A mezőgazdasági termelés terén a magyar gazdának minden tekintetben egyenlő elbánást kérünk. Minden mezőgazdasági szervben és szervezetben legyen a magyaroknak megfelelő képviseletük, amit ma még sajnálattal nélkülözni vagyunk kénytelenek. Tegyék lehetővé azt is, hogy a földreform útján magyar igénylők is jussanak földhöz. A katonai célokra elvitt lovakat vagy mielőbb szolgáltassák vissza, vagy adjanak értük megfelelő kártalanítást.

Nagyjában ezeket akartam leszögezni a szlovákiai magyarságnak az utóbbi hónapokban kialakult viszonyáról. Mielőtt befejezném szavaimat, reá kell térnem Pozsonynak, az ország fővárosának minden tekintetben rendezetlen helyzetére.

A bécsi döntés értelmében Pozsonyban az egyes népcsoportokat teljes egyenjogúság illeti meg. Mintha soha ilyen döntés nem történt volna meg - ezt állapíthatja meg bárki, aki körültekint a városházán, megfigyeli annak adminisztrációját és elfogulatlan nyilt szemmel szemléli a városban folyó életet.

Már a külsőségek cáfolnak rá az egyenjogúságra, amelyből minden téren a háromnyelvűség következnék. Ennek sehol, így sem az uccák elnevezésében, sem a városi hivatalokban semmi nyoma sincs, csak ittott látható elbujtatva valamilyen magyar felírat. Arról most itt nem akarok szólni, hogy mint legutóbb tapasztaltuk, magáncégek magyar szövegű táblái vagy példaul az Egyesült Magyar Párt táblája is úgyne vezett felelőtlen elemek rombolásának váltak áldozatává. Ha azonban adófizetésről, sorozásról vagy más kötelezettségről van szó, akkor egyszerre tudnak magyarul az illetékes hivatalok.

Mindez a megboldogult csehszlovák rezsimre emlékeztet és annak szomorú hagyatékát szeretném ebben látni, amelyet mihamarább likvidáljanak.

A város felett ma kormánybiztos uralkodik. Elismerem, hogy az elmúlt húsz év alatt, mikor a városházán csehszlovák politikai pártok korifeusai grasszáltak, ezek garázdálkodása a korrupció meghonosításával erkölcsi és pénzügyi téren egyaránt súlyos károkat okozott a városnak. A vasseprőre tehát okvetlenül szükség volt. A kormánybiztosi rendszer azonban szintén csődött mondott. A városi közigazgatás nem javult, a város anyagi helyzete még kevésbbé, aminek kirívó bizonysága, hogy a póladónak olyan hihetetlen mértéku emelését tervezték, amit a városnak már amúgy is túlon-túl megterhelt adófizetői képtelenek lennének elviselni.

Érthetetlen előttem, hogy a csehszlovák rezsimnek torzszülóttjét, a főjegyzői hivatalt a mostani kormányzat nem meri megbolygatni, hanem még bővítette is a hatáskörét. Legkevésbbé sem akarom ezzel a főjegyzői hivatal bármely funkcionáriusát érinteni, akik bizonyára maguk is érzik helyzetük fonák, visszatetsző voltát.

A városházán uralkodó áldatlan állapotok semmi esetre sem válnak díszére sem a városnak, sem pedig az államnak, mert hiszen fővárosról van szó, amelyet követendő példaként kellene odaállítani minden más közület elé.

Egyben feltétlenül kitünl a városházi uralom. Fittyet hánytak a bécsi döntésnek, amelyet utóvégre mégis csak két nagyhatalom hozott meg és egyenjogúság ide, egyenjogúság oda, magyarellenes intézkedések hosszú sorozatával iparkodik azt a látszatot kelteni, mintha Pozsonyban már nem volna magyar és mintha Pozsonyhoz a magyaroknak nem volna semmi közük. Pedig vagyunk itten még vagy 30. 000-en, amit egy pártatlan népszámlálás feltétlenül megállapítaná.

Az a bánásmód, amelyben a városházán a magyar tisztviselők részesülnek, a magyar nyelv mellőzése minden vonalon, magyar munkásoknak minden felmondás vagy végkielégítés nélkül hosszú, kifogástalan szolgálat után máról holnapra való elbocsátása mind olyan intézkedések, amelyeket meg tudnék érteni, ha esetleg egy cezaromániától elvakult istentagadótól erednének, de nem tudok megérteni, ha papi talár fedi azt, aki akként rendelkezik. Az Isten szolgája akármilyen hivatalt töltsön is be, elsősorban Isten szolgája marad!

A pozsonyi városházán az állam reputációja érdekében is mielőbb rendet kell teremteni, ami nemcsak abban áll, hogy a mi egyenjogúságunknak minden téren érvényt kell szerezni, hanem a legteljesebb mértékben jóvá kell tenni mindazt, amit az egyenjogúság sérelmére a magyar népcsoport összességének és egyeseknek kárára elkövettek.

Tárgyilagos iparkodtam lenni mindezek előadásában. Nem vetem fel a kérdést, diszkriminációból erednek-e ezek a sérelmek vagy nem. Mélységesen fájlalom azonban, hogy a ma itt velünk magyarokkal országszerte tapasztalható bánásmód azt a hitet látszik igazolni, hogy aki bántja a magyart, azt nem érheti semmilyen megtorlás, sőt ellenkezőleg az dicsérendő és jutalmazandó cselekményt követ el.

Most, hogy sok aktuális vajúdó kérdés rendezéséről folyik a magyar és szlovák delegációk között a tárgyalás és az azokon kialakult kedvező légkör remélni engedi a mindkét felet kielégítő megoldást, fokozottan kivánatos, hogy sem a hatóságok, sem magánosok részéről ne történjék semmi olyan, ami megzavarhatná ezt a hangulatot.

Arra kérem az igen tisztelt kormány minden tagját, intézkedjenek ilyen irányban és különösen azt akadályozzák meg, hogy helyrehozhatatlan következményekkel járó intézkedések történjenek. Elsősorban az állampolgársági kérdésre gondolok. Értesülésem szerint a visszacsatolt területre illetőségüektől állandóan vonják meg a munkaengedélyt és állandóak a kiutasítások, holott a reményem szerint legközelebb tető alá kerülő állampolgársági egyezmény más irányú megoldást fog hozni. A munka engedélyek, kiutasítások kérdésében függesszék fel tehát egyelőre a határozathozatalt és ne tegyenek elhamarkodott intézkedéssel szerencsétlenül és földönfutóvá száz meg száz magyart. Ez valóban szerény kérés!

Befejezésül pedig mint olyan magyar, aki éppúgy keresztény nemzeti alapon állok, mint a szlovák kormány és annak programja, az Úristenhez fordulok: Ember tervez, de nem az ember végez, akármilyen nagy is legyen a hatalma. Ez mindég csak végez, mint minden, ami az ember földi létével összefügg Sorsunk az Üristen kezében van!

Elsősorban tőle kérem tehát az itteni magyarok sorsának jobbra fordulását, aminek eléréséig az eddigi önfegyelemmel, béketüréssel és kitartással vállaljuk a ránk háruló küzdelmeket Azért vállaljuk így, mert nekünk éppúgy, mint minden európai magyarnak nemcsak magyar nemzeti, de európai is a hivatásunk. Ennek tudata segít át a rosszindulatú emberi mesterkedések akadályain és erősíti meg abban az örök hitünkben, hogy mindenkor megálljuk helyünket ott, ahová az Üristen akarata helyezett.