Az 1932. évi tavasz vetömagakció során a következő járásoknak:

A földmüvelésügyi minisztérium által a bratiszlavai országos hivatal közvetítésével 1932. év őszén lefolytatott állami vetőmagakció során a gabonarozsda által súlyosan érintett vidékeken kiosztatott továbbá:

Ezeken kivül az 1932. évi elemi csapások cimén a mezőgazdasági tanács az 1932. év őszén kiosztott még:

A vetőmag a következő árakon osztatott ki:

1. 1931. év őszén:

buza à 146 Kè és zsákonként 5 Kè,

rozs à 150 Kè és zsákonként 5 Kè,

2. 1932. év tavaszán:

árpa à 132 Kè és zsákonként 5 Kè,

zab à 135 Kè és zsákonként 5 Kè,

tavaszi buza à 170 Kè és zsákonként 5 Kè.

3. 1932. év őszén:

buza legföllebb à 90,- Kč, és pedig úgy az állami, valamint a mezőgazdasági tanács, akciójából.

A fuvardij valamennyi fent felsorolt vetőmagakciónál közpénzekből fedezetetett.

A vetőmagakciók során jó mínőségü, részben eredeti és elismert rostálásu vetőmag szállíttatott.

Valamennyi járásban csakis a helyi és klimatikus viszonyoknak megfelelő vetőmag osztatott ki. Semmiféle jugoszláv vagy déltiszai buza oda nem szállittatott. Azon állítás, hogy meg nem felelő vetőmag osztatott ki, nem áll meg, A tavalyi rossz buzatermésből a szállított vetőmag meg nem felelő voltára következtetni nem lehet, minthogy más vidékek is, még pedig olyanok, ahová a jelzett akciók során semmiféle vetőmag egyáltalában nem is szállíttatott, hasonló méretü károkat szenvedtek. A rossz gabonatermés okát részben a kedvezőtlen téli időjárásban, főleg azonban a gabonarozsda elterjedésében kell keresni. A jelzett kártényezők által a buzavetések az eredet különbségére való tekintet nélkül, akár vetőmagakcióból szerzett, akár pedig a gazda saját terméséből szármázó vetőmagról volt szó, egyaránt érintettek.

Az 1931. évi, valamint az 1932. évi tavaszi vetőmagakciót az elemi csapások esetén nyujtandó államsegélyről szóló s a 206/1931. tgysz. törvényben megszövegezett 122/1931. tgysz. törvény alapján a földmüvelésügyi minisztérium hajtotta végre akként, hogy az állam a mezőgazdáknak 2 évre kamatmentesen hitelezett vetőmag piaci áráért szavatosságot vállalt. Nem áll meg az interpelláció azon állítása, miszerint a vetőmag túlságosan drága volt, minthogy ama gazdák akik az 1931. és 1932. évi tavaszi vetőmagakción résztvettek, a vetőmagot nem fizették és lehetöségükben áll a gabona ugyanazon mennyiségét természetben is visszatéríteni. Ami az 1932. évi tavaszi vetőmagakció országos részét illeti, itt a gabona hitelezett árának lerovásánál a forgalmi árak jönnek számba amenntyiben ezek a kiosztási áraknál alacsonyabbak. Azonban eltekintve ettől a vetőmag kiosztása idején megállapított árakat, ― számba véve az akkori tőzsdeárakat s azon körülményt, hogy két évi kamatmentes hitel forgott szóban s hogy jó minőségü, és pedig részben erdeti és elismert rostálásu vetőmag került kiosztásra, ― magasaknak minősíteni nem lehet.

A sertésvész Szlovenszkón az 1932. év folyamán szokatlan méretekben lépett fel s jelentéktelen számu járás kivételével az egész országot ellepte. A tenyésztőknek nagy veszteségeket és károkat okozó eme járvány tovaterjedésének meggátlására megfelelő szigorú intézkedések foganatosíttattak.

A párkányi járásban az 1932. évi jégverés által okozott károk pótlására a károsult mezőgazdák a mezőgazdasági tanácstól 50.000 Kč, az országos képviselőtestülettől 10.000 Kč s a járási képviselőtestület től 40.000 Kč, összesen 100.000 Kč rögtöni inségsegélyt kaptak.

Végül intézkedés tétetett meg aziránt, hogy az elemi csapások által érintett oly egyének is, akik ném mezőgazdák, államsegélyben részesüljenek.

Az előadottakból világos, hogy a lehetőség s az anyagi adottságok keretén belül elkövettetett minden, hogy az elemi csapások következményei, amelyekkel az interpellációban felsorolt vidékek gazdaközönsége s egyéb lakóssága úgy az 1931. valamint az 1932. év folyamán sujtatott, mérsékeltessenek. A közigazgatási hatóságokkal szemben emelt ama vád, hogy azok a nép szükségleteivel nem törődnek, mint megokolatlan elutasítandó. Az interpellációban emez állítás támogatására felhozott példa, hogy a szobránci járási főnök a 20.000 Kč segélyösszeget mint feleslegest az országos hivatalnak visszaküldötte, ezt az állítást sehogysem igazolja, minthogy a szobránci járási hivatal a jelzett összeget nem önhatalmulag küldötte vissza, hanem annak visszatéritését az országos hivatal az okból rendelte el, mert azalatt, mig a nevezett összeg megfelelő felhasználása és kiosztasa iránt tárgyalások folytak, egységes vetőmagakció készíttetett elő, amelynek szétforgácsolása nem volt célszerü. Hogy a közigazgatási hatóságok ellen emelt vád nem állja meg helyét, ezt az 1931. és 1932. évi nagy inségakcióknak kellő ídőben töriént foganatosítása legjobban bizonyítja.

Annak a kivánatnak, hogy az adóvégréhajtások teljesen beszüntettesenek, az állam s azon területi önkormányzati testületek pénzügyi szükségleteire való tekintettel, amelyek számára a pénzügyigázgatás pótadókat szed be, eleget tenni nem lehet. A pénzügyigazgatás mindazonáltal az adóalanyok gazdasági nehézségeit az adók behajtásánál nem téveszti szem elől, minthogy az adózóknak megokolt kérelmére a fenálló rendelkezések korlátain belül jóakaratulag halasztást engedélyez. All ez nevezetesen azon adózókról, akik elemi csapások kövétkeztében károkat szenvedtek s akikre nézve a pénzügyi hivatalok fel vannak hatalmazva, hogy nekik hátrálékos adóik lerovására külőnősen indokolt esetekben a jövő aratásig, esetleg még hosszab időre teljes és kamatmentes fizetési halasztást engedélyezzenek. Az utóbbi időben oly intézkedés tétettet meg, amely által nevezetesen a gazdatársadalomhoz tartozó hátralékos adózóknak az adók behajtásánál további jelentős könnyítések nyujtatnak.

A mezőgazdasági termények árának csökkenése általában s a mezőgazdasági üzemek jövedelmének elemi csapások (föleg terméshiány) következtében, jelentkező kevesbedése különösen már önmagában véve is a jövedelmi, kereseti és forgalmi adóalap automatikus leszállítását vonják maguk után, amennyiben a jelzett adók csak a gazdasági év elmultával a tényleg elért jövedelem, illetőleg hozam vagy forgalom alapján vettetnek ki.

Praha, 1933. március 21.-én.

A kormány elnőke:
Malypetr s. k.

V roce 1932 byly osvětovým organisacím na Podkarpatské Rusi a ve východním Slovensku poskytnuty ministerstvem školství a národní osvěty obvyklé podpůrné příspěvky, a to koncem roku ovšem v omezení, daném finančními možnostmi.

Povolování řečených příspěvků pro rok 1933 a leta nejblíže příští závisí na stavu rozpočtově úvěrovém a na disponibilitě státních prostředků finančních.

V Praze, dne 20. února 1933.

Ministr financí:
Dr Trapl v. r.

Ministr školství a národní osvěty:
Dr Dérer v. r.

Obchody s jednotnými cenami začínají se rozmnožovati v poslední době nejen v Praze, ale i v jiných městech, zejména průmyslových. Odpovídány jsou jako živnost svobodná a úřady podle dosavadních předpisů živnostenského řádu jsou povinny bráti tuto odpověď na vědomí.

Ministerstvu obchodu jsou známy stížnosti obchodnických organisací na tento způsob prodeje a zabývá se proto úmyslem regulovati tento prodejní způsob. Za tím účelem provádí s urychlením šetření.

Na výsledcích tohoto šetření bude záviseti další postup ministerstva obchodu, zejména, zda bude legislativní cestou navržen zákaz těchto prodejních method vůbec, aneb zda provozování obchodů s jednotnými cenami bude omezeno jen na větší města, či bude vázáno zvláštním povolením.

V Praze, dne 17. března 1933.

Ministr obchodu:
Dr Matoušek v. r.

Zabavení v interpelaci uvedeného místa bylo krajským soudem trestním v Praze přezkoumáno a v celém rozsahu potvrzeno na základě §u 300 tr. z.

V Praze, dne 15. března 1933.

Ministr spravedlnosti:
Dr Meissner v. r.

Na přání ministra vnitra převzal jsem zodpovězení předmětné interpelace, ježto její předmět spadá do oboru působnosti ministerstva veřejných prací a sděluji toto:

»Ministerstvo veřejných prací vyšetřilo stížnost uvedenou v předmětné interpelaci a na základě zevrubného šetření provedeného presidiem zemského úřadu v Brně dospělo k názoru, že ve všech případech uváděných v interpelaci postupovaly okresní úřady úplně objektivně, podle platných předpisů v dohodě s nadřízenými úřady.

K jednotlivým bodům interpelace se uvádí, že věc připojení města Vidnavy se projednává v ministerstvu veřejných prací a jest naděje, že v dohledné době bude město Vidnava připojeno na tuzemské zdroje elektrické energie. Také obec Opavice byla již připojena na zdejší zdroje elektřiny (Moravskoslezské elektrárny, a. s. v Mor. Ostravě) a toto připojení bylo provedeno za šetření všech úředních předpisů se strany okresních úřadů. Rovněž v případě dálkového vedení přes Hynčice, Purkarec a Vraclavky nebylo možno zjistiti žádných důvodů ke stížnostem v interpelaci uvedeným.«

V Praze, dne 21. března 1933.

Ministr veřejných prací:
Ing. Dostálek v. r.

Za mzdových sporů, které vznikly na podzim minulého roku v obou v interpelacích jmenovaných závodech, došlo opětovně k vážnějšímu porušení veřejného klidu a pořádku, a bylo to zejména dělnictvo, které za trvajících mzdových sporů přijalo v závodech práci, nebo při ní setrvalo, vyhrůžkami i skutečným násilím ohrožováno na své osobní bezpečnosti a také poškozen soukromý majetek, takže v několika případech bylo nutno učiniti trestní oznámení. Ježto zákon zaručuje každému občanu ochranu osoby a majetku i za okolností v interpelacích vylíčených a ukládá úřadům o takovou ochranu se postarati, bylo nutno učiniti přiměřená bezpečnostní opatření, která v žádném směru nešla nad míru, zmíněnou povinností úřadů vytčenou. V opatřeních těch nelze spatřovati nějaké zajištění třídního zájmu majitelů dotyčných závodů, ani zvláštní pomoci, které by se jim dostávalo se strany veřejné moci. Bezpečnostní opatření byla prováděna příslušnými úřady a bezpečnostní orgány majitelům závodů tudíž k disposici dány nebyly. Oba mzdové spory byly mezitím již urovnány a bezpečnostní opatření byla odvolána ihned, jakmile jich potřeba odpadla. Tím dlužno pokládati oba případy, jichž se interpelace týkají, za vyřízené.

V Praze, dne 29. března 1933.

Ministr vnitra:
Černý v. r.

O snížení sazby poplatků advokátních a notářských, zahájeno již před dojitím interpelace jednání se zástupci advokátních a notářských komor. Jde o rozhodnutí otázky, zda a do jaké míry je možno přikročiti ke snížení sazeb, vydaných vládními nařízeními z 3. května 1923, č. 95 Sb. z. a n. a z 11. května 1923, č. 102 Sb. z. a n. Sazby ty jsou tarify cenovými, t. j. upravují poplatky podle výše hodnoty předmětů. K jistému poklesu poplatků advokátů a notářů došlo tedy již tím, že poklesly hodnoty předmětů, které jsou předmětem právních jednání, sporů, atd. Přes to bude zkoumáno, zda je další snížení možné. Jednání to ukončeno není.

Pokud jde o sazby honorářů za výkony lékařské, může býti vydána podle § 25 zákona ze dne 28. června 1929, č. 113 Sb. z. a n., normální sazba lékařská vládním nařízením. Sazba ta doposud vydána nebyla. Pokud snad lékařské komory nebo jiné lékařské organisace a spolky pro své příslušníky vypracovaly si směrnice pro honoráře lékařské, nelze je pokládati za závaznou a oficielní sazbu lékařských honorářů.

Honorářové tarify civilních techniků (civilních inženýrů a civilních geometrů) vypracovala Inženýrská komora pro Československou republiku a schválilo je ministerstvo veřejných prací výnosem ze dne 2. července 1927, č. O-54/4 ai 1927 podle § 33 vládního nařízení ze dne 22. prosince 1920, č. 654 Sb. z. a n., jako tarify směrné, t. j. tarify se sazbami průměrnými, které mají býti soukromým stranám a soudům pomůckou při účtování odměn civilních techniků za provedené práce.

Sazby obsahují střední hodnoty odměn za průměrné výkony, totiž takové, při nichž se nevyskytují zvláštní okolnosti, které by řešení daného úkolu ztěžovaly nebo ulehčovaly.

Sazby ty nemají právní závaznosti ani pro členy Inženýrské komory, ani pro strany, práce objednávající, a je těmto ponecháno na vůli, aby dohodly se o výši odměny s civilními techniky.

Inženýrská komora bude vyzvána, aby vzhledem na hospodářské poměry provedla revisi honorářových sazeb civilních techniků.

V Praze, dne 31. března 1933.

Předseda vlády:
Malypetr v. r.