Tisztelt képviselőház! Tanulmányoztam tolmács segítségével az oktatásügyi miniszterium 1923 évre szóló költségelőírányzatát.
Találtam benne gondoskodást a prágai cseh egyetemről, a prágai német egyetemről, a brűnni egyetemről, csak magyar egyetem számára nem találtam egy fillérnyi előírányzatot sem. Van a cseh nemzetnek egyeteme Prágában, a németnek szintén Prágában, a morváknak Brünnben, a slovákoknak Pozsonyban. Rendben van, jól van. De a magyar is kulturnép, intelli genciája utánpótlásra szorul. A magyar ságnak is szükségez van egyetemre.
Mi nekünk volt egyetemünk Pozsonyban. Elrekvirálták, csinálták belőle Komensky egyetemet. A triánoni békediktátum feljo gosította a köztársaságot, hogy az állami tanintézeteket birtokba veheti, de arra nem adott jogot, azokat az egyik nemzetiségtől elvenni és egy másiknak odaadni. Ez jog talan elsajátítás, mely jóvátételt követel. Ha elvették a pozsonyi magyar egyetemet, állítson helyébe az állam magyar egyetemet Komáromban. Ehhez jogunk van kárta lanítás cimén, de jogunk volna akkor is az államtól követelni, ha nem lett volna eddig egyetemünk, mivel az állam hivatása alattvalóinak jólétét munkálni. Az élet javaihoz tartozik a kultura is, és ha már elszakitottak nemzetünktől és nem engedik meg, hogy az ittlakó magyar ifjuság Magyarországon végezze tanulmányait, adjanak alkamat, hogy itt művelhesse ki magát.
Komárommal úgyis igen mostohán bánt el a jelen kormányzat. Elvette tőle a tör vényszéket, feloszlatni szándékozik a vár megyét. Ennyi veszteségért méltányos volna némi kárpótlás. Ott maradnak egész épülettömbök; az igazságügyi palota, a vármegyeház, a pénzügyigazgatósági stb. épületek. Ezek alkalmasak volnának az egyetem elhelyezésére.
Midőn a magyarok egyetemet követeltek, az volt a válasz, hogy Svájcban 1,200.000, Németországban egymillió lakosra esik egy egyetem, a magyarok száma pedig nincs egy millió. Ezen állítás elllenkezik a tény leges állapottal, mert akármit mond a cél zatosan készült statisztika, több mint egy millió magyar él e köztársaságban. Egyéb ként nem a lakosság száma írányadó abban a tekintetben, hogy kell-e egyetem, vagy nem. A lakosság számára lehet hivat kozni olyan helyen, abol több azonos nyelvü egyetem felállításáról van szó, hogy ennyi vagy annyi lélekszámra elég egy egyetem. De ahol egy egyetem sincs, ott az az irány adó, van-e ott tanuló, aki az egyetemet használni akarja. Itt pedig van.
De itt úgylátszik szándékosan akarják a magyarságot tudatlanságban tartani. Ide látszik mutatni az is, hogy azokat akik magyar nyelven végezték tanulmányaikat, nem engedték magyarul vizsgázni, sőt a már magyar vizsgával szerzett okleveleket érvényteleneknek és semmiseknek nyílvánították, ami igazán unikum az egyetemek történetében. Egy népet nemzeti kulturájától megrabolni akarni, annyival nagyobb bün az arany és ezüst elrablásánál, amennyivel becsesebb a kultura az arany-és ezüstnél.
A magyar középiskolák beszüntetésére sem adott hatalmat Trianon és mégis feloszlatták a pozsonyi, szentgyörgyi, lévai, kassais a többi katholikus magyar gimnáziumokat. Ennél több történt. Midőn a magyarok Pozsonyban a maguk erejéből akartak nyítni parallel magyar osztályokat, az nekik nem engedtetett meg. A magyar fiuk Pozsonyban csak az evangelikusok vendégszeretetéből élvezhetnek magyar oktatást.
Magyar népiskolák dolgában hogyan állunk? Körülbelül ötszázzal kevesebb van, mint amennyi a magyarságot arányszáma szerint megilletné.
Nem hallgathatom el a szerzetes tanitónőkkel való méltatlan elbánást. Itt van kezeimnél egy kimutatás, mely szerint egy falusi iskolánál - hogy hol, nem akarom megmondani, nehogy a bejelentőkkel szemben retorziókkal éljenek - a férfitanitónak havi államsegélye kétezer né hány korona, az ugyanazon iskolánál működő irgalmas nővérnek 33 évi eredményes működése után havi 172 korona. Ebben benne van a fizetéskiegészités, az államsegély, a drágasági pótlék és a rendkívüli segély. A komáromi apácáknak van fejen ként évi 800 korona fizetésük. Ezek a jó lelkek mások - gyermekeiért feláldozzák magukat, lemondanak a családi élet boldog ságáról, hogy teljesen hivatásuknak élhessenek; nem kívánnak annyit mint a családos tanitók, csak annyit, amennyiből takarékosan megélhetn k. De ki mondja azt, hogy má évi 800 koronából meg lehet élni?
Találtam nagy összegeket a tanfelügyelet cimére a költségvetésbe felvéve. Igen szép dolog. Csupán azon kérdésem van a tisztelt miniszter úrhoz, miért nincs annyisok kö zött egyetlen magyar tanfelügyelö? Hiszen ugyanazon képzőkben nyerték kiképezte tésüket ahol a slovák tanitók, akik közül ujoncozzák a tanfelügyelöket.
Kérdem még, miért nincs magyar tanitó képző egyetlen egy sem? Nőtanitóképző van egy Pozsonyban, az Orsolyáknál. Ez is a meggélhetés gondjaival küzd. Vajjon kihalásra akarják kárhoztatni a magyar tanitóságot?
És még egy kérdést ennél a pontnál. Miért nem szabad a magyar népiskkolákban a magyar történelmet tanítani? Vajjon a magyar fiunak nem szabad tudnia nemze tének multját, nagyjainak tetteit? Hiszen mi nem tiltakozunk az ellen, hogy magyar népiskolákban a csehslovák történelmet tanítják; tanítsák a csehslovák történelmet is, csak legyenek azok történelmi tények és nem mesék, de amellett adassék elő a magyar történelem is.
Nem régiben atyai intelmet kaptunk, hogy ne forduljunk panaszainkkal a külföldhöz. Én megfogadom az atyai intést és ide fordulok, a legilletékesebb helyre, a kormányhoz. De ha meg nem hallgattatunk, akkor ott kell keresnünk a jogot és igazságot, ahol azt nekünk megadják.
Hiába kerestem a terjedelmes költségvetésben az elszámolást az egyházi birtokokról; az esztergomi érsekség, káptalan, szeminárium, vallási és tanulmányi alap, valamint a Szent Benedek rend lefoglalt javairól. Sem a bevételi, sem a kiadási részben egy szó említés nincs róla téve. Körülbelül 50-60 ezer, némelyek szerint 90.000 holdnyi ingatlanról van szó. Azt halljuk, hogy a pozsonyi egyházügyi referátus utalványozgatott belölük. Azt is halljuk, hogy az egyházi referátus beolvasztatott a tanügyi referátusba. Hogy most ki kezeli, nem tudjuk. Ki számol róla, hol számol, kinek számol, mind ismeretlen. Mi történt ezen javakkal az elmult négy év alatt? Ily nagy célvagyont felelősség nélkül kezelni nem lehet és nem szabad. Nyílvános számadást kérünk annál inkább, mert a kezelésről nyugtalanító hírek szállonganak.
Találtam a költségvetésben tételeket, melyekben a szükebb ellátásu alsó papság kongruájának kiegészitésére és a drága ság enyhítésére bizonyos összegek vannak felvéve. Ebből kitünik, hogy ezen segélyek törvényhozásilag vannak megállapítva. Hogyan történhetik meg mégis, hogy azok! felett egy ember, a volt egyházi referens, akinek hivatalát feloszlatták, teljes önkény nyel rendelkezik? Akinek tetszik, kiutalja, akitől tetszik, megvonja. Egy ember, bárki legyen az, a törvény felett nem rendelkez hetik. Akinek törvény szerint jár a segély, annak kiutalandó; elvenni csak fegyelmi uton, viszgálát, bizonyítás és itélet után lehet.
Mély megbotránkozást kelt országszerte, hogy míg útlevéllel bármely honpolgár szabadon közlekedhetik a határokon át, addig a katholikus papság, akár a túlol dalra megy, akár onnét jön, a volt egyházi referens külön vizumát tartozik kikérni, aki ezt rendszerint megtagadja. Ily basáskodás alkotmányos államban nem türhető.
Befejezésül arra kérek választ a tisztelt miniszter úrtól, hová fordíttatik az az 57.808 korona, mely a pozsonyi csehslovák katholikus theologiai fakultás cimén van a költségvetésbe felvéve, holott Pozsonyban sem katholikus theologiai fakultás, sem theologiai hallgató nincs és nem volt 1918, október 28 óta.
Ezek után érthető, hogy nem viseltethetünk bizalommal a kormány íránt és a költségvetést nem szavazzuk meg.
A magyar keresztény szocialista és kisgazdapárti kepviselők klubjának nevében követeléseinket a következőkben foglaljuk össze:
Követeljük egy magyar egyetem mielöbbi felállítását, magyar szakiskolákat, a magyar középiskolák visszaállítását, elegendő számu magyar népiskolát, magyar tanfelügyetet, magyar tanitóképzőt.
Nyílvános számadást követelünk az elrekvirált egyházi vagyonról és azok felszereléséről, azok négy évi kezeléséről.
A kongrua kiegészítés és államsegélyek kiosztásánál a törvényes eljárást és az önkény megszüntetését, valamint az útlevelek és átkelési engedélyek kiszolgáltatásánál a papsággal szemben a megalázó kivételes rendszabályok megszütetését.
Követeljük az okleveles, fogadalmat tett, rendesen megválasztott szerzetes tanitónők számára a megélhetésüket biztosító mél tányos államsegély kiutalását.
Követeljük, hogy mindaddig, míg
az állam a magyarság számára a hiányzó főiskolákat fel nem állítja,
a magyar ifju ságnak legyen megengedve a külföldi isko lázás és
a külföldön szerzett bizonyítvá nyok és oklevelek nosztrifikáltassanak.
(Potlesk na levici.)