Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

Podkarpatská Rus a nagybirtokok tipikus földje, hol néhány nagybirtokossal és pár száz középbirtokossal szemben a törpebirtokosok és földnélküliek százezrei állanak szemben. Ennek az állapotnak következtnénye az, hogy a földéhes szá zezrek a földbittokosok kényére - kedvére voltak ráutalva és minthogy rendes bérlethez nem juthattak, megmaradt Podkarpatska Rusban a feudalizmus csökevényeként a harmados és feles földmüvelés, atni azt jelenti, hogy a vetömag elenében a földnélküliek és törpebirtokosok megmüvelik a földesúr földjét és egész évi munkájuk fejében a termésnek tnindössze egyharmadát, vagy legjobb esetbeu felét tarthatják meg.

Ezt az állapotot csak részben és hiáttyosan orvosolta az 1922 évi 68 sz. törvény, mely lehetövé tette, hogy a harmadosok és felesek egy része, kik 1921.-ben bizonyos ingatlandarabokat a termés kis tészéért megmüvelték, ha a biróságnál a bérletre igényt jelentettek be, az 1923/1924 és 1924/1925 gazdasági években az illetö földdarabot meghatározott pénzbeli bérösszegért használhatták.

E törvényt sz. 1924 évi 309 sz. törvény az 1924/1925 és 1925/1926 gazdasági évekre meghosszabbitotta. E törvény tehát ez év öszén lejárt és a kormány nem gondoskodott arról, hogy a következö gazdasági évekre meghosszabbitsa.

Ma tehát az a helyzet, hogy sok ezer kis földbérlö, kik földosztásban egyáltalában nem részesültek és mindössze meglehetösen drága apró bérlethez volt törvényes joguk, ma a legelkeseredettebb bizonytalanságban élnek és ha a hivatkozott törvény meg nem hosszabbíttatik, elvesztik azt a kis bérletet is, mely a törvény szerint öket megillette, illetve a földbirtokosok ujra kényük-kedvük szerint zsarolhatják ki törvény hijján a volt bérlöket, vagy azokat, kiket a volt bérlök kimozdításával ujra harmadosokként alkalmaznak. Részben nem adnak uj bér letet, vagy ujra uzsorafeltételek mellett dolgoztatják a népet. A kormány késedelme és mulasztása tehát visszaállítja Podkatpatska Rusban a középkori állapotokat.

Minthogy Podkarpatska Rus népe nem jutott az évek során földhöz, semmi ok nincs arra, hogy azt a kis földdarabot is megvonja tölük a kormány, melyet eddig legálabb bérletként birtokoltak. Semmi ok nincs arra, hogy a kizárólag magyar földesurak, elsösorban Schönborn ingyenes ajandékhoz jussanak a bérleti területeknek hatalmuk alá visszabocsátásával.

Mi, kik a dolgozó földmüvesek hangulatát ismerjük, öszintén megállapítjuk, hogy az érdekelt kis falusi existenciák elkeseredése a bérletek elvesztése esetén oly nagy, hogy szinte forradalmi jelleget ölt és igen sok falu érdekelt tömegei inkább ott pusztulnak az évek során verejtékükkel öntözött bé rleti földjükön, mintsem hogy visszabocsássák azt a földbirtokosok rendelkezése alá. Amikor erre a kormány figyelmét felhivjuk, kérdezzük:

Hajlandó-e a kormány, illetve a földmüvelésügyi miniszter úr a legsürgösebben, minden esetre egy hónapon belül a nemzetgyülés elé törvényjavaslatot terjeszteni, mely az 1924 évi 309 sz. törvény érvényességét további, legalább öt évi idö tartamára meghosszabbítja?

Podkarpatská Rus je typickou zemou veľkých statkov, kde oproti niekoľkým veľkostatkárom a niekoľko sto stredným statkárom stoja státisice malých majiteľov a bezzemkov. Následok tohoto stavu je, že celé státisice ľudí, ktorí túžia po pôde, odkázaní sú na milosť a nemilosť veľkostatkárov a poneváč nemohli sa dostať ku riadnemu pachtu, zostalo v Podkarpatskej Rusi jakožto rudiment feudalizmu hospodárstvo na tretinu a polovicu, čo znamená, že bezzemci a drobní statkári obrábajú za osivo pôdu veľkostatkára a za svoju celoročnú prácu môžu si ponechať len jednu tretinu alebo v naj výhodnejšom prípade polovicu úrody.

Tomuto stavu odpomohol len čiastočne a nedostatočne zákon z r. 1922, č. 68, ktorý umožnil, že určitá časť hospodárov na tretinu a polovicu, ktorí v roku 1921 určité nemovitosti za malú časť úrody obrábali, mohli v hospodárskych rokoch 1923/1924 a 1924/1925 užívať dotyčného pozemku za určité peňažné pachtovné, prihlásili-li u súdu svoj nárok na pacht.

Zákon tento bol zákonom č. 309 z r. 1924 predlžený na hospodárske roky 1924/1925 a 1925/1926. Platnosť tohoto zákona tedy vypršala na podzim tohoto roku a vláda nepostarala sa o to, aby bol na nasledujúce hospodárske roky predlžený.

Dnešný stav je tedy ten, že dnes veľa tisíc drobných pachtierov, ktorí sa prídelu pôdy vôbec neúčastnili a mali dohromady len zákonité právo na dosti drahé a drobné pachty, sú v najukrutnejšej neistote a nebude-li uvedený zákon predlžený, ztratia i tie malé pachty, ktoré im podľa zákona náležaly, pokiaľ sa týče veľkostatkári budú môcť zase dľa svojej ľubovôle, keď nieto tu zákona, vyžierať bývalých pachtierov alebo tých, ktorých po odstránení starých pachtierov vezmú na svoje statky jakožto tretinových hospodárov. Buďto nepripustia nové pachty, alebo budú ľud zase brať do práce za úžernických podmienok. Liknavosť a opomenutie vlády tedy reštauruje v Podkarpatskej Rusi stredoveké pomery.

Keďže ľudu Podkarpatskej Rusi nedostalo sa pôdy po dobu dlhých rokov, nie to žiadnej príčiny, aby mu vláda vzala i tých niekoľko kúskov pôdy, ktoré mal dosiaľ aspoň v pachte. Nieto žiadneho dôvodu, aby výlučne maďarskí zemäni, v prvom rade Schönborn obdržali bez platné dary tým, že pachtovaná pôda zase sa odovzdá do ich moci.

My, čo známe náladu pracujúceho zemedelského ľudu, uprimne konštatujeme, že roztrpčenie zúčastnených malých dedinských existencií nad ztratou pachtov je tak veľké, že nabýva skoro už revolučného rázu a zúčastnené massy veľa dedín radšie zahynú na svojích pachtovaných pozemkoch po dlhých rokoch svojim potom skropených, než by ich prepustili veľkostatkárom. Vyzývajúc pozornosť vlády na pomery tieto, tážeme sa jej:

Či je ona, resp. pán minister zemedelstva ochotný predložiť čo najsúrnejšie, na každý pád do jedného mesiaca, Národnému shromaždeniu návrh zákona, ktorým by bola platnosť zákona č. 309 z r. 1924 predlžená na dobu ďalšiu, aspoň päťročnú?