Národní shromáždění československé / Poslanecká sněmovna1925 – 1929

A Trnovec n. V.-i vágbalparti ármentesítö és belvizrendező társulat1927. IV. 9.-én megtartott kőzgyúlésének aima ihatározatához, amely szerimt a társulati igazgató helye nem lesz betöltendő shogy ennek munkakörét állandóan a társulaí főméxnöke lássa el, aföldmírvelésügyv minisztérium 1928. július 1.-én kelt 46672. sz. határozatával hozzá nem járult. A földmüvelésügyi minisztérium emez állásfogaalását többi között megokolta azzal is, hogy a társulat égen inagy terjedelmü javítási és átalakvtási munkálatok előbt áll, müszaki személyzetének létszámaazombannem teljes, hanem a müszakí ügyvitel ellátásához csupán egy gyakorlott müszaki erő áll rendelkezésére. A társulatnál tervbe vett müszaki imu!nkálatok temjedelmére való tekűntettel a földművelésügyi minisztérium az 1885-i XXIII. t. c. 96. §-ának utolsó bekezdése értelméberlnem érthetett egyet azzaa, hogy az egyetlen Ibegyak orolt műszaiki erő a műszaki űgyvitel rovására a teljes társulati ígazgatási űgyvitellel ńs megterheltessék, mert ezáltal a társulati munkálatok megoldása volna veszélyeztetve. Ez okkól a főldmüvelésűgyi minisztérium a társulatot az igazgató helyének betöltése céljából pályázat hirdetéséne szólítotfia -fel, és csak eme pályázat eredményéihez képest aartotta fen magának a földmüvelésügyi minisztériwm a társulat kérelmére a düntést a társulati igazgatói tisztségnek a főmérnöki tisztséggel leendő esetleges egybekapcsolása iránt.

A jelzett rendelkezés alapján a földimüvelésügyí minisztérium volt bratiszlavai kirendeltsége a társulatot 1927. IX 26.-i 18555/3816. sz. határozmányával oda utasíbotta, hogy a választmány 1927. szeptember 30.-ára egybehivott gyűlésén a szükséges intézkedéseket foganatosítsa. Azonban úgy a társwlati választmány, valamint az 1927. november 12.-én megtartott közgyülés a pályázat hirdetésével szemben határozottan állást fiogláltak s elhatározták megkérni a földművelésügyi minisztériumot, hogy rendelkezésétől álljon el.

A főldmüvelésügyi minisztérium 1928. III. 28.-i 6991. sz. határozatával értésére adta volt bratís zlavai kvrendeltségének, hogy amennyiben az igazgatói állás betőltése forog szóban, úgy az 1927. VII. 1.-i 46672. sz. határozatához az idézett határozatban felhozott okokból ragaszkodnía kell, s megkereste a kirendeltséget, hogy ez a társulatot az ígazgatói áflás betöltése irántí pályázatnak 1928. május 30. ig eszkőzlendő kihirdetésére utasítsa.

A társulat a főldmüvelésügyi minisztérium 1928. III. 28.-i 6991. sz. határozatával szemben a legfelsőbb közigazgatási biróságnál panasszal élt smegkerestea főldmüvelésügyí iminísztérílumot, hogy eme panaszának halasztó hatályát ismerje el, A földmüvelésügyi minisztérium 1928 VI. 26-i 58338. sz. határozatával a panasz halasztó hatályát el nem ismerte, azonban a társulat megkereséséhez képest a pályázat hirdetésének határidejét 1928. VIII. 31-ig hosszabbította meg.

Végül az 1928. VIII.-i 87186. sz. határozattal a jelzett határidö a társulat ujolagos megkeresésére visszavon!hatatlanul 1928. IX. 30.-ig hosszobbíttatott meg.

A társulat úgy az 1928. III. 17.-én és V. 4.-én tartott választanányi gyülésen, valamint az 1928. V. 22.-én megtartott közgyűlésen, ezein mínísztériumi határozat vëgrehaijtásával szemben határozoitsan állást foglalt. A valásztmny 1928. IX. 17.-i gyülésen is ellentmondott a pályázat kűrásának s az ügyet a közgyülésre azon inditvánnyal utasította, hogy pályázat ne hirdebtessék. Az 1928. X. 12.-én mégtartott kózgyűlés a pályázat hirdetéséu a választmány inditványához képest megtagadta.

Az előadottakból világos, hogy a társulat a főldművelődésügyi minisztérium, illetőleg kirendeltségének tőbbszőri felszólítása dacára a földmüvelésűgyí minisztérium renleletét több mint egy évi időn belül vanakodoit végrehajtani. Minthogy pedig a társulati alapszabályok 37. § a) és s) pontjainak határozmányai a választmányt a földmüvelésügyi minisztériumi rendeleteknek s általában a törvények és kormányrendeletek valamennyi readelkezésérlek vëgrehajtására kötelezik, ennélfoáva abban, hogy a választmány, illetöleg a közgyülés ismételt felszólítás dacáraa föidművelésügyi mínisztérium meghayásának eleget tenni venakodott, a valasztmány alapszabályszerü kötelességeinek megsértését kell megállapítani.

A társulatnak a társulati alapszabályok 86. §-ára való hívatkozása figyelemre méltatható azź t, mert ha az említett két tisztrség egyesítése az ídézett rendelkezéshez képest meg is volna engedhető, a kőzgyülés határozata nem volt végrehajtható, mivel annak jóváhagyását a földmüvelésügyi minisztérium magtagadta.

Azonkívül hangsúlyozni kell még azt, hogy úgy az 1885, XXIII. t. c. 96. §-a, valamint a társulati alapzabályok 60. §-a rentlelkezéseinek értelmében a társulati személyzetnek igazgatóból, fömérnökből s a szükséges számu (az alapszabályok szerint két) szakaszmérnökből kell állania, s hogy eme tisztségek egyesítéséhez, - amint már említtetett, - a földmüvelésügyi minisztérium az idézett tőrvénycikk 96. §-a utolsó bekezdéséhez képest hozzá nem járult. Amidőn tehát az elöbbi igazgató tirsztségéről lemondott, a tánsulat kőtelezve volt személyzetét a törvényes és alapszabályzati rendefkezésekhez képest kiegészíteni. Minthogy azonban a társaság ismételt felszólítás dacára ezt megtenni von akodott, ez iránybam úgy a törvény, mint az alapszabályok elöirásait megsértette.

Azonkivül a társulat műkődése ís megakadt, ami különősen a következőkből is kiviláglik:

A földművelésügyi minisztérium a pénzügyi minisztériummal egyetértve 1927. V. 10.-i 31543. sz. határozatával a társulat kérelme alapján további társulati vizlevezetések berendezésére többí kőzőtt azon feltétel alatt is, hogy a vállalati szerzödés az 1919. XII. 19.-i 21/1920, gy.-sz. tőrvény 3. § 3. bekezdésének rendelkezése értelmében köttetik meg, az 1919. XII. 19.-i 21/1920. gy.-sz. törvény V. cikkelye alapján, kapcsolatban az 1909. I. 4.-i 4. sz. bir. tőrv. 8. §-ával, az állami talarjjavítási alapból a tényleges kőltség 60%-áig s legfellébb 219.840 Kč erejéig kőltségjárulékot engedélyezett. A főldművelésügyi minisztérium volt bratislavai kirendeltségének oly irányu felszólítására, hogy a szerződés megfelelő erveztét, amelynek mintája a földművelésügyi minisztérium által adatott ki, terjessze be, az igazgatói tisztséggel ideiglenesen megbizott fömérnók a saját nevében s anélkűl, hogy a választmány, ílletöleg a közgűlés határozatát kíkérte volna, 1927. VI. 26.-í levelében azt válaszolta, hogy a szerződési texvezet feltételeínek eleget nem tehet. Azáltal, hogy a tárrsulat, illetőleg ennek ideiglenes igazgatója, az állami talajjavítási alapból engedélyezett kőlaégjárulékot visszautasította, a tervezett munkálatok keresztülvitele a társulati agok kárára halasztást szenvedett s a táresulat ezirányú tevékenysége megbénult.

A társulav az 1927. év folyamán Iža medencéének belterjesebb lecsapolására tervezetet nyujiott be. A helyszini vizsgálat befejezése után a volt kirendeltség iföldmüvelésűgyi müzaki ügyosztálya a tervezetet a társulainak azon utasíással küldte víssza, hogy az az űgyosztály által közölf írányelvek alapján átdolgoztassék. Az ideiglenes igazgató azonban a tervezetátdolgozása helyett 738/1927. sz. beadványában azt a választ adta, hogy a társulat az ügyosztály álláspontját el nem togadhatja s az általa megállapított vizlevezetési koefficienst helyben nem hagyhatja s hogy eme munkálatok keresztűlviteléről inkább lemond.

A helyszini vizsgálat alkalmával 1928. év tavaszán megállapíttatott, hogy az Iža mellletti vizáflívó zsilipoldalán alkalmazott viznérce helytelenäi van felállítva s a Duna vízállását nem a valóságnak megfelelöen atlja meg. Ezt ugyan a társulaü közegek is elismerték, mindazomáltal a tervezet a valóságos viszomyoknak megrfelelöen az ügyosztály által kiuűzött irányelvek értelmében át nam dolgoztatott s benem terjesztetett, jóllehet ez az érdekelteknek is sürgős kivánalma.

A társulatnak a földmüvelérsügyi ministériwm által megállapított vizlevezetési koefficiens űgyében ellfiogladt hajthatatlan álláspomtja miatt egész sor tervezetet víssza kellett adni. A társulat a minisztéríumi rendeletekkel ellenkező álláspontjához ragarszkadva a tervezeteket a földmüvelésügyi minisztérium, illetőleg kirendeltségének utmutatásai szerint kidolgozni vomakodott s ezért átdolgozott tervezeteket egyáltalában be sem nyujtott.

Az előadottakból világos, hogy a társulat építkezésí tevékenysége az érdekeltek kárára megoénult s hogy a társulat ismételt utasítások dacáva sem teljesítette az alapszabályokban lefektetett lényeges kőtelességeit.

A földmüvelésügyi minisztérium ennélfogva a cizitársulat üýyeinek ellátása céljából kénytelen volt az 1885: XXIII. t. c. 124. §-a alapján - egyelőre egyévi idötartamra - miniszteri biztost kinevezni.

A miniszteri biztos a szabályszerűleg hirdetett pályázat alapján kinevezte a társudat elnőkét, Ezen intézkedęssel a társulati kőzgyülés álfial még a miniszteri biztos kinevezése előtt jóváhiagyott 1929. évre szóló költségvetés egészbeni szükséglete nem növekedett.

Praha, 1929. május 23.-án.

Sülyi Márton kőbölkuti lakos orvosi vízsgálafra való felhivása s rokkantjáradékának megállapítása iránti kérvényét legeiőszőr a köbölkuti jegyzői hivatalnál 1923. december 10.-én felvett jegyzőkönyvbe mondotta be, amely alkalommal előadta, hogy bal lábára 1917.-ben megbetegedett s hogy egészségi állapofia állandóan rosszabbodik.

Sülyi Mártonnak az 1922. január 21.-i 39. gy.-sz. törvény szövegébe felvett 1920. február 20.-i 142. gy.-sz. törvény 29. §-a értelmében 1923. március 16.-án kellett volna jelentkeznie; eme határídűt azorban elmulasztotta s ez okból jelentkezése az 1923. július 4.-i 146. gy.-sz. tőrvény 2. § 1,) pontja szerímti utólagos jelentkezésként kezeltetett, azonban a népjólétűgyi minisztérium 1925. december 28.-i 56523/V.-1a-25. sz. határozatával neki nem engedélyeztetett, minthogy nem igazoltatott kétségtelenűl, hogy betegsége (fogyatkozása) a világháborúban teljesített katonai szolgálat folytán támadt.

Sülyi állítja ugyan azt, hogy orvosi vizsgálatra a volt köbőlkuti körjegyzőnél, Gsepregi Guylánál, már 1921. év őszén jelentkezett, aki a jelentkezést ki is állítatta s a bratislavai országos hadígondozó hívatalnali meg is külddőtte; emez állitás azomban nem léwén hitelesen igazolva, a jelentkezésí eljárás megujításának alapjául nem szolgálihat. A jelzett beadvány a bratislavai országos hadígomdozó hívataihoz nem érkezett, a volt jegyző Sülyi 1921. évi jelentkezésének elkűldérséről szóló postai feladó vevényt elveszítefite, a jegyzői hivatal 1921. évre szóló iktatója, ahová a jelenbkezés be lehetett volna jegyezve, hiányzik. A jefzett állítás hihetősége ellen szólnak továbbá Sülyinek 1923. december 10.-i jegyzőkőnyvbe mondott adatai, ahol az 1921. évi jelentekezésröl egyáltalában említés sincs, továbbá az 1924. évi áprilisi jegyzőkönyv adataí, amelyek szerínt a járadék íránt a községi hivatalnál (nyilvánvalóan Köbölkuton) szóbelileg jelentkezett, utasítva lett azonban, hogy jelentkezésével várjon addigis, míg a kózségi hivatal a rokkantakat jelentkezésre dobszóval fel nem szólítja, ami cvsak 1923. évben történt.

A felsorolt okokból a népjólétűgyi minisztérium nem ismerhette el azt, hogy Sűlyi Márton a tőrvény által mégállapított rendes határidőben jelentkezett s az orvosí vizsgálat iránti utólagos jelentkezését sem engedélyezhette.

Praha, 1929. május 18.-án.

Az állami földhivatalnál lefolyt s Turiszakállas nagybirtokon eszközlendő főldreform megoldása iránti egyezséget tárgyazó egész szóbeli tárgyalás folyamán Koczor képviselő úr volt jelen. Emez egyezség révén a tulajdonossal megállapodás történt aziránt, hogy a fekvőségek közül melyek engedtetnek át neki, melyeket vesz át az államí földhivatal s melyek adatnak el a tulajdonos által. Az állami fősdhivatal az átvett 120 kat. holdból 80 kat. holdat a Hodžovo-i telpítés mezőgaz!dasági üzemeinek kíegészítésére száitt, és pedíg azért, mert ez volt ama legközelebbi föld, amelyből a kíegészítés eszkőzölhető volt. Az időben az Ordódy nagybirtokhoz tartozó Madárrét-puszta Falat testvérekre való eladásának engedélyezése már el volt határozva. Eme nagybirfiok főldje Turiszakállas kózség számára tekintetbe nem jőtt.

Az állami földhivatal amint az már az utolsó interpellációban is (1887/III.ny.-sz.) jelezve volt, Turiszakállas kózség szűkségleteínek a lehetőség határaín belül eleget tett.

Az állami főldhivatal a földreform céljaira lefoglalt oly főlddel, amely Turiszakállas közséánek kíosztható volna, többé nem rendelkezik.

Az űgy vázolt állapotához képest a kormánynak bármiféle inttézkedésre oka nincsen.

Praha, 1929, június 26.-án.

Das Ministerium für soziale Fürsorge hat in voller Würdigung der Wichtigkeit einer zwischenstaatlichen Regelung der gegenseitigen Beziehungen auf dem Felde der Sozialversicherung, insbesondere im Verhältnisse zu den Nachbarstaaten schon in den ersten Jahren nach dem Umsturz mit der Regierung der Österreichischen Republik die Verhandlung wegen eines ähnlichen zwischenstaatlichen Übereinkommens eingeleitet; der Abschluß derselben wurde leider durch die wesentliche Abänderung der österreichischen Gesetzgebung auf dem Gebiete der Sozialversicherung hinausgeschoben. Zur Wiederanknüpfung der Verhandlung mit diesem Staate wird, es nach den erforderlichen Vorbereitungen in absehbarer Zeit kommen.

Im Verhältnis zu Deutschland hat das Ministerium für soziale Fürsorge bereits in der zweiten Hälfte des Jahres 1927 die Verhandlung mit der deutschen Regierung wegen eines Gegenseitigkeitsvertrages auf dem Gebiete der Sozialversicherung eingeleitet, welche Verhandlung im Laufe des Jahres 1929 und im Beginne des Jahres 192i9 wesentlich fortgeschritten ist. Endlich wird auch das Material für einen eventuellen analogen Gegenseitigkeitsvertrag mit der Republik Polen vorbereitet.

Was die rechtliche Grundlage für die Vereinbarung von zwischenstaatlichen Verträgen auf den Gebiete der Sozialversicherung betrifft, so wird auf das Gesetz vom 7. April 1920, S. d. G. u. V. Nr. 220, sowie auf die §§ 249 und 259 des Gesetzes. Nr. 221/1924 S. d. G. u. V. betreffend, die Versicherung der Bediensteten für den Fall der Krankheit, Invalidität und des Alters und auf § 191 des Gesetzes vom 21. Feber 1929, S. d. G. u. V. Nr. 26 über die Pensionsversicherung der Privatangestellten in höheren Diensten hingewiesen.

Prag, den 15. Mai 1929.

Das Ministerium für soziale Fürsorge hat mit Erlaß vom 23. März 1928, G. Z. 4507/III/E/28, Durchführungsvorschriften zum Gesetze über den Schutz des heimischen Arbeitsmarktes Nr. 39/1928 S. d. G. u. V. hinausgegeben, die keine gesetzwidrigen oder den geltenden zwischenstaatlichen Übereinkommen widersprechende Bestimmungen enthalten.

Ist ein Interessent der Ansicht, daß durch eine bestimmte Maßnahme der zur Durchführung des Gesetzes berufenen Behörden seine subjektiven Rechte berührt worden sind, hat er die Möglichkeit, seine abweichende juristische Ansicht im Wege der administrativen Instanzen, beziehungsweise durch die Beschwerde an das Oberste Verwaltungsgericht geltend zu machen.

Was die Frist vom 3. Juni 1928 betrifft, bis zu welcher die Gesuche um Ausfolgung der Bescheinigung nach § 2 des zitierten Gesetzes hätten eingebracht werden sollen, so hat das Ministerium für soziale Fürsorge die unterstellten Behörden schon darauf aufmerksam gemacht, daß diese Frist nur aus Gründen der Ordnung festgesetzt wurde und daß sie keine Folgen einer Fallfrist nach sich zieht.

Prag, den 20. Mai 1929.

Durch Regierungsverordnung vom 27. Oktober 1928, Nr. 174 S. d. G. u. V., wurde die Stadt Friedek den allgemein für Gemeinden geltenden Vorschriften unterworfen und dem Sprengel der Bezirksbehörde in Friedek angeschlossen.

Zufolge dieser Regierungsverordnung hörte die Stadt Friedek am 1. Dezember 1928 auf, ein selbständiger städtischer Schulbezirk zu sein, und wurde daher mit dem 1. Dezember l92!8 sowohl der städtische Schulausschuß in Friedek aufgelöst, als auch dessen fünfgliedriger Ausschuß, Gleichzeitig wurden Wahlen in den Ortsschulrat in Friedek angeordnet, die auch schon vorgenommen worden sind.

Die an das Ministerium für Schulwesen und Volkskultur in der Sache des Schulbesuchs der deutschen Schulen in Friedek eingebrachte Berufung wurde durch die Entscheidung des Ministeriums für Schulwesen und Volkskultur vom 30. März 1929 meritorisch erledigt, als die umfassenden Erhebungen in dieser Sache beendet waren, welche insbesondere dadurch kompliziert wurden, daß die Berufung nicht individuell durch die einzelnen Beschwerdeführer, sondern kollektiv von c Beschwerdeführern, so daß es vielfach notwendig war, die Akten zu ergänzen.

Prag, am 24. Mai 1929.

Zur obigen Interpellation gebe ich im Einvernehmen mit dem Herrn Minister des Innern bekannt:

Für die Umreihung der Gemeinden in die Gruppe der Orte der Aktivitätszulage (§ 12 Gehaltsgesetz) nach der Zahl der Bewohner ist das Ergebnis der letzten Volkszählung (§ 12, Abs. 6, des Gehalfsgesetzes) maßgebend.

Ist aber in der Gemeinde des dauernden amtlichen Wirksamkeitsortes des Bediensteten dadurch eine Änderung eingetreten, daß diese Gemeinde mit einer anderen Gemeinde (mit andern Gemeinden) vereinigt wurde, so tritt mit dem Tage der Rechtskraft dieser Vereinigung automatisch eine Änderung in der Einreihung der betreffenden Gemeinde (der betreffenden Gemeinden) in eine Ortsgruppe dann ein, wenn nach dem Ergebnis der letzten Volkszählung beide (alle) Gemeinden zusammen - wenn sie damals vereinigt worden wären - eine solche Anzahl von Einwohnern gehabt hätten, welche eine solche Umreihung (§ 12, Abs. 5 des Gehaltsgesetzes) begründen würde. Diesen Standpunkt hat auch der sozialpolitische Ausschuß des Abgeordnetenhauses bei Verhandlung des Gehaltsgesetzes betont.

Konsequent muß dann auch bei Trennung von Gemeinden die entgegengesetzte Folge eintreten, d. h die automatische Umreihung in jene niedrigere Ortsgruppe, in welche die betreffende Gemeinde nach der bei der letzten Volkszählung festgestellten Zahl ihrer Einwohner durch ihre Zahl gehört.

Durch die Ausscheidung der Ortschaft Taschwitz aus dem Sprengel der Gemeinde Buchau und ihren Anschluß an die politische Gemeinde Taschwitz hat die Gemeinde Buchau nur 1.894 Einwohner, und es ist deshalb mit Rücksicht aus dem oben angeführten Grund nicht möglich, Buchau wieder in die Ortsgruppe der Aktivitätszulage C umzureihen.

Prag, den 14. Juni 1929.

Die bedauernswerte Unterschlagung des Franz Rábl, sowie alles, was mit ihr zusammenhing, wurde nicht nur durch die Sicherheitsbehörden, und das Gericht, sondern auch durch die Eisenbahnstaatsverwaltung sorgfältig und eingehend untersucht. Die administrativen Ungenauigkeiten, ja die groben Unrichtigkeiten, welche diese Unterschlagung ermöglicht haben, verdienen strenge Bestrafung und finden bei mir keine Entschuldigung. Deshalb denke ich auch nicht daran, einige Versehen der Interpellation, die den Fall nach, der Seite der Tatsache sehr eingehend erschöpft, auf das richtige Maß zurückzuführen, weil sie für die Beurteilung des Falles nicht besonders maßgebend sind. Ich brauche vielleicht nicht zu versichern, daß alle, die auf irgendeine Art sich bei dieser Gelegenheit vergangen haben, zur Verantwortung gezogen werden und daß auch bereits Maßnahmen getroffen wurden, um ähnliche Unregelmäßigkeiten, soweit als möglich, in Zukunft hintanzuhalten.

Prag, den 19. Juni l929.

Mit dem in der Interpellation angeführten Rundschreiben verfolgte die Bezirksbehörde in Jägerndorf in erster Reihe den Zweck, die Bevölkerug zu warnen und zu belehren, daß die Veranstaltung der im Rundschreiben erwähnten Feiern ohne vorausgehende amtliche Bewilligung unzulässig ist.

Da der Wortlaut des Rundschreibens in dieser Richtung es an der erforderlichen Klarheit fehlen ließ, wurde die Verfügung getroffen, in der Richtung Abhilfe zu schaffen.

Prag, den 26. Juni 1929.