Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

Ministerstvo vnitra postupuje při provádění ústavního zákona číslo 152/1926 Sb. z. a n. (Lex Dérer) přesně podle jednotlivých ustanovení jeho a ostatních souvislých norem. Žádosti, jež nevyhovují předpokladům zákona, musí ovšem býti zamítnuty; v takovém případě pak obsahuje ministerské rozhodnutí přesné odůvodnění, proč žádost byla zamítnuta, i označení dotyčných zákonných norem, o něž se toto odůvodnění opírá. Pokládá-li se strana takovým rozhodnutím za zkrácenu, může si stěžovati k nejvyššímu správnímu soudu.

Zejména přesně dle zákona řídí se ministerstvo vnitra při posuzování nároků nezletilcův, u nichž dlužno čítati vždy vydržecí dobu dovršenou rodiči, při nároku osob, jež promeškáním reklamační lhůty nabyly o své vůli cizího státního občanství, rovněž řídí se přesně podle zákona při nároku příslušníků bývalé armády a při posuzování nároků osob, jež měly složiti slib poslušnosti Československé republice, a konečně osob nepřítomných pro zaměstnání v cizině.

Žádosti podle tohoto zákona podané vyřizují se s urychlením podle konkretních případův co nejvíce možným. Nemohou-li býti definitivně vyřízeny v době nejkratší, má to příčinu svou v tom, že žádosti nebývají náležitě doloženy, často neprokazují zákonných předpokladů vůbec, aneb prokazují je pouze nedostatečně a někdy i nesprávně. Tím ovšem vyřízení věci se značně zdržuje.

Další důvod průtahu v konečném vyřízení dlužno hledati v tom, že strany, jejichž nárok podle zákona je uznán, neplatí včas předepsané dávky, jakkoliv zaplacení dávky jest podle zákona podmínkou; má-li straně býti doručen naturalisační dekret, naopak podáními ve většině případův nedoloženými, domáhají se snížení aneb slevy na dávce, čímž ovšem samy si zaviňují, že jim naturalisační dekret nemůže býti vydán.

Vzhledem k tomu nejsou stížnosti na pomalý postup ministerstva vnitra při vyřizování nároků na udělení státního občanství odůvodněny a není proto ani příčiny k nějakému opatření v tomto směru a to tím méně, že již zákonodárce sám se postaral o to, aby strany nebyly poškozeny průtahem ve vyřizování jejich nároků na udělení státního občanství. Podle § 4 poslední odstavec tohoto zákona považuje se totiž státní občanství za udělené, nebylo-li do dvou let o žádosti rozhodnuto.

Ministerstvo vnitra nezjistilo konaným šetřením případu, že by administrativní úřady I. stolice nerespektovaly rozhodnutí vydaná ministerstvy ve věcech státního občanství a že by nevydaly osvědčení o státním občanství jednotlivcům, kterým státní občanství to ministerstvem přiznáno bylo. Je ovšem podle zákona přípustno, aby osvědčení takové bylo odvoláno, zjistí-li se později, že tu nebylo podmínek zákonem stanovených.

Pokud jde o případy Karla Barata a Alberta Horvátha, kteří byli vymazáni ze seznamu voličů, podotýká se, že se tak stalo na základě podaných reklamací, když bylo zjištěno, že uvedení nejsou čsl. státními příslušníky. Okolnost tu uznali žadatelé sami tím, že jakožto cizinci podali si žádosti za udělení čsl. státního občanství na základě zákona číslo 152/1926 Sb. z. a n.

Společnost Národů projednává návrh mezinárodní kodifikace základních otázek státního občanství zejména za účelem zamezení dvojího státního občanství i zamezení takového stavu, že by osoba neměla žádného státního občanství. Řešení těchto otázek může míti nepopíratelný vliv na vnitrostátní úpravu státního občanství. Nelze proto dnes ještě posouditi, kdy bude možno předložiti Národnímu shromáždění osnovu zákona o státním občanství.

Tvrzení, že z republiky Československé byli vyhoštěni jednotlivci, kteří podali žádosti za udělení čsl. státního občanství na základě lex Dérer, neodpovídá rovněž skutečnosti. Případ Ludvíka Szabó v interpelaci uvedený není v tom směru výjimkou, poněvadž Ludvík Szabó byl vypovězen z území republiky Československé výměrem policejního komisařství v Mukačevě dne 16. listopadu 1927, kterýžto výměr byl potvrzen rozhodnutím župního úřadu v Mukačevě. Uvedený teprve na to podal si žádost o udělení čsl. státního občanství podle lex Dérer. Jeho žádost dosud vyřízena není, ježto o své žádosti měl býti vyslechnut a pobyt jeho nebylo lze zjistiti ani diplomatickým šetřením.

Administrativní úřady posuzují otázku státního občanství čsl. co nejliberálněji, což zřejmo již z toho, že osobám, jejichž nárok podle zákona 152/1926 nemohl býti příznivě vyřízen, uděluje se československé státní občanství, podají-li žádost za dobrovolné udělení, není-li proti takovým žadatelům se stanoviska zájmu státu závad.

A belügyi minisztérium a 152/1926. gy.-sz. alkotmánytörvény (lex Dérer) végrehajtásánal szigoruan annak egyes rendelkezései s a vele összefüggö többi jogszabály szerint jár el. A törvény elöfeltételeinek meg nem felelő kérvényeket természtesen el kell utasítani; ily estben a minisztériumi határozat a kérvény elutasításának pontos indokolását s az indokást támogató megfelehi törvényes jogszabályok megjelölését tartalmazza. Ha a fél úgy véli, hogy az ilyen határozat által sérelmet szenvedett, a legfelsőbb közigazgatási biróságnál panasszal élhet.

A törvény rendelkezéseit veszi zsinórmértékül a belügyi minisztérium különösen a kiskornak igényeinek megbirálásánál, akiknél mindég a szülők által betetézett kitartási idö veendő szamításba, továbbá oly személyek igényénél, akik a felszólamlási határidő elmulasztása következtében saját akaratükból idegen állampolgárságot szereztek, hasonlóképen pontosan a törvény szerint igazodik a volt hadsereg kötelékébe tartozó személyek s oly személyek igényeinek megbirálásánál, akiknek csehszlovák köztársági hűségfogadalmat kellett volna tenniök s végül hivatásuk következtében külföldön tartózkodó személyeknél.

A hivatkozott törvény értelmében be nyujtott kérvények a konkrét esetekhez képest lehetö legsürgősebben intéztetnek el. rla a legrövidebb idön belül véglegesen el nem intézhetök, ennek oka abban keresendő, hogy a kérvények kellőleg felszerelve nincsenek, törvényes elöfeltételeket gyakran egyáltalában nem igazolnak, vagy azokat csupán elégtelenül, söt néha helytelenül is igazzolják. Ezzel természetesen az ügy elintézése késedelmet szenved.

A végelintézés késedelmezésének további indoka abban leli mágyarázatát, hogy ama felek, akiknék igénye a törvény szerint el van ismerve, az elöirt illetményeket idejében le nem fizetik, bár az illetmény lerovása a tärvény értelmében feltétele annak, hogy a naturálizációs rendelvény a félnek kézbesíthetö legyen, és viszont az esetek búlnyomó résében meg nem okolt beadvány ok által az illetmény Jesszállítását vagy elengedését veszik célba, amiáltal azután önmaguk okozzák, llogy a naturalizációs rendelvényt szárnukra kiadni nem lehet.

Tekintettel a mondottakra, az állampolgárság megadására formált igények lassú elintézése okából a belügyi minisztériummal szemben emelt panaszok indokolatlanok s ez okból e téren semminemü intézhedés megtételére annál is inkább nincsen ok, mert a törvényhozó maga gondokodott arról, hogy a felek állampolgársági igényük elintézésénél beállott késedelem folytán kárt ne valljanak. A jelzett törvény 4. § utolsó bekezdése értelmében ugyanis, ha a kérelemröl 2 éven belül határozat nem hozatott, ez esetben az állampolgárság megadottnak tartatik.

A belügyi minisztérium a megejtett vizsgálat folyamán nem állapított meg oly esetet, hogy az I. fokú közigazgatási hatóságok a minisztériumoknak állampolgársági ügyekben kiadott határozatait ne respektálták volna s hogy oly egyéneknek, akiknek állampölgársága a minisztérium által elismertetett, az állampolgárságról szóló tanusítványt ki nem adták volna. Az ilyen tanusítvány viszszavónásánák mindenesetre a törvény szerint is helye van akkor, ha késöbb bebizonyul, hogy konkrét esetben a törvényes előfeltételek hiányoztak.

Ami a választók névsorából törölt Barata Károly és Horváth Albert esetét illeti, e tekintetben megjegyzendö, hogy ez a benyujtott reklamaciók alapján történt, amidön bebizonyult, hogy nevezetteknek csehszlovák állampolgárságuk nincsen. E körülményt a folyamodók maguk is elismerték azzal, hogy mint külföldiek a csehszlovák állampolgárság megadása iránt a 152/1926. gy.-sz. törvény alapján folyamodtak.

A Nemzetek társasága az állampolgársági alapkérdések nemzetközi kodifikációjának tervezetéröl nevezetesen kétrendbeli állampolgárság kizrásának, valamint oly eset kizárárásának céljából tárgyal, hogy bizonyos személy semmiféle állampolgársággal ne birjon. Eme kérdések megoldásának tagadhatatlan hatása lehet az állampolgárság belállami rendezésére. Ez oknól ama kérdésröl, hogy az állampolgárságról szóló törvényjavaslat a Nemzetgyülés elé mikor lesz beterjeszthetö, ma még itéletet mondami nem lehet.

Amaz állítás, hogy a Csehszlovák köztársaságból oly egyének utasíttattak ki, akik a lex Dérer alapján a csszl. állampolgárság megadásáért folyamodtak, a valóságnak szintén meg nem felel. Szabó Lajosnak az interpellációban említett esete e téren nem képez kivételt, minthogy Szabó Lajos a Csehszlovák köztársaság területéröl a mukačevói rendörbiztosságnak 1927. november 16.-án kelt s a mukačevói megyei hivatal határozatával is megerösített felsöhatósági intézkedésével utasíttatott ki. Nevezett csak ezután nyujtotta be folyamodványát a lex Dérer alapján a csszl. állampolgárság megadása iránt. Folyamodványa ezidöszerint még elintézve nincsen, minthogy folymodvárya iránt kihallgatása vált szükségessé s holléte még diplomáciavizsgálat révén sem volt megállapítható.

A közigazgatási hatóságok a csszl. állampolgárság kérdését a legszabadelvüebben kezelik, ami kiviláglik már abból is, hogy oly személyeknek is, akiknek igényét a 152/1926. törvény értelmében kedvezöen elintézni nem leheiett, megadják a csszl. állampolgárságot az esetben, ha annak önkéntes megadásáért folyamodnak, feltéve, hogy ilyen folyamodóval szemben állami érdek szempontjából kifogás fen nem forog.