz Fälle ereignet, die schon als Fahrlässig-
keit zu bezeichnen sind. So wurde am 6. Dezem-
ber 1935 um 1/2 12 Uhr vormittags telefonisch das
Sanitätsauto von Neuhaus angefordert, um ein
diphtenekrankes Kind m das Bezirkskrankenhaus
zu bringen. Das Auto wurde nicht gesandt, da es
sich in Reparatur befindet. Da nach Anordnung
des staatlichen Distriktarztes ansteckende Er-
krankungsfälle mit Privatautos nicht transportiert
werden dürfen, musste das Kind, bei dem Er-
stickungsanfälle auftraten, m offener Pferdekut-
sche bei strenger Kalte m das Spital nach Neu-
haus, 17 km entfernt, gebracht werden. Heute
noch leidet das Kind an den Folgen dieses un-
sachgemässen Transportes.
Am 13. Dezember 1935 wurde neuerdings das
Sanitätsauto angefordert, um die 12jährige, an
Diphterie erkrankte Marie Multerer aus Neu-
bistritz ins Spital zu schaffen. Das Sanitatsauto
kam wieder nicht. Es befand sich angeblich noch
immer m Reparatur. Auch dieses Kind musste in
einem offenen Fuhrwerk ins Spital gebracht
werden.
Am 18. Dezember 1935 wurde wiederum das
Sanitatsauto verlangt, um das 8jährige, an Diphte-
rie erkrankte Kind Franz Schuster, Sohn einer
arbeits- und völlig mittellosen Witwe ins Spital
zu bringen. Um 9 Uhr vormittags wurde um die
Entsendung des Sanitätsautos angerufen. Die Spi-
talverwaltung antwortete, das Auto sei zwar fahr-
bereit, doch müsse zuerst festgestellt werden, wer
die Kosten des Transportes bezahle. Auf die
Antwort, dass die Gemeinde Unterreichenstein
dazu verpflichtet ware, verlangte die Spitalverwal-
tung eine diesbezügliche schriftliche Bestätigung.
Es wurde ihr erklärt, dass eine solche augenblick-
lich nicht zu beschaffen sei. Die Spitalverwaltung
lehnte darauf die Entsendung des Sanitätsautos
ab. Ein Fuhrwerksbesitzer in Neubistritz lehnte
die Ueberführung m das Spital ebenfalls mit dem
Hinweis ab, dass ihm die Erbringung der Bestä-
tigung der Gemeinde Unterreichenstein erst um
3 Uhr nachmittags zu spät wäre. Erst am näch-
sten Tag konnte das Kind endlich
ins Spital ge-
bracht werden.
Wir fragen den Minister für Gesundheits-
wesen:
1. Ist dem Minister für Volksgesundheit be-
kannt, dass der Transport eines an Diphterie er-
krankten Patienten in vielen Fällen unverzüglich
erfolgen muss, da sonst so mancher Diphtene-
pazient angesichts der Unmöglichkeit, in der
Wohnung die oft lebensrettende Operation (Tra-
cheotomie) durchzuführen, zugrunde geht?
2. Ist der Minister dazu bereit, die Spitalver-
waltung in Neuhaus dazu zu verpflichten, auch m
solchen Fällen, wo mittellose Patienten dringend
in das Spital geschafft werden müssen, das Sa-
nitätsauto unverzüglich zur Verfügung zu stellen?.
Es geht nicht an, dass einem Menschen in der
heutigen Zeit deswegen dringende ärztliche Hilfe
von einem Krankenhause versagt bleibt, weil für
den Augenblick die Bezahlung der Transportko-
sten mittels Sanitätsautos nicht gesichert er-
scheint.
3. Ist der Minister bereit, die Krankenhaus-
verwaltung ob dieser Vorkommnisse zur Verant-
wortung zu ziehen?
Prag, am 1. Feber 1936.
Dr Jilly,
Fischer, Knöchel, Illing, Birke, Gruber, Wollner,
Sogt, Wagner, Dr Rösche, Sandner, Stangl, Kundt,
Ing. Lischka, Dr Peters, Ing. Richter, Hollube,
Liebl, Axmann, Nickerl, Obrlik.
Původní znění ad 286/II.
Interpelláció
Benyújtják Jaross Andor képviselő
és társai
a belügyminiszter úrhoz
Országh József elnök politikai megnyilat-
kozása tárgyában.
Kontsek György tartománygyülési képviselő
1935. november 30-án közigazgatási jellegű Írás-
beli panaszt nyújtott be Szlovenszkó országos el-
nökéhez, Országh Józsefhez, melyben felvilágosí-
tást és vizsgálatot kért a kassai városi múzeum-
ból 1935. ju. 4-5 között eltűnt honvédszobor tor-
zója ügyében. Ezt a honvédszobrot 1906. szep-
tember 10-én vette át Kassa város törvényható-
sági bizottsága gondozásába és 1919. március
16-17-ike között felelőtlen elemek megcsonkí-
tották. Ezen megcsonkítás után került a szobor
maradványa a kassai városi múzeumba, honnan
1935. iul. 4-5-ike között egyszerűen eltűnt.
Országh József elnök fenti írásbeli panaszra
az országos képviselötestulet 1935. december
18-án tartott ülésén válaszolt. A válasz, mely
69. 851/1935. szám alatt van iktatva, többek kö-
zött a következö kitételeket használja szószerint:
»A honvédszobor története ismeretes. A háborút
megelőző utolsó évtizedekben a politizáló magyar
nyilvánosság befejezettnek vélte a magyarosítás
müvét s győzelmének jeléül a régi állam határai-
nak mentén, a nem magyar lakosság lakta terü-
leten felsőbbségének szimbólumául állitotta fel
turáni harcosokat, fantasztikus turulmadarakat s
különféle honvédeket Ezen szimbólumok, mint
valaha Tell kalapja, leigázottságunkat és meg-
szégyenítésünket voltak hivatva hirdetni. Ter-
mészetes, hogy az uj viszonyok megszilárdulása
után ezen emlékművek felesleges anachronizmussá
9
lettek s nem csoda, hogy ellenük, a rabszolgaság
és megaláztatás ezen emlékei ellen föllángolt a
nép dühe. Az erőszak fenyegető ökleként állittat-
tak fel annakidején, megjósolván igy saját végü-
ket. S midőn a tömegek önhatalmúlag döntötték
le igájuk jelvényeit, akkor sem tüntettek a ma-
gyar nemzet és nép ellen. Hajaszála sem görbült
meg senkinek, senkit sem ért meggyalázás szár-
mazása miatt. Érzelmekben megbántva csak azok
érzehették magukat, akik megtestesitői azon bru-
tális politikának, amelyet az utolsó száz eszten-
dőben ellenünk folytattak. Ne feledjük, hogy ezen
emlékmüvek eltávolitása forradalmi időkben
történt a a kassai esetben oly időben, midőn a
déli határ felől szabadságunkat fenyegető ujabb
veszedelem közelgett Kun ezredeivel. Ebben leli
magyarázatát a kassai honvéd erőszakos lerom-
bolása is. Ma már más módot, más eszközöket
találnék ezen szobroknak szakmunkásokal való
leszerelésére és piedesztáljukról olvasztóba való
szállitására. Tenném ezt annál is inkább nyugod-
tan, mert nincs szó itt történelmi emlékekről,
amelyek kegyeletet érdemelnének s nincs szó
műalkotások megsemmisitéséről sem. Ezen okból
visszautasitom a vandalizmus kifejezést Kontsek
György ur interpellációjából. Ugyancsak vonat-
kozik az 1923. évi 50. sz. törvény 26-ik §. - a ke-
letszlovenszkói múzeum csarnokában elhelyezett,
megsérült, izléstelen csonkaszoborra is s ezért,
ha el is távolittatott ezen helyről s hasznos anyag
lett belőle, hivatalos intézkedésre, nem pedig
felelőtlen, vagy ismeretlen tettesek utján történt
ez. Ha az interpellálló arra hivatkozik, hogy
1848-ban szlovákok is harcoltak a honvédek
oldalán s hogy ezért azokat is megilleti a kassai
szoborral kifejezett ünneplés, teljesen eltávolodik
nézetünktől. Azok nem harcoltak eszmékért -
sem saját, sem pedig idegen eszmékért - s nem
voltak hősök, csupán tudatlanságuk és idegen
teror sajnálatraméltó áldozatai. A mi szemünkben
hősök voltak azok, akik nemzetük függetlenségé-
ért Húrban zászlói alatt és a csehszlovák légiók-
ban harcoltak.
Országh József országos elnök gúnyos hangon
elvasta fel válaszát és végül hozzáfűzte, hogy ezt
pedig Kontsek kiteheti az újságba.
Kontsek György közigazgatási panasza azt
célozta, hogy hogyan tűnhetett el a város mú-
zeumából az a szobor maradvány, mely a város
gondozása alatt állott. Azonos tárgyú interpel-
lációk hangzottak el Kassa város képviselőtestü-
letének gyűlésén, melyekre a város polgármestere
korrekten válaszolta, hogy meg fogja a kérdést
vizsgálni. Kontsek interpellációja csak ezután
adatott be, miután a polgármester válasza késett.
Az országos elnök teljesen indokolatlanul olyan
választ adott a tartománygyűlési képviselőnek,
mely először nem méltó egy ilyen magas tisztség
betöltője részéről, másodszor súlyos tárgyi té-
vedésbe esik, harmadszor a történelem nem isme-
rését árulja el, negyedszer pedig kegyeletsértő.
A válasz nem méltó, mert Szlovenszkó első
emberének nem szabad olyan alanyi hibába esnie,
hogy egy tisztára közigazgatási kérdést, melyre
higgadt választ lehet adni, érzelmi alapon poli-
tikai sikra visz át és a kívánatos tárgyilagos
hang helyett egy riportujság uszító hangnemét
használja.
A válaszban súlyos tárgyi tévedés van. A
kassai honvédszebornak semmi köze nem volt
a milléniumi emlékmüvekhez, hanem tisztára a
Kassa és vidéki honvédek emlékének volt szen-
telve, mert tudvalevő az 1848-49-években lezaj-
lett szabadságharcban Kassa és vidéke a legjobb
csapatokat bocsájtotta az akkori magyar kor-
mánynak rendelkezésére. Ennek a szobornak a
jellege nem a milléniumi szobrokkal volt eszmei
rokonságban, hanem azokkal a hősi emlékekkel,
melyeket a világháború óta majd minden község-
ben felállítottak az elesett katonák emlékére.
A válasz a történelmi ismeretek hiányát
árulja el, mikor azt mondja, hogy szlovák hon-
védek nem harcoltak eszmékért. Az európaszerte
fellángolt forradalmak és szabadságharcok 1848-
ban és közvetlen előtte a francia forradalom
eszméninek gyakorlati magvalósitása érdekben
robbantak ki, melyeket Középeuróban és Kelet-
európában a Habsburgok és az orosz cárok ural-
ma fojtott el évtizedeken keresztül. 1848-ban
nemcsak Budapesten, hanem Bécsben és Prágá-
ban is voltak forradalmi megmozdulások. Miután
pedig a Habsburgok országaiban a legerősebb
megmozdulás a magyar szabadságharc volt, a
Habsburgok helyenként a magyarországi nemzeti-
ségeket óhajtották felvonultatni a pesti kormány
ellen. Azok a szlovák honvédek, akik Kossuth
ezredeiben harcoltak, azokért az eszmékért
harcoltak, melyek jelenleg alapját képezik mai
társadalmi rendűnknek s igy annak a demokráciá-
nak, melyet a csehszlovák köztársaság hirdet. Az
1848-as szlovák anyanyelvű honvéd nem volt fél-
revezetett és nem volt áldozat, mert a demokrá-
ciának ugyanolyan bajnoka volt, mint minden
szabadságharcos az 1848-as Európában.
Kegyeletsértő a válasz, mert azt mondja,
hogy ezek a honvédek nem voltak hősök. Pedig
hős az, aki egy eszméért, tehát nem anyagi
előnyökért indul harcba és esik el. Branyiszkó
szlovák honvédjei tehát nem voltak hősök az
országos elnök szerint. Ezek szerint nem lehet
hősöknek nevezni azokat a névtelen katonákat
sem, akik szlovák származásuk dacára éveken át
harcoltak a galiciai mezőkön, Volhynia mocsarai-
ban, a Kárpátokban, Doberdó fensikján, vagy a
Piave sikján, mert ezek nem voltak legionisták.
Ezen elvek értelmében nem volna szabad az
elesett hősöknek emléket, szobrot állitani a
községekben, mert ezek nem érdemlik meg a hős
nevet, miután nem az Országh József által meg-
fogalmazott eszmékért harcoltak, sőt azok elle-
nére.
Országh elnök válasza nemcsak nem méltó,
nemcsak nem tárgyilagos és kegyeletsértő, hanem
súlyos hiba. Ilyen magas állásban nem lehet va-
laki meggondolatlan, tehát fel kell tételezni, hogy
megfontoltan szövegezte meg igy mondanivalóját
Országh elnök politikai szenvedélyességből és
részben tudatlanságból súlyos hibát követett el.
10
Olyanokat sértett, akik már nem védekezhetnek.
Felettes hatóságinak a kötelessége, hogy elég-
tételt adjon a sok névtelennek, akik előtt a leg-
nagyobb államférfiak, koszorút téve, meghajolnak.
Ezek alapján kérdem tisztelettel a belügy-
miniszter utat:
1. Van-e tudomása Országh József országos
elnök válaszáról, melyet Kontsek György tarto-
mánygyülési képviselő interpellációjára adott?
2. Hajlandó-e Országh József országos el-
nököt ezen válasz miatt fegyelmi vizsgálatnak
alárendelni?
Praha 1936. I. 12.
Jaross,
Szentiványi, A. Nitsch, Axmann, Jobst, Budig,
ing. Künzel, dr Szütlö, dr Köllner, dr Hodina,
Fischer, Jäkel, dr Porubszky, Ing. Lischka, Liebl,
Esterházy, Hollube, dr Korláth, dr Holota, Gruber,
Kundt, Petráek, Nemetz, Illing, a Böhm.
Původní znění ad 286/III.
Interpelláció
Benyujtják Jaross Andor képviselő
és társai
az iskolaügyi és belügyi miniszter urakhoz
az iskolaköteles gyermekek szüleinek
büntetése tárgyában.
Népmüvelödési törvényünk ugy intézkedik,
hogy minden gyermek 14 éves életkorig tankö-
teles, azaz valamelyik népiskolát köteles látogat-
ni Közismert, hogy Szlovenszkó és Podkarpat-
szká Rusz nagyrészt földmüveseklakta községei-
ben a társadalmi és megélhetési viszonyok fo-
rytán a tanügyi hatóságok sok nehézséggel küzde-
nek a törvény rendelkezéséinek szigorú megtar-
tása körül. Szegény földmunkások, proletár tör-
pebirtokosok az egész családnak megszerzendö
kenyér érdekében szegik meg a törvényt olyan
formában, hogy egy-egy munkanapra, mikor ha-
laszthatatlan teendö akad, nem küldik iskolába a
13-14 éves gyermeket, vagy igen sokszor zord
téh napokon a megfelelö cipő, vagy ruha hiánya
a oka árinak, hogy a gyermekek igazolatlanul
maradnák távol az iskolától. A törvény rendel-
kezéseinek pontos megtartasd érdekelted az isko-
lai hatóság a közigazgatási hatóságnak tett je-
lentés alapján bünteti ezeket a szülőket. Szomorú
fényt vet társadalmi és megélhetési viszonyain-
kra, hogy ma ugyszlóván tele vannak a járási
hivatalok fogdái proletár szülőkkel, akik gyer-
mekeik igazolatlan órái miatt szenvednek fogház-
büntetést, mert a kiszabott pénzbüntetést (25 Kč. )
megfizetni nem képesek. Hozzájárul ehhez, hogy
a járási hivatalok fogdái a legtöbb helyen a legpri-
mitivebb módon vannak berendezve és sem az
okvetlen szükséges erkölcsi szempontoknak, sem
pedig egészségi követelményeknek meg nem
felelnek.
A köztársaság lakosságának érdeke a haladás
a müvelödésben s igy a népsesség értelmi szin-
vonalának emelése, nem is lehet senki sem ellen-
zője a 14 éves életkorig való iskolakötelezettség-
nek. Ellenben a demokrácia szelleme, a humanitás
követelménye diktálja a törvényt Végrehajtó
közegnek, legyen az akár iskolai, vagy közigazga-
tási hatóság, hogy az élet nem Írott, de mégis
jelenlevő törvényeit ne hagyják figyelmen kivül.
Helyileg mindenütt meg lehet állapitani, hogy az
illető iskolamulasztás hanyagságból, vagy a szü-
lők kapzsiságából származik-e, vájjon nem-e más-
ként segiteni nem tudó proletársors, vagy a cipőt-
lenség és ruhátlanság tragédiája játszott itt sze-
repet. Ezekben az esetekben nem volt és nem
lehetett a törvényhozó intenciója a járási hivatal
fogdája, vagy a soha meg nem fizethető pénz-
büntetés.
Fentiek alapján kérdem az iskolaügyi és be-
lügyminiszter urakat:
1. Van-e tudomásuk arról, hogy Szlovenszkó-
ban és Podkarpatszká Ruszban naponta proletár
szülők százai kerülnek a járási hivatalok fog-
dáiba, mert a gyermekeik iskolamulasztása miatt
kirótt pénzbüntést megfizetni nem tudják?
2. Van-e tudomásuk róla, hogy ezek a fogdák
ugy erkölcsi, mint egészségügyi szempontból a
legszégyenletesebb állapotban vannak?
3. Hajlandó-e intézkedni, hogy a jövőben ezen
büntetések kiszabása előtt az illető mulasztást
elkövetett gyermekek szülőinek megélhetési
viszonyai és társadalmi helyzete megvizsgál-
tassék?
4. Azon esetben pedig, ha a mulasztás bizonyí-
tottan kizárólag a szülök szegénysége miatt tör-
tént, intézkedni, hogy a büntetés felfüggesztésiek,
vagy égyeszerü megintésre változtattassék?
Praha, 1936. jan. 11.
Jaross,
Szentiványi. A. Nitsch, Jobst, Axmann, Liebl.
dr Szüllö, dr Hodina, Ing. Lischka, G. Böhm, Ne-
metz, Jäkel, Fischer, Budig, Petráek, Hollube,
ing. Künzel dr Korláth, dr Holota, dr Porubszky,
dr Köllner, Kundt, Gruber, Illing.
11
Původní znění ad 286/VII.
Interpellation
des Abgeordneten Bruno Köhler
an den Minister des Innern,
über das Verbot der öffentlichen Ver-
sammlung mit dem Programme: »Bericht
eines Arbeiterdelegierten über seine Ein-
drücke in der Sowjetunion« durch den
Bezirkshauptmann von Böhmisch Leipa.
Mit Bescheid vom 29. Januar 1936, Zahl R-
12/640/36 wurde von der Bezirksbehörde in Böh-
misch Leipa eine öffentliche Versammlung mit
dem Programme: »Bericht eines Arbeiterdelegier-
ten über seine Eindrücke in der Sowjetunion.
Freie Aussprache. « verboten. In der Begründung
dieses Verbotes wird von einer Gefährdung der
öffentlichen Ruhe und Ordnung, bezw. der öffent-
lichen Sicherheit und des öffentlichen Wohles ge-
sprochen, ohne dass diese Behauptung konkret
begründet werde.
In Wirklichheit handelt es sich um einen Will-
kürakt des berüchtigten Bezirkshauptmanns von
Böhmisch Leipa, der schon vor den Wahlen so
ungesetzliche Entscheidungen gegen die Kommu-
nistische Partei traf, dass er sogar von Innenmi-
nisterium desavouirt werden musste. Dieser Be-
zirkshauptmann hat in den letzten Wochen B Ver-
sammlungen der. Arbeiterschaft verboten.
Wir fragen deshalb den Herrn Minister, ob
er bereit ist gegen die geschilderte Willkür des
Bezirkshauptmannes von Böhmisch Leipa Mass-
nahmen zu ergreifen und insbesondere den öffent-
lichen Auswirkungen dessen Feindschaft zur
Sowjetunion Einhalt zu gebieten?
Prag, am 5. Feber 1936.
B. Köhler.
Hodinová-Spurná, Machačová, Vodička, Synek,
Kosik, Sliwka, Kopřiva, Schmidke, Borkaňuk,
Beuer, Nepomucký, Dvořák, iroký, Dr Jar. Do-
lanský, verma, Slanský, Zupka, Klima, Vallo,
Dölling, Kliment.
Původní znění ad 286 /VIII.
Interpellation
der Abgeordneten Franz Nitsch, Richard
Knorre und Rudolf Axmann,
an den Minister des Innern
betreffend das Verhalten des Reglerungs-
vertreters Dr Procházka im Bezirke
Freiwaldau.
Im politischen Bezirke Freiwaldau befindet
sich der Regierungsvertreter Dr Procházka, der
entweder im Auftrage des Bezirkshauptmannes
Růička oder aus eigenem in der letzten Zeit eine
derartige schikanöse Art der Behandlung unserer
Untergliederungen entwickelt hat, dass die Ver-
hältnisse in politischer Hinsicht sich ungeheuer
zuspitzen und die Bevölkerung tatsächlich ernst-
lich beunruhigt erscheint. Am 22. Jänner 1936
wurde von Dr Procházka in Friedeberg, poli-
tischer Bezirk Weidenau, eine Versammlung auf-
gelöst, die von ca 200 Teilnehmern besucht war.
Redner war Bezirksgeschäftsführer Fröhlich, Frie-
deberg. Fröhlich schilderte die Not in den nord-
böhmischen Hungergebieten und warnte zum
Schluss, die Zustände auf die Spitze zu treiben,
da die verzweifelten Massen sonst kaum mehr in
Ordnung gehalten werden können. Wegen dieser
Auesserung wurde die Versammlung aufgelöst.
In Schwarzwasser sprach am 25. Jänner I. J.
Viktor Klein aus Freiwaldau. Nachdem er gesagt
hatte, dass wir trotz aller Hemmungen und Schi-
kanen unserer Gegner immer stärker werden und
uns durch nichts entmutigen lassen, wurde die
Versammlung ebenfalls aufgelöst.
Am 26. Jänner 1. J. sprach in Gurschdorf vor
ca 1000 Zuhörern Abgeordneter Nitsch und Herr
Skomorovskij. Während der Schilderung des Ab-
geordneten Nitsch über die nordböhmischen Not-
standsgebiete wurde er dreimal von Dr Procházka
ermahnt. Als er dann erklärte, dass sogar Fälle
von Hungertyphus vorgekommen seien, löste Dr
Procházka die Versammlung nach ca 1/4 Stunde
auf. Abgeordneter Nitsch hatte nichts anderes ge-
sagt, als was seit Wochen in den Zeitungen steht
und was Abgeordneter Birke im Parlament auf-
gezeigt hatte.
Nach dieser Versammlung sollten Versamm-
lungen in Rothwasser, Weidenau und Jauernig
stattfinden. Dr Procházka fuhr von Gurschdorf in
alle drei Orte und verständigte die Veranstalter,
dass die Versammlungen verboten seien. Die Be-
völkerung war naturgemäss ungeheuer erregt,
umsomehr, als sich Dr Procházka mit circa 25
Gendarmen sehr herausfordernd benahm. Es
wurde mit Gummiknüppeln in die Versammlungs-
teilnehmer hineingedroschen. Abgeordneter Nitsch
suchte noch am selben Tage um % 5 Uhr den
12
Bezirksbauptmann auf, der erklärte, dass er von
diesen Sachen, überhaupt nichts wisse. Er äusserte
sich aber dahin, dass Dr. Procházka den Auftrag
von ihm habe, nicht zuzulassen, dass von sudeten-
deutscher Not gesprochen wird, weil er das nicht
dulde und als Demagogie und Hetze auffassen
müsse.
Die brutale Haltung der Gendarmerie verdient
ebenfalls schärfste Verurteilung. Die anwesenden
Gendarmen griffen eine alte Frau, welche den
Saal allein nicht verlassen konnte, da ihr schlecht
geworden war, in rohester Weise an und unter-
zogen sie einem langwierigen Verhör mit Perso-
nalienaufnahme u. s. w. Dr. Procházka ist bei der
gesamten Bevölkerung sehr unbeliebt, nachdem
er zu jeder Versammlung mit vielen Gendarmen
erscheint und sichtlich übernervös von vornherein
eine Stimmung verursacht, die mit der Zeit be-
drohliche Ausmasse annimmt. Bevor Dr. Pro-
cházka und Růička im Bezirke tätig waren, war
Ruhe und Ordnung und keinerlei Verbote und Zu-
sammenstösse mit der Bevölkerung.
Die Interpellation wolle raschest behandelt
werden, weil durch das Verhalten des Bezirks-
hauptmannes und des Regierungsvertreters die
verfassungsgemäss gewährleistete Tätigkeit der
Sudetendeutschen Partei unterbunden und die Be-
völkerung in unnütze und auf die Dauer gefähr-
liche Erregung versetzt wird.
Die Unterzeichneten fragen daher den Mi-
nister des Innern:
1. Sind Sie bereit, den Bezirkshauptmann von
Freiwaldau, Ruička, und seinen Beamten Dr.
Procházka dazu anzuhalten, dass sie sich der
deutschen Bevölkerung gegenüber und besonders
Veranstaltungen der Sudetendeutschen Pratei ge-
genüber einer objektiven und gerechten Hand-
lungsweise befleissigen?
2. Sind Sie bereit, dafür Sorge zu tragen, dass
Dr. Procházka sein provokatives Verhalten der
deutschen Bevölkerung gegenüber einstellt und
im besonderen Versammlungen der Sudetendeut-
schen Partei, die in voller Ruhe und Ordnung ver-
laufen, nicht aus nichtigen Gründen auflöst?
3. Sind Sie bereit, den Bezirkshauptmann von
Freiwaldau dahin zu unterrichten, dass es nicht
angeht, dass, er die Schilderung der wirtschaft-
lichen Notlage grosser Teile der sudetendeutschen
Bevölkerung verbietet?
4. Sind Sie bereit zu veranlassen, dass Dr.
Procházka den Schutz der Gendarmen nur dort
in Anspruch nimmt, wo es notwendig ist und dass
er vor allem nicht in provokativer Weise mit
einem Massenaufgebot von Gendarmen auftritt,
um die Bevölkerung nicht unnütz zu provozieren?
5. Sind Sie bereit, Herrn Dr. Procházka mit
Rücksicht auf seinen überreizten Nervenzustand
einen Dienstplatz zuzuweisen, wo er nicht ge-
zwungen ist, mit Veranstaltungen der Sudeten-
deutschen Partei in Berührung zu kommen, da
diese ihn scheinbar besonders erregen?
6. Welche Garantien können Sie den Abge-
ordneten und gewählten Amtswaltern der Sude-
tendeutschen Partei dafür geben, dass diese auch
im Amtsbereich des Bezirkshauptmannes Růička
und des Regierungsvertreters Dr. Procházka ihre
verfassungsgemäss gewährleistete Tätigkeit ent-
falten können?
Prag, am 1. Feber 1936.
F. Nitsch, Knorre, Axmann,
Birke, G. Böhm, Budig, Fischer, Frank, Gruber,
Dr. Eichholz, Hirte, Dr. Hodina, Hollube, Illing,
Jäkel, Dr. Jilly, Jobst, Ing. Karmasin, Dr. Kellner,
Dr. Klieber, Knöchel, E. Köhler, Dr. Köllner, Kundt,
Ing. Künzel,
Liebl, Ing. Lischka, May, Nemetz,
Dr. Neuwirth, Nickerl, Obrlik, Ing. Peschka, Dr.
Peters, Ing. Richter, Dr. Rosche, Rösler, Sandner,
Ing. Schreiber, Sogl, Wagner, Wollner, Dr. Zippe-
lius, Stangl, Szentivanyi, Dr. Porubszky, Dr. Kor-
láth, A. Nitsch, Petraek, Dr. Szüllö,
Jaross,
Dr. Holota, Esterhazy.