Wie weit die sudetendeutsche Wirtschaft darniederliegt, zeigen zum Beispiel auch die Verhältnisse im Fremdenverkehr. Für den Fremdenverkehr im sudetendeutschen Grenzgebiet war zu allen Zeiten der Besuch aus dem deutschen Reich maßgebend. Es bestand trotz der Grenze der engste Kontakt zwischen den Grenzbewohnern beider Länder. In vielen Grenzabschnitten geht die Grenze mitten durch einen zusammengebauten Häuserkomplex, wie zum Beispiel in Georgswalde-Philippsdorf. Die Bewohner diesseits und jenseits der Grenze sind durch das örtliche Zusammenleben untereinander in Freundschaft und Verwandtschaft verbunden und hängen auch wirtschaftlich von einander ab. Während im Verlaufe der Jahre auf reichsdeutscher Seite große Fabriksbetriebe entstanden, blühte auf unserer Seite Handwerk und Handel, entwickelte sich der Fremdenverkehr und erfreuten sich vor allem die Gaststätten einer regen Geschäftstätigkeit. Heute ist die Grenze durch das unerfreuliche Verhältnis der Čechoslovakischen Republik mit dem großen Nachbarreich Deutschland hermetisch abgeriegelt. So ging der Fremdenverkehr im dortigen Gebiet auf ein Fünftel des früheren Verkehres zurück und brachte eine ungeheuere Umsatzverminderung auch bei den übrigen Wirtschaftszweigen mit sich. Zum Beispiel ist der Bierumsatz in Georgswalde von 13.068 hl im Jahre 1927 auf 5.548 hl im Jahre 1937 gesunken, weiter die Lustbarkeitsabgabe im selben Orte von Kč 109.733 im Jahre 1929 auf Kč 61.607 im Jahre 1937, sowie die Abgabe für vorübergehende Unterkünfte von Kč 8.281 im Jahre 1929 auf Kč 2.703 im Jahre 1937.

Noch ärgere Verhältnisse treffen wir in unseren Riesengebirgskurorten, die in früheren Jahren zu 80 % von reichsdeutschen Staatsangehörigen besucht wurden. Die Orte Spindlermühle, Friedrichsthal, Johannisbad, Schwarzenberg, Harrachsdorf und so weiter haben früher durch den ständigen Fremdenzustrom vor allem aus dem Reiche Bauerweiterungen durchgeführt und wurden zu großen modernen Kurorten. Von Jahr zu Jahr sank die Besucherzahl, im Vorjahr auf 10 % vom Jahre 1928. Im Jahre 1928 auf 1929 konnte das sudetendeutsche Riesengebirge noch ca 500.000 Touristen aus dem Deutschen Reiche verzeichnen. Diese Zahl sank jedoch im Vorjahre auf Null. Für das gesamte sudetendeutsche Riesengebirge ist eine katastrophale Lage eingetreten. Die Verschuldung der Objekte stieg ins Unermeßliche. Die Folgen sind zwangsweise Veräußerungen, und zu Schleuderpreisen geht deutschvölkischer Besitz in andersnationale Hände über.

Das sind einige wenige Beispiele sudetendeutscher Grenztr agödie, die sich, belegt mit Tatsachenmaterial, beliebig erweitern lassen. Die Schuld am Zusammenschrumpfen der Auslandsbesuche liegt außer in den unglücklichen Devisenbestimmungen auch in den Maßnahmen der Staatsverteidigung an der Grenze. [ ] Alte durch Jahrhunderte begangene Wege sind gesperrt, das Stehenbleiben an gewissen beliebten Aussichtspunkten ist verboten. Große Tafeln in nur čechischer Sprache warnen vor dem Betreten des einen oder anderen Fußweges. Durch Unkenntnis der verschärften Verhältnisse kommt der fremde Wanderer in die größten Schwierigkeiten. Wer sollte da noch Lust verspüren, sich in unserer von Naturschönheiten so reich gesegneten Heimat zu erholen! Was nutzt es dem Staate, wenn er da noch durch eine kostspielige Fremdenverkehrswerbung zum Besuche unserer landschaftlich schönen Gebiete auffordert, wenn dann dem Besucher auf alle mögliche Weise der Aufenthalt verekelt wird? So muß auch der Fremdenverkehr zurückgehen und die Verschuldung der Gaststätten, Kur- und Logierhäuser immer größer werden. Die ganze Wirtschaft in diesen Grenzgebieten liegt darnieder. Trotzdem wird die Steuereintreibungspraxis in der ganzen Schärfe angewendet, so daß Dutzende von Betrieben zur Versteigerung kommen, von denen ein Großteil dem Sudetendeutschtum verloren geht.

Im Interesse der sudetendeutschen Wirtschaft im Grenzgebiete fordern wir daher den besonderen Steuerschutz und die entsprechende Devisenzuteilung, die bereits im Vorjahr in Bäderdreieck zur Anwendung kam. Während der Staat, der seit seiner Gründung in jeder Art und Weise das sudetendeutsche Gebiet vernachlässigt [ ], begünstigte er in jeder Weise die Čechen und hat für ihre Interessen sogar eine Anzahl von Fonden geschaffen, deren Mittel vielfach gegen uns eingesetzt werden. So gibt es unter anderem einen Kolonisationsfond, dessen Mittel wohl im sudetendeutschen Gebiet, aber nur zur Čechisierung, verwendet werden sowie zur Subvention der Národní Jednota. Dabei stammen die Mittel zur Finanzierung der Maßnahmen gegen das Sudetendeutschtum selbst aus der sudetendeutschen Wirtschaft. Sogar die Staatspolizei erhält sich aus deutschen Mitteln durch unerhört hohe Strafen bei den geringsten Vergehen. Auch die Staatsverteidigung wird mit sudetendeutschen Mitteln im Grenzgebiet finanziert.

Es kommt unseren sudetendeutschen Volksgenossen im Bewußtsein der ungeheueren Unterdrückung geradezu wie ein Hohn vor, wenn von Ihnen und von Ihren Presseorganen immer wieder erklärt wird, daß im Staate alle Bürger gleiche Rechte genießen und daß vor allem die Sudetendeutschen mehr erhalten haben, als ihnen zukäme. Mehr als zu viel haben wir allerdings nur erhalten hinsichtlich der Bedrückungsmethoden. Sie glauben mit diesen Methoden das Sudetendeutschtum mürbe machen zu können und glauben nicht zur Kenntnis nehmen zu müssen, daß dieses Sudetendeutschtum immer geschlossener wird und gewillt ist, den Abwehrkampf mit allen zur Verfügung stehenden rechtlichen Mitteln zu führen.

Geschlossen werden wir gerade durch die Erkenntnis unserer Existenzbedrohung und der Beweise Ihrer Ablehnung einer wahrhaften Verständigung mit Garantie unserer Rechte und unseres Besitztums. Geschlossen werden wir auch durch die Erkenntnis der Tatsache, daß uns jährlich Milliarden Kč aus unserer Wirtschaft durch Ihre Methoden unwiderbringlich entzogen werden, die seit Jahren nicht mehr vom Ertrag unserer Arbeit aufgebracht werden können und auf Kosten unserer Substanz gehen. Diese Verluste zu tragen sind wir nicht mehr gewillt. Deshalb verlangen wir unsere Selbstverwaltung und unsere Sicherung durch unsere eingebrachten Volksschutzgesetze. (Potlesk poslanců strany sudetskoněmecké.)

In diesem Rahmen verlangen wir auch den Schutz unserer gewerblichen Wirtschaft und unseres Besitztums, die Sie bisher zu unerhörten Leistungen an den Staat zwangen, ohne auch nur ihre primitivsten Rechte anerkannt zu haben. Sie wollen heute auch die Zweisprachigkeit im sudetendeutschen Wirtschafts- und Geschäftsleben erzwingen, während Sie die Zweisprachigkeit nicht einmal im öffentlichen Leben der Staatsverwaltung gegeben haben. Sie gehen daran, eine Selbständigen-Versicherung zu schaffen, um wieder hunderte Millionen der čechischen Verwaltung zuführen zu können, ohne jede Gegenleistung für Jahre hinaus, und bieten den verarmten Gewerbetreibenden bis heute noch nicht den Genuß der geringen Unterstützung der staatlichen Ernährungsaktion.

Anstatt die Steuerbelastungen zu verringern, vergrößern Sie die unerhörten Methoden der Steuer- und Exekutionspraxis und die Steuerbelastungen. Anstatt, wie es im Gesetze vorgeschrieben ist, durch Gewährung von Richtpreisen und Schaffung gleicher Wettbewerbsverhältnisse die Marktverhältnisse zu bessern, lassen Sie Begünstigungen und Preisdurchbrechungen zu, bevorteilen Ausbeuter und marktstörende Elemente durch ungerechte Kontingentierungen, wie in der Reisverteilung oder jetzt im Zuckerhandel, indem sie die Korruptionsversuche und Ausbeutungsmethoden der čechischen und jüdischen Handelsgesellschaften nicht wahrhaben wollen, die sich auch das Schweigen der marxistischen Konsumvereine durch Sonderrabatte gekauft haben. Anstatt zu bedenken, daß Sie selbst die Einflußmöglichkeit verlieren und bald überhaupt nicht mehr imstande sein werden, die Verhältnisse zu bessern, schützen Sie noch die Ungerechtigkeit und die Korruptionsmethoden.

Wir lehnen dies alles ab und wollen endlich frei sein von diesen Gefahren und selbst die Möglichkeit haben - da Sie nicht imstande oder willens sind, uns zu schützen - unsere Lebensrechte und unser Besitztum aus eigenen Kräften zu sichern. Wir werden nicht früher ruhen, bis diese unsere Ziele erreicht sind; und sie werden erreicht werden. An Ihnen liegt es, heute noch zu bestimmen, wie lange es dauert, und was Sie selbst dabei riskieren wollen. (Potlesk poslanců strany sudetskoněmecké.)

Tisztelt képviselőház! A napirendre tűzött zárszámadással részleteiben nem foglalkozom, miután a kormányzat még a mai súlyosan komoly napokban sincs tekintettel arra a - Podkartpatská Rus életérdekeit érintő - két évtized óta hangoztatott kivánságomra, hogy a Podkarpatská Rus területén eszközölt állami befektetéseket és kiadásokat a zárszámadásban részletesen és külön csoportosítva számolja el. Igy tehát csak általánosságban tiltakozom ujból és ujból az ellen a gyarmati kezelés ellen, hogy a Podkarpatská Rusba küldött - prágai központosító érdekeket szolgáló - köztisztviselők és alkalmazottak fizetéseit Podkarpatská Rus számlájára írják. E tisztviselő-légió fizetése címén elszámolt összegekkel valójában Csehország a maga népfölöslegét telepíti ok nélkül, szükségtelenül, hozzánk, ahelyett, hogy a békeszerződésben vállalt kötelezettségéhez képest az ottani állásokat, köztisztviselői helyeket odavaló emberekkel töltené be és így az ottani lakosság életérdekeit, ellátását, kulturális, társadalmi emelését mozdítaná elő.

A zárszámadás tárgyalása eminenter politikai kérdés lévén, ujból és ujból megismétlem azt a - klubom nevében már hivatalosan is leszögezett - nyilatkozatomat, hogy a prágai kormányzat súlyos szerződésszegést követett el azáltal, hogy Podkarpatská Rus területi autonómiáját - amely minket magyarokat is természetesen megillet - 19 év óta nem valósította meg. Ezt a hibát csak fokozta azzal, hogy az európai közvélemény megtévesztésére egy olyan "autonómia bevezetésének" címzett közigazgatási intézkedést kezdett el, amely az autonómiához semmi esetre sem hasonlít, de inkább hasonlít egy szecessziós képhez, amelyet bizonyos távlatból kellemes nézni, de csak olyannak, akinek a festőéhez hasonló fantáziája van. Aki a képet közelről nézi, a valóságban az úgynevezett autonómia bevezetésében benne él, az nem érti meg és semmi esetre sem tartja azt jónak és az igazinak. Nekünk, akik Podkarpatská Rus területén élünk, nem egy olyan "autonómia bevezetésre" van szükségünk, amelyet csak a fantázia mutat autonómiának, nekünk kell, hogy az autonómia kenyeret, megélhetést jelentsen mezőgazdaságban, iparban, kereskedelemben, erdészetben, bányászatban, stb. stb., legalább annyira, mint az 1918. évi X. magyar néptörvény, vagy a horvát-szlavon autonómia jelentett életet, kenyeret. A mi területünk autonómiája a nemzetközi szerződés és alkotmánytörvény szerint "legszélesebb körü" kell, hogy legyen és lehet csak és ez reánk nézve nem lehet pictus masculus és mi a jelenlegi helyzetet az autonómia bevezetésének nem tarthatjuk.

Amikor a kormányzótanácsban - amely az autonómiát jelentené - a 24 tagból 9 tagot közvetlenül és 5 tagot közvetve a prágai kormányzat nevez ki és így a kormány akarata a ko rmányzótanácsban teljes mértékben érvényesül a 10 választott taggal szemben, - ilyen demokráciából, ahol a kinevezettek bármikor le is szavazhatják, mert számbeli biztos többségük megvan - a nép által beküldött 10 tagot nem tekinthetjük demokráciának és az ilyen demokráciából nem kérünk.

A kormányzatnak ezen az egész munkáj án meglátszik, hogy csupán a külföld nyomásának hatása alatt és a külföld megtévesztésére, a nemzetközi szerződések teljesítésének látszatára lett megalkotva s bevezetve.

Tudjuk, hogy a prágai kormányzat, miként Európa valamennyi kormánya, ma nehéz napokat él. Nem hallgathatom el azonban, hogy a kormányzat mai helyzete és munkája nagyon hasonlít annak az erején felül nagyratörő gazdának a helyzetéhez és munkájához, aki sok uj földet vett megmunkálásba, de súlyos terhekkel, adósságokkal, jóreménységre. Ilyen súlyos terhek, adósságok a prágai kormányzat helyzetében és munkájában 1. a békeszerződésekben kikötött kisebbségi jogok, 2. a Podkarpatská Rus részére nemzetközileg biztosított területi autonómia valamint 3. a szlovákoklakta területnek megigért önkormányzat.

Az említett gazda akkor jár el leghelyesebben, ha az uj müvelésre bevont uj földet azonnal a legintenzívebben trágyázza, termékenyíti. A prágai kormányzat ezt a termékenyítést 19. év óta elhanyagolta, uz uj földeken a népek lelkét nem békítette meg, sőt szociális, gazdasági sérelmekkel elkeserítette.

Tudom, hogy 19 év óta őszinte tanácsainkat már csak azért se fogadta meg a prágai kormányzat, mert magyarok vagyunk. Most se fogja megfogadni azt a tanácsomat, hogy minél intenzívebben adja ki a kisebbségi jogokat és minél termékenyítőbben vezesse be Podkarpatská Rus területi autonómiáját, mert arra mint a kenyérre az ottani népességnek is, de a prágai kormányzatnak is feltétlenül szüksége van.

Tudom, hogy nagyon lesujtó az a kritika, amit a prágai kormányzatnak az autonómia bevezetése körüli eljárására mondtam. De rákényszerített erre az a célzatos munka, amit e téren kifejtenek. Például az elmult karácsonykor a kormányzat a legmagasabb helyről Európa tájékoztatására kifelé kijelentette (čte): "Podkarpatská Rus lakossága részére történelmi jelentőségü esemény ez ország autonómiájáról szóló törvény meghozása és ennek végrehajtása." Ez a megállapítás azt a látszatot keltheti a tájékozatlan Európa előtt, mintha a 172/1937. számu törvény csakugyan az autonómia életbeléptetésének a törvénye volna, holott ezzel szemben Hrabár kormányzó befelé, valamint az ujságirók részére rendezett ungvári sajtóteán, úgy bemutatkozó beszédében, amit a tartománygyűlésen első izben való elnöklésekor mondott, hangsúlyozottan kijelentette, hogy az 1937. évi 172. sz. törvény nem jelenti az autonómia életbeléptetését.

De jogosult lesujtó kritikám azért is, mert hiszen ilyképpen a kormányzótanácsban a népakarat teljesen félre van állítva. A nép a választásoknál ellenzéki többséget küldött a tartománygyűlésbe és nem küldött be egy csehet sem. És mégis a kormányzótanácsban a 14 kinevezettel többségben vannak a kormányzat emberei, merrt a kinevezettek többséget jelentenek a 10 választottal szemben. A kinevezettek legnagyobb része cseh, magyar pedig egy sincs, ruszin is csak elvétve. Igy néz ki közelről és a gyakorlatban az autonómia. Még jogosabb a kritikám, ha hozzáteszem, hogy semmi önálló hatásköre nincs a kormányzónak; amit tehet, csak akkor teheti, ha ahhoz a prágai kormány, vagy az országos hivatal cseh és ukrán osztályfőnökei előzetesen vagy utólagosan hozzájárulnak. (Posl. Révay: Tévedés!) Kockázat nélkül pályázatot írhatok ki innen annak a részére, aki megmondja, hogy mire van joga önállóan a Podkarpatszká Rusz autonómiáját megszemélyesítő kormányzónak. (Posl. Révay: A kormán nyzó teljesen önálló, ha akar önálló lenni. Tőle függ, hogy önálló lesz-e!)

Végül ha leszögezem, hogy a kormányzótanács csak tanácsadó szerv, amit bármikor szétküldhet a kormány, amit vagy meghallgatnak, vagy nem, akkor kritikám jogossága kétségen felül áll.

A prágai kormányzatnak hiába tanácsoltuk két évtized óta a szomszédokkal való megbékülést. Mindig a szomszédokon túli szövetségeket tartotta értékesebbeknek, amelyek pedig, a legutóbbi történések szerint, nagyon gyengülnek. A világhatalmat jelentő Nagybritánia a napokban nem átallotta kicserélni emberét, aki egy irányban kötötte le magát. A prágai kormányzatnak se szabad elmulasztania, hogy megkeresse a lélektani pillanatot a kicserélésre. Mert az, hogy a Hodža-terv szerint közeledést mutatnak a középeurópai hatalmasságokhoz, de valójában a régi szövetségeket ápolják, mindkét irányban bizalmatlanságot eredményezhet Prágával szemben.

De mindezeknél a nagypolitikába vágó kérdéseknél fontosabb az uj földek népessége lelkületének megbékélése, amit pedig nem lehet úgy munkálni, ahogy az a négy év előtti Tiszaáradásnál és a mostani aszálykároknál is történt, amikor a podkarpatská rusi 300 millióra becsült aszálykárt 5 millió Kč áldozattal igyekeztek elintézni és adtak sok helyen takármányszalma helyett, két éves alomszalmát. Vegye a prágai kormányzat egyszer már komolyan azokat a kötelezettségeket, melyeket az uj földekkel, Szlovenszkóval és Podkarpatská Russzal vállalt, teljesítse a kisebbségi jogokat, vezesse be a legszélesebb körü - tehát a volt horvát-szlavon autonómiánál és a magyar 1918. évi, e területre vonatkozó X. törvénycikknél mindenesetre szélesebb autonómiát és akkor a népek lelkének megbékülésével értékesebb munkát fog végezni, mint a titáni fegyverkezéssel.

Higyjék már el egyszer, Hölgyeim és Uraim, hogy önöknek éppen olyan nehéz a helyzetük az egyik oldalon a fasiszta és a másik oldalon a bolseviki diktaturák között, mint a magyaroknak, ha látszatra önök a szlávság és a népfront előretolt bástyái is. Ez a bástyaszerep ma előny lehet a szovjetnek, mely e területet a fasizmus elleni támadásra értékesitheti, de veszély lehet a republikának, mert e bástya túl közel van földrajzilag a fasiszta határhoz.

Ne fölényesen közeledjenek a magyarság felé, hanem a fenti közös veszedelmekre való figyelemmel, a közös védekezés álláspontjára helyezkedve. Önöknek egyenesen szükségük van arra, hogy a magyarokból, lengyelekből - bármilyen politikai áldozatba is kerüljön az - barátokat csináljanak és erre kell építeniök a biztonságot. Erős Magyarországot kell csinálniok a saját érdekükben, a megegyezéses béke alapján, az uj területek népességének megkérdezésével, mert csak Lengyelország és az erős Magyarország önökkel együtt garantálhatja Középeurópa békéjét és Prága biztonságát is igazán.

Nem számítok önöknél meghallgatásra, nem beszélek erről többet, hogy félre ne értessem, még esetleg a fajtám részéről is. Sapienti sat. Aki gondolkozik, az nem fogja lekicsinyelni elgondolásomat, amely klubbom határozata nélkül, szerény egyéni álláspontom csupán.

A zárszámadást, amely 2 milliárdnál nagyobb költségvetési túllépést mutat ki, nem fogadom el. (Potlesk poslanců maďarských spojených stran.)