Tisztelt képviselőház! Hasonlóképen határozottan állást kell foglalnunk a javaslat ama intézkedése ellen, amely megállapítja, hogy csak annak van joga valamely közigazgatási határozat ellen panasszal élnie, akit az intézkedés egyénileg valamilyen jogában sért. Ennek ellenében régi demokratikus kívánság az, hogy minden állampolgárnak minden közigazgatási határozat ellen joga legyen panasszal élnie a Legfelsőbb közigazgatási bírósághoz. Hogy erre miért van szükség, azt egy példával igazolom. A pozsonyi járásbíróság területén 1922-ig szabad volt a magyar nyelvhasználati jog, mert a járásbíróság területén meg volt a törvényben előírt magyar kisebbségi aránysz ám. Hogy a nagyszámu pozsonyi magyarságot a magyar nyelvhasználat jogától elüthessék, a járásbíróság községeit a minisztérium átcsoportosította. A város szomszédságában lévő magyar községeket más járásbíróságokhoz csapták és helyükbe távolabb fekvő szlovák községeket osztottak be oly mértékben, hogy a járásbíróság területén a magyarság arányszáma a 20 százalék alá csökkent. Ezen sérelmes intézkedés ellen a pozsonyi magyar ü gyvédi kar panasszal fordult a Legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, de ez a panaszt visszautasította azzal. hogy az ü gyvédeket semmilyen panaszjog nem illeti meg, mert őket semmilyen konkrét jogsérelem ezzel nem érte.

Nagyon fontos volna, hogy a törvényjavaslat 3. paragrafusa kiegészíttessék olyan irányban, hogy az esetben is lehessen a hivatalnoki kinevezések ellen panasszal élni bármely állampolgárnak a Legfelsőbb közigazgatási bírósághoz, amikor a hivatalnoki állásokat, a kisebbséggel lakott területeken, nem a nemzetiségi arányszám szerint töltik be. Ezt azért tartanók szükségesnek, mert a csehszlovák belpolitikában az irányzat odamutat és Hodža miniszterelnök úr a közelmultban a kormány nevében kötelező igéretet is tett arra, hogy az állami hivatalokban a kisebbségi nemzeteket arányszámuknak megfelelően fogják majd elhelyezni. Legyen tehát a polgárságnak ezen intézkedés ellenőrzéseképen joga a kontrollra, nehogy sérelmeket szenvedhessen, ha ezeket az intézkedéseket nem fogja betartani a kormányzat.

A sok változtatás közben megfeledkeztek a 6. paragrafusnak megreformálásáról. Ez a paragrafus régi szövegezésében a Legfelsőbb közigazgatási bíróságot ahhoz a tényálláshoz köti, amit az alsóbbfoku hatóságok állapítottak meg, vagyis azok a hatóságok, akiknek törvénytelen intézkedése ellen a polgár panasszal él és csak azt a jogot biztosítja a Legfelsőbb közigazgatási bíróságnak, hogyha hiányos tényállást tapasztal, úgy joga van a megtámadott határozatot az eljárás hiányai miatt megsemmisítenie és az állampolgár kezdheti ujból elölről kálváriáját. Pedig hát nem kellett volna egyebet tenni, mint a bevált magyar közigazgatási törvényb l egyszerüen átvenni annak a bizonyításról szóló rendelkezéseit, mert a magyar közigazgatási bírósági törvény már 40 esztendeje úgy rendelkezik, hogy a bíróságnak joga van, ha valamely ténykörülményt tisztázni kíván, vagy pedig a végrehajtott bizonyítási eljárást kiegészíteni óhajtja, hogy a bizonyítást felvehesse, felek meghallgatására, tanuk és szakértők kihallgatására helyszíni szemle tartására, iratok és vélemények beszerzésére.

Éppen így súlyos sérelme és nagy hátránya a mi közigazgatási bírósági eljárásunknak a törvény azon rendelkezése, hogy amennyiben a Legfelsőbb közigazgatási bíróság azt tapasztalja, hogy a megtámadott határozat törvénybe ütközik, azt megsemmisítheti, de a megsemmisített határozat helyett ujabb, a törvénynek megfelelő határozatot nem hozhat, vagyis csak kassatorikus hatásköre van. A többi demokratikus államokban a vita már rég eldölt atekintetben, hogy a Legfelsőbb közigazgatási bíróságokat nemcsak kassatorikus jogkörrel kell felruházni, hanem meg kell adni a módot arra is - éppen az eljárás gyorsítása és a jogbizonytalanság megszüntetése érdekében - hogy a régi, rossz határozat helyébe uj, a törvénynek megfelelő határozatot hozhasson. Dacára annak, hogy e tekintetben is megelégedtünk volna a magyar törvény ide vonatkozó rendelkezéseinek átültetésével, az elöttünk fekvő javaslat továbbra is fenntartja ezt a maradi rendelkezést, ami az igazi oka annak, hogy a Legfelsőbb közigazgatási bíróság annyira túl van terhelve ügyekkel. Tudok olyan esetekről, hogy vannak ügyek, amelyek már néhányszor járták meg a Legfelsőbb közigazgatási bíróság hosszadalmas útját és hogy állampolgárok 8-10 esztendeig hiába keresik a jogukat csak azért, mert a Legfelsőbb közigazgatási bíróság a megtámadott határozat helyébe nem tud ujat hozni.

Határozottan állást kell foglalnunk az ellen is, hogy az uj törvény a kisegítő előadók rendszerét akarja beveze tni. Hangsúlyoznom kell azt, hogy a magyar kisebbség legfőbb törekvése az, hogy a Legfelsőbb közigazgatási bíróság maradjon bíróság és ne legyen hivatal, büró. Éppen ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy a Legfelsőbb közigazgatási bíróság bíráinak 50%-a a bírák soraiból rekrutálódjék. Én magam, mint volt közigazgatási tisztviselő, török pálcát ezen álláspont mellett, mert tudom azt, hogy a pénzügyi hivatalnoknok hosszú évtizedeken keresztül folytatott praksakszisuk folytán második énjükké válik, hogy mindig a kincstár álláspontjára helyezkednek és ezen álláspontjuktól akkor sem fognak tudni szabadulni, ha - mint a Legfelsőbb közigazgatási bíróság bírái konkrét esetekben itélkezniök kell. Ez egy természetes lelki adottság, amit respektálni kell mindenkinek. Különösen elő fog állni ez a helyzet az úgynevezett kisegítő-előadóknál, akik bizonyos időre lesznek csak berendelve a Legfelsőbb közigazgatási bírósághoz. Ezek érezni fogják mindig függőségüket előbbi hivataluktól és ezért nem fognak tudni arra a független és pártatlan piedesztálra emelkedni, amit a közigazgatási bíróság tagjaitól elvárunk és csak természetes, hogy a kiküldő hatóság kívánságának megfelelően fogják az ügyeket előadni, már csak azért is, hogy három évi megbizatásuk után megbizatásukat hosszabbítsák meg. Éppen ezért a Legfelsőbb közigazgatási bíróság bírósági karakterét egyedül az fogja tudni biztosítani, ha az 50%-os bírói arány érvényesülni fog a bírói létszámban.

Az uj 13. § 4-9. bekezdései azt célozzák, hogy az alsóbbfoku közigazgatási hatóságok a Legfelsőbb kőzigazgatási bíróság véleményéhez kötve legyenek. Ezek az intézkedések azonban nem elegendők arra, hogy az alsóbbfoku hatóságok a Lel gfelsőbb közigazgatási bíróság döntvényeit konzekventer respektálják. Szerény nézetem szerint ezt a célt a törvényjavaslat nem tudja biztosítani, mert túlságosan komplikált és hosszadalmas eljárást ír elő. Ehelyett sokkal egyszerübb lett volna annak kimondása, hogy a Legfelsőbb közigazgatási bíróság jogi véleménye az alsóbbfoku közigazgatási hatóságokat minden körülmények között köti. Ez felelt volna meg legjobban a demokratikus jogi követelményeknek és megakadályozta volna az ügyek szaporodását. Ehelyett a hosszadalmas eljárás helyett, sokkal helyesebb lett volna átvenni a magyar közigazgatási bírósági törvény 21. §-ának intézkedéseit, amelyek kimondják azt, hogy az elvi jelentőségü határozatokat az alsóbbfoku hatóságok kötelesek respektálni.

Teljesen igazságtalan a 40. §-nak az a rendelkezése, amly azt írja elő, hogy a panaszos fél költségeket fizessen a kincstárnak, ha panaszát elutasítják, de a kincstár ne legyen köteles mindig költségeket fizetni. Ha az egyik fél fizet, úgy fizessen a másik is, mert cs ak ezzel a rendelkezéssel biztosíthatjuk azt, hogy a jövőben az alsóbbfoku közigazgatási hatóságok kellő elővigyázattal és törvényszerüen fognak eljárni. Itt is indítványozom, hogy ezen rendelkezések helyett a magyar közigazgatási bí rósági törvény 145. §-át iktassuk megfelelően törvénybe, amely előirja, hogyha a bírói eljárásra a hatósági közegnek törvénybe, vagy rendeletbe ütköző eljárása szolgáltatott okot, a költségeknek egészben, vagy részben viselésére a hibás hatóság, vagy hatósági közeg is kötelezhető.

Az uj törvény 43. §-a kizárja a közigazgatási eljárásban az ujrafelvételt. Ez is teljesen helytelen, mert hiszen előfordulhat, hogy a panaszos az ügy jogérvényes eldöntése után jut csak olyan döntő bizonyítékok birtokába, melyeket addig önhibáján kí vül nem használhatott. Kérem ezért az ujrafelvétel törvénybe iktatását, valamint annak a lehetőségnek kimondását is, hogy a fél panasziratában az ügyre vonatkozó olyan ténykörülményt is felhozhasson, mely az előzetes közigazgatási eljárás folyamán nem volt érvényesíthető, mert ilyen rendelkezésnek felvétele biztosítja legjobban a polgárok jogait és azt eredményezi, hogy a felek a bíróság itéletében megnyugodhatnak.

Ami a 44. §-t illeti, annak módosítássát is indítványozom úgy, hogy az esetben, ha a közigazgatási hatóság a panasz-eljárás során a megtámadmadott határozatot vi sszavonja, úgy köteles legyen a panaszosnak a költségeit megtéríteni.

Ami az illetékeknek felemelését illeti, határozottan ellene kell állást foglalnunk, mert ha a mostani törvényjavaslat szerinti illetékeket vesszük szemügyre, megállapíthatjuk, hogy az illetékeket az eddigi illetékek 12-szeresére emelik és ezáltal megnehezítik az állampolgárokat abban, hogy jogaikkal éljenek. Az illetékek felemelésének az a következménye, hogy a legolcsóbb panasz is a jövőben meghatalmazási bélyeggel együtt postaköltség nélkül 75 Kč-be kerül és ha még hozzávesszük az ü gyvédi költségeket is, akkor azt látjuk, hogy a félnek kisebb összegü ügyekben még ha a határozat teljesen törvénytelen is nem áll majd módjában a megtámadott határozat ellen panaszt benyujtania, mert többe kerül majd maga a panasz benyujtása, mint aminek megfizetésére a sérelmes határozattal kötelezve lett. A demokráciának és az igazságosságnak megfelelően kérem ezen résznek teljes kihagyását és helyébe annak kimondását, hogy a panasz benyujtása bélyeg- és illetékmentes.

Igen tisztelt képviselőház! Mi, magyar kisebbség, a bíróságoknak függetlensége mellett szállunk síkra és éppen ezért tiltakozunk a Legfelsőbb közigazgatási bíróság hatáskörének és függetlenségének mindennemü megcsorbítása és megszorítása ellen. Itt ki kell terjeszkednem egy nagyon érdekes momentumra, még pedig Mareš kollégám beszédére, aki a következőket mondotta: "Az a körülmény, hogy köztársaságunkban kisebbségek is élnek, ugyancsak arra kényszerít, hogy az illető kisebbségekben ne keltsük azt a benyomást, hogy a Legfelsőbb köziggazgatási bírósági intézményből valamit elvesznek, ami őket nemzeti kisebbség-védelmi oldalon érinthetné." Mareš kollégánk olyat érzett meg, ami valóban fennáll, mert tény és való - főkép kisebbségi szemszögből nézve a dolgokat - hogy a Legfelsőbb közigazgatási bíróság hatáskörének megszorítása azt jelenti, hogy a kisebbségek jogvédelméből valamit elvesznek. Mareš kollégámnak, aki nem a kisebbséghez tartozó nemzetnek tagja, azon megállapítása, hogy a kisebbségi jogvédelem hatásköre megszoríttatik, éppen azt bizonyítja, hogy ez a tendencia meg van és a Legfelsőbb közigazgatási bíróság hatáskörének megszorítására vonatkozó tendencia csorbítja a kisebbségeknek jogait, amennyiben megszorítja azt a lehetőséget, hogy a Legfelsőbb közigazgatási bírósághoz minden polgár szabadon fordulhasson.

A egész javaslat tulajdonképen felesleges. Jó kormánypolitikával, jól működő közigazgatási hatósági munkával a Legfelsőbb közigazgatási bíróság jelenlegi állapotában is megoldhatja fontos feladatát.

Az elmondottak alapján álláspontom az, hogy a törvényjavaslatot nem kifogásolt részeiben, amely tulajdonképen bizonyos praktikumok bevezetésére szolgál a Legfelsőbb közigazgatási bíróság ügyrendjében és működésében, elfogadom, kifogásolt részeiben azonban semmi körülmények között sem fogadhatom el.

Hohes Haus! Gestatten Sie mir, anschließend an die Worte meines Kameraden Dr. Peters ein paar Worte zum Gesetz über das Oberste Verwaltungsgericht zu verlieren. Wenn wir für diese Gesetzvorlage stimmen, dann in der Hoffnung, daß damit ein Auftakt zur tatsächlichen Rechtsstaatlichkeit gesch affen wird.

Wenn wir schon über die Verwaltung und das Oberste Verwaltungsgericht, das aufs engste damit verbunden ist, sprechen, möchte ich hier ein paar Beispiele dafür bringen, wie in den verschied enen Verwaltungszweigen heute die Verwaltung gehandhabt wird und wie sie nicht gehandhabt werden sollte. Es traf uns vor kurzer Zeit der Vorwurf, daß von unserer Seite behauptet würde, neben der eigentlichen Regierung gebe es eine Nebenregierung, die eigentlich die maßgebende bei den Entscheidungen der Verwaltungsorgane sei. Meine Herren! Es ist wohl selbstverständlich, daß im Volke draußen derartige Meinungen entstehen müssen bei der großen Anzahl von Übergriffen, die sich die einzelnen Verwaltungsorgane in den verschiedensten Zweigen der Verwaltung leisten. Im Volke draußen herrscht heute die Meinung, daß nicht mehr die Verwaltung für den Staatsbürger da ist, sondern umgekehrt das Volk für die Verwaltung. Es sind die Begriffe langsam verkehrt worden, so daß man es dem kleinen Bürger einfach nicht verübeln kann; es ist doch heute so, daß ssich jeder kleine Beamte draußen die Verordnungen und Gesetze nach seinem eigenen Leisten zurechtmacht.

Ich will hier einige Beispiele hiefür anführen, daß dem tatsächlich so ist - es sind dies Beispiele, die ich aus eigener Erfahrung kenne. Bedenken Sie z. B., wie bei den Prachatitzer Gemeindewahlen tausende von Staatsbürgern das Vertrauen zur Verwaltung im Staate verloren haben, einfach deshalb, weil Manipulationen bei dieser Wahl mit Wissen der Prachatitzer Bezirksbehörde vorgingen, die von unserer Seite angezeigt wurden und bei denen uns das Wahlgericht recht gegeben hat. So mußte beispielsweise ich selbst feststellen, daß ein Verein, wie die "Pošumavská jednota" sich aktiv in die politischen Wahlen der Gemeinde Prachatitz mit Wissen der Bezirksbehörde Prachatitz eingemengt hat. Ich habe gegen den Verein die Anzeige erstattet, es ist aber bis heute nichts geschehen. Meine Herren! Was würde dem Bund der Deutschen geschehen, wenn er sich in politische Wahlen einmengen würde?

Da haben Sie weiter den das Schulministerium betreffenden Fall der Schule in Jaronín. Dieser Akt Jaronín wird langsam weltberühmt werden. Ich stelle fest, daß dieser Akt im vergangenen Jahre sein zehnjähriges Jubiläum in diesem Staate gefeiert hat. Außerdem stelle ich fest, daß sämtliche deutschen Parteien seit dem Jahre 1926 in dieser Angelegenheit interveniert und den Akt bearbeitet haben und daß trotzdem die Schule, bzw. die Expositur in Jaronín nicht zu erreichen ist. Und ich will nun den Grund sagen: die 39 Kinder, die heute dort privat unterrichtet werden - wo jeden Tag nach der lex Uhlíř der Privatunterricht eingestellt werden kann - gingen früher nach Berlau in die Schule. Und lediglich ein ganz kleiner Kreis im Orte Berlau ist daran interessiert, daß die Kinder wieder nach Berlau in die Schule gehen, bzw. daß diese Schulklasse weiterbesteht, weil diese Kinder im Jahre vielleicht um ein paar Kronen in Berlau einkaufen. Und hier zeigt es sich, daß das Schulministerium vor dieser Interessentengruppe bis zum heutigen Tage kapituliert hat.

Ähnliche Fälle haben sich mit der Umschulung der Gemeinden Ossek und Sedlitz von Turmplanles nach Priethal zugetragen. Ich habe in der Angelegenheit wiederholt intervenieren müssen. Man muß sich hier nur einmal die Wegverhältnisse im Böhmerwald anschauen und dann würden Sie vielleicht anders handeln, wenn Sie sehen würden, daß 6jährige Kinder durch Schnee von 1.40 bis 1.60 Meter Höhe 6 km weit in die Schule gehen sollen, wo sie auf der anderen Seite 10 bis 20 Minuten zu gehen hätten. Trotz wiederholter Intervention geschah in dieser Angelegenheit den ganzen Winter über nichts, obzwar eine günstige Erledigung zugesichert wurde.

Eine unseres Erachtens ganz große Ungeheuerlichkeit stellt der Fall der Bezirksbehörde in Kaplitz dar, wo diesen armen Böhmerwald-Gemeinden von Seite der Bezirksbehörde anempfohlen wurde, 20.000 bis 90.000 Kč in den Voranschlag einzusetzen unter folgender Bedingung: Der Herr Bezirkshauptmann hat die Gemeindevorsteher, zum Teil einzeln, vorgeladen und ihnen anbefohlen, diesen Betrag in den Gemeindevoranschlag einzusetzen und drohte ihnen an, daß sie, wenn sie ein Wort von diesem Auftrage erwähnen, die schwersten Strafen zu gewärtigen haben werden. Das ist doch eine Ungesetzlichkeit sondergleichen. Stellen Sie sich diese armen Gemeindevorsteher, die für die Wirtschaft in der Gemeinde ihren Wählern verantwortlich sind, vor, die kein Wort dazu sagen dürfen. Das sind doch Ungeheuerlichkeiten. Oder wenn z. B. bei Konzessionsansuchen von Gastwirten, wie das bei uns in vier Fällen vorgekommen ist, einfach die Konzession oder der Pacht der Konzession verweigert wird aus Gründen, bei denen man sich an den Kopf greifen muß, wie sie bei den Haaren herbeigezogen sind. Einem Gastwirte wurde die Konzession verweigert, weil, wie es im Entscheide heißt, in seinem Gasthause SdP.- Vers ammlnmlungen abgehalten wurden. Das ist der Fall Gänger in Malsching. Ein anderer Wirt hat die Konzession nur mit der Einschränkung bekommen, daß in seinem Gasthaus keine SdP.-Vers ammlungen abgehalten werden. Der zweite Fall ist der Fall Watzl in Krumau. Der ist seit seiner Jugend Gastwirt, er ist von Rosenberg im Böhmerwald nach Krumau übersiedelt, hat ein Haus gekauft, er hat zwei Kinder und ist regelmäßiger Steuerzahler. Diesem wurde der Pacht der Konzession wegen seiner Reisen ins Ausland und wegen der lobenden Schilderung der dort herrschenden Verhältnisse verweigert. Da müßte man unserer Ansicht nach auch Herrn Dr. Preis maßregeln. (Předsednictví převzal místopředseda Košek.)

Der dritte Fall ist der Fall Wesselak, auch in Krumau, dem die Pachtkonzession nicht bewilligt wurde, weil er den Umgang mit staatlich unzuverlässigen Menschen pflegte. Die Krone der politischen Übergriffe aber ist wohl der Fall, der kürzlich in Kaplitz vorgekommen ist, wo Arbeitslose zur Bezirksstellenvermittlung gingen, die so arm waren, daß die Leiterin dieser Bezirksstelle den Leuten selbst gesagt hat: "Ich werde euch aufschreiben, ich weiß, daß ihr bedürftig seid." Und als die Leute das zweitemal kamen und sie den Leuten die Anweisung geben wollte, da mußte die Leiterin dieses Amtes diesen arbeitslosen armen Teufeln sagen: "Ich kann euch keine Anweisungen ausfolgen, ich muß erst die Leute aufnehmen, die mir vom Postmeister Žabka, čechischer Sozialdemokrat, und vom Gewerkschaftssekretär Lepschí zugewiesen werden." Das Protokoll ist unterzeichnet, auch von der Leiterin dieses Amtes zugegeben. Hier liegt der Fall klar, daß sich selbst das Postamt in die politische Agenda der Regierung einmengt.

Bezüglich der Steuerverwaltung, bzw. der Verwaltungsorgane des Steueramtes habe ich folgende Fälle zu bemerken: Ich wurde im Dezember vorigen Jahres zu einer Steuerexekution gerufen, die bei einer armen Frau in Krumau, einer Butterhändlerin, deren ganzes Betriebskapital vielleicht 450 Kč beträgt, durchgeführt wurde. und ich habe mit eigenen Augen sehen müssen, daß der Herr Exekutor Zeman sich mit dieser Frau und ihren Kindern buchstäblich herumgerauft hat; das ist unserer Ansicht nach absolut unter der Würde eines Staatsbeamten. Andererseits wieder verweise ich auf einen Fall, wo vorige Woche in Krems bei Krumau ein Sägewerk versteigert wurde, wobei sich herausgestellt hat, daß dieses Unternehmen dem Steueramt 700.000 Kronen schuldig ist. Diese Forderung des Steueramtes ist wohl grundbücherlich eingetragen, aber an 13. und 14. Stelle, also uneinbringlich. Unserer Meinung nach wäre es Pflicht des Steueramtes gewesen, dort nachzusehen, wo der Staat um Hunderttausende geschädigt wird. Bei dem Steueramt darf es nicht vorkommen, daß eine Steuerschuld bis 700.000 Kč bei einem Wertobjekt von vielleicht 200.000 Kč anwächst.

Ein weiterer Fall betrifft das Landwirtschaftsministerium. Ich habe vor einigen Monaten eine Interpellation an den Herrn Landwirtschaftsminister eingebracht, betreffend den Fall Friedrichsau. Dort war ein Grundstück etwas über 10 ha groß bisher von armen Leuten gepachtet - Eigentümer Fürst Schwarzenberg - weil es für diese armen Leute die Grundlage ihrer Ernährungsmöglichkeit war, aus dem einfachen Grund, weil diese Leute zwei Ziegen oder eine Kuh haben und dort so ihren Weidegrunrund besitzen. Nun wurde dieses Grundstück der minderjährigen Tochter des Advokaten Fuchs in Krumau zugeteilt. Aber die Krone in der Interpellationsbeantwortung ist wohl der Satz, wenn der Herr Landwirtschaftsminister behauptet, daß diese Tochter dort ein Mustergut errichten wird, da die Voraussetzungen dazu gegeben sind, weil sie eine Kochschule besucht hat. Nebenbei bemerkt ist das ganze vermutlich ein Spekulationsobjekt des jüdischen Advokaten Dr. Fuchs, weil er weiß, daß in diesem Grundstück Torf im Werte von 400.000 bis 500.000 Kronen steckt.

Einen ähnlichen Fall haben wir abermals in Krumau. Die Stadtgemeinde Krumau hat sich um Zuteilung der Parzelle Jungferngarten beim Bodenamt beworben, weil die Bauplätze innerhalb der Stadt selbst sind und die Gemeinde immer wieder gedrängt wird, ein neues Gebäude für die Bezirksbehörde zu errichten. Obwohl es im Zuteilungsgesetze heißt, daß zuerst die Stadtgemeinde berücksichtigt werden soll, hat man dieses Grundstück kürzlich dem Restgutbesitzer Tvrst in Krumau zugeteilt, der selbst protokollarisch vor zwei Jahren erklärt hat, daß er auf dieses Grundstück verzichte. Der Staat braucht wohl ein neues Amtsgebäude, aber - und das ist die Meinung der Bevölkerung draußen dem Staat ist es nicht um die eigenen Interessen zu tun, sondern hier werden Čechisierungsinteressen den Staatsinteressen vorangestellt.