Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

Der § 3 des Gesetzes Slg. 286/24 trägt der Regierung auf, ein Gesetz verzulegen, das die Bezüge der Staatsangestellten regelt. Derselbe § ornet eine Kommission an, die aus amtlichten und nichtamtlichten Sachverständigen zusammengesetzt sein soll. der Sozialpolitische Aisschuß verlangt, daß in diese Kommission die Vertreter der Fachorganisationen der Staatsbeamten einberufen werden.

Zu diesen Beratungen wurden ausschließlich nur jene tschechischen Fachorganisationen zugezogen, die der Regierung und den tschechischen Koalitionsparteien nahestanden. Trotz wiederholter und dringender Vorstellungen wurden die Vertreter deutscher Organisationen nicht zugelassen. In einem bestimmten falle wurde sogar von einem Minister die Anwesenheit des Vertreters der deutschen Richterorganisation als anzulässig erklärt und abgelehnt.

In diesem Verhalten der Regierung erblicken wir nicht nur eine Verletzung des Gesetzes Slg. 286/24, sondern auch eine solche des Verfassungsgesetzes, das die Gleichheit aller Sttatsbürger gewährleistet.

Wir fragen daher den Herrn Ministerpräsidenten:

1.) Wie rechtfertigt er das Nichtzuziehen der Vertreter deutscher Angestelltenorganisationen?

2.) Welche Sicherungen gedenkt er dafür zu geben, daß nunmehr in allen Fragen, welchr die Staatsangestellten betreffen, auch die Vertreter der deutschen Vereinigungen zugezogen werden?

Prag, am 8. Feber 1926.

Durch das Gesetz vom 8. April 1920 Nr. 256 wurde im § 2 bestimmt, daß die regelmäßigen Volkszählungen stets in Zeiträumen von 5 Jahren staatzufinden haben. Die letzte Volkszählung wurde am 15. Feber 1921, also vor mehr als 5 Jahren durchgeführt. Die Regierung kümmert sich somit nicht einmal um die von ihr selbst verlangten Gesetze, sondern regiert absolut despotisch wie es ihr paßt, ohne Rücksicht auf Recht und Gesetz.

Die Gefertigten fragen deshalb den Herrn Minister des Innern:

1.) Wie rechtfertigen Sie diese Mißachtung des Gesetzes?

2.) Wann gedenken Sie die nächste Volkszählung durchzuführen?

3.) Warum haben Sie es unterlassen rechtzeitig einen Abänderungsantrag zu dem Volkszählungsgesetze einzubringen?

Prag, am 16. Feber 1926.

Das Gefällskontrollamt in Friedland i. B. hat am 20. Appril 1925 unter Zahl 812 den Gemeindeämtern in politischen Bezirk Friedland i. B. den Auftrag erteilt, in jenen Stunden, wo die Postämter geschlossen sind, Einzahlungen der Fleichsteuer entgegenzunehmen und mit dem Gefällskontrollamte in Friedland i. B. zu verrechnen.

Diese Weisung des Gefällskontrollamtes in Friedland i. B. ist in keiner Weise gesetzlich begründet und sie steht mit den Anordnungen des Finanzministeriums sogar in direktem Widerspruche, denn es wurde verfügt, daß Staatssteuern und die Zuschläge zu den umlagenpflichtigen Staatssteuern von den Gemeindeämtern überhaupt nicht mehr entgegengenommen werden dürfen. Alle damit im Zusammenhang stehenden Zahlungen sind unter Benützung von Posterlagscheinen direkt an die zuständingen Steuerämter zu leisten.

Die Anordnung des Gefällskontrollamtes in Friedland i. B. ist aber auch widersinnig, denn in jenen Stunden, wo die Postämter geschlossen sind, amtieren auch die Gemeindeämter nicht. Auch die Gemeindeämter sind an Sonntagen gänzlich geschlossen, sie amtieren an Feiertagen nur teilweise und an Wochentagen decken sich die Amtsstunden vollständig mit jenen der Postämter.

Das Gefällskontrollamt in Friedland i. B. hat vollkommen willkürlich gehandelt und deswegen wird gefragt:

Ist der Herr Finanzminister bereit, zu veranlassen, damit das Gefällskontrollamt in Friedland i. B. angewiesen wird, im besonderen die bestehenden gesetzlichen Bestimmungen über die Fleichsteuer und im allgemeinen die oberbehördlichen Vorschriften bezüglich der Steuerabfuhren zu beachten?

Prag, am 9. März 1926.

Mikita városi tanácsos julius hól elején olvashatatlan betükkel irott s alig hozzáférhető helyeken elhelyezett apró cédulákat ragasztatott ki, melyeken az ungvári iparosokat és kereskedőket ipartársulati gyülésre hivta meg. A tervezett gyülésről ilyenformán az iparosság nagyrészének tudomása sem volt. A kitüzött napon a megjelent gyér számu iparos és kereskedő közönség előtt az ipartörvény ismertetése helyett egy hivatalnok cseh nyelven az alapszabályokat kezdte ismertetni. Tekintve, hogy Užhorod iparos társadalmának 90 %-a magyar anyanyelvü, a megjelent őslakos iparosok és kereskedők követelték, hogy az alapszabályokat magyar nyelven is ismertessék. Ez nem történt meg, mire a megjelent őslakos iparosok és kereskedők elhagyták a termet, előbb azonban igéretet nyertek arra nézve, hogy az alapszabályokat egy későbbi napon magyar nyelven is ismertetni fogják. Mintha csak eltávozásukra vártak volna, az ottmaradt néhány cseh iparos és kereskedő pucsszerüen megszavazta az alapszabályzat elfogadását. Ez az alapszabályzat egyenesen az őslakos iparosság kisemmizését, teljes elnyomását szolgálja. Legfontosabb sérelem, hogy az ipartásulati főnök, annak helyettese, továbbá a választmány fele az elfogadott alapszabályzat értelmében szláv nemzetiségü kell, hogy legyen. Ezt az alapszabályzatot a zsupán jóváhagyta.

Az őslakos társadalom ilyen nyilt elnyomása, figyelembe nem vétele nemcsak antidemokratikus, de ellenkezik az alkotmánytörvénnyel, és magának az ipartörvénynek a szellemével. Užhorod iparos és kereskedő társadalmának 90 %-a magyar anyanyelvü, s igy az ipartársulat vezetésében őket döntő befolyás illeti meg. A távollétükben hozott s őket mélyen sértő alapszabályzatot el nem fogadhatják. Annál kevésbé,mivel idevonatkozólag az őslakosság illetékes szerveit a régi ipartestöletet s a kereskedelmi csarnokot sem kérdezték meg.

Az ipartársulat tisztviselőinek megválasztására összehivott gyülésen csupán a főnök megválasztására került sor, nyomban utána az egész őslakosság, mint egy ember követelte a sérelmes alapszabályzat megváltoztatásást. Erre nem került sor, a gyülés fel lett oszlatva s dacára az őslakosság azon állandó kérelmének, hogy uj közgyülés hivassék össze s az alapszabályzat módosítassék, ez ügyben a hatóságok részéről semmi sem történt.

Kérdem a Miniszter Urat, hajlanó-e sürgősen intézkedni, hogy az törvényellenesen elfogadott és jóváhagyott užhorodi ipartársulati alapszabályzat megsemmisittessék, hajlandó-e odahatni, hogy a köznyugalom érdekében névszerinti meghivás utján uj közgyülés hivassék egybe, mely közgyülésen az alapszabályzat az őslakos iparos és kereskedő társadalom kivánságainak megfelelően módositassék s ezáltal a jog és demokratia szellemének megfeleljen.

Prága, 1926 III..10

A sárospataki (Magyarország ) Református föiskola könyvtára a prágai cseh Tudományos és Művészeti Akadémia kérelmére 1924 tavaszán a következő könyveket adta használatra a nevezett Prágai intézménynek.

1. Primitiae laborum Scholasticorum J.Comenii 1650

2. Schola Ludus Amstelodami 1657.

3. Schola Ludus Patakini 1656.

4. Joachimi Ringelbergii De ratione studii liber. Patakini 1652.

A sárospataki könyvtár - mint az annak idején az összes europai könyvtárak között szokásban volt - minden óvadék vétele nélkül 1000 arany korona postai értékelés mellett postai csomagban küldte a könyveket Prágába s annak átvételéről hivatalos írásbeli elismervényt kapott.

A háborus évek alatt és után a könyvek tulajdonosa, a sárospataki könyvtár ismételten sürgette a könyvek visszaküldését, a prágai akadémia azonban mindig azt a választ adta, hogy a könyvek elkalódtak s hajlandó 1000 Kč kártéritést fizetni.

Minthogy a könyvek tulajdonosa egy pillanatig sem hitte azt, hogy a könyvek tényleg elkalódtak, ami ily nagyértékü tárgynál teljesen valüószinütlenül hangzik, ezért a felajánlott nevetséges összeget visszautasitotta s egyben engem, mint volt tanitványát és ügyvédet felkért, a könyveknek - ha szükséges - peres uton való visszaszezésére.

Ezen irásbeli meghatalmazás birtokábnan, látva azt, hogy a könyveket oly egyénektől kell visszaszereznem, a kik a tulajdonjogot nem tartják épen szentségnek, a pert mellőzve, fáradságot és költséget nem kimélve kezdtem nyomozni a könyvek után.

Megállapitottam mindenekelött azt, hogy az elveszett könyvek 1920 november havában Prágában rendezett Komenius kiállitáson szerepeltek, mint az a kiállitási katalogusban ma is megállapitható. Jól lehet a katalogusban szerepelő összes könyveknek a tulajdonosa fel van tüntetve, a sárospataki négy Komeniuskönyv mellett a tulajdonos neve nem szerepekl, ami nyilván arra vall,hogy a könyvek akkori birlalójának már akkor tisztességtelen szándékaik voltak.

Mellőzöm a könyvek kutatásának detektivregénybe illő történetét s anak ismertetését, hogy a könyvek jogtalan birlalói hányszor tüntették el a nyomokat, midőn neszét vették a kutatásnak, s csupán kutatásom eredményét közlöm, fenntartva természetesen a Sárospataki főiskola igényét a cseh Tudományos Akadémiaval szemben az ő általa okozott keresléssel kapcsolatosan felmerült költségek megtéritésére.

A négy könyv egyike ma már birtoklásomban van.

Két másik könyv jelenleg a Čs.St Pedagogický Ústav könyvtárában fekszik illetve keküdt 1925 augusztus havában, amit ezen könyvtár egyik tisztviselőjének sajátkezü aláirásával megerősitett jegyzékével tudok igazolni. Ezen jegyzék birtokomban van.

A negyedik könyv a beszerzett információim szerint egy brünni könyvkiadó vállalatnál fekszik, mely cég utánnyomást készit arról.

Hogy a négy könyv melyike van nálam, illetve a könyvtárba s Brünnben, azt nem tartom szükségesnek nyilvánosságra hozni, egyébn okaim mellett azért sem, mert hiszen mindezt a Magas Kormánynak is módjában, az Akadémiának pedig egyenesen kötelességében áll megállapítani.

Fentiekből kitünik, hogy a cseh Tud. Akadémia válasza adásakor nemcsupán felületesen járt el, hanem vétkes mulasztást követett el azzal,hogy az állitólag elkalódott könyvek visszaszerzését meg sem kisérelte. Ennek következtében az egész eljárásból azt kell látnom, hogy a cseh tud. akad. egyik másik funkcionáriusa tudatosan akarta jogtalanul megszerezni a cseh nemzeti vagyon számára az emliett négy könyvet, mert hiszen a könyvek sohasem voltak elveszve, süt most is tüzmentes szekrényben, két zár alatt őrzi azokat birlalójuk

Fentiek alapján kérdezzük az összkormányt:

1. Van-e tudomása az előadottakról?

2. Ha igen, ugy miként tartja összeegyeztethetetőnek a kormány a nemzeti becsülettel azt, hogy a cseh nemzet egyik reprezentánsa, a cseh Tudományos Akadémia ilyen módon akarja növelni a nemzeti vagyont ?

3. Ha nincs tudomása, ugy hajlandó-e szigoru vizsgálatot inditani ez ügyben s a prágai Akadémiát minden rendelkezésére álló eszközzel - első sorban az állami támogatás megvonásával - megfenyiteni ?

4. Hajlandó-e intézkedni,hogy a nagyobb botrány elkerülése és a nemzeti becsület megvédelmezése érdekében a felsorolt könyvek jogos tulajdonosuk birtokába jussanak és hogy a tulajdonos a legteljsesbb erkölcsi és anyagi kártéritésben részesüljön, nevezetesen, hgoy az Akadémia a kutatással felmerült költségeket megtéritse ?

Prága, 1926. március. 8.