Tisztelt Ház! A költségvetés általános megitélésénél mi, akik részesei lévén a kormánykoaliciónak és így felelős tényezői a költségvetéssel kapcsolatos előterjesztéseknek és a valóban rendkívüli terheknek, nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg: mindent megtettünk annak érdekében, hogy a nyomasztó külpolitikai helyzetben kiépülhessen köztársaságunk szükséges védelme és az uj adóterhek elosztásánál is mindent megtettünk, hogy a dolgozó nép érdekeit megvédelmezzük.

Tárgyilagosan el kell ismernie minden jószándéku embernek, hogy a legnagyobb teljesítménye a koaliciónak, hogy ebben a kikényszerített fegyverkezésben, ebben a reánk kényszerített őrült tempóban álljuk helyünket és életképesen birkózunk meg szociális, gazdasági és politikai problémáinkkal.

Sokan, de különösképen az ellenzéki magyar pártok szónokai, kifogásolták, hogy a költségvetés körűli tárgyalások elhúzódtak, hogy nem áll elég idő rendelkezésre a plenáris tárgyalásra, hogy főleg a bizottságok és nem a parlament plénuma az, ahol a költségvetés vitája és kritikája folyik. Igaz, de nem szabad figyelmen kívül hagyniok a kritizáló képviselő uraknak azt a döntő szempontot, hogy itt nálunk egy több pártból és így több érdekrétegeződésből álló kormánykoalició keretében, a demokrácia, tehát szabad diszkusszió alapján állítódik össze a költségvetés és nem azon országok mintájára, ahol diktatura, totalitás, vagy parancsuralom a nép érdekeinek figyelembevétele nélkül erőszakolja ki a felfegyverkezéshez szükséges tőkéket. Nálunk nem lehetséges elhitetni az emberekkel, hogy az "ágyu pótolja a vajat" és hogy a legegészségesebb eledel "hogy hosszu életü légy e földön: a krumplileves". Ellenben heteken keresztül idegeket ölő tárgyalások előzik meg azt a kicsinek látszó, de valójában nagy problémát, hogy a sör literje 10 fillérrel és hogy a műzsír adója mennyivel emelkedjék. Lehet, hogy ez így lassu, lehet, hogy így nagyobb a huzavona, de inkább maradjunk csak meg ezeknél a berendezkedéseknél, semhogy a keritésen kívül lessük miként lesz "megfontoltan és meggondoltan" ágyutöltelék a népből, vagy egyedül szenvedő alanya a diktaturának és nagytőkének a dolgozó nép.

Ebből a szempontból itéljük meg Jaross képviselő úr november 18.-i beszédét a külügyi vitában, amikor szemrehányást tesz a kormánynak, hogy (čte): "hivatalos szovjetbarátok vagyunk és amikor világblokk alakul a kommunizmus ellen, akkor a köztársaság elnöke kénytelen üdvözölni Stalint, aki hónapok óta irtóháboru révén tartja fenn uralmát, egy kommunista képviselő a külügyminiszter jelenlétében tömeggyilkosnak nevez a parlamentben egy miniszterelnököt, kinek államával rendes diplomáciai kapcsolatunk van, anélkül, hogy az elnök rendreutasítaná, tüzön, vizen keresztül kitartunk a kommunista Spanyolország mellett, holott látjuk, hogy annak napjai meg vannak számlálva. S mindezt csináljuk csak azért, mert demokraták vagyunk és Franciaországban látjuk igazi támaszunkat és elhitetjük magunkkal, hogy az állam biztonságát ez a vonal biztosítja."

Valóban hivatalos szovjet-francia-angolamerika-barátok vagyunk és még jól emlékszünk arra is, amikor a mai diktaturák urai is hivatalos barátai voltak a szovjetnek, amikor még azt hitték, hogy az orosz medvét be lehet fogni sötét szándékaik szekerébe. És mi nem a kommunista Spanyolország, hanem a legális köztársasági spanyol kormány barátai vagyunk, akiket - sajnos - nem segíthetünk tüzön-vizen keresztül, mert mint a népszövetség tagjai, magunkra nézve kötelezőnek tartjuk a benemavatkozási bizottság határozatait.

És azt sem hisszük el Jarossnak, hogy "Spanyolország napjai meg vannak számlálva", legfeljebb, hogy ez az óhaja az egyesült magyar ellenzéki pártoknak. Azonban az urak tévednek, mint annyi sokszor, ha gyülölet lesz úrrá rajtuk minden demokráciával szemben. És mindezt azért tesszük, - és ezt helyesen állapítja meg Jaross képviselő úr - mert "demokraták vagyunk és Franciaországban látjuk igazi támaszunkat és elhitetjük magunkkal, hogy az állam biztonságát ez a vonal biztosítja."

Nemcsak, hogy elhitetjük magunkkal, de mélységes meggyőződésünk, dacára a látszólagos fasiszta sikereknek és világon uralkodó tovuhabohunak, hogy helyünk a demokratikus nagyhatalmak tengelyén van, hogy élünk, vagy halunk a demokráciával és hogy Franciaországban és szövetségeseiben látjuk igazi támaszainkat.

A magyar, de minden kisebbség számára ez az egyedül helyes külpolitika, mert nekünk van elsősorban szükségünk a demokrácia és a demokratikus hatalmak győzelmére minden diktaturával és fasizmussal szemben. Rossz szolgálatot tesznek a magyar ellenzéki képviselők, amikor a hozzájuk tartozó magyarság nevében ettől a köztársaságtól a Róma- Berlin tengely külpolitikáját követelik és egyhúron pendülnek a Henlein-párt bomlasztó politikájával.

A reálpolitikát járó aktivista magyarság kitart a köztársaság mai külpolitikai orientációja mellett, mert mélységes hite, hogy végúl is a Jó győz a Gonoszság felett és hogy Európa demokráciája magára talál a humanitás, a szociális igazság, a kisebbségek jogteljessége útján egy jobb Jövő és emberi együttélés érdekében.

A kisebbségi magyarság szempontjából Hodža miniszterelnök úr expozéját tartjuk a legfontosabbnak az elhangzott költségvetési nyilatkozatok közül. Az aktivista magyarság megelégedéssel veheti tudomásul, hogy nem is egész két esztendei munkálkodás után eljuttattuk a magyar követeléseket a kormány programmjáig és hogy ellentétben a múlttal, valamennyi reszortminiszter szükségesnek tartotta külön is foglalkozni a magyar kisebbség sérelmeivel és követeléseivel.

A miniszterelnök úr megállapítja, hogy (čte): "a magyar tényezők egész sor panaszt, követelést és kezdeményező javaslatot terjesztettek be. Ezek legnagyobb részét hivatali vizsgálat, eljárás tárgyává tettük és fokozatosan realizálást nyernek. Bizonyos postulátumokat már megvalósítottunk. Példaképen felhozom - mondotta a miniszterelnök úr a pozsonyi állami magyar tanítóképző önállósítását, a Komenský-egyetem jogi karán a magyar jogi terminológia lektorának kinevezését és néhány további apróbb követelést."

"A magyarok követeléséről ma három csoportban emlékezhetek meg - folytatja a miniszterelnök úr. Az elsőbe tartozik a hontalanság megszüntetése. Vagyis az állampolgársági kérdés elintézése Ausztria és Magyarország ama volt polgárainál, akik az államfordulat napján és azóta állandó tartózkodási hellyel bírnak a köztársaság területén és nem váltak más állam polgáraivá. Ezt a kérdést az állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló unifikációs törvényjavaslat keretében fogjuk megoldani, amely már kész az alkotmányos tárgyalásra."

"A magyar követelések második osztálya a közhivatalokban a magyar nyelv gyakorlati használatára vonatkozik. Ez irányban mindenekelőtt kivizsgáltuk a konkrét panaszokat. Lényegében nincs másról szó, mint arról, hogy a közhivatalok még mulasztásból se mellőzzék az érvényben lévő nyelvjogi rendelkezéseket, amelyek a szlovenszkói és kárpátaljai kisebbségi nyelvekre vonatkoznak. Arról van szó, hogy hasonló helyzetet létesítsünk, mint amilyen az úgynevezett történelmi országrészekben van. Külön megbeszélések tárgyát képezte a magyar nyelv használatának a kérdése az államvasutaknál és a csehszlovák postánál. A tárgyalások ebben az irányban is befejezést nyertek."

"A magyar kívánságok harmadik kategóriájába lehet sorozni az iskolai és kulturális követeléseket. Ezeket részben teljesítettük, részben realizálni fogjuk mindenütt, ahol ez elvben és költségvetésileg lehetséges."

Alig két esztendei aktivista munka után íme a felelős kormányelnök nyilatkozata. Csak a gonosz rosszakarat hámozhat ki ebből valamit is a magyar kisebbség ellen. A magyar ellenzéki pártok több mint 15 év alatt nem tudtak eljutni addig, hogy a csehszlovák kormány valamelyik elnöke még csak megközelitően is beszélt volna ily értelemben a magyar kisebbségről.

Ezért tartjuk szükségesnek ezuton is leszögezni Hodža miniszterelnök úr nyilatkozatát, mert az abban foglaltakat tekintjük a mai naptól kezdve annak a minimumnak, amit a kormányzatnak sürgősen teljesítenie kell a magyarsággal szemben, ha gátat akar vetni annak a romboló munkának, amellyel a magyar ellenzéki pártok bagatellizáljak a kormány ténykedéseit és nyilatkozatait és ha hitében meg akarják erősíteni azt az aktivista és reálpolitikai magyarságot, amelyik függetlenül minden külpolitikai vonatkozástól és attól, hogy Csehszlovákia és Magyarország között milyen a viszony, itt, ebben a köztársaságban, akarja jogai teljességét, boldogulását és egyenlőségét minden más állampolgárral együtt.

Ezt elérendő, súrgősen szükségesnek tartjuk, hogy minden huzavona mellőzésével azonnal lássanak hozzá a miniszterelnök úr által is bejelentett akciók realizálásához. És ezek közül is elsősorban és mindenekelőtt terjeszsze be a kormány az állampolgársági kérdés rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot. A magyarlakta vidékeken biztosítsák a magyar nyelv jogait és a közhivatalokban adják meg a magyarság számarányának megfelelő poziciókat. Segítsen azokon a szerencsétleneken, akiknek nyugdíjügye, vagy kegydíja rendezetlen. Likvidálja a régi magyar postatakarék betevőinek követelését. Rendezze a nemállami óvónők rendezetlen nyugdíjügyét. Töltse be az egyetemi magyar tanszéket és nevezzék ki a szükséges lektorokat. Magyar nemzetiségü tanítót állítson az önálló magyar tanítóképző élére. Siessen segítségére az árvízsujtotta magyar szegénységnek. Végeztessenek a magyar határvidékeken még intenzívebb módon közmunkákat.

De mindenekelőtt és elsősorban tegyék le végre a Ház asztalára a magyarságot kielégítő állampolgárságot rendező törvényjavaslatot, mert enélkül nehéz a munkánk, nehéz a lelkek pacifikálása, már pedig ez nemcsak a mi, hanem a köztársaság eminens érdeke is, mint ahogy Hodža miniszterelnök úr mondotta, "hogy a kisebbségi lakósság és annak politikája pozitiv nyereséget jelentsen tartósan a mi közös államiságunk és demokráciánk szempontjából."

A jövő esztendőben 20 éve lesz, hogy együttélünk a köztársaságban csehek, szlovákok, németek és magyarok. Mi azt akarjuk, hogy a jubiláris esztendő meghozza mindazt, amire jogos igényünk és emberi szükségünk van. Azt akarjuk, hogy megszünjenek a sérelmek, azt akarjuk, hogy Masaryk szellemében gondolkozzanak és cselekedjenek nemzetének fiai, hogy megbékülten és együttérzéssel örvendhessünk mindannyian a republika 20 éves jubileumának.

Mi hiszünk a kormányelnök és a kormány nyilatkozataiban. Mi bízunk azokban a fennkölt eszmékben, amelyek ezt a köztársaságot létrehozták és ezért a költségvetést általánosságban elfogadjuk. (Potlesk.)

Hohes Haus! Ich will mich im Zusammenhange mit den Budgetverhandlungen mit der Nationalitätenpolitik in der Čechoslovakischen Republik beschäftigen. Die größte. brennendste nationale Frage in der Republik, die Frage der deutschen Bevölkerung, ist noch nicht so geregelt, wie es den Bedürfnissen der Bevölkerung in der Republik entsprechen würde. Die zufriedenstellende Regelung der deutschen Fragen ist eine Kardinalaufgabe der čechoslovakischen Demokratie. Man muß mutig den richtigen Weg beschreiten, um die Frage so zu regeln, daß es auf Grundlage der Gleichberechtigung zu einem friedlichen Zusammenleben der Čechen und Deutschen kommt, und beide Völker zusammen ihre Existenz gegen den Faschismus verteidigen, der sie beide bedroht.

Am resultatlosesten im Bezug auf die nationale Besserstellung der deutschen Bevölkerung in der Republik ist zweifellos die vierjährige Politik der SdP. Eine der Hauptlosungen der Sudetendeutschen Partei ist: Wir wollen nichts als unser Recht. Wo es aber wirklich darum geht, das Recht der deutschen Bevölkerung in diesem Staate zu erkämpfen, dort ist SdP-Führung nicht dabei. Die SdP hat nicht mitgewirkt an dem 18. Feber, die SdP hat nichts getan, um die große Kraft ihrer Partei einzusetzen, um die Regierung zu zwingen, die am 18. Feber gemachten Versprechungen auch wirklich durchzuführen. Hier galt es einzusetzen, um die Rechte der sudetendeutschen Bevölkerung wirklich zu verteidigen. Die SdP hat es nicht getan, und der Abg. Sandner hat heute wiederum erklärt, daß sie gar nicht daran denkt, darum zu kämpfen, daß jene Rechte verwirklicht werden, die der deutschen Bevölkerung am 18. Feber seitens der Regierung versprochen wurde. Die Resultate der vierjährigen Politik der SdP bestehen darin, daß sie heute mehr Staatspolizei am Halse haben, als wir jemals hatten. Das Resultat der vier Jahre SdP Politik besteht darin, daß mehr als 1000 junge Leute nicht wegen des Kampfes um unser Recht, sondern einfach wegen Spionage für das Dritte Reich im Kerker sitzen. Die Kluft zwischen dem čechischen und dem deutschen Volk in der Republik ist dank der Politik der SdP heute größer als jemals. Das sudetendeutsche Volk wurde im Verlaufe dieser Jahre, seit die SdP als großer mächtiger Faktor existiert, in der ganzen Welt ununterbrochen durch die ewigen Skandalaffären geschädigt, die aus dieser Partei hervorgehen. Ich glaube, niemals waren die Deutschen in diesem Staate einflußloser als jene zwei Drittel, die heute in der Volksgemeinschaft Konrad Henleins zusammengefaßt sind. Die große SdP hat dem deutschen Volk der Čechoslovakischen Republik nicht Vorteile, sondern lediglich Nachteile erbracht.

Es kann auch nicht anders sein. Als Fascisten sehen die Führer der SdP ihre Erfolge nicht in der Besserung der Existenz und Erweiterung der nationalen Rechte der deutschen Bevölkerung in der Republik, sondern sie suchen sie ganz wo anders. Gestern hat hier im Hause Abg. Rosche erklärt: Unser Verhältnis zum Staat wird sich automatisch ändern, wenn sich das Verhältnis der Čechoslovakei zu Deutschland ändert. Ich glaube, noch deutlicher kann man es nicht sagen, wie die SdP nichts anderes ist, als das Werkzeug der Außenpolitik des Dritten Reiches. Worauf es der SdP ankommt, das ist nicht die Selbstverwaltung, nicht Rechte der Sudetendeutschen zu erkämpfen, sondern umgekehrt, nach fascistischer Art alle politischen Rechte der sudetendeutschen Bevölkerung zu rauben. In den Gesetzanträgen, die hier in der Kammer vorliegen unter dem Titel Volksschutzgesetze, handelt es sich nicht um Volksschutz, sondern um Volksentrechtung. Die Herren Führer der SdP wollen darüber bestimmen, ob ein Streik gerecht ist, die Herren Führer der SdP a la Wollner und Comp. wollen darüber bestimmen, welche Arbeiterorganisationen existieren und welche aufgelöst werden soll. Diese SdP-Führer wollen den werktätigen Frauen restlos ihre politischen Rechte rauben. (Různé výkřiky.) Diese SdP-Führer wollen bestimmen, was das deutsche Volk in der Republik zu denken, zu lesen und zu schreiben hat. Das hat nichts mit Volksschutz zu tun, sondern das ist Volksentrechtung in der schlimmsten Art und Weise, wie es in den Gesetzesanträgen der SdP gefordert wird. Die volle Entwicklung nach dem Muster des Dritten Reiches ist das Ziel der SdP in Bezug auf die deutsche Bevölkerung in der Republik. Sie möchte erreichen, daß die deutsche Bevölkerung in diesem Lande in ein großes fascistisches Zuchthaus gesteckt wird, wobei die Herren von der SdP die Wächter dieses Zuchthauses sein würden. (Výkřiky posl. Wollnera.)

Die zweite Aufgabe, um die sich die SdP bemüht, ist ununterbrochen den Agent Provokateur des Dritten Reiches zu spielen. (Různé výkřiky. - Místopředseda Taub zvoní.) Diese Aufgabe besteht darin, ununterbrochen Konflikte mit der Čechoslovakischen Republik anzuzetteln. Dies ist der Weg der Provokation des Krieges. (Různé výkřiky. - Místopředseda Taub zvoní.) Politische Entrechtung der Sudetendeutschen, Anzettelung von Konflikten, das ist nicht der Weg, der das deutsche Volk in diesem Staate aufwärts führt, sondern der Weg, der das deutsche Volk in der Republik in die Katastrophe führt. (Různé výkřiky. - Místopředseda Taub zvoní.) Wir warnen die sudetendeutschen Volksmassen vor diesem Weg, denn sie sind es, welche die Katastrophe zu bezahlen haben, die die SdP anzettelt.

Ein anderer Weg in der Nationalitätenfrage ist der, den die Koalition und mit ihr die deutschen Aktivisten eingeschlagen haben. Es ist dies der Weg des 18. Feber. Wir haben verlangt, daß die Regierung die Versprechungen vom 18. Feber duchführt und zu einem demokratischen, nationalen Ausgleich zwischen der čechischen und der deutschen Bevölkerung in der Republik erweitert. In einem Memorandum an den Ministerpräsidenten Hodža haben wir den Weg des nationalen Ausgleichs dargelegt. Ministerpräsident Hodža quittierte im Budgetausschuß unsere Vorschläge und versprach, daß sie Gegenstand weiterer Verhandlungen und Beratungen sein werden. Nur auf dem von uns vorgeschlagenen Weg des nationalen Ausgleichs ist ein friedliches Zusammenleben der Völker auf Grundlage der Gleichberechtigung möglich und im Interesse der Erreichung dieses Zieles des brüderlichen Zusammenlebens des čechischen und deutschen Volkes in diesem Staate ist es nötig, hier eine Kritik der Politik der Koalition und der Aktivisten vorzunehmen.