Či hodláte učiniť súrne opatrenie, aby bol prísne potrestaný referent, ktorý toto rozhodnutie vyniesol keďže vyniesol rozhodnutie nezákonne proti podaným odborným dobrozdaniam a proti výpovediam svedkov?

V Prahe dňa 28. apríla 1937.

Hokky,

Füssy, dr Szilassy, dr Turchányi, dr Pajor, Schösser, Liehm, Patzak, Stellwag, Tschakert, dr Tischer.

 

449/5 (původní znění).

Interpelláció

a Miniszterelnök Urhoz

a Holt-Borzsava vizének ártalmas anyagokkal való megfrtözése tárgyában.

Benyujtja: Hokyy Károly szenátor.

Miniszterelnök Úr!

Még 1932. augusztus havában (4., 5. és 6.-án) Borzsova község mellett a Holt-Borzsovában nagyarányu halpusztitás volt tapasztalható, amit Darcsy Endre, a halászterület bérlője jelentett a várii csendőrségnek. Ezek meggyőződve a halpusztításról, elrendelték a bérlőnek, hogy tanuk, községi tanácstagok elótt merített Borzsova vizzel telített 2 literes üvegben a község bélyegzőjével lepecsételten vizet küldjenek Liptóujvárra az ottani állami halvizsgálati állomásra (Státní výzkumná stanice rybářská v Liptovském Hrádku).

A csendőrség utasítása, alapján a községi előljáróság utján a vizet felküldték a fent említett halbiológiai állomásra. Onnan a község azonnal távirati értesítést kapott, hogy megérkezik az intézettől Hollý Béla vegyészmérnök, a halbiológiai intézet főnöke, aki a helyszinen el is végezte a vizsgálatot. A halbiológiai állomás főnöke néhány hónap mulva megküldötte nagytudományu apparátussal készített 28 oldal terjedelmü szakvéleményét a beregszászi járási hivatalnak. A szakvélemény teljes határozottsággal állítja, hogy a halpusztulást Klein Samu szeszgyára okozta, amikor a salakot a vizbe engedte és kiszabta egyszersmind a szeszgyáros terhére a kiszállási költséget.

A vegyvizsgálattól függetlenül id. Holozsay Sándor, ifj. Holozsay Sándor és Végh Sándor beigazolták, hogy a szeszgyár alkalmazottai: Hoffmann Samu és Blobstein Dezsö a salakot a Holt­Borzsovába bocsátották.

Az 1885. évi XXIII. t. c. 24. §-a azt mondja, hogy a vizeknek ártalmas anyagokkal való megfertőzése tilos. A 4962/904 B. M. M. K. számu rendelet arról szól, hogy a 24. §-ba ütköző vizfertőzési kihágás beigazolásához vagy a vegyelemzés kivántatik meg, vagy pedig annak bizonyítása, hogy a fertőzött vizre érzékeny halak elkábultak, vagy elhullottak. A magyar királyi földm. min. 35.911/1916 V. számu rendelete, amely Kárpátalján még érvényben van, kimondja, hogy a vizek ártalmas anyagokkal való megfertőzésével elkövetett vizrendőri kihágások eseteiben a halbiológiai kisérleti állomás az illetékes szakképviselő: vagyis a jelen esetben a liptóujvári halkisérleti állomás illetékessége kétségtelen.

A Holt-Borzsovában történt halpusztulás oka a törvény szerint előirt beigazolási eljárás által a viz vegyelemzése alapján s tanuk által is be volt bizonyítva, vagyis megcáfolhatatlan kettős bizonyiték alapján. Ezek alapján a beregszászi járási hivatal 1935. december 18.-án 3798/32 T. sz. alatt Klein Samut, Hoffmann Samut és Blobstein Dezsőt 200-200 koronára, vagy 10-10 napi elzárásra megbüntette, s kötelezte Klein Samut a halbiológiai állomás részére 682 Kč kiszállási költség megtérítésére. A két utóbbi ellen a polgári bíróság előtt tett esküjük miatt a beregszászi államügyészségnél eljárás folyik St.288/36 sz. alatt hamis tanuzásért. Felebbezés folytán az ungvári országos hivatal č. 51.614/III-6 ai 1936 szám alatt fölmentette mindhármat. Az irat bélyegző nélkül van s alatta "za zemského presidenta": olvashatatlan aláirás. Itt tehát fontos volna, ha a minisztérium bekérné a beregszászi járási hivatal č. 11-11.113 ai 1929 és - č. 23.432 ai 1931. számu iratait.

Nevezett Klein Samu már több izben követte el a viznek káros anyagokkal való megfertőzését. Emiatt a berlő több izben fordult panasszal a járási hivatalhoz. Da a járási hivatal mindeddig nem büntette meg Klein Samut, csak a bizottsági kiszállás költségeit rótta rá. Ez utóbbit bizonyítják a beregszászi járási hivatal 11-11.113 ai 1929 és č. 25.432 ái 31. sz. iratai.

Tisztelettel kérdem ezek után a Miniszterelnök Urat:

Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy az ungvári országos hivatal fenti számu döntése megvizsgáltassék, mert az ellenkezik 1. a törvénynyel, 2. a tanuk vallomásával, 3. a halbiológiai állomás szakértői véleményével.

Van joga, módja és lehetősége az országos hivatalnak e három tényezővel nyilvánvalóan összenemegyeztethető döntést hozni?

Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy az a referens, aki a döntést hozta, szigoruan megbüntettessék, mert törvényellenesen a leadott szakvéleményekkel ellenkezően és a tanuk vallomásával össze nem egyeztethető határozatot hozott?

Prága, 1937. április hó 28.

Hokky,

Füssy, Dr. Szilassy, Dr. Turchányi, Dr. Pajor, Schösser, Liehm, Patzak, Stellwag, Tschakert, Dr. Tischer.

 

Překlad ad 449/6.

Interpelácia

senátora Hokkyho

ministrovi školstva a národnej osvety

o neštátnych učiteľoch, učiteľkách a detských opatrovateľkách, o ich základných platoch a iných krivdách.

Pane minister!

Je nepochybné, že každý kultúrny štát váži si svojich učiteľov; a čím viac si ich váži, tým väčšmi dáva na obdiv - i keď mlčky - svoju kultúru. Toto ocenenie spatrujeme u štátnych učiteľov. Ale práve preto je zvláštne a nepochopiteľné nevýhodné rozlišovanie učiteľov neštátnych. Nespravedlivosť tohoto jednania je tým nápadnejšia, lebo veď učitelia neštátni vykonávajú snáď väčšiu kultúrnu prácu než učitelia štátni. To isté platí tiež o platoch a penziách neštátnych detských opatrovateliek. S týmito sa jedná už takmer bezohľadne a toto jednanie je ešte nepochopiteľnejšie voči týmto nie menej hodnotnejším kultúrnym pracovníkom.

Podobne nepochopiteľné je, že učiteľom nezapočítavajú sa válečné roky.

Už niekoľkokrát som vytýkal vo svojich parlamentných rečiach a interpeláciách, že vláda požaduje na učiteľov na Slovensku len 1200 Kč, kým v Podkarpatskej Rusi 4908 Kč. Vtedajší pán minister sľúbil, že sa táto dvojaká miera zruší, ale sľubu nedostal. To je nielen nespravedlivé, ale i nezákonné, lebo niet k tomu nikde podkladu. Bolo by správné, keby boly zavedené tresty proti ministerstvám a vôbec proti úradom a ich úradníkom práve tak, ako proti súkromným osobám, keď tito páchajú nezákonnosti, lebo potom by lepšie dbali o to, aby zákony boly zachovávané, a činili by len opatrenia, ktoré sú zákonné.

Avšak nielen minister, ale i § 1, bod 2 zákona č. 104/1926 Sb. z. a n. sľubuje úpravu platov učiteľského personálu. Ale sľúbený zvláštny zákon ešte ani do dneska po 11 rokoch nebol vynesený, ačkoľvek od tých čias hmotné pomery neštátnyeh učiteľov a učiteliek, hlavne však detských opatrovateliek staly sa priamo zúfalými. Platové ustanovenia zákona č. 104/1926 Sb. z. a n. vzťahujú sa tiež na učiteľov neštátnych. Avšak znášanie bremien ktoré plynú z prevádzania zákona, ukladá § 45 zákona udržovateľom neštátnej školy. Udržovatelia škól sú však bez výnimky tak chudobní, že niesú v stave sohnať potrebné hmotné prostriedky. To nahliadol i štát, keď poukázal štátnu subvenciu, z ktorej majú byť doplňované platy na výšku stanovenú zákonom. Táto štátna subvencia však je len záloha poskytovaná udržovateľom škól, ktorá móže byť kedykoľvek zastavená. Vysvitá to i z nariadenia školského referátu v Bratislave zo dňa 30. januára 1937, č. 97.000/36-I/4, v ktorom je vyslovené, že štát nie je viazaný žiadnym zákonom, aby tieto zálohy poukazoval.

Prezident najvyššieho štátneho účetného kontrolného úradu dr Horák zmienil sa v dlhšej reči pri pojednávaní štátneho záverečného účtu z r. 1935 v rozpočtovom výbore o platoch a penziách neštátnych učiteľov, učiteliek, detských opatrovateliek a učiteľských vdov, ktoré čiastky ako zálohy činia do konca r. 1935 12.388 milionov Kč. I on pokladal za potrebné, aby táto nesrovnaná otázka bola upravená, iba o úhrade sa nezmienil. Jednotlivé krajiny - riekol - nemôžu schodok uhradiť, ale otázka vyžaduje si súrneho riešenia, keďže póžitky a penzie neštátnych penzionovaných učiteľov, učiteliek a vdov, ako i detských opatrovateliek treba uznať i podľa starých uhorských zákonov, i na základe pozdejších zákonov československých. Naše zákony tedy v zásade uznávajú potrebu, aby tieto platy boly upravené, iba o úhradu nebolo po celé roky, ba desaťročia postarané.

Početné krivdy, ktoré postihly neštátnych učiteľov a detské opatrovateľky odňatím platov resp. penzií, vyvolaly právom najvačšiu nespokojnosť v kruhoch týchto učiteľských síl, lebo to činí stále nesnesiteľnejšími ich beztoho už ťažké hmotné pomery a ich zadlženosť, ktorá u neštátného učiteľského personálu je už všeobecně známa.

Maďarské učiteľstvo predložilo dňa 7. novembra 1937 v Komárne 4 memorandá, žiadajúc o zlepšenie osudu učiteľstva, hlavne neštátnych učiteľov a detských opatrovateliek. Pán minister Franke sľuboval sanáciu neblahých pomerov. Už je tomu 7 mesiacov, ale po splnení sľubu niet ani stopy.

Na základe uvedeného s úctou tážem sa pána ministra, či ste ochotný súrne zakročiť, aby:

a) zákon č. 104/1926 Sb. z. a n. ako i všetky tie zákony a nariadenia, ktorými sa upravujú platy štátnych učiteľov a učiteliek v krajinách historických, boly rozšírené tiež na učiteľov na Slovensku a Podkarpatskej Rusi, čím by títo boli tamtým i platom i rangom na roveň postavení;

b) § 14 zákona č. 104/1926 Sb. z. a n., ktorý upravuje platy štátnych detských opatrovateliek, rozšírený bol definitívne i na neštátne detské opatrovateľky na Slovensku a Podkarpatskej Rusi;

c) neštátni učitelia, učiteľky a detské opatrovateľky, pokiaľ obdržia polročnú alebo celoročnú dovolenú na základe lekárskeho vysvedčenia, dostávali po túto dobu od štátu svoje platy na odôvodnené žiadosti udržovateľov škôl.

d) Či ste ochotný novelizáciou sem spadajúceho zákona postarať sa, aby učiteľom boly do služby započítané válečné roky?

V Prahe dňa 28. apríla 1937.

Hokky

Füssy, Liehm, Tschakert, dr Tischer, dr Turchányi, dr Pajor, dr Szilassy, Pfrogner, Stellwag, Patzak.

 

449/6 (původní znění).

Interpelláció

az iskolügyi és népmüvelödési miniszter urhoz

a nem állami tanitók, tanitónök és óvónök, azok alapfizetése s egyéb sérelmeik tárgyában.

Beadják: Hokky Károly szenátor és társai.

Miniszter Úr!

Kétségtelen, hogy minden kulturállam megbecsüli a tanitóit s mennél jobban becsüli meg, annál inkább hirdeti - még hallgatólagosan is - a kulturáját. Az állami tanitóinknál tapasztaljuk is e megbecsülést. De épp ezért különös és érthetetlen a nem állami tanitók e hátrányos megkülönböztetése. Ez eljárás igazságtalansága annál szembetünöbb, mert hisz a nem állami tanitók tán még nagyobb kulturmunkát fejtenek ki, mint az államiak. Ugyan ez áll a nem állami óvónök fizetése és nyugdij járandóságaira is. Ezekkel szemben az eljárás már szinte kiméletlen és még inkább érthetetlen kultura e nem kevésbé értékes művelővel szemben.

Hasonláképpen érthetetlen a tanitók háborus éveinek be nem számitása.

Már több izben kifogásoltam beszédeimben s a képviselőházban tartott interpellációmban is, hogy a felekezeti tanitóktól Szlovenszkón csak 1200 koronát követel a kormányzat, mig Kárpátalján 4908 koronát. Az akkori miniszter úr megigérte ennek különböző elbánásnak megszüntetését, de igéretét nem tartotta be. Ez nemcsak igazságtalan, de törvénytelen, amelyre sehol sem találunk semrnifele alapot. Jó lenne, ha a miniszteriumokkal és általában a hatóságokkal és azok tisztveselőivel szemben is ugyan ugy be lehetne hozni a büntetéseket, mint magánemberekkel szembén, amikor törvénytelenséget követnek el, mert akkor bizonyára jobban vigyáznának a törvények betartására, s csak olyan intézkedéseket hoznának, amelyek törvényesek.

De nemcsak a miniszter, hanem az 1926 évi 104 sz. törvény 1. §-ának 2. pontja szintén megigérte a nem állami tanszemélyzet fizetésének rendezését. De a beigért külön törvény 11 év után még mindig nem jelent meg. Holott azóta a nem állami tanitók és tanitónők, de még inkább a nem állami óvónők helyzete egyenesen kétségbeejtá lett. Az 1926 évi 104. számu törvény fizetést megállapitó rendelkezései a nem állami tanitókra is vonatkoznak. De a törvény végrehajtásából folyó kiadások viselésére a törvény 45 §-a a nem állami iskola fenntartókat kötelezte. Az iskola fenntartók azonban kivétel nélkül oly szegények, hogy a szükséges anyagi eszközöket előteremteni képtelenek. Ezt az állam is méltányolta, mikor a törvénybem megállapitott illetményre való kiegészités céljából államsegélyt utalványozott. Ez az államsegély azonban csak az iskola fenntartók részére nyujtott előleg, amely bármikor beszüntethető. Ez kitünik a pozsonyi isk. referátus 1937 január 30.-án kelt 97.000/36-I/4 számu rendeletéből, amely azt mondja, hogy semmiféle törvény nem kötelezi az államot ez előlegek utalására.

Az 1935 évi állami zárszámadás költségvetési bizottsági tárgyalása alkahnával dr. Horák a legfelsöbb számviteli ellenörző hivatal elnöke hoszszabb beszédében cemlékezett meg a nem állami tanitók és tanitónők, valamint óvónők és tanitói özvegyek illetményeiről és nyugdijáról, amely összegek 1935 végéig, - mint előlegek - 12.388 milliót tesznek ki. Ó ís szülkségesnek tartotta e rendezetlen kérdés rendezését; csak a fedezetre vonatkozólag nem nyilatkozoti. Az egyes tartományok - mondotta - nem tudják fedezni a hiányt, de a kérdés sürgős rendezést kiván, mert a nem állami nyugdijas tanitók, tanitóknők és özvegyek - valamint az óvónők illetményeit és nyugdijait a régi magyar törvények szerint és a késöbb hozott csahszlovák törvények alapján is el kellett ismerni. Tehát elvben elismerik törvényeink ez illetmények rendezésének szükségességét, csak a fédezetről nem történt rneg hosszu évek, sőt évtizedek óta a gondoskodás.

Az a sok sérelem, amely a nem állami tanitókat és óvónőket érte illetményeik, illetve nyugdijaik elvonása miatt, méltán kelt ezek soraiban a legnagyobb foku elégédetlenséget, mert állandóan sulyosbitja amugy is nehéz anyagi helyzetüket s eladósodottságukat, amely a nem állami tanitó személyzeinél már nagyon is köztudomásu.

A magyar tanitóság 1936 november 7.-én Komáromban négy memorandumot nyujtott át, kérve a tanitóšág, főleg a nem állami tanitók és óvónők sorsának a javitás. Franke miniszter úr a bajok orvoslását igérte. Ennek már hetedik hónapja, s az igéret beváltásának semmi nyoma.

Tisztelettel kérdem ezek után a Miniszter Urat:

hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy az

a) 1926. évi 104 számu törvény és mindazok atörvények és rendeletek, amelyek a történelmi országok állami tanitóinak és tanitónőinek fizetését szabályozzák, a szlovenszkói és kárpátaljai tanitókra is kiterjesztessenek, es velük egyenranguakká és egyenlő illetményüekké tétessenek.

b) Az 1926. évi 104 számu törvény 14 §-a, amely az állami óvónők illetményeiről rendelkezik, kiterjesztessék Szlovenszkó és Kárpátalja nem állami óvónőire is - végérvényesen.

c) A nem állami tanitók, tanitónők és óvónők, amennyiben hatósági orvosi bizonyitvány alapján fél évi, vagy egy évi szabadságot kapnak, ez időre - az iskola fenntartók indokolt kérésére az államtól.illetményeiket megkapják.

d) Az ide vonatkozó törvény novellálása utján hajlandó-e gondoskodni arról, hogy a nem állami tanitóknak háborus évei szolgálatukba szintén beszámittassanak.

Praha, 1937. április hó 28.

Hokky,

Füssy, Liehm, Tschakert, Dr. Tischer, Dr. Turchányi, Dr. Pajor, Dr. Szilassy, Pfrogner, Stellwag, Patzak.