Príloha k zpráve

o 126. zasadnutí Snemu Slovenskej republiky v Bratislave 22. decembra 1943.

Reč poslanca Esterházyho, povedaná po maďarsky (viď str. 19. zprávy).

Tisztelt képviselőház!

Az 1944 évre szóló költségvetéshez röviden, hozzá szeretnék szólni. A költségvetéssel magával nem szándékozom foglalkozni, mert a mai háborús időkben nehéz tárgyilagosan bírálatot mondani arról, hogy mikor reális a költségirányzat, vagy mikor szűnik meg reálisnak lenni.

A háború és az azzal járó körülmények szinte lehetetlenné teszik azt, hogy valaki, akár egy magán ember is, reálisan egy negyedévre magánháztartásánjak budgetjét elkészítse. Annál kevésbé kívánható az, hogy az államháztartás költségvetése egy egész esztendőre olyan módon szerkesztessék meg, hogy ez az év végén helytálló legyen.

Ezután a megállapítás után talán felvetődhetik önkéntelen az a kérdés, hogy tulajdonképen miért szólalok fel. Erre igen könnyű a válasz. Az állami költségvetést megszavazni annyit jelent, hogy az illető képviselő a költségvetést benyújtó kormánnyal szemben bizalommal viseltetik. Mai felszólalásom célja az, hogy az ittélő magyarság nevében a Képviselőház színe előtt leszögezzem álláspontunkat.

A szlovák állam megalakulásának percétől kezdve az itteni magyarság magatartásával és minden cselekedetével kézzel foghatóan bizonyította, hogy bizalommal és barátsággal viseltetik a szlovák nemzet és annak mindenkori vezetői felé. Ezt a bizalmat előlegeztem én is, mint a magyarság itteni törvényes képviselője, mikor minden alkalommal pozitív irányban nyilatkoztam, amikor a magyarság nevében szólhattam. Ma midőn, a költségvetéshez hozzászólok, akkor kénytelen vagyok a tisztelt Képviselőháznak tudomására hozni, hogy az itteni magyarság a legteljesebb mértékben átérzi a világháború által okozott helyzet súlyos voltát, és azért, mert tudja azt, hogy milyen súlyos a helyzet és nem tudja, hogy ez a helyzet mennyire fog még a Jövőben súlyosodni, vagy miikor fog egyenesen katasztrofálissá válni, a költségvetést rajtam kérésziül megszavaztatja.

Teszem ezt annál is inkább, mert meggyőződésem az, hogy a kormányiban helyetfoglalo gazdasági miniszter urak, élén a pénzügyminiszter úrral és Karvas közellátási miniszter úrral, emberfeletti munkát végeznek azért, hogy Szlovákia gazdasági egyensulát megtartsák. A velemszületett tárgyilagosság parancsolja nekem ugyanakkor, hogy leszögezzem, hogy a gazdasági miniszter urak igyekezeite mostanáig hála Istennek nem eredménytelen. A gazdasági helyzet is Szlovákiában sok tekintetben, nem rózsás, de mindnyájain tudjuk azt, hogy a báború által előállott rendkívüli helyzet teszi lehetetlenné azt, hogy a gazdasági miniszter urak olyan gazdasági viszonyokat teremtsenek itten, amilyeneket szeretnének és tudnának létrehozni, ha békében élnénk. Ezért a magam részéről bár milyen, nehéz helyzetet teremt is az 1944-es háborús költségvetés az egyénre magára, akármilyen súlyos is legyen ezzel a költségvetéssel járó terheknek a viselése, fegyelmezetten elfogadom.

Az előbb voltam bátor már kijelenteni azt, hogy a költségvetés megszavazása a kormány fele irányuló bizalomnak legjobb példája. Ellenben ezt a bizalmat egy kormány egy képviselőtől csak akkor élvezheti, ha nem tisztán gazdasági szempontok teszik erre érdemessé, hanem ha a politikai előfeltételek is megvannak. És itt legyen szabad rámutatnom arra, hogy épúgv, ahogy bizalommal viseltetünk a gazdasági miniszter urak felé, mert látjuk, hogy nehéz körülmények között igyekeznek lehetőleg közmegelégedésre az ország ügyeit irányítani, nem viseltethetünk sajnos bizalommal a kormány politikai miniszterei felé. Tudom és teljes mértékben átérzem azt, hogy viharos időkben élünk. Ennek a jegjobb bizonyítéka, hogy több mint egy éve nem szóltam fel a Képviselőházban, mert nem tartottom időszerűnek, hogy sérelmeinket, és panaszainkat itt a ház szine előtt kiteregessem. Sokkal inkább próbáltam panaszainkat adminisztratív úton csendben, a nyilvánosság teljes kizárásával, elintézni, mert ezzel is bizonyítani akartam politikai éretségünket és azt a ténykörülményt, mely szerint ilyen vészterhes időkben kerülni kel miniden olyan lépést, mely a különböző nyelvüeket egymástól eltávolítja. Reméltem és bíztam abban, hogy politikai magatarsásimkiat a kormány erre hivatott tényezői honorálni fogják azzal, hogy ők is súlyukkal és tekintélyükkel meg fogják gátolni, hogy a sokszor naponkint megismétlődő szekatúrák megszűnjenek. Sajnos csalódnunk kellett, Hallgatásomat és a tényt, hogy nem léptem a Képviselőház elé panaszainkkal ugylátszik gyöngeségnek minősítették és azért, ahelyett hogy a vekszatúrák megsrünnének azok sajnos napról-napra fokozódnak.

Főleg a belügyminiszter úr hatáskörébe és fennhatósága alá tartozó ÚŠB magatartása bizonyítja legjobban azt, hogy azok az urak, akik ott ülnek és akik bizonyos intézkedéseket tesznek, egyáltalán nemti dják felfogni a mai idők súlyos voltát, Szinte felfoghatatlan, hogy milyen könynyelműen intézkedik ez a hivatal egyes emberek léte, vagy nem léte fölött. Rengeteg anomáliát tűidnek felhozni az ÚŠB és a belügyi kormányzat számlájának terhére. Nem teszem azt azért, mert remélem, hogy a belügyminiszter úr megfogja érteni ama szándékomat, hogy nem szónokolni akarok és nem kivánok a sajtó hasábjain szenzásiós alcímekkel nagy beszédeket látni, melyek panaszainkat feltárnák, hanem szeretném azt, hogy ezen eljárások elleni szinte néma tiltakozásomat a belügyminiszter úr megszivlelné és odahatna, hogy ezek a vekszatúrák, amelyek a magyarságot sértik és ezek az anomáliák megszűnjenek. Remélem és bízom abban, hogy ez be is fog következni, mert őszintén és mélyen sajnálnám azt, ha reményeim füstbemenése által kényszerítve volnék arra, hogy összpanaszainkat egyszer megint idehozzam.

A háború ötödik évébe léptünk, egyikünk sem tudja azt, mit hoz a holnap. Fogadhatatlan tény, hogy ezen a földön ezer éve egymás mellett éltünk, A történelem folyamán voltak jó, és boldog korezakok, de voltak katasztrófák is, melyek legyaránt sújtották az ország lakosságát tekintet nélkül ara, milyen nemzetiséghez tartozott. Aki nyitott szemmel jár, az tudja, hogy ma Európa hány országában élik a különböző nemzetek a legnagyobb katasztrófák korszakát. Akik ma itt együtt vagyunk ebben a Képviselőházban egyikünk sem tudja azt, hogy a sors könyvében mi áll és mi vár számunkra. Egyet ellenben pozitíve tudok. Mi, akik ebben a Képviselőházban vagyunk kivétel nélkül keresztények vagyunk és azt hiszem, hogy a nagytöbbség komolyan istenfélő. Kérem tehát önöket, és elsősorban a kormány erne hivatott tagjait, inauguráljanalk itt egy olyan politikai légkört, mely megelégedetté fogja tenni az ország öszlakosságát. Ha ezt a kormány meg tudja valósítani, mérhetetlen nagy szolgálatot tesz nemcsak hazájának, hanem a jelenleg nagyon is veszélyeztetett általános európai civilizációnak. Felfogásom, és azt hiszem, hogy itt mindenki egyetért velem, a következőkben: a magánéletben, de a politikai vonalvezetésben olyan életet éljünk, és olyan magatartás tanúsítsunk, hogy méltóak legyünk arra, hogy az Isten országunkat és a benne élő nemzeteket a háború borzalmaitól és szenvedéseitől megkimélje.