Sehr wichtig ist die Verletzung des Bankund Sparkassengeschäftsgeheimnisses. Das Geschäftsgeheimnis der Banken und Sparkassen ist kein leerer Wahn, sondern etwas, was durch Jahrhunderte erprobt worden ist. Und jetzt plötzlich kommt das Gesetz über die Zinsenregelung und nun kann auf Grund der Anzeige eines Konfidenten, die gar nicht begründet zu sein braucht, das Zentralschiedsorgan unter Umständen die ganzen Bücher der Bank, der Sparkassa, der Raiffeisenkassa, alles um und umdrehen. Man könnte verleitet sein zu glauben, daß das richtig gemacht ist. Aber jedes Ding hat zwei Seiten. Und da möchte ich doch einmal heute die Vertreter der Bauern fragen. Sagen Sie doch einmal Ihren Wählern, daß Sie durch dieses Gesetz die Preisgabe des Banken- und Sparkassengeschäftsgeheimnisses ausliefern. Der Bauer ist doch von hausaus mißtrauisch, er will stets das Geheimnis gewahrt haben und er legt deshalb auch sein Einlagsbuch in den Strohsack, um es zu verstecken. Und nun wollen Sie bei den Einlagen das Geheimnis preisgeben!

Es würde sich noch ungeheuer viel gegen dieses Gesetz anführen lassen. Interessant ist besonders der § 15. Jener Paragraph, über den die Koalition gestolpert ist, wo sie 10 Tage gebraucht hat, um dieses Ei auszubrüten, diese Nachgeburt, die unter allergrößten Schmerzen herausgekommen ist. Der Paragraph war erst sehr einfach und hat am Anfang die Kollektivverträge überhaupt nicht berührt. Das war der Erfolg der sozialistischen Parteien. Jetzt kommt Nosek als Berichterstatter über das Gesetz und gleichzeitig als Repräsentant des Finanzministeriums - Sie sind mir doch nicht böse, wenn ich das sage, es ist doch so - Nosek legt den Antrag vor auf Aufhebung der Kollektivverträge. Jetzt schreien die Sozialisten wieder über dies Niederlage. Es wird 10 Tage verhandelt und dann Kautschuk herausgebracht. Der Erfolg ist - eine Niederlage der sozialistischen Parteien. Man sagt zwar, die Kollektivverträge werden nicht aufgehoben, sondern nur Einzelveträge bei "dauernd unangemessen hohen Bezügen", was aber "dauernd" und was "unangemessen hoch ist", darüber steht nichts darinnen. Wenn man aber dem Verwaltungsrat aus der anderen Tasche einmalig eine Million auszahlt, so spielt das gar keine Rolle!

Das Bankengesetz hat die Heiligkeit der Verträge gebrochen und dieses Gesetz bricht die Verträge zum zweitenmal. Aber Vertrag ist Vertrag und man muß an der Heiligkeit des Vertrages unter allen Umständen festhalten. Sie haben damit ein Präjudiz von schwerwiegenster Bedeutung geschaffen, daß Sie Verträge durch einfache Verhandlungen des Siebener-Ausschusses aufheben lassen. Das ist ein sehr schwerwiegendes Präjudiz. Aber Sie vergessen bei der ganzen Sache, daß sich die Zinsfußregelung nicht einseitig auf den Rükken der Angestellten ausführen läßt. Nicht durch einseitigen Regieabbau, durch Abbau der niedrigeren Beamten. Herr Koll. Nosek, Sie mögen winken soviel Sie wollen, Sie werden ja für diese Sache niemals Verständnis bekommen, weil Sie darauf eingestellt sind, daß jedes Wort der Opposition ganz gleichgiltig ob es noch so vernünftig ist, unbeachtet bleiben muß. Über das, was die Opposition sagt, wird stets der Stab gebröchen. Sie haben das gestern wieder im Ausschuß bewiesen. Manches von dem, was die Opposition an Vorschlägen und Anträgen eingebracht hat, hätte die Koalition gut brauchen können. Sie brauchen sich absolut nichts einzubilden, meine Herren, daß dort bei Ihnen allein die gescheiten Leute beisammen sind. Auch außerhalb des Siebener-Ausschusses gibt es vielleicht manchen - ich spreche nicht von mir - der für den Siebener-Ausschuß verwendbare Vorschläge zu machen hätte. Aber weil er zur Opposition gehört dürfen seine Ideen und Anträge nicht verwendet werden. Wenn Sie aber etwas verwenden, dann stehlen Sie es, indem Sie es als Koalitionsantrag einbringen. Denn einen Antrag der Opposition anzunehmen, das würde doch das Prestige der Koalition vollständig zerstören.

Meine Herren! Ich wiederhole also: der Schaden, den dieses Gesetz anrichten wird, wird viel gröser sein als der Nutzen. Ich wiederhole, daß wir der Ansicht sind, daß der Zinsfuß zu hoch ist, aber, daß sich der Zinsfuß nicht gesetzlich und normativ regeln läßt, wie es dieses Gesetz beabsichtigt. (Potlesk.)

Tisztelt Képviselőház! A tárgyalás alapját képező jelen törvényjavaslat jól rávilágít a csehszlovák parlamentarizmusra, a törvényalkotás mikéntjére. Ez a törvényjavaslat tényleg fontos, nem ugyan az országok és népek jóléte tekintetében, a gazdasági válság megszünése tekintetében, hanem igenis fontos a kormány hatalmi politikájának szempontjából.

A csehszlovák parlamentarizmust jellemzi az, hogy fontos törvényjavaslatokat úgy terjesztenek a képviselők, a törvényhozók elé, hogy azoknak nincsen elég fizikai idejük arra, hogy belemélyedjenek a tárgyalandó törvényjavaslatba. A benyujtott törvényjavaslatokon máról-holnapra módosításokat végeznek, a költségvetési bizzottságnak és iparügyi bizottságnak megparancsolják, hogy éjszaka tárgyalja le, anélkül, hogy egyuttal módját ejtenék annak, hogy az illető bizottságoknak a tagjai ezen módosítások mikéntjéről meggyőződést szerezhessenek, hogy azoknak jelentőségét és helyességét idejük lenne megfontolni és ehhez szabni a maguk akaratelhatározását és véleményét a törvényjavaslatot illetőleg.

Ez egy lehetetlen állapot, pláne akkor, amikor a csehszlovák köztársaság parlamentarizmusa úgy van megszerkesztve, hogy a még valami diskusszió lehetőségét tartalmazó törvényhozó munkát a bizottságokba sűrít, a plénumnak ezzel szemben igazán semmiféle komoly szerepe nincs, mert amit a bizottságok elfogadtak, a bizottságok elfogadott álláspontján a plénum már változtatni nem tud. Legalább is eset erre a csehszlovák parlamentarizmus történelmében még nem volt.

Nekünk, a magyar nemzeti kisebbség törvényhozóinak sokkal nehezebb a feladatunk, mint a nemzeti törvényhozóknak, mert hiszen nekünk a törvényjavaslatot csak csehszlovák nyelven adják ki, úgyhogy minekünk, akik nem értjük a csehszlovák nyelvet, nincs elégséges időnk arra, hogy lefordítsuk és kiadást csináljunk avégből, hogy a törvényjavaslathoz hozzá tudjunk szólni. Amíg a német nemzeti kisebbségnek ezen a nehézségén már segítettek, mert hiszen minden kormányjavaslat a német nemzeti kisebbség részére hivatalból német nyelven is megjelenik, addig a magyar nemzeti kisebbség részére magyar nyelvü törvényjavaslat-fordítás egyáltalában nem bocsáttatik rendelkezésre.

Erre az anomáliára és erre a joghiányra mi már több alkalommal rámutattunk és Malypetr volt képviselőházi elnök úrnak írásban is benyujtottuk klubunk kérelmét, amely szerint kértük, hogy a törvényjavaslatokat, a kormányjavaslatokat magyar nyelvre is lefordítsák és bocsássák rendelkezésünkre. Malypetr akkori házelnök úr kilátásba is helyezte kielégitő megoldását ennek a kérdésnek, de sajnos, kétszeri sürgetésünk dacára sem történt ebben au ügyben semmi és ma is úgy áll a dolog, hogy magyar nyelven ma sem kapjuk meg a törvényjavaslatokat.

A jelenlegi parlamenti elnökségnél részben haladást látunk etekintetben, mert nemrégiben a házelnökségnek, illetve a presidiumnak egy határozatát magyar nyelven közölték klubunkkal. Ebből a kedvező jelenségből azt következtethetjük, hogy a mostani házelnökségnek más az álláspontja és respektálni kívánja a nemzeti kisebbségi törvényhozók kérelmét és lehetővé teszi számukra a törvényhozói hivatás megfelelő gyakorlását.

Innen fordulok klubunk nevében az elnökséghez, hogy még a Malypetr által el nem intézett kérelmünket sürgősen intézze el és adja meg nekünk a módot, hogy népünk érdekében eleget tehessünk a törvényhozói hivatásnak és kötelességnek. Meg kell szüntetni azt az állapotot, amely tétlenségre kényszeríti a törvényhozást. Az olyan eljárással, amikor egyszerre, éjszaka, előterjesztik a javaslatot, azt még az éjszaka folyamán a bizottság letárgyalja és minden előkészület nélkül másnap reggel idetálalják a plénum elé, azt célozzák, hogy a kellő meglátás ezáltal is hátráltassék és ne legyen akadálya a kormánypolitika hivatalos akaratának, amely az ilyen törvényjavaslatokat már törvényerőre emelte. Meg kell szünni annak az állapotnak, amely a törvényhozást teljesen alárendeli a végrehajtóhatalom önkényuralmának.

A kormánynak nincsen átfogó gazdasági programmja és ezért van az, hogy egy-egy kis részlettörvényt terjeszt hosszu idő után a parlament elé, amivel nem lehet elérni a gazdasági válság enyhítését, de a hatalmi poiitika céljait minden alkalommal szolgálják. Jellemző, hogy ezeknek az apró-cseprő törvényalkotásoknak sohasem az elszegényedés megállítása, a krízis megszüntetése a célja, hanem az a tendenciája, hogy a történelmi országok bankokráciájának gazdasági és politikai hatalma és uralma biztosítassék és emeltessék. A kormány tudja, hogy a kormányzat elnemzetlenítő politikáját a legjobban és legbiztosabban a történelmi országok bankokráciája tudja végrehajtani, de úgy, hogy a látszat amellett szóljon, hogy erőszakot a politika nem alkalmaz, csak kihull a nemzeti kisebbség kezéből a kenyér, elvész a függetlenség és belekényszerül a szegény nemzeti ember abba az irtózatos helyzetbe, hogy vállalja, lelki kényszer hatása alatt, az uralkodó nemzethez való tartozását és annak rabszolga-módra való szolgálatát. A történelmi országokbeli bankokrácia Szlovenszkónak és Ruszinszkónak, vagyis a gyarmatoknak nemzeti, gazdasági erejét megöli, lehetetlenné tesz minden törvényes ellenállást, hegemóniát gyakorol a pénzügyi és gazdasági hitelpolitikában és a maga irtózatos mohóságában felfal minden nemzeti életet.

Meg lehet állapítani, hogy ma már a köztársaságban a történelmi országok bankokráciája kormányoz. Tisztán látható, hogy nem az történik, amit a kormány akar, de az, amit a történelmi országok bankokráciája engedélyez. A ko rmányzáshoz a pénzt a bankokrácia adja és nem adja, ha a kormány nem a történelmi országok bankokráciájának intenciói szerint cselekszik. Az 1932. évi 54. számu banktörvény is a bankokrácia érdekében hozatott. A nagy pénzügyi tanácsban, amelynek a kamatpolitika kialakulására döntő hatása és intézkedési joga van, S zlovenszkó és Ruszinszkó egyetlenegy taggal sincs képviselve a demokratikus önkormányzat nagyobb dicsőségére.

A banktörvény és a jelen törvényjavaslat halálos csapást mér. Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági és pénzügyi életére. A banktörvény Szlovenszkóban és Ruszinszkóban uj pénzintézetek alapítását lehetetlenné tette akkor, amikor az alapításhoz 10 millió korona alaptőkét ír elő, de még akkor sem vállalja a törvény a kormány terhére azt a kötelezettséget, hogy a 10 millió alaptőkének együttléte esetén köteles az uj pénzintézet alakulását engedélyezni, mert akkor is meg van a lehetőség arra, hogy ne engedélyezze a pénzintézetet. Szlovenszkón ma már csak három pénzintézet van, amely a nemzeti tőkéknek nagyobb részét kezeli és amelyeknek alaptőkéje 10 millión alul van. Ezen bankoknak jelentős betéttőkéik vannak, azonban a hivatalos pénzügyi politika konstatálhatja, hogy az alaptőkének nagysága és a betéttőkének nagysága között nincs meg a kellő arány és előírja azt, hogy tessék az alaptőkét felemelni. A parancs folytán a pénzintézet az alaptőke emeléshez meg tesz mindent, beadja a kérvényt az alaptőke-emelés engedélyezésére és akkor jön a meglepetés. A hivatalos pénzügyi kormány nem adja meg az alaptőke felemeléséhez az engedélyt, tehát mesterségesen támaszt egy olyan akadályt a pénzügyi önállóság és a nemzeti kisebbség gazdasági erejének érvényesülése elé, amit lehetetlen nem tendenciózusnak tekinteni és amiből lehetetlen, hogy ne ismerje fel minden obj ektív ember azt a tendenciát, hogy a még meglévő három pénzintézetet megadásra, beolvadásra, vagy liquidálásra kényszerítse.

Most jön megint a verseny-norma es a betétes-kölcsön tőkekamatjának kötelező szabályozása. Ezt akarja a törvényjavaslat Szlovenszkóban és Ruszinszkóban is, hozzászólni a kérdéshez azonban nem lehet, mert a pénzügyi nagy tanácsadó testületben Szlovenszkónak és Ruszinszkónak nincsen képviselője és így e két országnak gazdasági kívánságait senkisem honorálja, de nem is hallgatja meg.

A történelmi országok mammutbankjainak nagy és olcsó betéttőkéi vannak, mert a kistőkés úgy gondolkozik, hogy inkább kis kamatra odaadom a nagybankoknak pénzemet betétképen, mint a kisebb bankoknak magasabb kamatra, mert ott nagyobb biztonságban érzi a maga tőkéjét. Igy halmozódik fel a betéttőke olcsóbb kamatozás mellett a ma mmutbankokban.

Amikor majd a bankkamatláb le lesz szállítva, a mammutbankok még sem fogják megérezni a betéttőke kiszivárgását és az olcsó kamatláb mellett is marad részükre annyi nyereség, amivel ki tudják parirozni azt a veszteséget, ami a kölcsöntőke kamatlábának leszállítása révén előállhat. A betéttőke kivonulását is ki tudják a nagybankok parírozni a maguk kartellpolitikkájával, míg a szlovenszkói és ruszinszkói pénzintézetek a maguk kisebb betéttőkéjükkel, a drága betétkamat mellett és a nagy veszteségek után, amelyek elő fognak állni abból, hogy a kölcsön-kamatláb leszállítása a már régebben kihelyezett tőkékre is vonatkozik és azt el kell veszíteni, nem fogják tudni kiparírozni, már csak azért sem, mert a szlovenszkói és ruszinszkói gazdasági élet legnagyobb része a mezőgazdasági érdekeltséget jelenti. A nemzeti bankoknak kamatláb-politikája és olcsó kamatja ezzel szemben nem a mezőgazdasági hitel rendelkezésére szolgál, hanem a kartelleket, a részvénytársaságokat, szóval a hatalmas bankokráciának vazallusait szolgálja és azoknak hoz előnyt, aminek révén a bankokrácia uralja a gazdasági életet és nagy pénzügyi, valamint politikai hatalomra tesz szert. A végső következmény az, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói pénzintézetek az elé a kényszezerhelyzet elé fognak kerülni, hogy, vagy meghalnak, vagy feladják függetlenségüket és bekapcsolódnak a történelmi országok nagy mammutbankjaiba, ami egyenlő a teljes önállóságnak és önrendelkezésnek az elvesztésével.

Ha ez a győzelem meg van, akkor "a gyarmatoknak" minden gazdasági és politikai hatalma a cseh bankokrácia kezébe kerül. A törvényes ellenállás leh etősége csökken és ezzel együtt az elnemzetlenítes hatásai is kifejezésre jutnak a nemzeti kisebbségek számának csökkenésében, illetve a csehszlovákok számának növekedésében.

A községi takarékp énztárak révén is elvonják Szlovenszkóból és Podkarpatszká Ruszból a még meglévő tőkéket. Az árvák és bírósági letétpénzek szintén csak a cseh nagy ingótőkét szolgálják.

Ha a törvényjavaslatnak komoly célja volna a krízis enyhítése, illetve megszüntetése, akkor üdvözölnénk a törvényjavaslatot, mert akkor megtalálnók benne a mezőgazdasági és ipari hitel létesítését, az alkotó és forgó tőke rendelkezésre bocsátást, a tőkeszegénység megszüntetését, a vásárlóképesség, az értékesítés megteremtését, a belső, jó fogyasztási piacnak a megvalósulását.

Ezt emlegetik folyton a kormány tagjai, legutóbb a földmüvelésügyi miniszter is, a valóságban azonban egy vonást sem tesznek a megvalósítás érdekében és engedik, hogy az ingó tőke uralma, a bankokrácia megsemmisítse a mezőgazdasági életnek prosperitását és virágzását. Nem gondolnak arra, hogy ez csak fokozza és folytonossá teszi az elszegényedést, aminek azután csak katasztrofa lehet a vége.

Ennek a törvényjavaslatnak Ruszinszkóban és Szlovenszkóban hitel-elvonás, uj hitelek nyujtásának további lehetetlensége lesz a következménye, mert hiszen azt nem tiltja meg a törvény, hogyha egyszer annak a banknak le kell szállítani a kölcsön-kamatlábat, hogy a kölcsönt fel ne mondja az illető adósnak, amiáltal az adós teljesen tönkre fog menni, mert a történelmi országok bankokráciája nem fog rajta segíteni, legfeljebb akkor, ha lekötelezi magát nemzeti életének megtagadására.

Ezen törvénynek a kisebbségi gazdasági erő elpusztulása lesz a következménye. Olyan ez, mint a kartell-politika, amely monopolizálni akarja a termelést és a kedvező árat és hogyha van egy konkurrens, úgy annak letörésére még önköltségi áron alul is képes a maga produktumait árulni, csakhogy megölje a konkurrenst. Ha ez megtörtént, akkor szédületesen felemeli a kartell az árakat, úgyhogy megtérül neki nemcsak a konkurrencia megsemmisítésére beruházott összeg, de még búsás haszon is jut a zsebébe. Ezért kell a verseny-norma és a nagy szemforgatással megalkotott szankciók és a komédiás és a kibuás lehetőségét magában foglaló érvényesítési eljárás.

Hypokrízis az egész törvényjavaslat! Ha ehhez a törvényjavaslathoz junktimban becsatolták volna a szövetkezeti törvényt, amely a szövetkezeti hálózatot megteremtené, az adóztatás mértékének leszállítását, az elviselhetetlen közterhek lebontását, az adóságrendezést, a földteher-adóságok konverzióját, a mezőgazdasági kartellek hiányát és a bankokratikus kartellek pusztításait ellensúlyozó rendelkezéseket, akkor meg lehetne szavazni ezt a törvényt.

De így, mai formájában, nem lehet ezt a törvényjavaslatot megszavazni, mert hiányzik egy olyan intézkedés, amely a gazdasági élet megfagyasztott vérkeringését ujra életre kelthetné, mert hiányzik az alkotó és forgó tőkének beutalása a gazdasági életbe, mert a tőkeszegényseg megszüntetésére semmit sem gondol a kormánypolitika, mert a munkaalkalmak korlátlanságának megteremtése nem kormányzati programm, mert hagyják a romlást és hagyják, hogy a jegyb ankrendszer révén egyeseknek a profitja nőjön, ami csak sietteti a katasztrófát.

Altalában a kül- és belpolitikai tények is azt a tendenciát mutatják, mint hogyha az egészen elszegényedett Szlovenszkó és Ruszinszkó lenne a cél, amiért azután reviziót nem is lesz érdemes ellenezni.

A kormányzati politika nem más, mint az elnemzetlenítő, burkolt abszolutizmus. Most hallunk egy hírt, ami a községek feloszlatál sának egy ujabb abszolutisztikus példája. Kézsmárk városának, minden ok nélkül, a nemzeti egyenjoguság nagyobb dicsőségére, megszüntették az önkormányzatát és többségi-uralomnak a megteremtése végett a kisebbségből, a türelmetlen soviniszta táborból, választottak kormánybiztost, egy olyan kormánybiztost, akitől a többségi nemzeti kisebbség semmiféle jót, sem a gazdasági életben, sem kulturális téren nem várhat. (Posl. Nitsch: Der, der den Präsidenten Masaryk in Késmark brüskiert hat, wurde Regierungskommissär in Késmark!) Ilyen embert állítottak a törvénytelenül és jogtalanul megsemmisített helyi önkormányzat élére a kormánypártok.

A községi képviselőtestületek feloszlatásának tekintetében szépen látszik az egyenjoguság a republikában. Az osztrák birodalmi törvényben meg van mondva, mikor lehet a községi képviselőtestületeket feloszlatni, de meg van mondva az is, hogy a feloszlatottság állapota nem tarthat hat hétnél tovább. Az uj közigazgatási reform a járási képviselőtestületeknek feloszlatására két hónapot ír elő, illetve két hónapon belül ujra meg kell választatni a képviselőtestületet. Itt tények igazolják, hogy sok esetben hónapokig, sőt évekig tart a feloszlatás anélkül, hogy a választások kiirásra kerülnének, csak azért, hogy a sovinista-politika jól kihasználhassa a hatalmi tendenciákat.

Jól jellemezte dr Fajnor, a Legfelsőbb bíróság elnöke az - állapotot, amikor azt mondotta, hogy: "Államunkban a jog, a törvény és az igazság elve visszavonulóban, a hatalom, főleg a politikai hatalom elve előnyomulóban van." Itt minden állapot hatalmi célokat szolgál, nem törődik a népek boldogságával, jólétével, jogaival nemzeti életében.

Amíg az ilyen hatalmi célzatokkal telített állapotok vannak, nem szavazhatunk meg semmiféle ilyen törvényjavaslatot és éppen ezért klubunk nevében bejelentem, hogy a javaslat ellen fogunk szavazni. (Potlesk.)