Az iskolaügyi tárcából tehát egyáltalán nem látható, hogy a kormányzatnak a kisebbségekkel szemben folytatott elnemzetlenítő politikája megváltoznék. Röviden utalnam kell még az ungvári és Ungvár környéki magyar szülők azon követelésére, hogy Ungvárott magyar tannyelvü középiskola szerveztessék. Egy évtizednél is hosszabb idő elött Šrobár akkori iskolaügyi miniszter elismerte e követelés teljes jogosultságát. A mai iskolaügyi miniszter úr néhány hónap elött igérte, hogy e kérdésben kielégítő megoldást talál. Az uj tanév első felének végéhez közeledünk, de Ungvárott magyar középiskola nincs.

A kultúrbizottság vitájában szóba került, hogy a reformátusoknak a mai napig sem hagyták jóvá alkotmányos zsinatjuk törvényeit. Az iskolaügyi miniszter úrnak a kormánypárti oldalról jövő megjegyzésekre nem volt válasza, pedig a református egyház alkotmányozó zsinatán a kormány, illetőleg az iskolaügyi minisztérium több taggal is képviseltette magát. A zsinat az alkotmánynovellát beterjesztette és arra évek óta nincs érdemleges határozat.

A miniszter úr megállapította, hogy tanítókban Szlovenszkón és Ruszinszkón nincs fölösleg, sőt hely volna még igen sok tanító részére. Ennek ellenére nem gondoskodik a költségvetés legalább még egy magyar tanitóképző intézet felállításáról; pedig sokszor máris azzal hárítják el a magyar iskolák szervezésének követelését, hogy nincs magyar tanító.

A magyar színügy, a magyar főiskolások szociális segélyezése, a magyar írók és művészek támogatása sürgetésük dacára, nem szerepel az uj költségvetésben sem. De azért a kormány mindent megtesz arra, hogy kitartott ujságaival és megfizetett csatlósaival a magyar társadalmat, de különösen a magyar ifjuságot a magyar politikusok ellen hangolja.

A földmüvelésügyi miniszter úr nagyszabásu segélyakciót vázolt elöttünk a mezőgazdasági bizottságban tartott beszédében. Nem fájlalja - mondja a miniszter - hogy a tehermentesítés eddig nem történt meg, mert az a racionális szerinte, hogy előbb a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét kell biztosítani, azután következik - szerinte - a gazdaadósságok rendezése, a gazda tehermentesítése. Szerinte más államok ilynemü akciója azért nem sikerült - Magyarországon, Romániában elsőrendüen bevált - mert nem lett betartva a sorrend. Nos, meg kell állnunk a mezőgazdasági termelés állítólagos jövedelmezőségénél. Ha a miniszter úr a gabonamonopólium intézményét tartja a jövedelmezőség főbiztosítékának, akkor nagyon rosszul jár. Ma már statisztikai számításokkal kimutatható, hogy a gabonamonopólium a gazdára nem jelent könnyebbséget, mert sok alapvető hibában szenved. Hívei, tervezői összezavarják a jövedelmezőség és az állandó ár fogalmát. Mit használ a közép- és nagybirtokosnak is a stabil ár, amely látszólag magas, de amely ennek ellenére nem fedezi a termelési költséget, mert az ipari szükségletek árát a mai napig nem szállították le az agrárpárti befolyás alatt álló kartellek. Mit használ a magas ár, ha az adóhivatal még magasabb követelésekkel jelentkezik. A kisgazda még rosszabbul járt, mert neki alig van eladnivalója.

A földmüvelésügyi miniszter úr nagyon alapos ember. Kérdem tőle, hogy a tejrendelet micsoda előnyt jelent a vidéki falvak kisgazdáinak, mert hiszen nem a részvénytársasági tejcsarnokok fellendítése volt a cél. De maradjunk a mezőgazdaság jövedelmezőségénél. Arról van szó, hogy az állattenyésztést az állatszindikátus teszi majd olyan jövedelmezővé, amilyenné a gabonatermelést sikerült tenni. Már eleve bejelentjük, hogy az ilyen jövedelmezőségből nem kivánunk.

De hívő emberek vagyunk és beszéljük magunknak, hogy mezőgazdasági termelésünk már nagyon jövedelmező, tehát jöhet a gazdák tehermentesítése. A miniszter úr szép terve, mely egyébként nagyon hasonlít egy magyar nemzeti párti törvényhozó barátom idevonatkozó elaborátumához, feltételezi az állami pénzügyi segítséget. Ez természetes is; de tisztelettel kérdem, a költségvetés mely tételeiben, melyik oldalán van feltüntetve az az állami hozzájárulás, mely a tehermentesítési akció megindításához feltétlenül szükséges? Mert tehermentesítési terveket, mint az említett példa is mutatja, mi ellenzékiek is tudunk készíteni és e tervek kitünőeknek bizonyulnak; de a mi adóinkból befolyt pénz, nem a mi rendelkezésünk alatt van, hanem a kormány kezében. Enélkül a gazdaadósság rendezési terv a jövő évben is csak meddő terv marad, mert a pénzügyminiszter úr nyolc pontba foglalt akciójára semmi költségvetési fedezet nincs és pénzügyi törvény sincs erre a célra.

A költségvetésben már számol a pénzügyminiszter úr azokkal az adókkal, mint sütőpor, ecetsav, müzsíradó, amikről még kormányjavaslat sincs. A tehermentesítési terv is csak úgy volna komoly, ha akár a pénzügyi, akár a földmüvelésügyi tárca keretében erre a célra megfelelő fedezeti összeg volna felvéve. Enélkül a tehermentesítési terv sajnos, csak választási mézes madzag marad. Kérdés, hogy be fogja-e venni a közönség az agrárpártnak eme mézes madzagát.

A szociáldemokrata sajtó dicséretére legyen mondva, hogy segitségünkre jön és segít nekünk pártfogolni a ruszinszkói állami erdőkben évszázadok óta dolgozó telepesek kérdését. Az állami erdők igazgatósága úgylátszik azzal akarja a deficittes gezdálkodást megszüntetni, hogy néhány száz erdei munkáscsalád természetbeni járandóságát beszünteti, amikre pedig régi kommenciós szerződések kötelezik.

Az ipari és kereskedelemügyi minisztérium élén a választások óta kisiparospárti miniszter áll. Nagy érdeklődéssel forgattam az uj miniszter úr által összeállított költségvetést és megállapítottam, hogy nagy igéretei dacára tárcájának szükségletét csak mintegy négy millió koronával sikerült emeltetni és abból az emelésből is másfél millió jut az idegenforgalom és a fürdőügy propagálására.

Az önhibájukon kívül keresetnélküliekké vált kisiparosok segélyét csupán másfél millióban állapították meg. A kisiparos népszerüsítésére szánt összeget mindössze 1,800.000 koronára írányozták elő. Nem tagadom, meg van talán a jó szándék, hogy a kisiparostársadalmon segítsenek, de ezek az összegek oly kicsinyek, hogy azokból komoly segélyezési akciókat végrehajtani nem lehet. Ilyen összegekből a kisiparos társadalomnak és az egyes kisiparosoknak legföljebb alamizsna jutna, akiknek pedig ez nem kell, akik munkaalkalmat és munkalehetőséget követelnek.

A közmunkaügyi minisztériumnál is ennek a műszaki fejezeténél találunk nehéz katonai tételeket. A repülésügy idei 36 millió szükségletét egyszerüen megduplázzák, amiből Ruszinszkónak annyi jut, hogy az Oroszországba repülő pilóták majd szépen búcsut intenek Ungvárnak és Munkácsnak. Aknaszlatinán állítolag állomást akarnak építeni a rádiószolgálat érdekében, de abból sem ruszinnak, sem ruszinszkói magyarnak egy fillér haszna nem lesz.

A vasutügyi minisztériumnál hosszu szünet után a minap bejárta az a hír, hogy a szlovenszkói vasutigazgatóságok 30 mérnököt vettek fel. A 30 közül 26 cseh és morva származásu és mindössze 4 a szlovák. Hogy ezek között egyetlen magyar sincs, az természetes. Természetes a mai kormány szemében, amely a nemzeti jogegyenlőséget csak az adózás és katonáskodás terén szolgáltatja ki a nemzeti kisebbségnek; de erről a jogosultságról nem tud akkor, amikor egy darab kenyérről van szó. Egyebekben a pénzügyi törvény még mindig 700 milliós deficittel számol az államvasutaknál.

A népjóléti miniszter úr igazán nem takarékoskodott az ősszel megnyilatkozásokban. Beszéddel akarta a népjólétet megoldani, de ezekhez cselekedetek kellenek. Nagyon különösnek tartom, hogy a népjóléti miniszter úr, aki maga is szociáldemokrata, oly kevés energiát mutat a proletárság érdekében. Például beszéljünk a cukor áráról. A miniszter úr idevonatkozólag csak annyit tudott mondani, hogy a cukor árának a kérdése szorosan összefügg a kartellkérdéssel. A kartellek megrendszabályozását elsőrendü nemzetgazdasági érdeknek mondotta. De úgylátszik, hogy erről a szocialista miniszterek csak tanácskoznak, de közben a cukrot denaturálják és takarmánycélokra használják fel. Azt is hallottuk egy kormánypárti képviselő szájából a parlamentben, hogy a cukrot a katonai lovakkal kell feltakarmányoztatni; tehát a katonai lovaknak is jut már olcsó cukor, csak a proletárok ezreinek nem.

A népjóléti minisztérium számos segélyezési akciót rendez a munkanélküliek támogatására. A ruhasegély-akciónál felhívom a miniszter úr figyelmét- arra, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkón 50.000 iskolás gyermek azért nem tud iskolába járni, mert nincs cipője. Egy nagy cseh cipőgyárnak legnagyobb fájdalma, hogy a cipőviselést nem tudja meghonosítani az afrikaiak körében. De hogy a szlovenszkói és ruszinszkói szegények gyermekei télvíz idején nem tudják az iskolát felkeresni cipőhiány miatt, azt a népjóléti miniszter úr nem tudja orvosolni.

Módosítják a genti rendszer alapján való munkanélküli segélyezést. Az állami hozzájárulás összegét bizonyos összegekben megkétszerezik. Meg kell állapítanom, hogy a munkanélküliek segélyezésének egész mai rendszere első sorban azt a célt szolgálja, hogy a munkásságot a szocialista pártokban tartsa, vagyis a segélyekből politikát csinálnak. Nem tehetek egyebet, minthogy apellálok a kormányzat emberi érzésére és kérem, vegye figyelembe a munkanélküliek nagy nyomorát és ne üzzön pártpolitikát a kiéhezettekkel.

Ma már a népjólétinek indult szociális intézetek épületeiről a szociális biztosítást, a nyugdijbiztosítás j elszavát egész nyugodtan le lehetne venni és helyette odaírni: A köztársaság legnagyobb tőkepénzes bankja. Csak a mult napokban hallottunk, hogy a kamatláb leszállításának legnagyobb ellenzői a szociális biztosítási intézetek. Ma a szociális biztosító intézet és a nyugdijbiztosító intézet revizorja, végrehajtója, versenyez az adórevizorral, az adóhivatallal a még lézengő exisztenciák agyonsujtásában.

E tárcánál a nyugdij és ellátmányi fizetések fejezetének szükséglete majdnem 30 millióval emelkedik és még emellett sem nyer megoldást az öreg nyugdijasok úgynevezett negyedik kategóriája, amely már évek óta hiába vár az egyenjogusításra és egészen jogos követelésüket a pénzügyminiszter úr a gazdasági helyzet javulásáig akarja skontróban tartani.

A pénzügyminiszteri tárcáról eddig több helyen emlékeztem meg. Most csak az uj illetékutasításra utalok, mely azt mondja, hogy például egy 6 koronás rendelésre, 5 koronás bélyeget kell majd ragasztani, amely esetleg bírsággal felemelkedhetik 200 koronára. Tekintettel arra, hogy a cseh lapok a pénzügyminisztert ezért megtámadták, kisült, hogy a pénzügyminiszter egy Mária Terézia korabeli törvényre hivatkozik és ez alapján lépteti azt életbe.

Tekintettel arra, hogy semmi okom sincs, hogy a kormány őszinteségében higyjek, bizalmatlan vagyok a költségvetéssel szemben is és ellene fogok szavazni. (Potlesk.)

Mélyen tisztelt képviselőház! A pénzügyminiszter úr expozéja oly hosszú ideig váratott magára, hogy azt hittük, hogy ez a késedelmesség olyan nagystilü reformtervezetet hoz, amelyik mindnyájunknak közmegelégedésére szolgál és a kínos gazdasági krízist lényegesen fogja enyhíteni. Az 1936. évre előírányzott költségvetés nem ezt mutatja. Az adózó polgárok szempontjából pedig a költségvetés a mult évihez képest nem jobb, sőt rosszabb.

A költségvetés egyensúlya mesterségesen lett megteremtve és csak papiron van meg. Az 1936. évi költségvetés 8.032 millió korona kiadást és 8.033 millió korona bevételt tüntet fel. Telj es összegben a bevételi többlet, tehát a költségvetés fölöslege 1,025.000 korona. Az 1935. évi költségvetéshez képest az 1936. évi költségvetés kiadási oldala csupán 48.9 millióval nagyobb. Ez az emelkedés egy állam háztartásában j elentéktelen első látszatra. Ez azáltal volt elérhető, hogy a költségvetés államigazgatási részében a pénzügyminisztéri um kiadása az előző év ihez képest kisebb, viszont a bevétel nagyobb összegben szerepel. Egyik is. másik is ideális tétel csupán, amelyre a valóság erősen fog rácáfolni.

A költségvetés fedezete 90%-ban eddig is az adókra és illetékekre támaszkodott. Az adócsavar az előző évinél nem fog tudni többet kipréselni az adózó közönségből. Uj adóalanyok nehezen születnek, a régi adóalanyok pedig kidülnek sorra és eltünnek a rendezetlen adósságok tengerében. Az adómorál szerint a polg.árok kötelessége, hogy vagyonuk vagy keresetük után a jövedelem bizonyos hányadát az államnak beszolgáltassák. Ez nálunk már túlhaladott álláspont, mert itt a legtöbb már az adót nem a jövedelméből vagy keresetéből, hanem vagyonából, vagy ami még rosszabb, uj adósságcsinálásból fedezi.

Nagy baj az is, hogy hiányzik nálunk az adófizetők rendszeres védelme. A községi jegyzőket letiltották, hogy adóügyben felvilágosítást adjanak, vagy felebbezést írjanak. Az adófizető az államnyelv nemtudása miatt vagy nem ad be felebbezést és elmakacsolásba esik, vagy ha felebbez, a felebbezés elintézésének leggyakoribb módja, hogy nem is felelnek rá. Ha meg mi pártemberek vesszük az adófizetőket védelembe és feltárjuk adósérelmeinket, akkor a túlbuzgó hatósági közegek rendtörvényes ügyet látnak és államellenes izgatásért akarnak bennünket elitéltetni.

Én a pénzügyminiszter urat megértő és belátó embernek gondolom. Nem tudom tapasztalásból, hogy a történelmi országokban, hogyan folyik az adóvégrehajtás. Tegye meg egyszer és inkognitóban járja be a szlovenszkói járásokat, amikor "munkában" vannak az adóvégrehajtók. Biztosan tudom, hogy meg fogja utálni pénzügyi magas állasát és be fogja látni, hogy az optimisztikusan előírányzott bevételek és az elérhető bevételek között nagy a külömbség. Az úgynevezett remélt bevételek egy kiegyensúlyozott költségvetésnek a cseréplábai. Trapl pénzügyminiszter úr expozéjában beismerte, hogy a jelen gazdasági élet helyzetére való tekintettel az államháztartás nem képes nagyobb terhet viselni. Hát akkor honnan reméli, hogy a jövő évben a jövedelmi adó bevétele 15 millióval, a külön kereseti adó 20 millióval, a különféle egyenesadók 94 millióval, forgalmi és fényüzési adó, hogy csak néhány adónemet említsek, 30 millióval fog emelkedni. Talán az adóhátrálékok behajtásából? Ezek tekintélyes része törlésre váró "halottadó" a másik részére pedig, ha ráeresztik az adócsavart, a miniszter úr ellenmondásba kerül expozéjában kifejtett és valóban értékes tervezetével, amely az adósvédelemről szól, mert az adós vagyoni kivégzését csak cinizmussal lehet "adósvédelem"-nek nevezni.

A jelen gazdasági helyzet azt követeli, hogy a terheket ne súlyosbítsuk, hanem könynyítsük. Ennek csak egy módja van az államháztartásban: a takarékosság. Takarékoskodni ott, ahol lehet. Előrebocsátom, hogy antiszociálisnak tartanám, ha a takarékosság a munkanélküliek, vagy az állástalanok százezreinek a bőrén kezdődnék. Se ezeken, se a kisfizetésü szellemi és fizikai munkásokon egy demokratikus államnak takarékoskodnia nem szabad. A 650 millió korona munkanélküli segély lehet flastrom, éterinjekció a társadalmi nyomor sebére, de nem gyökeres megoldás. Gyökeres megoldást csak az állandó munkaalkalom megteremtése és a létminimum olyképen való megállapítása biztosíthatja, amelyik a legkisebb dolgozni akaró embernek is megadja az emberhez méltó életet.

A gazdasági krízis dacára a jövő évi költségvetésben a takarékosság elvét nem találom. A kiadási tételek ezt beszédesen igazolják. A csehszlovák köztársaság nem luxusállam. Mi a költekezést, vagy ha úgytetszik, a beruházás terén nem utánozhatjuk az európai nagyhatalmakat. A csehszlovák republika nem a Brit birodalom, sem pedig Franciaország, hanem egy uj keletkezésü, nemzetiségileg nehéz összetételü és gazdasági életében vergődő állam.

A személyi kiadások 4.003 milliót tesznek ki. Ezt az előző évhez viszonyított 175 millió korona emelkedést, főleg a kétéves katonai szolgálat bevezetésével magyarázza a miniszter. Minek hozták be a kétéves katonai szolgálatot? Vagy minek egy alig 15 milliónyi lelket számláló államnak 15-16 miniszteri tárca, amikor az adminisztráció így is, úgy is lassu és nehézkes? Vagy csaléteknek szolgál a kormányba belépni szándékozó pártok részére?

Beneš külügyminiszter úr megnyugtatta a parlamentet, hogy a köztársaság a szomszéd államokkal jó viszonyban él és a csehlengyel feszültség csak átmeneti jellegü. Ha így áll a dolog, akkor a nemzetvédelmi miniszter úr tárcája miért kíván a jövő évi költségvetéstől rendes és rendkívüli kiadásokra 2.150 millió koronát, a mult évi költségvetés összegéhez viszonyítva 25% -os emelkedést? Miért kell a békés atmoszféra ellenére is a lakosságnak nemzetvédelmi kiadások cimén fejenként 133 korona adómegterhelést viselni? Hol van itt az összefüggés a külügyminiszter úr enunciációja és a nemzetvédelmi miniszter úr nagyon is drága és költséges kivánsága között? Ki, vagy mi ellen kell ez a gyorsiramu hadügyi felkészültség, amikor a közelmultnak állandó mottója a leszerelés volt. Ha a köztársaság jelen határai jogosak és végérvényesek, akkor nincs arra szükség, hogy határait egy túlméretezett mammut-hadsereg védje, ha pedig kétséges lenne a jogi alap, akkor a határok fennmaradását, vagy fenn nem maradását bizonyára külső tényezők fogják determinálni.

A belügyminisztérium kiadási előírányzata is 69.5 millióval nagyobb, mint 1935. évben. Valószínü nem azért, hogy a politikai foglyok kellemesebb ellátásban részesülj enek. A 69.5 millióból 25 millió a csendőrség anyagi kiadásainak emelésére szolgál, amit az indokolás "a rendkívüli politikai viszonyokkal" magyaráz, mintha eddig is a vidéken a csendőrség működése túlnyomó részben nem a politikai nyomozásban merült volna ki.

A kiadási tételekben van a 1935. évi költségvetéshez mérve lefaragás, tehát csökkentés is. A Garam és Ipoly kiáradásai, a Csilizköz talajvizei Délszlovenszkón évenként több millió korona kárt okoznak. Mikor fog ide elérkezni a vízszabályozó, illetve talajvízelhárító munka, ha a meliorációs alap részére megállapitott évi 60- millió korona dotáció is 42 millióra csökkent?

Az 1930, május 20.-án kelt 70. sz. törvény 1933, január 1-től biztosította a siralmas helyzetben élő régi nyugdijasok IV. kategoriájának kielégítését, de a pénzügyi törvény indokolása szerint fedezetről gondoskodás mindezideig nem történt. Meddig fog ez késni?

Ami kiadás az állami költségvetés kereteibe illeszthető nem volt, azt a pénzügyi törvény

hitel igénybevételével akarja pótolni. Ez az előírányzott hitel is több lesz, mint 2.500 millió korona. Igaza volt a kormánypárti Remešnek, amikor azt mondta, hogy: "az állami költségvetés és pénzügyi törvény csaknem 12 milliard korona előteremtését követeli a 15 millió lakostól."

Az egyszerü bohém embert megkérdezték, hogy miből él? Ez azt felelte: "Adósságot csinálunk, hogy legyen miből élnünk. És élünk, hogy adósságot csináljunk." Ez a mondás lehetne a jelen költségvetésnek is szomoru, de találó jelligéje. A költségvetést nem fogadom el. (Potlesk.)