úgy a košicei tábla fentebb hivatkozott itéletével, mint a legfelsöbb biróság 1927 évi május hó 31.-én kelt C. Rv. III. 1662/26-3 sz. itéletével kimondotta, hogy a követelés bejelentési kényszer alá esett.

A biróságok ezen itélettel Mischura József kezébe a koldusbotot nyomták; ezen szerencsétlen embernek 35 évig tartó nehéz munkája. nyomán szerzett kis vagyona a szó szoros érelmében elveszett.

Miniszter Urak!

Mig az ügy a biróság elött volt, mint alkotmány és törvénytisztelö politikus nem tartottam ildomosnak, hogy ezt az esetet nagy nyilvánosság elött szellöztessem, hiszen még a látszatát is kerülni akartam annak, mint hogyha a független biróságot befolyásolni akarnám. Most azonban, midön a legfelsöbb biróság már kimondotta az utolsó szót, mert hiszen perujitás utján sem lehet az ügyet ismét a biróság elé vinni, - amennyiben jogkérdésekben a perujitás teljesen kilátástalan és megengedhetetlen, úgy érzem, hogy ez az ügy igenis a nagy nyilvánosság clé tartozik és megérett arra, hogy az igaz ságügy Miniszter Ur, mint a Republika legföbb pecsétöre, mint legfelsöbb felügyeleti hatóság, beavatkozzék ezen ügybe s mint az anyagi igazság képviselöje, éppen föfelügyeleti jogánál fogva ebben az űgyben az igazságnak és erkölcsnek diadalra jutását elösegztse.

Mert igaz ugyan, hogy az 1923 juniua hó 8.-án kelt 121. sz. törvény 1 §-a elvként kimondja, hogy >a közszükségleti cikkek állami gazdálkodásánál közremükődött és felszámolás alatt levö avagy a jövőben felszámoló központok, bizottságok, esetleg ezek fiókjai, - (kirendeltségei) és egyéb társas (csoportos) alakulataival szemben fennálló igények< hat héten belül a 2. §-ban megállapitott elévülés terhe allatt bejelentendök, - azonban ugyanezen 1. §. kiveszi a bejelentés alól azokat a követeléseket, amelyeket elismertek és azokat a követeléseket, amelyek vagy már be voltak perelve, vagy be vannak peresitve.

Már most kétségtelen, hogy Mischura József követelését ezen törvény metghozatala előtt már érvényesitette az állami biróság elött, azonban keresetével formális okokból elutasittatott.

Miutaán azonban a 121/1923 sz. törvény 1. §.-a nem distingvál, nem válogat a perjogi causák között, hanem a bejelentési kényszer alól mindazókat az igényeket kiveszi, amelyek peresitve voltak, vagy vannak; tehát a bejelentési kényszer alól való kivétel elsö és legföbb kritériuma a beperesités;

miután továbbá ugyanezen törvényhely 1. bekezdése szerint ugyancsak ki vannak véve a bejelentési kényszer alól azok az igények, amelyeket ki- fejezetten elismertek a közszükségleti cikkek állami gazlálkodásánál közremüködött bármilven szervek;

miután kétségbevonhatatlan tény, hogy ezen szervek között a župna úradna rozdeľovna elsőrangu szerepet játszott, miután kétségtelen tény az is, hogy a legfelsöbb biróság idecsatolt itéletének indokolásában maga is hivat kozik a b) alatti irásbeli elismervényre, amelyet a többször emlitett állai közeg kiállított: mindezekböl nyilvánvaló, hogy a legfelsöbb biróság, azon tagjai, akik 1927 évi május hó 31.-én az Rv. III. 1662/26-3 számu itéletet meghozták, olyan vastag ténybeli tévedést kóvettek el, hogy az igazságübyi minisztériumnak, mint legfelsöbb, felügyeleti hatóságnak hivatalból kötelessége az ügyet magához felkéretni és hívatalból felülvizsgálni s annak eredményéhez képest az ujabb eljárást elrendelni.

A fentebbi törvény ugyanis nem tesz semmiféle különbséget azon személyekre vonakozólag, akik a követelést jogszerűen elismerhetik; a törvény nem tesz különbséget az állami gazdálkodásnál kőzremüködőtt szervek között rangkülőnbség dolgában, hanem a legnagyobb általánosságban elöbb felsorolja névszerint mindazon lehetséges alakulatokat, amelyek csak elképzelhetök, aztán teszi szóról szóra hozzá - >be kell jelenteni azon igényelket, amelyeket ezek kifejezetten el nem ismertek.<

Nem egyéb tehát jogi lapsusnál a legfelsöbb biróságnak a hivatkozott itéletben elfoglat azon álláspontja, hogy Mischura József által becsatolt B) alatti elismervények nincsen jogi hatálya, mert azt alsóbbfoku orgánum állította ki.

Ez az álláspont különben is téves; hiszen a 443/1920 sz. kormányrendelet 3 §-nak rendelkezése szerint a járási vagy megyei terményhivatal felvásárló és elosztó csoportból állt. Mischura ezen törvény á1tal létesifieltt két föcsoport egyikével, - a župna úradna rezdeľovňaval - az elosztó csoportaal állott összeköttetésben és ennek vezetöit állitották ki neki az elismervényt, tehát nem alsóbbrendű orgánumok, hanem a törvény által létesitett két föcsoport egyikének vezetöi.

De mindezektől eltekintve Mischura József önhibáján kivül nem tudott eleget tenni törvénybeli bejelentési kötelezettségének. Ugyanis a 121/1923 sz. törvény 1. §,-ának 2. bekezdése a legáprólékosabb részletességgel körülírja a bejelentést és annak módját, - azonban az eddigi törvéuyhozási technikától eltéröleg, a felhívást a követelések bejelentésére és a figyelmeztetést, - >hogy a be nem jelentés a követelés elévülését vonja maga után> -nem a végréhajtási rendelet részére tartotta fenn, amint az számtalan más törvénynél megtörtént, hanem a központi hivatalos lapban való közzétételtöl számitott az a rendkivüli hat heti elévülési határidö.

Az adófizetö polgárnak tehát elöször evidenciában kellett tartania az alaptörvény végrehajtási rendeleteinek megjelenését. Itt közbevetöleg jégyrzem meg, hogy az 1923 évi 121 sz. törvény végrehajtási utasitásaként két rendelet adatott ki és pedig a. 122/1923 sz. 1923 julius hó 14.-én kelt, aztán az 1923 évi október hó 6.-án kelt 184/1923 sz. kormányrendelet.

Ezen végrehajtási rendeletek kiadása után is az adófizetö polgárnak még evidenciában kellett tartani a kérdéses felhivásnak a hivatalos lapban való megjelentetését is.

Fenntartva azon megdönthetetlen álláspontot, hogy Mischura Józsefnak a 121/1923 sz. törvény 1. §.-a rendelkezéseihez képest nem kellett követelését bejelentenie, mert azt az állami közeg irásban és a vételárnak legnagyobb részben való fizetése folytán kifejezetten elismerte és ezen félül a követelés hátralékos része már perlés alatt állott, midön a tőrvény meghozatott: tisztelettel kérdem az igen tisztelt Miniszter Urakat lehet-e és szabad-e azt kivánni, hogy minden polgár elöfizetöje legyen a hivatalos lapnak és amennyiben tényleg elföizetöje, - lehet-e és szabad-e 78.700 koronás jogos követelésének elvesztésével sujtani a szerencséten hadirokkant, 8 gyermekes családos Mischura Józsefet azért, mert véletlenül kikerülte figyelmét a hivataloslapban közölt felhívás?

Mindezen teljes részletességgel elöadott tényállás alapján a következö tiszteletteljes kérelmeket intézem az Igazságügyi Miniszter Urhoz:

1. Van-e tudomása a Miniszter Urnak arról, hogy a legfelsöbb biróság a 121/1923 sz. törvényt alkalmazza s atnak rideg és szigoru alkalmazása az állam polgárainak százezrekre menö károkat okoz, - mert a bejelentési kötelezettség, illetve az elévülesi határidö kezlete nem a törvény végrehajtási rendeleteiben, hanem a központi hivatalos lapban tétetett közzé, amelyet alakosság közül nagyon kevesen járatnak s igy a polgárságnak nem volt alkalma megtudni a rendkivüli rövid és a szlovenskói jogrendszerben eddig szokatlan hat heti elévülési időtartam kezdetét.

2. Hajlandó-e az igazságügyi Miniszter Ur, mint a biróságnak legföbb felügyeleti hatósága, - a košicei törvényszéknél Mischura József košicei hentes által a csehszaovák kincstáz ellen 78.700 Kč. iránt Ck. 427/1924 sz. alatt inditott, ugyanott 1926. január hó 25.-én kelt Ckf 427/1924.-16 sz. itélettel elintézett, - a kosicei itélötábla által 1926 október hó 24.-én kelt Co II. 102/26-23 számu, - és a legfelsöbb biróságnak 1927 május hó 31.én kelt Rv. III. 1662/26-3 számu itéletével jogerösen befejezett ügyet az illetékes igazságügyi hatóságtól felkénni és a pert a felügyeleti hatóság szempontjából felüvizsgálni?

3. Ha az iáazságügyi Miniszter Ur úgy találná hogy az eljárt igazságügyi szervek a birói szabad mérlegelés határán túl és gondatlanul jártak el, úgy hogy ezáltal Mischura József kassai lakosnak 78.700 korona kárt okoztak a 121/1923 sz. törvény helytelen applikálásával, - hajlandó-e a Miniszter Ur intézkedni, hogy a sulyosan megsértett anyagi igazságnak elég tétessék, akár a revízió­ nak hivatalból való elrendelése, akár pedig a vitás kérdésnek a legfelsöbb biróság teljes ülése elé való terjesztése utján, mert analóg esetekben már ellenkezö döntés is hozatott, midőn a régi AbaujTorna vármegye 300.000 koronás népruházati kölcsönét az állam terhére utalta a legfelsöbb biróság.

4. Ida még fel is tesszük, hogy a 121/1923 sz. törvény 1. §.-a értelmében Mischura Józsefnek be kellett volna jelentenie már elözöleg perlés alatt állott és elismert követelését, - tekintettel arra, hogy az ö követelése az anyagi jog szempontjából teljesen liquid, számszerűleg nem vitás, - ha még azt is feltételezzük, hogy az elévülés beállott, - ennek beállta csak a követelés birösági érvényesitését akadályozza, azonban magát az igényt nem szünteti meg az állammal szemben.

Azonban a 121/1923 sz. törvény második §.-nak 1. bekezdése szerint a beállott elévütés a követelés birósági érvényesíaését is csupán az illetö központ, illetve fiókja ellen zárja ki feltétlenül: az állam ellen azonban nem feltétlenül, hanem a törvény az >esetleg< szócska alkalmazásával módot ad arra, hogy egyes kivánóan méltánylást érdemlö esetkben az állam az anyagi igazság szempontjából nem kifogásolható követelést kifizethesse.

Miutám a 8 gyermekkel megáldott, rokkant, az adósságokkal küzködö, 13 ember eltartásának gondját nyögö Mischura József esetében ilyen kiválóan méltánylandó körülmények forognak fenn: tisztelettel kérem az igazságügyi Miniszter Urat, hasson oda, hogy Mischura József esetében elég tétessék az anyagi igazságnak és a humanizmus parancsczavának.

II.

A Népjóléti és Népélelmezési Miniszter Urhoz pedig következö kérdéseket intézem:

1. Van-e tudomása arról, hogy Mischura József košicei hentesmester a csehszlovák kincstárral szemben fennálló 78.700 korona peresitett követelésének elvesztése után a Miniszter Urhoz kegyelmi kérvényt intézett amelyben a Liptó vármegyei élelmezési elosztó hivatal részére szállitott egy vaggon szalonna hátralékos vételára cimén fennálló 78.700 korona állitólag elévült követelésének folyósitását és kiutalását kérte kegyelmi úton a Miniszter Úrtól?

2. Ha van tudomása erröl, hajlandó-e intézkedni, hogy ezen kegyelmi kérvény kedvezöen intéztessék el tekintettel arra, hogy Mischura József követelése a fentebb elöadott tényállás alapján az anyagi jog szempontjából megtámadhatatlan és ö maga a legfelsöbb kegyelmi tényre a legteljesebb mértékben rászolgált, mert rokkant létére a köztársaságnak hasznos és munkás polgára, 13 személy eltartása nehezedett vállaira, az alapul szolgáló szalonna szállitasi ügyletböl kifolyólag ma is súlyos adosságokkal küzd, emiatt és az adótartozásba mindene le van foglalva, - úgy, hogyha ezen jogos követelését kegyelmi úton meg nem kapja, - egész existenciája tönkre van téve és nagyszámu kiskoru gyermekeivel koldusbotra jut.

3. Összeegyeztethetönek tartja-e a Miniszter Ur az államnak, mint legfelsöbb erkölcsi korporációnak a fogalmával a köztársaság fennállásánek 10ik jubiláris évében, hogy egy szegény rokkant polgára terhére, annak egy menthetö mulasztása: egy bejelentés meg nem tétele miatt - ellen érték adása nélkül vagyonilag gyarapodjék, hiszen a nem vitás tényállás szerint Mischura József követelése az anyagi jog szempontjából megtámadhatatlan és ha ö kegyelmi úton, - formai, állitólagos mulasztása miatt nem kapja meg a 78.700 koronáját, - ez az ö teljes koldusbotra jutását fogja eredményezni,: mig az állam jogalap és erkölcsi alap nélkül fog gazlagodni egy polgára kárára 78.700 koronával, ami teljesen megengedhetetlen egy szociális és demokratikus köztársaságban!!!

Kéréseimre a Miniszter Urak kegyes válaszát sürgösen kérve, vagyok teljes tisztelettel:

Prága, 1928. 7. 4.-én"

dr Franciscy, dr Törköly, Richter, Egry, dr Jesser, dr Brunar, Oberleithner, Hartl. Hütter, Friedrich.

Překlad.

Spolek >Verein für Frauenbildung< v Českém Těšíně obdržel podle přípisu ministerstva školství a národní osvěty ze dne 20. října 1926, č. j. 116507/26-III povolení ke zřízení soukromé odborné školy pro ženská povolání (odborné dvoutřídní školy rodinné s přičleněnou pětiměsíční hospodyňskou školou) s německým jazykem vyučovacím od začátku školního roku 1926/27.

Podle téhož přípisu byly schváleny organisační statut, učební osnovy a učitelský sbor.

Otevřeni rodinné školy stalo se dne 1. července 1926, hospodyňské školy dne 1. února 1927.

Aby řečená odborná škola jakož i žakyně tohoto ústavu byly účastny v zájmu školy, vyučování i zakyň úlev a výhod, jakých požívají veřejná učiliště stejného typu a jejich žakyně, dovolila si správa spolku podle usnesení schůze ze dne 5. dubna 1927 na základě §u 27 zákona ze dne 20. prosince 1923, č. 252 Sb. z. a n. požádati:

Ministerstvo školství a národní osvěty račiž soukromé odborné škole pro ženská povolání v Českém Těšíně přiznati právo veřejnosti.

Dodnes nedošlo vyřízení této žádosti, ačkoli podmínky, obsažené v prvu zmíněném §u 27, splněny jsou až na posudek školních úřadů o výsledku vyučování.

Podepsaní se táží:

Jest pan ministr ochoten zaříditi co nejrychlejší vyřízení a povolení žádosti?

V Praze, dne 22. června 1928.

Löw, Toužil, Včelička, Šturc, Stark, Reyzl, Polach, dr Heller,Beutel, Jarolim.

Původní znění.

Der Verein für Frauenbildung in Čechisch Teschen erhielt laut Zuschrift des Ministeriums für Schulwesen und Volkskultur vom 20. X. 1926, č. j. 116507/26-III, die Bewilligung zur Errichtung einer Privatfachschule für Frauenberufe (Einer fachlichen zweiklassigen Familienschule mit angegliedeter fünfmonatiger Haushaltungsschule) mit deutscher Unterrichtssprache vom Beginne des Schuljahres 1926/27.

Laut derselben Zuschrift wurden das Organisationsatatut, die Lehrpläne und der Lehrkörper genehmigt.

Die Eröffnung der Familienschule erfolgte am 1. Dezember 1926, der Haushaltungsschule am 1. Februar 1927.

Damit die genannte Fachschule wie auch die Schülerinnen dieser Anstalt der Begünstigungen und der Vorteile, welche die öffentlichen Lehranstalten gleicher Type und deren Schülerinnen geniessen, im Interesse der Schule, des Unterrichtes und der Schülerinnen teilhaftig werden, erlaubte sich die Vereinsleitung laut Sitzungsbeschluss vom 5. April 1927 auf Grund des § 27 des Gesetzes vom 20. XII. 1923, Nr, 252 S. d. G. u. V. die Bitte zu stellen:

Das Ministerium für Schulwesen und Volkskultur wolle der Privatfachschule für Frauenberufe in Čechisch Teschen das Oeffentlichkeitsrecht zuerkennen.

Bis heute ist eine Erledigung dieser Bitte nicht erfolgt, obwohl die im vorerwähnten § 27 enthaltenen Bedingungen bis auf das schulbehördliche Urteil über die Unterrichtserfolge erfüllt sind.

Die Gefertigten fragen:

Ist der Herr Minister geneigt, die rascheste Erledigung und Bewilligung des Ansuchens zu veranlassen?

Prag, am 22. Juni 1928.

Löw, Toužil, Včelička, Sturc, Stark, Reyzl, Polach, Dr. Heller, Beutel, Jarolim.

Ministerstvo školství a národní osvěty jmenovalo asi 37 německých učitelů pro vyučování němčině na českých státních školách menšinových a má úmysl pokračovati v tomto jmenování.

Tím zasáhlo (ministerstvo, které má býti strážcem kultury osvobozeného státu a jeho posilovatelem) velmi neblaze do vývoje těchto škol a projevilo naprosté neporozumění úkolu národních škol vůbec a menšinových škol českých zvláště. Ocenilo totiž jedinou stránku věci, aby české žactvo těchto škol slyšelo němčinu podávanou německým znalcem od prvého počátku vyučování o ní, aniž ovšem vyčerpalo prostředků, jimiž mohlo vyučování němčině na českých menšinových školách učiniti zadost bez škodlivých účinků je doprovázejících, když bude vyučováno učitelem německým. Nebyla učiněna ani veřejná výzva, ani jiným způsobem nebylo vyzváno učitelstvo, aby se přihlásili čeští učitelé ovládající jazyk německý, ač při dnešní nezaměstnanosti českého učitelstva našlo by se zajisté mnoho těch, kdo by rádi přijali místo třeba k výhradnému vyučování jazyku německému. Neučinilo ministerstvo ani dávno a důvodně žádaného kroku, aby byli připuštěni k vyučování němčině vedlejší čeští odborní učitelé jazyků s universitní zkouškou, čímž by ihned vyřešena byla i palčivá otázka plného zaměstnání vedlejšího učitelstva jazyků na národních školách vůbec, neboť i veliká řada vedlejšího učitelstva jazyka francouzského dokonale ovládá jazyk německý tak, že by ihned mohlo složiti z něho zkoušku universitní. Ke státní zkoušce potřebné podle dnešních předpisů pro vyučování na školách nejsou však připuštěni, neboť vyžaduje se jako podklad složení zkoušky dospělosti učitelské (maturity) ze starého předpokladu, že němčina má míti ráz zemského jazyka, event. státního jazyka, předpokladu, který jest v republice zajisté neudržitelný!

Jinou cestou, jež mohla odpomoci nedostatku českého učitelstva pro vyučování němčině na českých školách, byla by péče ministerstva, aby učitelstvo nebylo do nemožnosti přetěžováno počtem vyučovacích hodin v ostatních předmětech tak, aby vůbec mohlo vyučovati ještě také nepovinnému předmětu, dále aby hodiny němčiny jako vůbec přespočetné hodiny byly honorovány slušnou odměnou, která by vyvážila aspoň ztrátu času, když již ne ztrátu energie a sil, a která by také povzbudila učitelstvo, aby se věnovalo studiu a výcviku v řeči německé.

Po 24 hodinách resp. 28 event. 32 hodinách týdenních jest samozřejmé, že nikdo na světě nemá dosti sil, aby přijal vyučování nepovinnému předmětu a ještě k tomu za odměnu 5 Kč t. j. pět korun čsl. na obecných a na měšťanských školách 6 Kč t, j. šest korun čsl. při třídách naplněných až 75 žáky! A to musí býti učitel z jazyka německého zvláště zkoušený!

Jsme zvyklí, že se u učitelstva národních škol hřeší na jeho idealismus - ale tak daleko snad přece nebudeme hnáti tyto požadavky!

Vracíme se k faktu, že ministerstvo nevyčerpalo cest, jimiž mohlo získati české učitelstvo schopné vyučovati němčině s úspěchem.

Sáhlo prostě k pohodlnému řešení a povolalo německé učitele na české školy národní.

Otázka výměny učitelstva obou národností na školách obou národností není nová. Ale jak důkladně chce jej pronikati naše neodborná veřejnost, ukazuje na př. anketa, kterou uspořádal deník >České Slovo< (viz čís. 153 z 1. července 1928)! V ní odborníci, mezi nimi universitní profesoři germanisté vyslovují se o věci.

Tenor všech úsudků zní:

Mohlo by se snad pokusně použíti učitelů německých na českých školách, ale pouze pro nejvyšší třídy středních škol, u žactva, které překonalo gramatické obtíže cizího jazyka. Dále zdůrazněno, že duch české školy musí zůstati duchem českým atd. Vesměs zdůrazňují odborníci, že může jíti jen o pokusy, kdežto provedení všeobecné může přinésti více škod než prospěchu.

Tak mluví odborníci o vyšších typech a třídách škol. - O nižších třídách čteme na př. posudek univ. prof. dr Miloše Weingarta: Při vyučování cizímu jazyku v nižších třídách třeba vycházeti z mateřského jazyka a počítati s jazykovými znalostmi žáků, a to může dobře oceniti jen přislušník téhož národa, jako jsou jeho žáci atd. - Při tom ovšem nikdo z účastníků ankety nevěděl, že ministerstvo školství a národní osvěty chce jmenovati německé učitele dokonce na menšinových školách národních!

Ministerstvo školství a nár. osvěty částečně snad volilo německé učitele národnosti české. Ale zde musíme upozorniti, že by tu mohlo jíti buď o síly velmi staré (z dob, kdy čeští lidé studovali na školách německých), nebo odrodilce. Ale v každém případě duch těchto učitelů je formován a zformován německou kulturou, německými názory na náš stát a národ - a již tím jsou nezpůsobilí s úspěchem působiti na škole české vůbec a v nepřátelském prostředí býv. uzavíraného území zvláště!

Ve své spravedlnosti k německé menšině náš národ šel za meze jistoty státní a národní, když dává vyrůstati novým a novým generacím občanů německého jazyka jen a jen pod vlivem německých učitelů - ne vždy v duchu prodchnutém státní myšlénkou a nutností nedělitelnosti našeho státu!

Nejsme šovinisty a nechceme prohlubovati propast mezi národem českým a německým; ale nesmíme dopustiti, aby šovinismus německý nalézal půdu v národních školách českých! Nezapomínáme, že naše kdysi uzavírané území bylo zněmčeno a že smutnou zásluhu o to mělo také německé učitelstvo. Jasně říkáme, že budeme hájiti své české mládeže v menšinách, žijící beztak v prostředí zněmčeném, aby v ní nepůsobily vlivy oslabující její národní jistotu!

Z těchto všech důvodů pedagogických, psychologickýeh, národních i státních tážeme se pana ministra školství a národní osvěty:

1. Jest Vám známo, že ministerstvo jmenovalo německé učitele na české státní školy národní ve zněmčeném území?

2. Jste ochoten přísně zakročiti proti tomu a zjednati co nejdříve nápravu?

3. Jste ochoten způsobiti, aby nebylo učitelstvo přetěžováno maximálním počtem vyučovacích hodin a dále připraviti zákon, který by zvyšoval odměny za vyučování němčině a nepovinným předmětům na národních školách vůbec a použíti všech prostředků, aby na národní české školy byli získáni kvalifikovaní čeští učitelé pro vyučování němčině?

V Praze, dne 12. července 1928.

dr Macků, Kloláč, Wagner, Hubka, dr Veselý, F. Šťastný, Pichl, Šolc, dr Klouda, Klečák, dr Krouský.