Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

Követeljük tehát, hogy a kormány a pozsonyi csehszlovák egyetem mellett csonka egyetemet állítson föl, illetöleg, hogy a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó ifjúság magyar föiskolai nevelésének biztosítására, már a jövö évi költségvetés keretén belül is megfelelö tételt állítson be, addig is azonban az iskolaügyi minisztérium járjon el liberálisabban az idegen egyetemeken szerzett diplomák nosztrifikálása körül.

Követeljük továbbá a kassai gazdasági akadémia mielöbbi visszaállítását és annak kebelén belül, magyar párhuzamos tanszékek megszervezését. (Výkřiky posl. dr. Slávika.)

A középiskolai oktatás sem elégíti ki a magyarság legminimálisabb kulturális szükségleteit. Míg az állami költségvetés a középiskolai oktatás céljaira az egész köztársaságban 147,841.318 koronát, ebböl Szlovenszkón 24,070.916 koronát fordít, addig a magyar középiskolai oktatás céljaira csak 3,665.020 korona esik, tehát megközelítöleg sem annyi, mint amennyi a magyarságot számarányához képest jogosan megilletné és pedig 8,234.761 korona.

Szlovenszkón van jelenleg 41 középiskola, ebböl önálló magyar intézet csak egy van, az ipolysági magyar reálgimnázium. A komáromi szent-benedekrendi római katolikus gimnázium nem tekinthetö annak, mert hiszen ennek évi fenntartásához az állam csupán 79.278 koronával járul hozzá, holott a többi szlovenszkói középiskola átlagos évi költségvetése 500.000 koronát tesz ki. Vannak azonkívül 3 cseh gimnázium mellett magyar párhuzamos osztályok, a pozsonyi német gimnázium mellett magyar párhuzamos osztályok és Rimaszombatban egy magyar reálgimnázium, párhuzamos csehszlovák osztályokkal. A szlovenszkói német nemzeti kisebbségnek van három német gimnáziuma. (Výkřiky.)

Ruszinszkóban csak a beregszászi csehszlovák reálgimnázium mellet vannak párhuzamos magyar osztályok, amelyeknek fenntartása 276.600 koronába kerül, a ruszinszkói középiskolák 2,832.374 korona költségvetésével szemben, holott itt is a magyarságot, számarányához képest, 481.503 korona illetné meg.

Mindezekböl a számadatokból kitünik, hogy a magyarság meg van r+ovidítve a középiskolai oktatás terén és Szlovenszkón és Ruszinszkóban legalább még 4 magyar középiskola illetné meg, és pedig: Rozsnyón, Léván, Eperjesen és Ungvárt, amely jogos követelésünket nem mulaszthatom el itt e helyen is hangoztatni.

A szakiskolák részére a költségvetésben 100,150.000 korona van elöirányozva, Ruszinszkóban külön 2,189.918 korona, a mezögazdasági szakoktatás költségeinek beszámítása nélkül. A földmívelésügyi tárca költségvetésének keretén belül a mezögazdasági szakoktatásra 27,877.796 korona van elöirányozva, Ruszinszkóban külön 2,168.788 korona. A szakiskolákra fordított 102,239.918 koronás összegböl a pozsonyi csehszlovák kereskedelmi akadémia magyar párhuzamos évfolyamaira mintegy 600.000 korona esik, a kassai csehszlovák iparosiskola magyar párhuzamos osztályaira körülbelül 300.000 korona, így tehát összesen 900.000 korona, s ezzel ki is van merítve a magyar szakoktatásra szánt segély, holott a magyarság számarányának megfelelöleg 5,705.333 koronát kellene fölvenni a költségvetésben, a szlovenszkói és ruszinszkói magyar szakoktatásra. Meg kell jegyeznünk, hogy Ruszinszkóban a munkácsi kereskedelmi akadémia magyarnyelvü évfolyamait a város tartja fönn és az állam csak igen csekély összeggel járul hozzá a fenntartásához.

A fentiekböl láthatjá, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a szakoktatás terén még sokkal mostohább a magyarság helyzete, mint a középiskolai oktatás terén. Mindaddig nem nyugodhatunk meg, amíg a kormány a magyarságnak számarányát megilletöen legalább három mezögazdasági középiskolát, négy gazdasági alsófokú iskolát, egy szöllészeti és borászati szakiskolát és megfelelö számú más szakiskolát nem állít föl.

A jelen költségvetés szerint az állam a tanító-, óvónö- és bábaképzök fenntartására 18,731.183 koronát fordít a köztársaságban. Ebböl az összegböl 54 tanító-, óvónö- és bábaképzö-intézetet tart fenn és pedig 41 csehet és szlovákot, 12 németet és egy oroszt, de egyetlen magyart sem. (Výkřiky.) A magyarság tanítóképzö-intézeteinek fenntartására, számarányukhoz képest, 1,043.326 koronát kellene fordítani, s ebböl az összegböl legalább három magyar tanítóképzöt lehetne fenntartani.

Az állam azonban a magyar tanítók képzését egyáltalában nem tartja fontosnak, s ennek következménye az, hogy számos magyar helyen szünetel az elemi iskolai oktatás magyar tanítók hiányában. Felszólítjuk tehát a kormányt, hogy a magyar tanítóképzés céljaira megfelelö összeget biztosítson a jövö évi költségvetésben, hogy a magyar tanítók utánpótlása ne ütközzön akadályokba.

A polgári és elemi iskolák fenntartására az állam 179,105.000 koronát fordít, a költségvetésböl nem lehet megállapítani, hogy ezen összegböl mennyit fordítanak a magyar polgári, illetöleg elemi iskolák fenntartására. Úgy, mint a többi iskolában, hasonlóképpen a magyar polgári iskolákban is nagy hiány van és ma is van Szlovenszkó területén számtalan község, ahol magyar iskola nincs, dacára annak, hogy a tankötelesek száma jóval felülmúlja a törvény által megkívánt számot. (Výkřiky.)

Nem mulaszthatjuk el itt ezen a helyen tolmácsolni azt a kívánságunkat, hogy a magyar iskolák élére csak magyar tanerö neveztessék ki, mert a magyar szellemben való oktatás csak így lehet biztosítva. (Posl. dr. Jabloniczky: Mondjad ezt dr. Hodžának!) Annak is szól. Szükséges továbbá, hogy a magyar járásokba magyar tanfelügyelök kerüljenek és ragaszkodunk hozzá, hogy a pozsonyi és ungvári iskolaügyi referátusba, valamint az iskolaügyi minisztériumba neveztessék ki egy magyar referens a magyar tanügyek intézésére. (Výkřiky posl. dr. Slávika.) A szlovákokna i adjanak, ami jár, meg nekünk is!

A költségvetés vizsgálatába elmerülve, megállapíthatjuk, hogy ismét nem történt gondoskodás az elbocsátott tanerök illetményrendezéséröl, a régi nyugdíjasoknak az új nyugdíjasokkal való egyenjogusításáról (Výkřiky.) és a felekezeti tanítók fizetésrendezéséröl, holott azoknak az állami tanítókkal való egyenjogusítását az 1926. évi 104. számú ú. n. tanítótörvény biztosítja. Mindezek csak fokozzák bizalmatlanságunkat a kormánnyal szemben, mert nyilvánvaló, hogy ismét két mértékkel mérnek.

A költségvetésben a külfölddel való kulturális támogatásra egy 5,130.000 koronás tétel szerepel, természetesen ebböl számunkra egy filler sem jut, söt a kormány megtiltja a magyarországi sajtótermékek, a szépirodalmi és tudományos müvek behozatalát, s így még a saját pénzünkért sem ismerhetjük meg a magyar kultúra fejlödését.

A dikákok szociális segélyezésére, ösztöndíjakra a kormány 7,420.000 koronát áldoz, ebböl az összegböl a magyarság számarányának megfelelöen a magyar diákságnak 413.294 koronának kellene jutnia, a valóságban azonban egy fillért sem kap, s hogy egyesületét, a MAKK-ot fenntarthassa és a szegénysorsú diákokat segélyezhesse, kénytelen Szlovenszkón könyöradományokat gyüjteni.

Így van ez a többi tételeknél is. A müemlékek védelmére 6,680.000 koronát fordít az állam, a müvészetre 16,240.786 koronát áldoz, a népnevelésre 4,090.000 koronát szán, mindezekböl egy árva fillér sem jut nekünk. Külón ki kell emelnünk a színházak segélyezését. Míg a csehszlovák színházaknak, a színészetnek 5,250.000 koronás segélyt juttat a költségvetés, addig a szlovenszkói és ruszinszkói magyar színtársulatok, illetöleg a magyar színügy segélyezésére alakult magyar szípártoló egyesület egy fillért sem kap, bár a magyarság arányszáma alapján 292.425 korona illetné meg. Követeljük, hogy ezen összeg a magyar színészet javára a költségvetésbe utólag felvétessék.

Hátra van még a különbözö egyházak segélyezése. Ezen a címen 68,000.000 korona van beállítva a költségvetésbe. (Výkřiky.) Dacára annak, hogy a képviselöház által elfogadott 1926. évi 122. számú ú. n. kongruatörvény rendezte a papság állami segélyezését, ez a rendezés általános elégedetlenséget keltett, mert a papságnak csak morzsákat nyújt s e törvény értelmében még azon lelkészek nagy százaléka is, akik eddig államsegélyben részesültek, most ettöl elesik. A kongrua-törvény sértö a lelkészekre nézve, mert a föiskolai képzettséggel bíró papságot lealacsonyítja, midön a legalacsonyabb képzettséggel bírók kategóriájába helyezi. Feltétlenül szükséges tehát, hogy ez a kérdés igazságosan rendeztessék és a papság segélyezésére megfelelö összeg állíttassék be a költségvetésbe.

A magyar katholikus lelkészek utánképzése is szomorú képet nyújt. Meg kell itt említenünk a komáromi katholikus kis szeminárium esetét, amely állami segélyben egyáltalában nem részesül, de még az egyházi vagyonból azt a jogosan megilletö és fenntartását biztosító összeget sem kapja meg, úgy hogy 1921 május óta a magyar katholikus hívek és papság könyöradományaiból tartható csak fenn. Dacára az ismételt igéreteknek, a beszüntetett és visszatartott összegek eddig sem folyósíttattak.

Ezzel kapcsolatban követeljük az egész egyházi vagyon és birtoknak a zár alól való feloldását és jogos tulajdonosainak való kiadását. (Posl. Šafranko: A dolgozóknak!) A jogos tulajdonosokonak!

Tisztelt Ház! Felszólalásomban csak a költségvetés kulturális csoportjának tárgyilagos bírálatával foglalkoztam s ebbö méltóztathatnak látni, hogy a magyar népnek ezen a téren tátongó és fájdalmas sebei vannak, amelyek gyors gyógyításra és írre szorulnak. Ennek gyökeres orvoslását egyedül a kulturális autonómia megvalósulásában látjuk. Mi ebben az államban eddig csak a mostoha gyermek szomorú sorsát éltük, csak morzsák jutottak számunkra, de legtöbbször még azok sem.

Mindaddig, amíg ez az állam le nem mond a nemzeti állam fiktív ideájáról, amíg nem hagy fel a centralisztikus és elnyomó politikával, amíg az itt élö magyar nemzeti kisebbség egyenjogúnak nem ismertetik el, amíg kulturális autonómiánkat meg nem valósítják, mindaddig, amíg a költségvetésben számarányunknak és teherviselésünknek megfelelöen kellö biztosítékokat nem kapunk, bizalmatlanok leszünk minden kormánnyal szemben, s így a jövö évi költségvetést sem fogadjuk el. (Potlesk maďarských poslanců.)