86. zasadnutie Snemu Slovenskej republiky dňa 6. mája 1942.

Príloha k zpráve

o 86. zasadnutí Snemu Slovenskej republiky v Bratislave, 6. mája 1942. Reč poslanca Esterházyho (viď str. 20. zprávy).

Tisztelt Képviselőház!

Amidőn Čavojský képviselőtársamnak a szlovák dolgozók munkaközösségéről készült törvényjavaslatát kézhez vettem, igaz öröm fogott el, hogy a munkásoknak és alkalmazottaknak életébe vágó fontos érdekvédelmi kérdések végre megoldódnak.

Megértem, hogy hivatalos körökben nem nagyon rokonszenves a marxizmusra emlékeztető szakszervezeti rendszer. Jobonak hiányában azonban ez nagyjában fönmaradt, mert hiszen a munkásságnak és alkalmazottaknak védelméről feltétlenül gondoskodni kell. Szociális állam vagyunk, a keresztény felebaráti szeretetet is valljuk, azért természetes, hogy egyik legfőbb gondunknak a munkások érdeki védelmének, megfelelő ellátásának, életük és sorsuk biztosításának kell lennie.

Eddig a helyzet az volt, hogy a Szlovákoknak megvolt a szervezetük munkások és alkalmazottak részére, tudtommal megvolt és megvan a németeknek is az "Arbeitsfrontjuk", csupán mi magyarok nem tudtuk elérni, hogy dolgozóinknak helyzetét rendezzük, mert szakszervezetünknek alapszabályait az illetékes hatóságok mindezideig nem hagyták jóvá. A párt keretén belül egybegyüjtöttük ugyan munkásainkat, magánalkalmazottainkat, közalkalmazottainkat, ezeknek nyugdíjasait és a szabadfoglalkozású magyarokat is, azonban megfelelő hatósági intézkedés hiányában nem tudtunk részükre olyan szervezetet felállítani, amelyben elhelyezkedtek volna érdekvédelmük szempontjából.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Čavojský képviselőtársam törvényjavaslata sem oldja meg a magyar dolgozók szempontjából ezt a kérdést, A törvényjavaslat

- amennyiben a szlovákokra vonatkozik

- minden tekintetben megfelel és valószinűleg igaz örömet kelt a szlovák dolgozók köreiben, hogy érdekvédelmi helyzetük most már egységesen rendeződik.

Az alkotmány törvény biztositja a nemzetiségek hozzátartozóinak telies jogegyenlőségét, a regisztrált pártoknak lehetősé-

get ad az államhatalom gyakorlatában való részvételre és előírja, hogy az alkotmánytörvény 60. és 63. szakaszaibon körülirt szervezetekkel a pártok együttműködjenek. Ilyen szervezetekhez tartozik pedig a dolgozók munkaközössége is, amelyben az alkotmánytörvény szellemében egy nemzetiség részéről a közreműködés csak úgy képzelhető el, hogy ez a nemzetiség ott hasonló jogokkal rendelkezik.

Kifogásolnom kell tehát a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely szerint azon nemzetiségi csoportok hozzátartozói, akiknek nincsen saját érdekvédelmi szervezetük, önkéntesen tagjai lehetnek a szlovák szervezetnek, Nem tudom ezt elképzelni, mert a szlovák szervezet tulajdonképen alkotó része a Hlinka pártnak. A Hlinka pártnak pedig csak szlovák ember lehet tagja. Hogyan csatlakozzék annak szervezetéhez akár önkéntesen, akár máskép nemszlovák. Ez ellentmond az alkotmánylevélnek, de ellentmond az állam fölépitésével kialakult egész struktúrának is, amely egyáltalán nem tűri a nemzetiségek összekeverései, hanem mindegyik nemzetiségnek minden tekintetben külön működési területet és hatáskört ír elő. Igaz, hogy mi magyarok ebben a tekintetben háttérbe szorultunk.

Alkalmat nyújt ez a rendelkezés, amely szerint a magyarok önként beléphetnek a szlovák szervezetbe, az elnemzetlenitésre is, pedig azt az alkolmánytörvény 92. szakasza értelmében mindenképen üldözni kell.

Én tehát Čavojský képviselő úrnak törvényjavaslatát jelenlegi szövegezésében legnagyobb sajnálatomra nem fogadhatom, teljesen el, bár, mint kijelentettem, egyébként - vagyis kikapcsolva magyar szempontból tett kifogásomat - a törvényjavaslatban foglalt rendezést szükségesnek és fontosnak tartom.

Elfogadnám a törvényjavaslatot teljes egészében, ha olyan pótlás, illetve olyan változtatás történne, hogy minden nemzetiségnek joga van saját pártja keretében

ugyanolyan tagozódása munkaközösséget létesiteni, mint aminővel a szlovákok, illetve a Hlinka párt és a németek rendelkeznek.

Erre a mód annál is inkább megvan, mert mi magyarok akár a már jóváhagyás végett benyujtott szakszervezeti alapszabályaink szerint, legfeljebb azoknak némi módosításával, akár pártunk keretében a törvényjavaslat 2. szakaszában emiitett érdekvédelmi szervezeteknek megfelelő pártosztályok fölállításával a legrövidebb idő alatt mindenképen eleget tudunk tenni egy ilyen szervezet létesítésének.

Semmiképen sem nyugodhatunk bele abba, hogy a mi dolgozóink mintegy vogelfreiek maradjanak azért, mert nincs a magyar dolgozóknak munkaközösségük, vagy pedig arra kényszerüljenek, hogy belépjenek valamilyen más nemzetiség ilyen szervezetébe. Már eddig is a magyar munkásoknak elég hátránya volt abból, hogy a

hatóságok huzták-halasztották a szakszervezeti alapszabályok jóváhagyását. Ezt egyes helyeken a magyarok ellen használták ki, úgy hogy ártalmatlan, derék szorgalmas munkásokat nem részesitettek olyan elbánásban, mint olyanokat, akik akár a szlovák akár a német munkásszervezetben vannak. Nem adtak nekik drágasági segélyt, illetve járulékokat és ilyen módon éreztették velük, hogy bünhődniök kell, mert hivek maradtak magyarságukhoz és nem léptek be nemmagyar szervezetbe.

Meg vagyok győződve, hogy ez nem egyezik sem az államfő, sem a kormány intenciójával, mégis ilyen esetek előfordulását mindaddig nem lehet elkerülni, amig a magyar dolgozók helyzete itt teljesen nem tisztázódik. Az állam konszolidálása is megköveteli ezt. Erre kérem tehát a kormányt és elsősorban a belügyminiszter urat, hogy a kért módosításhoz hozzájárulni sziveskedjék.