Az idézett törvény ciméből, egész szerkezetéből nyilvánvaló, hogy a törvényhozás a motoros járómü-adóval azokat a járómüveket akarta megterhelni, amelyek a közforgalmi utakat, tehán az állami s a volt megyei utakat használják, koptatják, rongálják s igy méltányos, hogy eme járómüvek tulajdonosai az utalapon át adójukkal a használt utak karbantartási, javítási költségeihez járuljanak. Ezt a felfogást igazolja az ugyancsak idézett s a 9. paragrafus 4. bekezdésében foglalt rendelkezés is, amelyuek értelme az, hogy a mezőgazdaságban használt traktor az országutat s általában a közutakat kevésbé használja s ezért ez adó alól mentes.

A törvény eme világos és félreérthetetlen rendelkezéseit azonban a pénzügyi hatóságok – nem tudjuk, hogy felsőbb utasításra-e – egészen másként, tévesen s a mezőgazdasági traktorok tulajdonosainak a kárára magyarázzák s megadóztatják azokat a traktorokat, amelyekkel tula jdonosuk akár bérszántást, akár bércséplést végez, vagy ha kizárólag erdei és mezei magánutakon fát, vagy egyéb árut fuvaroz, azonban ezeket a fizetésért végzett munkákat mindig magánterületen, a nyilvánosság elől elzárt magánutakon végzi s a közutakat nem használja. A traktorukkal idegen személyeknek is pénzért munkát végző géptulajdonosok a törvény erejében bizva adómentesnek tekintették traktorukat, mert közutakat vagy egyáltalán nem, vagy csak elenyészően csekély mértékben vettek igénybe, mint azt a törvény is mondja, csak a gazdasági épületek és ema földek között, amelyeket az adófizetők maguk müvelnek a traktort éppen ezért megadóztatás céljából joggal nem jelentették be s a traktoradót nem fizették. A más törvényellenes nézetet valló pénzügyi hatóságok azonban nemesak hogy a traktoradót hajtották be az ilyen személyeken, hanem adóeltitkolás miatt büntető eljárást helyeztek folyamatba az illetők ellen s byakran 10.000 K-t meghaladó pénzbüntetésekkel sujtották a teljesen ártatlan gazdákat.

A fentebb kifejtett törvénymagyarázatunk helyességét igazolja a legfelső közigazgatási biróságnak 1931-3303 számu elvi jelentőségü döntése, amely egy konkrét esetből kifolyólag kimondta, hogy a mezőgazdaságban használt traktor akkor is adómentes ha annak tulajdonosa azzal idegen személyeknek fizetésért munkát végez, emellett azonban a közutakat nem veszi igénybe, mert a törvény 8. paragrafusa szerint csak azok után a motoros járómüvek után kell adót fizetni, amelyek közutakon végeznek szállítást.

A közigazgatási biróság emlíett ítélete már két hónap óta ismeretes és szinte lehetetlen hogy arról az állami pénzügvi igazgatás tudomást nem szerzett volna, mert hiszen az ítéletet a biróság a panaszolt pénzügyminisztériumnak is kikézbesítette. A jogtalanul megadóztatott s ezen kivül teljesen igazságtalanul megbüntetett mezőgazdasági traktortulajdonosok nagy tömege joggal elvárta, hogy a közigazgatási biróstág döntése alapián a pénzügyminisztérium utasítást ad az első foku pénzügyi hivataloknak, hogy u traktoradó törvényellenes behajtását legalább a jövőre nézve szüntessék be. A jó erköles feltétlenül megköveteli, hogy az igazságtalan büntetéseket a pénzügyi igazgatás haladéktalanul térítse vissza az érdekelteknek, vagy adó számlájukou más adók javára könyvelje át. Mindebből semmi nem történt, sőt ellenkezőleg.

Biztos tudomásunk van arról, hogy egyes elsőfoku pénzügyi hivatalok tisztviselői a napisajtó utján tudomását szerezvén erről a döntvényről utasítást kértek a vezérpénzügyigazgatóságtól a traktoradónak a jövőben való beszedéséről, mert lelkiismeretükkel nem tartották összeegyeztethetőnek, hogy törvénycs alap nélkül adókat szedjenek be. A felsőbb utasítás forduló postával érkezett s ez tovább is kitart a törvényellenes állásponton, s igy az adóhivatalok vezetői nem akarván összeütközésbe kerülni fölötteseikkel, tovább is beha itják azt az adót, amit maguk is törvénytelenuek minősítenek.

Tudomáson van arról, hogy a minisztériumok minden olyan esetben, amikor a közigazgatási biróság előtt pervesztesek lettek, a közigazgatási biróság döntésének a közigazgatási hivatalokkal szemben kötelező erejét ugy fogják föl, hogy ez a kötelező erő csak arra a konkrét esetre vonatkozik, amelyben a biróság döntött. De azt is tudjuk, hogy a közigazgtási biróság szomoruan hires, 1924. évi illetőségi jogi döntésénél a közigazgatási hatóságok egymás után vették revizió alá a községek által kiállított illetőségi bizonyítványokat s azokat tizezer számra megsemmisítették, »csakhogy a törvény sérelmet ne szenvedjen.« A hontalanok gvártása a közigazgatási biróság elvi döntése alapján indult meg, mely döntés a hatóságoknak kedvező volt. A demokratikus jogegyenlőség igzán elemi követelménye volna, hogy most a pénzügyminisztérium haldéktalanul rendeletet adjon ki a törvény védelmére s ne várja azt, hogy sok ezer traktortulajdonos végigjárja a három évi várakozást jelentő közigazgatási birósági utat. Különösen fontos volna egy ily rendelet kiadása manápság, amikor a földmüvesek a legális adóikat sem képesek megfizetni egyszerüen azért, mert nincs pénz. A törvényes alap nélkül behajtott traktoradó azonban nagy mértékben járul hozzá az adóerköles romlásához is s mint azt alulirottak számos felszólalásukban már hangoatatták, azt meg kell ismételniök, hogy tudniillik az adóerkölcsök javítását az állami pénzügyi igazgatásnak végül önmagán is meg kell kezdeni, mely kezdetre jobb alkalom nem is lehet, mint az, hogy a pénzügyminisztérium bünbánólag jóváteszi azt a tévedését, amelyet a traktoradó igazságtalan behajtásával elkövetett.

Ezek alapján kérdezzük a pénzügyminiszter urat:

1. Van-e tudomása arról, hogy az alájarendelt pénzügyi hivatalok a traktoradót törvénytelenül azokkal a személyekkel szemben is behajtják, akik mezőgazdasági traktorukkal másokuak fizetésért munkát ugyan végeznek, a közutakat azonban nem veszik igénybe?

2 Hajlandó-e a közigazgatási biróság 3305-1931 számu döntvényében lefektetett elvek figyelembevételével utasítást kiadni az alárendelt pénzügyi hivataloknak arra vonatkozólag, hogy a mezőgazdasági traktoroknak a törvenyben biztosított adómentességet a közigazgatási biróság itéletének szellemében respektálják?

3. Hajlandó-e utasítást adni az adóhivataloknak arra vonatkozólag, hogy a multban törvényes alap nélkül, beszedett traktoradót, valamint a nyilván jogi tévedésen alapuló penzügyi kihágási itéletekkel megállapított pénzbüntetéseket az adóhivatalok az érdekelteknek haladéktalanul visszatérítsék, illetve az érdekeltek adószámláin más adótartozások javára átirják?

Prága, 1932. április 14

dr Korláth, dr Szilassy, Richter, dr Grosschmid, Böhm, Wenzel, Tichi, Teschner, dr Jesser, Eichhorn, Köhler.

senátorů Františka Merty, J. Pichla, dr Miloty a druhů

Z různých míst Podkarpatské Rusi docházejí zprávy, že pozemková reforma neuspokojila drobný lid podkarpatoruský že půda namnoze byla přidělována i osobám majetným. Z provedení úpravy pastvin a naturálních pachtů při řádném řešení těchto otázek získáno by bylo pro drobný příděl na 160.000 k. j. orné půdy. Toto kvantum by se zvětšilo i přeměnou některých částí lesních kultur k účelům zemědělským, pokud s hlediska národohospodářského by to bylo racionelní.

Tážeme se proto vlády:

1. Jak hodlá napraviti křivdy, které vznikly chudému lidu podkarpatoruskému z nedostatečně a bezprogramově prováděné pozemkové reformy?

2. Jak hodlá ku prospěchu místního lidu použíti některých státem spravovaných lesů a statků k provedení dodatečné pozemkové reformy?

3. Je-li ochotna napraviti křivdy, které se staly původnímu obyvatelstvu Podkarpatské Rusi tím, že zemědělská půda nebyla v přiměřené výměře přenechána podkarpatoruským malozemědělcům, ale silným jedincům?

4. Jak hodlá působiti na společnost »Latoricu«, aby přenechávala lidu pozemky do nájmu za ceny přiměřené?

5. Jak hodlá působiti na společnost »Latoricu«, aby nezdražovala vše, čeho z propachtovaných jí pozemků potřebuje obyvatelstvo podkarpatoruské (písek z řek a potůčků, dříví a pod.) vzhledem k velmi neutěšenému finančnímu stavu lidu podkarpatoruského?

V Praze, dne 19. dubna 1932.

Merta, Pichl, dr Milota,

ing. Marušák, dr Klouda, dr Vesel, Šťastný, Hubka, Šolc, Riedl, Berkovec, Černý.

V Tuří Pasece přišlo dne 18. února ke vdově po Michalu Toroňovi vsi 30 četníků do domu……………..

V téže obci dne 20. února přišli četníci k Mikuláši Mikulovci vylomili dveře..... svými »mírnými« způsoby.

Vasil Vakula, klidný obyvatel Tuří Paseky, utekl před četnickým pronásledováním ze svého rodného, nuzného útulku do lesů s jinými soudruhy a ukrýval se před četnickým terorem na mraze, takže mu omrzly obě nohy; dne 27. února přivezli ho do mukačevské nemocnice.

Ondřej Plovajko také se skrýval…………… po lesích. Dne 22. února ho četníci chytli,........ Hnali svázaného z Tuří Paseky až do Tuřích Remet a potom ho odeslali do užhorodského vězení.

V obci Podplazí (okres svalavský) přišli dne 19. února dva četníci k Michalu Čubirkovi v noci v 11 hodin. Chodili kolem domu Pod okny a potom chtěli vejíti do domu, ale dveře byly zavřeny. Zvenčí volali na Čubirka, aby je pustil do domu, ale Čubirka neotevřel dveře a řekl nezvaným hostům: »Potřebujete-li něco, přijďte zítra, ale teď rodina je svlečena a spí.« Tak se četníci sebrali a odešli.

Dne 20. února ráno v 8 hodin šel Ondřej Dužar pro tabák z Podplazí do Žděňova. Na cestě setkal se s těmi dvěma četníky, kteří šli do Podplazí. Zastavili Dužara na cestě a jeden z četníků, Novák, počal Dužarovi vyhrožovati slovy: »Já tě naučím, já tě odvedu do užhorodského vězení. Ty děláš schůze – my musíme pro vás komunisty dnem i nocí býti ve službě a nemáme pokoje.« Dužar řekl četníkům: »Já nedělám schůzi a pro mne nemusíte býti ve službě.« A četník Novák poté dvakrát uhodil vší silou pěstí Dužara do hlavy.

...... organisujte hromadné protesty k notářským úřadům!

Pryč s bílým terorem!

Pro zastavení trestních výprav!

Pro svobodu schůzí a shromáždění!

Pro propuštění politických vězňů na svobodu!«

Poněvadž ve výše uvedeném článku konstatují se jen holá fakta, táží se podepsaní:

1. Je-li pan ministr spravedlnosti ochoten dáti vyšetřiti zneužití u užhorodské censury?

2. Je-li ministr ochoten učiniti přiměřená opatření, aby dosavadní zabavovací praxe užhorodské censury byla zastavena?

V Praze, dne 8. března 1932.

Mikulíček, Stejskalová, Haken, Kello, Hajníková, Langer, Pilz, Hlávka, Vydrová, Nedvěd.

”В Туря Пасiцi 18. лютого до вдави Торонi Михайлової зайшло до 30 жандармiв до xати.....

В тому-ж самому селi 20. лютого прийшли жандарми до Микуловци Миколи, розломили дверi....

.... своїми ”мирими" засобами.

Вакула Василь мирний житель Туря Пасiки, вiд жандармської перзекуцiї втiк з свого рiдного нужденного утулку в лiси з iншими товаришами, ховаючись вiд жандармського терору на морозi, вiд того вiдмерзли йому обi ноги. 27. лютого привезли йога до мукачiвської лiчницi.

Пловайко Андрiй також ховався...... по лicax. 22. лютого спiймали йогo жандарми,... Гнали повязаного з Туря Пасiки аж до Туря Ремет i потiм вiдправили йогo до ужгородської тюрми.

В селi Пiдполозу (oкр. Свалява) 19. лютого прийшли два жандарми до Чубiрка Михайла в ноцi в 2 годин. Ходили по пiд хатую пiд вiкнами, а потому хотiли зайти до xати, але дверi були замкненi. Звонку кричали Чубiрковi, аби пустив iх до xати, але Чубiрка не вjдкрив дверi, а сказав непрошеним гостям: ”Коли вам дечого потрiбно, прийдiть завтра, а тепер сiмя роздягнена спит”. Так жандарми зiбрались i пiшли собi геть.

Дня 20. лютого рано в 8 год. iшов Дужар Андрiй на табак з Пiдполозу до Жденьова. По дорозi знайшовся з тими двома жандармами; якi йшли до Пiдполозя. 3астановили Дужаря на дорозi, один з жандармiв Новак зачав загрожувати Дужаревi словами: ”Я тебе научiм, я тебе заберeм до ужгородської тюрми. Ти собранiе держиш, ми мусiме через вас комунiсту день i ноч в слухгбi бути i не маемо покой”.

Дужар сказав жандармам: Я собранiе не держу i через мене не мусите бути в службi. А жандарм Новак на це два рази вдарив з всьої сили пястухом Дужара по головi.... органiзуйте масовi протести на нотарськi упяди.

Геть з бiлим терором!

3а припинення карних експедицiй!

3а свободу зiбрань i сходжувань!

3а пропущення полiтвязнiв на волю!

Тому, що у вишенаведенiй статтi констатуеться лише чистi факти, пiдписанi запитують:

1. Чи пан мiнiстер юстицiї охочий дати вислiдити зловживання ужгородської цензури?

2. Чи мiнiстер охочий зробити вiдповiднi кроки, аби припинити дотеперiшню практику конфiсканцiйну ужгородської цензури?

В Празi, дня 8. марта 1932.

Mikulíček, Stejskalová, Haken, Kello, Hajníková, Langer, Рilz, Hlávka, Vydrová, Nedvěd.