11

dokonce vláčeli. Na strážnici se na něho rozkřikl
velitel stráže. Na jeho poukaz, že jest členem
československého Národního shromážděni, odpo-
věděl výsměšnými a odmítavými poznámkami.

Zatím přišel posl. Sandner, který z okna bytu
posl. dr Zippeliuse byl svědkem této události, aby
se přihlásil jako svědek. Přes to, že se legiti-
moval, velitel stráže ho velmi hrubým tónem
vyzval, aby opustil místnost a hned potom ho
několik policistů před očima představeného ná-
silně vystrčilo ze strážnice a z domu ven na
Tržiště. Senátora H. Liehma, který se chtěl rov-
něž přihlásiti jako svědek, policisté nevpustili.

Konečně velitel stráže vydal posl. inž. Richtrovi
parlamentní legitimaci, aniž s ním sepsal zápis.
Ale třebaže byl k tomu vyzván, zdráhal se uvésti
poslanci své jméno a služební hodnost.

Na celém případě vůbec jest příznačné chování
strážníků, že nedbali parlamentní legitimace,
kterou vydalo předsednictvo zákonodárných sborů,
a že se vzájemně chránili před možností, že by
mohli býti udáni tím, že se zdráhali uvésti své
jméno nebo že se zdráhali vysloviti jim známé
jméno strážníka, který se před jejich očima
choval proti předpisům. Jest rovněž příznačné
pro kázeň strážníků, že i dále zacházeli s členy
Národního shromáždění svévolně, ačkoliv věděli,
že policejní rada dr Soukup již tento případ sám
vyšetřoval a pokoušel se jej urovnati. Naproti
tomu jest ukázněnost a rozvaha členů Národního
shromáždění, přítomných v Teplicích-šanově, pro-
kázána tím, že události se nerozšířily na lid a
že přihlížející a vůbec teplicko-šanovské (a okolní)
obyvatelstvo, ač bylo roztrpčeno a ač se policisté
chovali tak, že to vyzývalo k námitkám, zacho-
valo úplný klid.

Nesmírný vzestup roztrpčení u veškerého ně-
meckého obyvatelstva způsobilo však teprve to,
že si československá tisková kancelář troufala
vydávati zprávy tyto skutečnosti zeslabující, pod-
statné věci zamlčující a v rozhodujících bodech
mylné, a že jisté noviny mohly přinášeti klamné
zprávy, zatím co tisková censura soustavně po-
tlačovala opravy podle tiskového zákona a zprávy
postižených členů Národního shromáždění, listy
parlamentního klubu sudetskoněmecké strany
panu předsedovi vlády a panu předsedovi posla-
necké sněmovny, jakož i všechny oprávněné po-
známky k těmto událostem. To nevzbuzuje dojmu
nestranného vyšetřování a postupu, naopak to
budí domněnku, že zde pracují jisté síly k tomu,
aby z nevinných se stali vinníci, aby pravda byla
potlačena a chování policejních orgánů nikoliv
odsouzeno, nýbrž v podstatě ututláno. Tím však
nebyla zachráněna prestyž státu těžce dotčená
těmito událostmi, nýbrž spíše poškozena.

Proto považuje parlamentní klub poslanců a
senátorů sudetskoněmecké a karpatoněrnecké
strany právě v zájmu klidu a pořádku jako nej-
vyššího účelu státní správy za svou povinnost
touto naléhavou interpelací svých členů nejen
ukázati, jak se věci po pravdě měly, nýbrž upo-
zorniti i na toto:

1. Chování některých policistů v Teplicích-
šanově a nepřímá účast veškerého mužstva ko-
najícího službu - ať již zatajováním vinníků
nebo jen obvyklým tónem styku s občanskými
osobami - jako vůbec i při těchto případech se
projevivši mylný názor policistů na jejich vlastní

funkci, ukazují takový systém instrukcí chování
státních bezpečnostních orgánů, který funkci smě-
řující k zabezpečování klidu a pořádku snadno
převrací v její opak. Připomínáme, že pan před-
seda vlády i pan ministr vnitra byli na to již
několikráte upozorněni při dřívějších případech a
jiných zjevech. Bylo poukazováno na to, že když
vyšší a nejvyšší stolice zásadně a stále kryjí pod-
řízené orgány při přehmatech nebo rozhodnutích
podle zákona neodůvodněných, podporuje to tuto
svévoli nižších orgánů. Tím se i orgány samy
sebou korektní donucují k ostřejšímu chování, aby
se nezdálo, že jsou ve službě nedbalejší než ty, je-
jichž nekorektnost nebyla potrestána. Proto dlužno
teplicko-šanovské události hodnotiti nikoliv jako
ojedinělý zjev, nýbrž jako výsledek již delší dobu
se vyvíjejícího nároku podřízených orgánů na to,
aby mohly nedbáti svých služebních předpisů a
dokonce ani vůle svých představených, nýbrž
docela dělati takto "politiku".

2. Jednostranná pomoc, kterou nápadným pře-
hmatům policistů poskytovala československá tis-
ková kancelář, část tisku blízkého vládě a pro-
vádění censury, znamená přímou podporu tohoto
destruktivního pojetí služby a jest účinkem sou-
stavy, na kterou jsme při rozličných příležitostech
rovněž již upozorňovali příslušné ministry a před-
sedu vlády. Chce-li se již při takových případech
uplatňovati zákonitá zásada, že tisk nesmí zasa-
hovati do prováděného vyšetřování, měly by to
censurní úřady stejným způsobem a stejně ostře
činiti i s československou tiskovou kanceláří,
s úředními zprávami a s tiskem vládě blízkým.
Soustavné rozšiřování a trpění zkreslených a ne-
pravdivých zpráv a rovněž soustavné potlačování
zákonité odůvodněných oprav těchto klamných
zpráv, rovněž jako nestranných vylíčení skuteč-
ností, nedá se sloučiti s korektním systémem a
jest to tedy systém neudržitelný.

3. Fakt, že při teplicko-šanovských událostech
orgány podřízené ministerstvu vnitra stále a
s plným vědomím nedbaly parlamentních legiti-
mací, které vydala předsednictva zákonodárných
sborů a že si z nich vědomě tropily posměch a
že na tržním náměstí světových lázní stejně jako
na strážnici orgány státní policie mohly členy
československého Národního shromáždění týrati,
urážeti a jinak velmi hrubě s nimi zacházeti,
svědčí o tom, že státní orgány velmi povážlivě
nedbají československé ústavní listiny, ačkoliv
zvláštní přísahou jsou zavázány chrániti zásady
ústavní listiny a zachovávati zákony. Považujeme
tedy teplicko-šanovskými událostmi za zneuctěné
před celým světem nejen postižené členy česko-
slovenského Národního shromáždění, nýbrž i
ústavně právní význam samého československého
Národního shromáždění samého a tím i stát jako
celek. To jest tím závažnější, že vinníci jsou do-
konce orgány státu.

4. Doví-li se světová veřejnost o těchto udá-
lostech, nelze z toho viniti zpravodaje, nýbrž ty,
kdož se na tržním náměstí světových lázní, tedy
před očima celé veřejnosti, takto chovali, a ty,
kdož se úředně pokoušeli klamnými zprávami
potlačiti pravdu před světovou veřejností. Proto
lze prestyž státu zachrániti v očích světové ve-
řejnosti jen tím, že budou přiznány pravdivé sku-
tečnosti a že před očima celé světové veřejnosti
budou ihned učiněna opatření, která jsou vhodná,
aby provinilé policejní orgány byly patřičně po-

---

12

trestány a aby se věrohodně a trvale zabránilo
podobným přehmatům.

Na základě těchto události a těchto naléhavých
zjištění táží se podepsaní členové československé
poslanecké sněmovny předsedy vlády, ministra
vnitra a ministra spravedlnosti:

1. Jaká opatření učinil již pan ministr vnitra,
aby zajistil přísné a zároveň nestranné vyšetření
teplicko-šanovských událostí?

2. Které provinilé policejní orgány zjistil již
pan ministr vnitra a byly tyto orgány již zba-
veny služby?

3. Jest pan ministr vnitra ochoten provinilé
policejní orgány, až budou nestranně zjištěny
skutečnosti, za účasti všech známých očitých
svědků a zvláště i po zjištění všech skutečností,
oznámených i postiženými a přítomnými členy
československého Národního shromáždění, jednak
disciplinárně potrestati, jednak odevzdati soud-
nímu stíhání a provinilé policejní orgány z poli-
cejní služby propustiti?

4. Jest pan ministr vnitra ochoten nejen po-
trestati tímto způsobem přímo provinilé policejní
orgány, nýbrž dáti vysvětliti všem policistům ko-
najícím službu v Československé republice, jak
se mají chovati při takových příležitostech a ke
členům československého Národního shromáždění?

5. Jest pan ministr vnitra ochoten co nejdříve
oznámiti interpelantům opatření, která učinil a
která hodlá učiniti, jakož i výsledek vyšetřování?

6. Jest pan ministr vnitra ochoten jako pří-
slušný ministr v přiměřené formě před celou ve-
řejností dáti dostiučinění členům československého
Národního shromáždění, v očích celé veřejnosti
velmi těžce uraženým, a tím i Národnímu shro-
máždění samému?

7. Jest pan ministr vnitra ochoten, pokud jde
o policisty, kteří zneuživše své úřední moci spá-
chali činné násilí na členech československého
Národního shromáždění a na chodcích, kteří byli
na strážnici zbiti, sám důtklivě podporovati trestní
řízeni před řádnými soudy velmi důrazným zá-
sahem správních policejních orgánů?

8. Jest pan ministr spravedlnosti ochoten do
nejdříve dáti podati žalobu proti policejním or-
gánům, které jsou v podezření, že se provinily
proti trestnímu zákonu, a dáti záruku, že trestní
řízení bude ukončeno nejen bez jakéhokoliv vlivu,
nýbrž se zvláštní přísností ustanovenou v zákoně
pro státní orgány a to co nejdříve?

9. Jest pan předseda vlády ochoten zahájiti
přísné vyšetřování proti všem, kdož jsou odpo-
vědni za jednostranné a částečně nesprávné zpra-
vodajství Československé tiskové kanceláře, a až
bude zjištěna jejich odpovědnost, přiměřeně je
disciplinárně potrestati?

10. Jest pan předseda vlády ochoten přiměti
Československou tiskovou kancelář, aby z vlast-
ního popudu uveřejnila opravu obou vylíčení, jak
se choval poslanec K. H. Frank v Teplicích-
šanově?

11. Jsou páni ministři vnitra a spravedlnosti
ochotni pohnati k patřičné odpovědnosti za jedno-
strannou censurní praksi censurní orgány, které
jsou jim v daném případě podřízeny, pečovati

o nestranné vykonávání censury a zaručiti svo-
bodný projev mínění slovem i tiskem?

12. Jest vláda a pan ministr vnitra ochoten
přiměřenými pokyny a pohrůžkami trestem při-
měti státní bezpečnostní orgány, aby jak veřejně
tak i vnitřně užívaly gumových obušků jen v nej-
zazším případě nutné obrany a kromě toho aby
vůbec bylo odstraněno užívání gumového obušku,
nedůstojné civilisovaných lidi, jak se již stalo
v sousedních státech?

13. Jest vláda a pan ministr vnitra ochoten
vydati pokyny, že chování státních bezpečnostních
orgánů nemá přispívati jen ke stálému rozčilování
obyvatelstva, nýbrž ke skutečnému zajištění klidu
a pořádku?

14. Jest vláda ochotna učiniti všechna nutná
opatřeni, aby provždy znemožnila případy toho
druhu, jako v Teplicích-Šanově nebo dosavadní
případy podobného druhu, a také aby změnila
psychologické usměrnění bezpečnostních orgánů,
které jest příčinou, že státní občané německé ná-
rodnosti musejí pociťovati, že se s nimi zachází
jako s občany druhého řádu?

Naléhavost této interpelace jest odůvodněna
naléhavostí požadovaných v ní opatření v zájmu
pravdy, práva, klidu a pořádku, důstojnosti Ná-
rodního shromáždění a vážnosti státu.

V Praze, dne 29. října 1937.

Kundt, Frank,

dr Köllner, Klieber, dr Neuwirth, Birke, Axmann,
May, inž. Künzel, Sandner, Jobst, dr Rosche, inž.
Lischka, Franz Němec, Hirte, Fischer, dr Peters,
E. Köhler, Illing, dr Eichholz, Jäkel, dr Kellner,
Knorre, G Böhm, Obrlik, Rösler, inž. Králíček,
Nickerl, dr Hodina, Stangl, HoIIube, Gruber, inž.
Karmasin, Knöchel, F. Nitsch, dr Jilly, Sogl, inž.
Richter, inž. Peschka, Wagner, inž. Schreiber,
dr Zippelius, Wollner, dr Szüllö, dr Holota,
A. Nitsch, Petrášek, Esterházy, dr Porubszky,
Szentiványi, Jaross, dr Korláth.

Původní znění ad 1094/VI.

Interpelláció

Benyújtja: Jaross Andor nemzetgyűlési
képviselő

a belügyminiszterhez

a Garamszentgyörgy község határában

épült Garam-híd pénzügyi fedezeténél

történt szabálytalanságok miatt.

1928. évben mozgalom indult meg részben a
helyi érdekeltségek, részben a hatóság kezde-
ményezésére, hogy Garamszentgyörgy község ha-
tárában a Garam folyón keresztül híd épüljön,
mely a községet a Léva-Zselíz közöti orsz g-
úttal kösse össze. A megindult mozgalom egyik

---

13

részeseménye volt, hogy 1928. november 18. -án
gyűlésre jött össze Garamszentgyórgy község úr-
béres gazdaközönsége, hogy foglalkozzék azzal a
kérdéssel, miként támogassák a hídépítést azon
gazdák, akiknek földjük a Garamon túl fekszik,
akiknek tehát első sorban előnyós a hídépítés.
Ezen a gyűlésen, amint az a jóval később lezajlott
vizsgálat igazolta, az úrbéres gazdaközönség nem
tudott egységes határozatot hozni, mert míg
egyesek azt javasolták, hogy az érdekelt gazdák
holdanként egyszerre 200 Kč rendkívüli hozzá-
járulást fizessenek, addig a másik rész azt ta-
nácsolta, hogy vegyenek fel kölcsönt és ezt a köl-
csönt kétszeres községi pótadófizetéssel törlesszék
le bizonyos éven át. Furcsa módon mégis elkészült
erről a gyűlésről egy jegyzőkönyv és határozat,
mely szerint az úrbéres gazdaközönség úgy hatá-
rozott, hogy elfogadta az egyszeri, holdankénti
200 Kč rendkívüli hozzájárulást. A vizsgálat
folyamán derült ki, hogy számosan egy üres ívet
írtak alá, mely fölé később szerkesztették a hatá-
rozatot tartalmazó szöveget. Már itt meg kell
említeni azt, hogy ezek a földek nem köztulajdo-
nát képezik az úrbéres gazdaközönségnek, hanem
meg vannak osztva, azaz egyes úrbéres gazdák
külön-külön úrbéri tulajdonát alkotják s így nem
róhatok meg ilyen kötelezettséggel a felügyeleti
hatóság jóváhagyása nélkül.

A garamszentgyörgyi gazdák panaszt is nyúj-
tottak be a zselízi járási hivatalhoz ezen alakilag
és tartalmilag sérelmes határozat ellen. A járási
hivatal 4292/34. számú végzésével meg is semmi-
sítette az úrbéres gazdák határozatát. A járási
hivatal ezen határozatában kimodta azt is, hogy
az érdekelt felek csupán az 1921. évi 329. számú
törvény 25. és 26. §-ai alapján kötelezhetők külön-
leges hozzájárulás fizetésére.

Garamszentgyörgy község elöljárósága a kör-
jegyző kezdeményezésére tekintet nélkül arra,
hogy törvényes alap igy nem lehetett, mégis szor-
galmazta a különleges járulék behajtását. A köz-
ség elöljárósága ismételten kidoboltatta, hogy aki
a kivetett holdankénti 200 Kč-t 14 nap alatt meg
nem fizeti, az magyar holdanként 300 Kč-t, majd
később 500 Kč-t tartozik fizetni. Amikor csak
részleges eredményt értek el a megfélemlített
embereknél, külön írásbeli fizetési meghagyásokat
és ügyvédi felszólításokat küldöttek a gazdáknak.
Ez a helyzet 1928-tól tartott 1935. ferubár 23. -ig,
mely idő alatt a gazdák a fizetési felhívások és
felszólítások ellen mindig jogorvoslattal éltek
s rengeteg bélyeg-, ügyvédi és útiköltséget köl-
töttek el.

1935. február 23. -án a községi képviselőtestület
egy határozatot hozott, mely kimodta, hogy bár
nincsen meg az 1921. évi 329. számú törvényben,
illetve annak 25. és 26. §-aiban előirt % többség,
melyet az 1930. évi 170. számú törvény 16. §-a is
előir, mégis a Garam jobbpartján elterülő földek
tulajdonosai kötelesek magyar holdanként 200
Kč-t fizetni a garamszentgyörgyi híd költségeihez
rendkívüli hozzájárulás cimén. Ezen határozat
száma: 8/1935. Ezt a határozatot Csető Lajos és
Furi Károly a törvényes határidőn belül meg-
felebbezték, de az ma sincs elintézve.

A községi elöljáróság tekintet nélkül arra, hogy
fenti határozata jogerőre a felebbezés folytán nem
emelkedhetett, mégis folytatta a rendkívüli já-
rulék behajtását és újabb fizetési meghagyások-
kal zaklatta a gazdákat. Ezen fizetési meghagyá-

sok ellen az érdelteltek újabb felebbezést adtak
be a járási hivatalhoz, mely kénytelen volt meg-
állapítani, hogy azok kibocsájtására a községi
elöljáróság illetékes nem volt.

Közben Garamszentgyörgy község elöljárósága
748/36. számú határozatában a fizetési meg-
hagyások ellen benyújtott ellentmondásokat visz-
szautasította, úgyhogy az érdekelt gazdák, szám-
szerint 51-en, ezen határozat ellen újabb felebbe-
zést nyújtottak be a járási hivatalhoz, mely máig
sincs elintézve.

Az érdekeltek közben panaszt nyújtottak be az
országos hivatalhoz, melynek elintézésében a já-
rási hivatal azt közölte a felebbezökkel, hogy a
községi elöljáróság 1935. augusztus 18. -án
28, 1935. szárn alatt kelt határozatával egyezséget
létesített e tárgyban és miután ez a határozat ki
volt függesztve és ellene senki sem adott be
felebbezést, ezt ma jogerősnek kell tekinteni, vagy-
is most már jogerősen behajthatok a hídépítés-
sel kapcsolatos rendkívüli járulékok. Ezzel szem-
ben tény az, hogy a községi képviselőtestület 1935.
február 23. -án hozott és megfelebbezett határo-
zata óta a rendkívüli járulék kérdésével nyilvá-
nosan nem foglalkozott, az tárgysorozatba felvéve
nem volt, nem tárgyaltatott és még kevésbbé volt
kifüggesztve. Itt egy titkos, megjátszott kép-
viselőtestületi gyűlésről lehetett csak szó, mely
minden tekintetben nélkülözte a törvényes kellé-
keket. A járási hivatal most mégis ezen határozat
alapján adta ki végrehajtási parancsait és szor-
galmazza végrehajtási úton a különleges járu-
lékok befizetését.

Amennyiben Garamszentgyörgy község kép-
viselőtestülete 1935. augusztus 18. -án teljesen tör-
vényes keretek között foglalkozott volna is a
garamjobbparti földtulajdonosok hídépítési hozzá-
járulásával és fenti értelemben határozott volna,
úgy ez a határozat az 1921. évi 329. számú tör-
vény és az 1930. évi 170. számú törvény értelmé-
ben érvénytelen, mert az érdekeltek % többségé-
nek hozzájárulása hiányzott. Szerepelnek ugyan
aláirt nyilatkozatok az aktákban, de ezek nem
származnak a telekkönyvi tulajdonostól s így azok
figyelembe nem vehetők. Ebben az irányban úgy
az országos hivatalnál, mint belügyminisztérium-
ban vannak panaszok és felebbezések, melyek
egyenesen okirathamisítás vádját tartalmazzák és
helyi kivizsgálást igényelnek.

A törvény értelmében minden középítkezéshez
először a fedezetet kell biztosítani és csak azután
kezdhető meg maga az építkezés. Garamszent-
györgyön 1928. -1931. -ig terjedő időben épült
meg a híd és a fedezet egy részéről csak 1935-ben
történik jogszerű gondosgodás. Különleges hozzá-
járulást csak egy építendő múre lehet kérni, nem
pedig egy befejezett és közforgalomnak átadott
műre. Tudomásom van róla, hogy az országos
hivatalnál vizsgálat is folyt ezen ügyben és az
országos elnök nehezményezte a járási hivatal-
nál, hogy felügyeleti jogkörével nem élt a köz-
ségi elöljáróság túlkapásaival szemben.

Rövidesen összegezve: a Garamszentgyörgyön
megépült híd fedezetének egy része, kb. 160. 000
Ke erejéig nem jogszerű, nem törvényszerű fede-
zet. Az érdekelt garamjobbparti földtulajdonosok
2/3-a nem járult hozzá a különleges járulék fize-
téséhez. A községi elöljáróság először megfélem-
lítéssel, azután torvényellenes eszokökkel kí-
vánta a hozzájárulást kicsikarni. A járási hivatal

---

14

két lényeges felebbezést nem intézett el máig,
ellenben törvényesnek fogadott el egy községi
képviselőtestületi határozatot, mely a nyilvános-
ság teljes kizárásával, csak papíron jött létre.
Ma törvénytelen keretek között végrehajtással
zaklatnak több mint 50 gazdát, hogy a holdan-
ként! 200 Kč rendkívüli járulékot fizessék meg.

Fenti tényállás előrebocsájtása után kérdem a
miniszter urat:

1. Van-e tudomása róla, miként teremtettek
Garamszentgyörgyön fedezetet egy hídépítéshez?

2. Amennyiben van, úgy hajlandó-e a legszi-
gorúbb formában kivizsgáltatni azt a szerepet,
melyet Garamszentgyörgy község elöljárósága és
különösen a körjegyző játszott?

3. Hajlandó-e a közvetlen felügyeleti hatósá-
got, a járási hivatalt felelősségre vonni, hogy
viselkedésével előmozdította azt a sok jogtalan-
ságot, melyek Garamszentgyörgy lakosságát évek
óta sújtották?

4. Hajlandó-e a vizsgálat folyamán kétségtele-
nül megállapítandó szabálytalanságot, hivatalos
hatalommal való visszaélést és egyéb törvény-
telenséget szigorúan megtorolni?

5. Hajlandó-e a vizsgálat eredményéhez képest
a kivetett, beszedett és végrehajtás alatt álló kü-
lönleges hídépítési járulékot a garamjobbparti
földtulajdonosoknak visszafizettetni, illetve a
végrehajtást felfüggeszteni?

6. Hajlandó-e szorgalmazni, hogy a különleges
járulék helyett más fedezetről történjen gondos-
kodás?

P r a h a 1937. október 81.

Jaross,

A. Nitsch, Dr. Holota, Esterházy, Szentiványi,
Petrášek, Dr. Korláth, Dr. Szüllö, Dr. Porubszky,
Ing. Karmasin, Fischer, Jäkel, Jobst, Ing. Richter,
Birke, Wagner, Stangl, Sandner, Illing, Dr. Kell-
ner, Dr. Zippelius.

Původní znění ad 1094/VII.

Interpelláció

Benyújtja: Esterházy János nemzet-
gyűlési képviselő

a Miniszterelnök Úrhoz

a "Prágai Magyar Hírlap" 1937. október
3. -i számának elkobzása tárgyában.

A Miniszterelnök Ur Pozsonyban 1937. szep-
tember 26. -án az unifikációs kongresszuson be-
szédet, mondott, melyben a konstruktív kisebb-
ségi politika feladatairól is szólott.

Masaryk Tamás a Csehszlovák köztársaság el-
hunyt alapitója mindig azt hangoztatta, hogy a
demokrácia nem egyéb mint diskusszió.

Ezen elv alapján a "Prágai Magyar Hírlap"
1937. október 3. -Í számában Koczor Gyula volt

nemzetgyűlési képviselő "A miniszterelnök po-
zsonyi beszédéhez" cimmel vezércikket irt, mely-
ben a Miniszterelnök Úr beszédének egyes kitéte-
leire válaszolni kívánt.

A prágai államügyészség azonban-ugy látszik-
azon az állásponton áll, hogy a miniszterelnök úr
beszédére őszinte magyaros választ adni nem sza-
bad, ha a miniszterelnök úr megszólal a szavait
csak helyeslőén szabad tudomásul venni, de kriti-
kai megjegyzéseket hozzá fűzni nem szabad.
A prágai államügyészség nem követi tehát Ma-
saryk Tamás elveit, hanem még a régi osztrák
rendszer szellemében birálja a cikkeket, mert a
kérdéses cikkből a rendtörvény 14. §-a alapján a
következő kitételt kobozta el:

"Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy magyar
vidékeken már 2-5 csehszlovák gyermek részére
is állandóan ujabb iskolákat emelnek, melyeket
magyer gyermekekkel töltenek meg; a magyar-
ság ma sem részesedik a. költségvetések őt meg-
illető hányadában; a magyar nyelv jogait illetőleg
a gyakorlat a régi maradt. Oldalakon folytathat-
nám... "

Minden elfogulatlan olvasónak meg kell állapí-
tania, hogy az elkobzott rész egyáltalában nem
izgat a köztársaság ellen, hanem a Miniszterelnök
Úr beszédével kapcsolatban kimutatja a. sérelme-
inket és ezek közül mint a legfontosabbat azt,
hogy mig magyar iskolák támogatására és fel-
állítására az államnak nincs pénze, addig 2-5
csehszlovák gyermek részére azonnal felállítanak
iskolát és hogy az iskolának elegendő számú ta-
nulója legyen, magyar gyermekekkel töltik meg
az iskolákat, ami nem egyéb mint elnemzetleni-
tés, amelyet pedig az állam vezető tényezői állan-
dóan elitélnek.

Igaza van a cikk írójának, amikor felhozza sé-
relmeinket, mert sérelmeink ismertetése nélkül a
kormány nem szerezhet róluk tudomást és nem
orvosolhatja őket, ami további elkeseredést és
nyugtalanságot támaszt. Az államügyészség gya-
korlata tehát nem a közbékét szolgálja, hanem
végeredményben káros az államra.

A cikkíró az elkobzott részben valóságot irt.
Éppen a közelmúltban voltunk kénytelenek fog-
lalkozni a dunaujfalusi csehszlovák tannyelvű
iskolával is, ahol a meglévő két magyar tanerős
elemi iskolából törvényellenesen működő iskola-
szék segítségével egy tanerős magyar elemi isko-
lát létesítettek és egy új csehszlovák tannyelvű
népiskolát állítottak fel.

Az új csehszlovák tannyelvű népiskolának ösz-
szesen 11 tanulója van, ebből is csak 3 vallotta
magát csehszlovák nemzetiségűnek, míg a többi
gyermeket a magyar gyermekek közül kívánják
az iskolába kényszeríteni. Miután a gyermekek
szülei megtagadták gyermekeiknek a. csehszlovák
iskolába való járatását, azok most semmilyen
tanításban sem részesülnek.

Igaza volt a cikkírónak abban is, hogy a ma-
gyarság még ma sem részesedik a költségvetések
öt megillető hányadában, mint erre a költség-
vetés részletes tárgyalásán még kitérünk.

A magyar nyelv jogait illetően a sérelmes gya-
korlat változatlanul fennáll. Szinmagyar járások-
ban a bíróságok, valamint a közigazgatási ható-
ságok még mindig csak az államnyelven hivata-
loskodnak és igaza volt a cikkírónak abban is,
hogy oldalakon át folytathatná a magyarság sé-
relmeit.

---

15

A Miniszterelnök Úr mint újságíró kezdte a
pályáját és híve volt a sajtószabadságnak és sza-
bad véleménynyilvánításnak, ezért nagyon cso-
dálkozom azon, hogy ma, mikor egy magát demo-
kratikusnak nevező állam kormányzata élén áll,
ezen elvekről megfeledkezik és tűri, hogy az al-
sóbb hatóságok a sajtószabadságok tagadásával a
szabad véleménynyilvánítást állandóan korlátoz-
zák.

Minthogy a "Prágai Magyar Hírlap" f. é. októ-
ber 3. -i számának elkobzása a sajtószabadság
elvébe ütközik, kérdezem a Miniszterelnök Urat:

1. Van-e tudomása arról, hogy a prágai állam-
ügyészség rendeletére a "Prágai Magyar Hírlap"
1937. október 3. -i számát elkobozták.

2. Van-e tudomása arról, hogy az elkobzás azért
történt, mert egy magyar nemzetiségű csehszlo-
vák állampolgár a Miniszterelnök Úr pozsonyi be-
szédéhez megjegyzéseket fűzött.

3. Van-e tudomása arról, hogy mi az elkobzott
rész szövege.

4. Tudja-e azt a Miniszterelnök Úr, hogy a cikk
minden adata helytálló.

5. Tudja-e, hogy az elkobzás a sajtószabadság
cs a demokrácia elvével ellenkezik és hogy kor-
látozza a vélemény szabad nyilvánítását.

6. Hajlandó-e utasítani a prágai államügyész-
séget, hogy a jövőben olyan cikket, amelyben a
magyarság tényleg létező söreiméit tárják fel, ne
kobozzák el, és végül

7. Hajlandó-e felelőségre vonni a prágai állam-
ügyészséget a "Prágai Magyar Hírlap" 1937. októ-
ber 3. -Í számának elkobzása miatt tekintet nél-
kül arra, vájjon a prágai kerületi bíróság az el-
kobzást az objektív eljárás szabályai szerinti
eljárás során helybenhagyja vagy megszünteti.

Prága, 1937. november hó 4.

Esterházy,

A. Nitsch, Dr. Korláth, Szentiványi, Dr. Holota,
Dr. Rosche, Kundt, Dr. Kellner, Ing. Künzel,
Birke, Dr. Zippelius, Sandner, Jaross, Petrášek,
Dr. Porubszky, Dr. Szüllö, Ing. Richter, Jäkel,
Ing. Peschka, Stangl, Wagner.

Původní znění ad 1094/X.

Interpellation

der Abgeordneten Ernst Kundt und Karl
Hermann Frank

an den Vorsitzenden der Regierung, an den
Innenminister und an den Justizminister,

wegen der Übergriffe staatlicher Polizei-
organe in Teplitz-Schönau am 17. Oktober
1937 gegen Mitglieder der Čechoslo-
vakischen Nationalversammlung und
wegen der amtlichen Nachrichten- und

Zensurpraxis in Bezug auf diese
Übergriffe.

Der parlamentarische Klub der Senatoren und
Abgeordneten der Sudetendeutschen und Karpa-
thendeutschen Partei als solcher wie auch viele
seiner Mitglieder haben schon seit mehr als einem
Jahre bei den verschiedensten Anlässen innerhalb
des Parlamentes und in offiziellen Vorsprachen
bei den zuständigen Ministerien sowie beim Vor-
sitzenden der Regierung auf Methoden im Rahmen
der Justiz, der politischen Verwaltung - im be-
sonderen der staatlichen Sicherheitsorgane - und
der Zensurpraxis aufmerksam gemacht, die mit
den Grundsätzen der čechoslovakischen Verfas-
sungsurkunde, dem Geiste des Gesetzgebers und
vielfach auch mit dem Wortlaute geltender Ge-
setze unvereinbar sind. Dabei wurde auch wieder-
holt darauf verwiesen, daß das Verhalten und die
psychologische Einstellung vor allem der staat-
lichen Polizeiorgane im deutschen Siedlungsgebiet
des Staates sich bereits da und dort derartig
äußert, daß dadurch nicht im Sinne der Funktion
staatlicher Sicherheitsorgane die Ruhe und Ord-
nung im Staate gefestigt, sondern vielmehr ge-
fährdet wird. "

Die Vorfälle im Weltkurorte Teplitz-Schönau
vom Sonntag, den 17. Oktober 1937, die Anlaß und
Gegenstand dieser dringenden Interpellation bil-
den, sind in allen ihren Einzelheiten einschließlich
ihrer Auswirkungen ein krasser Nachweis für die
Berechtigung der erhobenen Beschwerden und für
die dringliche Notwendigkeit nicht nur im konkre-
ten Falle von Seiten der Regierung und der zu-
ständigen Minister schärfstens gegen die schul-
digen staatlichen Organe ein zuschreiten, sondern
sogleich auch solche Maßnahmen zu treffen, die
eine Wiederholung solcher Verhaltungen staat-
licher Organe für immer unmöglich machen.

Aus diesem Grunde und in der auf Grund der
bisher veröffentlichten "amtlichen" Berichte be-
rechtigten Annahme, daß den höchsten verant-
wortlichen Stellen nur einseitige Informationen
vorliegen, sehen sich die Interpellanten veranlaßt,
die Vorfälle in Teplitz-Schönau und deren Begleit-
erscheinungen dem Vorsitzenden der Regierung
und den zuständigen Ministern auf diesem Wege
unmittelbar so zur Kenntnis zu bringen, wie es
eine große Zahl von Mitgliedern des parlamenta-
rischen Klubs der SdP. und KdP. sowie eine Reihe
anderer Augenzeugen dem Klub zur Kenntnis ge-
bracht haben.

Für Samstag, den 16. und Sonntag, den 17. Ok-
tober 1937 hatte die Kreisorganisation des Wahl-
kreises Laun der SdP. einen Kreistag in Teplitz-
Schönau bei der zuständigen staatlichen Polizei-
behörde in Teplitz Schönau fristgerecht und ord-
nungsgemäß angemeldet. Wenige Tage vor Beginn
der Veranstaltungen wurden alle Veranstaltungen,
zu denen die gesamte Mitgliedschaft des Wahl-
kreises eingeladen war, verboten, so daß nur die
Tagungen der Standesvertreter, der Arbeiter,
Bauern und Handels- und Gewerbetreibenden so-
wie die politischen Amtswalter aus allen Orten des
Wahlkreises stattfinden konnten. Entsprechend
dem behördlichen Verbote hat die Kreisstelle der
SdP. trotz der unverantwortlich späten Verstän-
digung vom Verbote alles vorgekehrt, um die
Mitglieder der SdP. im ganzen Wahlkreise zu
verständigen, daß sie nicht nach Teplitz Schönau