Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

A Magyarországgal megkötött kereskedelmi szerződés részletes bírálatába nem kívánok bocsátkozni, hanem rá akarok mutatni azon körülményekre, amelyek között ez a szerződés, nehéz vajudás után, megszületett.

A tárgyalások megindítása előtt mindkét állam felkészülődött, hogy minél előnyösebb helyzetből diktálhassa a szerződés feltételeit. Csehszlovákiánál ez a felkészülés az agrár vámok bevezetésében nyilvánult meg, ami minden más következménytől eltekintve, a legszerencsétlenebb módja volt a felkészülésnek, mert - amiként a tárgyalások folyamán kitűnt - éppen az agrárváxnok képezték a legnagyobb akadályát a megegyezésnek. Magyarország viszont az agrárvámokra a csehszlovák iparcikkek részleges bojkottjával felelt. Kétségtelen, hogy mindkét intézkedés súlyos gazdasági következményeit a csehszlovák köztársaság dolgozóinak kellett megsínyleniök.

Az agrárvámok a legfontosabb életszükségleti cikkek s elsősorban a szegény dolgozók mindennapi kenyerét drágították meg. A"'drágulási folyamat még ma sem érte el tetőpontját, mert még a tendenciózusan összeállított ami indexnél is kénytelenek a drágaságandó emelkedését kimutatni. A Magyar ország részéről alkalmazott rendszabály az iparcikkek részleges bojkottja, viszont az amúgy is nagy rnunkanélküliséget növelte és tartamát még hosszabbá, elviselhetétlenebbé tette.

Az agrárvámok megszavazása kovácsolta össze a csehszlovák-magyar-német reakciós kormánytöbbséget. Az úgynevezett nemzeti kiengesztelődés megteremtése nem volt egyéb, mint a dolgozó nép kirablásának intenzivebbé, kegyetlenebbé tétele. Mert az agrárvámok okozta drágaság folytán a dolgozókból kipréset több száz millión a nagybirtokosok, a gazdag bérlők, spekulánsok és uzsorások osztozkodtak.

A burzsoázia mindig értette annah a módját, hogy miként kell a rideg osztályérdekeit szolgáló törvényeket népszerű, tetszetős formában előtálalni, így az agrárvámok bevezetésének szükségességét sem a nagybirtokosok profitéhségével indokolták, hanem a szegény földmívelőnép és elsősorhan a szlovenszkói földmívelők helyzetének megjavításáva? Sőt hozzátették, hogy amennyiben a földmívelők nagyobb árt fognak kapni agrártermékeikért, úgy a munkásokat is jobban fogják tudni fizetni. Hogy ez az indokolás milyen körmönfontan hazug volt, ma már mindenki előtt nyilvánvaló. Az agrárvámok révén ugyanis a kisföldmívelőknek nemcsak hasznuk nem volt, hanem a beállott nagy drágaság a kisgazdákat és földmunkásokat móg nagyobb nyomorba döntötte. A falvakon mindennapos vendég a végrehajtó; az adóvégrehajtások a kisgazdákat teljesen tönkreteszik.

A szlovenszkói földmunkások 6-8-10 koronás napszámbérei, a gazdasági cselédek 50-60 koronás havibére és sovány természet beni járandósága, váItozatlanul fennállanak. Az éhbéreken tengődő földmunkások néhány, helyen a sztrájk fegyverével kényszerítettéka vérüket szipolyozó földbirtokosokat munkabéreik megjavítására s mint rendesen, ezeknél a kenyérharcoknál is megjelentek a burzsoádemokrácia jelképei, a csendőrök feltűzőit szuronyokkal, a földbirtokosok zsebérdekeinek védelmére. (Výkřiky posl. Majora.)

Az agrárvámok nem eredményezték tehát a szlovenszkói szegény földmívelő nép helyzetének a megjavítását, hanem kiszélesítették és kimélyítették az egész köztársaság dolgozóinak nyomorát.

Az agrárvámok azonban csak megindítója, bevezetője volt a reakciós, munkásellenes törvények egész sorozatának. A reakció vérszemet kapott és egymásután szavazta meg a cukoradót, a katonai javaslatokat, az adóreformot és mindezek betetőzéséül a reakciós közigazgatási reformot, amely börtönné alakítja át az egész köztársaságot. Ennek a törvénynek megszavazásánál látszólag rész támadt az eddig tömör, nemzetközi reakciós kormánytöbbség sorai között. A magyar burzsoázia vezére, Szent-Ivány, akinek nagy érdemei voltak a kormánytöbbség létrehozásában s aki a múlt évben még a közigazgatási reformot a Hlinka-párt autonómista harnal győzelmeként üdvözölte, éppen a közigazgatási reform tárgyalásának idején betegedeti meg és pártjának egyik tagját ellenzéki harcba küldte. Mitől betegedett meg Szent-Ivány? Megcsömörlött talán azoktól a sorozatos támadásoktól, amelyeket a csehszlovák burzsoáziával együttesen a köztársaság dolgozói ellen intézett. Komolyan lehet venni ezt az ellenzéki komédiát, vagy nem-e folytatása, ellenzéki köntösben, a reálpolitikának?

Mindezek esak addig maradnak nyitott hérdések, amíg meg nem vizsgáljuk azokat a körülményeket, amelyek a Magyar Nemzeti Pártot átmenetileg ellenzéki álláspontra kényszerítették. Szent-Iványék áruló aktivista politikája a magyar dolgozók széles tömegeiben a legmélyebb undort váltotta ki. Ez az undor minden újabb, a dolgozók ellen irányú törvény megszavazásánál fokozódott. A reálpolitika egyetlen eredménye a lex Dérer-Szeni-Ivány-féle illetőségi törvény volt, melynek alapján elenyészően csekély azok száma, akiknek illetőségét kedvezően intézték volna el. (Výkřiky posl. Majora.) Míg most Jabloniczky képviselő interpellációjára adott válaszában maga a belügyminiszter is beismeri, hogy a szóbanlevő törvény megengedi, miszerint az állampolgárság elnyeréseért bizonyos összegeket lehet követelni. Ez tehát azt jelenti, hogy akinek sok pénze van, az elnyerheti az állampolgárságot, ami egyébként az illetőségi törvény előtt is szokásban volt, mert a mi korrupt, pénzzel megvesztegethető közigazgatásunknál a múltban is lehetett pénzen illetőségi bizonyítványt szerezni.

A ideálpolitika ilyen eredményei után a Magyar Nemzeti Pártot legkitartóbb hívei is faképnél hagyták. Kellemetlen helyzet ez a községi választások küszöbén. Ezért kellett Szent-Iványnak belebetegedni az aktivista politikába, ezért kellett egyelőre a kormánytámogató politikát szögre akasztani és egy szavazattal - annale tudatában, hogy a többség enélkül is megvan - a közigazgatási reform ellen ellenzéki pózban fellépni. Jellemző e párt komolyságára, hogy míg az agrárvámok megszavazásánál Magyarország érdekei ellen lépett fel, addig most dr. HoIota képviselő a közigazgatási reform tárgyalásánál elhangzott beszédében az irredenta hímokat újból megpendítette.

Ennek az irredenta közös fellépésnek a magyar keresztényszocialista párttal, külpolitikai háttere van. Magyarország az Olaszországgal kötött barátságos szerződés útján téljesen belekapcsolódott az angol rabló-imperializmus által szervezett szovjetellenes frontba. Az angol imperializmus arra törekszik, hogy megteremtse a magyar-lengyel határközösséget és ecélból szívessn odaígéri Magyarországnak Zalcarpatská Llkrajina eáy részét és egyéb szloveüszkói határterületeket is, egy harcképes szovjetellenes blokk létrehozása érdekében.

A csehszlovák burzsoázia, mely egyre inkább az angol imperializmus befolyása alá kerül, nem fog tudni ellentállni ezeknek a törekvéseknek. Hiszen az angol imperializmus máris nagy és döntő befolyását misem bizonyítja jobban, mint az az eljárás, amelyet Csehszlovákiá a Szovjetunióval szemben követ. Csehszlovákia gazdasági érdekei régen megkövetelték a százötven milliós munkás- és parasztállammal a legszorosabb gazdasági kapcsolatok felvételét, mert ezáltal az állandó válsággal küzdő csehszlovák ipar is lélekzethez jutna és a nagy munkanélküliség enyhülne; a Szovjetunió de jure elismerése még ma is késik. Hiába követelik ezt hosszú időn át a köztársaság dolgozói pártkülönbség nélkül, úgyszintén fontos ipari és kereskedelmi szakkörök is, mindez nem számít. E követelései hatása alatt dr. Beneš külügyminiszter is kénytelen volt több ízben az elismerés szükségessége mellett nyilatkozni, de Beneš, a megtűrt külügyminiszter, úgy, mint sok más kérdésben is, csak nyilatkozhat (Výkřiky posl. Mondoka.), a tetteket Kramář vezetésével egy mar oknyi fascista-kler ikális klikk diktálja. Az a klikk, amely minden befolyását arra használja fel, hogy Csehszlovákiát az angol imperializmus által szervezett szovjetellenes frontba belekapcsolja, mert ettől várják a cári rezsim visszaállítását.

Ha már mnost párhuzamot vonunk a magyar kereskedelmi szerződés várható gazdasági eredményei és a Szovjetunióval esetleg felveendő kereskedelmi kapcsolatok között, úgy elég csak arra rámutatni, hogy Magyarországnak csak 10 millió lakósa van, míg a Szovjetuniónak 150 millió lakósa. Minden mástól eltekintve, ez az egyetlen tény mindenki előtt világossá teszi, hogy a Szovjetunióval felveendő kereskedelmi kapcsolat, aminek a Szovjetunió elismerése az előfeltétele, hasonlíthatatlanul nagyobb eredményeket biztosítana Csehszlovákia gazdasági életében, mint a most tárgyalás alatt álló, Magyarországgal megkötött kereskedelmi szerződs. (Výkřiky posl. Majora.) Ezzel, tisztában van a mai reakciós kormány is, amelyet a külpolitikai kapcsolatok terén sem Csehszlovákia gazdasági érdekei irányítanak, hanem a nyers osztályérdek, a kizsákmányolás és elnyomás végnélküli fenntartásának biztosítása.

Ebből a szempontból tehát nem a két ország kapcsolataiból előálló gazdasági előnyöket mérlegeli, hanem a két országban, Magyarországon és a Szovjetunióban fennálló rendszert teszi mérlegelés tárgyává.

Magyarországon az ellenforradalom a proletárok legyilkolása és börtönbevetése révén szilárdította meg uralmát és még ma is a legféktelemebb, legbarbárabb terror és üldözés a dolgozók osztályrésze. Ebben az államban a magyar proletárok önfeláldozó forradalmi vezéreit, Rákosi Mátyást, Szántó Zoltánt és társait csak a nemzetközi proletariátus tiltakozása mentette meg a bitófától. Azért kell hosszú évekig börtönben sínylődniök, anert a kegyetlen elnyomást, szenvedést elviselő magyar munkásság rabláncait akarták osztályharc útján szétzúzni.

Magyarországon Bethlen kormánya a Habsburg-restaurációt készíti elő. Ezt a célt szolgálta a legutóbbi választásoknál a legvadabb terrorral létrehozott kormánytöbbség és az arisztokrata csőcselék felsőházának visszaállítása.

Az a helyzet Csehszlovákia területi épségét is veszélyezteti, mégis veszélyesebbnek tartja a csehszlovák burzsoázia a Szovjetunió rendszerét, ahol a proletariátus, megdöntve a burzsoázia uralmát, megteremtette a dolgozók szabad, demokratikus államát és minden intézménye a dolgozók jólétét szolgálja.

Mindezt nem azért sorakoztatom fel és állítom szembe, mintha csodálkoznám, megütközném-a reakciós burzsoázia ilyen irányú állásfoglalásán, ellenkezőleg, természetesnek, magától értetődőnek találom. A Szovjetunióban levő rendszerrel a szocializmust építik ki, ez a rendszer a nemzetközi proletariátus mintaképe. (Předsednictví se ujal předseda Malypetr.) Az a rendszer, amely Magyarországon van, az a reakciós, fasiszta burzsoázia rendszere és mintaképe. A mai csehszlovák reakciós kormány gőzerővel halad ezen mintaképe felé; azok a reakciós törvények, amelyeket most sután megszavaztak ebben a parlamentben, a munkások és különösen a kommunista párt üldözése, a legfényesebben bizonyítják ezt.

A csehszlovák burzsoáziát ezen útjában csak a csehszlovákországi proletariátus egységes harci frontja állíthatja meg, amelyet a kommunista párt, minden akadályt legyőzve, meg fog teremteni és a sokat szenvedett magyar proletártestvéreinkkel szövetséges harcban, mindkét ország ellenforradalmű burzsoáziáját legyőzve, meg fogja teremteni az igazi kapcsolatot, a csehszlovák és magyar szovjeteket. (Potlesk komunistických poslanců.)