Senát Národního shromádění R. Čs. r. 1937.
IV. volební období.
4. zasedání.
Tisk 430.
Původní znění.
Interpelláció
az összkormányhoz
a volt magyar postatakarékpénztári betétek kifizetése tárgyában.
Beadják: Hokky Károly szenátor és társai.
Köztudomásu, hogy a postatokarékpénztárakban azok az egészen kis emberek szokták elhelyezni pénzeiket, akik legkeservesebben, legnehezebben keresik kenyerüket. Légkisebb pénzü emberek is, aikik bár tudják, hogy a postatakarékpénztárak adnak legkisebb kamatot, de ott látják legbiztosabb helyen sok fáradsággal s veritékkel szerzett pénzüket.
A volt magyar postatakarékbetétek kifizetése csaknek a köztársaság fennállása óta huzódik. Már 1922. november 7-én létrejött az egyezmény (147/924 Tgy. sz.) Magyarország-Csehszlovákia és a többi utódállamok között. Ekkor megállapitották az e cimen a csehszlovák köztársaságnak járó összeget, amely a kamatok beszámitásával 134, 445, 303 régi koronát tett ki.
A prahai postatakarékpénztár a budapesti postatakarékpénzotártól már réges régen megkapott 64,470.000 K névértékü 4%-os kamatozásu koronajáradék kötvényt. Ez képezte a csehszlovák fedezet fő részét.
A többi államokkal is régen meg van a megegyezés.
A lebélyegzéskor illetékeket kellett fizetni. Vagyondézsmát vetettek ki a pénzügyi hatóságok a postatakarékbetétekre - mint a magyar közmondás mondja: "Holtra tették az elevent". De még egy fillért sem láttak. Az 1937 évi költségvetésben is hiába kerestem a betétek kifizetésére felvett összegeket. Ebből azt következtettem, hogy a kormány még ez éven sem szándékszik kifizetni az összegeket, amelyeket vérével és verejtékével szerzett a legszegényebb néposztály.
A kifizetésnek most már a kormányon kivül semmi akadálya nincs. Amennyiben a törvényhozó testülettől egy pótköltségvetés keretében kérné, a kormány bizonyára megkapná a felhatalmazást e betétek kifizetésére.
A tarthatatlan jogi állapottól eltékintve már tisztán emberi szempontokból is méltányos és szükséges volna, hogy a kormány legsürgősebben intézkejék, hogy e betéteket a lehető leggyorsabban visszafizessék. Számos kisember méltó elkeseredésének okát szüntetné meg ezzel a kormány.
Mindezek alapján tisztelettel kérdem az összkormányt:
Hajlandó-e sürgösen intézkedni, hogy a volt magyar postatakarékpénztári betétek a lehető legsürgösebben kifizettessenek.
Praha, 1937. március hó.
Hokky,
Dr. Pajor, Maixner, Stellwag, Patzák, Pfrogner, Dr. Turchányi, Dr. Brass, Füssy,
Dr. Tischer, Liehm.
Senát Národního shromádění R. Čs. r. 1937.
IV. volební období.
4. zasedání.
Tisk 430.
Překlad
Interpelácia
senátora Hokkyho
vláde
o vyplácaní vkladov ukladaných u bývalej uhorskej potovej sporitežne.
Je veobecne známe, e u potovej Sporitežne ukladajú svoje peniaze iba tí docela drobní žudia, ktorí najalostnejie a najnesnadnejie zarábajú na kadodenný chlieb. źudia, ktorí majú najmenej peňazí, - ač vedia, e potová sporitežňa dáva najmenie úroky, - vidia u nej svoje krvopotne a vežkou námahou získané peniaze najbezpečnejie uloené.
Vyplácanie vkladov ukladaných u býv. uhorskej potovej sporirežne preahuje sa u od doby trvania republiky. K dohode medzi Maďarskom a Československom i ostatnými nástupníckymi táty dolo u dňa 7. novembra 1922 (č. 147/1924 Sb. z. a n.). Touto dohodou bola stanovená suma, ktorá pod týmto titulom patrí republike Československej, a táto činí spolu s úrokami 134,445.303 starých korún.
Potová sporitežňa v Prahe obdrala u vežmi dávno od potovej sporitežne v Budapeti 4 % dlhopisy korunovej renty v cene 64,470.000 korún. Tieto dlhopisy sú hlavnou časou československej úhrady.
K dohode dolo u dávno tie s inými táty.
Pri okolkovaní bolo treba plati poplatky. Finančné úrady vyrúbily na pótové vklady dávku z majetku - podža maďarského príslovia "ivého poloili na mrtvého". Avak vkladatelia nevideli dosiaž ani haliera. V rozpočte na r. 1937 márne som hžadal čiastky zaradené na výplatu vkladov. Z toho vyvodzujem, e vláda ani v tomto roku nehodlá vypláca peniaze, ktoré krvopotne nastrádaly najchudobnejie vrstvy žudu.
Okrem vlády tedy nemá výplata iných prekáok. Jestlie by vláda zákonodarné sbory poiadala o úhradu v rámci dodatečného rozpočtu, dozaista by obdrala zmocnenie k výplate týchto vkladov.
Nehžadiac na právny stav veci, - u čiste s hžadiska žudskosti by bylo sluné a potrebné, aby vláda učinila čo najsúrnejie opatrenia, aby tieto vklady boly čo najrýchlejie vrátené. Tým by vláda zaehnala príčinu spravodlivého roztrpčenia veža malých existencií.
Na základe uvedených vecí si úctou táem sa vlády:
Či je ochotná súrne zakroči, aby čo najrýchlejie boly vyplatené vklady uloené u býv. uhorskej potovej sporitežne?
V Prahe, v mesiaci marci 1937.
Hokky,
dr Pajor, Maixner, Stellwag, Patzak, Pfrogner, dr Turchányi, dr Brass, Füssy,
dr Tischer, Liehm.