Jestliže nejvyšší správní soud rozhodnutím ze dne 21. května 1929 uznal, že československý jazyk má svou převažující platnost i v úřadování samosprávy, musí býti rovněž postaráno o to, aby do služeb těchto obcí byli přijímáni příslušníci národa československého.

Ptáme se proto pana předsedy vlády:

1. Je tento neudržitelný stav panu předsedovi vlády znám?

2. Budou učiněna opatření, aby německé obce byly povinny zaměstnávati české zaměstnance v poměru odpovídajícím výši českého obyvatelstva?

V Praze 15. prosince 1937.

Republika exportovala v minulom hospodárskom roku 5082 vagonov jačmeňa a 8635 vagonov sladu, čo keď prerátame na jačmeň, odpovedá to 16.000 vagonom. Letošná úroda jačmeňa je asi o 12.000 vagonov väčšia než laňajšia. Vzhľadom na to, že veľa gazdov bolo by muselo v dôsledku srážok z cien jačmeňa platiť väčšie obnosy, než koľko by sa im dostalo za jačmeň, títo gazdovia svoj jačmeň zkrmili. Srážky boly tohoto roku zrušené, monopol zvýšil ceny jačmeňa a tedy možno s istotou očakávať, že prebytok v dôsledku väčšej nabídky gazdov bude činiť viac než 12.000 vagonov. Na tomto skutku len veľmi málo mení nádej, že v dôsledku očakávaného väčšieho konzumu piva dojde i ku zlepšeniu odbytu jačmeňa. Nepodarí-li sa prebytky jačmeňa, odhadované na 28.000 vagonov, zpeňažiť včas v cudzine, tu následkom nesnádzí s uskladňovaním jačmeňa a okolnosti, že snadno podlieha skaze, hrozí nebezpečie, že gazdovia sami budú museť kupovať nazpäť jačmeň, po prípade ako denaturované krmivo, ako k tomu došlo i po hospodárskom roku 1934/35. Tu museli gazdovia zaplatit zisky obilnej spoločnosti, mesačné príplatky i povozný paušál - a obdržali svoj vlastný jačmeň ztuchlý. Tak ztuchlý, že nemohli ním ani dobytok krmiť. Týmto spôsobom boli gazdovia poškodení asi o 100,000.000 Kč. A teraz hrozí gazdom stejné nebezpečie.

Jačmeň je plodina sezónna, ktorej odbyt trvá od žatvy do polovice januára. Jestliže sa pivný jačmeň neodpredá do polovice januára, neskoršie už sa nepodarí ho odpredať. A preto každý výrobný a vývozný štát snaží sa dostať svoj jačmeň čo najskôr na trh. Je tedy pochopiteľné, že obilná spoločnosť vydala vloni už v septembri vývozné povolenia na jačmeň. Tohoto rohu v dôsledku veľkých rozporov medzi záujmovými skupinami vývoznými boly vývozné kontingenty sladu stanovené až v prvej polovici novembra a vývozné kontingenty jačmeňa až v posleďných dňoch. Do tých čias bol vývoz sladu a jačmeňa naprosto prerušený, dve tretiny času, vhodného pre vývoz, sú stratené a štáty, ktoré kupujú sladovnický jačmeň v Československu, obstaraly značnú časť svojej potreby v štátoch iných. Výsledkom toho boja je nový pokles možností vývozu nášho jačmeňa a tedy zasa je tu nebezpečie, že obilná spoločnosť zasa si dá od gazdov zaplatiť svoje straty, ktoré následkom toho utrpí.

Je známé, že po hospodárskom roku 1934/35, kedy ceny jačmeňa v Amsterodamu pohybovaly sa medzi 85-95 Kč, mohlo Československo exportovať jačmeň len tak, že vývozca obdržal za vývoz každého metrického centu jačmeňa dovozný list v cene 30 Kč a cenovú sľavu 30 Kč od obilnej spoločnosti, a pri vývoze sladu so zreteľom na množstvo, odpovedajúce cene jačmeňa, ešte viac. Za takýchto obrovských výhod išiel vývoz hladko a vývozca len takto mohol prísť k svojmu občianskemu obchodnému zisku. Napriek tomu, že vývozci platili za jačmeň i vtedy prinajmenšom toľko, koľko dnes, boly monopolné ceny stanovené síce nižšie, ale boly to ceny minimálné, pri ktorých vývozca platil niekedy o veľa viac, než pri dnešných, a niečo vyššie stanovených cenách maximálnych. - Z úrody roku 1934/35 bolo vyvezené 5196 vagonov jačmeňa a 6997 vagonov sladu.

V druhom roku trvania obilnej spoločnosti klesly ceny jačmeňa na svetovom trhu ďalej, avšak klesnutie nepresahovalo 10 Kč za 1 q. Výhoda však poskytovaná vývozcom, nebola zvýšená len o týchto 10 Kč, lež o plných 34 Kč (cenová sľava poskytovaná obilnou spoločnosťou, bola zvýšená o 30 Kč na 64 Kč) a takto vývozca prišiel k svojmu zisku nielen z r. 1935, ale mimo toho má ešte zvláštny zisk 24 Kč. Preto došlo k úpornému boju o vývoz jačmeňa medzi záujemstvami, ktoré sa dosiaľ vôbec nezapodievaly vývozom jačmeňa a za ktorými možno pozorovať ruku mohútnych vládnych politických záujemstiev. Tieto skupiny sú odpovedné za to, že sme z republiky tohoto roku dosiaľ ešte vôbec neexportovali ani jačmeň ani slad, a že exportný obchod má tohoto roku na vývoze jačmeňa a sladu zvláštny zisk 24 Kč. V treťom roku obilnej spoločnosti pohybovaly sa ceny pšenice v Amsterodame medzi 130-140 Kč. Bolo-li treba pri vývoze jačmeňa z r. 1934/35 poskytovať vývoznú podporu 60 Kč, tu by v dôsledku zvýšenia ceny o 45 Kč bola postačila podpora 15 Kč, aby dosažený bol zisk z r. 1934/35. Vývozci okrem dovozného listu v cene 30 Kč dostali od obilnej spoločnosti 40 Kč cenovej sľavy a tedy na 1 q získali 55 Kč. Ľahko možno vypočítať, že v treťom roku obilnej spoločnosti činil tento extra-zisk 118 milionov Kč a tu pochopíme, prečo sa svádza každého roku tak urputný boj o vývozné kontingenty.

Avšak svetové ceny jačmeňa stúpaly ďalej a v Amsterodame platí sa za jačmeň dnes už 11 holandských zlatých, tedy asi 180 Kč. Táto cena je už asi o 90 Kč vyššia než cena z r. 1935 a vývozca by získal o 30 Kč viac i vtedy, keby nič nedostal z výhody 60 Kč poskytovanej obilnou spoločnosťou v r. 1935. Avšak skúsenosti z minulých dvoch rokov ukazujú na to, že vývozci i napriek zmeneným cenovým pomerom požívajú i naďalej výhody od obilnej spoločnosti. Majú zdarma dovozné listy a majú od obilnej spoločnosti i cenovú sľavu, ktorá vraj tohoto roku činí 17 Kč z 1 q. A takto vývozca získava tohoto roku extra-zárobok 77 Kč nad občiansky zisk, docielený v r. 1934 až 1935.

Je pochopoteľné, že o to, aby každý získal čo najviac z čistého extra-zárobku 150,000.000 Kč, docieleného len z vývozu 20.000 vagónov jačmeňa, bol zahájený boj na ostrie noža, za ktorým sa uplatňujú najmocnejšie politické vplyvy a táto okolnost vystupňovala boj do krajnosti. Boj musel byt veľmi ostrý najmä preto, lebo hašteriace sa strany nemohly stratiť nič. Vyjde-li totiž vývoz jačmeňa úplne nazmar, tu na to doplatí iba gazda, nehľadiac na to, že takéto obchodné metody môžu i nabudúce ohroziť vývoz jačmeňa z republiky. A potom i štát utrpí škodu, kedže sa zastaví príliv ušľachtilých valút.

Na spôsoby týchto svárov vrhá ostré svetlo ich výsledok. Dohoda sa podarila najprv u sladu, kedže tu záujemstvá strany agrárnej nemohly súťažiť, avšak ešte väčšmi preto, lebo táto skupina bola najústupnejšia, keďže za ňou stojí len veľmi slabý vplyv politických strán. Napriek tomu, že vývoz jačmeňa chceli zo 16.000 vagónov zvýšit na 28.000 vagónov a napriek tomu, že zvyšovat vývoz sladu je záujem celoštátny, uspokojila sa táto skupina s kontingentom 7040 vagónov oproti 8635 vagónom v roku minulom. Snáď na základe zásady: menší obrat, väčší zisk?!

O to vášnivejšie bol boj s vývozcami jačmeňa. A tento boj skončil tak, že skupina, ktorá pred niekoľko rokmi vybavila celý vývoz jačmeňa, a ktorá i laňajšieho roku mala v rukách 73% celého vývozu, obdržala tohoto roku iba 55%ný kontingent. Ako výsledok "dobre dobojovaného boja" môže Centrokooperatíva zaknihovat čáku na veľký zisk.

Na základe toho, čo sme uviedli, tážeme sa vlády:

1. Či vie o práve vylíčených pletichách, ktoré ohrožujú vývoz jačmeňa z Československa?

2. Či hodlá zaviesť vyšetrovanie, aby sa zistilo, kto nesie odpovednosť za to, že vývoz jačmeňa a sladu nemohol byt do dneška zahájený?

3. Čo zamýšľa vláda učiniť, aby škody, ktoré vzídu obilnej spoločnosti v dôsledku týchto pletích, neboly v žiadnej forme prenesené na zemedelcov?

4. Či je vláda ochotná zakročit, aby obilná spoiočnosť ihneď zrušila extra-výhody, ktoré poskytovala dosiaľ vývozu jačineňa a ktoré sa staly zbytočnými následkom nového utvárania sa cien na svetovom trhu?

5. Aké opatrenia zamýšľa vláda učinit, aby výhody zo dvoch rokov, ktoré idú na účet štátnej pokladnice, boly tejto pokladnici nahradené?

V Prahe dňa 23. novembra 1937.

A köztársaság a mult gazdasági évben 5082 vagon árpát és 8635 vagon malátát exportált, ami árpára átszámítva 16 ezer vagonnak felel meg. Az idei árpatermés mintegy 12 ezer vagonnal több a tavalyinál. Figyelemmel arra, hogy az árpaárakból eszközölt levonások következtében igen sok gazda nagyobb összeget lett volna kénytelen fizetni takarmányért, mint amennyit az árpáért kapott volna, tehát árpáját takarmánynak használta fel. Ezidén a levonás megszünt a a monopolium az árpa árát emelte s igy nagyon várható, hogy a gazdák nagyobb felajánlása következtében a fölösleg nem 12 ezer vagon, hanem sokhal több lesz. Ezen a tényen csak nagyon keveset változtat az a remény, hogy a várt nagyobb sörfogyasztás folytán az árpa értékesitése is jobb lesz. Ha a 28 ezer vagonra becsült várható árpafölösleget nem sikerül idejében külföldön értékesiteni, ugy - az árpa nehéz raktározhatósága s romlékonysága következtében az a veszély áll fenn, hogy az árpát majd a jövöben a gazdáknak maguknak kell majd visszavenniök esetleg denaturált állapotban takarmánynak, miként az 1934/35 gazdasági év után is megtörtént. A gazdák akkor kénytelenek voltak megfizetni a monopoliumtársaság nyereségét, a havi pótdijakat s a fuvarátalányt s visszakapták - sáját árpájukat dohosan. Annyira dohosan, hogy legtöbb esetben nem is lehetett azt az állatnak adni. A gazdák ilyen módon körülbelül 100 millió károsodás érte. Most teljesen hasonló veszély fenyegeti gazdáinkat.

Az árpa idénytermény, melynek értékesítési idénye aratástól jánuár közepéig tart. Ha a sörárpát január közepéig nem adják el, ugy késöbb már nem sikerül eladnia. Ezért minden termelö s exportálo állam igyekszik az árpával mielöbb piacra jutni. Érthetö tehát, hogy a gabonatársaság tavaly már szeptemberben kiadta az export árpa kiviteli engedélyeit. Ezidén az exporton érdekelt csoportok nagy torzsalkodása folytán a malátakiviteli kontingenseket csak november elsö felében, az árpakiviteli mennyiségeket csak a legutóbbi napokban állapították meg. Eddig az ideig az árpa és malátakivitel teljesen szünetelt s a kivitel rendelkezéséreállo idönekkét harmad része kárbaveszett s a csehszlovákiai sörárpát vásárló külállamok szükségletük jelentös részét másutt szerezték be. E harc eredménye árpakiviteli lehetöségeink ujabb csökkenése s igy ismét elöállott a veszély, hogy a gabonatársaság ilyen módon elszenvedett vesztességeit megint a gazdákkal fogják megfizettetni.

Ismeretes, hogy az 1934/35. gazdasági év után, amikor az árpa ára Amsterodamban 85-95 Kč körül mozgott, Csehszlovákia csak ugy tudott ärpát exportálni, hogy az exportör minden mázsa árpa kivitelénél 30 Kč értékü behozatali lapot s a gabonatársaságtól 30 Kč árengedményt kapott, malátánál az árpaértéknek megfelelö mennyiség számitásbavételével még többet. Ily hatalmas kedvezményekkel a kivitel simán ment s az exportör ily módon tudta csak megkapni a polgári kereskedelmi hasznát. Annak ellenére, hogy az exportörök az árpáért akkor is legalább annyit fizettek, mint ma, a monopolium árai ugyan alacsonyabban voltak megállapítva, de minimálisak voltak, amelynél az exportör néha sokkal többet fizetett, mig a mai vadamivel magasabban megállapított árak maximális árak. - Az 1934/35 évi termésböl 5196 vagon árpát s 6997 vagon malátát exportáltak.

A gabonatársaság második évében az árpa világpiaci ára tovább esett, de a csökkenés métermázsánkint nem haladta meg a 10 Kč-t. Az exportöröknek nyujtott kedvezmény azonban nem ezzel a 10 Kč-val le tt magasabb, hanem teljes 34 Kč-val (a gabonatársaság nyujtotta árengedményt 30 Kč-val 64 Kč-ra emelték) s igy az exportör nemcsak až 1935. évi hasznát kereste meg, hanem azon felül 24 Kč külön nyeresége is van. Ezért indult ádáz harc az árpakivitelért oly érdekeltségek között, amelyek árpakivitellel eddig egyáitalán nem foglalkoztak, s amely csoportok mögött hatalmas kormánypárti politikai érdekeltségek keze észlelhetö. Ezek a csoportok felelösek azért, hogy a köztársaságból eddig ezidén árpát és malátát egyáltalán nem sikerült exportálni és hogy az exportkereskedelem az árpa és malátakivitelen ezidén métermázsánkint külön 24 Kč nyereségre tesz szert A gabonatársaság harmadik évében az árpa ára Amsterodamban 130-140 Kč körül ingadozott. Ha az 1934/35 évi árpa kivitelénél 60 Kč kiviteli támogatásra volt szükség, ugy a 45 Kč áremelkedés következtében az 1934/35 évi haszon elérése érdekében 15 Kč támogatás elegendö lett volna. Az eriportörök a 30 Kč értékü behozatali jegyen felül 40 Kč árengedményt kaptak a gabonatársaságtól, tehát métermázsánkint 55 Kč extranyereségre tettek szert. Könnyen kiszámítható, hogy a gabonatársaság harmadik évében ez az extranyereség 118 millió koronát tett ki és ezt tudva megértjük, hogy miért folyik ádáz harc minden évben a kiviteli kontingensekért.

De az árpa világpiaci ára tovább emelkedett s Amsterodamban ma az árnáért már 11 holland forintot, körülbelül 180 Kč-t fizetnek. Ez az ár mintegy 90 Kč-val nagyobb az 1935-évi árnál s az exportör akkor is 30 Kč-val nagyobb haszonra tenne szert, ha az 1935-ben a gabonatársaságtól kapott 60 Kč értékü kedvezményböl semmit se kapna. De már az elmuit két év tapasztalatai is mutatják, hogy a változott árviszonyok ellenére az exportörök a gabonatáreaságtól tovább is megkapják a kedvezményeket. Megkapják a behozatali jegy kedvezményét és megkapják a gabonatársaság árengedményét is, amely ezidén állítolag I7 Kč-t tesz ki métermázsánkint. Igy az exportör ezidén az 1934/35-ben elért polgári hasznon felül ezidén mázsánkint 77 Kč extranyerségre tesz szert.

Érthetó, hogy ennek a - csak 20 ezer vagon árpa kivitelénél elérhetö 150 millió Kč tiszta extrahaszon minél nagyobb része megszerzéséért késhegyre menö harc indult meg, mely mögött a legersöebb politikai befolyások érvényesültek s ez a körülmény a harcot a végsökig fokozta. A harc éles lehetett annál is inkább, mert a tülekedö feleket vesztesség rem érhette. Ha ugyanis az árpaexport teljesen elmarad, ugy ennek árát a gazda fizeti aneg akkor is, ha az ilyen üzleti módszerek a köztársaság árpakivitelét a jövöre is veszélyeztetik. És az állam viseli a kárt, mely a nemesvaluták elmaradásából származik.

A tülekedés mószereire élénk fényt vet annak eredménye. A megegyezés elöször a malátaiparral sikerült. Egyrészt azért, mert azzal az agnárpárti érdekeltségek versenyezni nem tudnak, de inég inkább azért, mert ez a csoport, amely mögött legkevésbé áll politikai párti érdekeltség, a legengedékemyebb is volt. Annak ellenére, hogy az árpakivitelt 16 ezerröl 28 ezer vagonra szeretnék emelni s annak ellenére, hogy a malátakivitel fokozása egész állami érdek, ez a, csoport megelégedett a tavalyi 8635 vagon kiviteli kontingens helyett 7040 vagon kontingensrel. A kisebb forgalom, nagyobb haszon elve alapján?!

Annál hevesebb volt a harc az árpaexportörökkel. Es e harc azzal végzödött, hogy az a csoport, amely néhány és elött az egész árpaexportot bonyolitotta le s amely még tavaly is a kivitel 73 százalékát intézte, ezidéri már csak 55 százaléknyi kontingenst kapott. A "jól megvivott" harc eredményeként a Centrokooperativa nagy haszon reményét könyvelheti el.

Az elöadottak alapján kérdezzük az összkormányt:

1. Van-e tudomása az éppen vázolt üzelmekröl, melyek a csehszlovákiai árpakivitelt veszélyeztetik?

2. Hajlandó-e vizsgálatot indítani annak megállapítására, hogy ki felelös azért, hogy az árpa és malátakivitel a mai napig nem indulhatott meg?

3. Mit szándékszik tenni a kormány, hogy az ilyen üzelmek következtében a gabonatársaságra háruló károkat ne hárítsák át a földmüvesekre semmiféle alakban?

4. Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy az árpaexportnak eddig nyujtott, de a világpiaci árak alakulása következtében fölöslegessé váló extrakedvezményekét a gabonatársaság azonnal szüntesse be?

5. Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a kormány annak érdekében, hogy az állampénztárz terhelö két évi kedvezmények az áhampénztérba téríttessenek vissza?

Prága, 1937. november 23.