Senát Národního shromádění R. Čs. r. 1936.
IV. volební období.
3. zasedání.
Tisk 175.
Interpelace:
1. sen. dra Turchányiho celej vláde o zastavení krivdivých pokračovaní pre cesty tátnych penzistov do cudziny.
2. sen. Hokkyho ministrovi vnútra o zákazu vystupovania umelcov z Maďarska na Slovensku.
3. sen. Nedvěda ministru zemědělství a spravedlnosti ohledně ničení a oebračování malých pachtýřů velkostatkářem Jaroslavem Lískou v Cerhenicích.
4. sen. Nedvěda ministru vnitra ohledně zákazu nezavádné divadelní hry a persekuce mladoboleslavským okresním úřadem.
Překlad ad 175/1.
Interpelácia
senátora dra Turchányiho
celej vláde
o zastavení krivdivých pokračovaní pre cesty tátnych penzistov do cudziny.
Otázka cudzozemských ciest tátnych penzistov, ktorá bola u tožkokrát predmetom saností, reklamácií a interpelácií, stala sa zas aivo aktuálnou, keďe generálne finančně riaditežstvo v Bratislave dalo v posledných mesiacoch hromadne odňat cestovné pasy penzistom, a prísne potrestalo penzistov, ktorí povolenú dobu z akéhokožvek dôvodu i v miere čo najnepatrnejej prekročili alebo ktorí - i keď s povolením - viackrát boli v cudzozemsku. Menovite tých, ktorí čo len o jeden či dva dni prekročili povolený 14denný pobyt v cudzozemsku, trestalo odňatím penzie. U tých vak, ktorí, ač s povolením, zdrovali sa niekožkokrá v cudzozemsku v lehotách 14 dní kratích, spačítaly sa jednotlivé doby zdrovania a poadovalo sa od penzistov, aby oni vrátili penzie pripadajúce na túto dobu.
Vetky tieto pokračovania sú odôvodnené a zaloené na cisárskom dvorskom dekrete zo dňa 23. júla 1827, č. 30.120, ktorého platnos bola i na Slovensko rozírená, vlád. nariadením čís. 247/ 1922 Sb. z. a n.
Predovetkým musím poukáza na obrovský a podstatný rozdiel, ktorý, domnievam sa, musí by medzi názory uplatňovanými v dobe vydania tohoto cisárskeho dvorského nariadenia a medzi chápaním dnenej doby. V r. 1827, v dobe rozkvetu absolutizmu Metternicha povaovala cisarská moc svojích úradníkov za svoj zvlátny movitý majetok, ktorý mala podža žubovôle v drbe alebo ho odhodila. Penzia bola pokladaná za skutok milosti, ktorú cisár alebo jeho splnomocnenec "najmilostivejie daroval" a penzista sa mohol teit, e vôbec niečo dostane a e sa nedostane do alára alebo na popravite, jestlie znal veža dôverných vecí.
Podža dnených demokratických pojmou pokladá sa penzia za taký zákonitý pôitok, za ktorý penzista u poskytol protislubu jednak svojou prácou v dobe sluobnej, a jednak riadnymi príspevkami platenými po túto dobu do penzijného fondu. Podža práva rozumu a právnej filozofie tedy poruuje nadobudnuté práva penzistou akékožvek dodatočné restringovanie ich penzií na podklade, ktorý po dobu ich sluby nebol uplatňovaný a ani im nebol známy.
V dôsledku obrovskej rozdielnosti tých dvoch duchov času je naprosto nepochopitelná u sama okolnost, e v demokratickej republike uvádza sa znova v platnos dvorský dekret absolutistickej cisárskej vlády, a zdá sa dokazova tú vežakrá slyanú kontatáciu, e tuná i pri zdôrazňovaní najkrásnejích demokratických zásad panuje svojhlavo ztrnulý konzervatizmus zapráeného byrokratizmu, velakrá i proti najlepím úmyslom zodpovedných činitežov.
Musím vak kontatova, e na Slovensku, kde nikdy pred tým podobného predpisu nebolo, toto nariadenie dodnes neplatí. § 18.vlád. nariadenia č. 247/1922 Sb. z. a n. síce vyslovuje, e platnos toho nariadenia roziruje sa i na Slovensko, avak sám text dvorského dekretu č. 30.120 z r. 1827 ani dodnes ete nebal na Slovensku vyhlásený, promulgovaný spôsobom, ako to predpisuje zákon.
V dôsledku toho nemono od nikoho na Slovensku poadova, aby to nariadenie znal, a tým menej mono niekoho pre jeho neznalos a nezachovanie stiha odňatím penzije alebo iným podobným trestom. Ale ani by nebolo sluné tresta penzistou na základe tohoto nariadenia, lebo veďtí penzisti sú samozrejmo z prevanej časti starci, ktorí samotársky a od iných odlúčene ijú a mnohí z ních ani časopisy nečítajú. Valná ich čas naozaj nemala tuenia o takomto obmedzovacom predpise ani dnes. Podža mojích informácií máli by penzisti pri vydaní cestovných pasou ústne upozornení a poučení; to vak nie je dostatočným a vyhovujúcim spôsobom sdežovania predpisu, ktorý má tak ďalekonosné dôsledky, nehžadiac ani na to, e ani to by sa nedalo v pravde paklada za promulgáciu v ceste zákonitej. Okrem toho vak vo vežkej väčine prípadov ani k tomuto ústnemu vysvetleniu nedolo, buďto preto, lebo vo veci cestovného pasu starého penzistu intervenovala u úradu iná osoba, alebo preto, kede prísluní úradní orgánovia súc preaení inými prácami, opomenuli dat toto upozornenie.
Musím podotknú ete i to, e sám dekret z r. 1827 neznajú ani úrady, ktoré to maly penzistom sdeli, keďe starý Reichsgesetzblatt nenachádza sa ani u jediného administratívneho úradu na Slovensku. Ja sám som poiadal u niekožko úradov, aby som si mohol prečíta presný text nariadenia o cudzozemských cestách penzistov, ale ani jediný úrad na Slovensku nebol vstave mi ho ukázat.
Na základe uvedeného s úctou táem sa celej vlády:
1. Či je ochotná otázku cudzozemských ciest penzistou upravi v duchu vyhovujúcom dnenej modernej dobe a vyda po tejto stránke buďto celkom nové nariadenie, alebo keby to nechcela urobi, tedy sem vzahujúci sa atarý cisársky dvorský dekret v jeho osnove na Slovensku vyhlási, promulgova vo forme predpísanej zákonom?
2. Či je ochotná nariadi, aby vetky dosavádne pokračovania, ku ktorým dolo na základe nariadenia na Slovensku dosiaž náleíte nevyhláseného, boly zastavené a tresty, odňatie penzíí zruené?
3. Či je ochotná učini opatrenie, - pokiaž i na Slovensku chce zachova v platnosti obmedzovanie cudzozemských ciest penzistou buďto novým nariadením alebo novým vyhlásením starého nariadenia, - aby sa predilo omylom a náhodným opomenutiam tým, e by penzistom bol sdelený celý vytlačený text naríadenia alebo jeho zkrátený vyah?
4. Či je ochotná učini opatrenie, aby generálme finančně riaditežstvo, kedykožvek chce niektorého penzistu pozbavi z tohoto dôvodu penzie, alebo len dočasne zkráti mu penziu, vyzvalo písomne za presného udania dôsledkov penzistu, aby sa ospravedlnil, a, keby i potom vyslovilo odňatie alebo sníenie penzie, bolo proti jeho rozhodnutiu pripustené odvolanie s odkladným účinkom.
V Prahe, dňa 28. marca 1936.
Dr Turchányi,
dr Törköly, Füssy, Liehm, Michler, Pfrogner, Bock, Schmidt, in. Weller, dr Pajor,
Hokky.
175/1 (původní znění).
Interpelláció
Benyujtja: Dr. Turchányi Imre
szenátor az összkormányhoz
az állami nyugdijasok külföldi utazásai miatt való sérelmes eljárások megszümtetése tárgyában.
Az állami nyugdijasok külföldi utazásainak kérdese, amely már sok panasz, felszólalás és interpelláció tárgyát képezte, ismét nyomasztón aktuálissá vált, mert a pozsonyi vezérpénzügyigazgatóság az utóbbi hónapokban tömegesen beszedette a nyugdijasok utleveleit és azokat, akik az engedélyezett időt bármi okból akát a legcsekélyebb mériékben in túllépték, avagy - bát engedélyezetten, - de többször voltak külföldön, szigoruan megbüntette. Nevezetesen, akik egy vagy két nappal lépték is csak at az engedélyzett 14 napos külföldi tartózkodást, nyugdijelvonással sujtotta. Azoknál pedig, akik - bár engedélyezetten - de többször töltöttek 14 napon aiuli idóközöket a külföldön, az egyes tartózkadások időtartalmait összeadta és az ezen időre járó nyugdijat a nyugdijasoktól visszakövetelte.
Mindezeket az eljárásokat a 247/1922 sz. kormányrendelettel érvényében Szlovenszkóra is kiterjesztett 1827. évi Julius hó 23.-án kelt 30.120 sz. császári udvari dekrétumra alapítják s azzal indokolják.
Mindenekelőtt rá kell mutatnom arra az óriási lényeges különbségre, amely ezen császári udvari rendelet kiadása idejében és a mai felfogás között azt hiszem - kell, hogy legyen. 1827-ben a metternichi abszolutizmus virágkorában a császári hatalom a tisztviselóket saját külön ingó vagyonának tekintette, amelyet szabad tetszése szerint tartott, vagy eldobott. A nyugdijat kegyelmi ténynek tekintették, amelyet a esaszár, vagy meghatalmazottja "legkegyelmesebben adományozott" és a nyugdijas örülhetett, hogy egyáltalában valamit kap, s nem börtönözték be, vagy nem kerül vérpadra,ha túlsok bizalmas dolgot tudott.
A mai demokratikus felfogás szerint a nyugdij oly törvényesen járó illetménynek tekintetik, amelynek a nyugdijas már egyrészt ellenértékét szolgáltata a szolgálat ideje alatt teljesítet munákájával, masrészt az ez idő alatt a nyugdijalapba történt rendszeres befizetései által. Az észjog és a jogbölcselet szerint tehát a nyugdijasok nyugdijainak utólagos minden megszorítása olyan alapon, amely az ő szolgálatuk ideje alatt érvényesítve nem lett és akkor előttük ismeretes nem volt, sérti az ő szerzett jogaikat.
A két korszellem óriási különbözősége folytán már maga az a körülmény, hogy a demokratikus köztársaságban az abszolutisztikus császári uralom udvari dekrétuma léptettetik ujra érvénybe, teljesen érthetetlen és igazolni látszik azt a sokszor hallott megállapítást, hogy-itt a legszebb demokratikus elvek hangoztatása mellett a beporosodott bürokratizmus csökönyösen megmerevedett konzervativizmusa uralkodik sokszor a felelős tényezők legjobb intenciói ellenére:
Meg kell azonban állapítanom, hogy Szlovenszkón, ahol azelőtt semmiféle hasonló rendelkezés nem volt, ez a rendelet mind a mai napig nem liatályos. A 247/1922 számu kormányrendelet 18. §-a ugyan kimondja, hogy ennek a rendeletnek az érvényét kiterjeszti Szlovenszkóra is, azonban maga az 1827. évi 30.120. számu udvari dekrétum szóvege Szlovenszkón mind a mai napig a törvényesen előirt módon kihirdetve, promulgálva nem lett.
Ennek folytán a rendeletnek ismerését Szlovenszkón senkitól megkövetelni nem lehet és annak nem ismerése és annak be nem tartása miatt valalcit nyugdijelvonással, vagy más hasonló büntetéssel sujtani. De nem is volna méltányos a nyugdijasoknak ezen rendelkezés alápján való büntetése, mert a nyugdijasok legnagyobb része természetszerüleg öreg ember, aki visszavonulva, másoktól elzárkózva él és a legtöbbje még napilapokat sem olvas. A legnagyobb részüknek valóban sejtelmük sem volt ilyen korlátozó rendelkezés létezéséről még ma sem. Értesülésem szerint az utlevelek kiszolgáltatása alkalmával szóbelileg kellett volna óket felvilágosítani, ez azonban egyrészt nem kielégftő, nem megnyugtató módja az ilyen sulyos köetkezményekkel járó rendelkezés közlésének, - eltekintve attól, hogy törvényes módon történt pormulgációnak meg azután igazán nem tekinhető. Ezenkivül azonban a legtöbb esetben még ez a szóbeli közlés sem ttörtént meg, akár ázért, mert az idős nyugdijas utlevele ügyében más személy járt el a hatóságnál, akár azért, mert az illető hatósági közegek tulhalmozva egyéb munkájukkal a közlést elmulasztották.
Meg kell jegyeznem még azt is, hogy magát az 1827. évi rendeletet még azok a hatóságok sem ismerik, akiknek ezt a nyugdijasokkal közölni kellett volna, mert hiszen a régi Reichsgesetzblatt egész Szlovenszkón egyetlen közigazgatási hatóságnál sincsen meg. Én magam több hatóságnál is kértem, hogy a nyugdijasok külföldi utazására vonatkozó rendelet pontos szövegét elolvashassam, de egyetlenegy sem tudta azt Szlovenszkón megmutatni.
Ezek után tisztelettel kérdem az összkormányt:
1. Hajlandó-e a nyugdijasok külföldi utazásának kérdését a mai modern kornak megfelelő szellemben rendezni és erre vonatkozóan vagy egészen uj rendeletet kibocsátani, vagy ha ezt tenni nem akarná, az erre vonatkozó régi császári udvari dekrétum szövegét Szlovenszkón a törvényben előirt formában kihirdetni, promulgálni?
2. Hajlandó-e elrendelni, hogy az eddigelé Sz1avenszkón kellőn ki nem hirdetett rendelet alapján történt eddigi eljárások mind megszüntettessenek és a büntetések, nyúgdijelvonások töröltessenek?
3. Hajlandó-e ntézkedni, -amennyiben a nyugdijasok külföldi utazásainak korlátozását akár uj rendeletben, akár a régi rendelet uj kihirdetésével Szlovenszkón is fentartani akarja,hogy vagy a rendelet egész szövagének, vagy rövidített kivonatának a nyugdijasok részére nyomtatásban való kézbesítésével a tévedéseknek és véletlen mulasztásoknak eleje vétessék?
4. Hajlandó-e akként rendelkezni, hogy valahányszor a vezérpénzugyigazgatóság egy nyugdijast ezen okból nyugdijbeszuntetéssel, vagy akár csak időleges csökkentéssel akar sujtani, előzetesen a következmények pontos közlésével a nyugdijast irásban igazolásra hivja fel, s ha azután mégis nyugdijelvonást, vagy csökkentést mondana ki, határozata ellen halasztó hatályu felebbezés engedtessék meg?
Prága, 1936. március 28.
Dr Turchányi,
Dr Törköly, Füssy, Liehm, Michler, Pfrogner, Bock,
Schmidt, Ing. WelIer, Dr Pajor, Hokky.
Překlad ad 175/2
Interpelácia
senátora Hokkyho
ministrovi vnútra
o zákazu výstupovania umelcov z Maďarska na Slovensku.
Pane minister!
Stalo sa viackrát, e umelcom z Maďarska nebolo povolené vystupovanie na Slovenska. Zákaz priiel zpravidla a v posledných hodinách, čím poriadatežovi koncertu alebo inej umeleckej prednáky bola spôsobená velmi citelná hmotná koda. Posledne nedal zemský úrad v Bratislave povolenie svetochýrnemu slepému pianistovi Imrichovi Ungárovi, získaviemu Chopinovu cenu, ktorý chcel robi na Slovensku koncertové turné. Odôvodnenie znelotak, e ani v Maďarsku sa neudežuje povolenie v podobných prípadoch umelcom československým. To neodpovedá skutočnosti. Bola poloená otázka čo do reciprocity jednej z najväčích budapetských koncertových kancelárií "Koncert", ktorej majitežom je Imrich Kun. Odpoveď bola zkrátka táto: "U nás nie je iadne vystupovanie umelca akejkožvek národnosti viazané na povolenie. Tie o povolenie k ceste do tuzemska musia iada len Rusi zo Sovietska alebo osoby majúce pas Nansenov. Maďarské obecenstvo a úrady vdycky radi vítajú umelcov bez ohžadu na rasu, národnos a tátne občianstvo. U nás môe Rachmaninov alebo Prokofieff práve tak koricértova, ako Heifetz alebo Hubermann. Práve tak nebolo tu prekáky alebo nejakej úradnej komplikácie čo do povolenia, aby mohli koncertova v Budapeti Václav Talich, Kubelík, Váa Příhoda alebo najnovie vežkolepá československá klavírna umelkyňa Anna Krčmářová. Českí filharmoniakovia boli tu u dvakrát a boli by kedykožvek srdečne vítanými hosmi. Obecenstvo v Maďarsku s požutovaním sa dozvedelo, e bratislavské úrady nepovolily turné Imrichovi Ungárovi. Hneď naviazal som styky s vyslanectvom československým ako aj s československým manaérom Imricha Ungára v Prahe, ktorému som záväzne prehlásil, e som ochotný uvies výbornú umelkyňu československú Annu Krčmářovú v Budapeti a na vonkove. Dúfam, e tým docielim to, e maďarskí umelci zasa budú môc navtevova vetky kraje Československa."
Tak znie naprosto hodnoverná informácia.
Ale hovoril som i s jedným tunajím kompetentným človekom, ktorý poriada koncerty, a ten mi riekol, e on sám sprostredkoval a vymohol v Maďarsku "Peveckému sboru slovenských učitežov", aby mohli v 3 mestách koncertova. Hmotné prekáky zabránily tomu, aby sa koncert mohol kona.
Móem kžudne tvrdi, - a po tejto stránke cíti a smýža so mnou kadý inteligent a rozumný človek v celej republike bez rozdielu rasy, náboenstva a bez akéhokožvek ohžadu, - e neprospieva dobru republiky ten, kto na túto otázku pozerá so abej perspektivy a vybavuje ju tak, ako keby to robil nejaký dedinský pisár a nie úrad, ktorý sa pokladá za najvánejí úrad na Slovensku. urnalisti republiky Československej vznáajú mnoho výtiek, a právom, pre to, e nie sme schopní vzbudzova v cudzine sympatie. Takéto a podobné prípady sú to, ktoré túto nám neprajnú mienku zvežaďujú. Umelec, akým je Imrich Ungár, pochodí celý svet. Je v Londýne, práve tak ako v Novom Yorku, v Buenos Ayres práve tak ako v Oráne a vade povie, akého privítania sú umelci účastní v Československej republike. Takéto reči zahniezdia sa do srdca a útrob žudí a keď hovoria o republike Československej, vidia umelci, urnalisti a najvzneenejí, najvánejí i najrozhodnejí činitelia ktoréhokožvek tátu republiku československú v takomto zrkadle.
Je to neocenitelná propaganda proti nám, ktorú nemono iadnymi peniazmi zaplatit, ani iadnou protipropagandou paralizova.
S úctou táem sa pána ministra:
1. Či ste ochotný súrne zakroči, aby ducha Masaryka a vehlu respektovaly v prvom rade úrady a aby sa nedopúaly takýchto akých chýb a kamdálov?