Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

Törvényjavaslatot tárgyalunk a csendőrségről, annak fegyelmi és fenyitőjogáról, a csendőri rangok elvételéről, a nyugdijba helyezésről, és más hasonló reakciós intézményekről.

Mi a csendőrség maga polgári értelemben véve? A csendőrség a polgári államnak egyik szemefénye. A csendőrség polgári felfogás szerint nem más, mint a közrend, a nyugalom és a közbiztonságnak őre. Mint nyomozó hatóságnak segítenie kellene bűncselekmények kideritésénél és ezenkívül természetesen politikai hatáskörrel van felruházva.

Előre is kijelentem amikor csendőrségről beszélek, hogy nem vagyok elfogult és nem beszélek a csendőrök ellen, hanem ellenkezőleg, beszélek a csendőrök, mint emberek és proletárok érdekében. Minket kommunistákat sohasem vezet a vak gyülölet, épp ezért amikor beszélek a csendőrség ellen mint osztályintézmény ellen, bizonyos tekintetben védelmembe veszem azon öntudatlan proletárokat, kik ma csendőrökké vannak idomítva. Másképpen nem tudom magam kifejezni ebben a kapcsolatban.

Maga a kifejezés "csendőr", a magyarban többet mond mint más nemzet nyelvén, mert "cetník" vagy "Gendarm" nem jelenti azt a fogalmat, melyet a magyarban kifejez a csendnek az őre. Milyen csendet gondol a burzsoázia? Osztály-csendet, legyen csend a faluban, hogy a kizsákmányolt tömeg ne mozduljon meg a kizsákmányolók ellen. A bumsoázia közrendje azt jelenti, hogy érvényben maradjanak azon intézkedések, melyek lehetővé teszik a mai helyzetnek a fennmaradását vagy, megakadályozzák a mai helyzet felborulását. Azért ad a burzsoázia ennek a legmegbízhatóbb szervnek szuronyt és egyre szélesebb körű lövetési jogot.

Kétféle hivatása van a csendőrségnek: preventiv és represziv. Preventive megakadályozza vagy megelőzi a bűncselekményeket, a represzália pedig jelenti az esetleges osztálytámadásnak, megmozdulásnak, törvényszegésnek a megbosszulását, jelenti a fizikai erőszak alkalmazását.

Kétségtelen dolog, hogy politikai szempontból, osztály-szempontból más a csendőrségnek a hivatása. A csendőrségi intézmény nem más mint az osztályharc fegyveres elnyomására szolgáló intézmény. Így volt ez a régi Osztrák-Magyar monarchiában is. A közigazgatási reformnak első fejezetei teljhatalmat adnak a politikai hatoságoknak, akik ezt a teljhatalmat keresztülviszik a csendőrség és rendőrség útján. Ők nemcsak megtorolják a bűncselekményeket, ők nemcsak a törvények megtartását kényszerítik ki, hanem egy esetleg beálló rendzavarást minden lehető és lehetetlen eszközzel akadályoznak meg. Ennélfogva megállapítható, hogy a csendőrség feladata nemcsak a törvények be nem tartásának a megtorlása, hanem törvényes vagy törvénytelen eszközökkel burzsoa-károknak a megakadályozása és hogy ne legyenek kötve törvényekkel, ezért vannak titkos rendeleteik is.

A törvény maga is néhol elárulja magát. A ban és a következő paragrafusokban is szó van általános előírásokról, "vseobecné predpisy a jiné vseobecné ci zvlástní predpisy". Miről van szó? Arról, hogy a csendőrség és a megfelelő szervek utasításokat kapnak, melyek titokban tartandók, melyeket elárulni nem szabad és még akkor sem szabad azokat elárulni, ha a csendőr polgárrá válik, vagy ha nyugdíjba megy, mert ha haragból, bosszúból vagy gyülöletből kinyitná száját, annak teszi ki magát, hogy elveszti nyugdíját.

A csendőröknek nemcsalk bűncselekmények után kell kutatniok, hanem meg kell vizsgálniuk azt is, hogy ki vesz részt az úgynezett államellenes mozgalmakban. Végül falvakban a politikai megbízhatóság függ a csendőrség jelentésétől. A politikai megbízhatóságnak egyetlen forrása a csendőri jeleletés. A csendőrség legfontosabb feladata megtudni, mely bizalmi férfiaknak van a munkásmozgalmakban, számuk és kik vezetik a mozgalmat. A csendőrök egy bizalmas nyilvántartást vezetnek, melynek egyik oldalán szerepelnek az úgynevezett államhű elemek, másik oldalán pedig az úgynevezett államellenes elemek.

A csendőrségnek egy másik jogköre a sztrájktörők védelme. Csak egy példát mondok. Itt volt a beregszászi szőlő-munkások és a szlovenszkói földlmunkások sztrájkja. Mi történt a beregszászi szőlőmunkások sztrájkja alkalmából? A csendőrök azt mondották, hogy a munkaadók kiadtak egy plakátot, melyet be kell tartani; az egészen mellékes, hogy mi is kiadtunk plakátokat..

A csendőrség megszállta az országunkat és elzárta a közlekedést Vári és Bene felől. Szlovenszkón a csendőrök százszámra csuktak be embereket, hogy megfélemlítsék őket. Így Fried elvtársam is a sztrájk idején került börtönbe; azzal van vádolva, hogy tilos röpiratokat terjesztett. Ezt a kihágást súlyos esetben 15-20 napi elzárással büntetik. Fried elvtársam azonban most már öt hete van vizsgálati fogságban és hogy továbbra is ott maradhasson, az ügyészség hozzányomott még egy pár vádat, hogy a vizsgálati fogság tovább tarthasson.

A proletariátus a fasiszta rendszer ellen tiltakozik és Fried elvtárs és pártunk funkcionáriusainak börtönbe vetése ellen a közeli hetekben a háború elleni demonstrációkkal kapcsolatban tiltakozni fog azon rendszer ellen, mely röpiratterjesztés cimén hóhapokon keresztül fogságban tart munkásokat és a munkásmozgalom üldözésén keresztül megfosztja a dolgczókat politikai jogaiktól.

A csendőr se nem katona, se nem polgár, helyesebben mindkettő. A csendőr egy adminisztrativ közeg, ki a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, de emellett katonai fegyelem alatt áll. Egyenruhában járó, nagyon fontos és erősen körülbástyázott intézménye a burzsoáziának.

Mik azok a preventiv intézkedések? Preventiv intézkedés az, hogy megakadályozza a bűncselekményeket denunciáció, vagy közönséges nyleven spicliskedés által. Maguk a csendőrök is restelik ezt, sokszor panaszkodnak, de a polgári társadalom neveli őket erre.

Mik a represzális intézkedések? A megbosszulás, a megtorlás eszközei a szurony és a brutalitás. A csendőrök brutális veréssel vallatják a proletárokat. Természetesen tanu nincs rá, tehát letagadják a kínzásokat. Ilyen kínvallatás nyomait magam is láttam. Arról. nem tudok, hogy valaha csendőrkézre került burzsoát, földbirtokost vagy papot vertek volna; egészen. bizonyos, hogy nem verik a burzsoát, csak a ploretárokat, főként pedig a kommunistákat.

Mi különbség van a mai és a régi csendőri intézmény között? Régi csendőlrök intézményben is a brutalitás uralkodott. kétségtelen, hogy a magyar csendőr is brutális volt, de kétségtelen, hogy kisebb számú csendőrség volt; elég volt egy-két csendőr egy járásban, elég volt a kakastoll és a fegyver és hogy, a nép félt tőlük, azt a brutalitás tette.

A háború után, a forradalom utáni demokratikus illuziók idejében a csendőrségnek volt szavazati joga, szépen bánt az emberekkel mert félt tőlük, de az utolsó időben, a kapitalizmus mai harmadik periódusában megszavazták azt a törvényjavaslatot, mely szerint a csendőrség lövési joga meg van sokszorosítva, gyakrabban van joga lövöldözni. Mit jelent ez? Jelenti, hogy a bűnügyi nyomozás háttérbe szorul és az osztályüldözés foglalja el minden idejüket. A bűncselek-ményeket nem is tudják kideríteni. Látjuk a kassai cigánypörnél, hogy az emberevés legendáját a csendőrök kovácsolták. A csendőrök ellenben lőnek demonstrációknál és sztrájkoknál.

A burzsoáziának azonban ez még kevés. A burzsoázia még erősebben ki akarja építeni bástyáját, mert számol a mai időkkel. A helyzet állandóan élesedik, a munkásosztály egyre radikálisabb, egyre több a demonstráció, a sztrájk, tehát le kell törni a veszélyt. Ennélfogva szüksége van egy erős szervezetre, mely először vak engedelmességre legyen nevelve, másodszor feltétlenül megbízhatónak kell lennie, mely a belügyminisztériumnak van alárendelve és mely a maga származását, osztályát elfeledje. A csendőrség ugyanis a proletár osztályból rekrutálódik és ezt el kell, hogy feledje. Épp ezért szükség van drákói intézkedésekre, fenyegetésekre arra az esetre, ha a csendőr nem teljesítené kötelességét. Oly intézkedésekre van szükség, melyek által bármikor elvesztheti állását és még nyugdíjba menése után is az a veszély fenyegeti, hogy fegyelmi vagy fenyítő-tanács elé kerülhet és elvesztheti nyugdíját, melyre éveken át fizetett és mely fizetéséből le lett vonva.

Szüksége van a burzsoáziának arra, hogy a fegyverhasználatban ne legyen a csendőr skrupulozus. A csendőrre szükség van azért is, hogy háború esetén az első hadműveletek alkalmával alkalmas fegyveres erőt képezzen. Hol volt a világháború elején a csendőr? Rischer ezredes alatt küzdött a harctéren az oroszok ellen, őrt állott a front mögött, hogy elfogja a dezertőröket és visszaküldje őket a mészárszékre. Ezen hivatás vár ezután is a csendőrökre.

A felsorolt okokból aktuálissá vált e törvényjavaslatnak a beadása és hogy bebizonyítsam azt, hogy igazat mondok, idézni fogok néhány részt a törvényjavaslatból.

Az egész törvény struktúrája a fölé- és alárendelt viszonyon alapszik. A csendőr istene a közvetlen feljebbvalója, ennek az istene pedig az utána következő közvetlen fölérendeltje. Ez maga a rendszer. A törvényjavaslat ma azt mondja: "házenská pravomoc piíslusí cetnickym pűedstavenym proti podi ízenym". Mire vonatkozik mindez? Arra az esetre, ha a csendőr nem tenné még kötelességét mely a törvényben, az általános vagy különös rendeletekben elő van írva.

Hányféleképpen büntethető a csendőr, ha esetleg nem megbízható, vagy ha még nem vakon fegyelmezett? Ha a referens úr nem ismeri a törvényt amelyről referál, fogok neki idézni: a második paragrafusnak) pontja második bekezdése világosan beszél a csendőr jó híréről "dobré jméno cetnictva" és ezzel kapcsolatbán égy ember egy cselekményért három fórum által büntethető: fegyelmileg, fenyítő eljárással és bíróságilag. Mi az, hogy "dobr é j méno cetnictva"? Hogyan értelmezi a törvény a csendőrség jó hírét ? Talán azt akarja mondani, hogy a csendőrnek akkor van jó híre, ha szigorúan jár el a proletárokkal szemben? Most is beszélnek a cetník jó hírnevéről, amikor bizonyos sztrájkesetek alkalmából a sztrájkolók ellen fordul, amikor védi a sztrájktörőket. Ezt nevezik a cetník jó hírének. Kétségtelen az, hogy erre gondol a burzsoázia osztályérdeke szempontjából és azok, akik ezt a törvényt benyújtották és akik ezt a törvényt megszavazzák.

Az a csendőr, aki életét abban a vas fegyelemben töltötte és nyugdíjba megy, letelepszik egy községben és esetleg valamely politikai párt megválasztja a község képviselőtestületébe, ott azután elszólja magát és olyat mond, ami fenyegeti a csendőrség jó hírét, elárul valami titkot, mely felháborítaná a közvéleményt, azért kell rá vonatkoztatni a fegyelmi jogot. Tehát még a nyugdíjban levőnek is lakatot kell tenni a szájára, nehogy esetleg a feleségének is olyasvalamit mondjon, ami árthat a csendőrség jó hírnevének.

A büntetések elég súlyosak. Például "trest na svobodě" 30 napi elzárás esetleg magánzárkában. Háború idején 60 napi elzárásra lehet ítélni.

Áttérek a fegyelmi jognak egyes fontosabb intézkedéseire. Ha például a csendőr a reá kiszabott büntetés ellen fellebbez, a 8. második pontja szerint: "tím, ze byla podána stíznost, neodkládá se vykon trestu". Tehát ha a csendőr a büntetés ellen fellebbez, elmondja, hogy feljebbvalója kínozta, őt ezért be lehet csukni a fellebbezés dacára.

A 8. § 7. pontja azt mondja: "Na kázeňské rozhodnutí vydané podle toho zákona, nelze si stěžovati k nejvyššímu správnímu soudu". Mit jelent ez? Egészen világos ennek az intenciója. Amikor a csendőr nincsen megelégedve az ítélettel, akkor nincsen joga a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz fordulnia, nehogy a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál olyasvalami derüljön ki, ami árthatna a csendőrség jó hírnévnek. Ezért van törvénybe véve, hogy az ítéletnek nem szabad felmennie a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz.

Áttérek a fenyítő jogra. A fenyítő jogban szintén érdekelve vannak a nyugdíjasok. Érdekes a fenyítőjognál, hogy az illetékesség a miniszterre van bízva. "Ministerstvo vnitra může k projednání určiti kárný výbor, jenž by jinak nebyl příslušný, když jest nebezpečí podjatosti kárného výboru nebo jsou-li pro to jiné důležité důvody." Mit jelent ez? A burzsoázia nem bízik sem a csendőrben, sem annak feljebbvalóiban, ezért áll jogában a miniszternek a fenyítőtanácsokat össze-vissza keverni. Azt mondja "podjatost" és nem mondja, hogy milyen okokból. "Jiné důvody" teljes önkényt jelent. Nincs időm hosszabban foglalkozni e kérdésekkel, de érdekes, hogy a vizsgálóbíró, a zpravodaj egyben tanácsi előadó. Tehát az, aki a vizsgálatot végzi, az a tanácsban előadó.

A védőnek nem szabad elárulnia az ügyiratok tartalmát. Ha az irodalomnak lediktálja a fellebbezést, akkor esetleg beleütközik ebben a paragrafusba, mert vét a titoktartás ellen. Az előadó úr azt mondja, hogy nem. Ez azonban csak egyéni véleménye, aminthogy a minisztérium magyarázata is mellékes. A törvény szövege lényeges és senkin sem segít az, hogy mit finomodott az előadó.

Ezek a fontos intézkedések, melyekhez még csak egyet teszek hozzá. A "Kárné řízení", a fenyítő eljárás befejeződik. Mondjuk, hogy elítélték vagy felmentették a csendőrt. Az ítéletet a 23. szerint a feljebbvalónak jóvá kell hagynia, "aby se toto usnesení stalo pravoplatným, bude potvrzeno prsdstaveným." Tehát a feljebbvalónak azt még jóvá kell hagynia és csak azután lesz az ítéletből ítélet. Az utolsó fórum a miniszter, akinek jóvá kell hagynia a döntést. A felmentő ítélet sem jogerős, amíg azt a feljebbvaló jóvá nem hagyja.

Melyek az ítéletek? A szolgálati járadékokat meg lehet szűkíteni, elvesznek a fizetésből, át lehet helyezni kisebb fizetés mellett, "odnětí četnické hodnosti s přiznáním menších odpočivných příjmů". Van még szigorúbb itélet. "Odnětí četnické hodnosti se ztrátou nároku na odpočivné příjmy." Tehát még nyugdíját is elvesztheti.

Hogy mire valók mindezek, azt a bevezetőben mondottam. Arra, hogy a csendőrség egy abszolút vakon engedelmeskedő kaszt legyen, egy nagy pretoniánus gárda, mely használható legyen a proletár-osztály ellen.

Mi természetesen nem adunk be semmiféle módosító indítványokat, mert nem volna semmi értelme. Ugyan be lehetne adni indítványt annak érdekében, hogy a fegyelmi és fenyítő eljárás ne terjedjen ki a nyugdíjasokra, ne legyen fizetési büntetés és elvetendő legyen a törvényjavaslatban szereplő titoktartás, de paulamenti kretenizmus volna bízni abban, hogy az ily módosításokat a polgári osztálytöbbség elfogadja.

Természetes, hogy a burzsoázia oda fog vágni, hogy mit akarunk mi kommunisták, hiszen Szovjetunióban van GPU és CEKA mely szintén osztály-csendőrség. Ott is van milícia, osztály-katonaság. Az ottani csendőrség azonban óvja a. Tanácsköztársaságot és annak vívmányait, a proletár-osztályt, mely felszabadította a Szovjetunió proletárait a cárizmus és a burzsoázia elnyomása alól; védi Szovjetuniót úgy a belső mint a külső ellenség ellen, védi a forradalom eredményeit. Ha nekünk odavágják az ottani kíméletlen nyomozó rendszert, arra azt mondom, hogy a szegény dolgozók érdekében vezették azt be és mindaddig fenn fog állni, míg a világ összes államai nem lesznek szovjetek, míg meg nem szűnik az osztálykülönbség, míg csak lesz kizsákmányoló és dolgozó. Kétségtelen, hogy a Szovjetunió volna az első, mely eltörölné a esendőséget, mihelyt arra nem volna szüksége a proletariátusnak.

Befejezem szavaimat. A proletár-osztálynak janicsárokra van szüksége. Azért mondom janicsárokra, mert valaha a törökök az idegen falvakban összefogdosták a kis fiukat, iskolába adták őket, ahol kitűnő harcosokká lettek kiképezve. Ezek segítségével foglalta el a török a Balkánt, mert a janicsárok nem ismerve szüleiket testvéreiket, ezek ellen is harcoltak, ezekre is lőttek. Így neveli ma csendőreit is.

A burzsoá-osztály szép ruhával, kisebb kitüntetésekkel, előmenetellel akarja kiképezni a proletárosztályból származó csendőrséget megbízható pretoriánus gárdájává.

Mit mondhatunk a proletárosztályból származó csendőröknek? Azt mondjuk nekik, ne feledkezzenek meg, mely osztályból kerültek, ki és egy pár cifraság miatt ne vessék meg, ne gyalázzák meg, ne öljék meg szülőiket és testvéreiket.

Předseda (zvoní): Pane řečníku, upozorňuji vás, ze jste překročil řečnickou lhůtu.

Posl. dr Gáti (pokračuje) : Už končím.

Nem a csendőrök mint emberek ellen beszélek, hanem a esendőri intézmény ellen hadakozunk és tudjuk, hogy dacára a törvény rendelkezéseinsk, a proletariátus, amikor elkövetkezik az ideje, le fog számolni a burzsoáziával és összes szolgáival. (Potlesk komunistických poslanců)

Hohes Haus! Das vorliegende Gesetz behandelt das Zucht- und Disziplinarverfahren der Gendarmeriepersonen. Wir stellen ohne weiters fest, daß dieses Gesetz einige kleinere Verbesserungen gegenüber den früheren alten Bestimmungen aufweist, wir geben ohne weiters zu, daß der schwache Versuch unternommen wurde, einige unhaltbare Bestimmungen aus der Welt zu schaffen. Aber trotz dieser kleinen Verbesserungen müssen wir grundsätzlich gegen dieses Gesetz eine ablehnende Haltung einnehmen, weil unserer Meinung nach die Gendarmeriepersonen entmilitarisiert werden, nicht unter diese Disziplinar- und Zuchtbestimmungen, wie sie in diesem Gesetz vorgesehen sind, fallen sollten, sondern unserer Ansicht nach in die Disziplinarbestimmungen der Staatsangestellten einzureihen wären.

Bevor ich mich mit den Bestimmungen des Gesetzes etwas näher beschäftige, halte ich es doch für notwendig, von dieser Tribüne aus etwas über das Gendarmeriesystem im allgemeinen und über die Auswirkungen dieses Systems im politischen und wirtschaftlichen Leben zu sagen. Ich möchte dabei feststellen, daß gerade dieses Kapitel uns genügend Anlaß bietet hervorzuheben, daß wir durchaus nicht in einem demokratischen Staat leben, sondern daß dieser Staat nach seinem ganzen Gepräge, soweit es sich um Militarismus und sonstige bewaffnete Formationen handelt, wohl als ein Militär- und Polizeistaat bezeichnet werden kann. Die ganze Bevölkerung steht unter militärischer oder polizeilicher Überwachung. Es muß ein ungeheures Heer von Militaristen und anderen bewaffneten Personen erhalten werden und das alles trotz vieler Freundschafts-, trotz der Friedensverträge, trotz des Abrüstungsgeredes. Hat man es doch erst in den letzten Tagen erlebt, daß trotzdem das Militärbudget beschränkt ist, das Ausmaß desselben durch eine Anzahl von Jahren nicht überschritten werden darf, man schon den Versuch macht, durchleuchten zu lassen, daß der Landesverteidigungsminister ca 80 Millionen für weitere Heeresausgaben benötigen werde, ohne daß diese Mitteilung irgendwie, sei es seitens der deutschen oder der čechischen Mehrheitsparteien auch nur im Geringsten Beachtung und Widerspruch gefunden hätte, trotzdem ja diese Parteien selbst das Gesetz beschlossen haben: Das Militärbudget darf eine zeitlang nicht überschritten werden. Wir haben also nicht nur diesen habgierigen, diesen gefräßigen Militarismus, seine Förderer und Anhänger, sondern haben außer diesem Heer noch ein stehendes Heer von Gendarmen. Wir zählen im čechoslovakischen Staat gegenwärtig nicht weniger als 13.634 Gendarmen, dazu 651 Vorgesetzte und die dazu notwendigen Generäle, die auch beim Gendarmeriekorps vorhanden sein müssen. Aber nicht genug damit, gibt es außer diesen bewaffneten Formationen tausende von Staatspolizisten, tausende von sichtbaren und unsichtbaren Geheimdetektiven, denen vor allem die Aufgabe zufällt, die Bevölkerung, die Staatsbürger auf Schritt und Tritt zu überwachen. (Posl. Pohl: Diese Registratur, die klappt!) Sehr richtig, die Registratur klappt. Und trotz dieses ungeheueren Überwachungsapparates, trotzdem außer diesen Personen, noch dazu an der Grenze, besonders im Altvatergebirge, an der preussischen Grenze, hunderte von Personen als Detektive tätig sind, um die Spionage mit Deutschland überwachen zu können, haben wir es doch erlebt, daß trotz dieser ungeheueren Mittel und Zuwendungen, die für diesen Geheimdienst aufgewendet werden, gerade bei uns eine Skandalgeschichte die andere jagt, eine die andere ablöst und sehr großes und vielleicht berechtigtes Aufsehen erregt. Es hat bereits mein Kollege Kaufmann gelegentlich der ganz belanglosen Erklärung des Ministerpräsidenten zu der Sache Stellung genommen und nachgewiesen, daß nicht nur Geheimakte, sondern auch ganz neue Maschinengewehrmodelle aus der Čechoslovakei ins Ausland verschwinden, daß trotz Spionage und Überwachung das System beim hohen Generalstab viel mehr blüht als es sonst irgendwo der Fall ist.

Ich möchte nun darauf hinweisen, daß diese große Zahl von Geheimdetektiven und von bezahlten Spitzeln das Bestreben hat, den Menschen, mit denen sie in Berührung kommen, die größten Unannehmlichkeiten zu bereiten, daß es Anzeigen um Anzeigen regnet und daß vielfach ganz Unschuldige durch derartige Angaben in die größten Unannehmlichkeiten geraten. Wir in Schlesien wissen davon ein ganz besonderes Lied zu singen. Sie wissen, dieses Land hat seine politische, wirtschaftliche Freiheit und auch seine Selbständigkeit in verwaltungsrechtlicher Beziehung verloren. Es wird allerdings von den Herren der deutschen Regierungsmajorität das bestritten und erklärt, daß Schlesien nicht verschwunden ist, sondern daß der historische Begriff des Landes erhalten blieb, daß wir zwar nicht mehr einen Landespräsidenten, nicht mehr einen eigenen Gendarmeriekommandanten haben, dafür aber das Wappen und das Siegel erhalten blieb und daß die Schlesier genau so bei allen ihren Wünschen und Forderungen wie früher berücksichtigt werden. Heute wirkt sich das System verwaltungstechnisch und politisch bereits aus und heute wissen die Schlesier, daß sie die Selbständigkeit verloren haben. Darüber zu reden ist gerade jetzt nicht am Platze, aber einen Fall, der sich gestern abgespielt hat, möchte ich vorbringen. Schlesien besitzt eine Lungenheilstätte in Oberschaa. Bisher wurden alle Kranken vom Lande und alle Armen durch die Gemeinden und die Krankenkassa in diese Heilanstalt entsendet. Vor einigen Tagen hat nun der Bürokrat im Landesausschuß Mähren eine Zuschrift geschickt, worin gesagt wird, daß das Land jede Begünstigung und jeden Zuschuß ablehnt, wenn weiterhin schlesische Kranke nach Oberschaa geschickt werden sollten; sie müssen in die vom Landesausschuß vorgeschriebenen čechischen Bäder gesandt werden.

Wir haben also alles verloren. Aber wir haben als Ersatz für unsere Selbständigkeit doch etwas gewonnen. Schlesien wurde bisher, soweit es sich um Überwachungsorgane gehandelt hat, nach der Meinung der Bürgerlichen wahrscheinlich etwas stiefmütterlich behandelt. Nachdem die Verwaltungsfreiheit weg ist, hat man den Schlesiern einen Ersatz gegeben, man hat die Gendarmerie- und Polizeistationen vermehrt und das Land mit einem Polizei- und Gendarmeriekordon überzogen. Man hat in die entlegensten Dörfer, in die Gebirgsdörfer, wo es dem alten Österreich nicht im Traum eingefallen wäre, Gendarmeriestationen zu errichten, solche errichtet, die mangels einer besseren Betätigung natürlich mithelfen, das Spitzel- und Geheimwesen zu züchten und großzuziehen. Wir haben in dem kleinen Lande nicht weniger als 176 solcher Gendarmeriestationen, einen ungeheuren Apparat, der sich in irgendeiner Form betätigen muß, um seine Daseinsberechtigung erweisen zu können. Die Folgen sind natürlich ganz eigenartige. Um eine Beschäftigungsmöglichkeit zu haben, werden die geringfügigsten Vorkommnisse zu Anzeigen benützt. Eine Handhabe bietet das famose Schutzgesetz. Dieses Gesetz ermöglicht es einem jedem, zu veranlassen, daß der brave Staatsbürger mit den Bestimmungen dieses Schutzgesetzes in Konflikt gerate. Es zeigt sich, daß in den deutschen Gegenden die meisten Anklagen nach dem Schutzgesetz durch die dort untergebrachten Gendarmeriestationen erfolgen. In Ermangelung einer besseren Beschäftigung, in der Annahme, daß sie ihre Daseinsberechtigung erweisen müssen, machen sie die unsinnigsten, häufig vor Gericht von selbst zusammenbrechenden Anklagen. Wir haben bei den schlesischen Gerichten gesehen, daß gerade von diesen Gendarmeriestationen massenhaft Anklagen auf Grund des Schutzgesetzes vorgebracht werden und der größte Teil dieser oft sinnlos erhobenen Anklagen mit Freisprüchen endet. Diese Zustände und die Auswirkungen dieses Systems schaffen natürlich Verbitterung und rufen Ärgernis bei der Bevölkerung hervor, die früher nie mit solchen Dingen geplagt wurde und verhindern, was entscheidend sein muß, das gegenseitige Verstehen dieser Amtsorgane und der ortsansässigen Bevölkerung, und es entsteht dadurch eine gefährliche Atmosphäre, die nicht im Interesse der Ruhe und der Ordnung, zu deren Wahrung doch die Gendarmerie berufen sein sollte, gelegen ist.